Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-18 / 298. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, december 14 Még sok Szolnok megyei termelőszövetkezet á népgazdaság adósa Karcagon, Kisújszálláson, Túrkevén egyetlen tsz sem teljesítette baromfiértékesítési szerződési kötelezettségét Szolnok megye termelőszö­vetkezetei 1960-ban — ha a számokat nézzük — a barom- l'i tartás ban ugrásszerű fejlő­dést értek el- Ma már úgy­szólván valamennyi közös gazdaság rendelkezik törzs- állománnyal. Ez vitathatatlan eredmény, s arról is helyes­léssel szólhatunk, hogy — nagy eltérésekkel ugyan —, de a tsz-ek döntő többsége árubaromfival hozzájárult a fokozódó igények kielégítésé­hez és az export-kötelezett­ségek teljesítéséhez. Részle­teiben mégis sok a probléma, különösen a szerződéses fe­gyelem betartása, az adott szó valóraváltása körüL A megyében jelenleg még ISO tsz tartozik a Törökszentmiklósi Baromfi­feldolgozó Vállalatnak. Ez különösen nagy szám; ha fi­gyelembe vesszük, hogy az értékesítési szerződésben vál­lalt kötelezettségek teljesíté­sének végső határideje de­cember 20-a. Ettől az idő­ponttól mindössze egy-két nap választ el bennünket, te­hát sok és sürgető a tenni- váló. A népgazdaság számit arra az árubaromfi-mennyi- ségre, amelyet korábban a tsz-ek ígértek. Ebből követ­kezik, hogy a szerződéses kö­telezettségek maradéktalan teljesítése ezekben a napok­ban nyomatékosan előtérbe kerüL Helytelen és elítélendő az a szemlélet, amely semmibe veszi a kötelességeket és fity- tyet hány a fegyelemre. Szá­mos tsz-vezető úgy gondolja: megszerzi a megfelelő igazo­lásokat és a dolog el lesz in­tézve Csakhogy az 5parnak imiHiiiiiiiimiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimr 4 szolnoki {Mißo'tißk Tisza-partl randevú: vi­dám zenés műsor. Közremű­ködnek a Szigligeti Színház művészek — ftletkéoek a Hortobágyról: Halkovics Já­nos zenés összeállítása. Hétfői műsor Jászkunság! krónika. — Szív küldi szívnek szívesen. — Történetek egy ügyetlen riporterről. Párkány László írása. — Színes népi muzsi­ka. — A karácsonyi vásár gondjai: Sóskúti Júlia össze­állítása. — öt perc tudo­mány. nem igazolásokra, hanem árura van szüksége. A kungyalui Zöldmező Tsz a határidőt egyáltalán nem tartotta be. A szerződést meg­kötötték, de a pontos teljesí­tésről elfeledkeztek. A csir­ke egy részét szabadpiacon értékesítették, ami nem len­ne túl nagy baj, ha ezt a piaci értékesítést megelőzte volna a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése. Ha­sonló a helyzet a jászapáti Zöldmező Tsz-ben és még jó- néhány közös gazdaságban. A szerződéses fegyelem semmibevevésének kirívó példáival megyeszerte talál­kozunk. A kuncsorbai Vörös Október Tsz 15 ezer 150 kilo­gramm árubaromfit ígért a népgazdaságnak s ezzel szem­ben november 30-ig mind­össze 2363 kilogrammot adott. A kenderesi Haladás Tsz 4720 kilogramm helyett csak 2557 kilogrammot, az öcsödi Szabadság Tsz 37 métermázsa helyett alig 10 métermázsát. Karcagon egyetlen egy ter­melőszövetkezet sem teljesí­tette vállalását. Ugyanez a helyzet Kisújszálláson és Túrkevén. Mezőtúron csak a Béke Tsz egyenlítette még ki tartozását. Itt most nem arról van szó, hogy a hátralékos tsz-eketok nélkül, unos-untalan zaklas­suk. Nem. Csupán arra hív­juk fel a szövetkezeti gazdák és vezetők figyelmét, hogy az adott szó valóraváltása is ele­mi dolog, r szerződésben vál­laltak teljesítése pedig köte­lesség. A hátralévő néhány nap alatt az adós termelőszövet­kezetek még sokat tehetnek. Kövessék a jók példáját. A megyében számos termelő- szövetkezet nemcsak ígért, hanem adott is. Vállalását maradéktalanul teljesítette, sőt túlteljesítette Ilyen a fegyvernek/ Vörös Csillag Tsz 6100 kilogramm csirkére kö­tött értékesítési szerződést és 6600 kilogrammot adott el a feldolgozó vállalatnak. A jók közé tartozik a kunmadaras! Petőfi Tsz, a kunmadarasi Uj Barázda Tsz, a tiszasasi Rákóczi Tsz, a jászberényi Kossuth Tsz, a jászalsószent- györgyi Alkotmány Tsz és még igen s k közös gazdaság. Uj vonások a jászapáti Alkotmány Tsz jövő évi tervében Kevés híján négyezer hold szántóföld gondjáról-ba járói, de méginkább jövőjéről tár­gyal ezekben a napokban a jászapáti Alkotmány Terme­lőszövetkezet harminc tagú tervkészítő bizottsága. Vala­mennyien tudják, hogy nagy felelősség nyugszik vállukon. Jövőre több és jobb mezőgaz. dasági terméket kell előállí­taniuk, növelni az áruértéka- sítési mutatókat, csökkente­ni a tenmelés költségeit és végül, de nem utoljára bizto­sítani kell a tagság egészének jövedelmét. Emelik as állattenyésztés színvonalát Az állattenyésztési tervről és annak új vonásairól Mud- ri Mihály tapasztalt főállat- tenyésztő adott tájékoztatást: — Tervkészítési bizottsá­gunkba a vezetőkön kívül olyan szövetkezeti tagokat is választottunk, akik a nagy­üzemi jószágtenyésztésben tíz év alatt nagy gyakorlati tapasztalatokat szeieztek — mcndotta. A hozzáértő lelkes szakemberekkel tervet dol­gozunk ki, amelyek áttekint­hetőbbé teszik a tenyésztői munka ellenőrzését, módot adnak a hozamok eme! ke lé­sének rendszeres vizsgálatá­ra. Mindenekelőtt arra törek­szünk — s ez -képezi tervünk gerincét, — hogy emeljük a tenyésztői munka színvona­lát., Üszőtelepünkön jelenleg száz 16—18 hónapos üszőt ne­velünk, amelyek fedeztetése már megkezdődött. Ebből az Jugoszlávián keresztül hazaérkezett — Szolnokon kikötött a- tanyahajó Földkunyhókban, deszká­id arakokban laktak eddig a Középtiszai Vízügyi Igazga­tóság folyamszabályozási dol­gozói. Most mindez — szinte egy­esapásra — megváltozott Tegnap, megérkezett Szolnok­ra a '„Kunság”, a Vízügyi Igazgatóság szerényen „ta- nyahajó”-nak nevezett úszó „szállodája” s mihelyt csök­ken a vízállás és megindul­nak a munkák, benépesül és követi lakóit, oda, ahol dol­goznak Egyelőre csak Papp István hajóparancsnok és felesége tartózkodik rajta, — illetve benne (külön kétágyas szo­bájuk van). Fiatal házasok, a hajón kaptak lakást. Papp István vezet végig a tanya­hajón. Közben mesél, s míg fülünk a hajó kalandos útjá­nak történetét hallja, sze­münk nem győzi a látniva­lókat Először a praktikusan be­rendezett 12 ágyas, nagy te­rembe lépünk. Minden ágy­hoz szekrény, asztalfiók, fo­gas és olvasólámpa tartozik — mert természetesen vil­lanyvilágítás van. A gépház­ban halkan dohog a motor, onnan kapják a lámpák az áramot. Üzemi konyha — hűtőszekrény, hideg-meleg­vizes mosdó, központi fűtés, rádió, s az olvasó lámpákhoz 150 kötetes könyvtár. — Sőt, ha hálózati áramforrás közelében horgonyzik hosz- szabb ideig a tanyahajó, te­levízió is lesz. Aztán a taka­ros, kétágyas szobák, mind pazarul berendezve. — Egy hónapig üdülő is voll a nyáron — magyaráz­za vezetőnk. S megtudjuk, hogy a tanyahajót a Bala­tonfüredi Hajógyár készítet­te. (Közel 2 millió Ft-ba ke­rült). A Sió vízállása viszont olyan alacsony volt, hogy nem lehetett áthozni a Du­nára. így a Vízügyi Igazga­tóság üdülő dolgozói laktak benne. A Sió vize még duzzasztva is alacsony volt, bizony sok­szor elakadt a 35 méter hosszú hajó egy-egy szűk kanyarban. De segített a csörlő és * szerencsésen elju­tottak Bajáig. Itt ugyan jó ideig várniok kellett, mire vontatót kaptak (a tanyaha­jónak saját motorja nincs), de aztán csak elindultak. Jugoszláviában volt egy kis baj: az Al-Dunán utőlérte őket a Vosava — ott így ne­vezik a vihart. Két napig álltak emiatt, mert az erős hullámzás a csatlókötelek el- szakításával fenyegetett. Most végre itt horgonyoz­nak Szolnokon, a Tiszán, s ha újra útnak indul a „Kun­ság”, 30 folyamszabályozási dolgozónak biztosít kényel­mes otthont. — patkós — állományból a jelenlegi 130 törzskönyvezett tehenünk szá­mát a jövő év végére 200-ra emeljük. Száz üszőt értékesí­tésre tervezünk, elsősorban a fiatalabb termelőszövetkeze­teknek. A tenyésztői színvonal emelése céljából a kereszte- zési kísérleteket is folytat­juk. ötven magyar-tarka és tizenöt szürke-magyar tehe­net mesterséges úton koszt­romai fajtával keresztezünk. Ezekből a keresztezésekből várjuk az F- 1-es fajtákat, amelyek mesterséges, rideg nevelésre kerülnek. Az F. 1- es üszők azután újból koszt- romai fajtákkal kerülnek ke­resztezésre, ezek utódjai adják szarvasmarha tenyésztésünk új alapanyagát. A keresztezé­seket azért tartjuk fontos­nak, mert az új egyedektől nagyobb és magasabb zsír- tartalmú tejhozamot várunk. 1961-ben az eddiginél is rendszeresebbé tesszük a tej­termelés ellenőrzését. Faj­tánként és egyedenként kü­lön tervet készítünk, amely­ben meghatározzuk, hogy melyiktől naponta és egész évben mennyi tejet várunk. Kedvezőbbé tesszük a jószá­gok takarmányértékesítését. Terveinkben úgy rögzítjük, hogy silótakarmány etetésé­vel, abraktakarmány nélkül egyedenként legalább 10-12 li teres napi tejhozamot érjünk el. A jövő évben már rend szeresen Végzünk önköltség­számítást is, mert szeret­nénk. hogy az egy liter te jelenlegi 1.80 forintos ön­költségét legalább 1.40—1.56 forintra csökkentsük. Tér vünkbep külön számolunk azokkal a tehenekkel, ame tyek már egész családokat származtattak. Ezeknek kii lön takarmányadagot is ha tározunk meg. Minőségi háztáji állományt alakítanak ki Terveinkben figyelmet szentelünk a háztáji gazdasá­gok állatállományainak mi­nőségi fejlesztésére is- Fel­mérjük, hogy a tagok portá­in milyen fajta tehenek, ser­tések találhatók. A „selejte- két” a tsz megvásárolja, meg­hizlalja és helyette állami áron tenyészjószágokat ad. A tehenek kicserélését már meg­kezdtük és a jövő év elején negyven ilyen egyedet vásá­rolunk meg a háztáji gazda­ságokból. Gondoskodunk a háztáji sertésállomány minő­ségének javításáról is. Számolunk a libatenyész­téssel is. Tekintettel arra, hogy ezen a vidéken vannak a legjobb májtermelő libák, itt élnek a töméshez igen jól­értő családok, el akarjuk ér­ni. hogy minden háztáji gaz­daságban legalább 15—20 li­bát tartsanak. Ha figyelem­be vesszük hogy termelőszö­vetkezetünkben, mintegy öt­száz háztáji gazdaság van, — ekkor évente 8—10 ezer li­bával egyenként 50—60 de- kás máijal és nagymennyisé gű tollal számolhatunk. A háztáji jószágnevpiésre azzal is ösztönözzük tagjainkat hogy takarmányt nem mun­kaegységre osztjuk, hanem a háztáji szükséglet szerint vá­sárolhatnak a tsz-tői a iövő esztenrléhen. Tsz-ünk állat- tenyésztői 1961-ben már rendszeresen látogatják a háztáji gazdaságokat és se­gítséget adnak a tenyésztői színvonal javításához. Késsül as aorró- technikai terv A növénytermelés fő irány­elveit is megvitatta már és papírra fektette a tervké­szítő bizottság. Lényeges vo­násait Toró Zoltán növény- termesztési agronómus fog­lalta össze. Tervükben ezút­tal részletesen meghatároz­zák az agrotechnikai felada­tokat is Ezt a módszert igen fontosnak tartják, mert így nagyobb termésátlagok eléré­sét tűzhetik ki célul, javít­hatják a vetésszerkezetet- Megjelölik például, hogv a 340 kataszfrális hold kuko­ricát négyzetes módszerrel teszik a földbe. A tavasszal egy mázsa nitrogén műtrá­gyát szórnak kétszeri ada­golásba a kukoricaföldre. A fejtrágyának szánt műtrá­gyát a sor mellé szórják ki, mert korábbi tapasztalataik Wl^—l—iSWWWi — T4N1CÜTAÜT lírszi- MOTót ÓT Szolnokon Te­ri árz Kálmánná, a 22-es vá­rosi választókerület tanács- tairia december 20-án 17.30 órakor a Csarnok ú*l iskolá­ban, Sfnos Károly a 43-as és Cséne Ferenc a 44-es vá­tanóne*««?«! — nffvanrsak flftcowfinf IS órakor o Thököly úti is­kolában tartja. i szerint ez a módszer nyolc tíz mázsás többlettermést eredményez. Hasonlóképpen rögzítik az agrótechnikai módszereket a többi növény- féleségeknél is. Kosos háztáji kukorieafold A tervkészítő .bizottság első ülésein felvetődött olyan kér­dés is, miképpen tehetnék .gyümölcsözővé a háztáji gaz­daságokat. Hogyan lehetne bennük több és jobb termé­ket előállítani. A bizottság tagjai közül néhányan java­solták. hogy a háztáji kuko- rieáföldet vonják közös mű­velés alá. Több érv is szól emellett az elgondolás mel­lett. Ha a háztáji kukoricaföl­deket, — amelyek egy dűlő­ben vannak közösen művelik, lehetőség nvilik a négyzete« vetés alkalmazására, gép* művelésre, s ennek következ­tében nagvobb termést is ta­karíthatnak be. Az átlagter­mésből azután a háztáji fold arányának megfelelően ki W megkapja a maga részesedé sét Fontosnak bizonyulna ez a módszer a betakarítás meg gyorsításában is. Jelenler tizenkét munkanap szüksé­ges ahhoz, hogv a tagok ház­táji kukoricájukat betakarít sák. Ha közösen takarítják be a termést, akkor ez az id csak a felére csökken« A javaslat elhangzott, dr még nem határoztak a mód szer bevezetéséről, ügy gon­doljuk, hogy a tagság támo­gatni fogja majd a helve« kezdeményezést. . mert ez2e! nemcsak a közösség nyer hanem magiik a tagok is, — Több és jobb term én vt kap mk háztáji kukorica foldin'- ről. Igv készül a terv a iés- apáti Alko-mánv Termelő szövetkrrptben. A sok helv» ötlet, elkénzelés riegvnifrf fása nagy lénésspi see-'- maid a közössőp-p-f á boldo" lát utján. Több bit a nénsv- flpQ'Sctflptr fnhh mn" naV a szövetkéz paraszti' nak is. iniiiliiiliiimiiiiiiiiiiiiiiimmmiHiimu' Pályázati liiriWi A MÁV szolnoki Jármű javító ÜV pályázatot hird a vállalat napközi ott róná­ban 1961. január hó 1-től be­töltendő vezető óvónői és beosztott óvónői állásra. Fi­zetés a pedagógus stáb:« szerint; továbbá biztosít a vállalat vasúti menetked­vezményt és éwégi nverr- ségrészesedést. A pályázat a vállalat cí­mére (Szolnok Körösi út 1.) nyújtandó be. mellékelendő részletes önéletrajz, oklevél másolat és korábbi munka­helyről beszerzett működési bizonyítvány. János — mindezt távolról nézte. Egyik reggel Kovács János ott állt az iroda előtt, a kapu­nak támaszkodva. A főagro- nómusnak annyit mondott: „Megjöttem.” Faggatta, hogy mi történt vele. Elfogyott ta­lán a tartalék? Kovács János csendesen, indulat nélkül vá- laszolgatott. Nem. A tartalék még három év múlva se fogy el, de ő, Kovács János, ezt a kegyetlen erőfeszítést tovább nézni nem bírja. Dolgozni akar. Nem veszhet kárba az a rengeteg érték. Azóta megy szakadásig, s azóta sokan kö­vették ... Mondom a főagronómus- nak: Elvtárs, ezt a történetet én tegnap hallottam Jászapá- tin, tegnapelőtt Tiszasülyön, valamelyik nap Jászladányon. Pontosan ugyanezt. Csak a név változott. A főagronórpus komolyan, mosolygás nélkül válaszolt: Én is hallottam. Kádár János elvtárs említette országgyűlési beszédében. Az dunántúli példa volt. De lám, erről a szövetkezetről is szólt. Aznao es*e újból és gondosan átolvastam a Nép- szabadságban Kádár elvtárs parlamenti beszédét. Ott sze­repelt ez a mondat: „íme, így változik meg a magyar em­ber." S lám. az élet ország­szerte hangosén visszhangoz­za az igent. SZOLNOKI PÁL agyar ember“ kozik. Él Ujszászon egy Ko­vács János nevezetű ember Hozzája hiába mentek, hiábs hívták. A belépési nyilatkoza­tot még tavaly aláírta, de s közös munkához oda se sza­golt. Nem mondta, de tudtál róla: sok a tartaléka, és ki­bírja akár öt esztendeig is — dolog nélkül. Még a lakoda­lomba is belefárad az ember a könyörgésbe hamarább. — Ugyannyira, hogy a Szabad­ság Tsz dolgos gazdái Kovác: Jánost nyár óta hagyták. — Utánavetették a gyeplőt é: nem hívták többet: azt tar­tották róla, ha nem jön, hái isten neki. Ez a cudar ősz kibánt ve­lük. Az egyik Zetort még k: sem húzták a sárból, a másil már elakadt. Az emberekbe újból meg újból léiket kelleti önteni, egymást biztatták. Es­te a tűzhely mellett megszá­rították az ázott ruhákat és ha nagyon belefáradtak, elöl­ről kezdték. Mégse győzték A dűlőutakon pedig utóbt már négy Zetor erőlködött egyik húzta a másikat A szövetkezeti gazdák fülig sá­rosán kínlódtak, a környezi üzemek, hivatalok dolgozói­val együtt S néhánv naraszt- ember — közöttük Kovács ozik meg a m bele a fürgemozgásű gép és s tempósan imbolygó bivalyfo­gat valósággal kirí belőle. Aj álmosság, a maradiság jelké­pe nem illik ide. Ujszász. Régen a vándort s magyar falvak szélén a falu­végi szegénysor házacskái fogadták. Most új házak fo­gadják. Ez a község is utca­sorokat nyújtózkodott aj utóbbi években. A Szabadság Tsz irodájáig egymás melleti sorakoznak az új családi há­zak. S az új falu hovatovább elnyeli a régit Kádár János elvtárs országgyűlési beszédéi előző este közvetítette a Kos- suth-rádió. S akik ezekben s szép családi házakban hall­gatták, azok feltétlenül érez­ték, hogy a párt vezetője ró­luk beszél, hozzájuk szól, amikor mondja: „A magyar parasztember ma már igényli a kultúrát, igényli a civilizá­ciót... Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetke­zett változás.. A Szabadság Tsz agro- nómusa akkor érkezett a ha­tárból. Beszélgettünk, végez­tük dolgunkat. Később vala­hogy akaratlanul is szóbake- rült; hogyan változik meg a magyar ember. Története­ket meséltünk el egymásnak, s az egyik nagyon idekíván­„íme, így váll A szemerkélő őszi es­tében egyedül és gyalog ban­dukoltam az úton. Szászbe­rekről baktattam Űjszászra. Időnként sarat fröcskölve, teherautó robogott el mellet­tem Jászberény felé. A jász- ladányi útelágazásnál feketén és tempósan kacsázott egy bi­valyfogat. A szekér mellett egy atyafi emelgette csiz­máit, de úgy tűnt: nem megy, csak helyben jár. Láttán — mintha még az idő is megállt volna. Néhány fürge Zetor szaladt el mellette. Egyik cu­korrépával, a másik üresen. A harmadik pótkocsiján fü­lessapkás, vattakabátos em­berek terpeszkedve álltak és az utat nézték. Az utat, amely a lombját vesztett kiserdőn túl belekanyarodott a hatal­mas földtáblákba. A Zetorokat és a bivalyfo­gatot magam mögött hagy­tam. De a gondolatok velem maradtak. Érdekes, ez a bi­valyfogat mennyire feltűnt, ugyanakkor a Zetorokat egy­szerűen tudomásul vettem. Mitől van ez? Néhány évvel ezelőtt még a bivaly-, de fő­leg az ökörfogat lett volna természetes és a Zetor a szembetűnő. Dehát ma már más a helyzet. A táj hangu­latába szervesen illeszkedik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents