Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-29 / 75. szám
1961. má rcius 29. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP n m Szervezzük a szocialista munkaversenyt a mezőgazdaságban is Mindig ott, ahol leginkább kell Ä hetek óta tartó jó időt kihasználva, a termelőszövetkezeti földeken emberek, gépek és fogatok százai munkálkodnak, hogy jó magágyba, mielőbb földbe kerüljön a vetőmag. Sok a tennivaló, s a következő hetekben még csak szaporodik, hiszen nemsokára elérkezik a növény- ápolás ideje. A késő tavaszi munkák a jelenleginél is nagyobb felkészülést, körültekintőbb szervezést igényelnek, mert a növényápolás, a szénabetakarítás és a kertészetben lévő tennivalók a gépek munkája mellett is sok dolgos kezet igényelnek. De akkor már késő kapkodni, szervezni a munkát. Most kell pontosan számbavenni erejüket, megbeszélni a szövetkezeti gazdákkal, családokkal, egy-egy munkacsapattal, hogy miből mennyit vállalnak, hány hold kukoricát, cukorrépát, stb. kapálnak meg. A területfelosztás és az anyagi ösztönzés elősegíti a családtagok részvételét a közös munkában, de emellett nagyon fontos az is, hogy a termelőszövetkezetekben az ipari üzemekhez hasonlóan széleskörű verseny bontakozzék ki. Van erre lehetőség és van példa is: megyénk állami gazdaságai, termelőszövetkezetei közül az utóbbi években nem egy az országos versenyben is megtisztelő helyre került. Szép eredménnyel büszkélkedhetnek azok az állami gazdasági-, termelőszövetkezeti- és gépállomási fiatalok is, akik a KISZ által kezdeményezett kukoricatermesztési-, silózási-, tejtermelés!-, stb. versenyben, vagy az ifjú traktorosok nemes vetélkedésében vettek részt. A közelmúlt hetekben tanácskozott a KISZ megyebizottsága azokkal a fiatalokkal, akik az idén is többet vállalnak, magasabb terméshozamok elérését tűzik maguk elé. Ez helyes, de ahhoz kevés, hogy a szövetkezeti gazdák nagy többségét mozgósítsa a versenyben való részvételre. A termelési tervek teljesítése, túlteljesítése, az önköltség csökkentése, a több termék a gazdaságosabb termelés viszont szükségessé teszi, hogy minél többen részt vegyenek a versenyben. Ezért ajánlatos, hogy ne csak a kiszesek, hanem a termelőszövetkezeti brigádok, munkacsapatok, egy-egy szövetkezeti gazda is a verseny részeseként munkálkodjék a többtermelésért. Különösen az állattenyésztőknek áll módjában az egyéni vetélkedés, de megtehetik ezt azok is, akik egymaguk, vagy családjuk számára vállalnak területet a növénytermesztésben. A termelőszövetkezetekben a gazdaságvezetőkre hárul az a feladat, hogy szervezzék, irányítsák a munkaversenyt és a legjobbak jutalmazására biztosítsák az anyagi fedezetet. Helyes, ha a párt- és KISZ szervezet segítségét is igénybe veszik nemcsak a verseny szempontjainak kidolgozásában hanem az elért eredmények értékelésében, tudatosításában is. A verseny szempontjainak kidolgozása sürgető feladat márcsak azért is, hogy azokat mielőbb Velünk örültek Hivattak bennünket a tanáriba Barcsi Joliyal. Mit sem sejtve, könnyű léptekkel siettünk a lépcsőn, s amikor beléptünk a szobába, tanáraink szeméből meleg fény csillogott felénk. Osztályfőnökünk meghatottságtól el- csukló hangon mondta: „Kislányaim, sikerült.’* Kimondhatatlan boldogság zúdult ránk. Talán sokan el sem tudják kénzeíni, mit jelentett számunkra ez a néhány szó: ettől függött életünk további alakulása. — S most tanulhatunk, mert sikerült. Nekem up van is tíz testvérem van, Jolinak meg hét. Szüléink nem taníttathattak volna, pedig mindketten jótanulók vagyunk. A mi társadalmunk azonban nem hagyott el bennünket. Ösztöndíjat adott a városi tanács, s most Joli Budapestre megy a vegyipari technikumba, én pedig a mezőtúri gimnáziumba iratkozom be. Tanáraink után a lányok, osztálytársaink is örömmel fogtak körül bennünket. Újra el kellett mondanunk hogyan történt. Boldogok voltunk, mint egy kis család és én úgy éreztem, hogy ma minden ember velünk örül. P. Dávid Margit Mezőtúr, Kossuth téri iskola — A SZOLNOKI VÁROSI tanács vb. egészségügyi osztálya felhívja a lakosságot, hogy a káros rágcsálók — patkányok, egerek, vízipockok — észlelését jelentsék be. Miért nincs — kérdezték néhány termelőszövetkezetben a zárszámadás idején. Miért? — nehéz; lenne egy mondattal felelni erre. Egy azonban tény: ahol minden lehetőséget kihasználnak, ott jól zárták az évet. A legtöbb tsz-ben hasznos tanulságokat szűrtek le a zárszámadás tapasztalataiból — így többek között azt: jelentős mértékben fejleszteni kell a baromfi- állományt. Az elhatározást tett követte, s ezen a tavaszon termelőszövetkezeteink már nagy mennyiségben szállítanak baromfit a piacra. A csibenevelés eredményei általában jónak mondhatók, az elhullás mindösz- sze 3—4 százalék között van. Ezért érthetetlen néhány igen kirívó példa. A kunhegyes! Vörös Csillag Tsz-ben nem fűtötték fel előre az ólat — s így négyezer csibéből néhány nap elég forint? alatt 850 elhullott. Köny- nyelműség, feledékenység az ilyesmi? Aligha. Hogyan lehetséges például elfeledkezni arról, hogy a jószágnak enni-inni kell? A kun- hegyesi Lenin Tsz-ben két napig nem vittek takarmányt a naposcsibéknek, s emiatt kétezer elpusztult. A jászberényi Március 15 Tsz-ben több, mint háromezer csibe hullt el. Milyen állatgondozók dolgoznak azokon a helyeken? Éreznek-e felelősséget munkájukért? Egy biztos; a közösség pénzével, a közösség vagyonával nem lehet ilyen könnyelműen játszani. Mi lenne, ha a tehenészek, a kertészek, a növénytermesztők is így végeznék feladataikat mindenhol? A munkaegységre jutó forintok számát erősen csökkenti az állattenyésztők hanyag munkája. Jó lenne, ha a vezetőség jobban gondolna erre mindenhol. ismertethessék la szövetkezeti gazdákkal, s még a nagy munkák megkezdése előtt összegezhessék: közös gazdaságukban milyen versenyfor- mas honosodott meg, s abban hányán vesznek részt a különböző munkaterületekről. Mit tartalmazzanak a versenypontok? A növénytermesztésben a termésátlagok növelése, az idejében és jó minőségben történő betakarítás, a kiadások csökkentése; az állattenyésztésben az egy jószágra eső hozam emelése, a szaporulati tervek maradéktalan teljesítése, a tenyésztői munka javítása, az árutermelés fokozása; a gépesítésnél a gépek jobb kihasználása, karbantartása & a takarékosság a eél. Minden közös gazdaságban mód van arra, hogy adottságaik figyelembevételével a legkedvezőbb versenyformát honosítsák meg, s olyan célokat tűzzenek a szövetkezeti gazdák elé, amelyek fegyelmezett, gondos munkával elérhetők. A termelőszövetkezeti pártszervezetek, nőbizottságok, a lelkes KISZ-tagok sokat segíthetnek a tsz vezetőinek a munkaverseny széleskörű kibontakoztatásában, s abban is, hogy közös gazdaságuk versenybe szólítson egy másik termelőszövetkezetet, vagy akár országos vetélytársakkal mérje össze erejét. A megyei- járási párt- és tanácsi szervek szintén támogatják a termelőszövetkezetekben és a tsz-ek között folyó versenyt, s a legjobbakat versenyzászlóval, oklevéllel jutalmazzák. A MÁV még az elmúlt években is az évtizedes szokásoknak megfelelően kézi erővel irtotta a vasúti pályákon a gazt. Ehhez azonban sok munkáskéz kellett. A vasút 1956 és 1958 között hozzálátott a vegyi gyomirtás kísérletezéséhez, 1959-ben és A szeszélyes időjárás ellenére is megindult fal- vainkban a tavaszi munka. Az emberek kint serénykednek a földeken. S vajon van-e aki biztat a munkára, aki segít, lelkesít mindenkit. Ezt kutattuk a szolnoki járás pártszervezeteiben. A járási pártbizottság a járási tanáccsal közösen nagy erőfeszítésekét tesz azért, hogy ez az év az előzőeknél is több sikert hozzon a mezőgazdaságban. Ennek érdekében 500 kh olyan területet vonnak be a termelésbe, amelyet eddig nem hasznosítottak. Nem ösz- szefüggő, nagyon is szétszórtan lévő területek ezek. Régi tanyahelyek, felesleges dü- lőutak, szérűskertek, stb. A községi szervek vezetői, a kiszesek, s a termelőszövetkezetek tagjai tartanak határszemlét ezekben a napokban, hogy „megtalálják” a hasznosítható területeket. Nagy gondot fordítanak az öntözés előkészítésére. Nyolcezer hold öntözését tervezték erre az évre. S hogy ez ne csak terv maradjon a kőteleki Ezüstkalász Tsz-ben megszerveznek egy öntözési bemutatót azoknak, akik a szövetkezetben öntöznek majd. Hasonló célkitűzései vannak a pártbizottságnak a gazdasági munka sok más ágának segítésére. S mit tesznek a helyi, a termelőszövetkezeti pártszervezetek A szandaszöllosi vörös Mező Tsz irodáján most szinte moccanni sem lehet, úgy tele van a helyiség a koratavaszi hagymát csomózó emberekkel. Mindenki szíve1960-ban már két különleges szerelvénnyel évenként 4200 kilométer pályát tisztított meg vegyszerekkel. Az idén április elejétől június végéig három szerelvény járja a fővonalakat és a fontosabb mellékvonalakat és mintegy hatezer kilométer hosszú pályát gyomtalanítanak. (MTI) sen dolgozik itt, mert ha a mostani szállítást is lebonyolítják, a hagymából származó bevétel megközelíti a 15 000 forintot. A tsz pártszervezete sokat, szinte szüntelenül beszél az emberekkel arról: ha jól, s mindannyian dolgoznak, meg lesz az eredmény. A pénz forrása mindig csak a munka. A tsz pártszervezete a munka kezdete előtt összehívta a2 asszonyokat. Javasolták, alakítsák meg a szövetkezet nőbizottságát, ötven asszony szava, ereje, munkája nagyon sokat jelent A nők hallgatnak az okos tanácsra. Most már majd együtt tana- kodják meg, együtt döntik el, hogyan segíthetnek legtöbbet a közösnek. A szövetkezetekben kevés a fiatal. Épp azért úgy szervezik munkájukat, hogy kévésük ereje megsokszorozódjék. Néhány nappal ezelőtt a pártszervezet javaslatára megalakították az ifjúsági munkacsapatot és elvállalták a 60 holdas kertészet kezeléséi Erre komoly „ügyfelek” módjára szerződést is kötöttek a szövetkezettel. A pártszervezet egyéb módon is segít. Kezdeményezte a múlt héten, hogy gyarapítsák a szövetkezet kertészeinek szaktudását. Ezért tanulmányútra vitték őket a soroksári tangazdaság kertészetébe. Az újszászi Szabadság Tsz több, mint 7000 holdas. Nagyon nagy szükség van itt is a pártszervezet segítő, serkentő munkájára. S nemcsak a vezetők, hanem az egyszerű tagok felelősségérzetére Is. Ha úgy nézzük, hogy a tavaszi vetéseket eddig rendben, jól elvégezték, mondhatnánk nem hiányzik a felelősségérzet. De ha azt nézzük, hogy az elmúlt évben milyen mulasztások, milyen súlyos hibák voltait a szövetkezetben, amelyek erre az évre is nagyon kihatnak, akkor az ellenkezője igaz. Amit megtermeltek kukoricát, annak például egy jelentős része kint maradt a földeken, tönkrement s szinte használhatatlan. A teheneknek pedig nincs abraktakarmány, három liter mindössze a fejési átlag a szövetkezet tehenészetében. És bár a vetés halad, az egyéb munkákra még nem serkentik az embereket. Pedig lehetne már pl. szedni a csutkatövet, takarítani az épületek környékét, hogy a nagy munkák idejére ezen túl legyenek. Ahogyan többen mondják, a pártszervezet legnagyobb kérése a tagoktól most az: támogassák a közös kezdeményezéseket. Pedig fordítva is lehetne. Ügy, hogy a kommunisták kezdeményezzenek és annak támogatására nyerjék meg _ a közösség minden tagját, — Mindjárt más volna a kép, ha nem a párttagok igazodnának az adandó esetekhez, hanem inkább ők irányítanák, befolyásolnák a közvéleményt. A szövetkezet területe mellett például kilométereket mehetünk, nincs lezárva a talaj. A szilaj tavaszi szél kedve szerint viheti a nedvességet a magra váró földből. Igaz, nemcsak az újszá- sziak ennek az okai. A Tószegi Gépállomás főmérnöke azt mondja: nincs elég si- mítójuk, nem tudnak többet a földekre küldeni. Ha pedig valami úton-módon ösz- szekötnének egy-két beton- gerendát, vagy sínszakaszt, a felsőbb szervek beruházással vádolnák őket. Értheteden ez a vélemény, s ez a belenyugvás is akkor, amikor a föld sok helyen kiált a segítségért, a talajnedvességgel való takarékoskodásért. A pártszervezet kezdeményezésére a traktorosok bekapcsolódtak az 1350 normálholdas mozgalomba is. A helyi Dózsa Tsz pártszervezete is élénken tevékenykedik a tavasz jó előkészítéséért. Hetvenkét embert hívtak össze a közelmúltban —, párttagokat, pártonkívülieket egyaránt — hogy megbeszéljék velük: minden talpalatnyi földet meg kell művelni, s erre már most meg kell kötniök a tagokkal a szerződéseket. Néhány nappal az aktívák tanácskozása után ezzel rendben is voltak. Nem veszik ki az irányítást a gazdasági szei’vek kezéből hanem utat mutatnak, segítséget nyújtanak. A kommunisták kezdeményezéseit követik a pártonkívüliek és így könnyítik, gyorsítják a munkát, mindig ott, ahol legjobban kelL B, E. Vegyi gyomirtás vonattal és TANULÓPÉNZ Még a tél kőiépén, disznó* toron jártam odahaza utoljára, de bevallom, azóta sem felejtettem el azt a napot. Valahogy rosszul sikerült az a tor. Savanyúnak tűnt a bor és úgy éreztük, rossz a hurka meg a kolbász is. Ezt állapította meg a vendégsereg, erről beszélgettünk egész este, de valamennyien tudtuk, hogy úgy teszünk, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle. Másról beszéltünk, nem arról, ami a rosszkedv, a nyomott hangulat igazi oka volt. Akkoriban került sor ugyanis az alig egyéves jászfény- szarui Kossuth Termelőszövetkezet első zárszámadására és bizony ez a számvetés egy kicsit csalódás volt a tagoknak. Negyven forint körül számítottak egy munkaegységre, ám a valóságban csak huszonöt jutott. Az elégedetlenség, az indulat ott feszült az emberekben, de jobbnak látták nem előhozakodni vele. Nem volt ugyanis személy szerint kit okolniuk a csalódásért. Legfeljebb egymást kunérozhatták volna, mert bizony a házbeliek meg a szomszédok között körülbelül egyformán oszlott meg a felelősség. A múlt évben egyformán hitetlenkedtek, egyformán kénytelenkedtek a munkával és különösebben senki nem emelt szót a lazaságok ellen. Most, hogy hazafelé tartok, mindez az eszembe jut és bevallom, félem egy kicsit a találkozást. Mert a disznótoron az illendőség, a kivételes alkalom gátat vetett ugyan a panaszkodásnak, a parázs vitának, de tudom, hogy most nem menekedhe- tek előle. Hallgatnom kell majd a sok bajt, visszásságot, a szövetkezet gyerekbetegségeit, meg az egyes tagok ha- szontalan tulajdonságait. A megérkezés után nem is kezdek témát. Türelmesen ropogtatom a tél óta jócskán megszikkadt házi kolbászt és arra gondolok, hogy zárszámadás ide, zárszámadás oda, kitűnő étel ez és vétek volt róla egy rossz szót is mondani. A bátyám velem szemben ül, várja, hogy kínálhasson, de én nem kéretem magam. Erre 6 is elunja a várakozást és dicsérni kezdi a kolbászt. Ügy vélem, csanda ez, de én nem sétálok bele. — Nem rossz. De azért lehetne jobb is — válaszolok becsületesen, úgy, ahogy a télen beszéltem. •— Meg vagy te kergülve — néz rám hitetlenkedve a test• vérem. — Nem is tudom már, mikor sikerült ilyen kitűnően a kolbászunk. Remekelt a böllér az idén. Erre már elfog egy kicsit az indulat. — A télen nem ez volt a véleményed — vágom ki a jromfot és elkészülök a leg- rosszabbakra. Am a bátyám csak mosolyog. — Az akkor volt. Azóta megízesedett. Használt neki az idő — szól incselkedve. — A szövetkezetnek is használt az idő? Aztán a te véleményed is megízesedett? — megyek át most már nyílt támadásba, mert unom a köntörfalazást. <— Az idő is használt, meg a szemünk is kinyílt egy kicsit — válaszol és mindezt olyan természetes, magától- értetődő hangon mondja, mintha már nem is emlékezne semmi rosszra. Elakad a szavam, kerekre tágult szemekkel nézek rá. de ő csak mosolyog. — Az idén másként lesz, mint tavaly. Meglásd, jobb hangulatban tartjuk majd a disznótort is. Még mindig nem hiszek neki. Az a gyanúm, hogy ugrat, ezért még nyíltabban támadok. — Mi újság a szövetkezetben? — kérdezem és feszült figyelemmel várom a választ. Ám 6 nem jön zavarba. — Már kikelt a paprika kétszáz üveg atoll — újságol ja. — A környéken senkinek nincs olyan szép melegágya, mint nekünk. Aztán el van már vetve az uborka meg a paradicsom is. Nemsoká sorolnak azok is. Ez már határozottan dicsekvés és teljesen tanácstalanná válók. Itt valami titoknak kell lenni. Valami rendkívüli dolognak• *— Kaptatok már előleget? — tudakolom. 1— Nem kaptunk mi — válaszol. — Most még nincs miből. Majd a nyáron. Akkor lesz, ne félj, nem úgy, mint tavaly. — És nem is követelitek? Nem is zúgolódtok miatta? — kérdezgetem tovább. “ Egészen el vagy te maradva — néz rám szánakozva. — Aztán ahogy látom, a felfogásod is nehéz. Értsd már meg, hogy nem az a helyzet, ami tavaly volt. Akkor mi fizettük a tanulópénzt. A hanyagságunkkal, a hitetlenségünkkel. De abból elég volt. Most már másképp kell lenni a dolgoknak és sok tekintetben már másképp, is van. De hogy is magyarázzam ezt meg neked? — néz rám pár pillanatig tűnődve. Aztán mint akinek eszébe jv a legnagyobb, a legmeggyőzőbb érv, diadalmasan kivágja. — Az idén például a környékbeliek közül még senki nem. mulasztott igazolatlanu1 egy napot se. Mindenki úgy jár dolgozni, mint a magáéba. Ballagó László
