Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 4. szám

V 1961. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „ßori megissza magyar ember“ — de miért vedelik annyian? Hozzászól a mentősofőr.' a rendőrkapitány s még néhányon A címet Varga Tibor, szol­noki mentősofőr sóhajtotta el újé. reggelén. S mikor látta, hogy a „Fóti dal” változatára magunk sem tudunk választ ■dni így folytatta: — Azt a bizonyos „megivási iogot”, melyről Vörösmarty negemlékezett, senki sem '.karja elvenni az emberek- ől. De... Mint bizonyára em- Ikszik: a spártaiak hajdan abszolgákat itattak le, hadd ássa az ifjúság, milyen visz- -zataszító a részeg ember. No, nekünk mentőknek nem kell eféle látványért Hellasba utaznunk; sajnos, szinte minden nap van részünk ben­ne... Pfuj. Olyan is akad, aki — bocsánat! — összehány­ja a mentőautót. Persze, ez sem menti meg attól, hogy a kórházban alaposan ki ne mossák a gyomrát Az pedig nem kellemes.... Négy-öt liter melegvizet le a csövön! Három-négy „fordulóban^... Mind e mellett NEM OLCSÖ MULATSÁG a gyomormosás. A legtöbb páciens egy napot benn tölt a kórházban, amit 195 fo­rintja sirat; hozzá a kórház­ba szállítás díja: Szolnokon 36 forint. A peremközségek­ből még több. Mi sem ter­mészetesebb, hogy ezt a cec- het nem állja az SZTK. Ha rajtunk állna, a men­tőautó fertőtlenítése is bele­kerülne egy százasba. Taxit, vonatot, autóbuszt nem lehet ingyen beszennyezni. Miért le­het éppen a mentőautót...? A deák szójáték szerint a borban nemcsak veritas (igazság), hanem feritas (vadság) is lakozik. Olykor humor; erről Daróczi András százados, a mezőtúri városi rendőrkapitányság vezetője emlékezett meg: — Egy tanácsi vállala­tunknál szabaduló-ünnepséget rendeztek a segéddé lett ta­nulók. Valamelyikük annyira „becsudálkozott”, hogy a ka­pitányság előtt elhaladtában felelősségre vonta az őrsze­mes rendőrt, mert nem tisz­telgett neki... Az rögtön látta, HONNAN A NAGY Önbizalom, jószóval tovább küldte. A le­gény azonban nem hagyta magát s felháborodásában nemcsak őt „szerelte le” azon­nali hatállyal, de a helyette­semet, sőt engem is. Az őri­zetes fogdáoan aludta ki ma­gát... Reggel alig akarta el­hinni, mit mondott, cseleke­dett ittas fővel. Ennek körül­belül egy éve. Becsületére váljék, hogy azóta sem csípett be. Gyakori eset, hogy a be- csipett er. bér nincs is tuda­tában ittasságának, szomját azonban annál inkább érzi. Bizony előfordul, hogy a pin­cér, a csapos ennek ellenére nem tagadja meg tőle a to­vábbi korsót, fröccsöt. félde­cit. Mind az állami, mind a földművesszövetkezeti ven­déglátó ipar vezetői gyakran felelősségre vonják az efélén csípett felszolgálókat, hiszen a bevételi tervet szabálysértés nélkül is lehet teljesíteni... — Magam már ráfizettem a jószívűségemre, — jegyez­te me» Tóth Mihály, a szolno- '1 földr • "”'«'C7övetke7eti ha­lászcsárda fiatal pincére, — Nem tudtam ellenállni a ven­dég könyörgésének; vittem neki. amennyit kért. A ven­déget végül a mentők vitték miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimH Az ifiú R bbentrop apja „nyomdokain" Jóval a háború előtt egy reimsi pezsgőgyár németor- : ügynököt fowr '* 's­nedig Joachim von Ribben- trop, Hitler későbbi külügy­miniszterének személvében. Most, néhány héttel ezelőtt ugyanez a cég ismét német- országi képviselőt alkalma­zott. Neve von Ribbentrop é« nem más, mint a nürnbergi törvényszék ítélete alapján felakasztott too „Hm fia. IA ..Szíanda* Mlodych”-ból) a kórházba gyomormosásra, a szövetkezettől kaptam egy fegyelmit, esetemet megírta a Néplap, s még várom, mit szab ki