Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

2. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1961 Szellemes (?!) felszólalás Falugyűlést tartottak a kőtelkiek. Azt vitatták meg, mire fordítsák, hogyan hasznosítsák legjobban az 1961. évi községfejlesztési alapot. Egyetlen hang kivé­telével egyhangúlag helye­selték, hogy a község 31 ezer forintos költséggel bő­vítse a bölcsődét — termé­szetesen az egyéb közérde­kű célok elérése mellett. Az imént említett egyetlen hang azonban — persze hiába —, ezzel ejtette ámu­latba az összegyűlteket: — Azzal a bölcsődebőví­téssel én nem értek egyet. Harmincegyezer forint nagy summa. Hogyan is fe­csérelhetnénk el holmi na- gyobbításra, mikor világ szégyenére még kerítés sincs a temető körül?! Ugyan, mi indította e sza­vakra a felszólalót? Tán abban reménykedett, hogy a kerítésen át nem jönnének ki éjszakának ide­jén a sírkert szellemei? Szinte kár, hogy kóbor lel­kek nincsenek; a nevetség­fakasztó megérdemelné, hogy éjféltájban megkísért­sék! Legalább is addig, míg a kerítés elkészül... Hajh, régi szép teleim! Kedves kisasszony, hozzon még egy dupla feketét. Ez nagyon finom volt. A kör­nyéken a maguk presszója főzi a legjobb krémkávét. Nem hiába vagyok én a ma­guk törzsvendége! He-he-he. Aranyoskám, mint törzsven­dégnek, tegyen meg egy szí­vességet. Zárja el azt a rá­diót, nem bírják az idegeim. Hogy miért? — kis Ara­nyos. Hallja, mit papol foly­ton. így az életszínvonal, úgy a termelékenység. A könyö­kén jönnek ki az embernek ezek a propagandaszólamok. Szolnokon is divatba jött a teleíonérme an as — Kérek még öt darab tantuszt. NEM KÜLÖNÖS ESET Újsághír: Boros pince a kazal alatt — De higgye el, fogalmam sincs, hogy került a bor a bordóba. Lehet, hogy bele­folyt a szalmalé. Azt mondják az italboltban is előfordult már ilyen csoda. Hiszen, ha úgy is lenne! De láthatja. Igaz is, maga még a fiatal generációhoz tartozik. Maga még mitsem élt a mi régi jó világunkból. De... De tudja maga egyáltalán, mi az igazi tél? Lexikonból esetleg, drágám. Lexikonból, vagy a mi nemzedékünk visz- szaemlékezéseiből. Maguk 4— 5 éve mutatóba is alig láttak havat. Szegénykém! Maguktól még a téli szórakozást is megvonták. A síelést, a hó- labdázást, a korcsolyázást, a ródlizást. Ezt mind-mind el­vette maguktól ez a mosta­ni rendszer. Igazán nem érdemlik meg, hogy így bánjanak magukkal. Hajh. még az én régi teleim! Négylovas, csengős, födeles szánnal repültem én úgy fél­tőn a szomszédos birtoko­sokhoz! Tudja, meddig ért a hó 1942-ben? Majd nyakig. Én őrnagy voltam, kérem; bár maga ezt már nehezen hiheti, hiszen meg se látázik rajtam. Negyvenkettő feb­ruárjában — de szép is volt, istenem, nekizavartam a zászlóaljamat egy kétméteres ■ magas hófúvásnak. A kisebb­je alig tudott fennmaradni. Milyen hófelhőt vágott a ba­ka! Gyönyörűség volt nézni! Eh! Nem fájdítom a szívét. Maguknak csak szónokolni tudnak. Szép szavakat igen. de telet nem adnak! Zárja már el azt a rádiót, B. Új gyűjtőszenvedély Huszonöt év majd emberöltő számba menő időszak. Mennyi derűs és tragikus történetnek, si­kernek és bukásnak, örömnek és búnak, szemtanúja az, aki ennyi időt eltölt művész embe­rek társaságában, kollektívájá­ban. Chiovini mester éppen 25 esztendeje, hogy megtelepedett 'a nagymultú Szolnoki Művész- telepen. Szinte még gyerekfejjel szemtanúja volt az akkori na­gyok alkotó perceinek, művészi pályafutásának. Az idős festő a Szolnoki Művésztelep vidám tör­téneteinek is egyedüli élő lexi­konja már. Ebből a bohém tréfák csokrá­ból adott szálakat a TIT értel­miségi klubjában a minap. Sok minden tolira kívánkoznék Chio­vini mester estéjéből. A leghálá- sabb megoldásnak viszont az ajánlkozik, ha közreadjuk a Chiovini Ferenc gyűjtötte derűs perceket. íme hát. VÁGÓ PÁL HÍRESSÉGE Párizsi kiállításáról tért haza Vágó Pál, a jászsági táj, a jász emberek lelkűidének nagy is­merője és piktora. A párizsi ki­állítás nemvárt erkölcsi, és anyagi sikert hozott számára. A szolnoki Movésztelep anekdotái Hazajövet író, piktor és politikus barátai szűk körben ünnepelték Vágó Pál nagy befutását. — KI tudja hány tószt hangzott már el a mester éltetésére, s ki tud­ja hányadszor hagyta már el barátai száját a büszkeség hang­ja: híres ember lett Vágó Pál. Egyszer aztán szót kért a já­szok piktora. — El is hiszem, hogy híres ember lettem. Kossuth Lajosról egy-két utcát neveztek el. Deák Ferencnek néhány tér őrzi em­lékét. De rólam minden város­ban, községben hidat keresztel­tek. Mármint vágóhidat. FÉNYES ADOLF MEGILLETODIK Fényes Adolf tán a legnagyobb a szolnoki festők között. Gya­korta, talán majd minden nap kijárt a városba íestegetni. A natúrét nagyon lelkiismeretesen tanulmányozta, s ennél fogvást hosszabban is elidőzött, .hogy egy-egy festménye a legponto­sabban visszaadja a témát. Egy alkalommal azt vette észre a természet magányában, hogy figyeli valaki. Háta mögött tisztes három lé­pésre egy paraszt báesika pró­bálta kisilabizálni, mit művel ez az ember. Fényes Adolf megille- tődött. Lám az egyszerű embe­rek lelkűidében is utat talál a művészet. Meghatottan örült a pere élményének. A paraszt bá­csi azonban inkább azon tűnő­dött, mit lehd ennyi ideig húzni az időt azokkal az ecsetekkeL Egyszerre türelmetlenül na- gyot köpött, s megszólalt. — Ki aminek nem mestere, hó­hérja annak. S ezzel faképnél hagyta a meg- illetődött művészt. polyaeknal ebedel A TANAKI KAR A Pólya testvéreket, Tibort és Ivánt sokkal nagyobb szerencse, elismerés kísérte a pikturában, mint az iskolában. Sem Iván, sem Tibor nem dicsekedhetett valami fényes bizonyítvánnyal, de még csak tanulási szorgalom­mal sem. Egy alkalommal Pólya Tibor teljesen készületlenül1 ment az iskolába. Kivágta magát. Az első órán kiment a katedrához, s jelentette a tanárnak. — Tanár úr kérem, édesapám tiszteldtel vendégül látja a va­sárnapi családi ebéden. Megúszta felelés nélkül. S ezen felbuzdulva ugyanezt csinálta a következő órákon is. Sikerrel. Vasárnap délelőtt a verandán üldögél Pólya papa. Egyszercsak betoppan az egyik tanár. Szíve­sen beljebb tessékeli a vendéget. Jön a másik. Dél felé az egész tanári kar együtt volt Pólyáék- nál. Pólya papa egyre kínosabb helyzetbe érezte magét. Beszél­gettek már az időjárásról és minden közömbös dologról, de a vendégek nem mozdultak, a há­zigazda legnagyobb csodálatára sem. S akkor a konyhában Tibor bevallotta, hogy ebédről lenne itt szó. A helyzd azért csak megmen- tődött. Szaladt aki csak tudott a közeli vendéglőbe, s onnan hoz­tak hirtelenjében terítéket. Borzák Lajos Jön az álarcos bálák szezonja I — Ödön mit szólnál hozzá, ha Évának öltöznék? IRIGYSÉG “ Na nézd az Achmednek miijén modern szőnyege van! (s' ts «•*" ■ L— Javaslatunk a lift nélküli új bérházak lakóinak. így újesztendő táján ná­lunk már szokás lett, hogy a vállalatok, intézmények kár­tyanaptárakkal kedveskednek ügyfeleiknek, vásárlóiknak. Hirtelen nem tudnám össze­számolni, hogy az idén-hány­fajta kártyanaptárral talál­koztam. Mindenesetre láttam biztosítási naptárt, amely a tűz, jég és betörés veszélyé­től óvja az ügyfeleket. Az OTP naptára a biztos nyere­mény reményében kínálja megvételre a TOTÓ és LOT­TO szelvényeket. A Cukor­gyár naptárának hátlapja a szerződéskötéses cukorrépa­termesztés előnyéről agitál. A 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár naptárja pedig azt a tudott dolgot árulja el, hogy az idei kiállí­tást szeptemberben rendezik meg. No, minden esetre ezek a naptárak ügyes kereskedelmi reklámfogásokról tanúskod­nak. Emberek vagyunk! Nem­de kérem? — Ha valamiből sok van és főként színes, ak­kor az emberekben mindjárt felülkerekedik egy úgyneve­zett gyűjtőszenvedély. A szomszéd kislánynak úgy néhanapján szalvétát szok­tam „szerezni.” A napokban is egy-két színes furcsaság­gal állítottam be hozzá. Na­gyon meglepett, hogy szalvé­táimat nem fogadta olyan kitörő örömmel, mint azelőtt. Hosszas faggatás után tudo­másomra hozta, hogy a szal­véta már nem érték. Manap­ság a kártyanaptár képviseli az egyedüli értéket. Búcsú­zóul kioktatott, hogy ezentúl csak naptárakkal foglalkozik, ha szívességet akarok tenni, akkor ilyen és ilyen naptára­kat szerezzek be. Másnap már úgy látszik, az egész városban elharapó­zott a gyűjtőszenvedély, mert ötpercenként csengett a tele­fon, komoly családos embe­rek kerestek naptár-ügyben. Kedves barátom, drága ko­mám és hozzá hasonló meg­szólításokkal mindenki nap­tárért könyörgött. Tíz éve nem látott osztálytársak for­dultak hozzám — sőt még Kecskemétről is érdeklődtek szolnoki naptárokért —, csak az egyszer tegyek szívességet. Persze, ezek kihasználták az áldott, lágy szívemet és egy álló hétig csak naptárak után szaladgáltam. Végül elértem azt, hogy majdnem minden vállalattól szabályszerűen ki­rúgtak. Mostmár eltelt két hét sa újesztendőből, további meg­rendeléseket nem tudok fo­gadni, mert 1800-ig visszame­nőleg minden létező rokonom számára kértem naptárt. De viszont életbiztosítást kötök, mert még egy ilyen naptár­mizériával a sok sógor, koma, rokon és jóbarát lehet, hogy az „örök vadászmezőkre" za- ir. T. O. Katonadolog A velencei film biennálé idején különös eset történt, amely most egy katonai bí­róság előtt ért véget. Akkoriban a rendőrség a Velence melletti Lidőn egy rablót üldözött. A férfi, hogy üldözőitől elmenekül­jön, beugrott a vízbe és egy kis szigetre úszott, A hatvan méter távolságban lévő kicsiny szigetre né­hány rendőr, három újság­író és egy fényképész kö­vette a bűnözőt. Kiderült, hogy a szigeten lőszerrak­tár van, éspedig telje­sen őrizetlenül. Az egész szigeten egyetlen embert sem találtak, az egyet­len rabló kivételével. Csak két óra múlva jelent meg néhány Aasz katona és el­foglalta őrhelyét a lőszer- raktár előtt. Egy katonai törvényszék most ítéletet mondott a nyolc katona felett, akik-a lőszerraktár őrzése helyett Velencében szórakoztak. Az ítélet 5 hónaptól 2 évig terjedő börtön. (Az „Arbeiter Zeitung”-bói) KERESZTREJTVÉNY t 2 3 4 6 ‘ 7 8 9 10 m\amm an.* li­ánná Mama 11 m gsli 12 11 13 * ;::e lan 14 16 14 sas: naai 17 tí 19 a «si» ■ «» 20 fi 21 na«» aaaa »»»» BIBI 22 33 24 «W* •iá mami 26 26 II 27 28 29 vsa SSSÍ 30 tn: «»«a 31 »na» ■■Sa UH a*«i 32 »««a HU Sasa • K«l 33 Ilii nana 34 36 HU UH 34 37 «■a* RHRR 38 39 40 isH 2*8» 41 42 m nana 43 44 ÜSS 46 46 ■ •KB fuss UH 47 ■ ■■■ BílBtí HM *6 •wo» IK«> 4*8» 49 60 unna C.>»8 «ara *aaa & 61 ü 62 AltMB »*»« 63 64 ü l£ I I VÍZSZINTES: 1. A függ. 27. folytatása (utol­só négyzetben két betű). 11. Eurázsiái hegység. ’2. Kitünte­tés. 14. Koronájáról Fehér Klá­ra írt darabot (névelővel). 18. Fordított névelő. 20. Ili. 21. IEG. 22 a vízszintes 23. eleje és vége. 23. Idős bácsi. — 25. Vettes papírra. 27. Hegyi legelő (M"MM, utolsó négyzetben két betű). — 28. Tetőfedő anyag. — 30. Barát franciául. — 3Í. Egyezkedés. 32. Száj. 33. Hüve­lyes. 34. Készíts kenyeret. 36. Helyettesítő. — 38. Fári iker­szava. — 40. TZZ. — 41. Gép­kocsi teszi csúszós úton. 43. Ju­goszláv város. 44. A csodák cso­dája. 45. Tevesor. 47. Megyei tanács. 48. Férfinév. 49. Időha- tározó (Y=I). 51. Hanyag diák kapja. 53. A függ. 17. folytatása. 55. 1924. január 21-én követke­zett be, FÜGGŐLEGES: 2. EU. 3. ... Xitel és: görög szobrász. 4. Katóka. 5. Karolja. 6. Vissza: esni enged. 7. Süte­mény. 8. Ferde, rémes „ma­gyar” szóval. 9. Érc latinul. 10. Segédmunkás röv. 13. 1823. ja­nuár 1-én született költünk ver­nének címe. 15. Ritka — latinul nőnemben. 16. Mihályka. 17. A függ. 24. folytatása (harmadik négyzetben két betű). 19. Szülő. 22. A vízsz. 31. eleje. 24. 1921. január 2l-én alakult: folytatása függ. 17. és vizsz. 53. 26. Görög váza. 27. 1946. január 1-én kiál­tották ki; folytatása vizsz. 1. 29. Motorkerékpár-márka. 31. Angolna németül.. 35. Kergess. 36. Tölgyfajta. 37. El. 39. Vers­kellék. 41. Szabás. 42. Világító- test. 45. Gabonából kötik. 46. Rá­gáskor keletkezik. 48. Dugó a fociban. 50. GRA. 51. Sir. 52. Megszólítás. 54. TL. Megfejtésül beküldendő: Vizsz. 1., függ. 13-, 24., 27. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A takarékos­ság okos erény. A pazarlás igen káros, Kommunista Párt, -Leány- vásár, Kisfaludy, Engels. Könyvjutalmat kapnak: Bődi Béla Szolnok, Simon Ibolya Csépa. (A könyvet postán küld- iük meg.) lllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllliuittuillli Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVÉNYE, 1961. január IS. ttiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuuiiiMimittMW

Next

/
Thumbnails
Contents