Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-11 / 36. szám

1961. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 L ÚJ MÉRCE N emrég tartotta zárszám­adó közgyűlését a me- zőhéki Táncsics Tsz. Ez al­kalommal Vészé Sándor tsz tag és családja 112 ezer fo­rint jövedelemről adhatott számot. A családfő —- aki harmadmagával dolgozik a közösben — pénzfelvétel al­kalmával így tréfálkozott: — Ebből a keresetből va­lahogy csak meg lehet élni! Vészé Sándor brigádvezető a szövetkezetben, s amit mon­dott, amögött több rejlik, mint puszta tréfálkozás. Az olyan tizenegy tagú család is, mint az övé, régen a megél­hetés gondjaival küszködött házépítés, rádió vásárlás (ami ma sok más szövetke­zeti gazda terve) mások ter­ve volt. Azoké, akik válláról a Vészé Sándorokéra csúszott át a munka, a gürcölés súlya. Abban a néhány tréfás szóban nem kevesebb, mint ez a múlt villant meg. Csak annyi időre, míg emlékeztet arra a Vészé Sándorra, akit — bármilyen szorgalmas volt is —, a2 uraságok nem szíve­sen alkalmaztak. Mindenütt féltek, hogy „majd sír", majd „kérőért” megy az ura­sághoz. Pedig, hogy a munka nem sírt ki a kezéből, azt igazolja a család mai jöve­delme ... Az építőipari vállalat egyik dolgozója mondta a napok­ban: mindegy hogyan dolgo­zom, úgy is az érvényesül, akinek jó ismerősei vannak. Mert a protekció az ma is protekció. Ugye mennyire üt­közik a két gondolat?! Vajon tud-e ez az építőipari dolgo­zó fiatal valamit arról, mi volt az a tenyérgond, mi az a szószoros értelembe vett megélhetési Nem valószínű! A2 utóbbi 15 évben felnőtt generáció ezt már nem is tud­ja meg. S ennek azok örül­nek legtisztább szívvel, akik tudják mi volt az. Nem mentjük azt, ami ró­lunk ma még valóban hiba, valóban rossz, kivetnivaló.— Miért ne mondanánk meg: Aránylag sokan vannak még, akik a munka, a szorgalom helyett, protekció útján akar­nak érvényesülni, vagy érvé­nyesíteni valakit. Esetenként szerencséjük is van, de csak ideig-óráig. Sorsukat végső­soron mégis csak az dönti el. hogyan dolgoznak, hogyan állnak helyt a rájuk bízott munkakörben. Meggyőződés­sel mondhatjuk, ma már a dolgozók csak a munkáját értő embereket becsülik. „Olyan világot építünk, amelyben az ember értékét, tekintélyét egyes-egyedül az szabja meg, mit tesz a közös­ség javára, hogyan dolgozik” — jelentette ki Kádár elv- társ, tsz zárszámadási közgyű­lésen mondott beszédében. — Nagyerejű igazság ez. — Mi volt régen például falun a szokás? Azé volt á legna­gyobb tekintély, akinek leg­több földje, ökre, lova, leg­erősebb gazdasága volt. De ennek a tekintélynek a va­gyonon kívül más alapja nem igen volt A minap Kunhegyesen tanácskoztak az asz- szonyok Felszólalt ott egy kö­zépkorú nő. Azt mondta: Míg a munkámat meg nem látták, nem néztek semmibe, nem bíztak bennem a szövetke- J zetben. Mikor látták, hogy ér- j tem a rámbízott feladatot, I egész mások voltak irántam... Igen. Nálunk a köz javára végzett munka után egyfor­mán kijár a tekintély min­denkinek. S azok tevékenysé­gét is elismerjük, akik kis­polgári vagy éppen burzsoá családból származtak. Ha munkájukat kifogástalanul ellátják, éppolyan becsült, ér­tékes tagjai a társadalomnak, mint bárki más. Számtalan példát említhetnénk erre, akár ipari üzemből, akár mezőgazdaságból és bárhon­nan. Néhány éve egy burzsoá csa­ládból származó fiatal leány azzal fordult községe tanácsá­hoz: legyenek segítségére ab­ban, hogy ápolónői tanfo­lyamra juthasson. A községi vezetők szűklátókörűségből kérését elutasították, ö to­vább ment, s a megyei szer­vek méltányolták kérését. — Azóta elvégezte a tanfolya­mot, s munkája után minden­ki tiszteli, becsüli. Épp ügy, mint mindenkit, aki odaadás­sal, segítő szándékkal ke­zeli a közösség ügyét és tesz is érte. Uj mércénk van hát az emberi tekintély megsza­básához: a mindenkori mun­ka. Borsi Eszter KÖFiYVESPOLG Fekete Gyula: A FIATALASSZONY Számottevő és nagyon mai írás Elsősorban magától ér­tetődő maisága miatt jelentős. Műfaja: családregény. Az évei szerint, de különösen gondolkodásában öreg Nagy­fán mamának az az egyetlen életcélja, hogy együtt marasz­talja három gyerekét és azok hozzátartozóit. Hiába azonban minden odaadása, nem képes a közös fészekben megőrizni övéit — szétszélednek. S ez­zel párhuzamosan: veje nagy családjában is meglazul az összetartó erő. Az igazi főhős, a Jiatalasz- szony”, Majorosné Nagyváti Juli. Szerelmi házassága vég­leges csődbe fullad, holott férj is, feleség is értékes, tisz­ta ember és válás után is egyedül elhagyott párját sze­reti. Kapcsolatukat nem föld­rengések, de véjcony hajszál- repedések pusztítják el, A hajszál-repedéseket nem tud­ják betömni, mert nem képe­sek a teljes őszinteségre, a javító szó kimondására, mert önérzetük oktalan gőgre vált. Túlzott büszkeségből és egyszerűen ügyetlenségből kö­vetnek el helyrehozhatatlan vétséget önmaguk és élettár­suk ellen. Az író festette „könnyű” hibák és súlyos kö­vetkezmények ellentétében sok igazság van. Ma, amikor gyakran értetlenül állunk a válások nagy száma előtt és szeretnénk kitapogatni az okát — olyan figyelmeztető, melyre hallgatni kell! Mi legyen a vezető kezében? Két tsz-könyvelő szól a szociális-—kulturális alapról Mint a S2űkebb családtag­jai megbeszélik, mennyit költenek egy-egy hónapban színházra, könyvre, meccs­jegyre, korcsolyabérletre, — idősb rokonok megsegítésére — így gazdálkodnak éves távlatban a nagy család: a termelőszövetkezet tagjai is. Az alapszabály szerint az összrészesedés legalább két százalékát kell kitennie a szociális-kulturális alapnak. A felhasználás módjáról a közgyűlés dönt; kisebb téte­lek felett azonban a szűkebb vezetőség is határozhat. Televízió, virág, kirándulás A tizenegyéves jászárok­szállási Táncsics Tsz-ben a részesedés ez évben kevés híján — hatmillió forintot tett ki; a szociális-kulturális alap ennek megfelelően 116 ezer forint volt. Bobák Béla vezető könyvelő elmondta, milyen ötletesen, sokolda­lúan használták fel ezt az összeget: — Televízió vásárlására, antennaszerelésre nyolcezer forintot költöttünk. Megül­tük az aratóünnepet. Anya­gilag támogattuk azokat, — akik falunktól távol gyarapí­tották tudásukat, ezért egy- időre elszakadtak a termelő munkától. Anyák napján, a nemzetközi nőnapon nőtag­jainknak virággal kedvesked­tünk. A Táncsics Tsz-ben jól tudják, hogy a szövetkezet további megerősödése, fej­lődése szorosan összefügg a fiatalok ragaszkodásával. A legszorgosabb ifjak számára — többségük KISZ-tag — autóbuszki rándulást szervez­tek. A KISZ-rendezvények színvonalának biztosítására nem sajnálták a pénzt. Ügy segítették az ifjúságot, hogy annak az idősebbek sem lát­ták kárát: a készpénz- és színházjegyjutalomból ki-ki érdeme s nem életkora sze­rint részelt. — Szívesen s nem is szűk- markúan támogatunk min­den rászoruló gazdát Egy tizenkétgyermekes tagunk­nak például egyhangú sza­vazással engedett el a tagság négyezer forint előleget. A gazda rendes ember, dolgos ember: megérdemelte. Segí­tettük fészekrakásban a fia­tal házasokat; támogattuk a betegeket és a gyászolókat. Anyagilag elég erős már a mi tagságunk; így segélye­zésre mindössze körülbelül húsz százalékát kellett a szociális-kulturális alapnak elköltenünk. Különös kenőan\asok A jászberényi Lenin Tsz- ben — mi tagadás — gyen­gén sikerült az esztendő. — Kétmillió kétszázezer forint A törökszentmiklósi járásban javulnak a KISZ munka feltételei AHOL A FIATALOK ott­hont, megértést, kulturált szórakozást, művelődési le­hetőséget találnak, onnan nem vágyódnak sehová, akár egy kis községről, i-kár egy tsz-ről, állami gazdaságról, vagy gépállomásról van sizó. Példákkal bizony fth a inán k azt is, hogy falusi fiataljaink zöme szíves-örömest hoz ál­dozatot azért, hogy megte­remtse anyagi és kulturális ják erkölcsi bélyegüket az amerikai társadalomra. Walker, newyorki polgár- mester nemrég megpróbálta visszautasítani az egyes váro­si tisztviselők ellen emelt korrupció-vádakat. Az igazi nagy gazemberek — mondot­ta — a vezetőség felső szint­jein és a nagy businessben találhatók meg. Az újságok miért nem közölnek olyan cikkeket — tette fel a kérdést Walker — amelyekben lelep­leznék a villamosberendezé­seket gyártó társaságokat, „amelyek a szövetségi bíró­ság előtt beismerték bűnüket, hogy olyan mesterkedést foly­tattak, amelynek alapján az ármegállapítási rendszer sok­milliós pluszköltséget rótt ki a közönségre és az állami szervekre?” A vezető csúcsot és az igaz­gatókat a „General Elektric Westinghouse” esetében min­den bűn alól feloldozták, s az ítélet hűen tükrözte az igaz­ságszolgáltató rendszer kor­rupcióját. A társaságra kisza­bott össz-„büntetés” néhány százezer, vagy legfeljebb né­hány millió dollár bírságot tett ki, holott a harácsolásból összesen évi többszáz millió dollárt zsebeltek be. Néhány alacsony beosztású tisztvise­lőt rövid börtönbüntetésre ítéltek. A_z Egyesült Államokban azonban még nem fordult ’lő, hogy valamelyik társaság magas beosztású tisztviselőjét börtönbe zárták volna a ..tröszt-ellenes” törvény meg­szegéséért, holott délen a né­ger állampolgárokat villamos­székbe lehet ültetni, ha egy darab kenyeret lopnak. Az bizonyos, hogy a kizsák­mányoló osztályok „erkölcse” kedvezőtlen hatást gyakorol az Egyesült Államok egész özéletére. A napokban pil­lantásom véletlenül ráesett autóm első kerekeire. Más gumik voltak rajtuk! Egy tol­vaj leszerelte az egyébként nem is nagyon új gumikat és semmire sem használható ré­giekkel cserélte ki. Ez alapjá­ban véve „becsületes tolvaj” volt, s még boldog is voltam, hogy nem lopta el a gépkocsit is. Az Egyesült Államokban évente több, mint 200 ezer autót lopnak el, s a rendőrsé­gen bejelentett 1 600 000 lopás eset mellett 75 ezerszer tá­madnak meg különbözőkép­pen embereket, 8 ezerszer kö­vetnek el erőszakot, 6 ezer­szer gyilkosságot és gondat­lanságból eredő emberölést; a fiatalkori bűnözés görbéje állandóan felfelé ívelő. A bűnözési statisztika azonban nem foglalja magá­ban mindazt a rosszat, ame­lyet a milliomos társaságok okoznak a lakosság rendsze­res fosztogatása útján. S mindezek az említett tol- vajlások nem is olyan nagy dolgok ahhoz az óriási rab­láshoz képest, ami összefügg a kormánynak eladott évi 30 milliárd dollár összegű kato­nai berendezésekkel és felsze­relésekkel. A monopóliumok legkifizetődőbb üzleteiről van szó, amelyeket rendszerint magas beosztású katonák, a kongresszus tagjainak és más washingtoni hivatalos szemé­lyiségek megvesztegetése út­ján kötnek. Antidemokratikus és fajgyűlölő gyakor­latok Az amerikai hétköznapi életben tapasztalható korrup­ció politikai síkon is tükrö­ződik. Az Egyesült Államok­ban a monopóliumok nagy szabású kampányt folytatnak a munkások jogai ellen, mely kifejezésre jut á háború utá­ni időszakban hozott drákói munkásellenes törvényekben. A monopoltőkések által meg­fizetett sok szakszervezeti ve­zető kommunistákra vadá­szik, s esze ágában sincs megvédeni a dolgozók érde­keit Az Egyesült Államok­ban a békeharcosok és első­sorban a kommunisták a hi­vatalos üldözés legfőbb áldo­zatai. Henry Winson néger kommunista vezér a börtön­ben elszenvedett embertelen bánásmód következtében megvakult és megbénult — Willard Uphaus, egy vallásos békemozgalom 70 esztendős vezetője egy évi börtönt szen­vedett, mert nem volt hajlan­dó megjelenni egy fasiszta tí­pusú vizsgálóbizottság előtt A fajgyűlölők mindenkép­pen igyekeznek megakadá­lyozni a néger gyerekeket, hogy fehérek iskolájába jár­hassanak. A déli fajgyűlölők által alkalmazott rendszeres módszerek közé tartoznak a gyilkosságok is. Harrison Salisbury, a New York Times munkatársa eze­ket írta: „A faji probléma pusztító terhe alatt Alabama állam politikai és társadalmi struktúrája a széthullás tüne­teit mutatja.” A rendőri erő­kön kívül a nagy földbirtoko­sok és állattenyésztők és a Ku Klux Klan felfegyverzett hu­ligán bandái, „mind a fehér, mind pedig a fekete állam­polgárokat terrorizálják.” A tények majdnem hihetet­lenek. Ezek mégis csak té­nyek, a jelenkori Amerika valósága. Ez a valóság egy­értelműen megmutatja, hogy a mindenható nagy monopó­liumok milyen mértékben nyomják rá áldatlan bélyegü­ket több tízmillió ember éle­tére. szükségletei kielégítésének feltételeit Előbbit a jobb munka révén elérhető na­gyobb keresettel, utóbbit pe­dig a szabadidő hasznos el­töltésével: egy előadás meg­hallgatásával, saját klubjuk berendezésével, különböző társadalmi munkákkal, tanu­lással és így tovább. A fiatalok egyéni életén, érdekein túlmenően megvan a társadalmi — gazdasági je­lentősége is a falusi fiatalok támogatásának, a tsz vagy a községi KISZ-szervezeteken belül. Vizsgáljuk meg ebből a szempontból a törökszentmik­lósi járásban a KISZ helyze­tét. Mit mutat a statisztika? Kádár János elvtárs mondot­ta a KISZ kongresszuson: „Jelenleg a termelőszövetke­zeteknek ... csak alig vala­mivel több, mint felében van KISZ-szervezeL Ez nincs rendjén, és nem fogadható el állandó állapotként.. Ennél az országos aránynál lényegesen jobb a helyzet a törökszentmiklósi járásban, ahol a 19 tsz-ből 15 tsz-ben van KISZ-szervezet. Négy­ben miért nincs? Mert elenyé­sző a fiatalok száma, tsz-en- ként alig 3—5 fő. A JÁRÁS KISZ-VEZETŐI megállapították a tsz-ekben dolgozó kiszes és kiszen kí­vüli fiatalok számát (a mun­kát most is folytatják). A fel­mérés célja az idei KISZ- munkaprogramhoz kapcsoló­dik, melynek méreteit nem­csak a kiszisták, hanem álta­lában a tsz fiatalok számának figyelembevételével határoz­zák meg. Ha nem is a teljes­ség igényével, de néhány fon­tosabb pontjával érdemes foglalkozni e programnak. — Az a perspektivikus terv, hogy a tsz fiatalok jelenlegi 70—80 százalékával szemben közel 100 százalékát vonják be a KISZ-be. A másik fő cél a KISZ politikai, szervezeti megerősítése. Az ISZM (Ifjúság a Szo­cializmusért Mozgalom) kere­tében például az öntözéses szemes, silókukorica és cu­korrépa termesztés fokozása, az állatférőhelyek rendben tar­tása, a lányoknak a baromfi- tenyésztésbe való aktívabb bekapcsolódása az elsődleges feladat. Erre minden fiatalt mozgósítanak, mert tudvalé­vő, hogy az ISZM nemcsak a kiszisták „privilégiuma.” A tavalyi 200-zal szemben az idén 500 fiatalt vonnak be a munkaversenybe. Természete­sen az olyan tsz-ekben, mint például a kengyeli Dózsa Tsz; a KISZ-tagok számának nö­veléséről sem feledkeznek meg (itt például 150. fiatalból csak 47 KISZ-tag van).:— E gazdaságokban is megindult már az „erjedés”, amit az ör- ményesi Uj Élet Tsz példája is bizonyít. Ott nemrégiben 14 fiatal kérte felvételét a KISZ-be. Az ISZM-be 1600, kulturá­lis seregszemlébe 2000 fiatalt kívánnak bevonni a török­szentmiklósi járásban az idén. Csak üdvözölhetjük azt a célt, miszerint e fiatalok zö­me a mezőgazdaság ifjabb dolgozói közül kerül ki, akár­csak a járási, falusi spartakiá- don indulók. NÉHÁNY ÉRDEKES mód­szerbeli dologról is érdemes szót ejteni. Társadalmi mun­kacsapatvezetők állnak majd a termelési versenybe bene­vezett fiatalok élére, akik közvetlenül irányítják, ellen­őrzik és értékelik minden KISZ tagnál megbízatása tel­jesítését. Másik érdekes kez­deményezés az, hogy elérjük: legyen minden tsz-ben ottho­na a fiataloknak, létesítsenek klubhelyiségeket. S örvende­tes, hogy a javaslat a községi és tsz vezetők körében nem­csak helyeslésre, hanem tá­mogatásra és segítésre is ta­lált A tiszabői Petőfi, a fegy- vernéki Kossuth, a tiszapüs- pöki Haladásba kengyeli Dó­zsa és Vöröshajnal Tsz-ek­ben a vezetők azt is megígér­ték, hogy nemcsak a klub, ha­nem a berendezés (rádió, TV, társasjátékok stb.) megszerzé­sében is segédkeznek, akár­csak a program kialakításá­ban. A tisztenyői November 7., a kengyeli Mező Imre és a szapárfalui Aranykalász Tsz fiataljai szintén kaptak bizta­tást és reméljük, a támogatás sem marad el. A törökszentmiklósi járás­ban a gondok, problémák el­lenére tehát javulnak a KISZ- munka, a munkaidőn túli órák hasznos, élményszerű kitölté­sének feltételei. S ha á szét­szórt tanyákon élő fiatalok KISZ-be való bevonását, fog­lalkoztatását is sikerül meg­oldani, úgy hisszük, a fejlő­dést gátló e jelentős akadályt is sikerül elhárítani a török­szentmiklósi járás parasztfia- taljai felemelkedésének útjá- bóL B- Gy. azonban még így is jutott... Eszerint negyvenezer forin­tot megahaladó összeget kel­lett volna szociális-kulturá­lis célra felhasználni. A Si­mon László vezető könyvelő mutatta számadásban azon­ban csak tízezer forint körü­li összegre sikerült bukkan­nunk... — Túlsók okunk nem volt a vígadásra múlt évben, emlékezett vissza Simon László.—, az alkotmány ün­nepét azonban a jövőben bízva megtartottuk. Az alap legnagyobb részét segélye­zésre fordítottuk, megbetege­dett gazdák, elhalálozott ta­gok családjának támogatásá­ra. A Kossuth-kiadó megbí­zottjától ezerkétszáz forint értékben vettünk könyvet — ezek mintegy fele szakkönyv. Valóban . értékes művek sorakoznak a könyvszekrény­ben; feltűnően tiszta álla­potban. Nincs ezen csodólni- való; a művek többsége oly magas színvonalú, hogy meg­értésükre előbb nevelni kel­lene az olvasókat. Érzésünk szerint a Lenin Tsz-ben kis­sé kényelmeskedve „áldoztak a kultúrára”. Akkor jártak volna el helyesen, ha gondo­san megválasztják a szüksé­ges szakkönyveket; a fenn­maradó — s erre a célra szánt — összegért minél töb­bet vettek volna az Öles-'' Könyvtár köteteiből. A számvetésben nem lát­szik nyoma, beszélgetés köz­ben azonban szó esik egy li­ter pálinkáról, melyet egy ipari üzem valamelyik dol­gozója kapott — „tisztelet­ből”. Egy ötszáz forintos té­tel mögött — azóta bizonyá­ra egészséggel megivott — ötven liter bor ára rejlik. A bor szintén valamely ipari üzemben talált gazdára — azzal a rendeltetéssel, hogy „kenje a munka kerekét.” — Nem könnyű a szövet­kezeti vezető gondja sem, — sóhajtotta a főkönyvelő. — Ügy-e; valaminek csak kell lennie a kezében, amivel át­hidalhatja a nehézségekét...? Más a módja — szerintünk — a nehéz­ségek áthidalásának; a szo­ciális-kulturális alapnak pe­dig távolról sem ez a rendel­tetése, hogy abból bort ve­gyenek — akár *,szívesség vi­szonzására”, akár a munka „serkentésére”. Nem tartjuk megengedhetőnek, hogy ép­pen egy olyan tsz részéről ajándékozzanak el félezer forint értékű szeszesitalt, — melyben jó munkája jutal­mául senki sem kapott akár­ha egy mozijegyet, melyben még egy futball-labdával sem ajándékozták meg a sportkedvelőket. A szociális-kulturális alap ilyen „hasznosítása” (?) ter­mészetesen nem általános megyénkben. A termelőszö­vetkezeti alapszabály lehető­vé teszi, hogy a mondott két százaléknál többet is áldoz­zanak művelődésre, sportra, tagok segélyezésére, szórako­zásra. — Az alapszabályban megszabott minimumnál jó­val nagyobb arányban ked­vez — például — a jászteleki Tolbuchin Tsz a fiataloknak; segíti többel az öregeket a túrkevei Vörös Csillag Tsz. A jászkiséri Táncsics Tsz- ben sokat áldoznak a tagság zenekultúrájára; a karcagi Lenin Tsz-ben nem sajnálják a függetlenített művészeti vezetőtől a honoráriumot. — Más tsz-ek tagsága társadal­om ösztöndíjjal segíti azokat a tanulnivágyó fiatalokat, kik Ígéretet tesznek arra, hogy tudásukat a közös gaz­daság javára gyümölcsöztelik majd. Nem lehet minden tsz-re egyaránt érvényes örökérvényű sémát felállítani a szociális-kultu­rális alap legjobb felhaszná­lására. Ennyi azonban — úgy véljük —, lehet az álta­lános elv: „Ésszel, szívvel”. A helyes arányok kialakítása nem könnyű feladat — még­is fontos tényezője a szövet­kezeti vezetés mű’-'-’e^nek borvárú

Next

/
Thumbnails
Contents