Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
incf, märdtis W. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Védelmezzük és gyarapítsák a termelőszövetkezetek Prémium LUTRI, — és ami lehetne közös vagyonát Irta: Körösi György, a» MSZMP Szolnok megyei VB tagja M a már az ország szántó- területének mintegy 90 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz, több mint egymillió 200 ezer dolgozó paraszt gazdálkodik a termelőszövetkezetekben. Többszáz olyan termelőszövetkezet működik az országban — köztük nagyon sok megyénkben is — amelyben már jóval meghaladták a volt egyéni gazdaságok termelési színvonalát; ahol a tagok életmódja kulturált és megélhetésük biztosított. A sok jó termelőszövetkezet között számos olyan is akad, mint a mezőhéki Táncsics, a szajoli Vörös Csepel, amelyek kiemelkedő eredményeikkel bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek fejlődése nagyon gyors lehet. Az elmúlt gazdasági _ év termelési eredményei bizonyították. hogy megyénk tsz- ei — a sok nehézség ellenére is — gazdaságilag megszilárdultak. 1959 őszéhez viszonyítva mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés, valamint a gazdasági tevékenység más területein. jelentős lépéseket tettek előre. Igen örvendetes, hogy egy olyan nehéz gazdasági évben is, mint a tavalyi, termelőszövetkezeteink nagy erőfeszítéseket tettek a közös fel nem osztható szövetkezeti vagyon növeléséért, A szövetkezeti vagyon ilyen nagy mértékű növelése a szövetkezeti gazdák politikai öntudatáról tanúskodik. A zzal. hogy falun Ts ural- kodévá vált a szocialista .tulajdon, hogy rohamos mértékben növekedett a szövetkezetek vagyona, jelentősen megnövekedtek a szocialista tulajdon védelméből adódó feladatok. Figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a társadalmi, gazdasági helyzet megváltozásával, a szövetkezetek megalakításával együtt nem alakult át azonnal szövetkezeti parasztjaink gondolkodása. A szövetkezeti közös vagyon védelme rendkívül sokrétű kérdés. Elsősorban magát a szövetkezeti tagságot érinti, de feladatokat ró másokra is: szinte mindenkire, akinek a szocializmus építése szívügye. A volt kizsákmányoló rendszer urai a kapitalista magántulajdon védelmét létfontosságú kérdésnek tekintették. Tudták, hogy a magán- tulajdon megrendülése az egész társadalmi rend gyengülésével — adott esetben megsemmisülésével — járhat. Ez a magyarázata annak, hogy a kapitalista magántulajdont olyan erősen védelmezték, jogszabályokkal körülbástyázták és az egész elnyomó rendszer erejével őriztették. nak ilyen példákat. K. B. volt kulák, aki a kunmada- rasi Táncsics Tsz-nek volt a tagja, izgatott a termelőszövetkezeti vagyonban kárt ten- tsz-ben nem dolgozott, csak dezorganizált. F. A. volt kulák, aki ugyancsak belépett a termelőszövetkezetbe, a jászszentandrási Haladás Tsz raktárát fosztogatta, rendszeresen lopta a szövetkezet vagyonát. Az ilyen ellenséges cselekedeteknél is több kárt tehet a közös vagyonban, ha a szövetkezetek egyes felelős vezetői, szövetkezeti gazdák nincsenek kellően felkészülve feladataik ellátására, ha nem megfelelő a számvitel, a nyilvántartás és az ellenőrzés. A szövetkezeti vagyont hivatott védeni a tsz- ek választott szerve, az ellenőrző bizottság is, de ezek nem dolgoznak mindenütt hivatásuknak megfelelően. — Olyan eset is előfordult, hogy a bizottságok tagjainak munkáját a tsz vezetői nem segítik, sőt egyes esetekben akadályozták. A volt jász- fényszarui Uj Reménység Tsz-ben az elmúlt évben az elnök és a könyvelő megtiltották, hogy az ellenőrző bizottsági tagok az ő tudtuk és véleményük nélkül bármit is ellenőrizzenek. Súlyos hiányosság egyes helyeken az, hogy a vezetők elmulasztják a megfelelő elszámoltatást. Különösen ott voltak r.agyobb hibák, ahrl maguk a vezetők sem számoltak be rendszeresen a szövetkezet tagságának a gazdálkodás menetéről. Megfosztották a közgyűlést az ellenőrzés lehetőségétől és így csak