rám a szabálysértési előadó, Annyi tizonyos, töb bé nem feledkezem meg arról, hegy ITTAS EMBERT KISZOLGÁLNI TILOS! Hisszük, amit mond. Annái is inkább, mert tudjuk: újév­re hajló éjjel gallérjánál fog va „kisért ki” egy elázott, de italért erőszakoskodó szilvesz- terezőt. (Tóth Mihály három­éves birkózói múltra tekinthet vissza...) A rendőrkapitány, a pin­cér szavaiból egyaránt kivi­láglik, hogy az ittas ember hamar elveszti önkritikáját, nem ura akaratának. A szesz okozta felelőtlenség legveszé­lyesebben a közlekedésben érezteti hatását. Arról, hogy milyen károkat okoz évente az alkohol, Lóczi Miklós fó­ti oi,..gy, a Szolnok megyei rendőrkapitá’- .ág k„ ’-’'•edé- si csoportjának vezetője szó­lott: — A halál, a baleset, a s: :z: .ér. Tavaly me­gyénkben körülbelül negyed­száz ember halt meg, majd­nem százötven sérült meg k ..nyebbe..-súlyosaboan köz­lekedési baleset folytán. — Ugyanakkor félmillió forintot meghaladó anyagi kar kelet­kezett. Ezek kétharmada már annyival megelőzhető lett volna, hogy a vezető józanul ül motorra, autóra. Igen, MINDEN HARMADIK KÖZLEKEDÉSI BALESET ittasságból ered. A közlekedésrendészet dol­gozói sokat tesznek azért, hogy elejét vegyék az ittas­ságból eredő baleseteknek. A rendőrök rendszeresen bete­kintenek a vendéglőkbe, ital­boltokba, körülpillantanak a égek között. Igazoltatják a gépjárművezetőket, véral- kohol-próbának vetik őket alá. Az elmúlt évben m'-^gy száz személy ellen indult el­járás; olyanok ellen, akik al­koholos befolyásoltság álla­potában gépjárművet vezet­tek, de balesetet nem okoz­tak. Senki sem szégyelli, ha fog­fájással, deréknyilalással, vagy akár lúdtalppal orvoshoz fordul. Annál több páciens lép szemlesütve, kalapforgat­va a városi tanács egészség- ügyi osztályának vezetője elé: — Főorvos úr, SZERETNÉK FELHAGYNI AZ IVASSAL! Kérem, segítsen. Dr. SZITTYA JÁNOS úgy véli, hogy ezeknek az embereknek semmi okuk a szégyenkezésre, hiszen az al­koholizmus is betegség. Elő­idézőjét ma még nem ismeri pontosan az orvostudomány, de a felkutatására irányuló munka biztató részeredmé­nyekkel halad. — Aki akar, kigyógyulhat az alkoholizmusból, úgy­mond dr. Szittya János főor­vos. — Amilyen gyorsan le­het, beutaljuk a gyöngyösi kórházba; ott tíz napot, há­rom hetet tölt az elvonókú­rán. Távozása után olyan gyógyszert kap, mely undor­ral tölti el még a szesz gon­dolatára is. Tavalyi praxi­somból majdnem száz esetet tudnék felsorolni, mely gyó­gyulást hozott. Egy villany­hegesztő betegem — például —, korábban mindenét elitta. Családi élete, egzisztenciája már közvetlen veszélyben for­gott ... Nemrég hálálkodva keresett fel s meghatottan újságolta: egy év alatt tizen­négyezer forintot takarnak meg azzal, hogy mindörökre hátatfordított az italnak. Sa­ját helyes elhatározásának, államunk segítségének kö­szönheti ezt. Igen! A szesz-elvonó kúrá­ra jele. ezőket — a ré­szegen gyomormosásra szoru­lókkal szemben! — az S2,i., is tái gatja. A gyógykezelés tartalma alatt a biz to;': tt in;—enes kórházi ápolásb: a részesül, sőt tp—'énzt is kap. S mikor gyógyulása örömére baráti körben vacsorát ren­dez — üdítő itallal koccint. Egészségére! — b. z. — Szkíta és szí A XVIII. században népe­sedett be borházakkal a Tö- rökszentmiklóstól keletre fekvő Surján. A környék vá­rosaiból, falvaiból összever­buválódott paraszttelepesek szőlőt ültettek az akkor még minden oldalról vízjárással körülvett homokbuckákra. Jó bort préselhettek itt egészen addig, míg a múlt század vé­i Jellegzetes szkita cserép­edény a surján! teremből. — Püski Imre ajándéka. gén a filoxera tönkre nem tette a szőlőket. Attól kezdve aztán földműveléssel terem­tette elő megélhetését a haj­dani szőlőtermesztő nép. Ma Surján már csaknem faluvá nőtt Az egykori uradalom helyén ma virágzó tsz és ál­lami gazdaság gazdálkodik. A XVIII. századi szőlőte­lep egy-két borháza még ma is áll. Eddig tudjuk követni a mai Surján történetét. Van azonban Surjánnak egy sok­kal régibb történelme is. A környék számtalan homok­buckája (a fél megye innen hordja ma a homokot) már régebben is meg-meglepte a bányászokat egy-egy furcsa lelettel: Edények, színes gyöngyök, emberi csontok kerültek elő lépten-nyomon. Sajnos, azonban évtizedekig alig valami jutott e tárgyak­ból múzeumba. Az emberek megcsodálták a különös hol­mit, aztán összetörték, szét­szórták, elvesztették a lelete­ket. Most Püski Imre, az álla­mi gazdaság vezetője felfi­gyelt a régiségekre, össze­gyűjtötte, amit sikerült meg­menteni az oktalan pusztítás elől, s az ő útján kerültek a iarab.ok először a szentmik- ósi helytörténeti gyűjte­ménybe, majd, a szolnoki mú- seumba. Az edények alakja elárulta, hogy miről van szó: \ surjáni bányákban a mintegy két és félezer évvel azelőtt itt élt szkiták hagya- ;ékát találták meg. Gyors munkához kellett , átnunk ekkor, hogy az egy- 1 ■e terjeszkedő homokbányá­val versenyezve megmentsük,- 1 irmata temet« ami még megvan. S augusz­tustól novemberig csaknem öt hétig tartó ásatómunkával 102 sírt sikerült feltárnunk. Az előkerült leletek (több mint 1000 darab tárgy!) és a pontos megfigyelések jelentő­sen gazdagították tudásunkat e kevéssé ismert, érdekes lo­vasnépről, mely keletről, Dél- Oroszországból — mint a sur­jánt temető néhány értékes lelete jelzi — valószínűleg még az időszámításunk kez­dete előtti VI. században ér­kezett ide, s itt élt egészen a II. századig, amikor egy új nép, a nyugatról jött kelták váltották fel őket. S hogy a kelta hódítás békés terjesz­kedéssel kezdődhetett, bizo­nyítják a surjáni szkíta sí­rokból előkerült kelta edé­nyek. A szkíta sírokból napfény­re kerültek a parányi bronz nyílhegyek, melyektől egykor Szkita nyíl bronzból készült begye. fél Európa retteget, s a lo­vasok másik fegyvere, a har­ci csákány. De megtaláltuk a békés hétköznapok emlékeit is: A nők sírjában fonóorsók díszes agyaggombjai hever­tek, s egy leányka mellé — aratás idején hallhatott meg > Surjánban nyelű bronztükör. A szkíta művészet ritka emlékei közé tartozik a képen bemutatott csontból faragott tegezdísz és a 90. sír keresztalakú, állat­figurás bronzöntvénye. Kik voltak tulajdonképpen a szkíták és hogyan éltek? Pontosan mikortól meddig lakták a Tisza vidékét? Ezek­nek a kérdéseknek a megol­dásához visz majd közelebb a surjáni temető leleteineK feldolgozása. A szkíták írott történelmet nem hagyta)? ránk, görög történetírók mű­veiből tudunk csupán egyet s mást életformájukról, politi­kai szervezettségükről, s a Hérodotosztól lejegyzett né­hány szkíta szó álapján sejt­jük, hogy nyelvük az úgyne­vezett indoeurópai nyelvcsa­ládba tartozott, s a perzsa nyelvhez hasonlított. Ez min­den — s amit még ezen felül tudni akarunk, azt csak a surjáni, s a surjánihoz ha­sonló további régészeti feltá­rások eredményeiből fogjuk megtudni. A szkítákat felváltó kelták után — az időszámításunk kezdete utáni évszakokban — az eltűnt szkiták rokonai, az ugyancsak keletről beván­dorolt szarmaták telepedtek meg a surjáni dombokon. Az újtelepi homokbányában az ő sírjaikat is megtaláltuk, be­leásva azoknak a szkítáknak a sírjaiba, akiket ők már nem is ismertek, akiktől többszáz év választotta el őket. A bronzékszereken kí­vül római cserépedényeket és pénzeket találtunk e síro­kon, melyek tanúsítják, hogy Szkita íjtegez csontból faragott díszítése a 31. sírból. t acika csak akkora, mint a borsszem. De sűrű és nehéz, mint a homok. Az ar­ca sárgapiros, mint az illatos, érett alma. Haja úgy áll min­dig, mint a sündisznóé. Pedig látszik rajta minden reggel, hogy gondosan megfésülték. A ruhája tiszta. Piszkot, fol­tot nagyítóval sem lehet ta­lálni rajta. A szája véres, kis seb. De mindig jár, mint a kacsa csőre a pocsolyában. Hol az egyik, hol a másik szomszédjával beszél. Néha nagyokat hahotázik. Aztán végtelen komorsággal mutat­ja pici ujjával az ÁBC-és könyv sorait: tu, tu, autó... Egy reggel, amikor az ud­varról jöttek be a gyerekek * felügyelők vezetésével, hoz­zám jön az egyik kislány. És nagy komolyan magyarázni kezd: 1— Tanító bácsi kérem, La­cika odakint... — Árulkodás nincs — sza­kítom félbe. — Én nem árulkodom — pirul el a fehérmáslis, piros­ruhás csöpplány. — Csak azt akarom bejelenteni, hogy La­cika odakint nagyon csúnyá­kat mond mindig. Káromko­dik. — Igaz! Olyanokat károm­kodik, hogy csuda! Mi is halljuk mindig! — kiabálják a többiek, kicsik, nagyok ve­gyesen. Kihívom a felügyelőt, aki már negyedikes. — Súgd a fülembe, miket káromkodik az a gyerek. — Nagyon csúnya, nem merem — húzódik hátrább elpirulva a gyerek. — Hát akkor írd le egy vanírra. <ztán hozd ki hogy elolvassam — nézek az A NAPKÖZIBEN órára és hozzáfogok az első­osztályosok olvastatásához. Amikor végefelé járok a kikérdezésnek, kijön a fel­ügyelő. Nagy szégyenkezve a kezembe nyom egy összehaj­togatott papírt. És vissza­megy a helyére. A teremben egyszerre olyan csend lesz, mint éjfélkor a temetőben. Minden szem ■ 'm mered. Mindenki izgatottan les. Mi lesz? Elolvasom a ceruzával írt sorokat. S én is elvörösödöm. Mert a papíron olyan válo­gatott, utcasarki rondaságok ordítanak, amilyenek<: csak a legelzüllöttebb némberek szoktak veszekedéskor egy­másnak rikácsolni. — Lacika, holnap küldd fel édesapádat — mondom a kis­fiúnak, aki sárgán, zölden mered rám. S tovább folyta­tom a kikérdezést. 1 Másnap déltájban kopog valaki a terem íjtaján. Be­állít a Lacika édesapja. Ha­talmas. elegáns ember. Vasas valamelyik gyárban. — Mi a baj a gyerekkel? — kérdezi aggodalmasan. JSé imegyünk hárman a fo­lyosóra, hogy a többi': ne halljanak semmit. — Lacika — mondor csen­desen a kisfiúnak — én első naptól arra tanítotti, hogy mindig igazat mondjunk Mondd meg mórt is a~ iga­zat apukádnak. Szoktá' csú­nyáién* káromkodni? — Szoktam — hajtja le fe­jét - t> a qvrrek. — Miket szoktál károm­kodni, kisfiam? — veszi át a vallatást az apa. Lacika elő zör rám néz. Az­tán felemeli a fejét. Bátran, nyílt őszinteséggel belemered az apja arcába és hangosan, érthetően kimond egy olyan káromkodást, hogy azt hit­tem, lehull a folyosón a fal­ról a vakolat. Az apa megdermedve bá­mul. — Mást is szoktál mon­dani? A kislegény újra felvágja a fejét. És elmond egy olyan sallangos, cifra tőmondatot, amilyent valamikor a huszár­kaszárnyában kiabáltak a bepálinkázott káplárok, a ka­tonák édesanyjáról. Harmadik káromkodást is mondott még Lacika. Akkor is belemeredt nyiltan, egye­nesen az apja szemébe. Utá­na várt, hogy mi lesz? Az apa csak tátogott. A tor­kához kapott. Halálsápadtan csavargatta jobbra, balra a fejét. Én a falnak dőltem. Vártam, mikor szakad rám az épület. Mert ezek a ká­romkodások nem azok vol­tak, amiket nekem a felügye­lő a papírra felírt, hanem azoknál ezerszer rondábbak, válooatottabbak. és teljesen újak. Ügy látszik, a felügyelő ezeket fel sem merte nekem írni. ,/■ I isszaküldtem Lacikat a w társaihoz. S a verejté­ket törölgetö apához fordul­tam. — A napközisek túlnvomó része kislány. Mit szólnak a — odatették sarlóját. A ha­lottakat ellátták élelemmel is a hosszú túlvilági útra, erről tanúskodnak az edényekben talált állatcsontok. Az éksze­rek közt gyakori a kagylók­ból vagy agyagból készített gyöngy, a bronzkarperec, haj­karikák, s különösen szép darab egy agy, kerek, vas­szülők, ha meghallják, hogy miket kiabál rájuk a maga fia? — Hol hallhatta? Hol ta­nulhatta? Otthon nem hall soha ilyeneket. Érthetetlen előttem az egész — tördelte elkeseredve a kezét az apa és keserves hangon kérdezte: — Mit csináljak azzal a kölyök­kel? Agyonverjem? — Azzal nem megyünk semmire. — Akkor elviszem. Elvi­szem a nagymamájához/ Ilyen szégyenben nem hagy­hatom itt. Hátha ott elfelejti ezeket a borzalmas rondasá- gokat. Hiszen pici még. Nem is tudja, miket mond. Azért mondja csak a többieknek, hogy legénykedhessen — húzta szemébe röstellkedve a kalapot az édesapa, s oda­ment az ajtóhoz. Beszólt a terembe. — öltözz fel, kis­fiam. Megyünk haza! Egy perc múlva a kislc- gény ott állt teljes felszere­léssel köztünk a folyosón. A folyosó sötétvörös betonját bámulta nagy elgondolkozás- sal. — Szervusz, kiskomám — nyújtottam neki búcsúzára 0 kezem. — Ha leszoksz a ká­romkodásról, bármikor visz- szajöhetsz. Én nem harag­szom rád. Most is szeretlek Csak sajnállak Lacika sírni kezdett. Oda­borult édesapja hosszú téli- kabátjának az aljára. Töröl- gette a szemét. S lassan elin­dult a nagykami felé. Onnan mégegyszer visszanézett a napközi fehér ajtajára. c el­tűnt éde-a-'iával a téleleji kormos, hamuszürke ködben GYOMAI GYÖRGY a szarmatákat élénk keres­kedelmi kapcsolatok fűzték a Dunántúlhoz, Pannónia provinciához. Talán már a hunok vagy a germánok le­hettek azok, akik a legyőzött szarmaták elhagyott temető­jét megtalálták, a sírokat ki­ásták és kifosztották, kira­bolták belőlük az értékes ne­mesfémeket és a koponyákat, melyeket babonás célokra használhattak. Pótolhatatlan kár, hogy a homokbányák leleteinek be­jelentése nem történt meg idejében s így a temető szá­mottevő részét a bányász még a régészeti ásatás meg­kezdése előtt elpusztította. Mikor hozzáláttam, hogy az előkerült, de elkallódott lele­teket összegyűjtsem, Törő- csik András, Tákos János, Pocsai János megértették, hogy a kutatásnak mi a cél­ja, s jószívvel előkeresték az otthon hányódó tárgyakat múzeumnak. Sajnos, akadtak kivételek is. Földi Ferenc szép szkita fenőkövet talált a bányában még régebben El is küldte a tárgyat — megmutatni. Oda nem adja úgymond — mert azzal akar­ja fenni a kaszáját. Hiába kínáltam érte egy új fenőkő árát, s említettem még a tör­vényt is, ő azon a vélemé­nyen volt, hogy ha tényleg van rá törvény, hát csak pe­reljem be, ha nem restellem egy kaszakőért. Resteltem Fájó szívvel fényképeztem le a szép darabot, s eltettem e kellemetlen epizódot is a sok szép surjáni emlék mel­lé. Csalog Zsolt Fmsz dolgozók a kultúráért December folyamán a Jászal- sószentgyörgyi fmsz-dolgozók könyvárusítási hónapot rendez­tek. A dohánybolt több mint Öt­ezer forint értékű könyvet adott el. Ezen túlmenően az fmsz dol­gozói önként vállalták, hogy szabadidejükben házról-házra "árva ismertetik meg a legérté­kesebb könyveket a község la­kóival. Ilvmódon Móricz Zsig- mond. József Attila, Jókai Mór és más írók műveiből 2500 forint értékű könvvet forgalmaztak. BERENYI MIKLÓS J ászalsószent gy orgy \ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents