Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

1961. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pusztabánréve. Általános iskola. Seres tanítóék lakásá­nak nappal: szobájában üljük körbe az asztalt És beszélge­tünk. Persze csak így hár­masban és nem sokáig, hi­szen délelőtt van, tanítási idő s a pedagógus házaspárt vár­ják a gyerekek. Kérdezem tőlük: — Nehéz volt? Hallgat a férfi, az asszony igent bólint _ — Csak az első egy-két év... Városi ember tanyára kerül...» Csend ereszkedik közénk, azután ismét Seresné szól: — Tizenkét éve már, hogy idehelyeztek bennünket... Közbevág a férje: — Tudja, mit találtunk? Semmit Az állami gazdasá­got még szervezték, semmi érdekes a környéken. Az is­kola épülete is végtelenül el­hanyagolt... — Társaságuk sem akadt? — Azt nem mondanám. A gazdaság vezetője is fiatal. Éppen nősült összejártunk. Meg azután... — A szülők is. Mert a kö­telező családlátogatásokon kí­vül is felkerestük őket. És az élet problémái mindeniket ér­dekelte. Elgondolkodva folytatja az asszony: — Unatkozni? Nem, az norn • •« És szól a férje: — A fiatal tanítók felnek a tanyai iskolától. Pedig... De hogyan is mondjam? A hivatását nem szerető peda­gógus unatkozik, nem érzi jól magát tanyán. De aki sze­reti, aki ennek él? Hát unat­kozhat az, és... Egészen szenvedélyesre vál­tozik a hangja. —■ Mert fiatalok voltunk mi is. És városiak. De talál­tunk magunknak elfoglaltsá­got. munkát eleget Még so­kat is... Ellenvetést kockáztatok meg: — A várostól váló távol­ság? — Téved, hiszen manap­ság nincsenek olyan nagy tá- •tminiiiiiiimiimtiiiiimuiiimiimimiMiiui Népfront bál Jászberényben A Hazafias Népfront jász­berényi városi bizottsága 1961. március 4-én baráti ösz- szejövetelt tartott a Lehel­étteremben. A Város lakossá­ga közül mintegy háromszá­zan voltak jelen: Tsz-parasz- tok, ipari munkások, értelmi­ségi dolgozók a város politi­kai és társadalmi vezetőivel együtt kitűnő hangulatban a reggeli órákig szórakoztak. (Varga Béla tudósító) volságra a Várostól még a tanyák sem. Itt nálunk pél­dául két-három alkalommal vetítenek filmet és nem is akármilyent. A televízió is közelhozott a városhoz, meg az, hogy állandó buszközleke­dés van. Mi az a néhány kilo­méter? Félóra... Ezt Seresné mondja: — Könyvtárunk ezernél több kötetes. Ha új könyvek­re van szükségünk, a járási könyvtár azonnal kicseréli, újra. Olyanra, amit mi még nem olvastunk. Férje ezt mondja: — És van villanyunk, a vízvezeték építését is. most végezzük. Eddig ihatatlan volt a vizünk, ezentúl azzal sem lesz hiba. Na, és a szóra­kozás? Ha éppen presszóba vágyunk, könnyűszerrel be­utazhatunk Mezőtúrra, vagy Szarvasra, s ha értekezlet van; általában benn is mara­dunk és a tantestület összeül a fehérasztal mellett és elpo- harazgat... A beszélgetés közben meg­pendítettem egy másik prob­lémát is. Kényes kérdés, de hadd mondjam meg nyíltan: a pedagógus leányokról ér­deklődtem. Mert ez valóban nem egy­szerű. Tanyára kerül az el­adósorba érkezett nő, s ta­lál-e magához való partnert, vagy sem? A városban más a helyzet Van választék a kérők között, de itt? — Társnélküliség vár a leány-pedagógusokra ? Határozottan int nemet Se­resné: — Mint a városban. Itt is akad partner, már hogyisne akadna? Mert javult a hely­zet... ! —- A mezőgazdaság szocia­lizálása hozta ezt? — Igen és ez természetes is. Mert a szövetkezetekben, a nagyüzemekben egyre több szakemberre van szükség. Egyáltalában, képzett embe­rekre. Technikusokra, agro- nómusokra. És persze köny­velők is jönnek és más admi­nisztratív beosztású emberek. Ezt a férje mondja: — Kezd eltűnni a különb­ség a „végzett” emberek és a fizikaiak között. Az egyik kolléganőnk például gépé­szeti brigádvezetőhöz ment férjhez, s irigylésreméltóan szép házaséletet élnek. Csak persze ehhez az kell, hogy a társban legyen egy kis aka­rat, s hajlandó legyen tanul­ni, behozni a lemaradást. De ha szeretik egymást, könnyen megy ez. Hiszen segít a má­sik ... Ismét az asszonyé a szó: — A tanyasi életben vég­eredményében nem is ez a legkellemetlenebb... — Hanem? — A bevásárlás. — Miért? — Van ugyan bolt közelebb ("apróhirdetések) EGYSZOBÁS kertes családi ház eladó. Szolnok. Keskeny Pálné, Nyúl u. 10. TSZ képesített könyvelőt lehe­tőleg tértit (anyag, állat, ter­mény nyilvántartások vezetésé­re, valamint gyors- és gépírót azonnali belépésre keresünk. Fi­zetés megegyezés szerint. Autó- buszjárat van. Cím a kiadóban. ELADÓ Szolnok, József A. u. 13. számú félház beköltözéssel. ÁRON alul eladó 25 család méh. Ferencslk Antal, Kisújszállás. ELCSERÉLNÉM jászkarajenől szoba-konyhás lakásomat ha­sonló szolnokiért. Szolnok, Mé­száros Lőrincz út 4. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár felvételre keres ipari számvitelben jártas dolgozót, belső ellenőri munkára havi 48 órás munka­idővel Jelentkezni lehet a vál­lalat munkaügyi osztá­lyán. A SZOLNOK megyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat felvesz esztergályos és diesel adagoló javító szakmunkásokat. Jelent­kezni lehet 7—12 óráig. Vidékiek­nek szállást biztosítunk. MEG ma kössön tlbahlzlalásl szerződést a Túrkevet Földmű- vesszövetkezetnéL mert állami áron libadarabonként még 10 ke kukoricát. toUértékesltésl szer­ződésnél pedig magas előleget biztosit a iöldművesszövetkezet. MŰSZAKI adminisztrációban 1ár- tas, gépírni tudó dolgozót felvé­telre keres: Vízügyi Építő Válla­lat L sz. Gépcsoport Szolnok. Vöröshadsereg u L A NAGYRÉV1 Haladás Tsz fe­les dohánykertészt keres. Meg­beszélés a helyszínen. PERFEKT gyors- és gépírót ke­res felvételre a Szolnok megyei Tanács VB Jogi Irodája. Jelent­kezni lehet: Megyei Tanácshá­zán, emelet 16B/a. alatt de. 8—12-ig. is, de a nagyobb választék miatt be kell járni a város­ba. És ez nem egyszerű. He­tenként egyszer lehet, több­ször ugyanis már fárasztó. Ilyenkor azután felpakol az ember, mint egy... —■ Ez kellemetlen ... — Bizony. És mennyi min­den vásárolni való akad! Azért persze ezt is meg lehet szokni. Szeretnénk ugyan, ha a kereskedelem több gondot fordítana ránk, tanyasiakra is. Majd talán elérjük ezt is. — De különben? Egyszerre mondják: — Most már tanyán élni is jó. Mi például nem cserél­nénk ... Szántó István Vízvezeték bővítés, csatornázási terv, lakóház építés, közvilágítás korszerűsítés A kisújszállási tanács jóvá­hagyta az idei városfej leszté- si tervet. A kunsági város­nak — a többi városokéhoz képest — szerény összeg áll rendelkezésére, mert viszony­lag kevés a lakossága és üze­mei nincsenek. Alig több, mint 1 200 000 forint sorsáról kellett dönteniök. Ez persze nehéz, mert nagyok az igé­nyek és a lehetőségekhez kell igazodni. A közösség pillanat­nyi érdekei és a város távlati fejlesztésének követelményei szerint osztották el a pénzt. Jelentősebb beruházásaik : vízvezeték építése, fürdő és csatornázási tervek költsé­gei, lakóházépítés. Mintegy százezer forintos költséggel bővítik a város vízhálózatát ebben az évben. A szükséges csöveket — ami a legtöbbet emésztett fel, — már tavaly beszerezték. A másfél kilométeres vízháló­zatot az Arany János, a Dó­zsa György és a Ságvári End­re utcákban fektetik le. Ezen­kívül jó ivóvizet kap a Sallai telep egy része is. Az épülő vezetékkel a város lakóinak nagy többsége egészséges ivó- vízhet jut. Mint Szabó Kál­mán, a városi tanács vb tit­EGY MUNKANÉLKÜLI EGY ’ MIKOR FELRIASZT az ébresztő óra, elnézem, ahogy a feleségem sürgölődik és magamban azt gondolom: hála istennek, hogy legalább neki van munkája. — Nem élünk olyan jól, mint mikor én iá dolgozom, de mégis job­ban, mint a többi munkanél­küli család. Mosakodás közben azon töprengek, hogy mit fogok csinálni egész nap. A mai, a hét azon két napja közé tar­tozik, amikor elmehetek ott­honról munkát keresni, mert valaki közben vigyáz a gye­rekre. A bensőmben valami berzenkedik ez ellen a for­dított világ ellen, hogy a fe­leségem dolgozik és én lá­tom el a háziasszonyi teen­dőket. — Még nem vagyok öreg, erős vagyok, egész éle­temben keményen dolgoz­tam. Ez már a férfi büszke­ség kérdése, hogy ő legyen a fő kereső a családban, s a munka elvesztése, a méltó­ság elvesztésével jár. Tu­dom, hogy nem kellene duz­zognom a feleségemre, hiszen ő mindent megtett, ami tőle telik, s valahogy mégis ha­ragszom rá. Nincs így rendr jén, de a duzzogás szinte ré­sze a munkanélküliségnek. BELÉPEK a konyhába, s ott ül az asszony, aki vigyáz a gyerekre. Egyelőre neki sem tudunk fizetni, de azt mondta vár addig, amíg ál­lást találok. Középkorú öz­vegyasszony, neki is meg le­het a maga baja, biztos jól jönne az a kis pénz. Még egy ember, akinek a jövője töb- bé-kevésbé attól függ, hogy mikor lesz munkám —■ gon­dolom magamban, miközben kitöltőm a kávémat. Felhaj­tom, de nem ízlik. Szokatlan nekem ez a nyüzsgés a házban, mikor felébredek. Máskor 'minden­ki alszik még, mikor mun­kába indulok, s én szeretem ezt a csendet egy zajos nap előtt. Feleségem elmegy, s ekkor lámszakad az előttem álló nap hiábavalóságának tuda­ta. Lehet, hogy sikerül va­lami — próbálom becsapni magam. S remélem legalább az asszony nem fogja szóvá- tenni a dolgot. — De már mondja is. — Gondolod, hogy ma lesz valami? — Honnan a pokolból tud­nám? — Hát, talán ... — Talán, talán. Abból még nem lehet megélni. S ezzel vége is a beszélge­tésünknek. Egy dollárt kotor elő^ a pénztárcájából és oda­nyújtja nekem, hogy hátha szükségem lesz némi pénzre. ELŐSZÖR a szakszerve­zetbe megyek. Az úton vala­mivel jobban érzem magám, bár elég sovány a remény­ség, hogy eredménnyel já­rok. Építjőipací, szakmunkás vagyok,1 s néhány évvel ez­előtt rengeteg munkánk volt. Ma csak a legszerencséseb­beknek akad. Először beug­róm egy presszóba, ahol mun­kanélküliek szoktak talál­kozni. Kíváncsi vagyok, ma sikerült-e valamelyiküknek... De nincs bent senki, csak az idős néger pincér. — Na, mi újság — kérdi, miközben elém teszi a kávét. — Rohadtul megy... Volt valaki idebent? — Még nem. — Egyre rosszabb lesz. — Majdcsak jórafordul egyszer — próbál megvigasz­talni EGY darab fekete Pannónia sür­gősen eladó. Mezőtúr. Üjväros regálé 8 szám alatt. Gy. Szabó Antal. A SZOLNOK megyei Kémény­seprő Vállalat a megye terüle­tén új cserépkályhák építését, cserépkályhák átrakását Szol­nok város területén tűzhelyek, vaskályhák újrasamottozását — vállalja. Megrendelhető: Szol­nok megyei Kéményseprő Válla­lat Szolnok, Zagyvaréba sí úti Irodaház, Törökszentmiklóson már nagyon sok családnak van mosógépe. S ha ez a hasznos háztartási eszköz meghibá­sodik, a helyi Vas- és Faipari KTSZ szerviz-szolgálatához kerül, ahol a garanciális és a fizető javítást néhány nap alatt elvégzik rajta. Képünkön Hajdú Béla és Barócsi Imre szerelő a Hímfi típusú mosógépen .motorcserét végez A szakszervezet irodája majdnem teljesen üres. Mi­kor belépek már sejtem, hogy hiába jöttem, s a tiszt­viselő az íróasztalnál csak megerősít ebben. Hetvenötö- dik vagyok a listán. Az épület előtt néhány fér­fi álldogál. Csatlakozom hoz­zájuk. Az egyik fiatalember nagyban erősítgeti, hogy 6 munkát kap majd a fenntar­tóknál. Nagyon megnyúlt az orra, mikor mondtam,, hogy nála 10—20 évvel idősebb szakmunkások is hiába vár­rak arra. Egy órahosszat só­várogva beszélgetünk a mun­káról, aztán teszünk néhány pesszimista megjegyzést a gazdasági helyzetről, majd újra kávézni indulunk. — Hogy, s mint? — a pin­cér szokásos kérdésére csak úgy válaszolok, hogy rábö­kök az útközben vásárolt új­ságra: — Egyre rosszabbul. Két munkás lép hozzám, azt mondják, néhány napos körutat tesznek más váro­sokba, hátha ott több siker­rel járnak. Mehetnék velük, de tudom, hogy úgyis re­ménytelen. Vállat vonok és visszabújok az újságomba, s közben szürcsölöm a kávét. Mindkettő rossz utóízt hagy a számban. DÜHÖSEN gondolok arra a tanult egyénre, aki a nö­vekvő munkanélküliségről, s az automatizálás hatásáról cikkezik. Ez a jóllakott úri­ember egyszerűen témának tekinti a mi gondjainkat, s szerinte minden megoldható a munkások átképzésével. Hiába képezik át az embert, mikor a városban ezrével szaladgálnak olyanok, mint én vagyok. Még mindig el kell ütnöm néhány órát, míg érte mehe­tek a feleségemért. Tekézünk egy kicsit a barátaimmal, ez legalább eltereli a figyelmet a sok bajról. Várok az asszonyra. Kilép a kapun, s az első kérdése: — Sikerült valami? — Igen, engem választot­tak a Chrysler Művek vezér- igazgatójának. S rtiost már csak azt tud­nám, van-e valami érdekes este a televízióban? * William Allan riportja a The Worker című amerikai újságból. Jászberényben a városi nő­tanács március 7—8 és 9-én kézimunkakiállítást rendez a Kókai László úttörőházban. Ilyen rendezvényük már volt az asszonyoknak, de az idén még szebb. ízlésesebb mun­kákat állítanak ki, mint ta­valy. A rendezésbe a nőta­nács bevonta az iskolák szü­lői munkaközösségeit, a pe­dagógusokat, a különböző üzemek dolgozóit és a házi­asszonyokat. Kiállításukra ezútpn is mindenkit meghív­nak. ------ . ká ra mondotta: Az idén már tízezer