Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-25 / 72. szám

1961. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tallózgatás a termelőszövetkezetek terveiben — Fogyóban a jászberényi határ — Mennyit terem az öcsödi gyümölcsös — Önellátó kovácsműhely Türke vén — Nagy munkában a Szolnok megyei Tanács Mezőgazdasá­gi Osztálya. A csoportok szakemberei megkezdték a termelőszövetkezetek tervei­nek átvételét. Érdemes tallóz­gatni a tervekben. Jellem­ző, hogy az állattenyésztési csoport a megye tizennégy járása, városa tervéből még csak négyet tudott elfogadni. A karcagi, a kisújszállási, a jászapáti és a törökszent­miklósi járási terveket. A felülvizsgálat során ugyanis kiderült, hogy a tervkészítők, tervfelül­vizsgálók nem mindenhol végeztek körültekintő, ala­pos munkát. A túrkeveiek tervét pél­dául másodszor nem fogad­hatták el. Milyen kicsinység­nek tűnő hibák miatt? — A Vörös Csillag Termelőszövet­kezetnek nagy kovácsműhe­lye van. Egész évben sok szenet fogyaszt. Mégsem vá­zolták a szénfogyasztásra tervezett költségeket. Mi tör­ténik? Elfogadják a tervet, rögzítik a költségvetést, az­tán zárszámadáskor kiderül, hogy egész évben szenet vá­sároltak a kovácsműhelynek, amire viszont nem is tervez­tek. Ugyanígy nem gondol­tak a városban a tehergép­kocsik, személygépkocsik gu­miabroncsainak; tömlőinek felújítására. Nem is beszél­ve arról a teljesen irreális elképzelésről, ami a Vörös Csillag Tsz tervében szere­pel. Száztizenkét vagon ipa­ri takarmány felhasználását tervezték. De hogy honnan, azt senki nem tudja. Ugyan­ott a Táncsics Termelőszö­vetkezet, hogy takarmány' hiánya ne mutatkozzék a mérleg szerint, a következőt csinálta: beírta; 25 vagon ta karmányt teremt elő a dűlő- utak, az árkők kaszálásából. Ez a mennyiség a megye dű­lőútjainak takarmánytermé- sót is megközelíti. Az elszámított tervekből adódik aztán a termelési anarchia. Minden termelő- szövetkezet megkapta az ér­tesítést, mennyi süldő fel­vásárlására számíthat az &1-W latforgalmi vállalattól. Még-g is, ennek a sokszorosát tér- § vezik. Honnan? Ezek már ag levegőben lógó számok. — S s nem járhatunk úgy, mint 1 a múlt évben: bejelentet- i tűk a népgazdaságnak, m Szolnok megyéből ennyi § meg ennyi hízottsertést 1 adunk. A végén — mert a 1 felvásárlás természetesen g nem sikerült — a tervezett § hízótermék kétharmadát = tudtuk nagynehezen előál- i titánt. rás a múlt évihez mérten, holott náluk is növekedett a földterület. Messzemenő óvatosságról tanúskodik a kunszentmárto­ni járás termelési terve. A csépai Uj Barázda termelő- szövetkezet termő gyümöl­csösére nem terveztek termést. Az öcsödi Kossuth Termelő- szövetkezet egy hold gyümöl­csös után három termőfát állított a tervbe. Holott min­denki tudja: egy hold gyü­mölcsösön legalább 60—80 fa terem. A tiszakürti Hunyadi Ter­melőszövetkezet biztonsági alapot tartalékolt télire zöldtakarmányból. Kétségtelen, hogy nagyot fej­lődött a mezőgazdasági tudo­mány, de odáig még nem jutottunk el, hogy a nyári zöldlegelőt télire konzervál­juk például. Ez szakmai bak­lövés. Szintén a kunszentmártoni járás tervéből derül ki: sa­ját gépeikre 28 ezer normál­hold munkával többet ter­veztek mint amennyi kapaci­tásuk van. Ebből kapkodás származhatnék a munkacsú­csok idején, A takarmány­mérleg készítésénél ugyan­csak a könnyebbik megol­dást választották. A mutat­kozó takarmányhiány egyen­lítésére egyszerűen felsró­folták a termésátlagokat. — Mindez nagyon egyszerű pa­pírművelet csakhát a valóságban nehéz lenne azt a takarmánymennyisé­get megtermeszteni, ameny- nyit a ceruza fogott. Megyeszerte általános, hogy a gépek üzemanyagának költségét nem tervezik be, vagy nagyon alacsonyan szá­mítják. Jászberény város ter­melőszövetkezeteinek terve­zett üzemanyagkiadása kö­rülbelül a felét fedezi a tényleges igénynek. Minden­hol sokat lehagynak a dűlő- utak, közutak számlájára. — Ugyancsak megindult ügy látszik a „legelősítési folya­mat.” Szántóföldre szívesen terveznek legelőhozamot. Kicsinyeskedés, bagatelliz- mus-e, hogy csupán ilyen kis hibák miatt visszaadja a megyei tanács a nagy számo­kat tartalmazó terveket? — Mert visszaadják. A túrke­veiek immáron harmadszor próbálkoznak majd tervát­vételükkel. A terveket egyébként valamennyit — legalább tíz szakember vizsgálta idáig községekben, termelőszövet­kezetekben és a járási taná­csoknál. Sokkal gondosabb, körültekintőbb munkát vé­gezhettek volna. Mert az a terv, amely mutatós, szépnek tetsző ugyan, de hem meg­alapozott, anarchiánál egye' bet nem hozhat. B. L. Orvosok és egészségügyi dolgozók ankétja Szolnokon A mezőgazdasági mérnökképzés reformja elolt Az Agrártudományi Egye­temen széleskörű munka in­dult a mezőgazdasági mér­nökképzés továbbfejlesztésé­nek előkészítésére. Az egyetemen bizottság ala­kult a mezőgazdasági mér­nökképzés céljának pontos felmérésére. Elsősorban a mezőgazdasági üzemek, fő­ként a termelőszövetkezetek jelenlegi helyzetéről, fejlődé­si irányából és a következő években elérhető színvonalá­ból indulnak ki, de foglalkoz­nak sok más tényezővel is. összegyűjtik állami gazdasá­gi és termelőszövetkezeti ve­zetők véleményét arról, hogy milyen feladatokat kell a ná­luk dolgozó szakembereknek megoldaniuk. Orvosok és egészségügyi dolgozók onkétja volt teg­nap Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban. A Hazafias Népfront meghívá­sára többszáz orvos és egész­ségügyi dolgozó jött el. Meg­jelent az ankéton Árvát Ist­ván, a megyei párt-végrehaj­tó bizottság tagja, Borsányi Jánosné, a megyei nőtanács titkára. Az ankét alkalmával Dr. Hajdú Gyula, a budapesti Jogtudományi Egyetem nem­zetközijog tanszék veze­tője „Az egészségügyi dolgo­zók szerepe a békeharcban”, dr. Ferenczi György, a me­gyei TBC Gondozó Intézet igazgató-főorvosa „Hogyan tegyük társadalmi üggyé Szolnok megyében a TBC el­leni küzdelmet” címmel tar­tott előadást. Dr. Bene Zoltán megnyitó és üdvözlő szavai után Dr. Hajdú Gyula tartotta meg előadását. Dr. Hajdú Gyula beszéde Ez a nemzedék — mondot­ta az előadó — két háborút szenvedett át. Mindkét há­ború pusztító volt, s megér­lelte a népekben a vágyat, hogy soha többé ne kelljen remegni ilyen pusztítástól. Ez milliók, az emberiség nagy többségének óhaja. — Kinek érdeke most egy újabb háború kirobbantása? Csakis azoknak a monopol-tőkések­nek akik tudták a két világ­háború idején is, hogyan le­het az elhalt milliók véré' bői aranyat gyűjteni. Azok­nak, akiknek a harci fegyve­rek gyártása jó üzlet volt, s nem tudnak erről lemondani most sem. Ezért arra is ké­pesek, hogy állami és nem­zeti érdekekbe, népük, nem­zetük zászlójába bugyolálják be a népeket pusztító gyalá­zatos terveikét. A továbbiakban dr. Hájdu Gyula részletesen ismertette az ankét résztvevőivel a szo­cialista és kapitalista tábor erőviszonyait majd feltette a kérdést, mit tehetnek az egészségügyi dolgozók, az or­vosok a békeharc erősítéséért. Ma már más a helyzet, mint régen volt — mondotta válaszul. Van kilátása an­nak, hogy az emberiség, a minden nemzetek legjobbjai­nak harca győzhet a háború felett. Elsősorban azért, mert bár a fegyver jelentékeny, de nem legfőbb tényező már az emberiség sorsának eldön­tésében. Gazdasági, pénzügyi téren épp oly hatásos fegy­vereink vannak már. A szo­cialista államok erejét, élet­revalóságát soha, senki töb­bé kétségbe nem vonhatja. S ma az emberiség egyharmad része él a szocialista orszá­gokban. Ugyanennyi pedig azokban az országokban, amelyek a közelmu.toan sza­badultak fel az imperialista elnyomás alól. Gazdasági erőnk mellett az is döntő az emberiség sor­sának alakulásában, hogy mjlyen országaink egészség- ügyi helyzete. Azt várjuk az orvosoktól, az egészségügyi dolgozóktól, legyenek felvilágosítómunká­val a békeharc jeles katonái. Magyarázzák fáradhatatlanul, mit jelentene egy új háború egészségügyi szempontból. Milyen óriási veszélyt hozna az atombombák hatása nem­csak a mai emberiségre, ha­nem a jövő nemzedékekre is. Dr. Ferenczy György előadása Dr. Hajdú Gyula előadása után dr. Ferenczi György tar­tott tartalmas tájékoztatót. Előadásában különösen hang­súlyozta az ismeretlen esetek felkutatását. Intő példaként elmondotta, hogy egy alapos vizsgálat előtt Karcagon 216 beteget tartottak nyilván, s a vizsgálat során több mint 200 új beteget találtak. Hangsú­lyozta az előadó azt is, hogy ne csak egyedül a beteget, hanem annak környezetét is tanulmányozzák. Ezúton is sok betegséget megelőzhet­nek. Elmondott egy esetet; egy idős házaspár, akik mind a ketten betegek voltak, ne­velték unokájukat. Csak a helyszíni tájékozódás során derült ez ki. Csak így tudták a gyerek sorsát figyelemmel kisérni, megmenteni attól, hogy a betegség elhatalma­sodjék rajta. A megelőzésekre vonatkozóan hangsúlyozta: államunk szinte felmérhetet­len erőfeszítéseket tesz a be­tegségek megelőzésére. Az utóbbi években közel tíz he­lyen építették át a gondozó­kat korszerűbbre, higiéniku- sabbra. A közeljövőben Jász­berényben kerül sor az átépí­tésre. Továbbá: még három évvel ezelőtt a megyei TBC intézeteiben 40 egészségügyi dolgozó tevékenykedett, most közel 80-an fáradoznak a la­kosság egészségének megőrzé­séért. A szakelőadást követő hoz­zászólások a társadalom fele­lősségét hangsúlyozták, s azt, mennyire nagy szükség van arra, hogy a tbc-s betegeket vagy a felgyógyultakat a tár­sadalom megértéssel vegye körül. Az ankét résztvevői mind az előző, mind az utóbbi elő­adás iránt nagy figyelmet ta­núsítottak. Jól halad a tavaszi munka Karcagon Iski Lajos tudósítónk jelenti: Karcag szövetkezeti város­ban mozgalmas a határ. A Béke Termelőszövetkezet be­fejezte a tavasziárpa és a cu­korrépa vetését. A tavasziár­pa vetésével a város és a me­gye legnagyobb szövetkezeti gazdasága, a 13 000 holdas Lenin Termelőszövetkezet is végzett. A cukorrépát vető gépek az utolsó fordulatokat teszik. Ugyanígy , a Május 1. és a November 7. Tsz is. A szövetkezeti gazdaságok tavaszi versengésében egye­dül . a Dimitrov Termelőszö­vetkezet maradt le. 144 hold tavaszi vetésükből 52 holdon végezték még el a munkát. A sereghajtó Dimitrov Terme­lőszövetkezet gazdái végre megemberelhetnék magukat. SZÉKELY JÚLIA: Emlékképek 80 év előtt, 1881. március 25-én született a magyar mű­vészet nagy büszkesége, szá­zadunk zenei törekvéseinek világméretekben is egyik leg­nagyobb hatású Irányítója: Bartók Béla. Ez alkalommal részleteket közlünk egykori tanítványa. Székely Júlia „Bartók tanár űr” című re­gényéből. 0 Az idén csak reális, csak 1 olyan terveket fogad el a| megyei tanács, amelynek g megvan a fedezete, alapja, g A bátortalanság viszont a §§ másik véglet. S erre i3 van gj bőven példa. A jászapáti já- = rás hat termelőszövetkezete 1 nevezetesen a tiszasülyi Rá- § kóezi, a jászdózsai Uj Haj- g nal, a jásziványi Szabadság, m a jászkiséri Alkotmány és = Kossuth, a jászszentandrási s Ünnepélyes tavaszi délután volt. Alkotmány Tsz — egyetlen g A Várban garden-partyt adott a normálhold munkát sem tér- s kormányzó és felesége. A lapok vezeti saját erőgépére. g már napokkal előbb egyébről sem Még cifrább eset a jász-1 ÍTtak- mint a őszülő nagy társa- berónyiek terve. Jászberény § dalmi eseményről. városban ez év január 1. óta g Bartókot is meghívta a kormány- 1495 holddal növekedett a 1 zói kabinetiroda. Negyedmagával termelőszövetkezetek föld- g éppen akkor kapta meg a Corvin- területe az új belépők által. § koszorút, s mind a négy kitüntetett Mégis a múlt évi szántó- g meghívót kapott a kerti ünnep­földhöz képest 680 holddal g ségre. (A másik három ez alkalom- kevesebbet terveztek a beré-g mai, ha jól emlékszem, Bajor Gizi, nyiek. Elfogyott a határ? — g Csortos Gyula és Kisfáludy-Stróbl Nem. a jászberényi Vörös g Zsigmond volt.) Csillag Termelőszövetkezeti Bartók sem a Corvin-koszarút 146 hold földet úgy jelentett g uanú,i sem a Corvin koszorút be. hogy az nem művelhető, m nem köszönte meg, sem pedig a 181 hold új legelőterületet | meghívást nem fogadta el. Le sem tervezett. Ez már megenged- g mondott. Egyszerűen otthon ma­hetetlen mértékű földpocsé-i radt. kolás lenne. Ám ugyanígy 1 — Nem szeretek levelet írni — 240 holddal kevesebb szán-g intézte el egy kézlegyintéssel a tófölddel kevesebbet jelen-1 dolgot, s nyomban másról kezdett tett a törökszentmiklósi já-1 beszélj#. Ekkor jött be a szobába Ditta, a felesége és egy levelet nyújtott át. Bartók felbontotta, elolvasta, aztán Dittának, majd nekem is ideadta, olvassuk el mi is. Kitépett irkalapból fabrikált, sze­gényes, össze-vissza ragasztott bo­ríték. Benne másik irkalapon öt, ceruzával rajzolt vonal. Idétlen viotínkulcs, esetlen kottafejek. Mindegyik valóságos gombóc. Sem­mitmondó dallam. A harmadik kitépett irkalapon kérőiével. Isme­retlen nevű falu tanítója írta. Ö t,komponálta” a mellékelt „művet”, s igen kéri Bartók urat, harmoni­zálná meg a dallamot, mert sze­retné, ha vállalná a mű társszer- zőségét. Elnevettem magam, de Bartók szigorúan rámnézett. Komoly szem­rehányás volt tekintetében. — Nincs ezen semmi nevetni- való — mondta és leült íróasztalá­hoz. Köszöntem, s indulni akartam. *— Várjon, míg megírom ezt a levelet. Hazafelé ’vihetnél — Szívesen — mondtam és visz- szaültem a helyemre. Ügy látszik, mégis rászánta ma­gát, hogy lemondó levelet írjon a kabinetirodának, gondoltam, mivel akkor még rosszul ismertem Bar­tókot. A tanár úr mélyen íróasztala fölé hajolt, s figyelmesen, gonddal írt. Jobb kezében toll, bal kezében égő cigaretta. Arc'ifejezése szelíd ér­deklődést árult el, mint amikor va­lakinek öröme telik abban, amit művel. Pedig előbb azt mondta, ne-7 szeret levelet írni. Sehogy sem értettem a dolgot. De aztán megértettem. Ezt is és még sok minden egyebet. S velem együtt azok, akiknek azóta elmond­tam ezt a kis epizódot, megsejtet­tek valamit abból, hogy milyen ember is volt Bartók. Hát olyan, hogy nem köszönte meg a kormánykitüntetést, nem mondta le a kormányzói meghí­vást, mert nem szeretett levelet ír­ni, de ugyanakkor hosszan vála­szolt egy szegény, ismeretlen kis vidéki tanítónak. Megharmonizálta a semmitmondó dallamot, barátsá­gos levelet irt hozzá, borítékba tette, gondosan megcímezte és át­adta nekem, hogy hazafelé menet adjam postára. 0 Semmi sem idegesítette annyira, mint ha valaki nem mondott iga­zat. De nem is lehetett neki ha­zudni. A prózai szöveghez is ab­szolút hallása volt. Úgy meghal­lotta a beszédben a hazug szót, mint zongoránál a félreütött hamis hangot. Meg aztán félelmetes me­móriája is volt. Mindenre emléke­zett, amit valaha mondtak neki, még a legjelentéktelenebb közlé­sekre is. Először akkor hazudtam neki, amikor első tanulóévemben meg­kérdezte, hány éves vagyok? Két évvel többet mondtam a valóság­nál. Gyanakodva nézett rám, fe­jét csóválta, aztán megnézte az in­dexemben a személyi adatokat, s így szólt: — Mindent szabad, csak egyet nem: hazudni. A legnagyobb hazugságom az volt, mikor egy zenei összejövetel­ről beszámoltam neki. Az összejö­vetel résztvevőit nem nevezem meg. Ma valamennyien zajosan lel­kesednek Bartókért. Akkor ugyan­csak csepülték. Kérdésére, hogy miféle zenei problémákról volt szó. elárultam: róla. De, hogy miket beszéltek, képtelen lettem volna visszamondani neki. Vagy szemébe vágtam volna-e, hogy egyhangúan kártékonynak, hazugnak, métely­nek és még sok mindennek elne­vezték? A tanár úr kérdésére tehát azt dadogtam: hogy mind, akik jelen voltak, tisztában vannak vele, mit jelent Bartók a magyar nemzet számára. Pedig nagyon jól tudta ő, hogyan beszéltek ott róla. Lesújtó pillantást vetett rám, * megint csak így szólt: — Maga már megint nem mond igazat. Pedig nem hazudtam. Csak elvé­tettem néhány évtizedet. * Nemrég Bartók műveit gyakorol­tam, mikor bedöcögött a szobába két és fél éves Julika nevű roko­nom. Megállt a zongora előtt. Szü- ne. állott be. Ekkor Julika ezt mondta: — Szüsszünk, szüsszünk vajamit — és komoly arccal tette hozzá: — Battókbéa... — Felismerte, címén és nevén nevezte a darabot és szer* zőjét. f — Hát ezt ki mondta neked? — kérdeztem gyanakodva, hogy talán a sz~..:széd szobában valaki kiok­tatta, mulattatásomra. De téved­tem. Julika így felelt: — Zsófi néni az óvodában — és sürgetve tette hozzá: “ Mégeccej. Zsófi néni tanítja Bartókot a böl­csödében, az óvodában. Minden magyar bölcsődében, minden ma­gyar óvodában, általános iskolában van egy Zsófi néni, aki Bartók Béláról beszél a gyermekeknek, szerte az országban. És Belgrád- ban, Kanadában, Pekingben, ahol kötelező iskolai tananyag a Mikro­kozmosz, s öt világrészben minde­nütt tanítják, tanulják, ismerik, szeretik Bartókot,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents