Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

1961. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •# Rönktéri munkások Hosszú, fészerszerű helyi­ségben ülünk a szolnoki fű­résztelep munkásaival. — Ebédidő van, a kecskelábú asztalokra felkerültek az élelmiszertarisznyák. Drab Mihály a testvérével, Nagy Öezső, Rácz Sándor, Szűcs Lajos, Bakos István, meg a többiek jóízű falatozásba kezdenek. — Miért nem az üzemi konyhán ebédelnek? — Sokan vágtak mostaná ban disznót — feleli Drab Mihály — s jól esik a hazai. Meg aztán kiadósabb is így a koszt. Nézze csak Bakos Istvánt, milyen megtermett ember. Ha körül simogat egy kétkilós cipót, nem nagyon marad belőle. — Kell is ide a jó koszt ehhez a munkához, — szól közbe mentegetőzve a vál­lastermetű Bakos — nem csoda, hogy Bakos Miklós EGYSZERRE NEGYVEN PALACSINTÁT is meg tud enni. — Negyvenet? — Ügy bizony, méghozzá jó nagy szélűeket. — Ilyenkor már nagyon fogós a munka. A rönköket a Szovjetunióból kapjuk, s ott már hó van. Jegesek a rönkök, nehézkes a fogásuk, — jegyzi meg valaki. — Mennyi anyagot kell naponként megmozgatniok? — Attól függ. Van úgy, hogy tíz vagont, van úgy, hogy tizennyolcat — Kirakáskor látjuk, — mondogatják többen is, — hogy 10—12 rönk össze van kötve, tehát a Szovjetunió­ban biztosan daruval dolgoz­nak. Nekünk kézierővel kell kirakni a vagonokat — Ügy hallottam, a közel­jövőben autódarut kapnak. ■— Jó volna, de csak ak­kor, ha korszerű Nehogy úgy járjunk vele, mint a vagon­tolóval. Vettek egyet, hogy ne keljen a kocsikat tologat­ni, de nem tudtuk használni. Ott áll most is a raktárban. Inkább védőruhát vettek volna az árán. — Úgy bizony •— mondja Nagy Dezső. Rácz Sándor, meg a többiek rákontráznak: — Rossz a védőruha ellá­tás. Se meleg kabátot, se jó esőkabátot, nem kapunk any- nyit, amennyi járna. A nyá­ron például az alsó telepről térdig érő vízben hordtuk ki a rönköket, néhányszor meg is fürödtünk, — de gumi­csizmát nem kaptunk. — Miért nem szólnak a vezetőknek? — Ez csak egy telep, A KÖZPONT PESTEN van. Onnan meg nemigen jönnek. S így folyik a szó tovább arról, ami leginkább érdekli őket; a mindennapi munká­ról. Szűcs Lajos például azt mondja: —- A múltkor Kengyelen megfigyeltem egy lengyel vagont. Oldalra billenthető volt, — egyszerűen kézi erő­vel. Ide is ilyen vagonok kel­lenének, mindjárt könnyeb­ben fütyülnénk. —■ A keresetük hogyan alakul? — Tavaly ilyenkor az 1800 forintot is megkerestük, de most jól belemarkolt a nor­más, 1400—1500 forintot ke­resünk csak. Igaz, emelték a létszámot is közben, többen végezzük most azt a mun­kát, amit tavaly, — sorolja Drab Mihály. — Nem jobb lett volna a kereset miatt tartani a tava­lyi állapotokat? — Embertelen munka volt az, — legyint a másik Drab. — így sokkal könnyebb. Nézem ezeket az egyszerű embereket, hallgatom okfej­téseiket, s közben arra gon­dolok. amit Török elvtárs, a telepvezető mondott nemré­gen: „Van ugyan a rönkté­riek között kiemelkedő bri­gád, de egészében valameny- nyien jól dolgoznak, becsü­lettel ellátják feladataikat. Elsősorban tőlük függ, hogy az első negyedévben fel tud­juk-e dolgozni a tervbevett 20 ezer köbméter fenyőt”. Ha így van, akkor egy KICSIVEL TfiBB GONDOT kellene rájuk fordítani, hi­szen ilyenkor már jeges szél söpör végig a rönktéren, s elég néhány percig ott tar­tózkodni, nemhogy egy mű­szakon át. Ki lehet próbálni, — ven- dégszeretőek a rönktériek. Simon Béla Ne várakozzunk vele AZ UTÓBBI hónapokbai egyre gyakrabban tapasztal­juk. látjuk tanújelét annak, hogy pártszervezeteink a gaz­dasági szervező munka és a politikai nevelés feladatait helyesen kapcsolják össze. S e gyakorlatnak egyre több helyen érződik a hatása. A iánoshidai Aranykalász Tsz ben pl. ahol a pártszervezet tagjai nem fogynak ki a kez­deményezésből, ahol az em­HARCBAN A SARRAL 101,6 százalékra teljesítette tervét a Mesterszállási Gépálomás Verne Gyula közismert hő­se, — Fogg Phileas 80 nap alatt járta körül a Földet. A neves utazó haladását „csak harcoló, vad törzsek, erdőtü­zek, meg elefántcsordák aka­dályoztak. Gépállomásaink traktoristái nem nyolcvan, de kb. száz napja járják a föl­deket sokkal szívósabb, ko- miszabb ellenséggel, a sárral küszködve. így tettek m:g sok száz, sőt ezer kilométe­reket. — Október negyediké óta nem száradt fel a talaj, rendszeres munkáról szó sem lehetett. Szinte csak lopva dolgozhattunk, kilesve-vár- va az egy-két napos eső­szüneteket — emlékezik Ho- vodzátc János, a Mesterszál­lási Gépállomás igazgatója. — S hogy most közte lehe­tünk annak a három gépál­lomásnak, amelyik a tizen­hét közül teljesíteni tudta évi tervét, az csupán derék traktorosaink nagyszerű helytállásának köszönhető. Csupán egy szám — 101.6 százalék, — de mögötte ha­talmas, szinte emberfeletti munka feszül. Emlékezzünk csak: szeptemberben még a csontkemény földben szakad­tak, törtek az erő és munka­gépek alkatrészei, október eleje óta pedig az ingovány- nyá vált földeken, útakon merültek el. — Mégis, hogyan sikerült? — kérdeztük. S az igazgató, párttitkár, főagronómus újra csak az embereket dicsé­ri — Minden rajtuk múlott. Év közben kicsit „megugrot­tunk”. Tavaszi-nyári tervün­ket 112,4 százalékra teljesí­tettük, s bár áz őszit csak 80 százalékra sikerült, a nyári túlteljesítés kisegített ben­nünket­Azután kiváló brigádok, — traktorosok neve hangzik el. Legelőször Samu László if­júsági brigádiát említi, mely­nek 80 százaléka fiatal: 4.726 normálholddal végeztek töb­bet. mint amit a terv kirótt rájuk és 119,1 százalékkal zárták az évet. Méltán őrzik tavaly óta a KISZ MB ván- dorzászlaiát. Nem sokkal adott kevesebb „többletet” Vad Lajos brigádja sem: ter­ven felül 3.200 normálholdat. Makai Sándor brigádja, a harmadik legjobb. 104 száza­lékra teljesítette feladatát. Egyénileg Kovács Károly és Szűcs József DT-sek teljesít­ménye emelkedik magasan az átlag fölé, előbbi 3.558. — utóbbi 3.358 normálholdnyi munkát végzett (gépük nor­mája 2.650 normálhold)- — Mindketten az ifi brigád tag­jai s nemcsak a munkában, hanem a mezőgazdasági gé- oészeti technikumban is, — (melynek levelező hallgatói) sikeresen vizsgáztak. Jónás István, D. Kiss Ferenc, Oskó Ferenc — sorolják tovább a kiválók neveit. Sokan voltak, soknak kellett lennie, hogy a renge­teg géphiba, s az eső okozta időkiesés ellenére is teljesí­tették feladataikat. Mert akadály volt bőven. Gépek süllvedtek el, s a ret­tenetes erőfeszítésben sorra — „kikészültek” a csapágyak A gépállomásnak félmillió forintos többletkiadást jelen­tett ez az ősz. S ha egy-egy DT „lelépett” a lánctalpról, a térdig érő sárban nem volt könnyű dolog kijavítani. Nyakig sárosán, gyakran átázva, gőzölgő pufajkában de mentek, ha lehetett. Éjjel- nappal, vasárnap. Karácsony- se számított. Újévkor is ti­zennégy jármű szállította a cukorrépát- Nehéz dolguk volt a ’brigádvezetőknek is. Ha motorral indultak el, többnyire csak mellette men­tek, nem rajta. Kordélyra, — vagy lóra kényszerültek hát. De, mert a kordély fölöttébb ingatag jármű, s miután egy mély kátyúnál egyik brigád- vezető kirepült belőle, in­kább a négylábú szőrös „Csepelt” választották. Regényt lehetne írni erről az őszről de bizonyára ha-> mar elunná az olvasó, mert hősei — a traktorosok — mindig a sárral küzdenek. — így csak e néhány sorban emlékezünk meg nagyszerű munkájukról — Patkós — Megérkeztek a naposcsibék berekkel való törődést nem valami „felülről jóváhagyott” dolognak, hanem az élet, a közösség előrehaladása elen gedhetetlen, mindennapi kel­lékének tartják, ott jó a han­gulat, magabiztosak az em­berek, s szívesen terveznek, gondolkoznak a jövőről. Az ilyen légkör kialakítá­sa azonban nem könnyű. Számtalan próbálkozás, bá­tor kezdeményezés van mö­götte. Az eredmény egyik alapvető feltétele mindenkor az: Jól, a lehető legjobban osszuk el erőinket- Mindenkit oda, ahol legjobban helytáll, leginkább hasznosíthatja tu­dását, erejét. A TSZ-EK nagy részében elkészítették az idei termelé­si terveket. Felülvizsgálatuk­ra is hamarosan sor kerül. Sok helyen gondoltak arra, hogy a tervek valóraváltásá- nak egyik legfontosabb felté­telét, az emberek legmegfe­lelőbb beosztását is elvégez­zék. Megkérdezték a tagokat, hol, milyen munkaterületen dolgoznának a legszíveseb­ben. Máshol levélben kértek erre választ. A jelek azonban azt mutatják, hogy vannak szövetkezetek, ahol a vezetők valami oknál fogva „kifelej­tették” ezt számításaikból. Nagyon fontos pedig, hogy e tekintetben a legteljesebb egyetértés legyen a tsz gaz-i dák között. S az, hogy a tag­ság egészének beosztása mel­lett a párttagokat is meg­felelően csoportosítsák. Tavaly az egyik tiszazugi tsz-ben az történt, hogy az A kőteleki Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetbe néhány nappal ezelőtt 3 ezer napos­csibét szállítottak a keltető­állomásról- A parányi jószá­gokat három szövetkezeti gazdaasszony: Peszeki Má- tyásné, Papp Sándorné és Kálmán Lajosné vette gon­dozásba. Mint tőlük meg­tudtuk, ebben az évben 32 ezer csibét nevelnek. A most meglévő épület mellé még két 40 méteres csibenevelőt építenek. egyik brigádban sokan vo’ tak kommunisták, a másá­ban már egy se dolgozott. A párttitkár itt azzal érvel hogy együtt a párttagok haté konyábban tudnak tevékeny­kedni, mint elszórtan, meg osztottan­NEM ELÉG azonban a párt­tagok helyes számbavétele. A jelenlegi helyzet és a vár­ható feladatok megkövetelik, hogy az elosztással egyidő- ben létrehozzák a pártcso­portokat is. Találomra há­rom tsz-ben megkérdeztük, hogyan tudták a munkaszer­vezetek kialakításával pár­huzamosan a pártcsoporto­kat is létrehozni. íme a vá­lasz: a szajoli Vörös Csepel Tsz-ből: Majd, ha a munka- szervezeteket véglegesítjük, elosztjuk a párttagokat is. A kunhegyesi Leninből: Még nem tudjuk hogyan, de majd módosítjuk a meglévő párt­csoportok jeíenlegi szerveze­tét. Az újszászi Szabadság­ból: Ezzel még várunk, meri még változások lesznek ná­lunk. A változásokkal, a módosí­tásokkal valóban számolni- kell. A hosszú várakozás azonban sok segítségtől, a ta­vaszi munkákra való felké­szülés jó megalapozásától foszthatja meg a szövetkeze­teket Ez pedig nagy ár az indo­kolatlan halasztgatásért. Most még van idő és lehetőség ar­ra, hogy ezekkel is jelentő­ségének megfelelően foglal­kozzunk. Tegyük is meg azt. Egy é? alatt húszmillió forint értékű társadalmi munka A Magyar Vöröskereszt irá­nyításával egy évvel ezelőtt kezdődött meg a Falutiszta- sági-mozgalom országos mé­retű elterjesztése. A mozgalom elmúlt évi mérlege számottevő ered­ménnyel zárult: mintegy húszmillió forint értékű tár­sadalmi munkával vett részt a falvak népe az otthoni kör­nyezet, valamint a közhasz­nálatú létesítmények rendbe­hozásában, tisztántartásában A szín- és a nmnkaked? A pelyhes apróságokat délelőtt Peszeki el finom eledellel. Mátyásné látja A takarmányozásról Réz Szilveszter fogatos gondoskodik "••haponta 50 liter tejet visz a baromfitelepre, amelyből a gondozók túrót készítenek, s ezt kukovicadarával keverve adják a csibéknek. Sok embernek az a vélemé­nye, hogy a színeknek a munkához semmi közük sincs, csak esztétikai szempontból jelentősek. Azt azonban bi­zonyára már mindenki ta­pasztalta, mennyire befolyá­solja a kellemes színű fal, a harmonikus színezésű váza, vagy szőnyeg, hangulatunkat. És mennyire bántóan hat a vakítófehér, az erős kék, ide­gesítő az élénkvörös és nyo­masztó a szürke, valamint a fekete szín. A természet nemcsak csendje és jó leve­gője miatt kelti a kiegyensú­lyozottság érzését, hanem megnyugtató zöld és hal­ványsárga színeivel is­Munkaközben természete­sen kevésbé vesszük észre a színek hatását idegzetünkre. Pedig ezek a hatások akkor is megvannak és sokkal na­gyobb mértékben csökkentik vagy emelik teljesítményün­ket, mint általában gondol­nánk. A színek és a munka­kedv közötti összefüggésről dr. Gedő Tibor, a szolnoki KÖJÁLL orvosa a követke­zőkben tájékoztat bennünket. A ZÖLD GÉPSOR — Hogy milyen hatással vannak a színek a termelé­kenységre, annak megállapí­tására egy külföldi gyárban kísérletet végeztek. Egy sor gépet meghagytak a megszo­kott szürke-fekete színben, egy sort pedig zöldre festet­tek. A tapasztalat azt mu­tatta, hogy a munkások szí­vesebben helyezkedtek el a szemet is pihentető zöld, — mint a kedvetlenséget okozó sötétszínű gépek mellett. Az előbbieknél a kifáradás ké­sőbb következett be és a dolgozók rövidebb idő alatt jobb minőségű munkát vé­geztek, mint az utóbbiak. RÓZSASZÍNŰ RAKTAR Kellemetlen, az egészségre is ártalmas hatása van a fe­hér színnek, különösen hs erős fény tííz rá, vagy fehár környezetben ugyanilyen szí­nű anyaggal dolgoznak a munkások. Ez káprázást, szé­dülést. fejfájást, sőt hányást okozhat, s ilyen körülmé­nyek között nagy a baleset- veszély is. Itt Szolnokon a Papírgyárban a raktár fala­it, — ahol az ívek számlálá­sát végzik, — ezért festették újabban halványzöldre és ró­zsaszínűre. Ezzel az egysze­rű módszerrel jórészt sike­rült megszüntetni a dolgozók eddigi szédülési panaszait. Rosszhatású a fehér szín alkalmazása a kórházakban is. Eddig szinte elképzelhe­tetlennek tartották, hogy az egészségügyi intézmények fa­lait, bútorait más színűre is festhetnék. Csak legújabban. — egyes dunántúli kórházak­ban — látunk halványzöld fa­lú kórtermeket. Higiénia szempontjából minden vilá­gos szín megfelel, épp úgy meglátszik rajtuk a szennye­ződés, s emellett kellemes ér­zést keltenek, feloldják a fe­hér környezet merevségét FEKETE — SARGA ÜT Fontos szerepe van a szí­neknek a balesetek elhárítá­sában. Az Országos Munka- egészsígügyi Intézet terveze­tet dolgozott ki a széles sá­vokban váltakozó ferde sár­ga-fekete csíkozás bevezeté­sére a veszélyes helyeken. En­nek fokozatos alkalmazása most van folyamatban. így ma már az üzemekben az el­ső és utolsó lépcsőfokokat, rakodók, mellvédek szélét, a gépek késtrejtő nyilásait, fi­gyelmeztetésül ezekkel a szí­nekkel jelölik. íme: mi mindent tudnak a színek. S ez még csak pa­rányi része annak, amit a hazai és külföldi színmérnö­kök eddig felkutattak a szí­nek hatásairól az ember ke­délyére, idegzetére, lelkülg- tére. S még kevesebb — saj­nos — az, amit eddig ebből a tudásból munkahelyeinken a eva korlatban megvalósítot­tunk. — kemény —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents