Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-09 / 34. szám
1461. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s SZAKEMBEREK BÖLCSŐJE A József Attila olvasómozgralom céljai TAVALY a martfűi Tisza Cipőgyárban jól szervezték meg a mozgalomra jelentkezettek beszámoltatását. Egy fiatal munkás különösen feltűnt tömör, világos válaszaival, a könyvek alapos ismeretével. Meghatva vette át a jelvényt a könyvtárostól. S amikor megkérdezték, örül-e a szép jelvénynek — azt válaszolta: „Örülök. De mégjob- ban örülök annak, hogy megszerettem az olvasást”. Meg szerettetni az olvasást, felkelteni az érdeklődést a szép sző, táguló világunk iránt: ez a célja az immár többéves ol- vasómozgalomnak. Ebben az évben — az ötéves Ságvári Endre Kulturális Szemle első évében — minden kulturális vezetőnek, KISZ szervezeteknek az a célja, hogy számszerűleg és minőségében egyaránt kiszélesítsék a mozgalmat. Ehhez a tavalyinál sokkal alaposabb szervező, előkészítő munka szükséges. Fokozni kell a propagandát a munkás- és parasztfiatalság körében. Tavaly ugyanis sok helyen csak a számszerűséget nézték és az iskolások köréből toborozták az olvasókat, akik pedig a bronz, sőt az ezüst fokozat követelményeit is „hivatalból” kötelesek teljesíteni. Ilyen helyzet több városunkban, községünkben is előállott, így például Jászberényben is. A- bronz fokozat követelményeit úgy állapították meg, hogy a legnépszerűbb, leginkább olvasmányos regényeket, verseket, ismeretterjesztő műveket jelöljék meg elolvasásra. Aki figyelmesen tanulmányozza ennek a fokozatnak könyvanyagát, szinte észrevétlenül kap széles áttekintést az irodalomról, irodalmi stílusokról, megismeri és megszereti a tudás forrását, a könyvet. Helyes lenne — bár hivatalos rendelkezés nincsen rá —, ha középiskolás diákok jelentkezését nem fogadnák el a bronz fokozatra, csak az ezüstre, vagy az aranyra. Ugyanakkor minden eszközzel azon dolgoznának, hogy minél több munkás- és parasztfiatal írja alá az olvasómozgalom bronzfokozatára kiadott jelentkezési lapot. SOKAN AZÉRT húzódoznak a jelentkezéstől, mert félnek a beszámoltatástól. Valamiféle szigorú vizsgának képzelik, ahol keresztkérdések alá vetik őket, osztályozzák, úgy mint az iskolákban. A korábbi években több helyen valóban ilyen színezetet kapott az olvasómozgalom „vizsgája”. Az idei program külön felhívja a figyelmet: a beszámoltatás nem vizsga. Sokkal inkább baráti beszélgetés, amelyen nemcsak a fiatal tényleges tudását mérik le, hanem azt el is mélyítik, még nagyobb kedvet ébresztenek benne a további olvasás iránt OLVASÓ ORSZÁG lettünk. A könyvterjesztők, könyvbizományosok jelentései arról számolnak be, hogy megyénk üzemeiben, termelőszövetkezeteiben egyre többen vásárolnak jó könyveket. Mi azonban nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel, tovább szeretnéhk lépni. Üjabb meg újabb fiatalokat és rajtuk keresztül családjaikat igyekszünk meggyőzni arról, hogy a szórakozás egyik legszebb, legértékesebb fajtája éppen az olvasás és ezzel az élet fokozottabb megismerése. Gorkij, a nagy szovjet író azt írta egyik művében, hogy mindent amit tud, a könyveknek köszönheti. Mi azt szeretnénk, hogy ha erre a felismerésre új meg új tömegek döbbennének rá a kulturális szemle fontos ágazatán: az ol vasó mozgalmon keresztül — hernádi — Fehérköpenyes, szőke fiatalember hajol az Oriongyár patikaszerű, csillogóan tiszta szerelőasztala . fölé, hogy a parányi alkatrészekből maga állítsa össze találmányának prototípusát, egy cigarettacsomag nagyságú zsebmagnetofont... A Tudományos Akadémia nagytermében az irodalmi élet kiválóságai előtt tartja előadását egy karcsú, barna fiatalasszony. „Szocialista költészet a szocialista társadalomban” című székfoglalója óriási érdeklődést, nagy reményeket kelt a hallgatóság körében... Los Angeles egyik 50 emeletes üvegpalotájában fontos kereskedelmi tárgyalás folyik a magyar Külkereskedelmi Minisztérium és az Union Oil of California cég között. A magyar küldöttség tagjai elkápráztatják vendéglátóikat szakismeretükkel, s fordulatos, szép angol beszédükkel... Képek a jövőből A szőke fiatalember még alig nőtte ki a kamasznadrágot, a barna asszonyka ma még lány, s mindnyájan a karcagi gimnázium padjaiban ülnek. Valóraváltják-e a fantázia regényes képeit, eljutnak-e a diplomáig, s onnan is tovább — rajtuk áll. A lehetőség adott : négy szakkörben, érdekes programmal, kitűnő tanárok vezetésével már középiskolás éveikben készülhetnek választott hivatásukra. A rádiós szakkörben 16 fiú ismerkedik az elektromosság rejtelmeivel. Erősítőket csinálnak, s a fizika órai kísérletekhez elkészítettek egy szuper-vevőkészüléket.. Közös gyárlátogatásokat is szerveznek: eddig a Villanytelepen jártak, legközelebb a budapesti Orion-gyárat szeretnék megtekinteni. Az utazás azonban anyagi nehézséget támaszt, s így nem tudni, mikor kerülhet majd napirendre. Az alkatrész-ellátásra viszont nincs gondja Buczkó János matematika-fizika szakos tanárnak, a kör vezetőjének. Jut rá az iskola megfelelő alapjából, s amellett a Szerelő és Gépjavító Ktsz is segíti őket. A szakkör tagjai közül néhányan itt fognak dolgozni az iskola elvégzése után, másoknak merészebb tervei vannak: műegyetem, villamosmérnöki kar. Itt tanul a szakkör egykori tagja, Hantzmann Ferenc, a budapesti Távközlési Kutatóintézet társadalmi ösztöndíjasa. A volt karcagi diák, a harmadéves egyetemista tehát már elindult az álmok teljesülésének útján. Az irodalomszakkör vezetője, Varga László magyar— orosz szakos tanár több célt tűzött ki a körben résztvevő 14 fiú és lány elé. Elmélyítik az órán hallottakat, ismerkednek a tantervben még nem szereplő mai magyar irodalommal, fejlesztik előadó-készségüket, s végül saját műveik felolvasásával és megvitatásával íráskészségüket is. Az első félév programjában mindebből a modem magyar irodalom szerepelt. Négy alkalommal foglalkoztak Illyés Gyula, s ugyanennyiszer Nagy Lajos munkásságával. Egy-egy diák ismertette az írók életét, alkotói módszereit, majd mások részleteket olvastak fel a Fáklyalángból, az Ozorai példából (Illyés drámáiból), illetve Nagy Lajos novellákat mondottak eL A szakkör történetének korszakos eseménye volt az 1960. december 5-i József At- tila-est. A költő egész életművét átfogó előadásba szervesen beépítve 36 verset sza- valtak el, majd József Eta, Józsf Attila nővére folytatott mintegy kétórás beszélgetést a jelenlévőkkel. A most következő időszakban irodalom- elmélettel fognak foglalkozni: a „Mi a novella?” című összejövetel keretében 5 eltérő jellegű novellát olvasnak fel és vitatnak meg a szakkör tagjai., A könyvkötő szakkör 2 esztendeje alakult. Múlt év során a tíz szakköri tag 180 tankönyvet kötött be az iskolai segítő egylet résziére. Azok a tanulók, akiknek nem áll módjukban új tankönyvet vásárolni, most már nem szakadt-fedelű, , foszladozó „salátát”, hanem ízléses, ke- ménytáblájú tankönyvet örökölnek felsőbbéves iskolatársaiktól. A szakkör munkái nagy sikert arattak a gimnázium éwégi kiállításán. de nem is csoda- Vezetőjük olyan ember, ki főhivatása, a tanítás mellett ezt a munkát is szívügyének tekinti. Dr- Csávás István, történelem—földrajz szakos tanár, a nyári szünetet is feláldozta: az iskola ifjúsági könyvtárának többszáz kötete kapott új köntöst a ke- zenyomán. Ablak a nagyvilágba : ezt a nevet is lőhetne adni az országosan is különlegességszámban menő idegen nyelvek szakkörének. A kör 22 tagja közül mindegyik legalább két nyelven beszél, de akad olyan is, aki a németet, az oroszt, s az angolt egyaránt jól birja. - összejöveteleiken előre meghatározott témákról kisebb előadásokat tartanak. Kós Sándor a téli sportokról, s az olimpiáról beszélt angolul, Nagy Sándor a népek karácsonyi szokásairól, Karcag városáról oroszul és németül, S Nagy Erzsébet a társadalmi munkáról, Berlinről és Bécs- ről tartott német nyelvű kiselőadást. Nemrégiben nagy öröm érte a szakkör tagságát, meglátogatta őket Charlie Coutts, a Magyar Rádió angol szekciójának skót származású riportere. A szakkör az iskola élgárdája, de Varga József vezető tanár munkáját dicséri, hogy nemcsak ők, hanem 360 diák közül 284 levelez angol, szovjet, német fiatalokkal. Szórakoznak, felejthetetlen élményekkel gazdagodnak e szakkörökben a karcagi gimnazisták- S ami ennél is fontosabb megvetik annak alpját, hogy a szocialista építés fontos pilléreivé, a munka irányítóivá, egy-egy tudományág kiváló ismerőivé vállhassanak —- szakemberekké. Zilahi Judit GÉPIRÖNÖT kisegítésre azonnal felveszünk. (Helyesírás fontos!) Jelentkezés 9-töl 12 óráig a Néplap szerkesztőségében. — Irodaház, L erő. 26-ős ajtó. Iskoláztatási lehetőségek a Szegedi Pedagógiai Főiskolán A Pedagógiai Főiskola népi demokráciánk új típusú ■elsőoktatási intézménye. Az addigi tapasztalatok azt mulatják, hogy többé-kevésbé a ríva tás tudat vezeti a felvé- :eli bizottságok elé az ifjúságot. Jó lenne elérni, hogy a jályaválasztás mérlege teljesen az elhivatottság oldalára billenjen a mindenáron továbbtanulás vágyával szemjen. A négy évre terjedő tanulmányi idő alatt az előmene- ;el és a szociális körülmé- jyek figyelembevételével — ösztöndíjak, szociális juttatások könnyítőnek a szülők to- vábbtaníttatási gondjain. Az 1959—60. tanévben pl. 230 izer forint ösztöndíj, 350 ezer lorint szociális segély, 61 ?zer forint menza,segély ke- •ült kiosztásra az ifjúság kötött. Rendkívüli segély cinén kb. 80 ezer forintot oszlott ki az igazgatóság, ezen- civül üdültetéssel, nyári ösz- söndíjjal segít a hallgatókon. \ vidékiek jutányos áron nkhatnak a korszerűen felszerelt és berendezett diákszállókban. Az ifjúság szánára kiírt pályázatok sikeres megoldását nagyösszegű pályadíjakkal jutalmazza a főiskola. A szaktárgyak megválasztásában a reál- és humán tárgyak széles skálája és változatos csoportosítása lehetséges. Erről részletes felvilágosítást nyújt a most megjelent felvételi tájékoztató füzet A párt irányelvei, az oktatási reform szempontjai gondosan érvényesülnek a főiskolai képzés minden mozzanatában: az ideológiai oktatásban, a szakcsoportosításban, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásában. A komoly munkát tanulást sok színes, vidám rendezvény tarkítja a főiskolán: szerzői estek, bálák, karnevál, kirándulások, szakköri összejövetelek, ahol tanárok, diákok közelebbről megismerik egymást, s á közvetlenebb emberi megnyilatkozások útján szerzett tapasztalatokat is gyümölcsözően tudják felhasználni. A pályaválasztás, a Jelentkező lap kitöltésének gondjai közepette gondoljon a töprengő szülő és diák a Pedagógiai Főiskola lehetőségeire, és a pedagógus-pálya nemes célkitűzéseire. ANDREJ GULJASKI: f Részlet AZ ARANYGY APJU című regényből I- atina édesanyjával jött * ' a templomba. Anasztaszi atya futó pillantást vetett a lányra, tréfásan megveregette az arcát, Nyagulnéra pedig barátságosan rámosolygott, azzal a mosolyával, amelyre a férjes asszonyok elpirultak, vagy zavartan a földre sütötték a szemüket. Nyagulné azonban nem jött zavarba, és a szemét nem sütötte le. — Nagy darab, erőteljes asszony volt, aki alakján és arcán is megőrizte korábbi szépségét. — Hát a vőlegény hol van?, — kérdezte Anasztaszi atya. — Nyisd ki a sekrestyét, és itt lesz — súgta a fülébe Sztamat. Anasztaszi atya azt vette észre, hogy a völgy cserjéiből egy fiatal férfi ugrik fürgén elő Napbarnított arcú, fekete üstökű, mosolygósán ragyogó szemű férfi volt. — Te vagy a vőlegény? — fogadta Anasztaszi atya. — Alighanem!— nevetett a fiatalember, és szívélyesen, forrón megszorította a pap kezét. Hosszú Iván elállta a templom bejáratát. Anasztaszi atya buzgón elmondott né- hány imát., gyűrűt váltott a két fiatal teremtés. A pap áldásra lendítette a kezét, és a szertartás véget ért. Anya és leánya könnyes szemmel Slelte i—ért. A templom csendes, borongás félhomályában minden eltűnt, elmerült, egybefolyt a hűvös alkonyaiban. Csak az istenanya képe előtt pislákolt a mécses. Az istenanya keblén tartotta kisdedét, s a mécses libegő fás lángjában olyan volt a szeme, mintha élne. Latina véletlenül rápillantott a szentképre, és ősz- szérezzent. Ebben a pillanatban olyan érzése támadt, mintha jeges kéz szorítaná össze a szívét, torka elszorult. Később valamennyien be- mentek az oltár mögött meghúzódó szobába, s ott Anasztaszi, Sztamat és Hosszú Iván aláírták a házasságlevelet. Anasztaszi atya kihúzott a fapad alól egy pálinkásbuty- kost, a fiatal házasoknak boldogságot kívánt, és kortyolt egyet. Mindannyian ittak, csak a fekete üstökű vőlegény utasította el a kínálást. Aztán 6 meg Latina, utánuk pedig Sztamat és Hosszú Iván is kiléptek az ajtón, és leereszkedtek a lombbal borított völgybe. Adj nékik boldogságot, istenem! — Anasztaszi keresztet vetett, és bezárta az ajtót. Levetette a ruháját, süvegét is ledobta, s miközben odn- vyújtotta Nyagulnénak a bütyköst, azt mondta: *** lep iái anyám, és szíved mélyéből áldd maa a avtrmekedet. Az istennél sokszor süket fülekre találnak imáim, de egy anya kérését biztosan meghallgatja, ha igazán isten, — igyál, s utánad majd én is iszom! Ti/f ásnap a bajuszos rendőr- őrmester vezetésével két román pandúr érkezett a városból. Sztamat Rafailovot keresték, de nem találták. — Hosszú Ivánnak is nyoma veszett. Akkor berontottak Nyagulné lakásába, felforgatták az egész házat, még az üres hombárba is benéztek. Az őrmester meg szinte belé- fúrta a tekintetét Latinába, megpödörte a bajuszát és az arcába ordította: —- Hol van az a csavargó, az a kártolómester? Hová bújtattad? Az éjszaka itt volt, veled hált! — Az uram már tegnap este elutazott Szirnenóba. Ha neked azt mondták, hogy itt aludt, becsaptak. *— Az urad, mi? — Az őrmester kissé jobban szemügyre vette Latinát, és megint sodort egyet a bajuszán. — Micsoda férj, mikor ti kommunista asszonyok a közösségé vagytok? Te is mindenkié vagy, mit hencegsz itt? — Lehet, hogy köztulajdon lesz belőlem, de az olyan férfiaknak, mint te vagy, a szemét kikaparom, mégse adom oda magami — sziszegte Latina. Kiszaladt a faaprító tuskóhoz, és felkapta a baltát. '— Szuka! — köpött ki az őrmester, és hátat fordított neki. Huszonharmadikára virradó éjszakán, a Cserbakovo felé vezető országút felől többször is lövöldözés zaja hallatszott. Két nappal később híre terjedt a falvakban, hogy a katonaság feltartóztatott néhány felkelőt, akik illegálisan át akarták lépni a határt. A felkelők több óra hosszat ellenálltak a katonaságnak, ntajd visszavonultak, elrejtőztek a lapályon, csak egy ember sebesült meg közülük és esett fogságba. Jóval később, már szeptember harmineadika körül, Vedrovóban megtudták, hogy a sebesült felkelő ugyanaz a félelmetes kártolómester, aki a gyermekeket bakugrásra tanította — Latina férje. Torna, nehogy Pantelej haragját kihívja, aki azzal fenyegetőzött, hogy mindent, „ami bolsevizm,ustól bűzlik”, kiirt Vedrovóból, Latinát a legmesszebb eső cserénybe küldte, két öreg juhász mellé, akik egy megrühesedett nyájat őriztek. A ztán bement a városba, felkereste a rendőrség főnökét, és néhány ezer bankos ellenében megváltotta a sebesült felkelő életét. Az ár nem volt magas, mivel a katonaorvos véleménye szerint a sebesült ember napjai már amúgyis meg voltak számlálva. Jobb tüdejében egy golyó akadt fenn, — Dobjátok át a határon -f kérte meg Toma a rendőrfőnököt. — Nem vétek az. Ha már a törvény és a rend ellen emelt kezet, hadd földeljék el a csontjait a fellázadt országban. — Nekem mindegy! — vont vállat a rendőrparancs- nők, egy volt brailai kocsmá- ros. S magában azt gondolta: „Ezen a világon mindenki a maga módján bolond. Nem egy különcöt láttam én már a kocsmában! Egyik elissza a vagyonát, ez a földesúr meg néhány ezrest ad azért, hogy egy élőhalottat dobjanak át a határonI*Másnap kora reggel Torna ellátogatott a két öreg juhászhoz, akik a rühes birkákat őrizték. Elbeszélgetett velük egy s másról, aztán intett Latinának, hogy menjen vele. Mikor a mezőn egymagában álló nagy szilfához értek, Torna megállt, letörölte hornlos káról a verejtéket, és szinte idegen hangon megkérdezte a béreslányt: — Mindenekelőtt azt mondd meg nekem, te boldogtalan, teherbe estél-e vagy kegyelmes volt hozzád az isién? Ezekben a napokban Latina arca megnyúlt, elködösö- dött tekintete fáradtan, szinte közömbösen nézett az egész világra. *— Nem estem teherbe — válaszolta halkan, — No, hála istennek! — Torna, elmosolyodott, tekintete egyszerre felderült, dor- zsölgetni kezdte a kezét. — Hát akkor minden rendben van, asszony! Nagy szerencséd volt! “ Szerencsém! — Latina felsóhajtott, és a fejét rázta Lehajolt, letépett egy fűszálat, a tenyerébe tette és nézegette. —- Ide figyelj, te boldogtalan! — kezdte Torna. — Én leveszem a kötélről a te szép mákvirágodat. Mert hát úgyszólván már a nyakába tették a kötelet, s az ilyen zsi- ványért nagyon nehezen járhat közbe az ember. Még o.z istentől is bűn lenne, de én eltökéltem magam, hogy segítek rajtad. A te Grigircsc Damovod élve kerül ki a tömlőéből. T atina keblére szorította 'ÍJ a kezét, szája szóra nyílt, de elakadt a lélegzete Többszőr is nagyot nyelt, mintha fuldokolna, s végül is csak ennyit tudott suttogni: — Dr isten, igaz lenne? ( —•• Igaz bizony. Hát hazu dott tán valaha Torna Lefte- rov? No, de hallgasd meg « többit. Ez az ügy nem olyat■ egyszerű, mint ahogy te gondolod. Kikönyörögtem a zsan- dároktól, pénzt költöttem rá, hogy élve dobják át a határon. Neked nem lesz urad. mert sose fog visszatérni, itt. bitófa vár rá. — Hát ne térjen vissza, az a fontos, hogy életben maradjon! — szaladt Jel 0 szó Latina száján. — Nos, idegenben fog élni, ahogy tud, s ameddig- az isten elrendelte neki, — Torna elhallgatott. — Most pedig ide hallgass, és szedd össze az eszed. Te nem vagy osío- e ba asszony, és meg fogsz érteni. Én nem a te jópipád szép szeméért vétkeztem, amikor szembeszállók a törvénnyel. Megvan a számításom, s most elmondom neked.