embert látnak el jó ivóvízzel. Az elkövetkezendő évek­ben tovább épül majd a víz­vezeték hálózat, s lassanként az egész városban megszűnik az ivóvízgond. A közművesítés alapvető feltétele a csatornázás. A ta­nács vezetői a város távlati fejlesztésére gondoltak, ami­kor megbízták a budapesti Városépítési és Tervező In­tézetet a csatornázási terv el­készítésével. Ugyancsak ők dolgozzák ki a ligeti fürdő terveit is. melynek építéséhez már az idén hozzáfognak. Talán egyik legnagyobb és. legfájóbb pont itt a lakáshi­ány. Ismeretes, hogy néhány hónappal ezelőtt a tanács kezdeményezésére ikerházak építését tervezték, ugyanis Kisújszálláson nem épülnek állami erőből lakóházak. Épp ezért társadalmi össze­fogással akarják megoldani a lakáskérdést. A földmű­vesszövetkezet. a tanács és a termelőszövetkezetek kö­zös erővel évenként két ikerházat szeretnének épí­teni. Erre 166 ezer forintot tarta­lékoltak a városfejlesztési alapból. Ha sikerül, az idén 14 új lakás létesül a város­ban. Ám ez csak akkor lesz biztos, ha a megyei tanács Il­letékes osztálya jóváhagyja a tervet. Ebben az évben 700 négy­zetméter beton és 2500 négy­zetméter hidegaszfaltos jár­dát akarnak építeni. Az utóbbit a tanács viteleztetné ki, mért az a tapasztalatuk, hogy jóval olcsóbb így és semmivel sem rosszabb a szakipari vállalattal készítte­tett járdánál. A {betonjárdát a Sallai telep felé vezető úton. a Móricz Zsigmond. az Ady Endre, a Baicsy-Zsilinszki és a Bartók Béla úton építik. A •hidegaszfaltos járdák létesí­tési helyéről később dönt majd a tafiács. A költségvetési hitelből bővítik a szociális otthont és új fürdőt létesítenek. Kor­szerűsítik a város központjá­nak utcai világítását. Sűrítik az égőket, fénycsöveket és higanvgőzös lámpákat szerel- nek fel. A városi tanács számolt az igényekkel és a lehetősé­gekkel. Ezért 270 ezer fo­rint társadalmi munkát terveztek erre az évre. így lényegesen megnövelik a városfejlesztési alapot, mer* egy lakosra csaknem 20 fo­rint^ értékű társadalmi mun­ka jut. A lakosság részvéte­lére főként a fürdő és a la­kóház építésénél számítanak a város vezetői. — máthé — Az oÍFasó ír}a Lapunk február 21-1 szá­mában „így is lehet” címen megemlékeztünk néhány gimnazista kislány példamu­tató viselkedéséről. A cikket a szekszárdi Garay János Gimnáziumban is olvasták és az^ iskola igazgatója a: alábbi levelet küldte szer- kesztőségün knek: „örömmel olvastuk és há­lásan köszönjük dicsérő so­raikat. Megváltjuk őszintén: ilyen elismerésre. nem számí­tottunk. Megszoktuk, hogy intézetünk sporteredményeit közlik a vidéki lapok is. A sporteredmények mellett az ifjúság ilymódon való meg­figyelése, ahogyan azt lap­számukban láttuk, kissé szo­katlan számunkra, s talán azért is esett jól olvasni el­ismerő soraikat. Még egyszer hálásan köszönjük. Intéze­tünk néhány tanulójáról írt soraikból meggyőződtünk ar­ról is, hogy önök jó utón járnak a szocialista ember- formálás területén. Önöket nemcsak a számszerű ered­mények érdeklik, hanem az emberek érzelmi világa is. S ez jó dolog. Ehhez a mun­kához intézetünk minden dolgozója nevében további sok sikert kívánok. König István igazgatóhelyettes TANYÁN ÉLNI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents