Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

1961. február 28.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Családihús építési ankét 1 örökssentmiklóson

A járási és városi tanács jóisikerült esaládiház-építési ankétot rendezett a napokban a Dózsa Filmszínházban. Mintegy kétszáz résztvevő hallgatta 'meg Szöllősi Jánosnak, a megyei tanács építési csoportvezetőjének vitaindító előadását, majd számosán szóltak hozzá. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a telekeladás és a családiházépítés iránt. A felszólalásokból kitűnt, hogy a dolgozók felhasználják az állam nyújtotta segítséget, mert igen sok építési szándékot jelentettek be. Az építéssel kapcsolatos kérdésekre az előadó és a városi tanács műszaki csoportvezetője, a telekvásárlással kapcsolatos kérdésekre pedig az OTP- fiók vezetője válaszolt Az előadás után levetítették az ÉM. dokumentációs filmjét. Bemutatták a kevesebb anyagot igénylő típus építkezéseket Helyes lett volna, ha néhány falusi típus építkezési tervet is levetítenek a résztvevők előtt.

Berta Gyula

i * Törökszentmiklós

Egyre eredményesebben működnek megyénk méhészetei

Régi farsangi népszokások a Jászságból

Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ február közepén megtartott értékelésén a tsz méhészetek országos versenyében az első díjat a fegyvemeki Vörös Csillag, a második díjat a túrkevei Vörös Csillag méhészete nyerte el.

E jó eredmény nem véletlenül született. — Megyénk tsz-ed egyre többet törődnek méhészetük fejlesztésével. Ezt már a számszerű eredmények is mutatják: Szolnok megye 16 ezer családos méh- állományának egynegyede a

termelőszövetkezetek tulajdonát képezi.

A beérkezett igénylések szerint idén 500 újabb méhcsaládot és felszerelést kértek tsz-eink az OMSZK-tól, ami körülbelül 1 millió forintos beruházást jelent. — Az egészségügyi helyzettel is törődnek megyénk méhészei.

A nosema-fertőzés megállapítására és kiküszöbölésére az elhullott méhekből vizsgálati mintát küldenek az Állategészségügyi Intézetnek, s ennek alapján lefolytatják a gyógykezelést.

Farsnag van, a régi hagyományokon alapuló mulatozások, felszabadult jókedv ideje. A jászsági termelőszövetkezetekben is mostanában zajlottak le az évvégi zárszámadások, s ezek az .ünnepélyes események méltó keretet szolgáltattak dolgozó parasztságunk vidámságának, mulató kedvének .megnyilatkoztatására. Ma Fmár tehát új formák közt, új tartalommal telítődve, felszabadult vidámsággal zajlanak a farsangi mulatságok a Jászságban is. A régi merev népi szórakozási alkalmaknak már csupán halvány emlékei élnek az idősebbek emlékezetében.

Jászdózsán még nagyon sokan emlékeznek az úgynevezett

| „kardos bál“

Dohánysimítók

A tiszaföldvári Lenin Tsz-ben közel száz asszony és lány dolgozik. Egész télen volt mivel foglalatoskodniuk. Rájuk várt a 20 hold dohány termésének simítása. Összesen 140 mázsa levelet „simogattak” meg és csomóztak össze

ra, amelyet a falu fiataljai évenként egyszer, farsang idején rendeztek. A hagyományok szerint a falu 10-15 jobbmódú legénye játszotta a bál rendezésében a főszerepet. Ezek maguk köré tömörítettek még vagy 20—30 legényt, s a falu vezetőinek támogatásával kibérelték a vendéglő (helyi nevén: „pa- nyeló”) tánctermét, s itt rendezték a bált A bál kezdete előtt már a koradélutáni órákban a legények szertartásos menetbe tömörültek, s körüljárták a falut — így hívogatva a falu vezetőit és a lányokat is. A menet elején 4—5 legény kezében hosszú kardot is tartott — innen a bál neve — amelynek a végére almát ’ vagy narancsot szúrtak. Egy-egy utcasarkon, majd a községháza előtt megállt a menet, s a legbátrabb legény hangzatos köszöntőversekkel hívogatta a bálba az arra illetékeseket. A köszöntők után víg nótázásba és táncolásba kezdtek, a a kardot tartő legények hun- cutkodva suhintották a lányok felé a kard végére szúrt gyümölcsöt. A lányok, vagy aki éppen közel volt, természetesen felvették, jelezve ezzel azt is, hogy a bálba való meghívást elfogadták. Csatlakoztak tehát a menethez, s mostmár útjuk a bál színhelyére vezetett.

A bál egész menetének különleges merev hangulata, a sokféle ' hagyományoktól átszőtt merev szertartásosság azt engedi sejtetni, hogy ennek az érdekes mulatozási formának a kezdeteit talán még a régi iparos céh-bálok idejében kutathatnánk.

Szerte a Jászságban ma is emlékeznek még

„a pendzsom“

rendezett mulatozási alkalmat nevezték így. Pendzso- mot rendszerint a falu szegényebb emberei rendeztek saját házuknál a környékbeli gyerekek részére. Többnyire a házigazda saját maga látta el a zenész szerepét is egy szál citerájávaL Ha valaki „pendzsomot tett”, erről néhány nappal előbb igyekezett tájékoztatni a környékbeli gyerekek szüleit, hogy elengedjék gyerekeiket ebbe a mulatságba. Néhány fillért vagy kisebb természetbeni ajándékokat adtak a szülők a házigazdának belépődíj fejében. Nagy volt a sokada- lom a pendzsom színhelyén, a szegényes kis házikóban, s a jókedvű gyermekzsivaj gyakran elnyomta az erőlködő citera zengését is. — (A jászsági parasztasszony a nagyobb embertömegre, lármás tülekedésre mostanában is csak ezt a megjegyzést teszi: „olyan, mint a pendzsom”.)

Különleges és nagyon érdekes jelenségként kell még említést tennünk

I a „bakfazék

szokására. Nem tudjuk még e különleges szó magyarázatát, csupán annyit tud a Jászság népe is, hogy a fiatalabbak, -a gyerekek számára

hordás” néven ismert jászsági népszokásról is. Farsang idején a furfangosabb legények kiszemelték maguknak azokat a lányos házakat, ahol a lány nem ment férjhez az év farsangján. Az ilyen pártában maradt lányok megcsúfolására „bak- fazékot vittek”: — egy nagy cserépfazekat megtömtek mindenféle gazzal, szemét tel, néha még trágyával is, és bedobták a lányos ház udvarába, rendszerint a ház küszöbére. Még be is kiabáltak, hogy „itt van a bakfazék, ha férjhez nem mentél, főzzél benne ciberét”. S ezzel el is futottak a legények, mert ha valamelyiket közülük megfogták, azt becsukták az ólba reggelig. Akit így „befogtak”, az már rendszerint attól a háztól nősült. A bakfazékhordásnak ‘ ilyen durvább formája miatt gyakran harag, veszekedés származott. Volt azonban e szokásnak kedvesebb, szelídebb formája is, amikoris a legény a lány megajándékozása céljából drága nyalánkságokkal, ízletes gyümölcsökkel tel. bakfazekat vitt a választott lánynak.

Ma már a bakfazékhordás egykori gyakorlói, az idősebb korosztály tagjai is mosolyognak e népszokás furcsaságain, mert hiszen új társadalmunk a parasztság, a parasztfiatalok számára is megteremtette a kulturáltabb szórakozás, az egymás közötti társas érintkezés kulturáltabb formáinak lehetőségeit.

Tóth János

múzeum Igazgató Jászberény

Béke és barátság-est Kunszentmártonban

Szombaton este sagysikerű béke- és barátság-estet rendezett Kunszentmártonban az MSZBT, a Hazafias Népfront és a KPVDSZ helyi csoportja. Az ünnepséget Karsai Mihály elvtárs, a járási pártbizottság titkára nyitotta meg a mintegy 900 főnyi közönség előtt. Az ünnepi est műsorában felléptek a helyi gimnázium diákjai és a szovjet katonák kul- túrcsoportja. Mindkét részről táncszámok, népdalok szerepeltek a műsoron.

Ä SZEGEDI ÜV

...is lázas munka folyik. A Szegedi Szalámigyárban például évente többszázezer rúd szalámit gyártanak. Az üzem kollektíváját legutóbb meglátogatta Novotny elvtárs is.

A Szegedi Papríkafeldolgozó Vállalatnál szorgoskezű lányok osztályozzák a termést. Az üzemben a közelmúltban új technológiai módszereket alkalmaztak és ennek eredményeként úgynevezett granulált paprikát gyártanak. Ez nem csomósodik, s ezért újabb külföldi piacokon is nagy keresletnek örvend.

»Szívből kell szeretni a dalti

Magas szikár, fekete ember Tarkó Albert, a karcagi tanács titkársága főelőadója. Bozontos szemöldöke bizonyos haragvó kifejezést kölcsönöz arcának. Ám, aki ismeri őt, az tudja, hogy nem mogorva ember, tud nevetni is. méghozzá szívből. És énekelni...

Ez az, amiért éppen az ő nevét írta le a toliam.

Kultúrmunkás, a legjobbak

Búzás Nagy Péter úgy ér« tett a seprőkötéshez, mint más halandó ember az evés- hez-iváshoz. Szárított, kifésült, sárga cirokból alkotta remekműveit. Hogy erős, sűrű cirkú seprőket Jcötött, azt bizonyította az is, hogy a közeli tanyák háziasszonyai gyakran felkeresték, aztán két-három seprővel a hónuk alatt távoztak tőle,

Búzás Nagy azon az emlékezetes estén is éppen egy seprőt tűzdelt át piros cérnával, amikor szelíd kéz kopogtatott az ajtón. A szabadra feltárult az ajtó, amin előbb a decemberi hűvös, tejfehér pára ömlött be, majd átlibbent a küszöbön a szomszédos tanya szép özvegye is. Torba lgnácné fiatal volt és özvegy, férjét a nyáron helyezték örök nyugalomra. Vén istállót bontottak a tsz-tanyában. s az egyik fal agyonnyomta.

Ahogy az özvegy belépett Búzás Nagy az ujjába döfte meglepetésében a tűt. Aztán azt sem tudta, hova vitesse a vendéget. Végül a vagy karosszéken fűit neki helyet.

n

A C1ROKSEPROK I

iuiti!iiiiiiiuuiiiiiiimimiitmuuiiaiiiiiiimiutiiiiiiiiiiuiiuiiiiiuntiiuiiimiiiuuiutitiiiiNiiuitiiiiitiiiiiiiuiimtiiiiitiiiii!=

(Majd elfeledtem, Búzás Nagy Péter öreglegény volt, harmincöt körül taposta már az élet sarát.) A hegyes özvegy letelepedett s magas fejhangon kezdte a mondókájáU

— Találja ki, Péter, hogy miért jöttem!

De Péter alig tudott egyetlen értelmes szót kinyögni csak úgy érezte, hogy egyre melegebb lesz a szobában.

— Nem ... nem ... nem tudom. Mondja meg maga. Maris Ica.

— Cirokseprőt akarok magától venni. Tudja, a égi teljesen elkopott Remélem,

megegyezünk.

Péternek már a füle hegye is kivörösödött. Aztán lendületesen felállt a sámliról, é* vagy tíz seprőt szétrakott, a kemencepadkának támasztva őket.

— Válasszon Mariska, amelyiket csak akarja.

Az özvegy is felállt és kő•

zel ment a seprőkhöz. Kézbe vette őket sorban, alaposan megvizsgálta a cirok sűrűségét és varrását.

— Ezek jók volnának — választott ki hármat, — de mégis mennyiért vesztegeti őket Péter?

De a Pétert úgy mondta, hogy Pétert mén egy fokkal nagyobb melegség öntötte el, még az inge is vizes lett a hátán.

— Tizenkettőért odaadom darabját.

Az özvegy hangosan felkacagott.

— Ennyiért a háztartásiban is vehetek!

De nézze meg a kötést, akarta indulatosan mondani Péter, de ahogy Mariskára nézett, így szólt: s — Hát legyen tíz forint.

Ám az özvegy csak a fejét csóválta és észtvesztően mosolygott.

— Legyen nyolc, de csak

magának, Mariska! — mondta nagyot nyelve, aztán hirtelen hozzátette: — Adok én ingyért is cirokseprőt!

— Hogy-hogy?! — kerekedett nagyra az özvegy vízkék szeme.

— Csókért! — válaszolta rettenetes bátorsággal Péter. Majd erős karjával átölelte a meglepett özvegyet és hosz- szan, vadw szájon csókolta Az asszony egy pillanatig el- emyedt, aztán alaposan képen teremtette a megkótyago- sodott öreglegényt. S indulatában földhöz vágta a három cirokseprőt, aztán félhangosan asszonyt szitkokat szórva kilépett a decemberi kődbe.

A cirokseprők történetének azonban ezzel még nem lett vége. Ugyanis Péter szüret után feleségül vette az özvegyet — bosszúból. Azóta t* minden áldott reggel, munkába indulás előtt Búzás Nagy Péter felesége parancsára felsöpri • a nagyszobát, meg a kiskonyhát a sajátmaga kötötte árokseprőivel.

Dónké László

közül, mint Karcagon mondják: „az énekkar lelke”. Fel- szabadulás óta tagja fe- leségestől, s mióta önálló vezetőséget választottak : elnöke és titkára egyszemélyben. Ennek már négy éve. Szentesi elvtárs, az akkori tanácselnök azt mondta annakidején. mikor a vezetőségbe választották Tarkó Albertet: ez egyben pártmegbízatás is.

Nem tétlenkedik egy

percet sem, az énekkar ügye minden szabadidej’ét leköti. Irányítja a művészeti bizottságot, a rendező bizottságot, s az ő gondja a vidéki szereplések előkészítése, a kirándulások szervezése is.

Hogyan csinálja ? Milyen módszerekkel éri el a jó eredményt ?

— Szívből kell szeretni a dalt. erre neveljük az embereket — magyarázza. — Nemcsak a tudás számit. Van aki jó tag, de néha mégis nrőha helyett inkább a presg- szóba megy. Aztán, ha fegyelemről beszél az ember — megsértődnek. Nem valami néoszerű és hálás feladat az envém.

De az ilven eset ritka, s ő szívesen végzi „hálátlan” feladatát.

— Példaként mindig azokat az idős dalosokat állítom a kórus tagra! elé, akik évtizedek óta itt énekelnek. Lényedében ez a néhány hézasnár a magva az egész kórusnak No és. megtaláltuk a módját az ifjúság bevonásának is. Minden évben kirándulást szervezünk — persze ezeken az öregebbje is szívesen velünk tart. Mólt nyáron fent- iártunk a Mátráhan, a Blikkben. azelőtti évben a Dunántúlt barangoltuk be. s körül a Balatont. Ezek a közös kirándulások, közös élmények közelebb hozzák egymáshoz, összekovácsolják az embereket

Minden nyáron részt- vesznek a hagyományos egri dalostalálkozón. (Háromszor nyerték el itt a Művelődés- ügyi Minisztérium vándorser legét). Évközben Is eljárnak vidékre szerepelni. A közelmúltban Debrecenben voltak júliusban Gyulára készüln»1' tapasztalatcserére.

Tovább faggatom a munkája felölt, s ő a kórusról beszél.

— Most nagy napra készülünk, április elsején ünnepeljük énekkarunk 50. évfordulóját. Fgy emlékkönyv ösz- szeállításán munkálkodunk, amelv 1911—1061-ig magábn- foglalia a kórus történetét. Szűcs Béla bácsi a fő segítségünk. aki maga is ötven éve tagra a kórusnak ... Vannak még vagy harminc-har- mlncö*en ilvenek. s a jubileumon ők is énekeinek majd.

Most tanulgatják ko- noszov „Feeské”-jét, a „Sza- mará”-t Kodály „Gömöri dal”-át, s még néhány kedves dalt az új műsorhoz. S a kórus soraiban. a szfnnadon ott áll majd Tarkó Albert mel- ’ett apósa is. a hajdani alapító-tagok egvike, s Tarkóné ánekeli a szólót.

Dalos család. Fülembe még most is visszacsengnek Tarkó Albert szaval:

— Meg kell a dalra tanítani az embereket, a dal sze- retetére.

Talán ez az ő módszereinek az alapja. — rónai *■