Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. február 24. Az 1961. évi költségvetés tárgyalásával folytatta tanácskozását az országgyűlés (Folyt, az 1-ső oldalról.) Szijjártó Lajos Pest megyei képviselő a tanácsi felügye­let alatt álló iparvállalatok gazdálkodásáról beszélt. Az ország költségvetésében év­ről évre növekvő összeggel szerepelnek a tanácsok gaz­dasági tevékenységéből szár­mazó bevételek — mondotta. A tanácsi ipar ma már nem­csak a lakosság szükségle­teinek kielégítésében tölt be fontos szerepet, hanem je­lentősen hozzájárul a köz­ponti árualap növeléséhez is. E vállalatok bevételei elő­segítik a lakosság szociális és kulturális igényeinek ki­elégítését, s munkaalkalmat teremtenek a lakosság jelen­tős rétegei számára. A tanácsi ipar idei felada­taival kapcsolatban megemlí­tette, hogy a tanácsi iparban te eddiginél még átgondol­tabban, ésszerűbben kell gaz­dálkodni, s minden lehetősé­get ki kell használni a ter­melés fokozására. Nem min­denütt kielégítő még a terme­lékenység emelkedésének üte­me és a termelő berendezé­sek kihasználtsága. A mun­kafegyelem megszilárdításá­val és az anyagtakarékosság­gal is többet kell foglalkoz­niuk a tanácsi vállalatok ve­zetőinek, az anyagok éssze­rűbb, takarékosabb felhasz­nálásával például Pest me­gyei viszonylatban csupán egy százalékos eredménnyel is évente mintegy öt millió forinttal csökkenthetnék a termelési költségeket. A jobb eredmények eléré­sének másik lehetősége vol­na, ha a tanácsi vállalatok az eddiginél nagyobb számban juthatnának a nagyiparban kiselejtezett, de a kisebb vál­lalatoknál még nagyon jól alkalmazható különböző gé­pekhez. Különösen a kohó­és gépipartól várnak ilyen segítséget. A költségvetést elfogadta. Nagy Dániel Csongrád megyei képviselő néhány fontos mezőgazdasági kérdés szemszögéből vizsgálta a költségvetést. Takács András Somogy megyei képviselő szűkebb hazája mezőgazdasági nagy­üzemeinek fejlődéséről szá­molt be. A tanácsok költségvetéséről Tóth István, Borsod megye képviselője felszólalásában a tanácsok költségvetésével fog­lalkozott. A megyei és a megyei jo­gú városi tanácsok — mon­dotta — 1961-ben több, mint tizenkét milliárd forinttal részesednek az állami költ­ségvetésből, ami egyszers­mind azt is mutatja: taná­csainknak mind nagyobb a szerepe a szociális, kulturá­lis és egészségügyi feladatok megoldásában, a lakosság igényeinek kielégítésében. A tanácsok hatásköre, önálló­sága a költségvetési gazdál­kodásban is fokozatosan nő. Az államháztartásunk gaz­dálkodását bemutató számso­rok között megelégedéssel olvashatjuk, hogy az egész­ségügyi. szociális és kulturá­lis előirányzatoknak több, mint egyharmadát a tanácsok önállóan használhatják fel helyi céljaik, feladataik meg­oldására. A Borsod megyei tanácsok munkájáról szóivá rámuta­tott: Ebben az évben is hatal­mas összegeket fordítanak tanácsaink a lakosság ellátá­sának javítására. A kórháza­kat például háromszázhet­venegy ággyal bővítjük, óvo­dáink, állandó és idény nap­közi otthonaink kétezerötven­nyolc új helyet kapnak, s a megye beruházási prog­ramjában szerepel a miskolci szentpéteri kapu­ban épülő korszerű kórház­kombinát is, amely 1964-ben már csaknem másfélezer ágy- gyal működhet. A beruházá­si keretekből ezenkívül első­sorban a lakáshelyzeten javí­tunk, csökkentjük az iskolák zsúfoltságát, újabb községe­ket villamosítunk és bővít­jük az ivóvíz-hálózatot. Azt tervezzük, hogy 1962-ben be­fejezzük a falvak villamosí­tását. A képviselő végül kérte az Illetékes szerveket: ügyelje­nek arra, hogy az új lakóte­lepeken időben elkészüljenek az úgynevezett járulékos be­ruházások; a' csatornázások és egyéb járulékos munkák késedelmessége vagy elmara­dása nehézségeket okoz az új telepeken otthont találó csa­ládoknak. A költségvetést elfogadta. Kovács Sándor Szabolcs- Szatmár megyei képviselő arról beszélt, milyen hatal­mas összegeket költ álla­munk a szocialista falvak gazdasági és kulturális életé­nek fejlesztésére. A továbbiakban foglalko­zott a művelődésügy problé­máival is. Kijelentette, feltétlenül szükséges az iskolai tanter­mek számának emelése. Kér­te az illetékeseket, úgy állít­sák össze a tanteremépítés távlati terveit, hogy Szabolcs- Szatmár megyében a tanter­mek száma mielőbb elérje az országos átlagot. Az 1961. évi állami költ­ségvetést elfogadta. Ebédszünet után Rónai Sándor elnökletével folytató­dott az ülés. Prantner József Tolna me­gyei képviselő néhány fonto­sabb szociálpolitikai feladat­tal foglalkozott, amelyek va- lóraváltását — mint mondotta — a költségvetés messzeme­nően biztosítja. Horváth Imre Békés me­gyei képviselő a földművelés- ügyi tárca költségvetéséről szólva részletesen foglalkozott a nagyüzemi baromfitenyész­tés helyzetével és további le­hetőségeivel. Adottságaink kedvezőek a nagyüzemi baromfitenyésztés kialakítására, parasztságunk kellő tapasztalattal rendelke­zik e téren. Most már csak az a fontos, hogy az ország minden részén — elsősorban a termelőszövetkezetek — a mezőgazdaság fejlesztésének egyik fő feladataként kezel­jék ezt a kérdést — mondotta. Mihályfi Ernő, Nógrád me­gye képviselője felszólalásá­ban elmondotta, hogy a köz­ségfejlesztési alap segítségé­vel a városokban, falvakban sok értékes kommunális, szo­ciális és kulturális beruhá­zást, felújítást valósítottak meg. Csupán 1959-ben és 196(1- ban többmillió négyzetmé­ternyi utat építettek, vagy újítottak fel községfejlesztési alapból — mondotta — s a falvakban az elmúlt évben két és félmillió négyzetméter járdát építettek. Mihályfi Ernő ezután rá­mutatott, hogy a községfej­lesztési alap rendszere kitű­nően bevált, bár az elmúlt években egy sor nehézség is jelentkezett. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a községfejlesztési alap pénz­ügyi lehetőségeit nem mindig kísérte megfelelő műszaki és anyagi fedezet Nagy Károlyné Vas megyei képviselő Vas megye ipará­nak és mezőgazdaságának eredményeiről számolt be. Elmondotta, hogy az üzemi munkások főleg a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenyben érnek el szép eredményeket, Vas megye mezőgazdasága pedig az ál­lattenyésztésben mutathat fel kiemelkedő sikereket. 1957-hez viszonyítva az el­múlt esztendőben csaknem 29 ezer mázsával több húst ad­tunk országunknak. Most azt tervezzük: 1961 végére 100 katasztrális holdanként csak­nem 40 szarvasmarhánk lesz. Növelni akarjuk sertésállo­mányunkat is. Németh Imre Borsod-Aba- új-Zemplén megyei képviselő elmondotta, hogy az ország- gyűlés ^mezőgazdasági állandó bizottsága részletesen meg­tárgyalta és helyeselte a Földművelésügyi és az Élel­mezésügyi Minisztérium költ­ségvetését. A bizottság tagjai az ülésen számos tennivalóra is felhívták a kormányzat fi­gyelmét. Kiss Máthé Békés megyei képviselő a költségvetés mezőgazdasági részéhez szól­va elmondotta, hogy a szocia­lista szektor aránya megyé­jükben is elérte a 95 száza­lékot. Az országgyűlés pénteken 9 órai kezdettel folytatja az 1961. évi költségvetésről szó­ló törvényjavaslat tárgyalá­sát, majd a legfőbb ügyész tartja meg beszámolóját, vé­gül az