Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-14 / 38. szám

1961. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 így termeltem 52 mázsa kukoricát Péter Juliska az ország legjobb kukoricatermesztőjének tanácsai A Középtiszai Állami Gazdaság tiszaszentimrei kerüle­tében dolgozik Péter Juliska munkacsapata. Pár hete már, mióta elnyerték a KISZ Központi Bizottságának ván­dorzászlaját a velejáró pénzjutalommal, az ország leg­jobb kukoricatermesztőik'ént emlegetik őket. Péter Julis­ka feljegyezte lapunk olvasói számára kukorica termesz­tési módszerét. ÜZEMEGYSÉGÜNK több éve foglalkozik kukoricater- mesztássel. Évről-évre na­gyobb területen, mivel ter­melési tapasztalataink is minden évben gyarapodnak. A terület növekedéssel egy- időben kukorica termés-átla­kilogramm pétisót adagoltunk Ze torral. gunk is egyre felfelé szökik. Munkacsapatunk már 1959- ben benevezett a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága által hirde­tett termelési versenyre- Üzemegységünk 9-es majori brigádterületén 88 holdon 49 mázsa májusi morzsolt kuko­ricát termesztett akkor V. Papp Borbála munkacsapata. Ez év tavaszán V. Papp Bor­bála ifjúsági csapata bennün­ket hívott kukoricatermesz­tési versenyre. Brigádom ne­vében elfogadtam felhívásu­kat és olyan fogadalmunk volt, hogy 50 mázsát termesz­tünk holdanként. Növénytermesztési brigád­vezetőnket Pomaházi János bácsit megkértük, adjon át nekünk ötven hold kukorica földet amit egész nyáron át művelünk. A területet meg­kaptuk. 1959 őszén ebben cu­korrépa termett. A cukorrá“ pa betakarítása után a fony- nyadt répakoronát szétte­regettük, erre jött a Zetor műtrágyaszóróval és a há­romféle műtrágyát, amit mi kevertünk össze szétterítette- A műtrágyakeverék összeté­tele a következő volt: hol­danként 70 kilogramm péti- eó, 2 mázsa szuperfoszfát és I mázsa kálisó, vagyis hol­danként végeredményben 370 kilogramm műtrágya. A MŰTRÁGYA kiszórás után 40 centiméter mélységű szántást kapott a talaj s ez így maradt tavaszig. Márci­usban aztán Zetorral és szé­les fasimitóval elegyengetjük a talaj felületet. Két • hét múltán a tábla kigyomoso- dott, akkor pedig kultiváto- rozást kapott. Vetés előtt áp­rilis 6-án lánctalpas traktor tárcsázta és fogasolta, majd lófogatos. eke-kapával kihúz­tuk a leendő sorok között az öntöző barázdákat. Ezután következett a vegyszeres gyomirtószer a Simazin per­metezése. Végül Martonvásári 39-es hibridvetőmagot vetet­tünk fogattal 70 cm sortávol­ságra, sorosan holdanként 13 kilogramm vetőmaggal. A tengeri szemeket 8-10 centi­méterre helyeztük a talajba, jól súlyozott vetőgéppel. A fogatos vetőgépnél mi vol­tunk a gépfarosok, vetés után a lófogat magtakaró- tóst végzett. A Simazin permetet Maul­wurf traktor végezte. Hol­danként 400 liter vízben ol­dottuk az 5 kilogramm Si- mazinfr Kelés után a legfej­letlenebb kukoricatöveket el- távolítottuk és legfeljebb egy Vagy két tövet hagytunk egy helyen. Amikor 20 centimé­ter magasra fejlődött a nö­vény fejtrágyaként újabb 70 Majd hozzákezdtünk az ön­tözéshez. Az öntözővizet szi­vattyú emelte ki a csatorná­ból, utána munkacsapatom tagjai kapa segítségével jut­tatták el mindesn egyes tő­höz. Az első öntözést június 10-én kezdtünk 80 milliméter vizet adtunk akkor a kukori­cának. Mivel a szárazság to­vább tartott, újra öntöztünk. De a második öntözés előtt is kiszórtunk a földre újabb 70 kilogramm pétisót. Ettől a kukorica gyorsan fejlődött, úgy hogy júliusban másod­szorra megöntöztük. Ezúttal nagyobb mennyiségű vizet használtunk fel 120 millimé­tert. A kukoricát tavaszon olyan sűrűre hagytuk, hogy Poma­házi János bácsi brigádvezető 29 ezer tövet talált holdan­ként. A kukorica a megfele­lő ápolás mellett szeptem berben beért- Tömi kezdtük kukoricásunkat, amiben egész nyáron át gyönyörködtek a gazdaság vendégei, a környe­ző termelőszövetkezetek kül­döttei. Állami gazdasá­gunkban napi 400 négy­szögöl kukorica letöréséért 32 forint jár. Mi kértük a gaz­daság vezetőit, inkább má­zsára törjünk, mert ez azt is biztosítja, hogy minden cső be legyen takarítva. Végül úgy egyeztünk meg, mázsán­ként 9 forintot fizet a gazda­ság. Jól is jártunk, hihetet­len eredmény született. Hol­danként 52,5 mázsa kukori­cát termeltünk az 52 holdon. Csövesen ez 87 mázsa 50 ki­logrammot jelent. A többit már tudják- Még csak annyit, hogy ebben az évben ezt az eredményünket is túl akarjuk szárnyalni s végül bárkinek szívesen adunk szakmai segítséget, aki hozzánk, a Középtiszai Álla­mi Gazdaság tiszaszentimrei üzemegységéhez fordul. A fémnyomó mindenese Szégyen, nem szégyen, nem restellem bevallani: először jártam a Jászság fővárosá­nak, Jászberénynek nagyhírű üzemében, a Fémnyomó és Lemezárugyárban. S mint afféle először járt idegennek, kalauzra volt szükségem. Mondták a titkárságon, majd Nagy János a tervosztályról. Éppen ebédelni készült. Nem kértem tőle, hogy is kérhettem volna, hogy mel­lőzze a kosztolást miattam, mégis ez történt. A megnyerő külsejű fiatalember, az üzem élő lexikonjaként tálalta a tervszámokat, a termelési mutatókat, bemutatta az em­bereket, egy-két szóval nyom­ban jellemezve is jó és ke­vésbé jó tulajdonságukat. Az üzemrészeken minden satupadról, esztergagépről volt valami megjegyzése, mintha valamennyi „ügyes jószágon” töltött volna egy­két évet. Pedig hát nem is olyan ré­gen került ide, Az egyenru­hának köszönheti, hogy a du­nántúli dombok szülöttje, a jászberényi laktanyában meg­Szűcs Imre a Jászság fegfiatalabb fejő-gulyása A jászladányi Úttörő Ter­melőszövetkezetben dolgozik a 17 éves Szűcs Imre a Jász­ság legfiatalabb fejőgulyá­sa. A Szűcs család, mint a község híres állatenyésztő dinasztiája kezdte meg mun­káját az Úttörő Tsz-ben. Imre a sőre hizlaldába ke­rült. ahol 18 sőrét bíztak rá. A fiatal legény négy hónap­pal csökkentette le a hizlalá- sl időt s e termelési rekord­jáért a termelőszövetkezet jutalmul fejögulyássá léptet­te elő. Eladó tanyai iskolák Szolnok megyében A törökszentmiklósi já­rási tanács vezetőihez be­állít a fegyvernek! Kossuth Tsz elnöke. — Hallom, eladó a vada- si iskola, megvennénk. S ezzel meg is kezdődik az alku. Akármilyen furcsán hangzik, így van. Szolnok megyében árusítják a ta­nyai iskolákat. Eladó a fegyvernek—vadasi iskola, eladó a tiszafüred-kócsi— gyöngytanyai iskola, túl­adtak a szászbereki daru­háti iskola, megszűnt a ta­nítás a jászapáti tanyavi­lág egyik iskolájában, s a közeljövőben egyre több helyen sor kerül a tanyai iskoláit felszámolására. A mezőgazdaság átszer­vezése óta ugyanis egyre nagyobb méretekben áram­lik a tanyák lakossága fal-, vakba, városokba, a kultúr- központokba. 1957 óta 5000 tanyai tanuló költözött el a tanyai iskolákból. Az ed­digi statisztika szerint mintegy tízezer tanyai pa­rasztcsalád épített házakat bent a szövetkezeti közpon­tokban, falvakban. Az ilyen módon kihalt iskolákat a termelőszövetkezetek vásá­rolják meg és helyette a községekben építenek újat. Tavaly harmincöt új isko­lai tanterem épült Szolnok. megyében, ebben az évben pedig ötvennégy új tanter­met építenek fel a megye városaiban, falvaiban. Mezőtúri számadás II. i Tudjuk, a múlt gazdasági évben a lucerna magfogás sem sikerült. Ez a tsz pedig 100 hold lucerna és 80 hold vö- rösheremag termésére szá­mított, s hold-inként a terve­zett 70 kilogramm helyett csupán 30 kilogramm termett. Az aszály tönkretette kukori­cájukat is elvetettek ugyan 180 holdat, de csak 120-ról törtek — 20 mázsa helyett 9,1 mázsát. Ebben a gépállo­más is ludas, mert igen sok őszi mélyszántás elmaradt. — Például a 180 hold kukoricá­ból 140 tavaszi szántásba ke­rült. Ennek aztán mit sem ért az öntözés. Pedig küzdöttek emberül a szárazság ellen. Ahol idejében öntöztek, ott 40 mázsa kukorica is termett, de 30 hold nem képes a má­sik 100 átlagtermését felemel­ni. Nem sok értelme van a to­vábbi részletezésnek. Még csupán azt kell megemlíte­nünk, hogy a hibás vetésszer­kezet miatt nem tudtak ele­gendő takarmányt termesz­teni, — aminek egyenes kö­vetkezménye a gyenge állat- állomány. Már a bevétel terv­számait vizsgálva kitűnik a gazdálkodás alapvető hibája: a növénytermesztés adja a jö­vedelem 63, az állattenyésztés pedig 37 százalékát. Ilyen kis- létszámú állatállomány mel­lett rendszeres talajerővisz- szapótlásról sem beszélhe­tünk — s ez megint csak a termésátlagokra hat vissza. Talán mondanunk sem kell, hogy az állattenyésztés sem teljesítette — csupán 50 szá­zalékban — bevételi tervét. Mindent összevetve — az Uj Élet Tsz összbevételi ter­vét mintegy 48 százalékban teljesítette. Ha a tervezett 34,94 forintos munkaegység- értéket nézzük, akkor kiderül, hogy 48 százalékos tervtelje­sítés esetén kb. 20 forintnak kellene lennie. Ezzel szem­ben még 14 forint sincs. — A hiányzó összeget a többletki­adásokban kell keresnünk. A tsz területe ugyanis év köz­ben jelentősen megnöveke­dett, s a későn kapott földnek csak egy kis részét tudták úgyahogy hasznosítani. Hozni tehát jóformán semmit nem hozott, viszont a művelés költsége teljesen a múlt gaz­dasági évet terhelte. Ráadá­sul elsősorban a volt elnök, de a városi tanács mulasztása miatt is elestek egy sor, az erősen megnövekedett tsz-ek- nek kijáró kedvezményi >L Ilyen örökséget vett át tavaly Antal, év az ismerkedett az alföldi síkság embereivel. S aztán? Semmi. Megszerette a várost, sablo­nosán ennyi az egész. így ke­rült a fémnyomóba dolgozni, ahol mindenes. Ha vendégek érkeznek az üzembe, ő kíséri végig őket, Ha az itt gyakorta megjelenő újságíróknak van szükségük adatra, tőle tudják meg. Ha a városi pártbizott­ság érdeklődik valami után, Nagy Jánoshoz fordulnak. S a saját hivatalos munká­ján kívül mindezt jó szívvel s bár közhelyként hangzik, jó kedvvel teszi. A szakma be nem avatottjainak türelmesen magyarázza, ha kell három­szor egymásután, hogyan ké­szül ez, vagy az a gyártmány, mi ennek, vagy annak az elő­nye, milyen újítást vezettek be ezen és ezené Nem lehet nem eltanulni. A gyár peda­gógusa. Kérdezem, hol ta­nulta, Nem egyetemen, nem is az iskola padjaiban. Maga jött rá, vagy másoktól látta, sok­kal hálásabb dolog kedvesnek lenni, mintsem durvának, hi- valkodónak. Ebben áll a fém­nyomó mindenesének tájé­koztatási művészete. B. L. HttimttimiiwiNwmmmmaimHmíimMNumtmmiiiimimiMiimiiiimmiimiimHmmMi Megéri a fáradozást közben Balpataki egykori Rákóczi Tsz elnöke. A megfontolt, ha­tározott emberrel — hisszük — megoldódik végre az Uj Elet Tsz krónikus „kormány- válsága.” S bár félév alatt nem sokat tehetett, jelenlété­nek, átgondolt intézkedései­nek hatása máris lemérhető. Elsősorban azon, hogy a gaz­dák többsége bízik az új ve­zetőségben. Néhány nagyobb családú tsz tag átment ugyan más tsz-ekbe, de a kilépők mellett már van 12 új belépő is. S vajon ki menne olyan szövetkezetbe, ahonnan sem­mi jót nem remél, ahol csak nyomorogni lehet? A hangulati változás mel­lett egyéb is van már. Az új tervet például már lényege­sen jobb szakmai hozzáértés­sel állítják össze. Száz hold­dal csökkentik a rizs terüle­tét (idén már csak 15 száza­lék lesz) és 17 százalékra eme­lik az évelő pillangósok terü­letarányát. Év végére a je­lenlegi 50 tehén mellé 36 elő- hasi üszőt is beállítanak, a takarmányalap ennyit éppen megenged. Növelik a sertés­állományt is, — tehát megin­dulnak a helyes gazdálkodási arányok — a biztosabb Jö­vedelem felé vezető úton. — Nem csinálunk kirakat- tervet. Inkább előirányozunk 22—23 forintos munkaegység­értéket, de úgy, hogy az csak több lehessen, kevesebb nem. Az állattenyésztés fejlesztésé­vel, s az öntözés kiterjeszté­sével biztonságosabbá akar­juk tenni a gazdálkodást — így foglalta össze programját az új elnök, s ehhez csak si­kert kívánhatunk neki. Jó szövetkezet — mérsékelt eredmények Vizsgálódásunk harmadik alanya a Sallai Termelőszö­vetkezet. Amíg a Petőfi az igazán kiváló, az Uj Élet a gyenge — addig a Sallai a jó közepes tsz-eket képviseli, • s ha problémáit elemezzük, tudnunk kell, hogy azok — ha nem is mind —< (pl. az A jászjákóhalm! Béke Termelőszövetkezetnek messzi kör­nyéken híres baromfiállománya van. Gál Mária baromfi­gondozó most naponta 3—400 tojást gyűjt össze a törzs- állománytól. Jelenleg a termelőszövetkezetben 846 sárga­magyar fajta baromfit nevel egyesülésből eredők) megta­lálhatók a többi tsz-ben is. Többek között ilyen a szá­razság. Mezőtúron tavaly töb­bet öntöztek, mint bármikor, mégis hihetetlenül nagy ká­rokat okozott az aszály. Hihe­tetlennek tűnik, de volt olyan tsz tag, aki egy hold háztáji kukorica termését egy kerék­páron vitte haza. Csaknem eredménytelenül működtek a szórófejes öntözőgépek. Ahol délelőtt locsolta, ott már dél­utánra száraz, másnapra pe­dig cserepes lett a föld. — A permetezőgépek kis teljesít­ményük miatt csak akkor jók, ha a kelleténél valami­vel kevesebb a tavaszi, nyári csapadék. De ha semmi sincs, — csak a barázdás, vagy árasztásos öntözés Segíthet — az is úgy, ha idejében felké­szülnek rá. Ámde ekkora szá­razságra senki nem számított és a sebtében megindított ön­tözés sok esetben megkésett. Pedig ha a kukorica kötésben nem kap elég nedvességet, a termés fele, kétharmada vesz­ve van. A nyáron — kukoricaföldön — megmértek egy felül arasz­nyi széles repedést: 25 centi híján teljesen elnyelte a két­méteres mérőlécet. Egy szi­vattyú fél napig üzemelt, s még a föld termőrétege nem kapott vizet, de 50—60 méter távolságra már csillogott a repedések mélyén. A Sallai Tsz-nek az úgyne­vezett bikási részen 40 hold idejében (!) öntözött kukori­cája 60 mázsás csövestermést adott, de mit ért, ha a többi 200 holdon 7 mázsa volt az átlag, 160 hold pedig ki sem kelt, mert tavaszi szántásba vetették. Végülis a tervezett 86,8 helyett termett 51,8 va­gonnal. Ez az egy tétel maga háromnegyed millió forintos kiesést okozott. Igen érzéke­nyen érintette a takarmány-1 alapot az is, hogy a silókuko­rica mindössze egynegyedét adta az előirányzottnak, a széna is csak kétharmadát. Pedig Mezőtúron — de talán az1 egész megyében is — a Sallai öntözött legtöbbet. *— összes területük 4800 hold, s ebből több, mint ezer hold egyszer, vagy többször vizet kapott. Szappanos András és Tor Péter, a két „kubikos mérnök" munkacsapata szin­te csodákat művelt, ök voltak az ún. „népi öntözés” úttörői, és terjesztői. Minden szinte­zési mérés, öntözési terv nél­kül kinézték, hol legmaga­sabb a terület, ott végig ment a csatornanyitó eke — utána folyt a víz, s ők lapáttal, töl- tögetéssel komandérozták. — Közel 500 holdat locsoltak meg ilymódon. Mentették, ami menthető volt, dehát az óriá­si esőhiányt nem pótolhatták. Az aszályhoz még Vetési hiba, helyenként gondatlan növényápolás járult. Az őszi- árpát a kései száraz fagy ti­zedelte a rizsnél a köd, s az esős ősz okozott 20—25 száza­lékos veszteséget — végülis a búza kivételével valamennyi növényfajta kevesebbet ter­mett, mint amennyire számí­tottak. Nem a legideálisabb a nö­vénytermesztés szerkezete sem. Az összes szántóterület­nek több, mint fele kalászos, s ebből 10,3 százalék a rizs. A növénytermesztés bevételé­nek 40 százalékát ebből az egy növényből tervezték. Már láttuk az előbbi tsz példájá­ból, hogy az aránytalanul nagy rizsterület egyrészt in­gadozóvá teszi a növényter­mesztés bevételét, másrészt határt szab a takarmány ter­mesztésének. Több, mint 350 holdas rizsterületet még egy 3800 kh szántóval rendelkező gazdaságban sem lehet tél- szerű vetésforgóba állítani, a monokultúrás rizstermesztés hátrányai pedig máris mutat­koznak. A Sallai Tsz egyik brigádjában ahol újabbak a rizstelepek, 16,9 mázsás átla­got értek el, a másik brigád kiöregedett telepein pedig csak 9,6 mázsát. Ebben a2 év­ben „lekapcsolnak” száz hold kiöregedett rizstelepet, s ez­zel már javul a többi — főleg takarmánynövények aránya. A rizs forgóba állításával pe­dig elkerülik a „kiöregedés’’ '. eszélyét Nem segített az állattenyésztés A mai Sallai Tsz tavaly alakult három kisebb terme­lőszövetkezet egyesítéséből. Az első évben a kis tsz-ekre jellemző széttagoltság meg­szüntetése meglehetős nehéz­ségekkel járt. A valóban nagyüzemi méretek kialakí­tása megkövetelte, hogy cél­szerűen csoportosítsák pél­dául az állatállományt. De mert a férőhelyek csak a kis tsz-ek igényei szerint épültek, túlzsúfoltság keletkezett, vagy az elhelyezés körülményei nem voltak megfelelőek. — .Ugyanakkor nem csupán át- I csoportosították, hanem nö- j vélték is az állományt — ezt 'a megnövekedett terület kí­vánta. (Az Ady Tsz-nek pél­dául, amelyik az egyesült tsz területének felét adta — 1957- ben mindössze három tehene volt. Ma a Sallainak van 180.) Bár jó állatgondozók voltak korábban a kis tsz-ekben is, de nem voltak elegen, s akit aztán újonnan állítottak e munkára, nem minden eset­ben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egyidejűleg rész­leges takarmány hiány is je­lentkezett v Ahol ennyi hiba van; zsú­folt férőhelyek, gondatlanság, szűkös takarmányozás — ott az állatelhullás is jelentkezik, mint ahogy jelentkezett is szinte mindegyik mezőtúri tsz-ben. A Sallaiban elpusz­tult 437 sertés, ebből 10 ko­ca és 23 hízó volt! A növen­dék szarvasmarhák és juhok 6 százaléka, a baromfinak pe­dig 36 százaléka hullott el. (Folytatjuk) Patkós Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents