Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

V7LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKf ut^pfttP A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. évfolyam, 2. szám. Ara 50 fillér >• 1951. Január &, kedd. Olvasóinkkal együtt... A sajtó nagyhatalom —, mondják a kapitalista vi­lágban. S valóban az is. De nem azért, mintha a közvé­lemény hangját tükrözve, valamilyen nagyhatalmi befolyása lenne a kormány­körökre, — korántsem! Olyan értelemben nagyha­talom a burzsoá sajfó, hogy a leghatalmasabb mono­polszervezetek kezében, — mint azok tulajdona, en­gedelmes eszközül szolgál a valóságnak — a burzsoá kormányok szájaíze szerin­ti — meghamisításához, a néptömegek félrevezetésé­hez. Hazánkban nem nagy hatalom a sajtó. A Ma­gyar Népköztársaságban egyetlen hatalom van: a magyar dolgozó nép hatal­ma. Nálunk a sajtó eszköz a dolgozó nép kezében a hatalom gyakorlásához. Igazi sajtószabadság csak a szocialista országokban van, ahol a sajtó a munkáshata­lom szellemi fegyvere. A sajtószabadság a pol­gári forradalmak idején fő­követelése volt a tömegek­nek. A burzsoá államok­ban születtek is dekrétu­mok, törvények, a sajtósza­badságról. De joggal kér­dezzük: milyen sajtósza­badság az, ahol a sajtó megjelenéséhez szükséges technikai eszközöktől kezd­ve az újságírókig, minden a tőkés monopóliumok „zse­bében van." Kivájja-e va­jon a holló a hollónak a szemét? Kezét — tollat tartva abban — felemelhe- ti-e a burzsoá sajtó szolgá­lója kenyéradó gazdájára? Természetesen nemi Csak egyben van teljes szabad­sága a burzsoá sajtónak: a tőkésrendszer védelmé­ben s a szocialista világ rá­galmazásában. Nálunk nem szólam az, hogy a legteljesebb sajtó- szabadság van, hogy a saj­tó a dolgozó tömegeké. Al­kotmányunk előírja és ál­lami te lyek biztosít­ják a sajtószabadságot — a néphatalom védelme, erő­sítése érdekében. A sajtó előállításához szükséges eszközök a dolgozó nép ál­lamának tulajdonában van­nak. A ml sajtónkban he­lyet kap minden olyan kér­dés, amely a tömegek tá­jékoztatását, felvilágosítá­sát szolgálja. Sajtónk hoz­zájárul a szocializmus épí­tésében felmerülő problé­mák megoldásához. Ha kell, személyekre való tekintet nélkül bírálja az előrehala­dásunkat gátló hibákat, se­gít azok kijavításában. — Mindez bizonyítéka annak, hogy a sajtó nálunk a nép­hatalom eszköze. De nemcsak ennyiből áll a sajtószabadság. A legtel­jesebb sajtószabadságot bi­zonyítja az is, hogy lapja­inkban a hivatásos újság­frók mellett a dolgozók tíz­ezreinek írásai jelennek meg. A napokban irta meg pártunk központi lapja, a Népszabadság, hogy az el­múlt évben 1200 dolgozó levelét közölte hasábjain. Lapunkban hetenként mint­egy harminc dolgozó leve­lét, tudósítását közöljük — egész évre számítva ez kö­zel másfélezer. Szerkesztő­ségünkkel 300 állandó mun­kás, paraszt levelező tart kapcsolatot, s írja meg rendszeresen véleményét a világ, az ország dolgairól, munkahelye, községe, vá­rosa életéről, eredményei­ről, gondjáról, bajáról. Nagyon sok olvasónk megírja, vagy megfelelő al­kalmakkor elmondja véle­ményét lapunkról, szer­kesztőségünk munkájáról is. Olvasóink jogos bírála­tát, észrevételeit, tanácsa­it mindenkor kötelező ér­vényűnek tartjuk magunk­ra, — mert tudjuk, hogy a mi „kenyéradó gazdánk” a dolgozó nép. Az új év, a három éves terv befejezése, az ötéves terv megkezdése alkalmá­ból javaslattal fordultunk olvasóinkhoz: az év első munkáshétköznapján meg­jelenő lapot írják meg ők. Adjon helyt a lap teljes terjedelme olvasóink gon­dolatainak. Amellett, hogy számunkra is rendkí­vül fontos, megszívlelendő tanácsokat ad a hozzánk ez alkalommal beérkezett többszáz levél — demon­strálni akarjuk: nálunk a legteljesebb sajtószabadság van, szerkesztőségünk és olvasóink között szoros a kapcsolat és az egyetértés. Ezúton is megköszönjük állandó levelezőinknek — egész évi fáradozását, kü­lön megköszönjük mind­azoknak, akik felhívásunk­ra válaszolva elküldték írá­saikat az 1961. évi első számhoz. Reméljük az előt­tünk álló évben többször is megkeresnek bennünket leveleikkel s hisszük, hogy olvasóink széles táborából mind többen kapcsolód­nak be rendszeres levele­zőink táborába. Minden, a szerkesztőségünkhöz ■érke­zett levél hasznos, mert ha nem is kerül be a lapba — a terjedelem adta korlátok miatt — tartalmával út­mutatást és segítséget ad munkatársainknak ahhoz, hogy olvasóink érdeklődé­sének megfelelőbb írások szülessenek. Mai számunkkal szer­kesztőségünk és olvasóink kapcsolatát kívánjuk erősí­teni, mert tudjuk, hogy szá­munkra ez a kapcsolat olyan kútforrás, amelyből mindig bőségesen meríthetünk — s merítenünk kell, ha jól akarjuk szolgálni közös ügyünket: a szocializmus építésének ügyét. Mai ssamunkhos falinaptárt mellékeltünk TÁVIRAT A Tisza Cipőgyárból jelantik i forint alapnyereség — pluszként csökken önköltségünk és az A esépai téglagyár dolgo­zói az első termelési tanács­kozáson, január 2-án mun­kakezdés előtt megbeszélték a második ötéves terv első évének a esépai téglagyárra vonatkozó részét, valamint az ötéves terv teljesítésének fontosságát. Az üzem dolgo­zói elhatározták, hogy az 1961. évi nyerstégla gyártási tervüket 115 százalékra tel­jesítik, az 1960. évben elért önköltségi tervüket az 1961. gazdasági évben 19 százalék­kal fogják csökkenteni. Csépal Téglagyár dolgozói 1961 első Jelében többezer vagonnyi abraktakarmányt kapnak a tsz-ek A Földművelésügyi Minisz­térium takarmány-gazdálko­dási osztályán tájékoztatásul közölték, az elemi károkat szenvedett közös gazdaságok megsegítésére az állam több­ezer vagonnyi abraktakar­mányt oszt ki 1961 első és második évnegyedében. A ta­karmány-akció célja az, hogy a termelőszövetkezetek a ter­melés csökkenése nélkül át­teleltethessék közös állatál­lományukat Az akció nyúj­totta kedvezményeket csak olyan termelőszövetkezetek vehetik igénybe, amelyek ön­hibájukon kívül — elemi ká­rok miatt — küzdenek ta­karmányhiánnyal. A ki- osz.ásra kerülő abrakta­karmány mennyiségeket a közös gazdaságok vagy kész- pénzfizetés ellenében, vagy kölcsönképpen kapják. A tájékoztátás szerint kü­lönösen nagymennyiségű ab­raktakarmányt osztanak ki rászoruló termelőszövetkeze­tek között Békés-, Csong- rád, Hajdu-Bihar és Szol­nok megyében. A Központi Bizottság 1960. július 29-i határozatában irányt szabott a vegyipar fejlődésének. E programvég­rehajtásából ránk, a Tisza- menti Vegyiművek dolgozói­ra nagy feladat hárul. Üzem­be kell helyezni egy nagy kapacitású szuperfoszfát üze­met, s folytatni az új kén- savgyár építését. Ismeretes, hogy a kénsav az ipar min­den ágában nélkülözhetetlen alapanyag, a szuperfoszfát meg a terméshozam növelé­20 millió A Tisza Cipőgyár dolgozói az 1960-as évi eredeti tervü­ket több mint egymillió pár lábbelivel, az ehhez szüksé­ges gumitalppal, valamint más cipőgyárak részére is terven felül több százezer pár gumitalppal és gumisa­rokkal túlteljesítették. Több mint 8 millió pár lábbelit gyártottunk, ami majdnem kétszer annyi, mint amennyi a kapitalista Ma­gyarország cipőiparának egy évi termelése volt. A tervezett alapnyereséget több mint 20 millió forinttal túlteljesítettük és ezáltal kb. egy hónapi fizetésnek meg­felelő nyereségrészesedésre számíthatunk. A termelékenység növelé­sében is számottevő ered­ményt értünk eL A tervezett 3 százalék he­lyet közel 8 százalékkal emeltük a termelékenysé­gei Büszkék vagyunk ezekre az eredményekre annál is in­kább, mert igen sok nehéz­ség gátolta azok elérését. Év közben többször is tettünk újabb és újabb vállalásokat, midőn azt láttuk, hogy arra a népgazdaságnak nagy szük­sége van. Közel 700 ezer párral tel­jesítettük túl 1960-as ere­deti exporttervünket Ez nemcsak a mennyiségi termelés növelését jelentet­te, hanem nagymértékű vá­laszték-bővítést is. Ehhez vi­szont a tervezettnél sokkal több berendezést kellett ké­szíteni üzemfenntartási rész­legünknek, s igen sok „átál­sének egyik elengedhetetlen feltétele. 1963-ban már any- nyi műtrágyát kell gyárta­nunk, amennyi 300 EZER TONNA TÖBBLET BÜZATERMÉST eredményez. Az épülő üze-1 mek a legkorszerűbb techno­lógiai berendezéssel készül­nek. A szuperfoszfát üzem­ben például megvalósítják az eddig ismert szakaszos feltárással szemben, a folya­lást" megvalósítani a gumi­gyári és cipőgyári üzemeink­ben. Az ilyen átállások tucat­nyi nehézséget okoztak. „Rá kellett vennünk” a minket kiszolgáló bőr- és textilgyá­rakat, kellékanyagot gyártó üzemeket, hogy ők is telje­sítsék túl terveiket és szál­lítsanak részünkre „kötésen felüli” anyagokat. Többnyi­re vállalták is ezt, de gyak­ran támadt olyan helyzet hogy nem érkezett meg időben a terven felüli anyag, vagy ha megérkezett, akkor minősé­gileg nem felelt meg. Ilyen esetekben gyakran kellett újabb és újabb program módosítá­sokat” végrehajtanunk, — ami miatt tovább szapo­rodtak a szervezési hibák üzemen belül is. Ilyen szükségszerű prog­ram módosításokkal 'együtt járt, hogy a módosított gyár­táshoz szükséges berendezés nem volt kész, vagy roham­munkával elkészült ugyan, de pontatlan lett, vagy az idő rövidsége miatt nem le­hetet gondos kísérleti gyár­tást lebonyolítani. 1960-ban igen fontos fel­adatunknak tartottuk a ter­melékenység emelését. Ami­kor a külkereskedelmi vál­lalat exportterveink túltel­jesítésére szólított fel, sike­rült velük megegyeznünk abban, hogy a túlteljesítésből származó többlet valuta egy részét átengedik részünkre olyan külföldi gének vásárlásá­ra, melyekkel nemcsak kapacitásunk növekszik, hanem a termelékenysé­günk Is, matos feltárást, amely nagy­mértékben növeli a munka termelékenységét 1961-ben vállalatunknak mintegy 200 millió forintot kell beruháznia. Az új beru­házások mellett azonban nem szabad megfeledkez­nünk a meglévő kénsavgyá- runk szorgalmas munkás gárdájáról. A KÉNSAVÜZEMI KOLLEKTÍVA BECSÜLET­TEL HELYTÁLL a termelésben. Ezt néhány adattal szeretném bizonyíta­ni: Az 1953. évi termelést 100 százaléknak véve, 1960- ban 149.3 százalékot ért el. A kénsavtermelés 1965-ben (1953-hoz viszonyítva) eléri a 183 százalékot A termelés felfelé ívelése szép és sokat Ígérő a jövőre nézve is. A berendezések műszaki állapota jó, nyers­anyag ellátásunk megfelelő, így minden biztosíték meg van ahhoz, hogy az idei ter­vet zökkenőmentesen kezd­hessük. Farkas István Tiszamenti Vegyiművek egészségre ártalmas munka- folyamatok száma. így vállalásunk teljesítése következtében 1961-ben ka­punk egy 6 millió forint ér­tékű gumigyári gépet — (mixert) és egy kb. 3 millió forint értékű gépsort, mely- lyel a gumihulladékot tud­juk hasznosítani. A tavalyi jó eredmények megteremtették ötéves ter­vünk túlteljesítésének alap­jait is. Egyrészt mert „saját erőből” újabb gépeket sze­rezhetünk be, másrészt, mert a többszöri vállalásunkkal „feszített” tervünk teljesíté­se sok, rajtunk kívülálló és sok, a vezetési módszerünk­ben rejlő hibára derített fényt. Ezeket a tapasztalatokat felhasználtuk az 1961-es év előkészítésénél, bár előké­születeinket gátolta, hogy terveink még nem véglege­sek. Fő feladatunknak tartjuk, hogy a műhelyek prog­ramjait a termelés meg­kezdése előtt idejében rög­zíthessük, „menetközben” ne kelljen változtatni azo­kat Csak is így lehet a szüksé­ges berendezést és anyago­kat mennyiségileg és minő­ségileg idejében biztosítani és gondos kísérleti gyártá­sok lefolytatásával a leg­ésszerűbb technológiát ki­alakítani. Továbbra is fontos fel­adatnak tartjuk a termelé­kenység emelését melynek szintén egyik előfeltétele a programok időbeni elkészí­tése. A termelékenység emelé­sére részletes intézkedési tervet dolgoztunk ki. An­nak végrehajtásával kb. 6 százalékkal fogjuk emelni a termelékenységet Ennek érdekében teendő in­tézkedéseink révén felszaba­duló összegeket a. fennálló béraránytalanságok kiküszö­bölésére fordítjuk, úgy hogy vállalati szinten á munka­bér nem csökken, hanem 2 százalékkal emelkedik. A másik igen fontos fel­adatunk a minőség javítása. Ennek és az önköltségcsök­kentés érdekében fogjuk el­sősorban felhasználni bér­emelési lehetőségeinket — Nagy gondot fordítunk a munkakörülmények további javítására, az öltözőkre, mos­dókra. Az étkezési lehetősé­gek, a bölcsőde, a napközi otthon, az üdülő bővítéséi tervezik, amennyire „saját erőből” futja. Mindent mérlegre téve olyan év van mögöttünk, melyre — úgy hisszük — méltán lehetünk büszkék. Jelentősen túlteljesítettük legfőbb termelési mutató­inkat. Több mint 20 millió forint nyereségtöbbletet és kb. mégegyszer ennyi adó­többletet fizettünk be álla­munk kasszájába. A nem könnyű üzemi fel­adataink túlteljesítése mel­lett jutott energiánk a kör­nyékben lévő termelőszövet­kezetek jelentős mértékű se­gítésére is. A második ötéves terv fel­adatainak ismeretében biza­kodva léptünk az új eszten­dőbe. Népgazdaságunk szá­míthat üzemünk minden dolgozójának helytállására. . Grosz István* Igazgató Tisza Cipőgyár Ez évben még több árut akarunk adni a népgazdaságnak Kungyalu új termelőszövetkezeti község, s annak el­lenére, hogy igen szeszélyes volt r? időjár' ár az első esztendőben kiemelkedő eredményt ért el. Kenyérgaboná­ból 60J mázsát °rzőü5srz adtunk át, ugyanakkor 100 holdanként 80 mázsa áruhúst adtunk a népg zdaságnak. Ezek a szí k is azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás több, jobb és olcsóbb mezőgazdasági terméket tud előállítani, mint az egyéni gazdaság. 1961-ben holdanként 2—3 mázsával kívánjuk növelni a termésátlagokat, ennek alapfeltételét az idejében és jó minőségben végzett vetéssel megteremtettük, 300 holdon pedig bő termésű szovjet és olasz búzafajtákat vetettünk. Az állattenyésztés vonalán is tovább akarunk jutni. Az a célunk, hogy egy holdról egymázsa áruhúst adjunk, s min den holdra tegalább egy törzs-baromfi jusson. A tervezett 950 hízotté'-"tés helvett 1500-at adunk át. Az öntözött te­rületet legalább 600'holdra növeljük. Arra törekszünk, hogy 1961-ben községünk területin a munkaegységrészesedés is tovább növekedjék. Vincze András Kungyalu ■ • Üzemeinket a legkorszerűbb technológiával látják el Mai számunkat olvasóink írták

Next

/
Thumbnails
Contents