Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

3.361. február 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

VIZSGÁLJÁK A TSZ TERVET

Nagy szemeket meresztett Horváth József, a jászjákó- halmi Petőfi Tsz agronómu- sa, amikor megtudta: a tsz tervét nem a járási tanács, hanem egy, a megyei vezetőkből alakított bizottság vizsgálja felül. Szorongva lépett az elnökkel a komoly, sőt komornak látszó bizottság elé. Hogyne izgult volna, amikor nagynevű megyei agronómiái-, állattenyésztési-, könyvelési szakemberekkel került szembe. Ráadásul a járási- és megyei pártbizottság képviselői. Hajaj! Még a barátságos üdvözlés sem tudta elaltatni benne a „félszl”

Amivel honmü egyetérteni

Szóval így kezdődött. Aztán elkezdte ismertetni a tervet. Először akkor kérdeztek közbe, amikor idág ért:

— Családok száma 255, háztáji terület 270 hold.

— Hogy lehet az? Mindenkinek egy holdat adnak? — Sőt tizenöt ember dupla háztájit is kapott?

Kiderült aztán, hogy néhány pedagógusnak, meg jutalomként egyik-másik jól dolgozó fiatalembernek is adtak háztájit

— Meg a pártoló tagoknak — teszi hozzá az agro- nómus.

— No ezeknek milyen alapon?

—Hát tavaly is kaptak, nyilván akkor az idén is jár nekik.

— Nagy tévedés! Egyáltalán nem jár, sőt alapszabály- ellenes. A pártoló tagoknak csak mozgalmi-, vagy kul- tűrmunkát adhatnak, de azt aztán bőven. Háztájit semmi esetre sem.

— Rendben van, egyetértünk.

Az ilyesmivel könnyű egyetérteni, hiszen végülis a tsz javára szolgál. S ahogy tovább folyik az egyezkedés, Léghó József elnök és Horváth József agronómus egyre Inkább belátják, hogy a bizottság minden javaslatát el lehet fogadni, mert — különös módon — mindegyik a terv egy-egy gyengfe pontjára mutat rá.

Például arra, hogy a taglétszámhoz viszonyítva kevés a jól jövedelmező kapásnövény, egy tagra alig két hold kapás jut

tóttá az asszony fekete ken- döjét. Aztán, mint az ár, zúdult ki belőle a visszaszorított fájdalom. — Hát. tudod örzsi, nekem i3 eléa volt már ebből az életből. Fáj az árvaság, de legjobban fojtogat a szótlanság. Nem találom sehol a helyem. Sokszor az van az eszembe, hogy legokosabb volna meghalni. — Azért, ha úgy gondolod, pakold át a bútorodat ide hozzám, ez üres szobába. Az edén1"*éréket a konyhába. — Aztán, ha akarod, elmehetünk a tanácsházára,

A

z asszony lehajtotta szemérmesen a fejét, •mint húsz éves korában tette. Aztán nyíltan belenézett az ember szentébe.

— De mi lesz a házammal? — nyögte ki reszketősen.

—■ Ketten elférünk az én házamban kényelmesen. A beddel csinálj, amit akarsz. 4dd el, ha nondolod. A pénzt fodd a többihez a bankba. Vagy zárd be az ajtaját, az- •á.n hanud itt, ahogy van. — Vany add ki valakinek, valami lakónak.

örzse néni visszafordult. Nézte a házát sokáig. Leste r kéményt, az ablakokat, az ■■’Hót, amit tavaly festett újra.

— Ezt a házat a szövetkezetben zereztem. Keservesen megdolgoztam érte. A répák, káposzták, --erikák adtak hozzá minden téglát. A tanok segítettek az építésnél, :ől tudod. Aki-” r-^nnyhat- "Am. oi- en rokonom nincs, idegent bele nem ennedek. Timi óondnjtnm inven visznek ki, majd ha hanyattfek— Sokat nem is lehet egy emberre tervezni, — védekezik az elnök. —■ Ugyanis nagyobbrésze idős ember.

—■ Rendben Van, de akkor miért akarják az első lucernát kézzel levágni? Idős emberek már nem nagyon szeretnek kaszálni.

— Valahogy csak meggyőzzük. Azért lenne jobb kézikaszával, mert így több lesz a széna, és kevesebb a gépállomás! díj.

Ketten is cáfolják á bizottságból. Először az agronómus:

— A lucerna nem szereti, ha „borotválják.” Rosszabb utána a fakadás. Nem is szabad emiatt túl alacsonyra hagyni a tarlót.

Majd a gépállomási szakember:

— Ráfizetnek az ilyen takarékosságra. A gépállomás 28 forintért vágja holdját. Kiskaszával többe kerül.

„Zsebbem arkolóu vita

Erre nem szól a tsz két vezetője semmit, de alighanem kijavítják a tervnek ezt a pontját is. Ezután kényes, „zsebbemarkolő” probléma következik. Á bizottság tagjai egyöntetűen túl merésznek taiáliák a lucerna magfogási tervet: a tsz 75 hold lucernáról 1 mázsa, 100 kh vörösheréből pedig 80 kg magra számít holdanként. Ráadásul még 18 mázsa szénát is akarnak róla holdanként. Sok bizony ez. A lu- cemamag nagyon függ az időjárástól, növényvédelemtől. Javaslat: csökkenteni az 1 mázsát 80 kg-ra, a vörösherét pedig 50 kg-ra.

Előkerül a logarléc, percnyi csend és márts tudják:

— Pontosan 132 ever forinttal csökken így a bevétel.

— Dehát az lehetetlen, hiszen így is kevés, a pénzbevétel — esik kétségbe a tsz agronómusa.

— Jobb maguknak, ha a valóságot elleplező tervvel állnak a tagság elé, s csak a végén derül ki a hiány?

— Dehogyis jobb, — vakarja fejét az elnök — most is zúgtak a kiesések miatt. Hanem a lekor mit csináljunk?

Kiderült, hogy lehet valamit csinálni, éspedig növelni kell a kertészetet Legalább 10 holddal amiből 5 kh dinnyés. S ha a kertészetet még öntözik is, a terütetnek,. a temet "be. De ha már így fordult a sor, hogy asszonyodnak akarsz, hát majd másképp intézkedek.

*— Azt csinált a házaddal, amit akarsz, — tömte teli friss dohánnyal a pipáját Barna Péter és öregesen, ügyetlenül magához húzta az öregasszonyt.

' •

Kormos őszi reggel van. Az ég fekete, mint az ingyen- koporsó. A ház előtt, meg az utcán sírnak a meztelen erterfák, a vékonycsontú akácok. A falu fölé köddunnát cihád lomhán a szél. Kint, a házakon túl, úgy hallgatnak a Vörös Csillag óriási földtáblái, mint a siralomházban a betyár.

örzsi néni a sublót előtt áll. A felső fiókból az finnen lő ruháját rakosgatja; a székre, meg az asztalra. Elsőnek a fekete, rojtos selyemkendőt teríti le, aminek kék csíkok vannak a szélén. Végigsimítja. Egy pár köny- nyet is hullajt rá. Eszébe vágódik, hogy ez a kendő akkor volt utoljára a fején, amikor a fiát temette. Előveszi a fekete szoknyát. Azt is végig simítja nagy szeretettel. Maid a blúzt húzza elő. Odnfekteti azt is a kendő mellé. És lassan öltözni kezd.

Odaáll a tükör elé. Úgy húzza fel a ruhákat. Igazgatja a fején a kendőt. S arra gondol, hogy nagy útra indul 8 most. Elin*"-S a ház sorát véaleacsen. Mert a hosszú éiszakán csak a házán govdo)i~r\~ntt. Mit csináljon vele? £• megértette

letnövekedésből és az öntözésből eredő többlettermés már fedezi az előbbi kiesést. Tehát a terv ismét „egálban” van,

*

Különös dolog,

ha egy termelőszövetkezetet „lebeszélnek” az állattenyésztés fejlesztéséről. — A jászjákóhalmi Petőfinek elég kevés a tehénállománya. 100 kh szántóra 3,4 jut. Úgy tervezték: 30 tehenet vásárolnak. Csakhogy jelenleg a férő 'vhiány miatt ny ' an- hat szarvasmarha 27 istállóban van elhelyezve. Mindenhová takarmányt kell eljuttatni, gondozni kell. A rendkívüli szétszórtság miatt nagyüzemi szarvasmarhatenyésztésről nem beszélhetünk. Az állattenyésztésnek ez az ága így nemhogy jövedelmező lenne, de inkább ráfizetéses. És még harminccal növelni akarták az állományt, pedig az istálló csak év végére, ha elkészül. Ráadásul takarmánnyal sem állnak valami jól.

Addig latolgatták hát a lehetőségeket, amíg kiderült: jobb lesz, ha egyetlen szarvasmarhát sem vásárolnak. így megkímélik magukat 155 ezer forint kiadástól és tizenöttel több marhát hizlalhatnak meg. Ugyanakkor a saját tenyésztésből beállítandó üszők révén számszerűleg változatlan marad, és minőségileg javul a tehén- állomány. így a takarmány is elég lesz, sőt a háztáji állatoknak is tudnak juttatni.

As egyezkedés hasznos volt

Akadt még néhány labilis pontja a tervnek, ami a hosszú vita során előkerült. Belátták a tsz vezetők: a helytelen takarékosság ráfizetésre vezethet. Műtrágyavásárláson, gépi munkán spórolni nem gazdaságos. Az is kiderült: egy tioid. silókukorica művelésére és betakarítására felesleges 30 munkaegységet tervezni.

Végül a tsz elnöke és agronómusa ugyanolyan meg- könyebbüléssel távozott a terv-felülvizsgálatról, amilyen szorongással érkezett. Tervük alaposabb, átgondoltabb, reálisabb lett, mindenképpen hasznos volt a négyórás „egyezkedés.”

Patkós Mihály

tisztán és véglegesen, hogy igaz az, amit a szövetkezet kultúrházában hallott egy előadáson. Az élet célja nem a harácsolás, a vagyonkapa- r&s. Hiszen, ha meghalunk, úgy ís itt kell hagyni másnak mindent. Minek hát a vagyon utáni nagy Icapaszko- dás? Itt van az ő kis háza. Ki tudja, kire jutna a halála után? Ki tudja, kik marakodnának fölötte. Ki tudja, milyen távoli rokon pörös- ködne érte, aki életében még csak egyszer sem köszönt neki, se rá nem nyitotta az ajtót. De 6 elintézi a házát úgy. hogy az egész falu emlegetni fogja érte.

Becsukja a konyhaajtót. Markába szorítja a kulcsot. S apró. öreges lépésekkel elindul az elnök háza felé, a másik utcába.

Balogh Sándor, a magas, sotánvképü eh ' éppen akkor lép ki a háza. ajtaján, amikor örzsi néni a sarkon befordul. Az elnök első pillantásra megismeri a szövetkezet nvuadíiasát.

— Jó reggelt, örzsi néni, — köszön rá. messziről. — Hová igyekszik ilyen korán?

— Az elnök elvtárshoz jöttem volna. <— húzgálja a szoknyája szélét szégyenlősen az öregasszony. — Megtisztelne, ha eljönne tanúnak velem. Merhogy a szomszédom Barna Péter megkérte a kezem. \

— Szívesen elmegyek — nyújtja a kezét mosolyogva az elnök. — Okosan teszik, ha összeházasodnak. Hiszen mindketten magányosak. — Legalább lobban eltelik majd az idejük.

Közömbös emberei*,

magukra hagyott fiatalok kösött

A kapuban két kisgyerek áll, kezükben egy-egy karéj lekvároskenyér, azt majszolják nagy buzgalommal. Fülük tövéig lekvárosán szaladnak anyjukhoz, jöttömre, aki kötényébe törüli kezét, úgy nyújtja; s beljebb tessékel a házba. A konyhában pöttömnyi kisfiú totyog elénk, az asztal mellett nagyobbacska lány szeii a kenyeret, s csorgatja rá az aranybarna lekvárt.

— Nyolcán vannak — fordul felém az asszony, s pillanatra megakad bennem a kérdés: áldoznak-e a kultúrának, jut-e idejük a művelődésre?

Nyolc gyerek... Elképzelem, mennyi baj van velük.

öt iskolás, a legkisebb kétéves forma, talán még annyi

sincs.

— A legidősebb, a Mari, mán beállt az apja mellé a tsz-be. Tizenhat éves... Kettejüknek volt 569 egysége. Idén Margit is kimarad az iskolából, tizennégy esztendős, mehet dolgozni, kell az apjának a segítség...

Lassan kibontakozik a kép a családról. Mégis megeresztem a kérdést:

— Pihenés, szórakozás, művelődés?

— Marival elmegyek, egy héten egyszer a moziba. Nagylány mán, nem ülhet mindig itthon, mikor más fiatal szórakozik, ősszel' meg beíratom a tánciskolába.

Ez minden. Máshová nem járnak. Az apa, még mégúgy- se. Otthonülő ember. Az újságot minden nap átolvassa figyelmesen — ezzel aztán ki is merül minden igénye.

A petróleumlámpa gyér világa mellett a könyv nem leit itt otthonra ... Vajon mikor fog?

Egy tsz kulturális életéről szeretnék Írni, s nem véletlen, hogy így kezdődött a beszámolóm. Ügy vélem, eljutottunk már odáig, hogy a termelési eredmények, a gazdasági problémák mellett ezzel a kérdéssel is mélyebben foglalkozzunk. Katona Gábor családja, akiről bevezetőmben írtam, nem az egyetlen a kunszentmártoni Zalka Termelőszövetkezetben azok kőül, amelyeknek kulturális igénye minimális. Él itt egész sor olyan ember is, akinek az igénye ugyan megvan, de ezen a ponton megreked — nem tud hová fordulni, nem tud elindulni a művelődés útján.

Miért? Mik azok a tényezők, amik egy termelőszövetkezet kulturális életének kibontakozását, fejlődését gátolják? Ezt kutattam az emberek között. .

Délutánba hajlott a nap, az óramutató a négyes körül járt, mikor az irodában Karsai Marikával, a tsz adminisztrátorával találkoztam. Beszélgettünk erről-arról, könyvekre, filmekre terelődött a szó. Megtudtam, hogy a tsz-nek is van könyvtára, csakhát...

— Kit érdekelnek ezek az évek óta porosodó könyvelt? Nem frissítik a gyűjteményt, ezeket meg mindenki ismeri már. Újat szeretnénk, köny- nyű, vidám, szerelmes történeteket mai fiatalokról — mondja.

— Így hát nem is olvas?

— De... „A Pál utcai fiúk” nagyon kedves olvasmányom. Meg is van nekem.

Ezenkívül még két saját könyve van, egyik a „Mostoha testvérek”. — Ki írta? — Jaj, ha én azt tudnám! — s a másiknak a címére sem emlékszik. Véletlenül megkérdeztem: szereti-e a verseket? Rám nézett, felvonta szemöldökét, megrándította a vállát.

— Ven;? Nem érdekel...

Elgondolkodtató. Marika tizenhét éves. Az ő korában — emlékszem — mi, iskolás lányok rajongtunk a versekért Mennyi élményt, mennyi szépséget kaptunk belőlük! Mindez Marika számára ismeretlen. Csak táncolni jár, meg moziba.

Közel kétszáz fiatal dolgozik a termelőszövetkezetben. Munkájukkal nincs is semmi baj, hanem munka után ösz- szefogni, összetartani őket nagyon nehéz, csaknem lehetetlen — hallom a panaszt. Révész István, a KISZ alapszervezet titkára nyilatkozik így. Mi a kifakadás oka?

— Nem kívánom én márEj — Passzívak a fiatalok, az embert, — hajtja le a fe-'aHiába hívjuk őket gyűlésre, jpt pironkodva az öregasz-fahatvan tagból jó," ha a fele el- szony. — Csak a nagy egye-pjön. Indítottunk politikai kép. düllét visz rá, hogy áthur-Mzést a fiataloknak, „A viláq colkod jak Barna Péterhez. mtérképe előtt” iskolát. Meg— Rendes ember az öreg. Rendeltünk ötven olvasókönyMeg fogja magát becsülni. Mfet hozzá és talán tizenöten Aztán mikor megyünk a ta-fa járnak. A többieket csak a nácsházára? mtánc érdekli... A kultúrcso<•— Majd szólok időben, •— ||P®rtót ®z ? tizenöt fiatal mosolyog örzsi néni. S el- Wtilkotja: Kovács Imre, Szabó gondolkozva folytatja. —«Gizi, Kovács Erzsi, Vincze Egy másik sorom is volna, yJóslat, Tóth Erzsi, Bartusz elnök elvtárs. mimre, Hanga Jóska, a Marton

— Minen,ln ? Ilányok, meg még néhányon

' , j§összeverődtek. Betanultak tócsák az hogy a nyáron 'dhány egyfelvonásos jelenetet, az asszonyok solcat emleget- Mtáncot — csak úgy, maguktól, tek a napközit, meg a cs£*"íMost készülnek bemutatni csemootthont. Hogyhát mi-ejműsnrujait Öcsödön, Szelevé- lyen jó lenne, ha volna. De-Wnyen v Csépán. hát nem volt a szővetkezet-m Kéíszáz fiatalból tizenöt, nek erre megfelelő helyisé-* .Valahol hiba van. ge. Hát én úgy gondoltamM hogy nekem már a ház úgy-* i

/Sem. kell. Lesz hol laknom.§1 rT

Odaadom hát ingyen, síere-Ú . ... ., , ...

tétből a s?övetke?e*-nek örök-fa, ^7‘ korosztalytp. Csináljanak belőle napkö-R311. sem. dühöng a lelkesedés zit, meg helyet a piciknekM roeg Nádas Mihalv,

Ilaay dolgozhassanak a nyá-ma7j elnökhelyettes. Nem cáron nyugodtan az asszonyok.W/OI}fana1 a tanulásért Ezusttjkalászog tanfolyamot inditotA

z elnöke csodá.lkozvamtunk, s azon is jóformán csak hajtja félre a fejét. —||azok vesznek részt, akiknek Mintha nem jól fcoffottgkötelességük ott lenni, függet- volna. Élenített beosztású vezetők:

— A szövetkezetnek akarjafabrigádvezetők, brigádímokok. adni örzsi néném a házát? | Meséli, Nagyivánról került ■— A szövetkezetben sze-uíde egy tanító, aki többízben reztem, _ a szövetkezetnekWján már nálunk énekkar adom vissza, — mosolyog oz|';ügyében. Szeretne egy pa- öreaasszony. — Gyerünk, esí-jlrasztkórust összehozni fiata- náltassuk meg róla az írást, fiókból, idősebbekből vegye- — Hát. ha így akarja, énflsen — képtelen rá. nem leszek ellene, — bó!int-a Visszafelé gombolyítom a nat elgondolkozva, az elnöki beszéd fonalát 8 személyes és elindul az ÖreonsszonyW,jellegű kérdést szegezek Ná- után a tanácsháza felé. Idas elvtárs mellének.

— A vezetőség milyen példát mutat? Az elnökhelyei les

már mint ő. — áldoz-e a kultúra oltárán? Jár-e moziba, olvas-e?

— Hát... mozira nincs időm. Bár, megvallom őszintén, nem sokat forgatom a könyveket sem. Igaz, a szakmai, műszaki dolgok érdekelnek, ezekből egész kis könyvtáram van otthon, de szép- irodalmat keveset olvasok. Hogy mennyit? ... Tavaly a „Felhő és napsütés”-t olvastam Dobozi Imrétől, meg belefogtam Tolsztoj „Feltáma- dás”-óba... de még most sem jutottam a végére — hangzik a töredelmes beismerés. — Elnök elvtárs könyvei, tőle. kaptam kölcsön.

Szántó András, a brigádvezető is az elnök könyveit olvassa. Mert Kakuk Károly szép könyvtárat gyűjtött már magának. Ott sorakoznak a polcán az orosz remekírók, s a magyar klasszikusok: Móricz, Jókai, Vörösmarty, Petőfi. Sőtl Shakespeare is helyet Icapott közöttük.

— Szegye Item magam annakidején, ha valaki egy könyvről beszélt és nem tud. tam hozzászólni. Irigykedve néztem a mások könyvtárát — meséli. — Most már nekem is van. Sokat tanul az em ber a regényekből...

Ö azt mondja, solcan olvasnak a szövetkezet tagjai közül. Menjek csak el a könyvtárba — biztat —, majd meglátom, hogy így van,

A járási könyvtárban szemlélődtem. Az idén, hatvanki- ienc, községbeli tsz-tag 'iratkozott be, ennek hozzávetőlegesen fele a Zalka tagja. Fiatalok, idősebbek —- többén évek óta olvasói a könyvtárnak, van aki csak az idén kezd olvasni, például a Gye- nes’ házaspár.

Érdeklődési körük sokrétű. A kivitt könyvek jegyzékében Balzac „Goriot apó”-ja, France „A vörös liliom”-a épp úgy megtalálható, mint Tolsztojtól „A kenyéri’, vagy Zweig Stefántól az „Égő titok”, Rideg Sándortól a „Tűz- próba”.

Öröm, hogy ilyen tagjai is vannak a Zalkának — csak az a hiba, hogy számuk elenyészően kevés. Mint a könyvtáros mondja, többször akartak már közös programot csinálni a tsz olvasótagjaival — ám a kísérlet nem vált be.

r- Ami igaz — igaz. .. ma gukra hagytuk a fiatalokat. Nem ők tehetnek arról, hogy nem tevékenykednek, mi, idősebbek vagyunk hibásak azért, hogy nincs megfelelő kulturális élete termelőszövet- kezetünknek.

A beismerő vallomás az elnök ajkáról hangzott el, mikor megkérdeztem: szerinte hol a hiba és hogyan lehetne rajta segíteni?

— Nincs aki összefogja a csoportot, nincs akitől tanuljanak. A mostani kultúrcso- port. színvonalával is éppen ezért baj van Élőiről kell kezdeni az egészet — ez az igazság.

És elnök, meg párttitkár összedugják a fejüket. Azt vitatják, mit lehetne tenni.

— Szakköröket szervezhetnénk ... Talán egy-két pedagógust bevonnánk, hogy rendszeresen foglalkozzék a fiatalokkal. Erre is volna anyagi fedezet, men a kellékekre, ruhákra is. Tíz-tizenötezer forintba belekerülne, de hát ennyit igazán áldozhat a szövetkezet... kibírja. Jut a kulturális alapból egy televízióra is, no meg: felfrissítik a könyvtárulcat. Hadd legyen a fiataloknak

— Mire. legközelebb jön —• búcsúznak —, akkorra már biztos jobban állunjt.

így legyen!

Rónai Erzsébet