Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-19 / 67. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. március 19. Egyenletes termelésre van szükség a Mezőgazdasági Gépjavítóban is A Szolnok megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat nem valami kiemelkedő tel­jesítménnyel kezdte az évet. Januárban a befejezett ter­melési tervet mindössze 50 százalékra teljesítette. Feb­ruárban már javult ez az arány, de előirányzatát akkor sem váltotta valóra az üzem. Ezek után jogos a kérdés: mi lesz most, teljesítik-e a negyedévi tervet? A vállalat igazgatója azt mondja: „minden bizonnyal”. Tóth elvtárs,' a főmérnök sze rint is teljesíthető a negyed évi terv —, bár „meg kell érte izzadni”. De miért kell izzadni, miért került sor is­mét a negyedév végi kapko­dásra? Nem lenne jobb, ha egyenletesen, a havi előirány­zatokat valőraVáltva teljesí­tették volna a negyedévi programot? ■— Dehogynem, — csakhát az nem megy mindig úgy, mint a parancso­lat sokminden közbeszól. A lánctalpas erőgépek javításá­hoz például nem kaptak ide­jében alkatrészeket, ez is kés­leltette a munkát Más gyártmányok elkészí­tését is késleltette az anyag­hiány. Hiába, nem bővelke­dünk mindig mindeféle anyagban. Ez tény, ezzel szá­molni kell. S nemcsak úgy, hogy tudomásul vesszük, ha­nem úgyis, hogy idejében rendeljük meg az anyagot. A Mezőgazdasági Gépjavítóban olyan eset is előfordult hogy megfeledkeztek errőL Elkép­zelhető, hogy ha az anyagbe­szerzés olyan vállalatoknál is problémát jelent melyek minden anyagot idejében megrendeltek, milyen gondot okoz ott ahol néhány dolog­ról megfeledkeztek. Jó, hogy tanulságként leszűrték most ezt a gépjavítóbeliek. Az anyag természetesen nem minden — sok függ az ottani kollektíva leleményes­ís. ségétől, alkotásvágyától Most elsősorban a műszakiakon múlik sokminden. A munkások ki­tesznek magukért. Bizonyítja ezt az is, hogy a Diesel-mű­helyben soha nem javítottak még ki annyi motort, mint ebben a hónapban. A műsza­ki előkészítő munka viszont több vonatkozásban kívánni­valót hagyott maga mögött, s még most sem mondható el, hogy minden rendben. Sokat kell még tenni annak érde­kében, hogy az új gyártmá­nyok minél tökéletesebb ki­vitelben, minél alacsonyabb termelési költséggel készülje­nek. Az eddiginél sokkal tervszerűbben kell előkészíteni a termelést, s akkor elejét le­het venni a negyedévi haj­ráknak. A lehetőség adott ehhez a Mezőgazdasági Gép­javítóban is — kellő képzett­ségű emberek vannak ott Er­re vall az is, hogy az általuk készített répamagvetőt most vitték ki csehszlovákiai be­mutatásra, s ha beváltja a hozzáfűzött reményeket, ak­kor sorozatgyártásra van re­mény. Gumivulkanizáló be­rendezéseket is ők készítenek az országban egyedül. Még egy „kézzel fogható” érv jó munkájuk mellett: 12,8 napi fizetésnek megfelelő nyere­Pályázati hirdetmény A Szolnok Megyei Tanács az 1961/62. iskolai évben egy jogász, egy mezőgazdász, egy közgazdász és egy építész­mérnök hallgatót társadalmi tanulmányi ösztöndíjban ré­szesít. A tanulmányi ered­ménytől függő havi 450—650 forintot kitevő tanulmányi ösztöndíjra pályázhatnak azok a Szolnok megyében la­kó munkás-paraszt, vagy dol­gozó kisember szülőktől szár­mazó, 30. életévüket még be nem töltött, középiskolai ta­nulmányaikat legalább köze­pes eredménnyel végzett, vagy egyetemi tanulmányai­kat ugyanilyen eredménnyel folytató egyének, akik vala­mely hazai tudományegyetem állam- és jogtudományi ka­rának, — az Agrártudomá­nyi Egyetem Mezőgazdasági karának, — a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem Általános Közgazdasági kara pénzügyi szakának és — az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építész­mérnöki karának nappali ta­gozatán — az I. évfolyamon — tanulmányokat folytatnak, vagy tanulmányokat folytat­ni kívánnak, s írásbeli szer­ződésben kötelezettséget vál­lalnak arra, hogy a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága által kijelölt járá­si-, városi- vagy községi ta­nács végrehajtó bizottságá­nál, illetve a megyei tanács felügyelete alá tartozó válla­latoknál, vagy intézmények­nél képzettségüknek megfe­lelő munkakörben meghatá­rozott időre munkaviszonyt létesítenek. A pályázati kérvényeket 1961. évi július hó 15-ig kell a Szolnok Megyei Tanács VB Titkársága Személyzeti Cso­portjához (Szolnok. Kossuth L. u. 2. sz.) benyújtani. A pályázati kérvényekhez mellékelni kell: 1. részletes önéletrajzot; 2. középiskolai érettségi bi­zonyítványt és az egyetemi fel vételről szóló értesítést illet­ve másodéveseknél az utolsó vizsgáról szóló bizonyítványt; 3. a pályázónak és szülei­nek kereseti, jövedelmi és va­gyoni viszonyait tanúsító ha­tósági bizonyítványt; 4. a dékáni hivatal, vagy középiskola igazgatójának ja­vaslatát. ségrészesedést osztanak a jö­vő hónapban. Ilyen példákat sorolva mondják a Mezőgazdasági Gépjavítóban, hogy rosszabb a hírük a városban, mint kel­lene. Van ebben valami, de azért igazi jó hírre csak egyenletes termeléssel, kiváló minőségű munkával lehet szert tenni. S az idei első je­lentősebb számvetés most ké­szül. Most még alakíthatják a gépjavítóbeliek is... S. B. LUXEMBURG GRÓFJA — Bemutató a Szigligeti Színházban — Két szellemes ember, Bé- keffy István és Kellér Dezső írták ót ennek az operettnek a szövegét, de hiába, a port nem sikerült letörölniök a té­máról, amely talán már a születése pillanatában is el­avult és erőszakolt volt: az öregedő angol főnemes csel­szövései az ifjú, de bájos szí­nésznő megszerzéséért, mi­közben a színen a Bohémélet Párizsának alakjai kavarog­nak az ezerszer elcsépelt vi­dám művésznyomort meg­elevenítve. Közben azonban a közönség rendkívül sokat A BALTI ÉGBOLT ppw? A Lenfilm Stúdió új filmje megeleveníti a második világ­háború izgalmas momentumait, Leningrád hős védelméről, lakosságának példátlan kitartásáról és bátorságáról mesél. Nyikolaj Csukovszkij, a regény és a film forgatókönyv írója személyesen ismerte hőseit, vállvetve harcolt velük együtt. írZídffiZne Tiszfflárkonylian A tiszavárkonyi művelődési ház nagytermét zsúfolásig tölti a közönség a községi könyvtár irodalmi estjén. Az ősszel Mikszáth Kálmán halálának 50. évfordulójáról emlékeztek meg, nemrég pe­dig Tolsztoj estét tartottak. Mindkét alkalommal filmve­títés egszítette ki a műsort. Az előadások sikeréért össze­fog az egész község. Aznap más rendezvény nincs, maga a tanácselnök nyitja meg az estet, s nem kirendelt általá­nos iskolások adják a közön­ség zömét, mert a felsőosztá­lyosok is csak jutalomképpen jelenhetnek meg. A március 21-re hirdetett újabb irodalmi estet igen nagy érdeklődés előzi meg. Jancsó Adrienne és Horváth Ferenc, a két országos hírű kiváló előadóművész látogat Tiszavárkonyba, hogy egész estét betöltő műsor keretében mutassa be művészetét az irodalom iránt annyira ér­deklődő tiszavárkonyi közön­ségnek. nevet a fejtetőre állított helyzeteken és élvert Lehár Ferenc vérbő dallamú, ba­rokkosán feldíszített zenéjét. A Szigligeti Színház pará­dés szereposztásban, nagy apparátussal hozta színre a kedvelt operettet. A premie­ren megérdemelt sikert ara­tott a művészgárda és nagy tapssal üdvözölték Biró At tila karmestert, aki a meg­erősített, szinte már szimfo­nikus hangszerelésű zenekart nagy lendülettel, pontosság gal, művészi virtuozitással vezényelte. A zenekar kitű­nő munkája jelen esetben egyik fő összetevője (ha nem a legfőbb) volt a sikernek. Nógrádi Róbert a próza te­rületéről „rándult ki” az ope­rett ingatag hullámaira. Is­merjük jól kitűnő megoldá­sait. A prózai daraboknál megkövetelt nagy pontossá­got, átélt játékot most az operett területén is megkö­vetelte. Ez csak előnyére vált az előadásnak. A pontosság és az összefogottság, a folya­matosság és a kidolgozottság — még a legkisebb jelene­teknél is — ezek a rendezés erényei. Nem tudunk azonbart egyetérteni azzal a nyilván­való stílustöréssel, amelyet a modern díszletmegoldás és a korhű jelmezek ellentéte ho­zott létre. A díszlet sokszor csak egy-egy jelzés, néhány oszlop, stilizált feliratok, ön­magában érdekes, színvona­las alkotás Fehér Miklós díszlete. De a barokkos, sőt szecessziós ízlésű kosztümök úgy hatnak ebben a környe­zetben, mintha mondjuk Má­tyás király teljes lovagi pán­célzatban besétálna a 121-es csemegebolt neonfényei közé. S a szép, szinte klasszikus gazdagságú zene sem illik bele így a környezetbe. Feltételezhető, hogy Nóg­rádi Róbert az onerett per- sziflázsát akarta adni. Ez si­került, — a harmadik felvo­násban különösen. A tárgya­lás bohózati jellegű felfogása határozottan tetszett és az egyedül lehetséges feloldása a giccses szentimentalizmus- nak. Még egy megjegyzés a rendezéssel kapcsolatban: Sok a kocsizás — a díszletek ki-be mozgatása. Eleinte még frannáns. meghökkentő, ké­sőbb zavarja a szemet, he- Ivenként megtöri a figyelem folyamatosságát is. A sok szereplő felsorolása hc’pctt mos csak a legjelleg­zetesebb alakításokkal fog­lalkozunk, mindenekelőtt a darab központi figurájával, sir Basillal. Ez, nyugodtan állíthatjuk, az onerettiroda- lom legmarkánsabban megírt jellemfigurája. Szedő Lajos kitűnő humorérzékkel, őszin­te, átélt színészi játékkal va­rázsolta élővé, emlékezetessé ezt a kissé ütődött, de go­noszságában néha félelmetes, szenilitásában pontosan meg­fogott alakot. Borvető János férfias alakítása, rutinos já­téka, szépencsengő hangja is alaposan „ludas” a sikerben. Jóval íelszabadultabbnak éreztük, mint a „Leányvá- sár”-ban. Varga Dodó sze­rény, kedves Brissard-ot állí­tott elénk, kicsit azonbar mintha fáradt leit volna. P harmadik felvonásban ez' nem éreztük, az „oroszlán- vadász” alakítás kifogásta­lan volt, könnyekre kacagtat ta a „nagyérdemű”-! A kisebb karakt'' • szere­pekben Iványi József bírósá­gi elnöke és Benyovszki Bélé anyakönyvvezetője tetszet' legjobban. Pataki Ottilia hamvasar bájos Angélát alakított. Ifjú primadonnánknak szereprő' szerepre fejlődik játékkész­sége és hangja. Úgy érezzük, méltán fogadta szeretetébe a szolnoki közönség. Péter Gizi a szokott jót nyújtotta, rob­banó temperamentumú alakí­tását elismeréssel fogadta a közönség. Balog Rózsa Ju- lietteje méltó kiegészítője Varga Dodó játékának. Rimóczi Viola koreográfiá­ja a revü irányába vitte el az operettet. Ez a revüsítés elő­nyére vált, kicsit feledtetni tudta a történet logikátlan­ságait és hiányosságait. Egy apróság, de nem árt erre ügyelni: a kiejtés pon­tossága. A mylord, a frank. Brissard és más egyebek ki­ejtése bizony néhol magya­rosra sikerült. Érdekes, összképében szín­vonalas előadással rukkolt ki a Szigligeti Színház. A kö­zönségsikerben nem kételke­dünk. Hernádi Tibor itfliMiiiimimiHiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH —A SZIGLIGETI Színház mai műsora (19-én, vasár­nap) délután 3 órakor és este 7 órakor LUXEMBURG GRÓFJA, Tiszasfilyön KI- RÄLYASSZONY LOVAGJA. „oSaAcnij ff ■iiiitiiittiiiiiiuiiiiiinHHiiiiiiiiiiiHiinmiiuntiuimittmiiiitiiiiiiiiiHUUHiHiiiiiittimHtimíumimtiiiiutuiiiiiiiiiiiiiiuiiumimuiiuiJiiUUiiüuimíiimHiiiioi.uiiiuiiiiiiiiumuuia PÁRIZSI napló „PÁRIZS, HA LESZÁLL AZ Ér* (8.) Nem mondok újdonsá­got, ha megemlítem: Párizs- ! ban könyvben, folyóiratban, újságban egyaránt rendkívül gazdag a választék. Egyes könyvek sikere jól tükrözi a földrajzi és politikai értelem­ben vett Kelet iránti érdeklő­dést. A Champs Elysées leg­előkelőbb kirakataiban a bestsellereknek kijáró helyen láttam Lucien Faure (a volt miniszterelnök unojcahúga) „Egy kínai utazás naplója” cí­mű munkáját. Ami pedig a Szovjetunióról szóló könyve­ket illeti, jellemző, hogy még az olyan speciális témájú mű, mint Vincent Monteil: „A szovjet muzulmánok” is nem­csak az egyetemek, tudomá­nyos intézetek és könyvtárak, hanem az utcáról bejövő vá­sárlók között is szépen fogy. Az újságpavillonokban — rengeteg van belőlük — szép számmal látni olyan képesla­pot, amelynek jellegét a ci" mén kívül u címlapon látható női akt is sejteti. Kiadói szemmel láthatóan a két nem egyenjogúságának őszinte hí­ságteljes. Ha elhalad előttük egy férfi, alázatos hajlongás- sal hívják befelé. S ha még sok a hely benn, arra is ké­pesek, hogy utána vessék ma­gukat. Ilyenkor aztán hiába mondja az illető, dicséretre- méltó határozottsággal, hogy „non, merd” (nem, köszönöm) — a legkülönbözőbb nyelve­ken hosszú ideig bizonygat­ják, hogy bent igazán „pretty girls”, „hübsche Mädchen” és így tovább, vagyis csinos lá­nyok vannak. Ha az ingado­zás legcsekélyebb jelét ta­pasztalják, az áldozat elve­szett. Egy utolsó, mindent el­söprő rohammal szétzúzzák maradék ellenállását, az ér­vek valóságos pergőtüzét zú­dítják ■ rá, majd egyszerűen belekarolnak az ebbe beleká­bult emberbe és visszaviszi7 a mulatóba. • Ha viszont a páciens kö­vetkezetes marad és nem áV kötélnek, akkor sem eresztik szabadon addig, amíg leg­alább más formában nem próbálnak belőle kihúzni va­lamit: például akt-fotókat ajánlanak­Amennyiben ez az akció sem jár sikerrel, az addig alá­zattal és udvariasságtól csö­pögő viselkedésük egycsa- pásra megváltozik: jó esetben is köszönés nélkül hagyják ott a monsíeur-t, de gyakran még morognak is néhány kedves szót. Hiába — ebből élnek, (Fohrtatjuk.) Harmatb Endre keveréke. A Pigalle-on a gyógyszertáré és a drog 'riáé is: bizonyos, a hely jellegé­nek megfelelő — egészség- ügyi cikkeket m árulnak benne. A téren híres mulatók kö­vetik egymást: az Eve de Pa­ris (Párizs Évája), a Narcisse, a Les Naturistes és a többiek. Villódzó neonfényeik messzi­ről vonzzák a szemet. Alat­tuk kivilágított üvegtábla a műsorból vett színes fényké­pekkel. Valaha Kánkánt tán­coltak ezeken a helyiken és ma már porladó, egykori aranyifjak, vagy öregedő urak nagy szenzációként ad­hatták tovább egymásnak a hírt: — Képzeld, kérlek, a gör- lök térdig felhúzzák a szok­nyájukat! Mostaná1 an ilyesmi nem­igen fordul elő. Márcsak azért sem, mert a görlöknek rendszerint nincs mit térdig felhúzniok. Az ízelítőül kitett műsorképek tanúsága szerint a fellépő hölgykoszorún talán együttesen sincs annyi ruha­darab, mint régen egyetlen elődjükön. LÉS NATURISTES A mulatók előtt portások állnak. Fekete és kék, gazdag aranyozással borított egyen­ruhájukban olyanok, mint megannyi tábornok, teljes harcidíszben. Magatartásuk azonban már kevésbé méltó­csaknem minden idegenfor­galmi nevezetességnek, a Pi- galle-nak is megvan a maga Metro-állomása. Néhány perc hiányzik a tíz órához, amikor felfelé indulok a lépcsőkön. Egyetlen nő sem száll ki most. Ez persze nyilván vélet­len. De az biztos, hogy más­kor sem sok lány és asszony jár erre ebben az időben. Ma- damejaikat és mademoisell- jeiket nemigen hozzák ma­gukkal ide a látogatók. Azok a nők viszont, akik a Pigalle- ból élnek — mixernők, pin­cérnők, ruhatárosnők, táncos­nők és egyebek — már a he­lyükön vannak. Ezen a nap­pal csendes környéken ilyen­kor kezd lüktetni az élet. Maga a Place Pigalle tulaj­donképpen elnyújtott tégla­lap-alakú tér. A Pigalle im­már világszerte ismert fogal­mába azonban beletartoznak a *tér körüli — többnyire szűk — utcák is. Említettem, hogy a Grand Boulevardon sok a bisztró. Itt az üzlethe­lyiségekben nincs is más. mint bár és bisztró. Azt is említettem, hogy a bisztró az eszpreszó, a kávéház és a csemegekereskedés sajátos vei: igaz, szegényebb válasz­tékban ugyan, de vannak fe­dőlapjukon deltás, izmos fér­fit ábrázoló folyóiratok is, ilyen vagy hasonló feliratok­kal: „Orvosi” képek — fér­fiakról. Csaknem minden pavilion<- ban kapható Art Buchwald- nak, a New York Herald Tri­bune ismert munkatársának könyvalakban kiadott riport- sorozata. A valóban érdekes­nek ígérkező gyűjtemény cí­me: „Paris after dark” (Pá­rizs, ha leszáll az éj). Az a gyanúm, ennek a könyvnek mindenütt sikere lehet, de itt nem nagyon kapkodhatják. Hiszen ha valaki már Párizs­ban van és meg akar ismer­kedni a messze földön híres párizsi éjszakai élettel — va­lószínűleg nem az „Old Artie” (öreg Artie — Buchwald nép­szerű beceneve) könyvéből óhajtja megtenni ezt... Aki pedig személyes ta­pasztalatokat akar szerezni, feltétlenül eljut arra a hely­re, amelyről annyi vers, dal és pajzán történet szól: a Pi- galle-ra. Könnyű eljutni ide; mint

Next

/
Thumbnails
Contents