Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

♦ 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L fefemiír SÍ fíirfeio A Nap kél: 6.40 h-kor, nyugszik: 17.16 h-kor. A Hold kél: 10.37 h-kor, nyugszik: 0.36 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: felhős, párás, sokfelé ködös idő. Né­hány helyen ködszitálás, ki­sebb eső vagy kisebb havazás. Mérsékelt délkeleti, déli szél. Várható legmagasabb nappa­li hőmérséklet: 2—6 fok kö­zött. «. A JELENLEGI külpoli­tikai helyzetről Árvái István, az MSZMP MB osztályveze­tője tart holnap este elő­adást Szolnokon, a TIT klubjában. — „FELEDÉKENY” VA­SÁRLÖK ! A szolnoki 1 szá­mú önkiszolgáló boltban is­mét öten próbáltak visszaél­ni a bizalommal. Séra Bélá- né (Ibolya u.) 8 Ft, Klimkó Béla (Beloiannisz n.) 3 Ft, Szarvas Andrásné (Ságvári körút) 18.20 Ft, Gergely Te­rézia (Malinovszki u.) 3,60 Ft, Vince Dezsöné (kertvárosi is­kola) 16,20 Ft értékű kifize­tetlen áruval igyekezett „meglépni”. — ITTAS SZEMÉLYT szolgált ki Marosi János pin­cér Szolnok, Fiumei út 40. szám alatti lakos. A szolnoki városi és járási rendőrkapi­tányság szabálysértési elő­adója 180 forintra bírságolta. Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bizottság» rn a Megyei ranác* lapja Felelős szerkesztő: Varga lözset Szerkesztőségi Szolnok, trodanáz. l emelet Telefon-. 20—91 ts—20. 20—so Kiadja a Szóin >k megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: FOlemen balog Kiadóhivatal: Szolnok, irodaház, földszint 1 Telefon: 20—0« A laput előfizetesDen es árusí­tásban a Szolnok megy® p *■ »hivatalok es «ókpnstáh ter­jesztik. A lap előfizetési dija egy hóra U.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál es kézbesítőnél Szi.m .Ki Nv mos vállalat 1961. február 21. — 682 Felelős nyomdavezető: Mészáros Sándor fatniai 22 Sztrda Gerson Minden relatív A hajnali vonat megérkezett Ujszászra és a korán-ke­lők szektája elfoglalta a várótermet. Ott volt a rendőr is, aki némi várakozás után elkérte egyik-másik utas sze­mélyi igazolványát. Egy cigányasszony magabiztos mozdu­lattal nyújtotta át az igazolványt. Arcán is látszott, hogy neki az égvilágon senkitől sincs félni valója. A rend­őr kérdezősködött: — Hol dolgozik? Szolnokon, — Mióta? A menyecske megfelelő mozdulatot tett a beláthatat­lan idő érzékeltetésére és így válaszolt: ist Van annak már, kérem... talán — egy hónapja is. — szp — Cf.aresa szálakat szőtt TAKÁCS mNapi áron* ­A jászberényi Takács Gé­za (Álmos út 1.) nem haszno­sította főiskolai végzettségét — inkább a szövetkezeti gaz­dák kárára tömte saját, fe­neketlen zsebét. Megismerkedett a jászdó- zsai Petőfi Tsz egyik tagjával, Szabó Balázzsal. Az ismeret­ség révén a tsz-szel áruérté­kesítési szerződést kötött. — Eszerint Takács Géza adta el Budapesten — „napi áron” — a tsz dinnyéjét, paprikáját, gyümölcsét. A „napi áron” eladást Ta­kács úgy értelmezte, hogy a tsz-től 70 fillérért megvett paprikát 1,10 forintért, az 1,10 forintért átvettet 1,70- ért értékesítette. Hasonló mó­don élt vissza más, jászdó- zsai, jászapáti, jászárokszál- lásl tsz bizalmával. Az így szerzett illegális jö­vedelmet Takács azzal tetéz­te, hogy a jászapáti Alkot­mány Tsz-től 7 ezer 500, a jászszentandrási Petőfi Tsz- től 3 ezer, a jászanáti Kossuth Tsz-től 2 ezer forintot sik­kasztott. A furcsa szálakat szövő Takács Jászjákóhalmán — a „szolgálatai fejében jutal­mazott” — ifjú Hasznos Já­nos órásmester Segítségével teremtett kapcsolatot a Béke Tsz-szel. A tsz-től 28 ezer ki­logramm csirkét vett át 27 forintos kilogrammonkénti áron; majd a bromfi kilóját 28,50—30 forintért adta el. Dr. Bartók István járási ügyész indítványára Takács Géza vagyonára bűnügyi zár­- sa 'át zsebre latot rendeltek el; az élel­mes (?) Takács ugyanis 20 ezer forintot meghaladó ösz- szegű kárt okozott a termelő- szövetkezeteknek. Takács Gézát árdrágító üzérkedéssel és a társadalmi tulajdon sérelmére ismétel­ten elkövetett sikkasztás bűn­tettével, ifjú Hasznos Jánost pedig árdrágító Üzérkedés bűntettével vádolja a jász­apáti járási ügyészség. Takács és Hasznos március­ban áll a jászapáti járásbí­róság elé. Illllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllllllllllltttll — KÉT NŐTANÁCSI ren­dezvény. — Ma este 6 órakor Szolnokon a Délibáb úti ál­talános iskolában „A világ asszonyainak küzdelme a mű­velődés jogáért” címmel dr. Lengyel Bertalanná, a nőta­nács vb tagja; holnap este 6 órakor a Nyúl utcai általá­nos iskolában „Kiváló asz- izonvok” címmel Pí«z*or Jó- zsefné tanár tart előadást. — TANÁCSTAGI fogadó­óráját dr. Salló Ferenc, a 6. számú megyei választókerü­let tanácstagja holnap dél­után 3—6 óráig Szolnokon, a Rákóczi úti iskolában tartja. — MUNKAVÁLLALÓ ér­tekezletet tartanak ma este 6 órakor Szolnok öt bölcső­déjének vöröskeresztes tagjai a Szabadság tér 7 szám alat­ti bölcsödében. Az értekezle­ten — amelyen dr. Szittya János főorvos is részt vesz — a városi Vöröskereszt meg­segítésének módját tárgyal­ják. DCuniágl TÁNCOK zl&ldún Megyénkben is bemutatkozott a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese A jászkiséri művelődési ház előtt barna Pobjeda gépkocsi áll meg, rendszámtábláján ismert két betű: RA... Pol­gári ruhás férfiak szállnak ki belőle, rendőrtisztek. Rác­kevei Andrásnét, a kultúr- ház gondnokát keresik. Korai a szenzációéhesek öröme: a fővárosból érkezettek nem bonyolult bűnüg'r szálait bogozzák, hanem a falusiak élménygazdag estéjét készítik elő. Fényes László a rövide­sen megérkező Duna Művész- együttes „útimarsallja” és ügyelője, Gyárfás László pe­dig a konferanszié... Kisvártatva pótkocsis te­herautóval érkeznek a műsza­kiak. Míg néhányan a har­minchat művész felszerelé­sét tartalmazó tizennyolc lá­dát szállítják a kellemes me­legre fűtött öltözőkbe, mások a színpadvilágítás megjavítá­sán fáradoznak. Míg a nézőteret lassan el- özönli a közönség, a leeresz­tett függöny mögött a tánco­sok tartják a — szakmai nyelvükön mondott — szín­padbejárást. Az együttes ne­gyedik esztendeje járja az rfiáját Náfrádi László ter­vezte, zenéjét összeállította Petrovics Emil. Szilaj ritmusra lendülnek a lábak, dobbannak a vilá­got jelentőnek nevezett desz­kák. Igazi paraszti virtussal járják a táncosok, kiknek mindegyike — egy kivétellel — parasztlegény. Már az el­ső műsorszámra ráadást kö­vetel és kap a publikum. szó legnemesebb értelmében. Ebben a truppban nincsenek sztárok, nincsenek „húzó­nevek”; a társulat egészének szoros együttműködése, a ki­vételes hozzáértéssel össze­állított műsor az, amiről az újságíró mesterség szabályai szerint csak az írás legvégén lenne szabad kimondanunk: Sikert aratott. A kis jász község művé­szetbarát közönsége most szemtől-szembe láthatja — s hallhatja — az országosan ismert Máthé Jolán népdal­énekest, a klarinét-virtuóz Zsákai Lászlót, a hírneves Rácz-dinasztia cimbalomsző- listáját, Rácz Gyulát. Puskás Sándort „felfedeznünk" nem lenne illő (inkább felesle­ges ...), ám míg a ráadás­ként adott „Hazám, hazám” áriát követő tapsorkán zúg, haddszóljunk róla röviden, szívünk szerint: Magasfokú énekkultúrája az arcjáték, a gesztusok olyan finomságá­val párosult, mely operaházi mértékkel mérve is igaz mű­vészet. Jelenet a cigánytáncból Az üvegestánc zárójelenete országot; ki tudja, hányadik művelődési ház színpadán mutatja be pár perc múlva tudásét, felkészültségét? ... Elcsendesedik a terem, a fénylő szürkebársony füg­göny meglebben, Gyárfás László jólszabott szmoking­ban lép a közönség elé, s be­jelenti az első műsorszá­mot: — Kunsági táncok. Koreog­Brahms V. és VI. magyar táncát Mészáros Tivadar ve­zényli. Vezényli? ... Inkább együtt éli át a zenekarral; együtt élvezi a közönséggel. Ez a nem is oly könnyen megteremthető kapcsolat már az első műsorszám első per­ceiben létrejött, s mindin­kább fokozódik. A Belügy­minisztérium Duna Művész- együttese valóban együttes a Szokás — rossz szokás! — az esztrádműsort egykalap alá sodorni — és általánosít­va szidni — a könnyű műfaj színvonaltalan selejtjével. A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének Jászkis- éren látott műsora meggyőző erővel bizonyítja, hogy „tar­ka” programot is lehet ma­gas kulturális színvonalon nyújtani; „csak” érteni kell hozzá.,„ Borváró Zoltán EZÚTTAL nem Vörös­marty drámai költeményéről, hanem két szomszédos mű­velődési házról szól az írás. Az egyik hatalmas, büszke kultúrpalota a nagy cipőipari kombinát tőszomszédságában. A másik jóval szerényebb, kissé kopott, de barátságos épület. Ez sincs messze — mindössze néhány kilométer választja el elegánsabb és modernebb „sorstársától”. Ez a tiszaföldvári művelődési otthon. Mint iskolából emlékezhe­tünk. a két szomszédvár hí­res volt lakóinak gyűlölködé­séről, amely azután tragédiát okozott. Hogyan is áll etekin- tetben a mi két szomszédvá­runk? Nem kell rosszra gondolni. Gyűlölködésről itt szó sincs, ezzel szemben ... no, de men­jünk sorjában, módszeresen. Tiszaföldvár felnőtt lakos­ságának jelentős része indul el reggelenként autóbuszon, kerékpáron, vonaton a szom­szédos Martfűre dolgozni. Műszak után megindul az áradat visszafelé. A martfűi kultúrpalotába csak azok jár­nak délutánonként esténként, akik helyben laknak. A töb­biek a földvári művelődési otthonba járnak tanulni, szó­rakozni. Az lenne természetes, hogy a gyár minden ^eszközzel segí­tené, támogatná a peremköz­ség művelődési otthonát, hi­szen saját munkásainak könnyítené meg a művelő­dést, tanulást, szórakozást. De ez nem egészen így van. — Kaptunk a martfűiektől egy keskenyvetítőgépet — mondja erről a művelődési otthon igazgatója —. amit jól felhasználunk a külterületi iskolákban, tsz-ekben a játék­filmvetítéshez. az ismeretter­jesztéshez. Ezenkívül azonban nem igen érezzük a gyár tá­mogatását. De nincs is szük­ségünk rá — élesedik ki a hangja — megvagyunk a ma­gunk emberségéből. ÉRDEKES megállapítás. „Tanúként” hallgassunk meg két kultúrmunkást. két olyan embert, akik minden szabad percüket arra áldozzák, hogy Földvárnak színvonalas kul­túrája legyen. Tríz György géplakatos. Tizenhárom éve dolgozik a gyárban és ugyanannyi ideje kultúrmunkás. Afféle kultu­rális ezermester, aki vezeti a zenekart, keskenvfilm-vetítő- gépet kezel és ha kell, felül a szekérre és a vetítőgép meg egy TIT előadó társaságában elindul a tanyák közé. Ha kell, ő is tart előadásokat. — Eddig egy műszakban dolgoztam, most három hete két műszakos beosztást kap­tam. A gyárban többezren dolgozunk. Földváron viszont egyedü} vállalom a tanyákra- járást, a vetítést. Ha délutá- nos vagyok, ez most mind el­marad. Kértem már, hogy egy műszakban dolgozhas­sam, de ezt nem teljesítették még eddig. — No és a munkások ér­deklődnek az előadások iránt? — Erre az a jellemző, hogy hetvenen—nyolcvanan, szá­zan, sőt legutóbb egyik elő­adáson háromszázhuszan vol­tak. Ezeknek 50. sőt néha 70 százaléka Martfűn dolgozik, de itt érdé' ’ődik a kultúra iránt. Egy éve még igen ke­vesen jártak, de az érdeklő­dés, a tanulási láz most ma­gasra szökött. Ezt mi is tapasztaljuk. Akikkel beszélgetünk, mind azt mondják: érdeklik őket a különböző előadások, a tudo­mány, az irodalom, a művé­szet egyes kérdései. Szabó Ferenc, Patkó János. Halász István, Fehér Lajos és a fele­sége mind üzemi dolgozó és kevés az olyan rendezvény, amelyikre el ne jönnének. Kevésbé rendszeresen, na­gyon sokan járnak rajtuk kí­vül is az előadásokra. A mun­kásakadémiát is sokan láto­gatják, S egy közbevetett kér­désre tudom meg. hogy az előadókat nem a gyártól kap­ják, hanem a helyi TIT szer­vezettől. Az értelmiséget, kü­lönösen a gimnázium taná­rait illeti dicséret szorgalmas munkájukért. GYULAI Péter nyílthomlo- kú, magas fiatalember. Há­rom tánccsoportot is szerve­zett, emellett elvárják, hogy a gyár saját csoportjában is táncoljon. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy színjátszó is, elmondhatjuk, kevés ideje van. És ő mégis nagy öröm­mel csinálja mindezt. Nyolc általánost végzett. És ahogy a művelődési otthon igazga­tója elmondja róla: kiművelt emberfő. A népművelés terén végzett sokoldalú lelkes mun­ka tette azzá. ö a tiszaföld­vári fiatalok nehézségeit so­rolja. — A fiatalok hetven száza­léka a cipőgyárban dolgozik. Ha hazajönnek, alig van szá­mukra szórakozás. Van egy éttermünk — bár ne lenne. — Ott kultúrált módon szóra­kozni nem lehet. A cukrászda este hétkor bezár, csak tud­nánk, miért? Nagy szüksé­günk lenne egy zenés cuk­rászdára, ahol szolidan szóra­kozni, esetleg táncolni is le­hetne. Vagy egy kultúrált szórakozást biztosító étterem­re. Az egyetlen, aminek na­gyon örülünk, az az ízlésesen berendezett KISZ-klub Klub­est, sajnos, csak vasárnap van, de az nagyon nívós, szó­rakoztató: dupla vagy sem­mit társasjátékokat játsszunk. Ennek létrehozása és jó mű­ködése Tóth Antal művelő­dési otthon igazgató érdeme. De, sajnos, ez kevés. Tóth Antalról egyébként csak j§t hallottunk, akárki­vel beszélgettünk. Nagyon so­kat lendített a tiszaföldvári kulturális életen. Ott-tartóz- kodásának másfél éve alatt — különösen az ismeretter­jesztés terén — tett sokat. De joggal büszke a színjátszó­stúdióra is, amely megyei vi­szonylatban is figyelemre-' méltó. Három csoportra osz­lanak a színjátszók (ök is majdnem mind gyáriak) és forgószínpadszerűen foglalko­zik, az egyik csoport elmélet­tel, a másik háromfelvonásos színmű betanulásával, a har­madik rövid műsorok, szava­latok előadásával. így elér­hető, hogy minden csoport­tagot állandóan foglalkoztat­ni tudnak. Erről két fiatal ci­pőgyári munkáslány, Bartus Erzsébet és Méri Júlia, a stú­dió tagjai számoltak be. Látszólag Igaza van tehát Tóth Antalnak, akkor, ami­kor kijelenti:- nincs szüksé­günk Martfű támogatására. Azért mi úgy érezzük, esy- ben-másban igen is nagy szükség lenne az együtt­működésre. Segíthetne például abban, hogy műszaki előadókat kül­dene az eddigieknél gyakrab­ban Földvárra. Rendezhetné­nek tapasztalatcserét a két intézmény kulturális rnunká­sianak bevonásával. Közben­járhatnának abba, hogy a gyár autóbuszát egy-egy ki­rándulásra — méltányos térí­tésért — kölcsönadnák a ti­szaföldvári kultúrosoknak. Javarészük úgyis gyári dol­gozó. Jó lenne a földvári szín­játszókat gyakrabban szere­peltetni Martfűn és viszont Tanulnának mindnyájan. A földvári színjátszók díszletne­hézségekkel küzdenek, Mart­fűn kitűnő díszletfestő van. Segíthetne? Biztosan. Az öt­leteket lehetne sorolni, de a helybeliek bizonyára sokkal többet tudnának mondani egy-egy tapasztalatcsere meg­beszélésen. VÉGÜL egy jellemző kis párbeszéd: — Hányszor járt a martfűi kultúrházban? — kérdezzük Tóth Antalt. — Sokszor. — Mikor járt itt a martfűi művelődési ház igazgatója? — Körülbelül egy éve. Két szomszédvár. Mindket­tőben igen jól megy a műve­lődési munka. Lipp József, a martfűi igazgató jő szakem­ber — szereti a kultúrát Ugyanezt mondhatjuk el nyu­godt lélekkel Tóth Antalról is. De ha külön-külön jő eredményeket :mek el) mennyivel többet tudnának tenni — együtt. Ezen talán érdemes lenné elgondolkozniuk, EL *, KÉT SZOMSZÉDVÁR SZOLNOK I /Jf m e 9 y e 1 J&Jf érj Jmwk §B fi Jp*®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents