Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-05 / 55. szám
SZOLNOK HEGTCt NÉPLAP 1961. március 5. jYfárcius Oly szép vagy, gyBnyőrü szép vagy Selymes — zöld barkalengetó, Komor arcokat megnevettető Bég áhított Március. Ragyogtasd felhő pillákkal Bezárt Uékszínű, szép szemed, Pattogjanak fel a rügyek Barna kabátjuk alól, A hővirág, a sárga téltemető Hirdeti elmúlt a hideg, Dobogjon fel rá a szived Szerelmes indulóra. ÉRDEKESSÉGEK a túrkevei múzeumból — Nagyszabású kiállításra készülnek — A tízéves város bemutatása , — Gazdagodnak a gyűjtemények — A múzeumigazgató nyilatkozata HAJNAL Az éjszaka fénylő holdja barna fákat mosdat, a tájon kószál. Vetések tábláit vetíti a horizont síkjára. Tanyák, mozdulatlan; szelíd kézzel szél legyint ködrongyokat; vonatfütty messze. kerekek becézik sínek nyujtőzását. Két óra. Valahol türelmetlenek már a hajnal csikói gyeplődén. Autó húz el a főváros felé, tejeskannák sorakoznak rajta, reggel kávé kerül az asztalokra, néhány kifli. Az ablakok majd kitárulnak, friss levegő áramában felhangolódnak a mindennapi dolgok, és szerteszét, a ma óráiban alakulni kezd a holnap. Szegedi Pál Tavaszi éj A virágzás 'űzvészként terjed, végigfut a folyópartokon; megperzseli az alvó falvakat, de csokorrá válik, ha megfogom. A felszított színek, illatok kontinenseken lángolnak át; • külön tüzet gyújt minden kis szirom, s meglengeti a táj a piros éjszakát. Kópiás Sándor Bődületeseh hosszú listát = Oláh Sándort állítottunk össze, hogy mire g van szükségünk, és mit kell = okvetlenül megvennünk. Per- g sze, minden kellett, ami a | függönyrúd és az ajtó előtti g lábtörlő között van minden | rendes háztartásban. Legelőbb egy fél hálószoba 1 bútort vettünk meg, aztán g konyhabútort vásároltunk. — i Haöd köszöntsem a tél rideg Margitot, feleségemet — mi- s jegét megbontó mosolyod, lyen különös, újdonságos íze g Aranyport hintő homlokod volt akkor ennek a szónak! | virágfüzérrel ékes. — otthagytam a kifizetett s bútorok mellett, és fogad- ümi!!lllll!IIIIIIU!llliail!IIIUii!lllll!HlUlllllHI«llllllU!IUUIi!ll!lí!!1!l!!IIHI!!ll!!l!H!l!HllHIIIIII!!ntll!l!lflll!ll!l!!!!l!!!l!lll. tam egy kisebb társzekerét. , Ezzel aztán sorba jártuk az üzleteket. Takaréktűzhely, székek, polcok, szőnyeg, függönyrúd, mosófazék, edények, mosdótól kerültek fel egymás után a szekérre. Aztán 'ágyneműt, térítőkét, poharakat vettünk. Egyszóval, mindent, ami csak két héten ét eszünkbe jutott, mindent, amit felírtunk és mindent, ami futotta a pénzünkből. A társzekér fuvarosával azonban újabb megállapodást kellett kötnünk, mert három óra ' felé ott akart hagyni bennünket, követelte, hogy azonnal induljunk haza. De ezen is átestünk, óraszámra egyeztünk meg vele. ügy este nyolc óra körül értünk haza. De akkor még mindent le kellett raknunk a szekérről, aztán behordanunk a lakásba. Már nagyon éhesek és fáradtak voltunk. Délelőtt sokat ácsorogtunk, ■ egészen estig szünet nélkül járkáltunk egyik üzletből a másikba. Nem csoda hát, hogy alaposan elfáradtunk. Soha azelőtt nem gondoltam arra, hogy ilyen viszontagságos a házasság. Nagyot sóhajtva nekifogtunk a be- hordésnak. Mindent a helyére tettünk, hogy ne kelljen még egyszer rendezgetni. — Csak éppen a takaréktűzhely csöveit nem szereltük fel, mert egy petroleum-gyorsfő- zőt is vásároltunk. De így is soká tartott, míg mindent behordtunk. Majdnem tíz óra volt, mikor végre a szobában leültünk. Én a székre, a feleségem pedig az ölembe. Boldogan öleltem magamhoz, hiszen végre magunk voltunk, saját otthonunkban, de... Micsoda fáradtság! Feleségem ellágyulva ölelte át nyakamat, és elpirulva a fülembe súgta: — Éhes vagyok. ■— Teremtő isten! Erről megfeledkeztünk. — Az egész házban egy morzsányi eledelnek nevezhető valami sem volt. — Menjünk el vacsorázni valahová — javasoltam. — Vendéglőbe? — Itt van ‘ a közelben ... — Nagyon fáradt vagyok... Ne menjünk ma este sehová — Akkor hozok valamit. F ölkaptam a kabátomat, és elsiettem a sarokra. A boltos éppen a redőnyt húzta lefelé, de amikor megtudta, hogy valamit venni szeretnék, azonnal visszatolta. Bementünk a boltba, de csak külvárosi üzlet volt az. Szalonnát, túrót és zöldhagymát találtam. Válogatni hát nem lehetett Mindegyikből vettem, és hozzájuk még egy liter palackos bort is. Ez volt a vacsoránk esküvőnk napján! De ízlett mindkettőnknek. A bor is. Éhesek voltunk. Ettünk, aztán feleségem szemérmesen kiküldött a szobából. Kimentem a konyhába, ahová az én heverőmet helyeztük el. Leültem. Aztán elaludtam. S reggel ott ébredtem fel.. Feleségem még akkor is mélyen aludt, amikor reggel benéztem a szobába. Nem volt szívem felköiteni - . így virradtunk meg házasságunk első éjszakáján .. Egy darabig gyönyörködtem benne, aztán . . Mit tehettem volna? Elmentem dolgozni. Túrkeve múzeumában mindig van valami kiállítás, amely nagy érdeklődésre tarthat számot. Jelenleg például két teremben mutatják be a hazánkban fellelhető összes gombafajtákat, külön csoportosítva természetesen a mérgeseket és az ehető gombákat Mint Győrffy Lajos, a múzeum igazgatója mondotta: — Ennek a kiállításnak a tanulóifjúság is nagy hasznát veszi, hiszen a növénytani tanulmányaikhoz igen sok segítséget nyújt. Kiállításunk azonban, természetesen, főleg a felnőttekhez szól. Környékünkön ugyanis nem ismerik kellőképpen a gombafajtákat. Csupán a csiperke- és a szegfűfélét merik felszedni, annak ellenére, hogy erre több ehető gómba is megterem még ezeken kívül. Ezzel szemben nagyon kevés a mérges gomba. — Mi lesz a következő kiállítás anyaga? — Jelenleg folynak ebben az ügyben a tárgyalások. Igen érdekes kiállítási anyagot kapunk már a közeli jövőben, amelyet Munkásélet címmel mutatunk be. Tudomásom szemit főként grafikai művekből áll majd. Ezt követően a nagykun napokkal egyidőben rendezi me| múzeumunk Túrkeve szövetkezeti város tízéves fennállását képekben és grafikonokban bemutató, nagyszabásúnak ígérkező kiállítását. Ez alkalommal azonban nem csupán a mi városunkat érintő adatokat tárunk a látogatók elé, hanem Karcag, Kisújszállás és Mezőtúr életét is ismertetni kívánjuk. — Az érdekessége? — Szemléltető grafikonokról olvasható majd le, mikor mi épült, hogyan fejlődtek a város szövetkezetei, s azt is szeretnénk bemutatni, az elkövetkező évekre mit terveznek a szövetkezeteink, milyen további fejlődés várható. A másik érdekesség, hogy itt mutatjuk be elsőnek a túrkevei három nagy termelőszövetkezet közös vállalkozásának eredményeit E szövetkezetek ugyanis közös üzemi vállalkozást kezdeményeztek. Ügynevezett bárom- fitenyésztő kombinátot létesítettek és a fűzvessző feldolgozására egy üzemet. — Egyéb kiállítás? — Múzeumunk is az idén jubilál: fennállásának tizedik évfordulóját augusztus 20-án ünnepeljük. Kiállítási rendezünk természetesen ez- alkalommal is, s emlékkönyvet adunk ki. Bemutatjuk különböző gyűjteményeinket, amelyek különösen az utóbbi időkben sokat gazdagodtak. A néprajzi anyagunk például már 1300 darabból áll, köztük találhatók a híres mezőtúri leletek is, s a hagyományos, de a mindennapi életből egyre inkább kikopó mezőgazdasági szerszámok. Híres egyébként az ötezer darabból álló numizmatikai gyűjteményünk. Mi őrizzük például a túrpásztói ezüst dénárleleteket, az 1476 és 1530 között készült érméket, amelyeket nemrégiben egy korsóban találtak meg: És végül érdeklődésre tart számot a Finta-féle szoborgyűjteményünk, a helytörténeti anyagunk, és természetesen ézeket is hozzáférhetővé tesz- szük a látogatók számára — mondotta végezetül Győrffv Lajos, a túrkevei múzeum igazgátója. Sz. 1. rV „Yiharbolygó A leningrádi filmstúdióban megkezdték a „Vihorbolygó” című színes, tudományos, — fantasztikus film felvételeit. A film témája: szovjet űrhajó útja a Vénuszra. A nézőknek érdekes élményben lesz részük; — bepillantást nyernek az ember űrrepülésével kapcsolatos eseményekbe. TAPS, SIKER... \ kunhegyes! járási művelődési húz kultúresoportja — többízben sikeresen adta elő Tahi László ..Különleges világnap-’ című színdarabiát. A kép — jelenet a II. felvonásból. Varga Valéria. Mobiár Erzsébet és Csikós András. M ár letöltöttem szolgálati időmet a katonaságnál és munkanélküliségem alatt csaknem az egész országot bebarangoltam. Hol bekerültem dolgozni a bőrgyárakba, hol csak kívülről szemléltem őket vágyakozva, és legfeljebb a portásfülkéig jutottam el. Egyszóval: éltem az akkori tí- mársegédek hánytvetett életét így lettem lassanként huszonhét éves. Végül elvetőd tem a Var-' gaságba, és gyökeret vertem ott. A bőrfeldolgozók, szíjgyártók, bőröndösök, aktatáska gyárosok, kárpitosok’ megismerték és megszerették munkámat. Fizetésem és keresetem is elég szépen emelkedett. Néhány év alatt több százezer kvadrát mindenféle színű bőrt festettem, és . örömmel ismertem rá az általam készített bőrre minden harmadik-negyedik aktatáskában. Később a szandálok jó része is azokból a bőrökből készült, amelyeket én festettem. Felületesen nézve azt mondhatta volna az ember, hogy jól megy a sorom. Hát, ami azt illeti, valóban sokkal jobban ment, mint a tímársegédek nagy részének, de ennek ellenére is ingóságaim csak nem akartak szaporodni. Valahol Jack Londontól olvastam, hogy amikor London külvárosaiban ‘ járt, olyan nagy nyomorúságra talált, ahol egy háztartás összes in- gósái»ninpk ért"e nem ütötte meg az öt dollárt. A nagy példa alaníán én is számadást csináltam, és kiderült, hogy 10 évi segédélet után ingóságaim értéke még a három dollárt sem érte el. Igaz ugyan, hogy sikerült kitörnöm az albérlők és az ágyrajárók közül, és egy fő- bérleti bútorozatlan szobában laktam, de a bútorzatom bizony csak egy festetlen fából készült asztalból, két székből és egy viharvert heverőbői állt. Ezen felül az ablakpárkányon sorakozott még néhány könyv is. Hogy teljes legyen a lista, egy bejáró, egy rend ünneplő ruhám is volt. Bankot eddig csak kívülről láttam, nem gondoltam arra, hogy felesleges pénzemef a. bankba tegyem, egyszerűen azért, mert soha nem volt felesleges pénzem. A z az igazság, hogy állandóan a pvomor rettentő szakadeka felett tántorogtam, és csak rendíthetetlen egészségem óvott meg attól, hogy bele ne zuhanjak. De ha az ember már betöltötte a huszonhetedik életévét, bizony rendszerint otthonra, asszonyra vágyik. Persze, szörnyű hazugság volna, ha azt mondanám, hogy csak huszonhét éves koromban jutott eszembe a nősülés. Mindig egészséges voltam. gondoltam én erre sokkal hamarabb is, ba jól emlékszem. még tizenkilenc éves sem voltam, amikor az első lánnyal találkoztam, akit mindenkinél szívesebben fogadtam volna el feleségemnek. De akkoriban előbb a stiglicekkel küszködtem, maid pedig festékes kezem akadályozott meg abban, hoev kérőként feiléDjek. Ezt eondoltam. mível kellő nagyvonalúcáegal fütyültem n?. anyagiakra, a létbizony* ■ "'iánságot pedig nem ismertem. De elbocsátottak a munkából ... így ért véget első szerelmem, első idillem. De szén. volt és feledhetetlen ... Azóta pedig? Egy-kétheti intervallumot kivéve, mindig szerelmes voltam, hiszen tele vnn a viláe szép lányokkal Ott szotnöcríinak az' utcán, ott üldögélnek a villamoson, áüdoeálnak. fecsegnek, kaparásznak, pioiskednek. oávás- kodnak. amerre csak jár az ember. Nem lehet kikerülni őket. s a magamfaita legényember óhatatlanul beléjük hotlik, ha akar. ha nem. — smde a házasság komoly dofjrmv? f r> eV J rá 1-, !’ántatik hozzá, hogy az em- hernek biztos keresete le- gven, mert nemcsak az asz- szonyról van szó, hanem a gyerekekre is gondolni kell, akik bizony jönnek. * A szorzó Cudar idők cfmü kötetéből. De hol voltam én a biztonságtól? Az évek teltek, a lányok egymás után bukkantak fel életemben. Aztán egymás után eltűntek, az egyik vidáman, a másik haragosan, a harmadik szomorúan, a negyedik felejthetetlenül. — Mindaddig, míg jött egy, akit nem engedtem, és aki engem sem engedett eltűnni— Margit akkor jelent meg életemben, amikor még a Verzisorin dolgoztam. Az üzemben kaoott munkát, cipőfelsőrészkészítő volt. A curiktmúhely mögötti teremben dolgozott, amikor a két helyiség közti ajtó megnyílt, átnéztem oda. Csak fel kellett pillantanom, hiszen éppen szemben dolgoztam az ajtóval. Amikor először odanéztem, tekintetünk találkozott. Másodszor is. Ekkor kíváncsi lettem, hogy ajtónyíláskor vajon mindig rám néz-e, s mindig odukjkkan- tóttam. Ö pedig felém. Gyönyörű, sötét szeme volt, nagy tiszta és mély. Két hétig nézegettük egymást. A harmadikon megismerkedtünk. K ét hónap múlva megtörtént az eljegyzés. Persze, szombaton, és vasárnap reggelig tartott. Ormándi volt a lánykérő, és Marin az egyik tanú. Valamivel csak meg kellett bíznom, mert nagyon rosszul esett volna neki, ha mást hí; vök tanúnak. Reggelig mulattunk, de ennek ellenére már aznap elindultunk lakást keresni. JegyességünK egész ideje alatt — nem tartott tovább négy hétnél — vasárnapjainkat 1 a k “ « ke resés.sel ; töltöttük eL Amikor pedig elfáradtunk, vagy cukrászdába, vagy moziba ültünk be pihenni. Találtunk is egy kis fészket az üzemtől nem nagyon messze és nem is nagyon drágát. Kivettük.... Ámde azzal, amink volt, ! semmiképpen nem kezdhet- ' tűk meg a házaséletet, hiszen még egy tányért sem mondhattunk magunkénak. Így hát ■ hosszú tanakodás után a gyár tulajdonosához fordul- ■ tunk, hogy adjon valami előleget. Mindketten nála dol- ; goztunk. Lekötöttük hát Mar- , git teljes fizetését törlesztő- ■ sül. A feltételek mégállapí- ■ tása után megígérte, hogy ad. ■ De aztán hozzáfűzte, hogy . csak akkor adja kezünkbe a ; pénzt, ha már visszatértünk , az anyakönyvvezetőtől. — Megkapják, ha már ■ megkötötték a házasságot — ■ jelentette ki. — Legalább két nappal ha- | marabb kellene, hogy bebú5 ____ tor ozhassuk a lakást — kérleltem. — Amit mondtam, megmondtam, honnan tudjam én, hogy nem gondolják meg az utolsó pillanatban. — Főnök úr, hát nem ismer elég jól? Nem vagyok megbízható? —> Munka terén teljesen megbízom magában, de ha nőről van szó, akkor a testvéremben sem bízom. H iába igyekeztem meggyőzni, álláspontján nem változtatott. — Ha szakítanának, egy év alatt sem tudná visszafizetni a kölcsönt. — Már csak egy hét van hátra az esküvőig — vetettem ellene. — Nem az első eset volna, nem is az utolsó, ha az anyakönyvvezetőnél hagynák cserben. egymást. Mit lehessen tudni.., Hosszas vita után végül megígérte, hogy amikor elindulunk az anyakönyvi hi-. vatalba, ideadja a pénzt. . > Hát ez is jobb volt a semminél. A nagy nap reggelén bementem az üzembe, mert valami fényesíteni valóm volt. Ormándival meg Marinnal úgy egyeztünk meg, hogy tíz órakor indulunk az anyakönyvvezetőhöz, addig dolgozunk, hogy ne veszítsünk túl sok munkabért. Margit pedig megállapodásunk szerint az-' nap nem dolgozott. Mivel éppen csütörtökre esett a nap, kikért háromnapi távozást Nem szabadságot, mert akkor még nem járt szabadság a munkásoknak. Margit kilencre ért be az üzembe. Mire felvettük -a pénzt, s aláírtuk az elismervényt, addigra felöltözött a két tanú is. Aztán gyalogosan elindultunk. Tizenkettőre már bevonultunk egy vendéglőbe a lakodalmi ebédre. Hej, de nem is ebéd volt az, hanem egy kis villásreggeli. Illendőségből mind részt vettünk rajta. Megittunk két korsó sört, ettünk valami halfélét is, aztán otthagytuk őket az asztal mellett egy- egy korsó társaságában. Ormándi dörmögött ugyan, de belátta, hogy nem tehettünk másképpen, hiszen lakásunkban egyelőre semmi sem volt Úgy terveztük, még aznap bevásárolunk minden szükséges dolgot Grandpierre Lajos; FÉSZEKRAKÁS
