Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-23 / 46. szám

I SSL február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vetik a mákot A tlszaföldvári Lenin Tsz- ben tegnap és tegnapelőtt el­készítették a gépeket, ki­ll ofdták a műtrágyát Hét gép végezte a tavaszi szán­tást, egy szórta a műtrágyát. Amennyiben az idő t "Tedi, ma megkezdik a vetést a mák alá elkészített 50 kh-s táblán. Libatömő társulást alakítottak a jászapáti asszonyok Jászapátiban összefogtak az asszonyok és libatömő társulást alakítottak. A tár­sulásnak jelenleg huszonki­lenc tagja van és mintegy hétezer liba tömésére vállal­koztak. A libákat részben a háztáji szaporulatból, rész­ben vásárolt naposjószágok­ból nevelik fel. A társulat szervezett for­mák szerint működik, tagjai saját alapszabályt dolgoztak ki és vezetőséget választot­tak. A libákra már most megkötötték a szerződést, darabonként 10 kiló kuko­ricát és kilónként egv-egy forint felárat kapnak. A fel­árat a közös kasszába teszik az esetlegesen felmerülő ki­adások fedezésére. Koszorúzási ünnepség Szolnokon Ma a szovjet hadsereg születésének 43. évforduló­ján koszorúzás! ünnepség lesz Szolnokon, délelőtt 10 órakor a szovjet hősök em­lékművénél. A város dolgo­zóinak nevében a megyei párt-vb, a megyei tanács vb, a KISZ megye bizottsá­ga és a magyar néphadse­reg képviselői helyezik el a hála és megemlékezés ko­szorúit az emlékművön. Ne visszafelé, hanem előre tekintsenek Szócsata dúl egy idő óta Fegyvemeken, amely elhinti a benne résztvevők lelkében a gyanakvás, a kicsinyeske­dés konkolyát Szaporítja az amúgy is megsokszorozódott bajokat De kezdjük sorjában. Az idei gazdasági évet a fegyver- neki Béke és Búzakalász Tsz gazdái már közösen kezdték. — ZAGYVARÉKASON negyedmilliós költséggel vá­sárolt régi épületből művelő­dési házat létesítenek. Az ala­kítás terveit Berényi építész- mérnök készíti társadalmi munkában. Hogyan emelhetjük as átlagot? A Mezőtúri Mezőgazdasági Gépésztechnikumban szülői értekezletet tartattak, melyen Negyvenhárom évvel ezelőtt alakult a szov­jet hadsereg. Harcban született, harcban edződött erőssé, legyőzhetetlenné. Győzel­mei során milliók szabadultak fel az elnyo­más alól. a félévi tanulmányi eredmé­nyeket beszélték meg. A tanulmányi átlag nem túl magas 3,08. A megyei kö­zépiskolákénál gyengébb, de a technikumok életében még­is fejlődést jelent. A félévi összeredmény ugyanis eddig még sohasem volt hármas fe­lett. Az 1958—59-es tanév el­ső félévében például 2,58 volt a tanulmányi átlag. A javulás egyik oka: be­vezették a felvételi vizsgát, így a jelentkezők közül a leg- alkamasabbak lettek a tech­nikum növendékei. A szülői értekezlet a ser­dülőkor nevelési problémái­val és a következő évi jelent­kezésekkel foglalkozott. A lechnikumban a következő iskolai évre 14—17 éves ta­nulókat vesznek fel. Ezek is­kolájuknál kérjenek „Felvé­teli kérelem” című űrlapot és ezzel jelentkezzenek. Az iskolának mezőgazdasági- és gépész tagozata van. A je­lentkezőknek a mezőgazdasá­gi tagozatra legalább hármas, a gépésztagozatra való felvé­telhez legalább négyes átlag- eredményt kell elérnie. Fánkuly László Mezőtúr Egyesültek. A földterület 2400 kh-ra, a tagok száma kétszáz- kilencvenre — a munkaképes családtagok bevonásával pe­dig mintegy háromszázötven­re nőtt. Az egyesülés előnyét bizonyítja, hogy tavaly még 10 kh föld jutott egy tagra mindkét tsz- ben, az idén pedig 7,86 kh esik. A tavalyi gazdasági eredményét tekintve, mind a Békének, mind a Búzakalász­nak kevés dicsekedni valója van. Előbbi 14, az utóbbi 18,50 forintot osztott egy munka­egységre. Az összevonás után a Búzakalász-beliek most úgy tartják, s azt beszélik, hogy a volt Béke Tsz egyes tagjai „felültek a magas lóra.” Úgy érzik, mostohatestvérként ke­zelik őket. Ezt azonban nem alapozzák különösebb tények­re, csak úgy érzik, s néhány jelből olvassák ki. Az igazság inkább az, hogy a volt Béke tagjai nem egy esetben túlságosan érzéke­nyek, sértődékenyek a Búza- kalász-beliekkel szemben. Azt állítják: bennük még mindig a „prolit” látják. A vélt ellentét forrása azonban régebbre nyúlik visz- sza. Arra az időre, amikor a Búzakalász Tsz a módosabb közép-, míg a Béke a szegény­parasztokból alakult. E hallgatólagos megkülön­böztetésnek azonban alapja nincs. Az embereket, így a tsz-tagokat is, egyetlen mér­cével, a közösség javára vég­zett munka mennyiségével és minőségével mérjük. Az új vezetőség összetételé­vel többen elégedetlenek, mondván: „Nemcsak a Búza­kalász név, hanem a Búza­kalász vezetősége is a régi maradt.” „Kevés ember vi­sel vezető tisztséget a volt Békéből.” Nos, ez sem fedi a valóságot. Az elnök és helyet­tese valóban Búzakalász-beli, de a párttitkár és a főköny­velő a Békében dolgozott. A kot, annál jobban megértjük, hogy mi is az ellenséggel szemben érzett gyűlölet. R omantikus sejtéseim messze elmaradtak az élet és a háború igazsága mögött. Minden egysz«* rübb volt, borzasztóbb és jelentékenyebb. Az őrnagy a háború elején a Baltikumban harcolt. Tartalékból hívták be, és mindjárt egy kis észt város légi védelmére rendelték. Ez a városka még a régi hie­delmekben élt, és senki sem hitte el a németekről, hogy a békés lakosságot bombázzák. Ezért a gyönyörű föveny­parton reggeltől estig mezítelen testek nyüzsögtek; jeni­ről úgy látszott, mintha a tenger sárgás-rózsaszínű tajté­kot vetett volna ki. Az őrnagy gépével a város felett cirkált; pihenőjét és gyermekeit óvta; kémlelte az éget, nem közelít-e ellenség valahonnan. Az ég tiszta kék volt, a tenger meleg és simogató, a fövény forrón aránylóit a napsütésben. Június 29-én történt, vasárnap. Az őrnagy egy „Junkers”-t pillantott meg — balról, a tenger felől köze­ledett — és haladéktalanul nekirontott. De nem volt szerencséje; a fasiszta lövész golyója átütötte a gép oldalát; lejjebb kellett ereszkednie. A „Junkers” kisik­lott előle, s az őrnagy látta, amint a városban fekete gombák támadnak a robbanások nyomán. Füst lepte el a csinos kis házakat. A „Junkers” a tenger felé fordult, s zuhanórepülés­sel közeledett a strandhoz — a sárgás-rózsaszínű emberi testözön a habokba zúdult. Gépfegyverek szórtak golyó­kat a mezítelen gyerekekre, asszonyokra, lányokra. Azok rohantak « tengerbe, mintha a víz menedékül szolgál­hatna. De a „Junkers” másodszor is rárepült céljára; — az emberhullám kicsapott a tengerből, a színes ernyők, sátrak, bódék védelme alá, s mozdulatlan, nagy cseppék­ben ülepedett le a fövenyen. Az őrnagy tébolyult dühében hasztalanul lőtt a tá­volodó fekete pont után. Motorja végül is megállt. Ek­kor észbekapott. Már csak a strandon szállhatott le. Odavezette sé­rült gépét, de az egész fövenypartot hullák borították, nők és gyermekek tetemei, mezítelenségük kiszolgálta­tottságában, szörnyű mozdulatlanságban hevertek szana­szét. Végre a strand szélén talált egy szabad helyet, ott földet ért. Kiugrott a fülkéből és támolyogva megindult; nem tudta hová, mi célból, szemét vérköd homályosította el; nem látott és nem értett semmit, csak men, ment, míg meg nem botlott valamiben. Odanézett, s hátratánto- rodott. M ezítelen kislány feküdt előtte, vállára billentve fejét. A napfény bearanyozta gyengéd bőrét, s könnyű árnyék jéilezte a még fejletlen melle­ket. Keble alatt keskeny véres csík húzódott a bal csípő felé; a hegyes, gyors golyók nyoma, amelyek a gyom­rába hatoltak. Elnyúlt kezében egy könnyű, kék sálat szorított, egyetlen páncéljást, védöfegyverét, amellyel futás közben igyekezett elfedni magát. Az őrnagy felvette a sálat; óvatosan szétfeszítve o még meleg ujjakat. Fogta, és amint nézte ezt a gyermek- és női hullákkal borított fövenypartot, hangtalanul es­küt tett. Az eskü szavait vem mondta el nekem. De akiben emberszív dobog, úgyis kitalálja, s nem felejti, ameddig csak él. — Ezzel alszom, hogy álmomban se hagyjon el a aaűlölst — mondta az őrnagy és felült. IKpártvezetöségben is ott talál- ■hatjuk az egykori Béke * óbb * tagját. i Az egyes vezetők I elleni kifogások »vélt vagyoni megkülönbözte­tések nehezítik az egyesülés utáni munkát. Márpedig min­iden szövetkezeti gazda eddigi fftapasztelatai alapján tudhat- líjja mennyire fontos, hogy éré­sijükét a jövő alakítására. for- «dítsálc, s ne fecséreljék el fe­li leslegesen. H A Béke Tsz volt — és a Bú- j|zakalász új vezetőinek dicsé- sretére mondjuk: erejüket nem f|kímélve, fáradoznak az adan- Mdó ellentétek elsimításán. — § Akiknek kell, többször is el­fe magyarázzák a2 ilyen viták Kibontotta a sálat. Dús rojtját mintha megrágta volna valami. Ahogy jobban megnéztem, csomókat lát­tam rajta; selymes szálai itt-ott kis kígyókba voltak fonva, vagy tengerész csomók ültek rajtuk, akkurátus, szoros kis gömböcsjcék. Nyolc kis kígyó volt és hat cso­mó. Az őrnagy újabb kígyó fonásába kezdett, s közben tovább beszélt: — A mai „Messer” — mondta mosolytalan arccal —; a csomók pedig: bombázógépek. De ne mondja el a mieinknek, még kinevetnének érte, azt mondanák: no lám, az őrnagyunk miféle játékkal szórakozik!... Elhallgatott. Komolyan fonogatta a selyemszálakat, majd felvetette fejét. Arca megdöbbentett. — Pedig nem játék — mondta tompán. — Amíg minden rojtját be nem fontam, egyre csak azt a föveny­partot fogom látni magam előtt... Ha akkor azt a .Jun­kers”-et el nem ügyetlenkedem.., No, jól van, mi újság Moszkvában? Öt óra nulla perckor az egész ezred elindult az őr­nagy által felfedezett ellenséges repülőtér megsemmisí­tésére. Egymás titán szálltak fel a gépek a sötétlő ma­gasba és csodálkoznom kellett rajta, hogyan tudnak fel­sorakozni a vezérgép mögé, amelyben az őrnagy ült. Mintegy másfél óra múlva ugyanilyen rendben, egy­más után leszálltak. Vezetőik, a gyors repüléstől felhe- vülten, csoportokba verődtek és élénken tárgyaltak. Min­den a legjobban ment, az őrnagy bámulatos pontosság­gal, alacsonyrepülésben vezette az egész köteléket egy kis erdő mögül egyenest a repülőtér fölé. A németeknek még lövésre sem maradt idejük. A hajnali sötétségben minden égett, robbant, omlott, megsemmisült. Egyetlen­egy gép sem tudott felszállni. A második és harmadik rajtaütés már csak a megmaradottakkal végzett. Kilenc bombavetőt és nyolc vadászgépet számoltak össze. Az őrnagy még hiányzott. Végre feltűnt az ő gépe is: ismét hosszú lobogóval repült, és úgy látszott, kifogyott az üzemanyagja. Valahogy mégis eljutott a repülőtérig. I és leszállt. Odaszaladtunk hozzá. A kék sál kilógott a | fülkéből: vérfoltok vöröslőitek rajta, tf! — Ezredes elvtárs — mondta az őrnagy, s mozdulat­lanul ülve maradt — azt hiszem, engem ki kell emelni innen. Egy pár semmiség a vállamba, meg a lábamba is jutott.,. haszontalan és káros voltát. Elmondják azt is, szinte na­ponta, milyen elgondolásaik vannak a jövőre nézve, ho­gyan biztosítják az idén a tag­ság nagyobb kedvét, munka­lendületét. Ennek egyik fontos feltétele a premizálás beveze­tése. A premizálás kiterjed a kukorica-, a cukorrépa ter­melőkre éppúgy, mint a ba­romfi-, a sertés-, a szarvas- marha tenyésztőkre. A pré­mium fetétele az átlagosnál jobb munka, jobb eredmény. Az agitáció, a felvilágosító szó másik fő érve az a 30 fo­rintra betervezett munkaegy­ség, amelynek eléréséhez minden tag áldozatos, teljes értékű munkájára szükség van. Sok szövetkezeti gazda ér­tett már a szóból a Búzaka­lászban. Bán Ferenc, a volt Béke Tsz elnöke újságolta: a 320 kh-ra tervezett kukori­cából 120 kh-nak, a 110 kh cukorrépából 49 kh-nak már van „gazdája.” Ezt úgy kell érteni, hogy a tsz vezetősége jelentkezési lapot bocsájtott ki, melyen a tagok önként vál­lalják egy bizonyos kukori­ca-, vagy cukorrépaterület megművelését. — Sokan családtagjaik ne­vében is megtették a válla­lást — magyarázta Strieger Bálintné, a tsz párttitkára. — Így például Tóth János, Szamár Károly, Kopás Ist­ván, Erdei Lajos, Táler Pé­ter, Czifra András, Niszper István, Tukarcs Sándor, vagy Albert Lajos. De számítunk a többi tagra is. A tsz vezetőségének válasza a jobb munkaszervezés, az anyagi érdekeltség fokozása — a Bűzakalász-beli vitatko­zóknak, s annak hangoztatá­sa, hogy ne visszafelé, ha­nem előre tekintsenek. És ez helyes válasz. Az egész mun­kára, minden tagra nézve az lesz a legkedvezőbb, ha egy emberként segítenek a veze­tőknek az új „reformok” győ­zelemre vitelében. Ha nem vonják el a fő feladatról az erőt, a figyelmet a kicsinyes torzsalkodások. Hiszen min­den parasztember jól tudhat­ja: manapság már a végzett munkából ítélünk és semmi másból. Év végén gazdasági ered­ményeik e legfontosabb kér­désre is választ adnak. Bubor Gyula Gyűjtők öröme 6 A közép-angliai Dudleyben • William Westwood nagyobb “ összeget vett fel a bankból egy kötetben. Amikor ott- |fchon szétszedte a köteget, 1 csodálkozással állapította Jfrneg, hogy a közepében egy gólyán bankjegy van, amely- Ének egyik fele minden nyo- j más nélküli sírna fehér pa- jpír, a másik fele a rendes jfont bankjegy nyomását vi­st! soli. A bank felvilágosította || Westwoodot, hogy nem ha­ll misítványról van szó, hanem ■ rendkívül ritkán előforduló Több mint 25 ezer hold őszi vetést fejtrágyáztak Megyénk termelőszövetke­A míg hordágyért futottak, jelentette az ezredes­nek. hogy az első rajtaütés után öt „Messert" látott nyugat felől, arra fordult (és minthogy a repülőtér felett minden simán ment), állandó zavarótá­madással távoltartotta őket, nehogy a mieink munkáját akadályozzák. _ __ Amikor hordágyra tették, láttam, hogy riadtan pil- Szelei már " januárban” meg- lant szét. Felvettem a földről a sálat. Egészséges baljába | kezdték az őszi kalászosok f°8ta- fej fejtrágyázását. E munkába OsszecsókoloztunTc. <j|a műtrágyaszóró gépek mel­— No, lesz most munkája a gyógyulásig — mondtam |lett mind fokozottabb mér- halkan. — Kilenc csomó és nyolc kígyófonat .. gtékben bakopcsolódnak a nö­Rámmosolygott, mint egy gyerekre, aki nem ismeri Ivényvédő állomások repülő- a játékszabályokat. ft gépei is. Február közepéig — Nem, ezek nem az enyémek... A fiúk lőtték le. ^megyénkben több, mint 25 Én csak egy kígyót fonok: azért az'ötből egyet mégis ijezer hald őszi vetést szórtak csak eltaláltam... »meg műtrágyával. A hordágy megmozdult, s a bosszuló hős egy időre * Négyezernégyszáz holddal félrevonult a harcokból, kék sáljával letakarva, amelyet Éja szolnoki járás vezet, utána vérével öntözött — gyűlölet fűtötte, tiszta vérével. ft sorrendben a kunszentmár­Itoni, jászberényi és a jász- íBrodszky Erzsébet fordítása) ; apáti járás következik. nyomdai hibáról. Westwood elhatározta, hogy a „félig nyomtatott” font bankjegyet eladja a legtöbbet kínáló gyűjtőnek. (A* „Arbeiter Zeitung”-M!) CSALÁDI HÁZ ÉPÍTÉSÉT, lakás átalakítást, szere lési és egyéb javítás munkákat szakszerűéi és olcsón vállalják Szolnok megyei építő ipari és vegyesipar KTSZ-ek.

Next

/
Thumbnails
Contents