Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961- február 1. Visszavonulással fejeződött be a Mobutu-zsoldosok támadása LEOPOLDVILLE AP-jelentés szerint Leo- poldvilleben úgy tudják, hogy a Mobutu-féle zsoldosoknak hétfőn nem sikerült megszilárdítani helyzetüket a kongói törvényes kormány ellenőrzése alatt álló keleti-tartomány területén. Bár a kongó' lázadók egyik szóvivője hangoztatta, hogy a zsoldosok elérték Basokot, a jelek szerint a kongói törvényes kormány csapatainak ellenállásába ütköztek és visszavonultak Ba- soko térségéből. Az ENSZ leopoldvillei képviseletének egyik szóvivője hétfőn foglalkozott azzal a légitámadással, amelyet egy állítólag „ismeretlen nemzetiségű” repülőgép hajtott végre Manono északkatangai város ellen. A szóvivő nem vett tudomást róla, hogy Csőmbe, Katanga szakadár „miniszter- elnöke” felvonultatta zsoldosait Eszak-Katangának a kongói törvényes kormányhoz híi baluba-törzs-lakta területei ellen, hanem azt kívánta elhitetni, hogy az ezen a területen fekvő Amono ellen végrehajtott banditatámadás az ENSZ-szel szemben elkövetett ellenséges cselekmény. Mint hozzáfűzte, az ENSZ semmiféle előzetes figyelmeztetést nem kapott és ezért a támadás felkészületlenül érte a Manonóban állomásozó ENSZ-egységeket A szóvivő nem tiltakozott a manonói polgári lakosságot ért támadás miatt, hanem bejelentette, „az ENSZ-nek a fennálló helyzetben nincs más választása, mint kivonni csapatait Manonóból”. Az ENSZ-nek ez az intézkedése követi a korábbiakat, amikor a rendfenntartással megbízott fegyveres egységeinek kivonásával elősegítette a lázadók támadásait a kongói törvényes kormány ellenőrzése alatt álló területek lakosságával szemben. NEW YORK Az AFP New York-i jelentése szerint a Biztonsági Tanács szerdán tartja „egyik legnagyobb jelentőségű ülését”, amikor ismét Kongó kérdésével foglalkozik és meghallgatja Hammarskjöld jelentését. Az ENSZ-főtitkár főképpen az ENSZ kongói fegyveres erőinek problémáját akarja a tanács elé terjeszteOjsághír: Csőmbe emberei elrabolták és Katarijában őrzik Lumumba miniszterelnököt. Csőmbe: Itt talán biztonságban lesz .., ni. Ismeretes, hogy több ország az ENSZ rendfenntartó erői rendelkezésére bocsátott csapatok visszahívásával tiltakozott az ENSZ kongói magatartása ellen. A Biztonsági Tanács elé kerül szerdán az úgynevezett „Casablanca! csoport” tiltakozása Lumumbának, Kongó törvényes miniszterelnökének elhurcolása ellen, továbbá az a panasz, amelyet a kongói árulókat képviselő Kaszavu- bu elnök nyújtott be az Egyesült Arab Köztársaság állítólagos „kongói beavatkozása” miatt. LEOPOLDVILLE Leopoldvilleben bejelentették, hogy Joseph Ileot, a Ka- szavubu-féle árnyék-kormány miniszterelnökét választották meg a különböző lázadó csoportok ellentéteinek kiküszöbölésére Leopoldvillebe ösz- szehívott „kerekasztal-érte- kezlet” elnökének. (MTI) Spaak lemondott Párizs (MTI). Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint Paul Henri Spaak belga politikus, a NATO főtitkára kedden délelőtt lemondott erről a tisztségéről. Spaak 1956 óta volt a NATO főtitkára. Egyes kommentárok Belgium valószínű új miniszterelnökeként emlegették az Északatlanti Szövetség távozó főtitkárát Újabb merénylet Franciaországban a kommunista pártház ellen A keddre virradó éjszaka fasiszták felgyújtották a Quartier Latin-ben, Párizs diáknegyedében a Francia Kommunista Párt szervezetének helyiségét. A kivonult tűzoltók eloltották a tüzet. Az anyagi kár jelentős. — (MTI) . 4 japán lapok a kormány Tokió (TASZSZ). A vezető japán lapok élesen bírálják a kormány programját, amelyet Ikeda miniszterelnök és Kosza ka külügyminiszter ismertetett az alsóház plenáris ülésén. A várakozások ellenére — írja a Mainicsi — a miniszterelnök parlamenti beszédében semmi újat nem mondott az ország külpolitikájáról. Mély sajnálkozást ébreszt az a tény, hogy Ikeda felszólalásából nem érződött ki a szándék, hogy Japán önálló külpolitikát folytasson. Ez különösen világosan megmutatkozik a kormányprogram Kínára vonatkozó megállapításaiból. Egy másik burzsoá lap, az Szahi így ír: sajnos, a miniszterelnök és a külügyminiszter felszólalásában nem tett említést olyan konkrét intézkedésekről, amelyekkel a éleden bírálják programját japán kormány javítani akarna a nemzetközi helyzeten. • A Japán Szocialista Párt követelésére a kormányzó liberális demokrata párt kedden kötelezte elnökét, Ikeda miniszterelnököt, hogy vonja vissza azt a kijelentését, amelyet hétfőn a semlegesség politikájáról tett a parlamentben. Ikeda ugyanis kijelentette, hogy a semlegesség politikája elfogadhatatlan Japán számára és csak a „kis és a gyenge” országok folytatnak semleges politikát. Ikeda késznek mutatkozott kijelentése visszavonására. Az okinavai törvényhatósági szervek képviselői Kennedy elnökhöz és Rusk külügyminiszterhez intézett üzenetekben követelik, adják vissza Okinava lakosságának közigazgatási jogait. (MTI) KÜLPOLITIKAI JANUÁR 30-ÄN az osztrák rendőrség politikai főosztályának nyomozói Linzben letartóztatták a 47 éves Stefan Schachermayert, aki a náci időkben Ausztria „felső-dunai gau-inspekto- ra”, tartományi felügyelője volt. Néhány héten belül ez immár az ötödik magasállású letartóztatott fasiszta tömeggyilkos. Felmerül a kérdés: mi az oka annak, hogy másfél évtizeddel a hitleri birodalom összeomlása után hirtelen sor került ezekre a letartóztatásokra? Hogy lehet az, hogy ilyen rövid idő alatt, kényelmes, gyors nyomozással el lehetett fogni öt fasiszta főkolompost, miért nem lehetett ugyanezt, ugyanígy már sokkal korábban megtenni? ELŐSZÖR 1960. december 20-án egy csaknem tizenhat évi késéssel kiadott bonni körözési lista nyomán néhány nap alatt elfogták Karl Richard Baert, Auschwitz utolsó parancsnokát. Baer működése alatt többek között 350 ezer Magyarországról elhurcolt áldozatot öltek meg a legnagyobb haláltáborban — 46 nay alatt. Az összeomláskor Baer könnyűszerrel szerzett hamis igazolványt a nyugatnémet hatóságoktól, sőt olyan írása is volt, amely szerint ő kifejezetten áldozata a hitleri rendszernek. Még elgondolkodta- tóbbá teszi az ügyet az a tény, hogy Adenauer rendőrségének ennyi időn keresztül „nem tűnt fel”, ki az az Egon Neumann nevű úr, akivel az utolsó auschwitzi parancsnok felesége. Maria Josepha Baer ennyi időn keresztül nyíltan és zavartalanul együtt éL Ha egy kicsit utánanéztek volna, megtudják — ha ugyan ez újdonság lett volna egyáltalán számukra — hogy Baemé... Baerrel él. A MÁSODIK letartóztatásra 1961 első napjaiban került sor: egy bécsi nyomdában elfogták Franz Novakot, Eichmann egyik legközvetlenebb munkatársát, az egész fasiszta halálgépezet elsőszámú „szervezési szakértőjét”. Az osztrák sajtó megdöbbenéssel állapítja meg, hogy Novakot 1945-ben elfogta az amerikai hadsereg, aztán — mindmáig megállapíthatatlan okokból — szabadon is engedte. A HARMADIK letartóztatott Leopold Schumm, 52 éves építőmester volt, akiről csodálatosképpen szintén csak „most derült ki”, hogy Eichmann hírhedt. SS- rendőrhadosztályának tisztjeként csehszlovákiai és lengyelországi vérengzésekért felelős. Franz Murer stájerországi birtokos volt a negyedik letartóztatott. Murer a litvániai Vilna helyőrségének korlátlan hatáskörű SS-biz- tosa volt, aki személyesen felelős több mint 60 ezer polgári lakos lemészárlásáért. A hírügynöségek felhívják a figyelmet arra a jellemző adatra, hogy a vilnai Cestapo-épület előtt Murer személyesen lőtte agyon Lewickát, az európa- hírű lengyel származású énekesnőt. A kései bonni körözés ötödik eredménye — mint mondottuk — a most elfogott Stefan Schachermayer. FELTETT KÉRDÉSÜNKRE, a „miért éppen most?”-ra csak egyetlen válasz képzelhető el. Az Eichmann-ügy mélységesen aggasztja Bonnt, amely hirtelen szeretné azt a látszatot kelteni a nemzetközi közvélemény előtt, hogy Nyugat-Németországban is folyik a náci főbűnösök üldözése. Ezért bocsátotta ki nagykegyesen Adenauer rendőrsége ezt a ki tudja, hány éve őrzött egyetlen listát Egyet a sok közül. r r A politika műhelyeiben A korszerűsített utcai árus. A fon segít a silány áru nyakba akasztott mikro- reklámozásában. VIII. Arról beszéltem mindeddig, amit az utazó láthat és élhet át: sokmindenről nem szóltam, egyrészt, mert két éve már ezeken a hasábokon elmondtam, másrészt pedig meg akartam maradni az utazó szemléleténél. Nem szóltam a filmekről, amelyek pedig tanulságosak, erényeikben és hibáikban egyaránt, nem szóltam a politika viharairól, amelyek pedig hevesen kavarogtak látogatásom idején is — ezeket a viharokat otthon is figyelemmel kísérhetjük. Nem mellékeltem a szomorú statisztikát, amelyekből kiderül, hogy a Délvidék lakóinak élet- színvonala — éppen fele az északiaknak — hiszen ehhez csak a statisztikai zsebkönyvet kell fellapoznod. S ha jártam a Porta San Paolo- nál, ahol néhány hónapja heves összetűzés zajlott le a Tambroni-kormány rendőrei és az antifasiszta tüntetők között — az már régen volt. Nem említettem a kereseteket és a kiadásokat sem: bár elmondhatom, úgy éreztem, nem cserélném el még a viszonylag jobban kereső rétegek valamivel wnonsahb élet- színvonalát sem azért az árért, amit fizetni keli érte: UTAZÁS DÍLRE (7. folytatás.) Egy férfi odalép és ezer lírát nyújt át. A varázs hat: nem hiszem, hogy a körben- álló asszonyok és férfiak közül bárki is esernyőt készült volna vásárolni. Most egy pillanatig én is a zsebemben kotorászom: aztán észbeka- pok Hiszen nincs szükségem esernyőre, soha nem is készültem venni. De körülöttem mindenki ezreseket halász elő — nem csoda, ha én is majdnem bedőltem. Később megint találkoztam az árussal: ekkor is épp az ezer líránál tartott és egy férfi ismét elővette pénztárcáját. Meglepetve néztem: ugyanaz volt, aki már az előbb is elsőnek vásárolt, íme, a lélektan. Mintsem, hogy ketten kiabáljanak, egy beszél, a másik vásárol: « nyáj jön utána. És istenem, mindez a ravaszkodás, erőfeszítés, rohanás, kiáltozás miért, micsoda parányi haszonért... De mennyivel jobb ez is, mint a munkátlanság, amely annyi és annyi ember sorsa itt Nápolyban. Azt olvasom egy újságban: ebben a városban 80 ezer ember nem tudja reggel, mit eszik estére. És mégis, a nápolyiak szeretnek élni, a simogató tenger partján. Elüldögélnek a via Ca- racciolo korlátjain, szívják cigarettájukat, rövid szavakat vetnek oda egymásnak és bámulják a suhanó amerikii luxuskocsikat — az itt állomásozó amerikai flotta tisztjei száguldanak rajtuk — a fényes asszonyokat, a tenger hullámait. S ha már nagyon keserűvé válik a dolce far niente, az édes semmittevés — felülnek valamelyik hajóra és szerencsét próbálnak az Óceán túlsó partján. De csak végső esetben, mert Nápoly mégiscsak Nápoly. Talán sehol a világon nincs még egy olyan utca, mint a piacok utcája Nápolyban. Árad a tömeg, a szegény délolasz tömeg, s mindent megtalál itt. A suszterek az olcsó tömegcipőket a falra függesztik és az asztalokon mély dobozban egységáron kínálják; fényképet készítek s az üzlet homályából bizalmatlanul tekint rám, nem odavaló külföldire, egy száraz öregasz- szony. Fiatal kamaszok péksüteményt kínálnak — eqy bicikli csomagtartóján áll a kosár, vásárolhatsz friss gyümölcsöt és használt pulóvert, harmatos virágot és tömlőszerű polipot, törperádiót és főtt-tésztát — minden van itt, ami szűk pénztárcára méretezhető. Feljebb, a Vomero csúcsán ott feszít az előkelő Nápoly. Fehér, magas, áramvonalas álompaloták, fényes, méregdrága üzletek, szállodák a „jobb” közönségnek. Divatos emberek, óvták százai, külön sajátos világ. Jártam itt is. Távolban, a tegerben Capri csúcsainak csodás kontúrja ragyog, a mélyben, a kikötő mólóinál játékhajók ingartak. az őrök bizonytalanságért. És jó volt tudni, hogy nálunk végérvényesen eltűntek a nyomor és a fényűzés olyan éles ellentétet De mint utazó, két ízben is betekinthettem a politika műhelyeibe: úgy érzem, erről lehet és érdemes is beszélni. Egyízben belépőjegyet kaptam a Montecitorio-ra, az ólasz parlament újságírópáholyába. A napirenden a községtanácsi választások kiírása szerepelt: fontos politikai kérdés. (Azóta a választások végetértek és a kommunista párt, a baloldal erejéről adtak bizonyságot.) Az Oszlop terétől nem messze áll a parlament épülete. A környező parkírozóhelyeket elöntik a képviselők gépkocsijai. A főkapuban minden belépőt tisztelgéssel üdvözöl az őr: igaz, hogy itt csak képviselők és miniszterek léphetnek be. Ha netán nekünk tisztelegnének, az csak tévedés lehet. Mi viszont a hátsó bejáraton lépünk be parlamenti tudósító ismerősömmel: felvonó visz magasba és végül helyet foglalunk a karzat egyik újságíró páholyában. A falba épített hangszóró közvetíti a felszólalásokat. Végighordom tekintetem a félköralakban, lépcsőzetesen emelkedő széksorokon. Középen, éppen velünk szemben, egy emelvényen szemüveges, őszhajú, kövérkés úriember ül: Leone, a képviselőház elnöke. Egy padsorral lejjebb foglalnak helyet a kormány tagjai, köztük Fanfani miniszterelnök, aki azután került a kormány élére, hogy a júliusi népi megmozdulások elsöpörték Tambroni fasisztákkal szövetkező kormányát. Alacsony, mozgékony ember a miniszterelnök, időről időre odahajol a jobbján ülő miniszterhez és fülébe súg valamit. Az ülés folyik, de a kép mégis olyan, mint amikor a zenekar még csak hangol. Valaki szónokol, de a képviselők papírjaikba mélyednek, hevesen gesztikulálva, fojtott hangon vitatkoznak. A terem még szinte üres. Ffa tudni akarod, ki beszél, elég megnézned, hol ül az illető: a baloldalon a kommunisták helyezkednek el — ők adják a képviselők negyedét, minden negyedik választó rájuk adja a szavazatát. Aztán Nenni szocialistái következnek. A kereszténydemokrata képviselők foglalják el a terem jobbszárnyának legnagyobb részét. Végül a kommunistákkal szemben, a másik oldalon az újfasiszták ülnek. Aztán hirtelen benépesedik a terem: a folyosóajtók feltárulnak, a vörösbársony bútorokkal berendezett elegáns társalgókból beáradnak a politikusok, helyükre sietnek. font03 felszólalás következik. Mindenki feszülten figyel közbekiáltásra készen. Egyszerre villamosfeszültség támad. (Eszembejut: volt már itt példa arra is, hogy a képviselők Cire mentek, amikor kevésnek bizonyult a szó, s a fasiszták inzultálták a baloldalt.) Különös érzés itt ülni, míg az alattad lévő széksorokban az államférfiak egy ország legközelebbi jövőjéről vitatkoznak. S különös érzés, itt, az Észak-atlanti Szövetség egyik tagországának törvényhozó szervében hallani a mi hangunkat, a kommunisták hangját. Itt a parlament jelentős eszköz a munkásmozgalom kezében: ha nem is nyújt lehetőséget az ország irányítására, keresztülhúzhatja a reakció számításait, megbuktathatja a jobboldali kormányokat. (Folyt, köv.) Baracs Dénes