Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1901. február g, Sertést TüműtfüHiif: VIHAR UTÁN AT alamilyen semmiséggel \ ’ kezdődött: azon vitat­koztunk. hogyan főzik a puncsot, és egyszerre csak egymásnak mentünk. A lá­bam megcsúszott, ő meg le- tepert a földre, rátérdelt a mellkasomra, és két kézzel kezdett fojtogatni, mintha mindenáron meg akarna ölni, én pedig azon vol­tam, hogy a zsebkésemet valahogy elő tudjam venni. Senki nem jött, hogy leránt­sa rólam, mert mind hulla­részegek voltak, ö meg csak fojtogatta a torkom, és verte a fejemet a padlóhoz, de végre sikerült kihúznom a késemet, kinyitottam, és egyetlen mozdulattal keresz­tülvágtam az izmokat a kar­ján — akkor elengedett. Még ha akart volna, sem bírt vol­na tovább tartani. Legurult rólam, odakapott sebesült karjához, és ordítani kezdett. Rákiáltottam. — Mi a fenének fojtogatod az embert? A legszívesebben megöl­tem volna Egy hétig egy fa­lat sem ment le a torkomon, úgy megropogtatta a gégé­met. Ez történt. Kimentem az utcára, de a barátai közül mindjárt utánam jött egy csomó, és követni próbáltak, én azonban befordultam a sarkon, és aztán a dokkok körül csavarogtam. Később odajött hozzám egy alak, és azt mesélte, hogy odafönt a második utcában valaki megölt egy embert. Azt kér­deztem: „KI ölte meg?”, ő meg azt felelte: „Nem tu­dom, ki tette, de úgy megöl­te, mint a pinty”. A kikötő­ben szuroksötét volt, az ut­cákon víz állt, sehol sem ég­tek a lámpák, és az ablakok be voltak törve. A hajókat mind parthoz kötötték, a fák körös-körül ki voltak dönt­ve, és minden ki volt döntve, s én fogtam egy csónakot, és elindultam megkeresni a ha­jómat. Ott találtam, ahol ki­kötöttem, Mango Key alatt, az öbölben; — nem történt semmi baja, azonkívül, hogy tele volt vízzel. Kimertem a vizet, a maradékot kiszivaty- tyúztam, fényesen sütött a hold, de az égbolt elég felhős volt, és a szél is viharosan fújt még. fin azért nekivág­tam a víznek, s mire megvir­radt, , már magam mögött hagytam a Keleti Kikötőt Barátom, valami borzal- más lehetett az a vihar! fin merészkedtem ki a hajó­val elsőnek a tengerre, de olyannak én még sohasem láttam a vizet! Fehéren hab­zott, mint a szappanos víz a hordóban, és miközben n Ke­leti Kikötőből a Délnyugati Fokig eljutottam, sehol sem látszott a part. Az* öböl kö­zepéből széles csíkon betört a tenger a partra. A fák ki­dőlve, minden kidőlve, az a csatorna kint a parton, és az oltott mészhez hasonló vízen ott úszott minden, amit csak el tudsz képzelni: ágak, fák, gyökerestül, döglött madarak és hasonlók úszkáltak a ha­bokon. A mólón belül össze­gyűlt a világ minden peli­kánja és ezerféle más re­pülő madár: ezek azért me­nekültek oda, mert előre megérezték a vihar közeled­tét. Egy napot vesztegeltem a Délnyugati Foknál, de nem jött utánam senki. Az enyém volt az első hajó a tengeren, s egyszerre csak megláttam egy úszó árbócfát, amiről rögtön tudtam, hogy valahol hajóroncs van a víz alatt, nekiálltam hát keresni. Meg is találtam. Egy háromárbó- cos feküdi a viz fenekén, de csak az árbóc csonkja látszott ki belőle. Sokkal m-.yebb volt a víz, semhogy fel tud­tam volna hozni valamit. Erre továbbmentem, és to­vább keresgéltem. Én voltam az első odakint, és tudtam, hogy akármi van ott, az az enyém lesz. Jó darabig kö­röztem tovább a homok­zátony fölött, ahol a három- árbócos elsüllyedt, de nem talátam semmit, pedig jókora utat tettem meg. Csak ami­kor már látóközeibe került s a rebeccai világítótorony, ak- c kor vettem észre egy csapat- 1 ban mindenféle madarat: 1 ezek valami fölött keringtek. Rögtön elindultam arrafelé, t s amikor közelebb jutottam, t láttam, hogy csakugyan egész i madárfelhő lebeg a te..ger s fölött. ' , Aztán fölfedeztem, hogy 1 valami gerendaféle mered ki i a vízből, s amikor odakor- £ mányoztam a hajómat, a ma- i darak fölrebbentek róla, és < a fejem fölött keringtek. A t víz kristálytiszta volt arra- < felé, és csakugyan gerenda £ állt ki belőle, s amikor a kö- 1 zelébe jutottam, egy hosszú 1 sötét testet vettem észre a i mélységben: egy elnyúlt ár- f nyékhoz hasonlított. Oda- 1 eveztem az árnyék fölé, s « csak akkor láttam, hogy egy s óceánjáró fekszik a víz alatt, 1 egy személyszállító gőzös, de 1 akkora, hogy azt el sem le- 1 hét mondani. Odakormányoz- 1 tam hát a hajótest fölé, amely az oldalára dőlt, és tatját 1 mélyen belefúrta a tenger I fenekébe. A hajóablakok < mind. zárva voltak, de jól ■ láthattam az ablaküvegek i csillogását a víz alatt és az ; egész hajótestet. Soha éle- temben nem láttam még ak- , kora hajót, mint az ott alat­tam. Végigeveztem a teljes hosszán, aztán lehorgonyoz­tam és vízre bocsátottam a 1 kiscsónakomat, és visszaevez- ! tem a hajó fölé, miközben a mádársereg egyre a fejem fölött röpködött Volt nálam egy olyan víz- ’ alatti keresőü- g, ami­lyet spongyaszedéshez hasz­nálunk, de a kezem úgy re­megett, hogy alig bírtam tar­tani. Ameddig elláthattam, valóban minden ablak be volt zárva, de lejjebb vala­hol, a fenék közelében, vala­miféle résnek kellett lennie, mert egy helyt különböző törmelékek bukkantak fel a vízből. Hogy minek a törme­lékei, azt nem tudom, de az a sok madár mind arra va­dászott Soha életemben nem . láttam annyi madarat. Mind ' a fejem fölött keringett, és eszeveszetten rikácsoltak. A keresőn élesen és tisztán t láthattam mindent Láttam a j hajót teljes terjedelmében, i ahogy körüljártam: mintha . mérföld nyi hosszú lett volna. . Oldalára dőlve feküdt a fe- ; hér iszapban, s az a ferdén kiálló fadarab nem lehetett más, mint az előárboc, vagy ; valamilyen más kiálló njd a hajó elején. Az orra külön- ■ ben sem feküdt nagyon mé- : lyen. Rá tudtam állni az or- 1 rára, a hajó nevének betűire, úgy, hogy a fejem a víz íö- ‘ lőtt maradt — de az első ha- ‘ jóablak már tizenkét lábnyi [ mélységben feküdt Épp csak hogy elértem a szigonyrúd- ' dal, s mindjárt meg is pró- ’ háltam betömi, de nem sike- , fűlt. Túl vastag volt az ab- , laküveg. Visszaeveztem hát | gyorsan a hajómra, elővettem . a csavarkulcsot, és rákötöt­tem a rúdra, de így se men- ’ tem vele semmire. Csak bá- . múltam a keresőn az óceán- . járót, amely tele volt min- . dennel, amit az ember csak . el tud képzelni, és én voltam . az első, aki rátalált — és nem , tudtam hozzáférni. Ötmillió . dollár úgy benne volt abban a hajóban, mint a semmi. i TJ'gész testemben remegni 1 kezdtem, amikor arra i gondoltam, hogy mi minden^ , lehet ott lent. Homályosan! i láttam valamit a csukott ha-! 1 jóablak üvege mögött, de aj 1 keresővel nem tudtam kiven-j ;, ni. hogy mit. A szigonnyal] % hiába próbálkoztam, ledob-]- tam hát inkább a ruháimat,] » néhány mély lélegzetet vet- t tem, átvetettem magam a 3 csónak farán, és a csavarkul­- csőt szorongatva lemerültem a víz alá. Leúsztam a hajóhoz,]- egy pillanatra sikerült megka- ] a paszkodnom az ablak kiszö-j i, gelésében, s akkor az üvegen ] z ót észrevettem egy asszonyt,'- akinek hosszú haja körülié-1- begte a fejét Egészen közelről ] i- láthattam a nőt, s erre teljes! n erővel rávágtam a csavar- \ a kulccsal az üvegre. Kétszer is ráütöttem, és mind % két­I szer hallottam a tompa csen- ; dülést, de az üveg nem tört ] be, s nekem már vissza kel- i lett jutnom a felszínre. Míg lélegzethez nem jutót- I tam, megkapaszkodtam a csó- ' nak oldalában, aztán vissza- i másztam, s miután jól («le­szívtam levegővel a tüdőmet, megint fejest ugrottam a víz­be. Odaúsztam az ablakhoz, ujjammal megkapaszkodtam a kiszögelésben, és teljes erő­vel rávágtam a csavarkulcs- csal az üvegre. Tisztán lát­tam, hogy úszkál a nő ide- oda az ablak mögött. Haját alighanem kontyba szokta kötni, de a víz kioldotta, s most szabadon lebegett a fe­je körül. Egyik kezén még a gyűrűket is ki tudtam venni. Mikor közvetlenül az ablak mögött úszott el, én még két­szer rávágtam az üvegre, de az meg sem repedt Mikor fellöktem magam, azt hittem, hogy nem bírom már vissza­tartani a lélegzetemet Ezután még egyszer alá­buktam, s végre sikerült az üveget megrepesztenem, de csak vékony repedés futott végig rajta, s mire újra a szabad levegőre kerültem, vé- rezni kezdett az orrom. Egy ideig pihentem, a hajó orrán állva, mezítláb a betűkön, s a fejem épp csak hogy kiállt a vízből, s amikor kicsit kipi­hentem magám, odaúsztam a csónakhoz, visszamásztam és leültem, reménykedve, hogy majd csak eláll a fejfájásom. Közben nézelődtem a kereső­üvegen, de annyira vérzett az orrom, hogy ki kellett mos­nom az üvegből a vért. Lefe­küdtem a csónakban, és be­fogtam az orromat, hogy elál­lítsam a vérzést, s közben az eget néztem meg a madara­kat, amelyek millióm* m, kg., rö ártok fölöttem. A mikor végre elállt a vér­zés, még egyszer bele­néztem a keresőbe, aztán oda- eveztem a hajóhoz, és föl- hánytam mindent, hátha talá­lok valamit, ami nehezebb a csavarkulcsnál, de nem talál­tam semmit, még egy spon- gyaszedő horgot sem. Vissza­eveztem hát a hajóhoz. Idő­közben még átlátszóbb lett a víz, és tisztán láthattam min­dent, amit a hullámok kiso­dortak a partmenti fehér ho­mokra. Jól körülnéztem, nincs-e cápa a közelben, de nem volt. Ha lett volna, már messziről észre vehettem vol­na, olyan kristálytiszta volt a 1 víz és olyan fehér a homokos | tengerfenék. A csónakban ta­láltam végre egy nehéz hor­gonykarikát, levágtam a kö­• télről, s a kezembe fogva, fe- ■ jest ugrottam a vízbe, és úsz- ; ni kezdtem. Ügy húzott lefelé, . hogy elsiklottam a hajóablak előtt, hiába próbáltam meg­• kapaszkodni, mind lejjebb és | lejjebb húzott a karika a ha- . jótest görbülete mentén, űgy­• hogy a végén el kellett enged- : jem. Hallottam, hogy neki- ] ütődik valaminek, s mintha , egy esztendeig tartott volna, i mig fölvergődtem a szabad le­vegőre. Csónakomat közben [ elsodorta a dagály, jó nagyot L ....... ^ .........."..................... | A Ibert Schwüler- díj i Pnilip Noel-Bakernek it r .♦ A Béke- és Nobel-díjas ♦Philip Noel-Bákernek a mi- .♦nap adták át Münchenben i [az Albert Schweítzer-díjat .♦„A fegyverek versenyfutása” , [című könyvéért A münche- . [ni Kindler-kiadó 1955-ben, 1 {Schweitzer 80. születésnapján . t alapította ezt a díjat, amely- i [lyel olyan, Nyugat-Német- , [ országban még ki nem adott . {művet tüntetnek ki, amely­ikben Albert Schweitzer filo- ! {zófiája és céljai érvényesül- - tnek. A díjjal 10 000 márka 31 jár. . *(A „Neue Tageszeitung”-bői) resztül, ahogy megindul lefe­lé a kristálytiszta vízben, el- siklik a hajó oldala mellett, és belesüpped a fenék iszap­jába, mely rögtön össze­zárult fölötte. Hát most mi­hez fogjak? Oda a csavar­kulcsom, és oda a horgony­karikám — így hát vissza­eveztem a hajómhoz. Ahhoz már túl fáradt voltam, hogv a csónakot visszaemeljem helyére; a nap már nyugovó­félben volt A madarak is ott­hagyták a roncsot és a par­tok felé húztak, én meg a Délnyugati Fok irányába for­dítottam a hajó orrát, és kö­télen húztam magam után a csónakot Halálosan elfárad­tam. V znap éjjel új erőre ka­pott a vihar, s egy álló héten át tombolt Nem tud­tam kimenni az óceán járó­hoz. Ismerősök, akik a vá­rosból jöttek, elmondták, hogy a fickó, akibe belevág­tam, jól van, csak a karját nem tudja mozgatni. Erre az­tán én is visszamentem a >♦♦♦♦♦♦»<«<♦♦»♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Wilhelm Furtwängler | emlékezetére Heidelberg és Mannheim* városa január 25-én, a két* város főpolgármestere általi rótta le tiszteletét Wilhelmí Furtwängler, a nagy kanmes-j tér sírjánál. Ezen a napon* töltötte volna be Furtwäng-I ler 75. életévét. Az 1954. november 30-án { elhunyt karmester a heidel-1 bergi egyetem díszdoktorat és Mannheim város díszpol-j gára volt. Pályája kezdetén,! a huszas években öt éven átj zeneigazgatója volt a mann-1 heimi Nemzeti Színháznak. ♦ pott az orkán, és vagy nem t tudott már visszaverődni a t kikötőbe, vagy a hajóstársa- r ság nem engedte, hogy a ka- c pitány megkockáztassa a ki- 1 kötést, pedig azt mondják, i hogy a kapitány meg akarta l próbálni; így azonban kény- s télén volt folytatni az útját 1 és versenyt futni a viharral c a szuroksötét éjszakában. A i kapitány át akart jutni a < szorosan Rebecca és Tortu- 1 gas között, amikor a hajó ^ egyszer csak felült az isza- s pon. Talán a vihar letépte * a kormányt, de az is lehet,"! hogy meg se próbálkoztak a 1 kormányzással. Akárhogy is s volt, sejtelmük sem lehetett arról, hogy iszapon feneked- 1 tek meg. mert amikor a hajó 1 hirtelen' megállt, a kapitány : parancsot adott, hogy nyis- < sák meg a ballas2t-tartályo- < kát, remélve, hogy a hajó ! nehezebb lesz és biztosan áll i majd a helyén. Csakhogy Ők 1 iszapon feneklettek meg, és > Rmikor megnyitották a reke- i székét, akkor előbb az orra 1 süllyedt le, aztán meg az ( egész átbillent az oldalára. 1 Négyszázötven utas volt a fe- 1 délzetén, a legénységen ki- i vül, s amikor én rájuk ta- i láltam, még mind bent vol­tak a hajóban. Ügy látszik, rögtön megnyitották a reke- ’ , székét, amikor megfeneklet- i [tek, az iszap meg lehúzta a 1 [hajót. Nyilván a kazánok is [ rögtön felrobbantak, és az : Elehetett az oka, hogy annyi : | törmelék bukkant föl a Vízen, [csak az a furcsa, hogy cá- < ipát nem lehetett látni a kö- i [zelben. Egyáltalán semmiféle •hal nem mutatkozott, mert [én biztosan észrevettem vol- 1 {na a fehér iszapon a hala- i ♦ kát. i t őst azonban csak úgy 1 [ nyüzsög körülötte a 1 ! sok hal, különösen tőkehalak, i [óriási példányok. Á hajótest ; I nagy részét már elnyelte az ♦ iszap, de ezek az óriási tőke- 1 állítanak be, és attól kezdve tartja az irányt. Ügy látszik, nem tudták már, merre so­dorja őket a vihar .— vagy talán mégiscsak a kormá-' nyuk veszett el, és az volt a baj? Akárhogy is, ha egy­szer bejutnak ebbe az öböl­be, Mexikóig semmi más aka­dályba nem ütközhettek vol­na. Nem lehetett valami ke­délyes, amikor megfeneklet­tek a szakadó esőben és a viharban, és ki kellett adni a parancsot, hogy nyissák meg a ballasztrekeszsket, Az ‘biztos, hogy a fedélzeten nem volt senki, mert abban a szélben és esőben nem is le­hetett. Mind lent voltak a hajóban. Szép kis ramazuri lehetett odabent, mert a ha­jó nagyon gyorsan Süllyedt el. Láttam, hogyan tűnt el a csavarkulcs a homokban. A kapitány nem hibás, mert nem ismerte ezeket a vize­ket, és nem tudhatta, hogy a zátony csak iszapos. <5 fisak annyit tudott, hegy nem szik­lán feneklettek meg. Persze, mert a parancsnoki híd fül­kéjéből neki mindent látnia kellett. Tudhatta rögtön, mi­ről van szó, amikor süllyedni kezdtek. Kíváncsi vagyok, meddig tartott az ügy. Mit gondolsz, a kormányos ott volt mellette? Art is jó Vol­na tudni: bent maradtak-e, vagy megpróbáltak-e kijutni? Annyi tény, hogy hullákat nem vetett ki a víz. Egyet­lenegyet sem, és úszni sem láttak hullákat sehol, pedig a mentőövvel elég messzire elsodorja a víz a hullát. Nem, azt hiszem, odabent pusztul­tak el mind. Akárhogy is, minden azöké a vagányoké lett. Minden, az utolsó szö­gig. Szépen dolgoztak, azt meg kell adni. Gyorsan csi­nálták, és mindent eltakarí­tottak. Először jöttek a ma­darak, őutánuk én, éftutá- nam a vagányok, de még a madaraknak is több Jutott belőle, mint nekem. halak odabent laknak most valahol a hajó testében. Van közöttük háromszáz—négy­száz fontos példány is; néha kimegyünk, és fogunk .egyet- kettőt. A roncsból épp oda­látni a rebeccai világító- toronyra; mostanában rákö­töztek egy bóját. Nem nehéz megtalálni. Ott fekszik az öböl végében, ahol az isza­pos zátony végződik. Ha csak száz yarddal beljebb kerül­nek, simán befutnak az öböl­be; egy kicsivel elhibázták az irányt, ami nem Is csoda az éjszakai sötétségben, ab­ban a vad viharban és a sű­rű esőben, amitől nem lát­hatták a Rebecca fényeit. Az ilyen nagy hajók parancsno­ka nincs hozzászokva az ilyesmihez. Ezeknek megvan a megszokott útvonaluk, 9 állítólag olyan iránytűjük is van, amelyét csak egyszer városba, és elítéltek ötszáz dollár birságra. Egész jól sült­ei a dolog, mert jó néhány tanú, valamennyien a bará­taim, azt vallották, hogy a fickó fejszével akart agyon­ütni. Amikor viszont végre sikerült kijutnom újra a roncshoz, kiderült, hogy köz­ben néhány vagány ott járt, és kirámolta az egészet, még a páncélkasszát is fölrobban­tották dinamittaL Sohase tudta meg senki, mennyitf tudtak fölhozni a roncsból. Aranyrakomány is volt rajta, az is az övék lett Tökéletes nagytakarítást csináltak. Én találtam rá, de egy lyukas fillért nem kerestem rajta. Aztán megtudtuk, mi tör­tént a hajóval. Hátborzon­gató história volt. Azt mond­ják, éppen kifutott a havan­nai kikötőből, amikor lecsa­kellett úsznom, míg utólértem és úszás közben egyre vérzett az orrom. Még szerencse, hogy nem voltak cápák a közelben, mert már fogytám voltam &a erőnmek. Olyan volt a fejem, mint­ha összeroppantották volna Hanyattfeküdtem a csónak­ban, pihentem egy kicsit, az­tán visszaeveztem. Már mé­lyen benne jártunk a délután­ban. Még egyszer lebuktam a csavarkulcsommal, de mosl se mentem semmire, meri nem volt elég nehéz. Csak ak­kor lett volna értelme lerne rülnl, ha valami nagyobbfajta kalapács, vagy más nehés szerszám lett volna kéznél Rákötöttem hát a csavarkul­csot megint a szigonyrúdra és szemem elé tartva a kere­sőt, verni kezdtem az üve­get, amíg csak le nem váll a kulcs a rúdról, és én néz­hettem utána az üvegen ke-

Next

/
Thumbnails
Contents