Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-04 / 30. szám

A mámor elszáll, az írás megmarad!

: . :

1961-ben

| megoldódik X

♦ Szolnok

i közlekedési

I problémája

Szenzációs

| tudósítás a 4. old *

%-------------------------#

Po

hárköszöntő

(Vezércikk helyeit)

Tulajdonképpen pohárköszöntőt kellene mondani — nem vezércikket írni.

Ki az, aki bál alkalmával vezércikket olvasgat? Vagy talán mégis? — hisz ez nem akármilyen bál. Az újságírók, a „tollasok” bálja. Ezért talán megengedhető, hogy ez alkalomból a báli újság vezércikke pótolja a pohárköszöntőt.

'Tollasbál. így neveztük el az első szolnoki újságíróbált. Tollforgató újságírók, az újság olvasói és barátai találkoznak itt — hogy szórakozzanak. Nem első, még- ■sak nem is kivételes eset, hogy újságírók és olvasók találkoznak. De most mi újságírók nem tollal, jegyzetfüzettel felszerelve, a munkapad mellett, íróasztalnál, vagy éppen a szántóföldön keressük meg a dolgozókat. Most nem akarunk cikket írni. Nem faggatunk senkit arról, hogyan áll a tcrvteljesítés, mennyi árúhúst ad a szövetkezet százhaldanként, vagy mi a véleménye az oktatásügyi reformról: Azt lsen! kérdezzük senkitől, előfizette-e már a Néplapot. Sem nyíltan, sem rejtve nem szándékozunk ma ilyen kérdésekkel foglalkozni.

A mai napra egyetlen javaslatunk Van — vagy ha úgy tetszik, a mai értekezletre egy napirendi pontot javasolunk: mulassunk jói'

Ha ez a kis írás valóban nép» vezércikk lenne, hanem a helvhez és alkalomhoz jobban illő pohárköszöntő, így kellene folytatnunk:

— Mindezek után emeljük poharunk az első szolnoki újságíróbál alkalmával lapunk olvasói, barátai egészségére, azokéra, akik jelen vannak és azokéra is, akik nincsenek itt. Kívánunk mindannyiuknak erőt és egészséget további munkájukhoz, sok örömet és boldogságot életükhöz.

~ Emeljük poharunk a bál sikerére. Jó szórakozást, kellemes órákat kívánunk minden vendégünknek az újságíróbálon.

— Jenő! Én azt hittem eddig, i hogy csak a vaslábaival van baj! )

AZ ELSŐ SZOLNOKI U J S Á G í R Ó-B Á L H l-H l-H I V ATALOS LAPJA

Első és utolsó szám

Ara: 2 Ft

1961- február 4.

j ;4f * Rtiíf.s ! 'i

Im

>:,v- v

nzém.* -.n

5&Í' A'J ■ :

S, 1 ,;?« >.S

íiist, Á ksjú 8 ír t#i

, n.i ej i

<|

É :• ÍSSji J

K mi rí «

jjpiátelwlíj 1 seri par ti léKáaJ i ’esnál tXrx. «MStrSisjn

Munkatársunk: AZ ÖRDÖG

Az ördög, melyet sem szenteltvízzel, sem hetvenhétszeres éberséggel nem tudunk kifizni a nyomdából — bár külső és a (szűkreszabott) honoráriumkeretből nem részesülő, de leghívebb külső munkatársunk. Január 18-án este különösen jó formában volt a kénköves illető; valóban ördöngős tevékenységéről a január 19-i Néplap szemelvényei tanúskodnak.

Cím a 2. oldalról: Kírek Kubából. Az állítás teljesen alaptalan. Kubát megbecsülöm, de nem kírek belőle egy tenyérnyi félszigetet sem.

„Vetélkednek a fegyveme- ki sakkozók”, jól teszik. A győzelemre azonban — a versenyzők anyagából következtetve — mégis kevés az esélyük. A tíz „fából” álló csapatok bármelyike sokkal esélyesebb volna, ha a tölgyek, akácok, nyárfák közé legalább egy — ember játékost is sorsoltak volna.

Az MTI híradás alapján szerzünk tudomást arról, hogy „hazánkban hat év alatt több mint 40 millióval nőtt a mozirajongók tábo^a’VE kulturális jelenségű tény fontosságát növeli, hogy az összlakosság még ma is alig haladja meg a — tízmilliót.

Dicséretes buzgalomról tanúskodik a megyei színjátszó szakbizottság. Kollektívájának tagjai kidolgozták a színjátszó és rendező tanfolyamok „matematikáját”. A merőben újszerű mennyiség- tan egyik képletét így képzeljük el:

Ctg Rendező —

Log sin Közönség Integrál: Együttes

= V3 Neorealismus.

Eléggé közérthető?

Eddig meg nem erősített hírek szerint az ördög azoknak az olvasóinknak felbúj- tására tevékenykedik lebirhatatlan buzgalommal, kik keveslik a Jász-Kun Kakas kéthetenkénti megjelentetését. A hosszú, félhónapos periódus többi napján is nevetni akarnak

Legfrissebb

JELENTÉSÜNK

Jól értesült köröktől nyert tájékoztatás szerint megkezdődött a Farsang. A hírt hivatalosan még nem erősítették meg.

X

.

:

>w

M

'W

E

M-,,

ijí

«••• i' » V-*. tásr

Újságíróbál (Bokros I,ászló festőművész rajza)

PACA K JANOS, a tettek embere

i ■ (Egy kezdő újságíró igen figyelemre méltó riportja,

melyet a szerkesztő érthetetlen okból visszaadott a szerzőnek) .

Pacik János traktoros éppen a traktor lánctalpa alól bújt elő. Sebtében huzigálta magából a bőre alá fúródott szegecseket és csavarokat, amikor meglepetésszerűen nekiszegeztem a nagy kérdést:

— Hogy ityeg a fityeg, Pacák elvtárs?

A traktoros kiköpte a nyelve alá ragadt olajos traktorport, majd a markában szorongatott reszelővei megköszörülte a torkát és szapora krákogás közepette válaszolta:

— Módja van annak, ez

a titka.

Különben semmi az egész.

Tüstént láttam, hogy talpraesett ember ez a Pacák János.

— Aha, itt már sejlik valami — hegyeztem a fülemet észrevétlenül, vigyázva, nehogy a hegyezés másra terelje a derék traktoros figyelmét.

Hanem az ő gondolatait

egyre csak a masina aeél-her- kóntyűje birizgálta.

— Valahogy elcsámbult rajta az irányszög — dörmög- te bosszúsan, kiemelkedő szakértelemmel.

Mindjárt tudtam, hogy nagy dolgokat forgat a fejében ez a Pacák János.

Csakhát

a kimondás nem az ő kenyere. Hanem a traktor. Az igen.

Észrevétlenül leültem egy eldobott olajos rongyra. Vártam. Lestem. Sokáig.

Hajnalba hajlott már az este, amikor a derék traktoros előkecmergett a kuplung sas- szege mögül.

Azután talán egy óra sem telt belé, már a kormány mellett ült. Hiába,

fene

gyors ember ez a Pacák János.

Hirtlen feldübörgött a traktor bivalyerős motorja és a nyugtalan acélparipa neki . lendült. i

Tudtam, hogy elérkezett a cselekvés ideje.

Futás a traktorral!

Kilesni, amit elhallgatott a traktoros: mi is van az acél- herkentyű elcsámbult irányszöge mögött?

Futottam árkor.-bokron át. Alig tudott követni a traktor.

Délben lassítottam kicsit, mert a jármű már nehezen tudott lépést tartani velem. Prüszkölt. Köhögött. Lihegett.

Ám rövidesen új erőre kapott. Egész jól tartotta az iramot.

Nyolcvan kilométer után elégedetten állapítottam meg, hogy mégiscsak nagyszerű szakember ez a Pacák. Egészen ügyesen tartja velem a lépést lánctalpas traktorával. Hiába! Pacák János nem a szavak — a tettek embere.

De mi lehet azzal az acél- herkentyűvól?

Mindegy. Hogy Pacák János traktoros a tettek embere.

Bertalan István

• • .

Vsemeink jelentik t

RIPORTEREINKRŐL

Kedves Olvasó! Lapunk e helyén gyakran láthatja ismétlődő rovatunkat: riportereink, tudósítóink jelentését az üzemekből, termelőszövetkezetekből, gépállomásokról stb. A Tollas Bál szerkesztőségébe az alábbi jelentések érkeztek — ez alkalommal — a riporterekről:

Sár egy lázi Tófenék Termelőszövetkezet

Iszonyatos nagy csend honol most a Tófenék tanya- központjában. A terjedelmes portán egy teremtett lelket sem látni reggel óta. Csak a magkakas gubbaszt egy sár— bafeneklett lánctalpas motorházán. Az js egy nekirugaszkodással repült ide hajnaltájt a közeli istállópadlásról. Azóta nem mozdul, ha lepottyan szegény, biztos a sárbavész.

. Az irodán van csak némi mocorgás. Az elnök cigarettát sodor — szűzdohányt morzsol bibliapapírba. Rettenetesen erős, büdös a kályhán szárított levél... dehát, ha más nincs, ez is megteszi. Merthogy valójában nincs. Egy hete is elmúlt már, hogy utoljára látták a várost. Mióta a lánctalpas Zetor beleveszett a sárba, senkinek

sincs kurázsija nekivágni a sártengernek. Még ebédelni is gólyalábon járnak át a helybenlakó magtárosékhoz.

De egyszercsak megakad az elnök torkán a füst. A könyvelő pennavéggel a fülét piszkálja sebesen. Motorzúgás... Aztán egyszerre vágódnak az ablakhoz.

Nem helikopter szállt le, nem is repülő csészealj. Viharvert Varszava közeledik a bekötőúton — szabályosan úszik a sáron.

— Hát ezek kik? — néznek egymásra hitetlenül.

— Az Állami Biztosító — szögezi' le 'a praktikus könyvelő... A magtárpadlásra még nem kötettük meg á szerződést.

— A Barneváll — állítja az agronómus. — Még 25 000 csibét akarnak ránkvárWi, ‘

— Vöröskeres^tes expedíció — ábrándozik az elnök cigarettát, gyógyszert, konyakot hoztak,

Idáig jutottak a találgatásban. mikor csendesen nyílik az ajtó s zömök, erős, lóden- kabátos lány lép be.

— Jónapot elvtársak! A Néplaptól vagyok. Melyikő- jük érne rá eljönni velem — nézzük meg hogy halad a cukorrépaszedés a határban...

P. I.

Tisza Bútorgyár

Ügy jött, mint a villám. A rok beszélni — hangzott a

délutáni szundításból ocsúdó portás csak azt látta, hogy előtte áll felhajtott vallérú kabátban, zsebresüllyesztett kezekkel, a szája sarkában félig szívott cigarettával.

— Az igazgatóhoz — szólt a látogató a cigaretta mellől engedve ki á' szavakat. A portás óvatos' ember lévén, papírost kért és az igazolványból, az ebadó befizetését bizonyító csekkszelvényből, meg az egyező névre szóló két zálogcédulából minden kétséget kizárva megállapította, hogy á sajtó egyik napszámosával áll szembe.

— Üjságírőóö — kiáltott ki a portás az udvarra, s e riadónak volt köszönhető, mire a riporter a titkárnő szobájáig eljutott, már együtt állt a fogadóbizorttság.

— Erre tessék — nyitotta ki az igazgató előzékenyen saját szobája ajtaját. Előkerült a kávé, a szivar, kínálták reprezentációs pálinkával és kúposztalevéllél.

— Aztán mit termelnek? — hangzott az első kérdés.

— Aztán bútort.., búto- rocskát termelgetünk... he- he-he — nevetett kényszeredetten az igazgató, hogy feloldja a feszült hangulatot.

— Hogyan állanak az anyagtakarékossággal?

— Hát... négy lába van az asztalnak... a hokedlinak, meg a szekrénynek is — csakhogy az utóbbinak kisebb — előzékenykedett a válasszal a főmérnök. Azután még azt is mondta, hogy három lába is lehetne minden bútornak — mert olyan is van —, vagy éppen kettő, mint a sámlinak, és így az anyagtakarékosság terén szinte korlátlan a belső tarta'ék.

— Egy régi dolgozóval akakövetkező kívánság. — Egyszerű ember legyen, olyan átlag, de lagalább százezer forint megtakarítást hozó újítás álljon mögötte. Megingathatatlan híve legyen a szövetkezetek megerősítésének, ugyanakkor küzdjön az emberi egyenjogúság elismeréséért és támogassa azt a mozgalmat, amely céljául tűzte ki a megkülönböztetés elleni harcot: nevezetesen tüntessék el a vendéglők faláról a táblát, „Ittas embert nem szolgálunk ki.”

— A Pista bácsi — javasolta az igazgató, s ugyanazt felelte rá a kórus. Pista- bácsira ugyan nem illett rá egyik megjelölés sem, de megvolt az a képessége, hogy velősen beszélt, s az elmondott hm-be, meg a ja-ba, mindenki azt magyarázhatott bele, amit éppen jónak tartott.

Az újságíró örömmel üdvözölte a belépő öreget. Nem

az a fontos, amit az igazgató mond, hanem a munkás véleménye, s úgy vállon veregette Pista bácsit, hogy annals hirtelen elzsibbadt a karja.

—i Aztgn megbecsülik-e magát a gyárban?

— Nem mondhatnám, hogy — szisszent fel az öreg, amikor a vállát helyreigazította másik kezével.

— Köszönöm — szólt a riporter hidegen körülpillantva, s köszönés nélkül becsapta maga után az ajtót.

Harmadnap megjelent a riport a következő címmel.

„Bűnbarlang a bútorgyárban. Hogyan pocsékolja a nép vagyonát az üzem vezetősége. Kutyamódra bánnak a munkásokkal. Fővételt kö- vetelünk.*1

____

P. P