Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-07 / 32. szám

1901. február 1,

SZOLNOK MEGYEI Nüi'UAl»

ft

ARCKÉPVÁZLAT

f

KENDERESI KÖRKÉP

EGY KISZ TITKÁRRÓL

Kicsit zavartan 'mosolygó, kedves fiatalember Kiss Kálmán, a kisújszállási Búzakalász Tsz KISZ-titkára. Ügy szemre senki sem mondaná meg, mennyi leleményesség és akaraterő rejtőzik benne. A művelődési felügyelőnél találkoztunk vele, amikor éppen arról beszéltek, mennyire örülnek a tanács tervének: a várostól 4 kilométerre levő Sajlai-telepen heti két előadást tartó keskenymozit kívánnak létesíteni.

— örülni fognak a gyerekeim — mondja féltréí'ásan. — Csakhát székek is kellenének, mert az aztán nagyon kevés van.

A fiatal „családapa” gyorsan megegyezik a népművelési felügyelővel és nem kételkedünk abban, hogy nem is olyan sokára megindul ezen a távolfekvő településen is az állandó keskeny- mozi.

A NAGY CSALAD

nem mindig érezte 5,édes” szülőjének Kiss Kálmánt, ö tele reményekkel és ambícióval négy hónappal ezelőtt érkezett haza a zsámbéki tszSsombat

A rajztábla fölé hajló fejek időnként felemelkednek, kutató pillantások röppennek előre, majd vizsga szemmel figyelik a papírt A kis cigánylány mozdulatlanul ül, ajkán révedező mosollyal, ül, ül türelmesen, szeme is alig rebben. Van aki mégis azt , a pillanatot örökíti meg, mikor a leányka pillái lecsukódnak Mások egy vonást keresnek, azt az egyetlent amelytől élettel telik meg a papírra vetett arc, egy mozdulatot, amely- lyel könnyedén odavethetik a lány mosolyát Grafit szánt végig a fehér papíron, itt-ott elkel még a javítás — egy huncut für- töcske hiányzik a homlokáról, kis Igazítás kell a szemöldök ívén...

Palicz József, a . szolnoki Mflvésztelep ísmertnevű, fiatal festőművésze irányításával folyik a munka a karcagi Déryné Művelődési Ház

elnökképző iskoláról. Itthon aztán cifra helyzet várta. Mikor átvette a KISZ szervezetet, bizony jócskán széthúztak.

Mit csinált hát Kiss Kálmán, hogy talpraállítsa az ezelőtt nem valami jó munkát végző tsz-alapszervezetet?

Egy apróság. Azelőtt valahogy az volt a rendszer, a KISZ pénze arra való, hogy sört igyanak rajta. Amikor átvette a titkárságot, azzal jött hozzá a pénztáros: írjon alá egy 200 forintos kiutalást, hogy sört vegyenek az egyik ünnepségre. Az új titkár határozottan kijelentette: a KISZ pénze nem arra vaíó, hogy sört vásároljunk rajta. Ebből kezdetben sértődés, később megelégedettség született. Rövid időn belül összejött a szervezetnek 4 ezer forintja, és ekkor jöttek rá, hogy

ÉRDEMES

TAKARÉKOSKODNI

Ezt a pénzt a fiatalok televízióra szánták és a tsz vezetőitől ígéretet is kaptak, hogy a hiányzó összeget pótolják.

Saját erőből szeretnék megdélután

képzőművészeti szakkörében. Á rajzpapír fölé hajló alakok között felismerjük Geist Antalt az Építőipari Vállalat főmérnökét Mándi Józsefet » KISKER Vállalat dolgozóját. Mikola Miklós, a Lenin Termelőszövetkezet tagja, meg két gimnázista kislány, Jaros Margitka meg Vorbesz Marika is itt ülnek szombat délutánonként Igen tehetségesek. A két kislány most áll érettségi előtt, s utána egyik a Képzőművészeti Főiskolára szeretne menni, másik az Iparművészetire.

Szombat délután. Véget ért a munka, ki pihenésre szánja idejét, ki szórakozásra, ki tanulásra, ök erre is, meg arra is, mert pihenést, szórakozást, tanulást jelent nekik a kis cigánylány portréját visszaadni a sima, fehér papíron.

— rónai —

oldani a klubszoba bará tagossá, széppé tételét is.

Mi a jó még az alapszervezetben? Hát a tanulási, még a munkakedv. Tizenhatan járnak KISZ politikai körre. A mezőgazdasági szaktanfolyamon is többen vesznek részt s sántán világnézeti előadásokon. Tizenöt fő a pártoktatást látogatja.

— Nagytakarítást kellett tartanunk abban a helyiségben, amelyet klubteremnek akarunk felhasználni — meséli. — A takarítás vasárnapra esett és egymás után kaptam a visszautasításokat: Nem érek rá, nem jövök. Végül elhatároztam, elmegyek magam. És amikor odaértem, éppen huszonnégyen jöttek el. örültem is, meg csodálkoztam is. Megkérdeztem egyet-kettőt: hogy kerülsz ide? „Megkértél, hát eljöttünk” — válaszolták. így azután az volt a gond, milyen munkát adjak nekik. Ősszel meg három egész vasárnapot 52 önként jelentkező fiatal dolgozott végig a betakarítási kampány során.

Kikre büszke személy szerint? Legszívesebben felsorolná az egész szervezetet Hely és idő hiányában azonban csak néhányat emel ki közülük. Csurka Mária leányfelelőst, aki a kulturális ügyeket is intézi és kongresszusi KISZ-küldött is volt Aztán Lipcsei Jánost, meg Kása Margit csibegondozót, aki elég aktív, jól dolgozik a közösségben, de a KISZ-mun- kában bizony még jobban is segíthetne. Kiss Kálmán nagy reményeket fűz hozzá, meg I. Kovács Istvánhoz, aki KISZ vezetőségi tag, hát több KISZ-munkát is vár tőle.

Mostani legnagyobb gond- juta

A KULTURÁLIS SZEMLE.

Indulnak egy tánccsoporttal, egy színjátszócsoporttal és az olvasómozgalomba is legalább harmincötén kapcsolódnak bele.

— Tolmácsolnám a KISZ- tagok kívánságát Szaktanács- adó pedagógust kérünk, aki segítene a felkészülésben.

Csak a beszélgetés végén értettük meg azt a félig tréfás, félig büszke megjegyzést: örülni fognak a gyerekeim. H. T.

A megye és az ország mozijaiban nagyhatású filmet vetítenek. Néhány film- szakember a magyar filmhíradó régi számaiból és a ma pezsgő életéről ügyesen ösz- szevágott tartalmas filmet készített egyik nagy községünkben, Kenderesen. Bemutatta, hogyan éltek itt a „fő- méltóságú úr” kenderesi birtokossága idején és milyen az élet ma. A film nyomán mi.is felkerestük Kenderest, hogy néhány ecsetvonással kiegészítsük azt a széles freskót, amelyet a film alkotói festettek.

Hogyan művelődik, hogyan Szórakozik ma ez a község?

Akárkit is kérdeztünk meg, azt válaszolta, jobban szórakozna, ha... ha felépülne végre az új, minden tekintetben megfelelő, modern művelődési ház. S a vélemények hangjában határozottan éreztük a türelmetlenséget. Végigjártuk a mostani kultúrintézményt és teljes mértékben igazat kell adnunk a türelmetlenkedőknek.

Ha belépünk, az első, ami szemünkbe ötlik: egy hóval lepett Rex-asztal. A fiatalság boldogan használná, de- hát ez csak vágyálom. Másfél évvel ezelőtt, egy borús napon jártunk Kenderesen, de a fentemlített asztal porosán, romosán ugyanúgy álldogált a mostani helyén. Két teremben hosszú ideig búzát raktároztak, az egyikből került ki ez az asztal. (Csak közbe vetőleg: az égvilágon senkinek sem jutna eszébe búzát tároltatni a templomban. Ez helyes és természetes. A művelődés háza vajon nem olyan becses a kende- resieknek?) Két helyiség tulajdonjogán különben is vita folyik. Kié legyen — az MHS-é, a KlOSZ-é, vagy a művelődési házé? (Jó lenne, ha úgy egyeznének meg: a községé.) Az épület környéke is elég elhanyagolt

Téved, aki azt hiszi, hogy csak ez jellemzi a községet De el kellett mondanunk, mert megfelelő helyiségek nélkül nagyón nehéz megfelelő kulturális életet teremteni. A lelkesedés, a lendület pedig megvan, elsősorban az ifjúságban. Erről Farkas Endrével, a községi KISZ- titkárral beszélgettünk.

— Hetvenhét KISZ-tagja van a területi alapszervezetnek és azon igyekszünk: mindenkit foglalkoztassunk. Van futballcsapatunk, amely

első helyen végzett a járásban, kézilabda- és röplabdacsapatunk — természetesen kultúrcsoportunk is. Abád- szalókon kétórás, szórakoztató, de színvonalas esztrád- műsort adtunk, karácsonykor itthon is játszottunk. Az ifjúsági akadémiának állandóan hatvan-hetven hallgatója van. Ezen kívül időt fordítunk a tapasztalatcserére is, a budapesti MÁV egyik KISZ csoportja éppen holnap jön műsort adni, meg egy kis baráti beszélgetésre. Amennyire a szűkös és rossz elhelyezés engedi, összejövünk esténként a művelődési házban tíz-tizenöten. Van egy nagy kívánságunk is, a zenekarunknak hangszereket kérnénk.

A KISZ-szervezet valóban a művelődés élesztője Kenderesen. Ezt megerősíti Barabás János községi párttitkár is. Elmondotta, hogy az akadozó kultúréletet a KISZ- szervezet megerősítésével kezdték. Leszerelt fiatalok vették át a vezetést. (Farkas Endre is ilyen) és ezekre szívesen hallgatnak a többiek. A Növényvédő Állomás KISZ szervezete most alakult, már tánccsoportjúk is van, amely szorgalmasan próbál Csörgő Albin agronómus vezetésével.

Úgy gondoljuk, az is használt a művelődés ügyének, hogy a múlt év decemberében a pártszervezet vezetősége beszámoltatta a KISZ- szervezetet és a művelődési otthon igazgatóját.

J ártunkban-kel tünkben sok szó esett a Vörös Csepel Termelőszövetkezet kulturális problémáiról. Nem köny- nyű a tsz tanyaközpontjában lakó fiatalságot összefogni. Azért már ott is adnak kisebb kultúrműsort. Szerintünk nagyot lendítene az ottani fiatalság művelődési életén egy televíziós készülék. Villany van a tsz központban, ezenkívül ötvenkétezer forint került a zárszámadáskor a szociális-kulturális alapra. Remélhetőleg rövidesen televíziós műsorra gyűlnek ösz- sze esténként a tsz központ fiataljai — öregjei egyaránt.

Kenderesen is — akárcsak másfelé — a pedagógusok a kulturális élet irányítói. Előadásokat tartanak, szakköröket szerveznek. Túrán Béla, az általános iskola igazgatója meséli, milyen nagy az érdeklődés egy-egy ismeretterjesztő előadás iránt ö legutóbb a fiatalokkal beszélgetett egy esten — a művelt emberről

— Majd hozzászoksz hamarosan. Meglátod, milyen szívesen tanítják a fiatalokat az öregebbek.

Az osztályvezető maga köré hívta a fiúkat

— Most fölmegyünk az irodába. Bemondjátok, ki mi akar lenni. Kaptok papf*’t is, hogy itt dolgoztok.

Huszár nemcsak a fiát, de Jónást is, Cinegét is a pártfogásába vette. Gyorsan túlestek a formaságokon. Karcsi is, Jónás is a szövőszakmát választotta. Cinege a géplakatosság mellett maradt Huszár visszakísérte a műhelyhez, s a búcsúzásnál ezt mondta:

— Minden hétfőn és pénteken összeül a képzőművészeti szakkör. A tagok kapnak felszerelést, mindig valamelyik munkás ül modellt. Ha akarsz, beiratkozhatsz.

N

a, ez az első kellemes hír. Cinege boldogan beleegyezett, hogy fél négykor várakozni fog a portán.

A mester minden ceremónia nélkül fogadja. Az öregről az az első benyomása, hogy mogorva ember. Mogorva az iroda is, ahol üldögélnek. Ez nem is iroda, hanem cella. Szűk és poros, fehér a fala, mindössze egyetlen rozoga íróasztal, egy szék és egy festetten pad van benne, öreg bútordarabok, akárcsak a mester, akinek a szája helyén csak egy vonal látszik, ajkai egyrészt el- fohnyadtak, másrészt a kihullott fogak helyére fordultak. Bajúsza Regényesen kurta, de fehér. Orra egy kicsit nagy, mint afféle idős embernek. Halántékán szeszélyesen kacskaringóznak az erek, akár a szederinda. Szemhéja ráncosra aszott, de szeme egy cseppet sem bágyadt, sőt olyan elevenen fürkészi vele a fiút, mintha életében most ülne előtte az első int .

— Aztán mondjad csak, miért akarsz te vasas lenni?

Cinege bátran viselte az öreg fürkészését, nem számított semmi - rosszra. Most azonban izeg-mozog a lócán. Hirtelen elkeseredik: ekkora hülyeséget, még a legkézenfekvőbb kérdésre sem tud válaszolni.

— Hát... valamilyen szakmára szüksége van az embernek.

— Ez igaz — s mintha egy kicsit alábbhagyna az öreg érdeklődése. Szórakozottan görget egy tollszárat az asztalon, ráncos kezével. — De az is igaz, fiacskám, hogy az emberek általában tudni szokták, mit miért akarnak.

— Én is tudom. Azért akarok dolgozni, mert kell a pénz.

— így is lehet mondani. Na jó — áll fel a mester fürgén —, menjünk a műhelybe. A többit majd meglátod azután. .

C

inege megijed. Nem az öregtől, nem is a környezettől, hanem önmagától. Mindjárt eltalálták azt a pontját, amelyet pedig titokban akart tartani. Csakugyan rossz előjel, ha az első pillantásra észreveszik rajta a kedvetlenséget. Mi lesz később? Fél a jövőtől. Még ez a mai nap is nagyon hosszú lesz. Miért nem fogja fel a helyzetét úgy, mint a többi

ember? Élünk, tehát dolgozni kelL Amilyen egyszerű ez mások számára, annyira ellenszenves az ő szemében. Festeni akar. Ahhoz meg tanulni kell. Kár élőiről kezdeni a gondolkodást, mindig egy a végeredmény: először pénz kell, ruha kelL Utána majd tanul. Amikor erről beszélgetett Huszárral, milyen nagyszerűnek tűnt az egész. Világos volt: szakmunkás lesz, közben esti gimnáziumba jár, és rajzolni tanul, azután elmegy a főiskolára. Csakhogy addig négy évet végig kell gürcölni. Egyelőre ott tart, hogy négy órája nincs állásban. Ha beleszalad, akkor is Végigcsinálja Nenj babrál ki vele a lustaság.

Egy kicsit fölfrissült. Megértette, hogy mindenre figyelnie kell, ha ezentúl itt akar élni. Ügy kell ismernie mindent, mint az angyalföldi Duna-partot, a Váci útat, a „Hófehérké”-t és a padlás zugai'

A műhely ridegnek tűnt. A tetőszerkezet csupaszon és feketén nyújtózkodott a magasba, lent minden barnál- lott a sok vastól. A szabályosan sorakozó munkapadok között poros volt az út, s a porban apró vashulladék csillogott. A levegőben az olaj, a rozsda, az oxigén sajátos szagvegyiilete uralkodott. Az emberek szája néma volt, csak a munkájukkal beszélgettek. Ez a beszélgetés kellemetlennek tűnt a bíráló számára, zörgéssel, kopácso- lással, a hegesztőpisztoly sistergésével járt együtt. Cinege

reménykedett, hogy mindehhez hamarosan hozzászokik.

Az öreg mester mintha barátságosabb lett volna itt a műhelyben. Lelkiismeretesen megmutogatott mindent.

— Mit tudsz a vasról? — kérdezte váratlanul.

Még egy Kolumbus tojása — gondolta Cinege bosszankodva. Hát mit kell tudni a vasról? Télen hideg, nyáron meleg. Ha nem vigyázok rá, megrozsdásodik.

— Sok mindent tudok róla. Attól függ, mire kiváncsi.

A

z öreg úgy tett, mintha már nem is érdeklné az ügy, félrenézett, de gyorsan visszakapta a fiúra tekintetét

— A legfontosabbat tudod-e, arra vagyok kíváncsi. Aki vasas akar lenni, annak pontosan ismernie kell az

anyagot

Cinegének kedve támadt, hogy végre felvilágosítsa az öreget szándékáról, miszerint nem akar ő nyugdíjba menni a vasas szakmában. Azonban jobbnak látta, ha nem bonyolódik bele a hosszas magyarázkodásba. ’

— Nekem még nem volt dolgom vassal, de szeretnék róla mindent tudni.

— Na látod, ezzel kellett volna kezdeni az elején — lett mindjárt élénkebb a mester. — Tudod, az emberek már olyanok, hogy mindenki a maga szakmáját tartja a legszentebbnek. Én is persze. Emiatt sokan nem adnak nekem igazat.

Cinege megnyugodott, igazolva érezte magát. Nem tévedett, amikor a festést tartotta legtöbbre. Ezt viszont nem árulhatja el az öregnek, mert akkor kitör a gyalázat.

— De mi köze mindennek a vashoz? — kérdezte kíváncsian.

— Nagyon sok — emelte feljebb az állát a.mester. — A vas annyit jelent az életben, mint a csont a te testedben. Az adja meg a formát. Bárhova lépsz, vasat látsz. Amíg hazulról idáig érkeztél, gondold ineg, hol találkoztál vassal. De nem is az anyag érdekes annyira, hanerp inkább az alakja. Itt következik a szakma. Sín, cső, villamos, oszlop, kilincs, gerenda; holnapután estig sorolhatnám mindazt, amiben a mi kezünk munkája, az erőnk, az értelmünk benne van. Látod, ezt kellett volna tudnod a vasról, amikor elő.ször kérdeztelek. Akkor mindjárt azt mondtam volna, hogy bravó, fiú, te jól meggondoltad a dolgot

Az öreg boldogan mosolygott, mint aki jó lapot játszott ki. Cinegét is megörvendeztette, hogy közvetlen barátsággal mosolyognak rá. Egyszerre eltűnt a rengeteg vas ridegsége, úgy nézett ■ minden darabra, mint régi ismerősre. S a mester is ismerős volt. Egyszerre úgy tűnt, mintha már lett volna vele dolga. Megvan: Huszárra # emlékezteti az öreg. Abban hasonlítanak egymásra, hogy különös, eddig soha nem hallott dolgokat mondanak. Mitől ilyenek ezek az emberek? Nem érti. sehogy sem érti. Csak jó lenne hozzájuk hasonlóvá válni.

esett szó — vagy hetvenen vettek részt ax érdeke* vitában.

—- Jő a fiatalokkal dolgozni, határtalan lelkesedés füti őket,

Ezt mondta Oláh Mihály is, a fiatal tanár, aki ugyan még csak első éve tanít a községben, de példát mutat az ifjúság nevelésében, foglalkoztatásában. Nemrég <— a téli szünidő előtt — ó*Unította részben az iskola úttörőinek, részben a továbbképző iskola kezeseinek Fehér Klára „Becsület” című h tromfzlvonásos darabját. Abban csak lányok szerepeltek, s erre megindult a vetélkedés. Most a Lókkal Gergely Márta „Üttóróbaráí- ság”-át készülnek előadni. Üt- törőkórust teremtett, amely február második felében egy verses-zenés összeállítással mutatkozik be a nyilvánosság eiőtt A községben még nem volt hangverseny, a most Kodály kórusművek csendülnek a kenderesi gyerekek ajkán, s áhítat ül a felnőtt arcokra.

— Szeretnék egy nagy vegyes kórust összehozni — lelkesedik Oláh Mihály. — A szakiskolának van férfikórusa, délutánonként próbálnak. •— Megkíséreljük a próbákat estére tenni, g odavoaai a lányokat is.

*— Tánc..; Tánccsoportunk négy is van: a művelődési otthonnak, a nőtanácsnak, a Vörös Csepel Tsz-nek, a Haladásnak. De a koreográfiával baj van. Nincs olyan emberünk, aki valami újat adna. Mindahány táncban fellelhetjük az azonos lépéseket, alig látni valami variációt... össze lehetne hozni egy állandó színjátszó gárdát is — magyarázza. — annak olyan darabokat kellene műsorra tűzni, ami mindenkit érdekel.

Barta Istvánnét, a művelődési otthon igazgatóját nem találtuk otthon, de több emberrel beszéltünk és véleményt kértünk munkájáról. Az általános vélemény az, hogy sokat javult a munkája, (jobb már a kapcsolata az egyes szervezetekkel mint ezelőtt, de még korántsem kielégítő. És itt nem is az ambíciójával, inkább azzal van baj, hogy sokszor nem találja meg a megfelelő hangnemet. Ezt a párttitkár is, meg T. Nagy Sándor is megerősítették. Jártunk a könyvtár ban. Hétszázöt olvasója volt az elmúlt negyedévben, de ebből százhatvannégy a tizennégy és tizennyolc év közötti, és háromszázkilencven hét általános iskolás. A község lélekszámához képest nagyon kevés a felnőtt olvasó. A választék azonoan még ennek a kevésnek sem elég. É« az ez évre elég szűkén méretezett ötezer forintos ’-őnvv- tárfejlesztés csak a legégetőbb hiányokat fedezi.

Többet pedig nem áldoz a község. mert minden fillért az új művelődési házra tesznek félre. Sajnos, építését csak a jövő évben tudják elkezdeni, amikor tervezés anyag és egyebek is együtt vannak. Igaz, hogy akkor a község többi létesítményéhez méltó művelődési házat tudnak létrehozni.

A probléma azonban az. hogy amíg az új elkészül sokkal élőbb tartalomma' kell megtölteni a régit is. — Nyilvánvaló, hogy egy olyan művelődési otthonban amelynek minden helyiségéber élénk, pezsgő kulturális élet folyik, senkinek sem jut majd eszébe gabonaraktárt felállítani. És az élénk, színes, sokoldalú kultúráiét majd nemcsak a fiatalokai vonzza.

Igyekeztünk minden oldaláról megnézni a kenderesi kulturális helyzetet Lehet hogy egy-két vonás hiányzik, de szeretnénk, ha azt a '-őrség dolgozói vázolnák fel. És ha Kenderes életéről új filmet készítenek majd néhány év múlva, abban — bízunk benne — tekintélyes méterszám jut az ittlakók művelődésének, szórakozásának ábrázolására is.

Rónai—Harr.áú i

«