Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
1961. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tavalyi összegnek többszörösét takarítják meg az idén új technológiák bevezetésével a kohó és gépiparban A kohó- és gépipari vállalatok tavaly átfogó távlati terveket dolgoztak ki a technológia fejlesztésére, korszerű gyártási eljárások bevezetésére. Ezekből a tervekből egységes tanulmány készül, amelyet a kővetkező évek termelési, termelékenységi és beruházási feladatainak kijelölésénél is alapul ^esznek. A technológiai tervtanul- -nány alapján ebben az évben elsősorban a nagyobb beruházásokat nem igénylő feladatokat oldják meg. Az erősáramú, a híradástechnikai, a szerszámgép és több más iparág sok üzemben sza- 'agszerű és zártciklusú gyártást vezetnek be, termelékeny célgépeket helyeznek üzembe, a haióiparban elterjesztik a széndioxidos és az argongá- zas hegesztést, gépesítik az öntvénytisztítást, a tömegcikkiparban meghonosítják az autoklávok fedettívű hegesztését. forgácsolás helyett hidegalakító eljárásokat alkalmaznak. A technológiai intézkedésekkel a mezőeéniparban a tavalyi négymillió forinttal szemben az idén már huszonnégy millió forintot akarnak megtakarítani. A műszeriparban a tervezett technológiai intézkedésektől az fdén 34. lövőre pedig már 34 és félmillió forint megtakarítást várnak. (MTI). Kétszeresére emelkedett a Klement Gottwald kohászati kombinát termelése A Klement Gottwaldról elnevezett kuncicei új kohászati kombinát termelése 1960-ban 1955-höz viszonyítva több mint 200 százalékkal emelkedett. A kombinát első üzemegységét 1950-ben adták át rendeltetésének. Azóta számos üzemrészleggel szélesedett a kombinát. A harmadik ötéves terv éveiben tovább fejlődik az üzem s martinacélon kívül villamoskohókban előállított acélt is termel majd. Amikor a munkás a meós A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban hagyományos cikknek számít már az aluminiumedény. Évente 4—500 tonnát gyártanak. — TerméKeik igen keresettek a külföldi piacokon is. Mi sem bizonyítja ezt Jobban annál, minthogy edényeik 80 százalékát exportálták tavaly. Az idén mintegy 20 százalékkal emelkedett tervük, — bár a belkereskedelem igénye a tavalyi szinten mozog- Ez is a külföldi igény növekedésére vall- Természetesen csupán a megkötött szállítási szerződésekből nem lehet lemérni az üzem gyártmányai iránti keresletet, hiszen .'elentkezett például egy amerikai kereskedő, aki egymaga átvenne évenként 4— 500 tonna edényt. — Szállítanak is neki nemsokára, csak azt várják, hogy az edényfül készítő célgép elkészüljön. Állítólag nem kell sokat várni már erre, csak néhány hetet. A termelés mennyiségének növelése mellett lázas tevékenységet fejtenek ki az üzemben az edények gyártási költségeinek csökkentése érdekében. Eddig is számottevő eredményeket értek el. Jó- néhány olyan termékük van például, amit ezelőtt 2—3 évvel még ráfizetéssel állítottak elő, most meg 30—40 százalékos nyereséggel Példának emlitihetnénk a különböző méretű dísztálcákat, a hasas edényeket, a szifonokat, stb. A termelési költségek további csökkentése érdekében az idén is jónéhány műszaki és szervezési intézkedést valósítanak meg. A fedők po- lirozására például 30—40 százalékos termelés növelést biztosító célgépet szerkesztettek. A cél: a külföldi piac megtartása. — illetve további bővítése. Ezt pedig csak kiváló minőségű és olcsó termékkel tudják megtenni. Erről rengeteg szó esik, s meg is van az eredményeRégebben például az edény- üzemben is volt minőségi átvétel, összesen tizenhat meós szorgoskodott a munkások körül, őrködtek a kifogástalan minőségre. A meósok ügyködésével sokszor nem értettek egyet a munkások. A vezetők gondoltak egyet, — megszüntették az üzemben r minőségi átvételt, csak vég átvétel van — hét meóssal. így hát minden edényüzemi munkás egyúttal meós is. — Maga dönt arról, elfogadható-e terméke. Érdemes felfigyelni a tapasztalatokra. A jelek arra vallanak, hogy ezzel az intézkedéssel jelentős mértékben nőtt a munkások felelősségérzete. Sokszor előfordul például, hogy elfogadható ugyan egy-egy termékük, de eszükbe jut valami megoldás, ami javítja a minőséget s máris javasolják a változtatást Fehér elvtársnak, az üzem vezetőjének, önállób1 ak, kezdeményezőbbek. — mint régebben voltak. Sokmindenben lemérhető ez, így például abban, hogy a selejt az utóbbi időben egy százalékról 0.15 százalékra csökkent. Pedig nem kaptak kifogástalan anyagot a hengerművektől. Ha jó anyag volna, tovább csökkenthetnék a gyártási költségeket- Célul tűzték azt is, hogy termékeik tetszetősebbé tételével „frontáttörést” hajtanak végre a hazai piacokon is. Festett és pácolt kannáikat, szifonjaikat az idén már többféle színben és színárnyalatban készítik, hogy mindenki megtalálja kedvenc színét Fáradozásuk remélhetőleg sikerrel is jár. Ember helyett gép Rövidesen üzembe állítják a törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyárban a Csehszlovákiából vásárolt XRM 160 típusú lemezegyengető gépet. A gépgyárban, ahol sok lemezt használnak fel, eddig három lemezlakatos foglalkozott ezzel a munkával, őket most más helyen foglalkoztatják. A lemezeket sokkal pontosabban ezen a gépen teszik simává. Kicsúszott az ellenőrzés alól A Népszabadság január 19-i számában az egyik cikk arról számol be, hogy „A MÁV már jóelőre intézkedett a vonatok fűtéséről. Úgynevezett előfűtési kell alkalmazni; a beszállás előtt be kell melegíteni a kocsikat, s ilyen időben természetesen a vonalakon is fűteni kell.” Megjegyzi a cikk: „Erre a célra elegendő szén áll rendelkezésre. A MÁV Igazgatóságok és az illetékes vasúti vezetők ellenőrzik, hogy a mozdony- vezetők eleget tesznek-e a kiadott utasításnak, a mulasztók ellen szigorúan eljárnak.” ügy látszik, a MÁV felsőbb szervei megtették a szükséges intézkedést, hogy a munkahelyeikre siető dolgozók a hideg időben kényelmesen, kulturált körülmények között, meleg kocsiban utazzanak. De nem így egyes állomásokon. — Kisújszállásról 19-én reggel 6.15 h-kor minden előfűtés nélkül Indult el többszáz munkába siető dolgozóval a személyvonat Szolnok felé. Nem kell mondani, hogy a 10 fokos hidegben végig dideregtek a munkások. Még le sem tudtak ülni, olyan hideg volt. Ráadásul menetközben sem fűtöttek. Nem is csoda, hogy a dolgozók felháborodtak, mikor a Népszabadság aznapi számában olvasták a rendelkezés kivonatát. Helyes volna, ha Kisújszállás állomáson is megfogadnák, illetve betartanák a felettes szerv rendelkezéseit és különösképpen azokat, amelyek a más területen dolgozók kényelmét szolgálják. Szabó György, Kisújszállás A tisza^enfimrei tsz-ek 247 hold napraforgóra kötöttek szerződést Napjainkban egyre több szó esik a napraforgó termesztésről. Ez érthető is, hiszen igen fontos olajnövénv- ről van szó. A nagyüzemi napraforgótermesztés szép jövedelmet biztosít, s ma már minden munkafolyamata gépesíthető. Az idén felemelték a napraforgó átvételi árát, amely — beleszámítva a szerződéses és nagyüzemi felárakat is — a krasznodári fajtánál 430, az iregei és lovászpa- tonai fajtáknál 370, az egyéb hazai fajtáknál pedig 350 forintnak felel meg mázsánként. Megyénkben számos olyan terület van, amely kiválóan alkalmas napraforgó termesztésére. Tiszaszentimrén tavaly a Haladás Termelőszövetkezet 10 holdon termelte ezt a fontos ipari növényt, amelyből holdanként 11 mázsás termést takarított be. Egy hold bevétele 3245 forint volt. Természetesen az olyan helyeken, ahol nem kapálták meg, vagy későn takarították be — mint ugyanebben a községben a Petőfi Tsz-ben — ott nem jövedelmező a napraforgó termesztése. A Haladás Termelőszövetkezet példáját követve — mint azt a községi gazdasági felügyelő elmondotta — az idén a község termelőszövetkezetei 247 hold napraforgót termesztenek Az Ezüstkalász Tsz-nél 117, á Haladásnál 70, az Aranykalásznál pedig 60 hold napraforgóra kötöttek szerződést Megkezdődtek az építkezések az országos mezőgazdasági kiállítás területén Az idén újra megrendezik a hagyomnyos Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A vásárvárosban már megkezdődtek az építkezések. Az építkezések megkezdésével egyidőben a részvétel szervezése is megindult. A jelentkezési feltételeket és a jelentkezési lapokat eljuttatták már a mezőgazdasági nagyüzemekhez. A termelőszövetkezetek jelentkezését a megyei tanácsok gyűjtik össze, az állami gazdaságok és gépállomások pedig az illetékes területi igazgatóságoknál jelentkezhetnek a kiállításra. Békés József: Öttől kilencig (2. folytatás.) Igen, így ismerkedtek meg. Beszélgettek utána még egy kicsit, fújás után pedig megvárta a kapuban. De hogy nézett akkor Jdl Nem szereti azt a kifejezést, hogy „cukorbaba”, pedig talán az illett rá legjobban i Most meg... Nem igaz, hogy nem lehetne azt a 60 forintot kiszorítani. Igaz, ők úgy kerültek össze, hogy jóformán semmijük se volt, albérletben laktak addig, míg egy ágyra, szekrényre, asztalra, négy székre valót össze tudtak gyűjtögetni. Aztán meg jöttek a gyerekek... És azért időt is csak lehetne szakítani. Egy asszonynak kell, hogy ideje legyen az ilyesmire. Lám, ott van Kocóné.., Mindig sugárzik róla az ápoltság. Igen, 5 olyan most is, mintha minden reggel skatulyából húznák elő. Milyen gusztusos is az az asszony... Nemrég került oda hozzájuk a selejtanalítikáro. Szinte új, friss levegőt hozott, mindig olyan üde, hogy öröm ránézni. És 6 szívesen is néz rá. Tekintetük néha összeakaszkodik, és Kocóné nem kapja el a fejét, hanem visszanéz rá, és ő tudja — megérzi azt az ember — von egy kis biztatás a nézésében. ... Megérkezik a HÉV, leszáll, siet be a gyárba. Kocóné már benn van, kedvesen mosolyog a köszönésére, igen, ez az asszony... ez az asszony... No, majd elválik. De milyen csinos most is.' Szürke, hátul felhasított szoknya, világoszöld pulóver van rajta, lábán feszül a harisnya, mindene olyan makulátlan, mintha ebben a pillanatban vette volna valamelyik divatüzletben, a haja pedig, nos, igen, a haja szabályos, szép csigákba göndörödik, helyén van minden szál, épp csak egy fürt kunkorodik egy kicsit a homlokába, de az is maga a megtestesült tökéletesség, de ő tudja, hogy még mindig van igazítani való, és amikor leül, mielőtt munkához fogna, még nem rest elővenni a tükröt, megigazítani a haját, száján a rúzst, elsimítani a szemöldökét. Ilyen asszonyban lehet gyönyörködni, ilyen asszonyra élvezet ránézni, ilyen asszonnyal szórakozás együtt dolgozni. Sőt, ilyen asszonnyal még munkaidő után se volna rossz együtt lenni egy kicsit! Károly m'ndezt már a reggeli selejtjelentést össze Bitóé aondolia véaia. aztán eau időre befeledkezik a munkába, a revizorok jelentései eltakarják előle a rossz órát, a lyukas guminadrágot, Ilus haját, Kocóné tökéletességét. Siet, mert legkésőbb kilencre a Meo-főosztá- lyon kell lennie a jelentésnek, addig még le is kell természetesen gépelni. Végre készen van, diktálná, de a szépasszony közben uzsonnázni kezdett. Na, nem baj. Addig átnézi még egyszer, nincs-e benne valami hiba, nem felejtett-e ki valamit, na, nézzük sorjába, vázas, lemezes üzem, motorszerelők, fényezők, kiszerelők.,, Mennyi a selejt a kiszerelőknél! Hiába meglátszik a jó öreg Huszka bácsi hiánya, pár hete beteg már az öreg, pedig olyan revizor kellene mindenhová, aki nemcsak megállapítja a hibát, hanem előre tudja, hogy mire kell ügyelni, figyelmezteti még idejében, főleg a fiatalokat. Most már azonban, csakugyan diktálni kellene. De hát ez az asszony még mindig eszik. Sőt, még csak tulajdonképpen most fog hozzá. Eddig inkább csak nekikészülődött, gondosan megterített magának egy szalvétán, kirakta a vékonyra vágott kenyérszeletkéket, vajat, sajtot vett elő, szalámit, meghámozta a retket, hajszálvékony karikákra vágta, aztán beletette egy kis pohárba, megsózta, hadd álljon egy kicsit a sóban, szardellapasztát is készített a vaj mellé, ha esetleg arra támadna gusztusa... De hát ez nem is eszik, ez nem is uzsonnázik, ez pikniket rendez itt magának és ez mégis bősz- szántó, hisz nemsokára kilenc óra, és nem Kocónét, hanem őt fogják letolni, ha nem megy fel idejében a jelentés ... Azt viszont csak nem mondhatja, hogy hagyja abba az evést, az étkezést, a pikniket, hagyja ott egy kicsit azt a büféi, mert az csak furcsán venné ki magát. Na, ott van. Már telefonálnak is. Igen, szól a telefon, Jutka a Meo-főosztályröl sürgeti a jelentést, Károly ígéri, azonnal r egy, csak még le kell gépelni, pár pillanat az egész. Ebből aztán már igazán érthetne, de úgy tesz, mintha nem is hallaná, a füle botját se mozgatja, csak eszik, étkezik, táplálkozik, kecsesen, bájosan, üdén, gusztusosán. Hogy a fene egye meg, hát nem veszi észre, hogy milyen idegesen dobol az asztalon? Persze, ha valaki ilyen traktát csap magának... Enne csak 6 is hat napból négyen egymásba ragasztót: zsíros kenyeret, mint ő meg Ilus, akkor majd gyorsabban végezne. Nem kerítene neki ilyen nagy feneket, nen csinálna ilyen nagy ceremóniát belőle. Szegény Ilus mé< azt a kis zsíros kenyeret sem tudja mindig nyugodtan megenni, a mostani helyén gép mellett dolgozik, csupa süroős munkái vannak, nemegyszer úav eszik, hoau harap egyet, aztán félreteszi. Jól nézne ki, ha ekkora cirkuszt csinálna! De ez ráér. Ez mindenre ráér, ennek itt is csak az a fontos, hogy elteljen a nyolc óra, neki semmi se sürgős, van ideje itt is, otthon is, és jut is neki mindenre, ketten keresnek, gyerek nincs. Ennek biztosan nem probléma a 60 forint egy hidegdauerra, se az a néhány óra, amibe beletelik, amíg megcsinálják, ha akarja, akár mindennap öt órát elüldögélhet a fodrásznál. Mert ez ügyes, okos fajta, nem kell neki egyelőre gyerek, vigyáz, tud vigyázni a jó kis életére. így aztán könnyű mindig szépnek, csinosnak, jólápoltnak lenni, míg a másik asszony... Szegény kis Ilus! Hogy nekiment ma reggel, pedig hát mennyi baja van szegénykének, nem elég. hogy ledolgozza a nyolc órát, nekilát takarítani, főzni, soha nem fogy ki a mosásból, vasalásból, zoknik stoppolásá- ból, gyermekholmik javítgatásából, éjfél is elmúlik sokszor, amikor ágyba kerül. Segítség kellene néha neki, hogy egy kicsit megelőzhetné magát. Vízi néni a házban ajánlkozott is a multkorában, de Ilus visszautasította, ő meg engedte, ráhagyta.,. Hát nem, még ma beszél Vízi nénivel, igenis beszél vele, kész helyzet elé állítja fiúst: „Fiacskám, hétfőtől fogva hetenként kétszer el fog jönni Vízi néni, segít majd egy kicsit”. Azt az átkozott 60 forintot pedig ő maga fogja a legközelebbi fizetéskor félretenni. Nem is adja oda Húsnak, rmert akkor úgyis elkölti másra, hisz mindig kell valami, elég csehül állnak fehérneműben, most meg még ágyhuzatokon is töri a fejét, a gyerekeknek is mindig kell valami. Félreteszi a 60 forintot, és csak akkor adja oda, amikor már mindent elrendezett. A gyerekekre pedig majd addig vigyáz ő. Esetleg akkorára már Vízi néni is ott lehet. Igen, segíteni fog Ilusnak, sokkal többet, mint eddig, jobban fog vele törődni, hisz csak egy-két év lesz még nehéz, míg a pici is megnő egy kicsit, aztán már könnyebb, sokkal könnyebb lesz... Kocóné végre befejezi az uzsonnát. Elpakol sorjában mindent, utána még megigazítja száján az elkenő- dött rúzst, majd bájosan rámosolyog Károlyra: Károly azonban nem viszonozza a mosolygást. Leplezetlen bosszúsággal mondja: Na végre! És amikor látja az asszonyon, hogy még neki áll följebb, hogy sértődött és ingerült arcot vág, akkor némi kis elégtételt is keresve, még meg is toldja: — Azt hittem, sose fejezi már be, — Véze —
