Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 9. szám
1961. Január 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Külföldi tapasztalatcserék — csűszózsaluzás alkalmazása tanulmányok készítése az építők idei programjában A Szolnok megyei Építőipari Vállalat az idén mintegy 260 millió forint értékű munkát végez. Vezetői — a feladatokhoz mérten nagy vonalakban már el is készítették a műszaki fejlesztési tervet. Célkitűzéseik között szerepel az épületlakatos részleg nagyarányú fejlesztése, — jórészt az előregyártott elemek alkalmazásának nagymérvű növelése miatt. Külön figyelemre méltó, milyen nagy gondot fordítanak Keresik a mó hogy a fontosabb beruházások építési idejét hogyan lehetne rövidíteni. E cél érdekében tanulmányok készítésére mintegy 50 ezer forintot irányoztak elő. Gondot fordítanak a külföldi szaklapok és dokumentumok tanulmányozására, s törzsgárdájuk szakmai továbbképzésére. A tél folyamán hatszáz munkást, százhúsz műszakit, s jónéhány adminisztratív munkakörben dolgozó embert vonnak be a különböző tanfolyamokra. Létrehozzák, s jelentős mértékben továbbfejlesztik a mélyépítő részleget. Az idén már az ilyen jellegű munkákat saját hatáskörükben kívánják elvégezni. A munka színvonalának fejlesztése érdekében jónéhány intézkedést terveznek. így többek között azt, hogy létrehoznak egy beton- és habarcsvizsgáló laboratóriumot. Berendezésének beszerzésére mintegy 25 ezer forintot irányoztak elő. a fejlett építési módszerek tanulmányozására. Az idén húsz műszakit küldenek tapasztalatcserére a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba. Emellett az év folyamán ötven szakember látogat el a hazai nagyobb építkezésekre. A szélesebbkörű ismeret- bővítés érdekében a vállalaton belül negyedévenként tartanak tapasztalatcseréket. Érdemes lenne ezt a módszert más üzemekben is megvalósítani. iját annak is, olyan óvatosak, emeljék meg néhány százalékkal termelékenységi előirányzatukat. Országszerte ez most egyik legfontosabb feladatunk, — valóraváltásából az építők sem maradhatnak ki. A kedvező feltételek adottak ehhez. Cementjük például bőven van, s mostani negyedévi kiutalásuk is — szinte több a kelleténél. — Vasból is megkapják az ezer tonnát. Egyetlen negyedévre sem kaptak még ennyit. A kezdeti anyagi feltételek tehát adottak az építési idő csökkentéséhez. De más lehetőségek is kedvezőek a termelékenység fokozására. Tavaly több, mint 100 helyen építkeztek, — az idén csak 60—65 munkahelyük lesz. Jobban lehet így javítani a munkaszervezést, növelni a gépek kihasználási fokát, csökkenteni az építőiparban tavaly jónéhányszáz órát kitevő veszteségidőt. A termelékenység növelésével egyidőben a tervezettnél nagyobb eredményt kellene elérni a szállítási és egyéb költségek csökkentésében. E célok érdekében technológia fejlesztés, gépkihasználás növelés, kisgépe- sítés, stb. tekintetében lehetne még gazdagítani műszaki fejlesztési tervüket. Helyes lenne az is, ha a befejezetlen beruházások csökkentése érdekében megvizsgálnák, munka- és anyagi erő koncentrálásával milyen építkezéseket tudnának befejezni az idén, — s törekednének is erre. Volna néhány égetően szükséges létesítmény. így például a szolnoki Kossuth téren beköltözhető lakásokat kellene biztosítani az év végére. S ha már a feladatoknál tartunk, említsük meg, hogy a pártszervezetnek is sokat kell tenni a fenti célok eléréséért kifejtett munka segítése mellett azért, hogy növekedjék a gazdasági vezetők felelősségérzete. Minőségi reklamációkat például ne intézzenek el úgy; „örüljön, hogy egyáltalán lakást kapott”. A hibák elkerülése, a nagyobb eredmények elérése nagyon sok esetben szemlélet kérdése is. S a vezetők, meg általában a dolgozók szemléletének alakulására ki gyakorolna jó hatást, ha nem a pártszervezet. — Simon — Tízezer falusi dolgozó iratkozott be a mező- gazdasági technikumok levelező tagozatára Az újesztendő első heteiben készül az évvégi vizsgákra a mezőgazdasági technikumok ötezerötszáz levelező hallgatója. Az iskolák székhelyein egy-egy hetes tanfolyamokon vesznek részt, hogy a vizsgák előtt a tanárok közvetlen segítségével ismételjék és rendszerezzék az év közben, munka mellett elsajátított anyagot. Február elsejétől egyébként ugyanannyi felnőtt kezd tanulni a mezőgazdasági technikumok első osztályában, mint amennyien most a négy osztályban összesen vizsgáznak. Most hetven újabb kihelyezett technikumi osztályt nyitnak meg. Az osztályok zöme általános mezőgazdasági jellegű, de a badacsonyi szőlővidék, a zöldségkertészettel foglalkozó Nagykőrös és az almatermesztő Ujfehér- tó termelőszövetkezeteiben kertészeti, Veszprémben pedig, több környékbeli szövetkezet tagjai részére, gépészeti technikumi osztály is nyílik. A vizsgák január végéig tartanak, s ebben a hónapban rendezik az új, első osztályosok tanévnyitó ünnepségeit is. Február elsején indul a felnőttek tanéve: tízezer falusi dolgozó ül munkája után a könyvek mellé. (MTI). Minden tsz-gazda ismerje szövetkezeiének tervét Abádszalóki tapasztalatok Törődnek új módszerek meghonosítására is. Más vállalatok tapasztalata alapján például az idén rátérnek a csúszózsaluzás alkalmazására a nagyobb silók építésénél. „Házilag” készítik el az ehhez szükséges berendezéseket, s az újszászi tárház silóinak építését már így végzik. Az említett példák mellett egyéb intézkedésekkel is igyekeznek hatékonyabbá tenni a munkát. Eddig például az első negyedévben soha nem tűztek ki célprémiumot. Az idén igen. Az anyagi érdekeltség fokozása is bizonyára hozzájárul az építési idők csökkentéséhez. Mindezek alapján elmondhatjuk: az Építőipari Vállalat sokoldalú munkával, elismerésre méltó fáradozással ^ készül évi feladatainak valóraváltására. Terveiknek azonban mégis van némi szépséghibája. A termelékenységet például csak öt százalékkal kívánják emelni. Ez a többi vállalat célkitűzéseihez viszonyítva eléggé szegényes. A Tisza Cipőgyárban például 12 százalékkal növelik az idén a termelékenységet. A építők erejéből is többre futja. Ne legyenek A Terményforgalmi Vállalat dolgozói egy hét óta végzik a napraforgó értékesítési-szerződés megkötését. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek jórészében felismerték, s igénybe is veszik azokat az előnyöket, amelyeket a szerződéses növények termesztése biztosít. A kenderes! Haladás Tsz 800, a kunhegyes! Lenin 750, a túrkevei Vörös Csillag 670, a túrkevei Táncsics és Búzakalász 507, illetve 400 mázsa napraforgómag átadására szerződött. — Hol van az agronómus? — Otthon a lakásán, készíti a tervet. — Egyedül? — Most igen, de majd mi is csináljuk. Az abádszalóki Ezüstkalász Tsz irodájában hangzott el ez a (vagy ehhez hasonló) beszélgetés a járási tanács kiküldötte és néhány tsz-tag között. Egy nappal később már asztal fölé görnyedő embereket találtunk az irodában. Nagy, s szokatlan gondokban főnek a kemény koponyák: tervet készítenek. Igaz, csak egy-egy részfeladatot csinálnak, mert az agronómus, Lévai József a terv egészét otthon készíti. — Reggel bent volt, — mondják az emberek — de aztán hazament, mert azt mondja, ő ilyen nyüzsgésben nem tud dolgozni. A nyüzsgést illetően van is némi igazsága. Az egyik asztalnál három kucsmás atyafi társaságában a bérelszámoló csavargatja a számológépet; a másiknál valami munkaegységszükségleEmlítésre méltó a tiszate- nyői November 7 Tsz szerződéskötése is, ez a tsz 510 mázsa napraforgómagot ad át majd a Terményforgalmi Vállalatnak. A fegyverneki Vörös Csillag 330, a Búzakalász 420, a kunmadarasi Hunyadi 250, a jászladányi Aranykalász 215, a Táncsics 210 mázsa napraforgómagra már szintén megkötötte az értékesítési szerződést. A tiszafüredi Űj Erő Tsz 30, az Úttörő 27 holdon termel ez évben napraforgót. E fontos ipari növényből az előbbi közös gazdaság 195, az utóbbi pedig 189 mázsára kötött szerződést a Terményforgalmi Vállalattal, ten vitatkoznak, a harmadiknál ceruzát markolnak a villa- és kapanyélhez szokott kérges ujjak. A négyesötös csoportok a tervkészítő albizottságok (állattenyésztési, növénytermesztési, építő, illetve ipari.) Megkérdeztük Vincze Imrét, az egyik albizottság tagját, min dolgozik. — Kaptam 80 hold burgonyát, ennek egész évi munkaegységfelhasználását, a ráfordítandó költségeket kell kiszámolgatnom a normakönyv alapján. A többiek is ilyesmit csinálnak, de legnagyobb részét az agronómus vállalta. A tervkészítés oroszlánrészét kétségkívül Lévai József agronómus végzi. Kicsit talán még túl sokat is vállalt. Névleg a tsz vezetősége, de az elnök távollétében jórészt ő írta össze: mit termelnek, mekkora területen és milyen termésátlaggal. Ugyanígy az állattenyésztésben: mennyi marhát, mennyi sertést hizlalnak, mennyi baromfit nevelnek. Ezeket az adatokat egy tervismertető közgyűlésen elmondották, ahol a tagságnak több, mint a fele jelen volt. Egyik-másik tételen vitatkoztak is, de a tervszámok kialakításában a gazdáknak nem túl sok része volt. — Sajnos, így van — igazolja az agronómus, aki közben előkerült otthonról —, de kicsit késve fogtunk hozzá és most már túl sok szervezésre nincs időnk. A tervkészítő bizottság viszont elég nagy létszámú, aztán ha bejön valaki az irodába, elmondhatja az észrevételeit. Ezenkívül lesz még egy közgyűlés is, ahol a terv jóváhagyása történik. Ilymódon valóban tudomást szerez ugyan mindenki a készülő tervről, de azt Lévai József is elismeri; a tagság 80 százalékának nincs arra módja, hogy egyrészt a készülő tervet alaposabban megismerhesse, másrészt — s ez a fő hiba —, hogy helyi ismereteivel, megfigyeléseivel, javaslataival hozzájárulhasson annak tökéletesítéséhez. Egyik gazda, Dányi László például így beszélt a tervkészítésről: — Tudom, hogy csinálják a tervet. Elmondta ugyan az agronómus a közgyűlésen, hogy, s mint lesz, de ki tud annyi számot megjegyezni? Arra emlékszem, hogy búzából 9 mázsát terveztek. So- kallom. Nemcsak én, többen is. Mert tavaly is csak 8,5 mázsa termett, most meg a talajelőkészítés sem volt valami jó, nem is oda vetettük mind, ahová szántuk. Sok került például újra búza után. Nem biztos persze* hogy Dányi Lászlónak igaza van, mert a mélyművelés, amit már két évben kapott a terület, még a kevésbé jólsikerült talaj előkészítés esetén is érezteti termésfokozó hatását. Ezenkívül a 130 hold nagyhozamú olasz búzát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen, vagy hasonló aggályai, javaslatai azonban másoknak is lehetnek. Az abádszalóki Ezüstkalász fiatal, kétéves tsz. Fiatal, agilis ember az agronómus is. A tsz-elnök távollétében a tervkészítés nehéz munkája az ő nyakába szakadt. Sem őneki, sem a tsz vezetőségének nincs túlnagy tapasztalata. Éppen ezért helyesebb lenne, ha fokozottabban támaszkodna a terv kidolgozásában a sokszáz szövetkezeti gazda kollektív bölcsességére. Bizony, hiányoznak a kisgyűlések, brigádösszejövetelek. Bár a tervet végül is a közgyűlés hagyja jóvá, de a közbeeső lehetőségeket sem szabadna elhanyagolni. «Ü- patkós 9— Egy hét alatt 121 vagon napraforgóra kittek értékesítési szerződést a közős gazdaságok A KÖRÖN BELÜL "p* vekkel ezelőtt a szö- ■Lí vetkezeti gazdálkodás kezdetének szívdobogtató hőskorában meghívót kaptam egy kombájn-aratási bemutatóra. Abban az időben volt ez, amikor a kombájn még akkora szenzációnak számított, mint ma Tiszaszent- imrén az 50 mázsás kukoricatermés. A parasztemberek egy része a piroscserepes tanyák, valamint a kert-Ma- gyarország idejét múlt révületében élt. A bemutató nem sikerült. A vágószerkezet, — vagy micsoda romlott el és a káromkodó gépész, meg a kombájnvezető nem boldogult. A gép magas tarlót hagyott, néha csak csipkedte a kalászokat és szórt- Utána sok izzadással ugyan, de mégis írtam valamit a bemutatóról, de ma már tudom, hogy kár volt izzadni. Ez a régi história úgy jutott eszembe, hogy van itt a megyében néhány nagyon jó, több jó, mégtöbb közepes és néhány elég gyengécske termelőszövetkezet. — A gyenge, — rosszul záró tsz-ek láttán a laikus szemlélő — ellenségeinkről ne is beszéljünk — sok rosz- szat mond a nagyüzemi gazdálkodásra- Ez még csak hagyj án. A Jnagy óbbik baj az, hogy a rosszul záró tsz-ek gazdái becsapva érzik magukat, azzal, hogy tsz-tagok lettek. Úgy gondolják, magában a szövetkezeti gazdálkodásban keresendő a baj. S ez a tévedés, s ezt kell sok egyebek mellett ennek az esztendőnek még e legelején okosan, bátran és őszintén tisztázni. De ne csak az egyik, hanem mindkét oldaláról. — Mind a vezetők, mind a gazdák oldaláról, annak előrebocsátásával, hogy nem a nagyüzemi gazdálkodás a baj oka, hanem a gyakorlatlanság, a kapkodás, a tervszerűtlenség és ehhez hasonló káros dolgok sokasága. A múlt héten végighall- gattam Jászdózsán két asszony és egy idősebb ember beszélgetését. A jövedelemmel kezdték. „Majd löknek valamit” — mondta az egyik asszony. Utána arról beszélgettek, hogy a vezetőség most mindenkit beoszt jószággondozónak egy napra. — „Engem oszthatnak, én nem tudok fejni” — jegyezte meg a férfi közömbösen, az asszonyok meg vidáman nevetgéltek, hogy a feje se fájjon, mert azt a pár deci tejet — annyit adnak a tehenek, — még egy gyerek is kifeji. „Bezzeg, ha 15-litert adnának, akkor azt megérezné a kar”, — állapította meg az asszonyok egyike. Erről az egész dologról kedélyesen, indulat nélkül tereferéltek, annyira, hogy kedvem lett volna odaszólni: ördög és pokol! Hát maguk — ahelyett, hogy háborognának, egyszerűen tudomásul veszik, hogy a tehenektől deciket fejnek? Hiszen ez a legnagyobb baj! Ennél nagyobb baj egy tsz- ben el sem képzelhető. Ez az oka annak, hogy kevés a jövedelem, hogy a tsz nem ád, hanem „lök” valamit. Mondjuk ki csak őszintén. Ahol ezek az emberek a gazdák, ott nem a szövetkezet a rossz, hanem a vezetőség lehet gyenge és erőtlen. A tagok pedig tájékozatlanok. A munkafegyelem is laza lehet, hiszen miféle állattenyésztés az, ahol naponként változnak a gondozók? Azt mondta az egyik asszony: „Bezzeg, ha 15 litert adnának, akkor azt megérezné a kar.” Erre én azt mondom: Legalább eny- nvit kellene fejni a tehenektől és akkor nemcsak a kar, hanem a zseb is megérezné. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadjisten. Ez a jószágra, a földre érvényes legjobban. Úgy fizet a jószág is, a föld is, áhogy gondozzák. S a gondozás kizárólag a gazdákon múlik, tehát rajtuk múlik a jövedelem is. Ezerszer elismételtük ezt az igazságot, de még addig kell ismételgetni, ameddig meg nem érti mindenki. p’hhez a jázsdózsai eset- hez tartozik, hogy találkoztam ott egy fiatal, de elég cinikus agronómussal. — Elmegy a „Tarnamenti" Tsz- bőL elmegy a megyéből is« mert kevés a forint Az már eszébe sem jut hogy talán őt is felelősség terheli azért hogy kevés a forint Ilyen szakembert másutt nem találunk? Sajnos, igen. Most ez az ember elmegy, olyan tsz-t szeretne kifogni, és sikerül is neki, ahol ismét megkapja az állami támogatást. Az efé- le vágású szakemberektől jobban kellene óvni a tsz- eket, mint a tűztől. Mert inkább ne legyen semmilyen agronómus, vagy állattenyésztő a tsz-ben, mint ilyen. Hiszen amig néhány fáradhatatlan a jászapáti Mudri Mihályhoz hasonló szakember milliós hasznokat hoz a tsz-nek, addig a hanyag, — pénzéhes cinikusok másutt ugyanannyi kárt okozhatnak. Egyébként Mudri Mihályt és a hozzája hasonló szakembereket érdemes lenne már az idén megbízni a gyengébb gyakorlati tudással rendelkezők patronálásávaL A rosszul záró tsz-ekben a hibák, a mulasztások eredete rendszerint a fejhez, az irányításhoz vezethetők visz- sza. Szinte már másodrendű kérdés ebben az esetben, hogy a hibák milyen természetűek. Jászdózsán ilyenek, Csataszögön másmilyenek. — Egyre megy. Az okok az érdekesek. Csataszögön még sok a töretlen kukorica. A szövetkezet egyik dolgos asz- szonya a minap kérges tenyerét mutatta. Tavaly rengeteget dolgozott és fáradozásához képest kevesebb lesz a jövedelme, mint amennyit megérdemelne. „Ez már így van, elvtárs” — mondta belenyugvással és azt is tudja, miért van így. Azért, mert ő 3000 négyszögöl cukorrépát szedett fel, más erős férfiember csak 250-et, némelyik semennyit. Akik nem dolgoztak becsületesen, azoknak a hanyagságát most ez a kérgeskezű, dolgos asszony érzi. Ám, ahol nem dolgoztak szorgalmasan, ott azért évközben a járás vezetőinek, a helyi vezetők meghallgatása mellett nem ártott volna a nemdolgozókkal is beszélgetni, őkét is meghallgatni. Tapasztaltam ugyanis, hogy ennek a nemdolgozásnak legtöbbször nem szövetkezetellenesség az oka, hanem a járás által köny- nyen elsimítható személyi perpatvar. Ez a többség és ez a jobbik eset. De a nemdolgozásnak többször az az oka, hogy az elnök, vagy a brigádvezető iszákos, durva, stb., — s nincs tekintélye és a gazdák nem hajlandók vele dolgozni. Hasonlít ehhez, de más előjellel a tsz vezetőinek és a járás vezetőinek rossz kapcsolata. Amikor a járás az istennek se boldogul, de csak azért, mert a mezőgazdasági osztály emberei a mit, a mennyit elmondják, viszont a hogyant parancs-szóval helyettesítik. — Ilyen esetben a megyei tanács mezőgazdasági osztályának kellene jobban a dolgok körmére némi. Ilyen eset most a besenyszögi Lenin Tsz-ben a rizstermesztés állapota. Czáz szónak is egy a vé- ge. A szocialista körön belül élő állampolgárok gondjai ezek és a nem a kívülálló csámcsogóké. Akkor rég, az a kombájn-bemutató nem úgy sikerült, ahogy a résztvevők szerették volna. De meggondolatlanság és vétek lett volna a sikertelenség miatt örökre száműzni ezt a hasznos és nélkülözhetetlen munkagépet. Ma már tudjuk: nem a gépben volt a hiba. — Abban, hogy a kezelők akkor még nem értettek hozzá. így vagyunk a gyenge tsz-ekkel. Nem a szövetkezetben van a hiba, hanem a „kezelőkben.” Viszont ezen ma már változtatni lehet, hiszen ha valahol, hát Szolnok megyében nagyon sok a tapasztalt, harcban edzett ember, akiket nyugodtan oda lehet állítani a gyengén működő szövetkezetek kormánykereke mellé. S nagyon jó, hogy ez most így történik. es sz. —