a zárszámadások ideien kerülhetett napvilágra sok olyan hiba, amit esetleg már á gazdasági év során is kl- 1 ehe tett volna javítani. C ok kárt okoznak az egyes ^ vezetők által elkövetett szabálytalanságok. A be- senyszögi Béke Tsz vezetősége 9248 forintot — amely műtrágyavásárlásra volt előirányozva — kölesönképper. a tagság között osztott szét. Pedig a műtrágyára nagy szüksége volt a szövetkezetnek. Ugyanebben a szövetkezetben magánszemélyektől lovaskocsikat vásároltak és a bizonylatokon nagyobb összeget tüntettek fel, mint amit a valóságban kifizettek. Szabadfelvásárlás útján 44 sertést vásároltak meg, de a valóságban a tsz-be csak 36 érkezett. A közös vagvon ilyen felelőtlen kezelése tetemes károkat okozhat a szövetkezetnek. Még mindig elég gyakori a közös vagyon sérelmére elkövetett lopások száma. A megfelelő ellenőrzés hiánya bőven ad alkalmat arra, hogy egyesek a közös vagyont dézsmálják. F. L. két társával az abádszalóki Ezüscka- lász Tsz tengeriföldjéről 31 mázsa tengerit lopott. Igaz, ez esetben az alkalom is adva volt, hisz a tengeri öt hónapon keresztül kint volt a szabadban. Sz. E. a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz tagja a darálóból folyamatosan lopkodta a terményféleségeket és azt a piacon és egyéb helyeken értékesítette. Igen gyakori például lucernakaszálás idején a lucerna, cséplés idején a búza, árpa lopása. Mindez elsősorban azért következhetett be, mert a terményféleségeket nem mérlegelték gondosan, nem biztosították megfelelő őrzését. A közelmúlt bűnügyi krónikája — nemcsak a felsorolt néhány példa — bizonyítja, hogy az ellenőrzések elmulasztása nagy lehetőséget nyújtott a termelőszövetkezeti közös vagyon megkárosítására. Ebből következik a tanulság és a tennivaló. A termelőszövetkezeti közös vagyon védelmét elsősorban mint politikai kérdést kell kezelni és ennek érdekében a szocialista tulajdon megbecsülését célzó politikai felvilágosító- é" nevelőmunkát kell erősíteni. Fel kell lépni a tapasztalható közönnyel szemben. Meg kell magyarázni a közös és az egyéni érdek azonosságát. — Olyan közvélemény kialakítására kell törekednünk, amely csírájában elfojtja a közös vagyon megkárosításának minden lehetőséget. Olyan közhangulatot kell teremteni, amely mélységesen elítéli a „naev” és a ,.kiesi’’ tolvajokat és sikkasztókat egyaránt. De ennél talán még iohhnn el kell ítélni azokat a lehetőségeket, amelyek a közös vagyon megkárosításához az alkalmat szülik, fgy a terv-, oénzügyi-, beruházási fesvelem megsértését, az ellenőrzés. beszámoltatás hlánvát stb'. A köztudatban a szocia- lista termelési viszonyokat visszatükröző ..mienk” fogalom egyre inkább kiszorítja az enyém fogalmát. — Erősíteni kell ezt a folyamatot. Mindenkinek, akinek a szocializmus építése szívügye, segíteni kell abban, hogy semmiféle kár ne érhesse a termelőszövetkezetek közös gazdaságait. Üzemeink jórészében úgy vannak a prémiummal — mint azt egyik ismerősöm találóan megjegyezte — ahogy a kártyás a szerencsével. „Ha bevág 21, ha nem, akkor 22”. Az emberek többsége nem tudja, mikor, miért és menynyi prémiumot kap. Vannak ugyan többé-kevésbé kialakult szokások — így például közismert, hogy a műszakiaknak mintegy 80 százaléka, az adminisztratív munkakört betöltőknek közel fele kap jutalmat rendszeresen, de ez még az egyén szempontjából nem biztos támpont, csak találgatásokra nyújt lehetőséget. Mondhatnánk e2t úgy is; a prémiumok kifizetésének eddigi gyakorlata szerint a jutalom inkább fizetés kiegészítés volt, s nem az üzemek legfontosabb feladatainak megoldására ösztönzött. Nézzük csak a tények alapján ezt: Tavaly 3,5 millió forint prémiumot fizettek ki megyénkben — a műszaki é3 adminisztratív dolgozók fizetésének mintegy 6,5 százalékát. Tekintélyes summa ez! S mire költötték? Talán nehezen megvalósítható célkitűzések valóraváltásáért kifejtett erőfeszítés, az átlagosnál több munka és leleményesség honorálására? Korántsem. Igen kevés volt a célprémium — a minisztériumi iparhoz tartozó nehézipari üzemekben a kifizetett jutalmaknak csője 1,8 százalékát fordították ilyen célra. A helyiiparban meg úgyszólván ismeretlen a célprémium. Mondhatná valaki: nem az a lényeg, milyen címen fizetnek prémiumot, hanem az: rendeltetéséhez híven szolgálja az átlagosnál jobb munkát. Dehát azt szolgálja-e minden esetben, ösztönöz-e üzemeink legfontosabb feladata: a termelékenység fokozására, a minőség javítására, a műszaki színvonal fejlesztésére, a gazdaságos termelésre? Nézzük, mit bizonyítanak a tények? A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban 1960. I.—III. negyedévében a termelékenység fokozásáért, a minőség javításáért egyáltalán nem adtak prémiumot — ugyanakkor az adminisztratív dolgozóknak több, mint 10 ezer forint jutalmat kifizettek. Milyen címert premizálnak akkor? Az indok üzemenként változik. A Tejipari Vállalatnál például ,,nyerstej szállításért” több mint 14 ezer forint talált gazdára tavaly. Ilyen címen honorálták a beruházási előadót, a statisztikust, a főkönyvelőt, a revizort, a TMK előadót, az igazgatót. Az Építési és Szerelőipari Vállalatnál meg éppenséggel azért fizettek prémiumot, A kunmadaras! Kossuth Tsz tervéből A szerződéses növények hozzák a pénzt A kunmadarast Kossuth Tsz-ben is úgy szokás, hogy aki teheti, munka végeztével bemegy a tsz-irodába. S ha esténként összejönnek néhá- nyan, a munkáról, a tsz dolgairól beszélgetnek. Egyik este arról vitatkoztak, milyen dohányt érdemes termelni, melyik hoz legtöbbet. Nem véletlen, hogy ilyeneken problémáznak a Kossuth gazdái, akikről már a járásnál is azt hallottuk: sok ipari növényt termelnek, sok terményre leszerződtek. Szűcs Lajos tsk-elnökhe- lyettes és H. Nagy Lajos ag- ronómus elmondja, hogy tavaly milyen eredménnyel termesztették az ipari- és szerződött növényeket. Most is jelentős bevételre számítanak ebből. S hogy miből mennyi pénzmagot várnak, ennek ismertetésére segítségül hívják Négy esi Ferenc könyvelőt, aki precíz pontossággal sorolja: — Hibridkukoricát 250 holdon vetünk, s majd öntözzük. Szerződésre 1125 mázsát adunk át, ezért több, mint 200 ezer forintot kapunk, A 80 hold cukorrépa terr-ésé- ért 420 ezer forintot várunk és cukrot, amit munkaegységre osztunk ki. Napraforgót 30 holdon vetünk, ebből 72 ezer forint bevételt terveztünk. A 10 hold dohányból is számítunk közel 100 ezer forintra, s majdnem ennyi jövedelemre az 50 hold olajlenből. — Mákot 20 holdon termesztünk, ez 144 ezer forinttal gyarapítja jövedelmünket, ha a tervezett terméshozamot elérjük. A 10 hold paradicsom nagyrésze kétszeres hasznot hoz, mert nemcsak a termést, de a magot is értékesítjük. A paprika és ennek Ha a kizsákmányoló rendszer urainak szent volt a magántulajdon, nekünk még szentebb a szocialista tulajdon. amely a mi társadalm; rendünk alapja. Nemcsak arról van szó, hogy egy meghatározott vagyontárgy őrzését, gondozását kell megszervezni, őrizni — ez is fontos — nekünk a szocialista gazdákodás egészét kell olyan ' védelemben részesíteni, hogy az állandó fejlődés, a ter- melőeszkv.-;>k és fogyasztási javak állandó növekedése biztosítva legyen A szövet- ! kezet! vagyon védelme ennek fontos része, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években milyen ugrásszerűen növekedett a szövetkezeti vagyon, bátran mondhatjuk: most ez a legfonlo- sahb része. "■felismerik ezt nép! de■*- mokratikus rendsze- rünk ellenségei is. A hatalmától megfosztott uralkodó osztály egyes elemei, akik nem képesek az űj, szocialista viszonyokhoz alkalmaz- kn-’-! meav- 'nak a szövetkezeti vagyonban kárt tenni. Az elmúlt eszWidő ta- nasztalati bőven szolgái tatTörökszentmiklóson tavaly nyáron két gyógymedencét építettek a város szélén. Most folyamatosan készülnek a fürdőhöz tartozó épületek, öltözők, kabinok, gépház, stb. Képünkön az öltöző épületet üvegezi az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat üvegező részlege. magja, a sárgarépa, v” -ös- hagyma szintén szaporítja a pénzünket, de ennél jóval nagyobb tételeket jelent a bevételi rovatban az állattenyésztés hozama. — Százhuszonnégy hízó- marha 740 ezer forint, kilenc- százhatvanöt hízósertés 1 millió 804 ezer forint, tizenegy- ezer árubaromfi 253 ezer forint, százötven mázsa hal 225 ezer forint, százhetvenhatezer liter tej 424 ezer forint, száz- tízenhatezer tojás 174 ezer forint. tizenkilenc mázsa gyapjú 94 500 Ft, hat mázsa méz 10 800 Ft bevétellel szerepel a tervünkben. A kunmadaras! Kossuth Tsz gazdái az idén 6 605 000 forintos bevételi terv teljesítését tűzték célul maguk elé. A szerződéses növények és az állattenyésztés hozama képezi azokat a tételeket, amelyektől jórészt függ a kitűzött jövedelem elérése. , ’ ’ N. K. hogy „a munkákat határidőre elvégezzék”. Ilyen példák trtári nem túlzó a megállapítás: nagyon könnyén szórják egyes he* lyeken a pénzt. Ögy gondolják, ha már biztosították a felettes szervek, osszuk is ki. Való igaz, a prémiumkeretet nem azért biztosítják, hogy legyen min takarékoskodni, hanem azért: megfontoltan, célszerűen használják azt feL. A tavalyi tapasztalatok alapján nem sok jót mondhatunk erről. A minisztériumi iparban kifizetett prémiumnak csupán 5 százalékát használták a műszaki színvonal fejlesztésének honorálására, 3,1 százalékát a minőség javítására, s 10,5 százalékát a termelékenység fokozására. Ugyanakkor a terv teljesítésére* az összes jutalom 10,6 százalékát fordították. Egyszerűbben kifejezve ez art jelenti: többet kifizettek hivatali kötelesség teljesítéséért a fizetésen felül, mint a legfontosabb, legégetőbb feladat: a termelékenység növelésére való ösztönzésre. Ha így nézzük, s,kár az embernek strapáim magát”, fáradozását úgysem díjazzák kellően. De lehet-e ezt az állapotot tűrni, szó nélkül hagyni, hogy üzemeinkben ötletszerűen és sokszor érdemtelenül osszák szét a jutalmat? Lehet-e helyeselni olyan eseteket, mint a Tiszamenti Vegyiművek tavalyi eljárása? A műszaki színvonal fokozásáért semmit sem juttattak a prémiumkeretből, egyéb címen ugyanakkor 120 ezer forintot kifizettek. Még kedvezőtlenebb a kép az építőipar helyzetét vizsgálva. A terv teljesítésére fordították a jutalom 48,5 százalékát, de a minőség javítására, a műszaki színvonal növelésére semmit sem biztosítottak a prémiumból. Márpedig közismert, hogy az építőknél a minőségi munka ellen igen sok a jogos reklamáció. Esetenként olyan következtetéseket is le lehet vonni, hogy a vezetőállásnálc — a műszakiakhoz viszonyítva is — aránytalanul magas prémiumot kapnak. Tavaly azok a műszakiak és adminisztratív dolgozók, akik nem töltöttek be vezető funkciót, átlagosan 2030 forint jutalmat kaptak — míg a vezetőállá- súak 4670 forintot. De az átlag nem ad mindig hű tükörképet. A Tiszamenti Vegyiművek főkönyvelője például tavaly több mint 15 ezer forint prémiumot kapott, a Tisza Bútorgyáré még 3000 forintot sem. A jutalmazás indokainak vizsgálatánál néha fel lehet tenni úgy is a kérdést: a premizált munka nem sorolható a hivatali kötelességek közé? A Szolnoki Járműjavítóban például a tavalyi III. negyedévi önköltségi intézkedési terv elkészítéséért 15 ezer forintot fizettek ki. A jutalma- zottak között volt a tervosztály vezetője is. A T1TÁSZ- nál az egyik statisztikusnak az új dolgozónak való segítségnyújtásért, másoknak pedig „a kifizetett térítések elszámolásainak hitelt érdemlően történt elkészítéséért’* juttattak prémiumot. Egészében véve tehát nincs rend a prémiumkeret felhasználásában. Változtatni kell ezen, elérni, hogy a jutalom rendeltetésének megfelelően a termelékenység fokozását, a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, a gazdaságos termelést segítse. S hogy valóban arra méltókhoz kerüljön, előre dolgozzunk ki konkrét célkitűzéseket legfontosabb feladataink teljesítése érdekében, s azok valóravál* tusától függjön a jutalom. Simon Béla
