Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

196Í. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s ELŐSZÓ VICTOR HUG Oi A király asszony lovagja II Az emberi akaraterő hőskölteménye ttnuiiiifiiniiiiiiiiimitinnmmmntiiiiuiirHjmiuiiiumiBiiummiuuüHitniiiiBiHiiiinjiiiiüutimHuiiuui. As el nem küldött levél NÉGY EMBER elindul a tajgán. Geológusok, gyémánt után kutatnak Szibéria vég­telen térségein. Három férfi és egy nő a bátorság, a kitartás, az emberi erő nagyszerű pél­dáját nyújtják. A természet megölhet egyes embereket — mondja a film, de le nem győzheti az emberi tudást, a kutatókedvet, a bátor kezde­ményezést. Ez a film tartal­ma. S mint kísérő dallam vo­nul végig a két fiatal geoló­gus, Tanya és Andrej szerel­ról csak felsőfokban beszél­hetünk. A tajga szépségét, a hatalmas tűzvész megrázó fenségességét, a havas szibé­riai táj szikrázó és egyben oly sokszínű fehérségét re­mek képekben láthatjuk. Ke­vés filmen él igy a táj, a kör­nyezet, kevés filmen érzékel­tük így a természet drama­turgiai szerepét a hősök sor­sának alakulásában. A rendezői bravúr és az operatőri tudás egyik példája H a az ember nyár köze­pén, tűző napsütésben, egy délelőttön a Comédie Francaise árkádjai alatt ke­res megfrissülést, és beme­részkedik a nyitva hagyott ajtón, a fenségesen komoly épület előcsarnokába, az áhi- tatos csend közepette nehezen tételezhető fel, hogy egykor, több mint száz évvel ezelőtt ádáz csaták és döntő ütköze­tek színhelye volt Thália e pompás temploma. Hogy azon a napon, 18.10. február 25-én nemcsak a dráma hősei gyil­kolták egymást a színpadon, de a nézők is összevereked­tek lent a nézőtéren. Ezt az első összecsapást botrányok hosszú sora követte, a győ­zelem azonban már nem volt kétes. A bemutatott darab negyvenötször izgatta fel a kedélyeket, s ez a múlt szá­zad első felében színházi si­kert jelentett. S aki a győ­zelmet aratta, az maga a ro­mantikusok nagy vezéralak­ja, Victor Hugó. A bemuta­tót a színháztörténet nagy napjai között tartjuk nyil­ván és röviden csak úgy em­legetjük, mint az „Hernani” csatáját. Kik voltak az el­lenfelek? E gykori illusztrációk bő­ven vallanak az ellen­tétes táborról. Egyik oldalon a rajongók — a „Fiatal Fran­ciaország” — merész-színű Öltözetben, kihívó szemtelen­séggel, a másikon — főleg a páholyokban — az ellenfél; kopaszfejű öregurak, múmi­ák, parókások — ahogyan be­cézték őket. S míg a fiatalok önkívületben tomboltak, mert lázba hozta őket váratlan fordulataival a darab cselek­ménye, addig a páholyban tilő akadémikusok ásítoznak és szundikálnak — látszólag. Érdektelen, hihetetlen, ide­gen és felháborító — arckife­jezésükről ez tükröződik: s tekintetükben egy megmere­vedő világ klasszicizmusát hordozzák, kopasz egyforma­ságukban a fantázia nélküli sivárság meddőségét szimbo­lizálják. A drámai klasszikus hár­mas szabály megrögzött és megátalkodott védelmezői i csak harc árán oldják fel alapjaiban megingott, pusz-| tolásra ítélt hadállásaikat.! Az ifjú romantikusok — élü-| kön Hugóval — a mozdulat­lanság helyett a dinamizmust,! visszafolytott érzelmek he-.T lyett szertelenséget hoznak.l| és a zabolára fogott színpadi' nyelv helyébe szóképek, ha-1 sonlatok, nyelvi fordulatok pazar tűzijátéka lép. És hogy, a mozgalmasság, mint stílus-j jegy, olyan törvényerőre emelkedik Hugó és a többi, romantikus műveiben, ez Hugó korának abból a lélek-! rázó felismeréséből fakad, hogy nincs többé örökérvé­nyű erkölcs, nem léteznek jogszabályok; az 1789-es francia forradalom öröknek vélt intézményeket tüntetett el egy csapásra. Hugó nem­zedékének legfőbb alapélmé­nye ez a forradalom. Hugó színpadi hősei az élet legszélsőségesebb hely-) zeteiben emelkednek kör­nyezetük fölé, és akár elbuk­nak, akár győzedelmesked­nek, mindenképpen nagysze­rű jellemek, hiperbolikusanj| felnagyított jellemóriások. a'I forradalmi romantikának kö-| szűnhető, hogy ezek között a hősök között megjelenik ma­ga a nép is. Ezt nem írhatták számlájukra a klasszikusok, ezzel csak a romantikusok dicsekedhetnek el. Nép irán­ti rokonszenvük érthető, hisz ebben a korban megnőtt a nép becsülete. Ez együtt járt; azzal, hogy olykor egy-egy társadalmi igazságot vagy er­kölcsi tételt akár egy lakáj­ból lett főminiszter — Ruy Bias —, akár egy otthonából kivert kalandos természetű alak — Hernani — mond ki Vagy pedig szimbolizál. A mikor a Renaissance Színház 1838. novem-, bér 8-án Hugó egyik darab­jával nyitja meg kapuit, a dráma tragikus kimenetelé­I A Törökszentmiklósi Já­rásban a művelődési tanács az ismeretterjesztés helyzetét tárgyalta meg a héten. A számok nem csak eredmé­nyekről, hanem hibákról, ki­javítandó és kijavítható hi­bákról is beszélnek. Az, hogy nyolc községben hetvenhat előadást tartottak egy évben, önmagában neYn lenne rossz eredmény. Hosszá csak akkor válik, amikor kiderül, hogy 117-et terveztek és ebből 41 elmaradt. A 41 elmaradt előadás igen kedvezőtlen képet nyújt. Kü­lönösen, ha az elmaradás okát nézzük. Négy esetben az előadó nem jelent meg, f37 esetben (!) a rossz szerve­zés, a tömegszervezetek és a művelődési otthonok felüle­tes munkája miatt maradt el az előadás. Tudományos előadás tánccal egybekötve A legtöbb előadás Fegyver­nek és Kengyel községekben maradt el. Fegyverneken az („ügyes” szervezés olyan mód­szerekkel élt, hogy egyes előadásokat az ifjúsági .áoc- ,estek napjára helyezett. En­nek az lett a következménye, hogy a táncoskedvű fiatalok ífigyelmeztették az előadót: Lde hétig befejezze ám, mert ,utána táncolunk!” Kengyelen pedig más módszert nem al­kalmaztak, mint a szülők ér­desítését a gyerekek által és a hangos bemondót. I Nem a legjobb a helyzet Tiszabő községben. Itt nem tudták megszervezni az ezüst­kalászos tanfolyamot, rész­vétlenség miatt. Maguk a tsz vezetői sem tartották szük­ségesnek, hogy a tanfolya­mon résztvegyenek. Akiket becsaptak Bár sokkal kevesebb eset­ben maradt el előadás a részvétlenség, mintsem az előadó hiánya miatt, az utób­bival is feltétlenül foglalkoz­ni kell, hiszen erkölcsi rom­boló hatása nagyon veszé­lyes. Kétpón például négy-öt kilométerre gyalogoltak be a sárban az emberek és négy esetben nem ment ki az elő­adó hozzájuk. Itt nagyon ne­héz lesz újabb előadásokat szervezni, mert az emberek igen sokáig nem felejtik el, ha becsapták őket. Arra is több gondot fordíthatnának, hogy egyes előadók megfele­lően felkészüljenek. Kétpón például az „Ember a világűr­ben” című előadáson maga az előadó se hitt abban, hogy az ember valaha is elkerül­het a világűrbe. Ilyen ren­dezvényből nem kérnek a dolgozók. Tárgyalt a művelődési ta­nács az előadások technikai feltételeiről is. Nyilvánvaló, hogy jól fűtött, bartáságos helyiségbe szívesebben ülnek be az emberek. Kengyelen és Tiszapüspökin nincs aki befűtsön a terembe. A ken­gyeli művelődési otthon igaz­gatója még a tanács illésén is azon a véleményen volt, .hogy „az a harminc ember nagy kabátban is elülhet Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy éppen ebben a községben maradt el a leg­több előadás. Szántszándékkal többet rog- lalkoztunk ebben a cikkben a hibákkal. Maga a járási művelődési tanács is főleg a hiányosságokkal foglalkozott. Hiszen a 76 megtartott elő­adás legtöbbje kitűnően si­került, jól felkészült előadók, népes hallgatóság előtt be­széltek a világűr titkairól, Petőfiről, vagy a nemzetközi helyzetről. Azonban a hibákon feltét­lenül javítani kell. Így Ju­tunk előbbre és így mutat majd az eddigieknél tóval kedvezőbb képet a jövőévi statisztika. — ht — különösen emlékezetbe véső­dik. Az expedíció vezetője leve­let ír imádott fiatal feleségé­nek. Ezt a levelet minden tá­bortűznél folytatja, megírja hősi küzdelmüket, nagyon egyszerű, nagyon emberi sza­vakkal. Lobog a kép előteré­ben a láng és a háttérben meg-megbotolva vonszolják magukat a mostoha terepen az expedíció tagjai. Aztán látszik a verítéke« munka, a gödörásás, mindez mintegy szédítő kaleidoszkóp villód- zik a vásznon. És a tudósok, kutatók hősiességét jobban megértjük ebből a néhány méterből, mintha félóráig bi­zonygatnák ezt más eszkö­zökkel. TÁNYA, a geológuslány a legliraibb és legszívbemar­kolóbb alakítása a filmnek Szamojlova vérbeli drámai alkat. Ezt már bebizonyította a Szállnak a darvak-ban. Egy-egy jelenetben felej the- tetlen. Ügy kísérjük végig a sorsát, mintha legkedvesebb kishúgunkért aggódnánk, aki messzi, veszélyes útra me­részkedett. Hogy így tudjuk őt tekinteni, ez is a film ma­gashőfokú erkölcsi és emberi tisztaságát bizonyítja. Olyan megjegyzést is lehe­tett hallani: Szép a film, csak kissé pesszimista. Miért kell meghalniuk a kutatóknak? A négy ember halála azon­ban minden, csak nem pesz- szimista kicsengés. Ez a négy ember győz a vak termé­szet fölött. Győz állhatatossá­gával, áldozatkészségével, ne- meslelkűségével. Szergej az életét áldozza, hogy meg­mentse az expedíció életét je­lentő élelmiszerkészletet. Andrej, a beteg legyengült fiú egy éjjel elhagyja szerel­mét, hogy ne hátráltassa őket, ne fogyassza az élelemkészle­tet. Az expedíció vezetője pedig karjaiban viszi Tányát, amíg meg nem győződik ró­la — halottat tart karjaiban. Aztán tutajt ácsol és úszik lefelé a végtelen folyón. Tart­ja magát, hogy megtalálják a gyémántmező térképét és az el nem küldött levelet szerel­mének, feleségének, Verának, akit félig eszmélése utolsó pillanataiban ott tud maga mellett. Ez a jelenet egyéb­ként a filmköltészet egyik legszebb remekműve. A filmen, annak tendenciá­ján sokat vitatkoztak a film- kritikusok. De a részletkérdé­seken felülemelkedve azt kell mondanunk: bátor • újszerű, szép, mélységesen emberi íz az alkotás. Ez a véleménye azoknak is, akik tegnap este zsúfolásig megtöltötték a szol­noki Vörös Csillag mozi né­zőterét — a másik moziban játszott Bardot-film konku­renciájának ellenére is. HÁROM NAPIG láthatták Szolnokon ezt a szép filmet. Kedves Moziüzemi Vállalat: Ugy-e, hamarosan ismét mű­sorra tűzik? — ht — FÉLMILLIÓ ÚJ MOZINÉZŐ A megyei tanács művelődési programja az ötéves terv vé­gére a mozinézők számának 25—30 százalékos emelését írja elő. Ez, az 1959 évi 5 millió mozilátogatót tekintve másfél millió nézőt jelent. Erről beszélgetünk Rontó Bé­lával, a Moziüzemi Vállalat igazgatójával. — 1960-ban 5 691 862-en te­kintették meg a filmszínhá­zak műsorait — mondja Ron­tó elvtárs. — Ez több, mint félmillióval nagyobb szám az előző évinél. Nem kis eredmény ez, s a moziszak­ma dolgozóinak sok munká­ja fekszik benne. Javult a filmellátás, nö­veltük az előadások szá­mát, több helyen tértünk át a napi két előadásra, új mozikat hoztunk létre, ja­vítottuk a meglévő techni­kai és a közönség kényel­mét szolgáló berendezéseit, fokoztuk a propaganda tevé­kenységet. Az ország mozi­üzemi vállalatai között indí SOK BAJ VAN Egyet a papától, egyet a mamától.M tott versenyben negyedikek lettünk. — Mik a terveik 1961-re? — Félmillióval több mozi­látogató szerepel az 1961 évi tervünkben. Ez nem kis mun­kát kíván dolgozóinktól. A mozipropagandát tovább kell fokoznunk. A közönség kényelmét szolgálja a január 1-én be­vezetett és máris nagy nép­szerűségnek örvendő bér­letrendszer. Az idén is tovább folytatjuk a külterületi lakott helyek mozival való ellátását, kor­szerűsítjük a mozikat, né­hány keskenyfilmszínhúzat normálosítunk. Sajnos erre az évre anyagi lehetőségeink kisebbek, s így sokkal na­gyobb szükség lenne a helyi tanácsok megértésére és se­gítőkész támogatására. — E téren milyen tapasz­talataik vannak? — Tanácsaink nem eléggé látják, hogy a Mozi üzemi Vállalat a helyi lakosság kulturális igényeit elégíti ki. nevelését, szórakozását cé­lozza. A vállalatot elsősor­ban kultúrpolitikai célok ve­zetik. s csak másodsorban a gazdaságiak. — Tószegen jelentős taná­csi hozzájárulással épül a megye legkorszerűbb széles­vásznú filmszínháza. A mozi megépítése társa­dalmi üggyé vált ebben a faluban. Az alapok ásásá­nál, az építőanyag szállí­tásnál a község apraja- nagyja résztvett. A tószegiek példája ösztö­nözhetné azokat a tanácso­kat, ahol hasonló állapotban van a mozi, mint Tószegen volt — fejezi be nyilatkoza­tát Rontó elvtára. AMI A SZÁMOK MÖGÖTT VAN lsmeretterjészté$ — néhány hibával me és Szergej, az expedíció Vadászának féktelen szenve- ■délye, mint mélyhangú kísé- 'rőzene festi alá ezt a szerel­met. j Hogyan lesz ebből az egy­szerű történetből film? Olyan .film, amelynek a végén nagy­szerű érzésekkel, embervol­tunkra büszkén hagyjuk el a nézőtérét. Két ember — Ka­latozov rendező és Ursevszkij operatőr mesteri munkája nyomán. A rendező minde­nütt a természetességet, a külső pátoszmentességet kö­vetelte meg az emberektől és a fényképezéstől egyaránt. Ez ;a természetesség különösen (Tatjána Szamojlova és' a Szergejt játszó Urbanszkij »játékában emelkedik ma­I gasra. AZ OPERATŐR munkájá­Ruy Bias győzelme ilyen Becsületességével, tehetségé­vel fejjel emelkedik az ál­lamvezető főurak fölé. Afféle spanyol Figaro, aki akarat­lanul is a reakció elleni harc szimbólumává válik. Érthető tehát, hogy Jean Vilar szín­háza Párizsban, a Theatre National Populaire a közel­múltban évekig játszotta a Ruy Blast zsúfolt nézőtér előtt Gérard Philippel a cím­szerepben. S A királyasszony lovagjának tapsolt Párizs után Prága és Varsó is. Moszkvát is meghódította. A romantika zseniális dobosa úgy látszik mégsem vesztette el hatását. Ebben feltétlen nagy szerepe van annak, hogy a „Királyasszony lovagja” eszmei értékei mellett szinte egyetlen költeményfüzér. Minden áradozás helyett Hu­gó egyik kritikusát idézem, aki tömören így jellemezte a dráma stílusát: Ha valaha teljesen elvesznék a francia költészet, a Ruy Blasban az egészet meg lehetne találni. A magyar Ruy Bias Nagy Ignáccal kezdődik. Ö fordította úttörőként magyar­ra a romantikus siker- drámát és a sort Mészöly Dezső zárja remekmívű for­dításával. A Madách Szín­házban a „Ruy Bias” négy évvel ezelőtt sikert hozott. Nézők és kritikusok elisme­rően tapsoltak. Érthető tehát, hogy a fen­tiekhez hasonló gondolatok­ból kiindulva iktatta a mi színházunk is műsorába a Ruy Blast. A választásban benne ér­zem a közönség romantikus érzéseire való hivatkozást Feltétlenül helyes, hogy a romantika fegyverzetében olyan hős jelenik meg szín­házunk színpadán, aki embe­ri nagyságával, erkölcsi bá­torságával Cyrano és Figarc méltó társa lehet. Cyrano éles pengéjével, szúrós szellemé­vel, Figaro eszes furfangjá: val meg tudta hódítani i szolnoki közönséget. Vajor Ruy Blasnak sikerül-e? Valkó Mihály vei, amelyben egy lakáj tör­ténetét ismerhetjük meg, aki szerelmes volt a királynőbe — földi féreg, aki csillag után kapadoz —, döbbenete­sen rázta meg a nézőtéren ülőket. Forró siker, pedig ezen az előadáson nem vol­tak ott a költő megszállott hívei, mint egykor az Her­nani csatáján. A romantikus cselekményen és az élveze­tes színpadi nyelven túl ez a közönség érezte azonban azt is, hogy ott harsog a ho­mályban valami nagy, vala­mi sötét, valami ismeretlen, ez a Nép. A nép, amelyé a jövő, de amelynek nincs je­lene, a nép árván, szegényen, értelemmel és erővel, nagyon mélyen helyezkedve el és nagyon magasra kívánkozva fel, hátán a rabszolgaság bé­lyegével, szívében a lángész terveivel. A nép — ez lenne Ruy Bias — „A királyasszony lovagja”. Lehet, hogy Stendhal Juli­en Sorelje reálisabb és pers­pektivikusabb hős, és hogy Balzac kíméletlenebb és mé­lyebbre ás pennájával a pol­gári társadalom talajába, mint a romantikus Hugó, de a Ruy Bias a maga embere — és igazságszeretetével lá­zadás. Lázadás az írót körül­vevő világ társadalmi igaz­ságtalanságai ellen. A költő lemegy a történelem évszá­zados kriptájába, feltámaszt­ja II. Károly spanyol király udvarát azért, hogy a törté­nelmet, mint ürügyet hasz­nálja fel saját korának bírá­latára, hogy megmutassa: a júliusi monarchia bomlófél­ben van, düledezik. D emokratizmusa egyértel­mű és világos. Fennen hirdette, hogy az emberi ér­tékek fokmérője nem a szü­letési és a társadalmi rang, hanem a lelki nemesség. Meglehet, hogy az osztálytár­sadalom nem ismeri ezt el, de aki lelkében nemes és igaz, feltétlen magasabbren- dű a többinél, akik nem azok. És ha el kell buknia, győzel­met arat mégis, erkölcsi dia­dalt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents