Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-31 / 26. szám
2 SZOLNOK »Milli NÉPLAP Iáéi, ***** Odk Harcok Kalangyában Tömeges letartóztatások Elisabe hvilleben New York (TASZSZ). Katangában változatlanul rendkívül súlyos a helyzet A UP1 jelentése szerint Csőmbe csendőrsége újabb tömeges letartóztatásokat hajtott végre Elisabethville-ben, Katanga központjában. Január 27- én és 28-án 175 embert tartóztattak le. Valamennyiüket azzal vádolják, hogy „lázadást szítottak” Csőmbe rendszere ellen. Albertville mellett és Észak-Katanga más körzetei- ban újabb összetűzésekre került sor Csőmbe egységei és a baluba-törzs felkelői között Luena városában, Katanga szénközpontjában két nap óta tart a harc a felkelők és a csendőrség között A UP1 közlése szerint a harc új erővel lángolt fel azután, hogy a Luenában megostromgében kordont létesítettek, „hogy megakadályozzák a manonói helyőrség és Lumumba egységeinek összefogását”. Kongolóból, erről az igen fontos stratégiai pontról csaknem teljes egészében elszállították az ENSZ-egysége- ket Kabalo környékére, helyüket, a Sunday Times Eli- sabethville-i tudósítója szerint mintegy ötszáz katangai csendőr foglalta el. A tudósító hozzáfűzi, hogy Csőmbe támadást készít elő Manono ellen. Ezért szombaton újabb 50 páncélautót és két Dakota-mintájú repülőgépet vásárolt. A gépeket Rho- déziában és a Délafrikai Unióban toborzott pilóták fogják vezetni. (MTI) ip katonai küldöttség Leningrád (TASZSZ). Malinovszkij Marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vendégeként Czinege Lajos altábornagy vezetésével magyar katonai küldöttség tartózkodik a Szovjetunióban. A küldöttség vasárnap Leningrádba érkezett Leningrád moszkvai pályaudvarán a vendégeket Kazakov hadseregtábornok, a le- ningrádi /katonai körzet parancsnoka, valamint a városi helyőrség tábornokai és tisztjei fogadták. A küldöttség látogatást tett Kazakov hadseregtábornoknál, majd megtekintette a város nevezetességeit. A magyar küldöttség három napot tölt Leningrádban. fMTI) A német nép sorsdöntő kérdéseiben egységesek a vélemények lőtt csendőrség erősítéseket kapott Elisabethville-bőL Eli- sabethville és Luena között napok óta csak a szerelvényeket kísérő ENSZ-egységek tudják fenntartani a vasúti közlekedést • Mint a Reuter közli, az ENSZ-csapatok Kabalo térséNATO hadgyakorlatok kezdődnek Nyugat-Német- országban Bonn (Reuter). Csütörtökön Délnyugat-Németország- ban egyhetes NATO hadgyakorlat kezdődik — mint a Reuter írja •— „az atlanti fegyveres erők hatékonyságának megállapítására”. A hadgyakorlatban 60 ezer amerikai, francia é nyugatnémet katona vesz részt. Ez alkalommal próbálják ki először a pilóta nélküli felderítő re- Dülőgépeket valamint gyalogsági csapatszállító helikoptereket. (MTI) Berlin (MTI). Vasárnap fejeződött be Goethe szűkebb hazájában a kétnapos össz- német békekongresszus, amelyen a Német Szövetségi Köztársaságból 680, a Német Demokratikus Köztársaságból pedig 260 neves közéleti személyiség és békeharcos tanácskozott a német nép sorsdöntő kérdéseiről. A németeken kívül még 11 országból érkezett vendégek vettek részt a tanácskozáson. Felszólalt a tanácskozáson dr- Hewlett Johnson Canterbury-! érseki helynök is, aki elismerő szavakkal emlékezett meg a szocialista tábor országainak leszerelési javaslatairól, majd így folytatta: „az imperialisták éppen úgy félnek a s;putnyikoktól. mint ahogy félnek a szocialista országok hétéves terveitől. Ha majd visszatérek hazámba, sok jót mondhatok a Német Demokratikus Köztársaságról. Biztos vagyok benne, hogy a történelem az önök oldalán van” Dr. Werne Hartke profesz- szor, a Német Tudományos Akadémia elnöke foglalta össze a tanácskozás eredményeit. Hangoztatta: bár sok kérdésben mutatkoznak véleménykülönbségek, a német nép sorsdöntő kérdéseiben: a béke és a leszerelés kérdésében azonban a vélemények mégis egységesek. A weimari tanácskozás is azt bizonyítja, hogy a két német állam polgárai tanácskozhatnak és tanácskozniok is kell egymással. (MTI) A laoszi kormánycsapatok sikerei HANOI (MTI). A Patet Lao rádió közlése szerint' a laoszi kormány csapatai és a Patet Lao harcoló egységei felszabadították a Luang Prabang- tól keletre fekvő Muong Hi- en városát. Nagymennyiségű fegyvert, lőszert és egyéb ka tonai felszerelést zsákmányoltak. Huong Hien felszabadítása után a várostól 8 kilométernyire fekvő Ehung Hay helyőrség katonái megadták magukat a kormány- csapatoknak. A Huong Hien- ben állomásozó laoszi lázadó katonaságon kívül volt a városban egy dél-vietnami század és néhány thaiföldi katona is. Megjött az új elnök Megjött az új esztendő és vele érkezett a faluba az a nagydarab pufajkás ember, aki meg sem melegedett, de már bajt csinált magának, mert nem itta meg a pálinkát. A háztető ereszéről nem lógtak kövér jégcsapok, mert a nap melegen sütött és hiába mondogatták az öregek, csak nem akart foga lenni a télnek. Az új ember behúzta maga mögött az irodaajtót, akik pedig kívülmaradtak, azok összébb húzták magukon a nagykabátot. Az új ember fázította őket, aki úgylátszik olyan, mint a zúzmara: hideg is, rideg is. Jó- szívűen pálinkával kínálták és viszautasította. — Bajosan lesz népszerű — dünnyögte valaki és maga elé köpött. A többiek hallgattak, az utcára néztek, mintha a fölvágott, félig fagyott sarat tanulmányoznák. Minek is szólni, hiszen viselve válik ez is. A régi is viselve vált, az nem akart népszerűtlen lenni, ha kínálták, megitta a bort is, a pálinkát is. Utána bóbiskolt, s nem volt benne sok köszö- ! net, de azért az se jó, ha | valaki olyan zúzmarás, mint , ez az új elnök. Ilyenformán ; nehezen lesz neki tekintélye, pedig tudhatná, hogy a te- I kintély roppant fontos. Tudhatná, hiszen vezetőember. 1 A Jászapáti Járási Tan-.cs 1 Mezőgazdasági Osztályát irá- I nyitotta, s ide a jászkiséri j Táncsics Tsz-be azért hív- ' ták, hogy a gazdák segítsé- I gével „nadrágba rázza” a dolgokat. De így vajon sikerül-e neki? I Cseh József másnap a for- ’ ralt bort utasította vissza és ezzel a kínálót vérigsértve, félreérthetetlenül tanújelét adta annak, hogy nem is akar népszerű lenni. A rosszmájnak összekacsintottak: zugivó az ártatlan. Ott kortyolgat, ahol nem 'átja őt senki. A szövetkezet borpincéjében és hasonló helyeken. A rosszmájnak csalódtak, mert az új elnök alaposan körülnézett, de a borpincé- hek még a tájékára sem ment. Ehelyett kibékítette azt az embert, akitől nem fogadta el a forraltbc ‘ Hamarosan eljött a napja annak is, hogy körülnézzen a tehenészetben. Látogatásával valóságos istállóforradalmat idézett elő. A tehenészek egykarra dolgoztak, s amikor az új elnök odaért, még tartott a reggeli fejés. — Ezt a tehenet kifejték? — kérdezte. — Biztosan — volt a válasz. — Üljön csak alá, kedves elvtárs! — mondta az új elnök és az a tehén, amelyet állítólag pár perccel korábban kifejtek, még két liter tejet adott Ennyi maradt volna benne, s kitudja menynyi maradhatott már eddig is a tehenekben a szövetkezet kárára. Cseh József nem volt szívbajos, erélyesen, de I nem gorombán megmondotta a tehenészeknek, hogy ilyet többé nem akar látni. „A bűnös” restellkedve előállt és magyarázni kezdte, hogy ő nem ludas, mert még visz- sza akart ülni a tehén alá, csak teli volt a sajtár és ezért hagyta ott. Az elnök érezte, hogy ezeken a pillanatokon rengeteg múlik, talán a szövetkezet egész jövőjére. Szigorúan szólt. — Elvtárs, nem mond igazat, már a másik tehén alatt ült, esze ágában sem volt ide visszaülni. Nem érti, hogy önmagát csapja be, meg itt ezeket az embereket így csinálta egyéni gazda korában is? — nézett rá az elnök várakozóan. — Tönkrementem volna... — de higgye el elnök eivtars, soha többé... — fogadkozott ő is és a többiek is. Cseh József azt is meglátta, hogy a t.'leneket nem itatják rendesen. Cső kellene, hogy elvezethessék a vizet. Megígérte, három nap múlva a cső meglesz, de a j tehenészek erre mosolyogtak, | hogy jó, jó, majd elhiszik, j ha látják. ígéri már nekik a vezetőség három esztendeje a csövet és soha sincs semmi. Az új elnök bizony pórul is járt, mert bement az irodába és mondta a pénztárosnak, hogy csövet kell vásárolni. „Ez már bajos lesz elnök elvtárs, mert a kasszában 40 forint, a sorbanállás pedig 50 000 forint” — mondta neki a pénztáros tűnődve. Forint tehát nincs, az elnök a fejét vakarta és intézkedett. A jászdózsai Pető-* fi Tsz-től kértek kölcsön csöveket tavaszig. Kaptak, s így, amit megígért, azt teljesítette. A tehenészek alig akartak hinni a szemüknek és nyomban más szemmel néztek az elnökükre. Még abban is megállapodtak gyorsan, frissen, hogy ha már így van, akkor az idén a Táncsics Tsz-ben nem szabad kapálatlan kukoricának maradni. A tehenészek megígérték, legalább annyit megkapálnak ők is a közösből, mint amennyi a háztáji. Igen ám, de ezenközben hírejárt a szövetkezetiek között, hogy jó lesz vigyázni, mert az új elnök harapós. Kiment a tehenészetbe és olyan felfordulást csinált, amilyet még nem látott a világ. Mintahogy ez ilyenkor lenni szokott, a hírharangok eltúlozva és elferdítve vitték tovább azt, ami a tehenészetben valójában történt. Mindegy, a sertésgondozók fülébe is eljutott a harapós elnök híre és beüzentek a községbe, hogy a vezetőség menjen ki, mert ők hamarosan otthagynak csapot-papot. Az új elnök fél napig volt közöttük és rengeteg dologban megegyezett velük, s csak a legvégén került sor arra, hogj akkor hát mennek vagy maradnak a sertésgondozók „Maradunk, nem megyünk sehová elnök elvtárs. Mert ezt a beszédet értjük.” Mindenki személy szerint meg is Ígérte nyomban, hogy mit tesz hamarosan rendbe a maga területén. Két nap múlva az új elnök visszament és megnézte, ki hogyan tartotta be a szavát. Egy kivételével mindenki. Cseh József a felelőtlen ígérgetőtől társai előtt kérdezte meg, mit szólna ahhoz, ha az elnök is igémé, de nem teljesítene? — Káromkodnék — volt a válasz. A többiek nevettek, de mindannyian igazat adtak Cseh elvtársnak abban, hogy rendnek muszáj lenni. Fegyelem nélkül nem megy. Azóta végeredményben csak néhány nap telt el, de a jászkiséri Táncsics Tsz-ben mégis más Szelek fújnak. Cseh József az új elnök bemutatkozott, s megelégedésre így mutatkozott be. A pálinkát még ma sem issza meg, mégis egyre több szövetkezeti gazda mondja róla, „ez a Cseh Jóska népszerű ember lesz itt minálunk. Sz. P VII. Nápoly (6. folytatás.) De jártam a pályaudvaron is. — Itt ezerszínú tömeg áramlott szüntelenül. A nemrég felállított hatalmas lámpa alatt, amely — az alatta olvasható prospektus szerint a világ leghatalmasabb neonlámpája, s jókora területet borít el valóban sajátos „nappali” fénnyel, éjjel-nappal fiatal, csíkos-tri- kós ifjak lézengenek. Mindenből több van itt az ultramodern pályaudvar környékén (úgy épült, hogy az antik városfal egy részi szinte behatol a korszerű betontömbök közé): több a rendőr, a prostituált (mióta a Mer- lin-törvény értelmében becsukták a nyilvános házakat, az utcákra szorultak), a munkanélküli. Itt lézengenek azok a délről érkező munkanélküliek akiknek — mint általában — nincs szerencséjük Róma megközelíthetetlen vár: letelepedési engedélyt csak az kaphat, akinek munkája van itt, — munkát csak az kap, akinek lakása van Rómában. Ezt a bűvös kört nehéz áttörni. A belső emigrációnak — így nevezik a délről északra áralá olaszok seregét — nincs nagy tere itt Naponta lehet olvasni az újságban: hol ez a calabriai, hol az a szicíliai követ el kisebb rablást vagy lopást — kitépi a táskát egy gyanútlan :•írista hölgy kezéből, aztán a kővetkező sarkon utólérik és elcsípik — mert nem volt már mit ennie, „'"íért jött RómábaT — vonna vállat, gondolom, kövér «titánom. akitől Velencében váltam el. Ö biztos nem venné észre, hogy a lépcsőn újságpapírral letakarva egy ember aludt. Róma hallatlanul barátságos ahhoz, aki pénzt hoz a városba, de rideg és könyörtelen, ha valaki, miután másutt kudarcot vallott, itt a kar szerencsét próbálni. Ha pénzed van, ezer meglepetés vár rád. Ellátogathatsz a Trastevere, a Teverén túli régi városrész „népi” vendéglőibe. Itt minden annyira régi és eredeti, hogy ha leülsz, háromszorannyit fizetsz, mint máshol. — Ezzel szemben... a teret lampionok világítják meg, a bejáratnál régi lovaspóstakocsi áll, a pincérek hajdani rusztikus öltözékben számítják a csillagászati árakat (dollárban is lehet fizetni), s ha beesteledik, a durva faasztalokon gyertyát gyújtanak. S az ilyen kényelmetlen ) yűzés a legdrágább. Itt legalább a környezet eredeti. Az EUR- ban, a hipermodern új városrészben azonban, az egyik áramvonalas épületben eredeti vadnyugati. Far West típusú fogadót is találsz: az emeletre vezető lépcső oldalának támasztva hatalmas kocsikerék áll. az egyik sarokban whiskys ládák hevernek, a falakról hagyma- és paprikafüzérek csünge- nek: még szerencse, hogy Coca-Colát is rendelhetsz. A vendéglők mellett pedig a Trastevere szűk vicco- loiban, utcácskáiban ott élnek azok a rokonszenves, hangos életvidám és szegény tömegek, amelyeket legjobban tán a neorealista filmekből ismerünk. Hangosak ezek az utcák és mégis barátságosak, szűkek, de mégis jobban érzi magát bennük az ember, mint bárhol másutt. Könnyű szóbaelegyedni az ittélőkkel, szívesen mesélnek egyszerű, szegényes és mégis felemelt fejjel élt sorsukról, a gondokról és az örömökről. A lányok innen is divatosan és virág- zóan libbenek szerte az áruházak rosszulfizetett elárusító-pultjaihoz, — vagy más munkára, hogy aztán később, mikor beköti fejüket valamelyik idevalósi, feketehajú, szögletes arcú fiú, lármás gyerekek sokaságát neveljék fel és többé tán soha ne látogassanak el a tengerre, amely pedig csak harminc kilométer ide. Róma arca ez is. De itt van a hivatalnok város is, az állami alkalmazottak milliós seregével. Nekik épülnek a gombamódra szaporodó új lakótelepek. Egy-egy új lakás ára hihetetlenül magas, sokszor a lakbér több, mint egy jó szakmunkás havi keresete, de ők meg tudják venni, ki tudják fizetni. Igaz, a kínálat még így is sokszor nagyobb, mint a kereslet. így aztán sokezer lakás vár vevőre, míg a külvárosokban. a borgate-kben szinte elképzelhetetlen a proletárok zsúfoltsága. A kis FIAT—600 törpekocsikból százezernél is több fut a városban — a kispolgárságnak, a kiskereskedők, kisiparosok, jobbállású állami tisztviselőknek valósággal személyazonossági igazolványa a kis FtAT-kocsi. Az utcákon elegancia és szegénység keveredik sajátos i óm ni összhangba, ahogy az antik Ha az ellentét szónak van valami értelme, akkor Nápolyban van. Feketével és fehérrel — vagy nem is, kékkel, ragyogó és mély kékkel, és szürkével, színtelen, kopár szürkével kellene megfesteni Nápoly arcát. Néha nem is érted: hogyan lehet mindaz, amit látsz, olyan békésen egymás mellett. Két éve, mikor először jártam itt, bontották Édes semmittevés... Egy a régi állomás épületét. Legutóbb már csaknem készen állt az új. Nyugtalanító ez a modern építmény: ferde oszlopok nehezednek az emberre, a nagyteremben is úgy érzed. mintha az utcán lennél mindent ez a hideg, mértani pontosságú és zaklatott, kiegyensúlyozatlan betonforma dominál: miért volt szükség erre, kérded önmagadtól, itt, ahol a tenger olyan szépen tanítja a harmóniát. Száz méterrel távolabb pedig kezdődik a piac-negyed, a népi negyed, a szegények negyede — hogyan nevezzem? Az állomás korszerű nagyüzeme mellett, az elektromos munkanélküli Nápolyban. forgalomirányítók *6szomszédságában kavarog ez a szédületes áradat. Elfog, magával ragad, fogva tart. Csak egy pillanatkép: Utcai árus kiabál: vándorárus, kiskocsin szállítja portékáját. Az ókori szöveget kétezer éve sem kiabálhat tak másként — a legmodernebb technikával köti össze • nyakában mikrofon függ abba kiabál, Esernyőt kínál Az emberek gyűrűje egyr< nő, a hangja egyre sebesebb, egyre élesebben csuklik fel a drámai csomópontoknál. Mer: dráma ez, kis műalkotás, ahol a csúcspont: a vásár. Ha sikerül, vígjáték. Ha nem: öt perces tragédia. Figyelem a bűvölő szöveget: — Én esernyőt kínálok Önöknek, de nem azt a drága esernyőt, amit a boltban vásárolhatnak, jobbat és olcsóbbat. Vegyék meg ezt az esernyőt: nem kétezer líra, mint az üzletekben, nem. önöknek olcsóbban adom, ezernyolcért, ezerhétért, sőt ezerhatért. Megáll egy pillanatra, ve- rejtékcseppet töröl le a homlokáról. Vékony, fáradt ember, őszes hajtinccsel és tekintete, mikor nem bűvöli a körbenálló gyanakvó szemeket, fásult. Leguggol, kitárja az ernyőt: — Nézzék ezeket a bordákat, nézzék ezt a vásznat. Ez nem engedi át az esőt, ez megvéd, ez márkás áru. És nem kétezer, mégcsak nem is ezernyolcszáz, ezerhat, nem. Olcsóbban adom: ezerötért, ezemégyszázéxt. Itt az utolsó alkalom: ezerháromszáz líra, ezerkétszáz líra, ezeregyszáz líra, ezer KI Szinte vijjog ez az utolsó U, már nem mondja ki az egész szót, elvágja, felviszi a hangot. (Folyt, kőv.) Bar ács Dénes UTAZÁS DÍLRE romok mellett földből nőnek ki a modern paloták: Róma igazi arca éppen ez a sokarcút sag. Ezért nem mondha tód meg soha, milyen is ai Örök város.
