Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1901. február g,

Sertést TüműtfüHiif:

VIHAR

UTÁN

AT alamilyen semmiséggel \ ’ kezdődött: azon vitatkoztunk. hogyan főzik a puncsot, és egyszerre csak egymásnak mentünk. A lábam megcsúszott, ő meg le- tepert a földre, rátérdelt a mellkasomra, és két kézzel kezdett fojtogatni, mintha mindenáron meg akarna ölni, én pedig azon voltam, hogy a zsebkésemet valahogy elő tudjam venni. Senki nem jött, hogy lerántsa rólam, mert mind hullarészegek voltak, ö meg csak fojtogatta a torkom, és verte a fejemet a padlóhoz, de végre sikerült kihúznom a késemet, kinyitottam, és egyetlen mozdulattal keresztülvágtam az izmokat a karján — akkor elengedett. Még ha akart volna, sem bírt volna tovább tartani. Legurult rólam, odakapott sebesült karjához, és ordítani kezdett. Rákiáltottam.

— Mi a fenének fojtogatod az embert?

A legszívesebben megöltem volna Egy hétig egy falat sem ment le a torkomon, úgy megropogtatta a gégémet.

Ez történt. Kimentem az utcára, de a barátai közül mindjárt utánam jött egy csomó, és követni próbáltak, én azonban befordultam a sarkon, és aztán a dokkok körül csavarogtam. Később odajött hozzám egy alak, és azt mesélte, hogy odafönt a második utcában valaki megölt egy embert. Azt kérdeztem: „KI ölte meg?”, ő meg azt felelte: „Nem tudom, ki tette, de úgy megölte, mint a pinty”. A kikötőben szuroksötét volt, az utcákon víz állt, sehol sem égtek a lámpák, és az ablakok be voltak törve. A hajókat mind parthoz kötötték, a fák körös-körül ki voltak döntve, és minden ki volt döntve, s én fogtam egy csónakot, és elindultam megkeresni a hajómat. Ott találtam, ahol kikötöttem, Mango Key alatt, az öbölben; — nem történt semmi baja, azonkívül, hogy tele volt vízzel. Kimertem a vizet, a maradékot kiszivaty- tyúztam, fényesen sütött a hold, de az égbolt elég felhős volt, és a szél is viharosan fújt még. fin azért nekivágtam a víznek, s mire megvirradt, , már magam mögött hagytam a Keleti Kikötőt

Barátom, valami borzal- más lehetett az a vihar! fin merészkedtem ki a hajóval elsőnek a tengerre, de olyannak én még sohasem láttam a vizet! Fehéren habzott, mint a szappanos víz a hordóban, és miközben n Keleti Kikötőből a Délnyugati Fokig eljutottam, sehol sem látszott a part. Az* öböl közepéből széles csíkon betört a tenger a partra. A fák kidőlve, minden kidőlve, az a csatorna kint a parton, és az oltott mészhez hasonló vízen ott úszott minden, amit csak el tudsz képzelni: ágak, fák, gyökerestül, döglött madarak és hasonlók úszkáltak a habokon. A mólón belül összegyűlt a világ minden pelikánja és ezerféle más repülő madár: ezek azért menekültek oda, mert előre megérezték a vihar közeledtét.

Egy napot vesztegeltem a Délnyugati Foknál, de nem jött utánam senki. Az enyém volt az első hajó a tengeren, s egyszerre csak megláttam egy úszó árbócfát, amiről rögtön tudtam, hogy valahol hajóroncs van a víz alatt, nekiálltam hát keresni. Meg is találtam. Egy háromárbó- cos feküdi a viz fenekén, de csak az árbóc csonkja látszott ki belőle. Sokkal m-.yebb volt a víz, semhogy fel tudtam volna hozni valamit. Erre továbbmentem, és tovább keresgéltem. Én voltam az első odakint, és tudtam, hogy akármi van ott, az az enyém lesz. Jó darabig köröztem tovább a homokzátony fölött, ahol a három- árbócos elsüllyedt, de nem talátam semmit, pedig jókora utat tettem meg. Csak amikor már látóközeibe került s a rebeccai világítótorony, ak- c kor vettem észre egy csapat- 1 ban mindenféle madarat: 1 ezek valami fölött keringtek. Rögtön elindultam arrafelé, t s amikor közelebb jutottam, t láttam, hogy csakugyan egész i madárfelhő lebeg a te..ger s fölött. ' ,

Aztán fölfedeztem, hogy 1 valami gerendaféle mered ki i a vízből, s amikor odakor- £ mányoztam a hajómat, a ma- i darak fölrebbentek róla, és < a fejem fölött keringtek. A t víz kristálytiszta volt arra- < felé, és csakugyan gerenda £ állt ki belőle, s amikor a kö- 1 zelébe jutottam, egy hosszú 1 sötét testet vettem észre a i mélységben: egy elnyúlt ár- f nyékhoz hasonlított. Oda- 1 eveztem az árnyék fölé, s « csak akkor láttam, hogy egy s óceánjáró fekszik a víz alatt, 1 egy személyszállító gőzös, de 1 akkora, hogy azt el sem le- 1 hét mondani. Odakormányoz- 1 tam hát a hajótest fölé, amely az oldalára dőlt, és tatját 1 mélyen belefúrta a tenger I fenekébe. A hajóablakok < mind. zárva voltak, de jól ■ láthattam az ablaküvegek i csillogását a víz alatt és az ; egész hajótestet. Soha éle- temben nem láttam még ak- , kora hajót, mint az ott alattam. Végigeveztem a teljes hosszán, aztán lehorgonyoztam és vízre bocsátottam a 1 kiscsónakomat, és visszaevez- ! tem a hajó fölé, miközben a mádársereg egyre a fejem fölött röpködött

Volt nálam egy olyan víz- ’ alatti keresőü- g, amilyet spongyaszedéshez használunk, de a kezem úgy remegett, hogy alig bírtam tartani. Ameddig elláthattam, valóban minden ablak be volt zárva, de lejjebb valahol, a fenék közelében, valamiféle résnek kellett lennie, mert egy helyt különböző törmelékek bukkantak fel a vízből. Hogy minek a törmelékei, azt nem tudom, de az a sok madár mind arra vadászott Soha életemben nem . láttam annyi madarat. Mind ' a fejem fölött keringett, és eszeveszetten rikácsoltak.

A keresőn élesen és tisztán t láthattam mindent Láttam a j hajót teljes terjedelmében, i ahogy körüljártam: mintha . mérföld nyi hosszú lett volna.

. Oldalára dőlve feküdt a fe- ; hér iszapban, s az a ferdén kiálló fadarab nem lehetett más, mint az előárboc, vagy ; valamilyen más kiálló njd a hajó elején. Az orra külön- ■ ben sem feküdt nagyon mé- : lyen. Rá tudtam állni az or- 1 rára, a hajó nevének betűire, úgy, hogy a fejem a víz íö- ‘ lőtt maradt — de az első ha- ‘ jóablak már tizenkét lábnyi [ mélységben feküdt Épp csak hogy elértem a szigonyrúd- ' dal, s mindjárt meg is pró- ’ háltam betömi, de nem sike- , fűlt. Túl vastag volt az ab- , laküveg. Visszaeveztem hát | gyorsan a hajómra, elővettem . a csavarkulcsot, és rákötöttem a rúdra, de így se men- ’ tem vele semmire. Csak bá- . múltam a keresőn az óceán- . járót, amely tele volt min- . dennel, amit az ember csak . el tud képzelni, és én voltam . az első, aki rátalált — és nem , tudtam hozzáférni. Ötmillió . dollár úgy benne volt abban a hajóban, mint a semmi.

i TJ'gész testemben remegni 1 kezdtem, amikor arra

i gondoltam, hogy mi minden^ , lehet ott lent. Homályosan! i láttam valamit a csukott ha-! 1 jóablak üvege mögött, de aj 1 keresővel nem tudtam kiven-j ;, ni. hogy mit. A szigonnyal] % hiába próbálkoztam, ledob-]- tam hát inkább a ruháimat,] » néhány mély lélegzetet vet- t tem, átvetettem magam a 3 csónak farán, és a csavarkul- csőt szorongatva lemerültem a víz alá. Leúsztam a hajóhoz,]- egy pillanatra sikerült megka- ] a paszkodnom az ablak kiszö-j i, gelésében, s akkor az üvegen ] z ót észrevettem egy asszonyt,'- akinek hosszú haja körülié-1- begte a fejét Egészen közelről ] i- láthattam a nőt, s erre teljes! n erővel rávágtam a csavar- \ a kulccsal az üvegre. Kétszer is

ráütöttem, és mind % kétI

szer hallottam a tompa csen- ; dülést, de az üveg nem tört ] be, s nekem már vissza kel- i lett jutnom a felszínre.

Míg lélegzethez nem jutót- I tam, megkapaszkodtam a csó- ' nak oldalában, aztán vissza- i másztam, s miután jól («leszívtam levegővel a tüdőmet, megint fejest ugrottam a vízbe. Odaúsztam az ablakhoz, ujjammal megkapaszkodtam a kiszögelésben, és teljes erővel rávágtam a csavarkulcs- csal az üvegre. Tisztán láttam, hogy úszkál a nő ide- oda az ablak mögött. Haját alighanem kontyba szokta kötni, de a víz kioldotta, s most szabadon lebegett a feje körül. Egyik kezén még a gyűrűket is ki tudtam venni. Mikor közvetlenül az ablak mögött úszott el, én még kétszer rávágtam az üvegre, de az meg sem repedt Mikor fellöktem magam, azt hittem, hogy nem bírom már visszatartani a lélegzetemet Ezután még egyszer alábuktam, s végre sikerült az üveget megrepesztenem, de csak vékony repedés futott végig rajta, s mire újra a szabad levegőre kerültem, vé- rezni kezdett az orrom. Egy ideig pihentem, a hajó orrán állva, mezítláb a betűkön, s a fejem épp csak hogy kiállt a vízből, s amikor kicsit kipihentem magám, odaúsztam a csónakhoz, visszamásztam és leültem, reménykedve, hogy majd csak eláll a fejfájásom. Közben nézelődtem a keresőüvegen, de annyira vérzett az orrom, hogy ki kellett mosnom az üvegből a vért. Lefeküdtem a csónakban, és befogtam az orromat, hogy elállítsam a vérzést, s közben az eget néztem meg a madarakat, amelyek millióm* m, kg., rö ártok fölöttem.

A mikor végre elállt a vérzés, még egyszer belenéztem a keresőbe, aztán oda- eveztem a hajóhoz, és föl- hánytam mindent, hátha találok valamit, ami nehezebb a csavarkulcsnál, de nem találtam semmit, még egy spon- gyaszedő horgot sem. Visszaeveztem hát a hajóhoz. Időközben még átlátszóbb lett a víz, és tisztán láthattam mindent, amit a hullámok kisodortak a partmenti fehér homokra. Jól körülnéztem, nincs-e cápa a közelben, de nem volt. Ha lett volna, már messziről észre vehettem volna, olyan kristálytiszta volt a 1 víz és olyan fehér a homokos | tengerfenék. A csónakban találtam végre egy nehéz horgonykarikát, levágtam a kö• télről, s a kezembe fogva, fe- ■ jest ugrottam a vízbe, és úsz- ; ni kezdtem. Ügy húzott lefelé,

. hogy elsiklottam a hajóablak

előtt, hiába próbáltam meg• kapaszkodni, mind lejjebb és | lejjebb húzott a karika a ha- . jótest görbülete mentén, űgy• hogy a végén el kellett enged- : jem. Hallottam, hogy neki- ] ütődik valaminek, s mintha , egy esztendeig tartott volna, i mig fölvergődtem a szabad levegőre. Csónakomat közben

[ elsodorta a dagály, jó nagyot

L

....... ^

..........".....................

| A Ibert Schwüler- díj

i Pnilip Noel-Bakernek

it r

.♦ A Béke- és Nobel-díjas ♦Philip Noel-Bákernek a mi- .♦nap adták át Münchenben i [az Albert Schweítzer-díjat .♦„A fegyverek versenyfutása” , [című könyvéért A münche- . [ni Kindler-kiadó 1955-ben, 1 {Schweitzer 80. születésnapján . t alapította ezt a díjat, amely- i [lyel olyan, Nyugat-Német- , [ országban még ki nem adott . {művet tüntetnek ki, amelyikben Albert Schweitzer filo- ! {zófiája és céljai érvényesül- - tnek. A díjjal 10 000 márka 31 jár.

. *(A „Neue Tageszeitung”-bői)

resztül, ahogy megindul lefelé a kristálytiszta vízben, el- siklik a hajó oldala mellett, és belesüpped a fenék iszapjába, mely rögtön összezárult fölötte. Hát most mihez fogjak? Oda a csavarkulcsom, és oda a horgonykarikám — így hát visszaeveztem a hajómhoz. Ahhoz már túl fáradt voltam, hogv a csónakot visszaemeljem helyére; a nap már nyugovófélben volt A madarak is otthagyták a roncsot és a partok felé húztak, én meg a Délnyugati Fok irányába fordítottam a hajó orrát, és kötélen húztam magam után a csónakot Halálosan elfáradtam.

V

znap éjjel új erőre kapott a vihar, s egy álló héten át tombolt Nem tudtam kimenni az óceán járóhoz. Ismerősök, akik a városból jöttek, elmondták, hogy a fickó, akibe belevágtam, jól van, csak a karját nem tudja mozgatni. Erre aztán én is visszamentem a

>♦♦♦♦♦♦»<«<♦♦»♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Wilhelm Furtwängler | emlékezetére

Heidelberg és Mannheim* városa január 25-én, a két* város főpolgármestere általi rótta le tiszteletét Wilhelmí Furtwängler, a nagy kanmes-j tér sírjánál. Ezen a napon* töltötte volna be Furtwäng-I ler 75. életévét.

Az 1954. november 30-án { elhunyt karmester a heidel-1 bergi egyetem díszdoktorat és Mannheim város díszpol-j gára volt. Pályája kezdetén,! a huszas években öt éven átj zeneigazgatója volt a mann-1 heimi Nemzeti Színháznak. ♦

pott az orkán, és vagy nem t tudott már visszaverődni a t kikötőbe, vagy a hajóstársa- r ság nem engedte, hogy a ka- c pitány megkockáztassa a ki- 1 kötést, pedig azt mondják, i hogy a kapitány meg akarta l próbálni; így azonban kény- s télén volt folytatni az útját 1 és versenyt futni a viharral c a szuroksötét éjszakában. A i kapitány át akart jutni a < szorosan Rebecca és Tortu- 1 gas között, amikor a hajó ^ egyszer csak felült az isza- s pon. Talán a vihar letépte * a kormányt, de az is lehet,"! hogy meg se próbálkoztak a 1 kormányzással. Akárhogy is s volt, sejtelmük sem lehetett arról, hogy iszapon feneked- 1 tek meg. mert amikor a hajó 1 hirtelen' megállt, a kapitány : parancsot adott, hogy nyis- < sák meg a ballas2t-tartályo- < kát, remélve, hogy a hajó ! nehezebb lesz és biztosan áll i majd a helyén. Csakhogy Ők 1 iszapon feneklettek meg, és > Rmikor megnyitották a reke- i székét, akkor előbb az orra 1 süllyedt le, aztán meg az ( egész átbillent az oldalára. 1 Négyszázötven utas volt a fe- 1 délzetén, a legénységen ki- i vül, s amikor én rájuk ta- i láltam, még mind bent voltak a hajóban. Ügy látszik, rögtön megnyitották a reke- ’ , székét, amikor megfeneklet- i [tek, az iszap meg lehúzta a 1 [hajót. Nyilván a kazánok is [ rögtön felrobbantak, és az : Elehetett az oka, hogy annyi : | törmelék bukkant föl a Vízen, [csak az a furcsa, hogy cá- < ipát nem lehetett látni a kö- i [zelben. Egyáltalán semmiféle •hal nem mutatkozott, mert [én biztosan észrevettem vol- 1 {na a fehér iszapon a hala- i

♦ kát. i

t őst azonban csak úgy 1 [ nyüzsög körülötte a 1 ! sok hal, különösen tőkehalak, i [óriási példányok. Á hajótest ; I nagy részét már elnyelte az

♦ iszap, de ezek az óriási tőke- 1

állítanak be, és attól kezdve tartja az irányt. Ügy látszik, nem tudták már, merre sodorja őket a vihar .— vagy talán mégiscsak a kormá-' nyuk veszett el, és az volt a baj? Akárhogy is, ha egyszer bejutnak ebbe az öbölbe, Mexikóig semmi más akadályba nem ütközhettek volna. Nem lehetett valami kedélyes, amikor megfeneklettek a szakadó esőben és a viharban, és ki kellett adni a parancsot, hogy nyissák meg a ballasztrekeszsket, Az ‘biztos, hogy a fedélzeten nem volt senki, mert abban a szélben és esőben nem is lehetett. Mind lent voltak a hajóban. Szép kis ramazuri lehetett odabent, mert a hajó nagyon gyorsan Süllyedt el. Láttam, hogyan tűnt el a csavarkulcs a homokban. A kapitány nem hibás, mert nem ismerte ezeket a vizeket, és nem tudhatta, hogy a zátony csak iszapos. <5 fisak annyit tudott, hegy nem sziklán feneklettek meg. Persze, mert a parancsnoki híd fülkéjéből neki mindent látnia kellett. Tudhatta rögtön, miről van szó, amikor süllyedni kezdtek. Kíváncsi vagyok, meddig tartott az ügy. Mit gondolsz, a kormányos ott volt mellette? Art is jó Volna tudni: bent maradtak-e, vagy megpróbáltak-e kijutni? Annyi tény, hogy hullákat nem vetett ki a víz. Egyetlenegyet sem, és úszni sem láttak hullákat sehol, pedig a mentőövvel elég messzire elsodorja a víz a hullát. Nem, azt hiszem, odabent pusztultak el mind. Akárhogy is, minden azöké a vagányoké lett. Minden, az utolsó szögig. Szépen dolgoztak, azt meg kell adni. Gyorsan csinálták, és mindent eltakarítottak. Először jöttek a madarak, őutánuk én, éftutá- nam a vagányok, de még a madaraknak is több Jutott belőle, mint nekem.

halak odabent laknak most

valahol a hajó testében. Van közöttük háromszáz—négyszáz fontos példány is; néha kimegyünk, és fogunk .egyet- kettőt. A roncsból épp odalátni a rebeccai világító- toronyra; mostanában rákötöztek egy bóját. Nem nehéz megtalálni. Ott fekszik az öböl végében, ahol az iszapos zátony végződik. Ha csak száz yarddal beljebb kerülnek, simán befutnak az öbölbe; egy kicsivel elhibázták az irányt, ami nem Is csoda az éjszakai sötétségben, abban a vad viharban és a sűrű esőben, amitől nem láthatták a Rebecca fényeit. Az ilyen nagy hajók parancsnoka nincs hozzászokva az ilyesmihez. Ezeknek megvan a megszokott útvonaluk, 9 állítólag olyan iránytűjük is van, amelyét csak egyszer

városba, és elítéltek ötszáz dollár birságra. Egész jól sültei a dolog, mert jó néhány tanú, valamennyien a barátaim, azt vallották, hogy a fickó fejszével akart agyonütni. Amikor viszont végre sikerült kijutnom újra a roncshoz, kiderült, hogy közben néhány vagány ott járt, és kirámolta az egészet, még a páncélkasszát is fölrobbantották dinamittaL Sohase tudta meg senki, mennyitf tudtak fölhozni a roncsból. Aranyrakomány is volt rajta, az is az övék lett Tökéletes nagytakarítást csináltak. Én találtam rá, de egy lyukas fillért nem kerestem rajta.

Aztán megtudtuk, mi történt a hajóval. Hátborzongató história volt. Azt mondják, éppen kifutott a havannai kikötőből, amikor lecsakellett úsznom, míg utólértem és úszás közben egyre vérzett az orrom. Még szerencse, hogy nem voltak cápák a közelben, mert már fogytám voltam &a erőnmek.

Olyan volt a fejem, mintha összeroppantották volna Hanyattfeküdtem a csónakban, pihentem egy kicsit, aztán visszaeveztem. Már mélyen benne jártunk a délutánban. Még egyszer lebuktam a csavarkulcsommal, de mosl se mentem semmire, meri nem volt elég nehéz. Csak akkor lett volna értelme lerne rülnl, ha valami nagyobbfajta kalapács, vagy más nehés szerszám lett volna kéznél Rákötöttem hát a csavarkulcsot megint a szigonyrúdra és szemem elé tartva a keresőt, verni kezdtem az üveget, amíg csak le nem váll a kulcs a rúdról, és én nézhettem utána az üvegen ke-