interpellációkra kerül sor. (MTI) Rhodesia — Rhodes ellen Kiéleződött a helyzet a Közép-Afrikai Államszövet­ségben: úgy tűnik. Kongó és Angola után újabb válságebe alakul ki Afrikában, méghoz­zá ezúttal a brit gyarmatbi­rodalom egyik legfontosabb területén. A Közép-Afrikai Államszö­vetség két védnökségből, Észak- és Dél-Rhodéziából, valamint egy gyarmatbiroda­lomból, Nyaszaföldből áll. Területe hazánkénak mint­egy tizennégyszerese, lakói­nak száma viszont csak 8 millió. Sokkal többet mond a faji megoszlás: 7 330 000 ban­tu-néger, viszont csak 285 000 európai, ebből is 211 000 Dél- Rhodéziában, 65 000 Észak- Rhodéziában és 9000 Nyasza- földön. Az államszövetség magán viseli a gyarmatosítás klasszikus ismertetőjeleit: a gazdasági és politikai hata­lom. elenyésző számú fehér kisebbség kezében van, amely a legkönyörtelenebb erő­szakkal valósítja meg ural­mát. S van abban valami jelké­pes, hogy most — mint a leg­utóbbi események bizonyít­ják — Rhodéziában is megin­dult a föld az elnyomók lába alatt. Ezt a' hatalmas terüle­tet a brit imperializmus klasszikus alakjáról, Sir Ce­cil Rhodesröl nevezték el. Rhodes vérrel és vassal, de ugyanakkor síma politikai fondorlatokkal hódította meg az angol imperializmus lobo­gója alatt Afrika hatalmas területeit, verte le ellenfeleit, lettek légyen azok íjjal fel­szerelt néger harcosok vagy búr katonák, esetleg liberális angol világpolgárok. A mai Rhodézia területe hajdanán a Matabale néger törzs király­sága volt — Rhodes mester­kedései nyomán 1889-ben azonban brit érdekszférává nyilvánították. A négerek tra­gédiáját az okozta, hogy túl­ságosan gazdagok voltak: földjük aranyat rejtett, smás ásványi kincseket is. A köz- igazgatást az imperializmus régi receptje alapján Rhodes .^társaságára”, a Brit Délafri­kai Társaságra bízták. Ezek- után a társaság fegyveres erő­vel hódította meg a rábízott területet és Rhodéziának ne­vezte eL A Közép-Afrikai Államszö­vetség területei csillagászati profitokat biztosítanak a fe­hér kisebbségnek. Észak-RhO- déziában fejlett az ipar, kü­lönösen a bányászat — itt ez a négerek kizsákmányolásá­nak legfőbb tényezője. Dél* Rhodéziában viszont főleg ül­tetvényes gazdálkodás folyik, s a bennszülöttek rabszol­gákhoz illő körülmények kö­zött robotolnak- Az államszö­vetséget viszont elsősorban azért hozták létre, mert Nya- szaföldön — a legsűrűbben lakott területen — a gazda­sági élet elmaradottsága miatt nagy a munkaerőfel ís- leg — itt ez a nyomor oka. A nyaszaföldiek így az ál­lamszövetség más részeiben vállalnak munkát, rendkívül alacsony bérekért. Ezért fon­tos a gyarmatosítóknak, hogy az államszövetség létét fenn­tartsák, noha azt hevesen el­lenzik az afrilcai lakosság ve­zetői, elsősorban pedig dr. Hastings Banda, a nyaszaföl- di nép harcának vezetője. A négerek helyzetére jel­lemző, hogy míg 1956-ban a fehér dolgozók átlagos évi jö­vedelme az államszövetség­ben 1100 font volt, addig az afrikaiakra — írdd és mondd — 70 font jutott. Észak-Rho- dézia bányászainak 65 száza­léka a bányák tulajdonát ké­pező házakban lakik, s így teljesen ki van szolgáltatva a vállalatnak. A fehérek min­den téren megvalósítják az „apartheid”, az elkülönítés politikáját, amelyet, akárcsak a Délafrikai Unióra, még Cecil Rhodes hagyott rájuk. A négereknek nincs mozgási szabadsága, tartózkodási en­gedélyük munkahelyükhöz köti őket, üzletekbe, épüle­tekbe csak külön bejáraton át léphetnek be — soroljuk-e tovább? A botcsinálta államszövet­ség népei évek óta kitartóan küzdenek egyrészt a kény­szerszövetség felszámolásáért, másrészt emberi, politikai, gazdasági jogaikért. Az afri­kai lakosság hol illegalitás­ban, hol több-kevesebb tör­vényesség keretei között küz­dő pártjai követelik, hogy az ország alkotmányos intézmé­nyei tükrözzék vissza a la­kosság igazi arányait és biz­tosítsák a sokszoros túlsúly­ban lévő afrikai lakosság többségét az alkotmányos szervekben is. Afrika ébredé­sével egyre nőtt a feszültség az államszövetségben, ahol a volt boxbajnokból lett mi­niszterelnök, Sir Roy Welen- sky a legféktelenebb elnyo­mással, a fehér telepesek jo­gainak mindenre kész védzl- mezésével igyekszik letörni a néger nép harcát. London a növekvő feszült­ség láttán egy Monckton ne­vű lord vezetésével bizottsá­got küldött Iá a helyzet meg­vizsgálására és egy új alkot­mány-tervezet kidolgozására. Másrészt értekezletet szervez­tek, amelyen az Észak-Rhodé zia-i néger vezetőkké'. Nkumpulával és Kaundáva! együtt megkíséreltek egy ki- egyezéses megoldást. . (Ken­neth Kaunda különben még nem is olyan régen a Salis- bury-i börtön foglya volt — ez a kerekasztal-értekezlet ennyiben hasonlított a tavalyi brüsszeli kerekasztal-értekez- lethez, ahová Lumumbát pél­dául egyenesen a börtönből vitték, tárgyalni.) A két afri­kai politikus azonban elutasí­totta London fagyos, felemás terveit. Ezt követően, kedden tette közzé Macmillan kormánya a Közép-Afrikai Államszövet­ségnek szánt új alkotmány- tervezetet, amely különben még addig sem megy el a négerek jogainak biztosításá­ban, mint az igen óvatos Monckton-bizottság terjedel­mes jelentése. Welensky, a rhodesi hagyományok folyta­tója, aki egyben az ökölvívó taktikából tudja, hogy a leg­jobb védekezés a támadás, ezt is túl soknak találta. Welen­sky péntekre összehívta a parlamentet, mozgósította csapatait, elutasította a terve­zetet és azzal fenyegetődzik. hogy — jogtalanul persze — kimondja birodalma függet­lenségét. Ezzel az lenne a cél­ja, hogy szabadkezet kapjon négerellenes terrorintézkedé­seihez. Hírek járnak arról is, hogy esetleg csatlakozik a négergyilkos Délafrikai Unió­hoz. S az afrikaiak? Kaunda nem habozott kijelenteni: — „Harcolni fogunk, ha elle­nünk törnek. Túl sokat és túl türelmesen vártunk mosta­náig". Az afrikai vezetők We- ienskyvel ellentétben túl ke­vésnek tartják az angol kor­mány tervezetét, ezért utasít­ják eL „Undorító azt látni, hogyan játszanak népem jö­vőjével” — fűzte még hozzá Kaunda. A londoni és Salisbury-i intrikák cselszövői azonban a tűzzel játszanak, mikor egy nép jövőjével próbálnak lab­dázni. Rhodes unokáinak tu­domásul kell vénniök: nem 1889, hanem 1961 Afrikájá­ban élnek. Erre figyelmeztet­nek a rhodéziai események is. — ar — Bcttintol A BALTI TENGERIG MUNKATÁRSAINK RIPORTSOROZATA AZ NDK-BÓL elefántja” lassan cammog a kikötő felé és mind tisztáb­ban kivehetők a hatalmas óceánjáró komp körvonalai. Egészen közeibe ér s a pa­rancsnoki hídon elegáns svéd lengerésztiszt tiszteleg a ki­kötő német trikolorja előtt. Néhány utasítást mond a mikrofonba, a motorok leáll­nak, a hatalmas acéltest koc­canás nélkül engedelmesen simul parthoz. Megkezdődik a munka: a hajó fara felnyílik, millimé­ter pontosan kapcsolódnak a kikötőpályaudvar és a hajó­csatlakozó sínpárok. Szema­forok színes fényei gyúllnak, váltók kattannak s vasúti sze­relvényt tolat ki a mozdony a hajóról. Az első emelet ma­gasságában híd nyúlik a ki­kötőpavilonról a hajóra, ezen A szolnoki íÜJWo'fiosgíA Falusi híradó — Köszöntő mu­zsika a termelőszövetkezeteknek Szív küldi szívnek szívesen. — Jászkunsági krónika. — Műsor­zárás. az autók gördülnek ki. A kö­zépső fedélzet magasságában az utasok kijárója vezet. Később mindennek a fordí­tottja ismétlődik meg s a Terlleborg új terhével, teher- vonattal a fedélzetén elindul a skandináv partok felé. A német államnak jelentős gaz­dasági előny a norvég—svéd tranzitforgalom lebonyolítása, emellett egyik bázisa is az NDK és a két semleges ka­pitalista ország jó kapcsolatá­nak. A svéd polgárok barátsá­gos, jómodorú emberek, al­katra sokban hasonlítanak a németekhez. Az újonnan ér­kezettek közül vékony, szőke eleven fiatalasszonnyal is­merkedünk meg. Egyébkén' elegáns útiöltözéktől kissé el­üt a meggyszínű piros bőr­csizmája. Ő itt, Sassnitzban rokona' látogatja meg, aztán tovább utazik az ország belsejébf Vásárol majd valamit, aztá^ néhány nap múlva hazameey . — magyarázza kedvesen. * A kompkikötőn túlról env- he halszagot hoz a szél. Ezt természetesen csak az idegen orra érzi — az itteniek már megszokták, hogy a Fischerei, azaz halászati kombinát a vá­ros tradícióihoz tartozik s a tengerparti embernek a? effajta illat szinte az életéhe? tartozik — utunk ide veze­tett. (Folytatjuk.) Varga József — Palatínus József Komphajó — fedélzetén tehervonattal Számára külön hipermo­dern kikötő épült: tiszta üveg, tiszta vas és beton, pa­vilonszerű építmény. Az autók részére spirális beton- utat alakítottak ki benne, külön van a várakozó, az in­duló, az érkező utasok szá­mára hely. A ködös tengeren először az árboc tűnik fel, majd a parancsnoki híd, végül az egész hajó. A „Balti-tenger ren: Rügen szigetét két kilo­méternyi tengerszoros vá­lasztja el a szárazföldtől. Erős vasúti és közúti híd ível át a hullámok felett... Rügen szigete csupa fenyő, csupa pázsit. Három város s vagy három tucat falucska van rajta. * Sassnitz az 55 fok magas­ságában a Rügen-sziget és egész Németország legésza­kibb városa. Jelentős ipar- és halászváros, fontos tranzit- kereskedelmi csomópont Az útjelzőtáblák már Ber­linben mutatják az irányt Sassnitz-felé s a nap minden órájában teher- és személy­autók, vasúti szerelvények igyekeznek erre az ország minden részéből, sőt más or­szágokból is. Itt van ugyanis a skandináv országok belépő kapuja a középeurópai konti­nensre. A Trelleborg nevű svéd komphajó menetrendszerűen naponta négyszer érkezik meg a sassnitzi kikötőbe s négyszer indul vissza a svéd partok feli'. Természetesen a Trellebor got nem valami tiszai vagv dunai komp nagvitott másá­nak kell elképzelni. (11) Szürkület előtt, koromsötét 1 „éjszakában” indultunk to- ' vább Rostockból úgy reggel fél kilenc tájban. (Itt még va- ! lamivel később virrad, mint 1 Berlinben.) Utunk utolsó ál- 1 lomására: Sassnitzba igyekez­tünk. Több mint négy órahosszán át utaztunk. Persze cseppet sem volt unalmas a tartós i kocsikázás. A tipikus kelet- i német városkák egész során mentünk keresztül — elnéze­gettük a fel-feltűnő egykori junker-kastélyokat — néha a távolban felvillant a tenger kékje is. Jegyzetfüzetünkben néhány ' mondat őrzi még a rostock — sassnitzi út emlékeit... Damgarten-Ribnitz pompá3 nyaralóváros a Saaler-öböl mentén. Fejlett ipara, forgal­mas halászkikölője van ... Stralsundban a „Schwerin! udvarhoz” címzett kávéház­ban hat csinos fiatal lánnyal ismerkedtünk meg. Nevelő­pedagógusok a tengerparti „gyermekkertben”. Az egyi­kük volt már Budapesten, a többiek tervbevették az uta­zást. Magyar gyermek is volt az intézetükben — egy csere­akció során... Híd a tenge-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents