Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

1960. december 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

8

lépés- egy ígéretes úton

Mint már jelentettük, a TIT Megyei Elnöksége múlt héten látogatást tett két jászberényi nagyüzemben, a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben, majd a Lehel Klubban elbeszélgetett a két gyár

néhány műszaki vezetőjével. Kérdést intéztünk az elnökség három tagjához, összegezzék röviden a látogatás tapasztalatait. Nyilatkozatukat az alábbiakban közöljük:

MANEK GYULA, A SZOLNOKI PAPÍRGYÁR FŐMÉRNÖKEI

— A tágas, világos ésszerű j gyéjében sem. Iskolánk diákelrendezésben épült Fém- j jai látták már a budapesti, nyomó- és Lemezárugyár j miskolci nagyüzemeket, de már külsejével is nagy ha- ’ eddig még nem nyílt lehetőtást gyakorolt rám. A technika fejlődése elkerülhetetlenül szükségessé tesz majd bizonyos bővítéseket, melyre az építkezésnek ez a módja lehetőséget nyújt.

— Érdeklődéssel tanulmányoztam a gyárban alkalma- -ott hegesztési eljárásokat. Véleményem szerint az automatizálás — bár elég magas fokot ért el — még mindig nem kielégítő, azonban a magas műszaki létszám (1300 dolgozóból 63 mérnök) feljogosít arra a eményre, hogy a Fémnyo- móban az eddig kézzel végzet műveletekre is gépi megoldást fognak találni.

ségük arra, hogy a két jászberényi gyárba ellátogassanak. Megyénk e két büszkeségének, a Fémnyomó- és Lemezárugyárnak, az Aprítógépgyárnak megtekintése pedig pedagógiai szempontból is felmérhetetlenül hasznos lenne. A fizikai és kémiai ismeretek gyakorlatibbá tételén túl fontos szerepet játszana a világnézeti nevelésben is. Az impozáns, modern üzemek a megvalósuló szocializmus e jelei nagy hatást gyakorolnának az ifjúság fogékony lelkivilágára. A tiszta, rendezett műhelyekben, korszerű szersok látványa eloszlatná a fi- zikiai munkáról táplált helytelen, s ma már nem is helytálló elképzeléseiket.

•

Mint a fenti nyilatkozatokból is kitűnik, a kezdeményezés hasznos és már az első megmozdulás is jelentős eredményeket hozott. A gyárak megtekintése a nem műszaki értelmiségiek részére is élményszerű volt, s lehetővé tette, hogy az eddigieknél is sokoldalúbban tájékozódjanak. A látogatás gondolatébresztő hatását mi sem. bizonyítja jobban, minthogy már közvetlenül utána, a Lehel klubban rendezett vita során hasznos javaslatok vetődtek fel. A TIT elnökség mérnök tagjainak a jászberényi műszaki vezetőkkel való találkozása pedig fa minőségi ellenőrzésről, a munkavédelemről, az export- és kapacitásproblémákról szóló magvas vitára adott lehetőséget.

Az ismeretterjesztés helyzetéről folyó vitában sok érdekes módszertani kérdés keszámokkal dolgozó munká- rült felszínre.

Több mint eoymi’liárd korona vö t a magyar—csehszíovák árucsere háromnegyedéri összforgalma

— Számomra különösen érdekes volt az, hogy az autószifon részlegben a kénsavat PVC-vel borított vaskádakban tartják. Mi, a Papírgyárban szintén dolgozunk savas közegekkel, s a tárolás nálunk betonkádakban történik, melyeknek borítása régi problémáink közé tartozik. A Fémnyomóban tapasztaltak sem oldják meg a kérdést, betonra ugyanis nem ragasztható a PVC — az ötlet mégis támpontot ad számunkra s a Fémnyomó illetékeseitől megkaphatjuk a szükséges tájékoztatást is.

Dr. FERENCZI GYÖRGY A MEGYEI TBC-GONr,r>ZÓ INTÉZET IGAZGATÓ FŐORVOSA:

Prága (MTI) Csehszlovákia — az Állami Statisztikai Hivatal jel ése szerint — ez év első kilenc hónapjában 3331 millió korona értékű árut szállított a Szovjetuniónak. Az NDK-ba irányuló csehszlovák kivitel is meghaladta az egy milliárd koronát. Magyarország több, mint hatszáz millió korona értékű árut vásárolt Csehszlovákiától. A csehszlovák behozatalban bi57 millió korona volt a szovjet szállítások értéke. — Magyarország — a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Kína mögött — az ötödik helyen áll Csehszlovákia külkereskedelmi partnerei között. A háromnegyedévi csehszlovák-magyar árucsereforgalom értéke jóval meghaladta az egy milliárd koronát.

— Előre kell bocsátanom, hogy nem csupán az orvos, hanem az érdeklődő ember szemével is néztem végig a két gyárat. Megragadott né- I hány érdekes eljárás a Fém- j nyomóban, mint pl. a hűtő- I szekrényekben lévő hűtőtest ( alumínium lemezeinek pré- I selése.

—• Ugyanakkor orvos lévén, különös örömömre szolgált, hogy mindkét gyárban nagy gondot tfordítanak az egészségvédelemre. Erre mutat a műhelyek általános képe is, a rendezett udvarok, az Aprítógépgyár tiszta s a Fémnyomó patikaszerű csarnokai s az, hogy az egész nap során nem találkoztunk bekötött kezű emberrel. — Azokban a helyiségekben, ahol savas közeggel dől- j goznak, állandóan tisztítják a levegőt, egyes elektromos gépeken automatikus kikapcsoló berendezés védi a dolgozók testi épségét. Azt is meg kell azonban mondanom, hogy egyik gyárban sem tettek hathatós intézkedéseket a zaj-ártalom kiküszöbölésére. A túlzottan erős hanghatás károsan igénybe veszi a munkások idegrendszerét s közvetve még baleset okozója is lehet. A nagy zajjal járó műveleteket ezért vagy szeparált helyiségben, vagy műszak után kellene végeztetni, amikor a dolgozók legnagyobb része nincs jelen. Véleményem szerint az üzemorvos feladata az, hogy erre a gyár illetékes vezetőinek figyelmét felhívja.

HACK MÁRTON A SZOLNOKI VERSEGHY FERENC GIMNÁZIUM IGAZGATÓJA:

— Senki sem próféta hazájában, de úgy látszik, meTűz martaléka lett...

K a r a c s i (TASZSZ) Hatalmas tűz keletkezett a pakisztáni kormány főszámvevőségének épületében. Sajtó- ; elöntések szerint a tűz el- ousztította a különböző miisztériumok és közigazgatási ntézmények csaknem valamennyi fontos pénzügyi iratát. A rendőrségi vizsgálat '■.■ érint a tüzet gyújtogatás okozta.

Tanulnak a nagyiváni iskolások

Czinege Boriska és Kovács László VIII. osztályos tanulók, Gál Lajos fizika tanár vezetésével az- elektromosság hatásait vizsgálja.

! Áz általános iskoláknak iól működő fotn-szakVöre Is van. i A fiatalok • legszebb felvu ’’ rt sa ját maguk nagyítják i m-g.

VÉGE A MUNKÁNAK A SZOLNOKI JÁRMŰ JAVÍTÓBAN

Nem menlevél az érettségi bizonyítvány

— Válasz V. Lászlónak és még jónéhány húszévesnek —

KEDVES BARÁTVNKI

Nem túlzás, nem fellengősség ez a megszólítás. Nyugodtan nevezhetem lapunk barátjának, hiszen már többízben irt nekünk a saját és a mások ügyében, S ezért állandó levelezőink közé számítjuk. Legutóbbi két levele azonban olyan ügyet érintett, amely már nem személyes természetű. „Szomorú mai valóság”-ról ír és arra kér bennünket, hogy. sorsát tárjuk a nyilvánosság elé.

Azt írja leveleiben, hogy az érettségi Után hihetetlen akarással kezdett dolgozni először a BARNEVÁL-nál, majd a MÁV-nál. Mindenütt fizikai munkás volt és szorgalmasan, becsületesen dolgozott. (Ezt a kitételét megkérdezett felettesei csak megerősítették.) Azt remélte, hogy hamarosan irodai, műszaki, illetve forgalmi tisztviselő lehet. Amikor vágyai nem teljesültek, otthagyta állását mind a BARNEVÁL-nál, mind a MÁV-nál. Csalódott. Azzal vádolja feletteseit, hogy protekciósokat helyeznek maga elé, nem engedik érvényesülni,, pedig „érzi, hogy többre hivatott”. Ezt hangsúlyozza azután levele minden sorába. Keserűségét betetőzte, hogy régi iskolájától levelet kapott: írja meg, mire vitte az életben.

Szerte az országban középiskolások ezrei tanulnak. Ezek az ezrek a tanév végén, vagy az utána következő években kilépnek az életbe, tele vágyakkal, reményekkel, a nagyrahivatottság érzésével. Szerencsére azonban egyre kevesebb közöttük az olyan, aki ezt a bizonyos „nagyot” csak az íróasztal mellett, irányítói beosztásban tudja elképzelni. Egyet félreérthetetlenül, őszintén meg kell mondanunk, az érettségi bizonyítvány nem menlevél, amely a fizikai munka alóli felmentésre szolgál. A felszabadulás előtt igen kevesen juthattak el az érettségiig és ezeknek a keveseknek valóban voltak bizonyos kiváltságaik.

Azonban az akkori érettségizettek sorsa sem volt fenékig tejfel, sőt még a diplomásoké sem. Még jól emlékszem gyerekkoromból azokra a filmhíradókra, amelyek bemutatták a havat lapátoló orvosokat, tanárokat, ügyvédeket. Emlékszem az ÁDOB-ra, az Állástalan Diplomások Országos Bizottságára, ahol 5 pengős havi segélyeket és néhány kiváltságos diplomásnak vülamoslcalauzi állást osztogattak.

Az érettséginek a mi rendszerünkben egészen más a jelentősége. Országunkban a szocializmust építjük, iparunk, mezőgazdaságunk nagy ütemben fejlődik. Sem a munkás, sem a mezőgazdaság dolgozója nem élhet ma meg a tudás morzsáiból, sokoldalúan képzett, intelligens emberekre van szüksége minden szakmának. Arról már talán ne is beszéljünk, hogy a munka kitüntetettjei, hazánk büszkeségei, Kos- suth-díjasai között mennyi a munkás, a paraszt. A traktorosok, az esztergályosok, a növénytermesztők ma beleszólnak az állam ügyeibe, az országgyűlésben, a tanácsokban és megbecsüli őket társadalmunk.

Szeretném, ha megértené, hogy a fizikai munka nálunk nem szégyen. Ezt ugyan Ön is hangsúlyozza levelében, de cselekedetei és elkeseredése ennek az ellenkezőjére vallanak. Meg az a néhány sora, amelyben leírja, szégyelli volt iskolatársai előtt kopott, olajos munkaruháját. A BARNEVÁL-tól kilépett, mert kocsikísérőnek oszíották be és öt hónap után úgy

érezte, becsapták. „Protekció” kell az érvényesüléshez — írja. Egyik munkatársunk beszélgetett az ön volt vezetőivel. Elmondották: szorgalmával eleinte elégedettek voltak. Úgy gondolták, hogy néhány hónapot eltölt a felvásárlásnál, ismét néhányat a feldolgozásnál, hogy tökéletesen megismerje a szakma minden ágazatát, utána műszaki beosztásba helyezik. Ezt azonban nem volt türelme végigvárni. Elment a vasúthoz. Ott fékező lett, majd kocsirendező, később kocsifelíró. Ez utóbbi már adminisztratív jellegű munka. Fokozatosan könnyebb beosztásokat kapott. De ön forgalmi szolgálattevő szeretett volna lenni. Mint írja, egy általános iskolát végzett nő kapta meg ezt a beosztást, a döntést nagy igazságtalanságnak érzi.

Álljunk itt meg egy kicsit. Szeretnénk, ha ráérő idejében elutazna egyszer Karcag-puszta állomásra. Fővonalon van, nagyforgalmú állomás. Vezetője nő. Felelősségteljes beosztását mindenki megelégedésére végzi, ma már intézői rangban van. Iskolai végzettsége nyolc általános volt, amikor tiszt lett. A vasútnál elsősorban a rátermettség a fontos. Nem kételkedünk benne, hogy ha keresztül ment volna még néhány fontos szolgálati ágon, eljutott volna az óhajtott vasúti tiszti iskoláig. Az a nő, aki forgalmi szolgálatra került, régebbi vasutas és nagy gyakorlata van. Különben sem irányítói munkakörbe került. Nem is szólva arról, hogy ön a távközlő és forgalmi vizsgán egy-egy alkalommal elbukott és csak másodszorra sikerült letennie. Tehát valami baj van a többre hivatottsággal. Nem gondolja?

Azt írja, katonatisztnek készül. Ezzel kapcsolatban csupán egyet jegyzünk meg. Kívánjuk, hogy szilárd, bátor védelmezője legyen hazánknak. De vajon elégedett lesz-e, ha sikerül letennie a tiszti vizsgát? Vagy ha ez bármi okból nem sikerülne, a hadsereget is ott kívánná hagyni?

Talán még azt is megemlíteném: megírja, hogy volt iskolatársai milyen szépen elhelyezkedtek, állami gazdaságoknál, termelőszövetkezetekben, mint agronómusok. mezőgazdasági technikusok. Mehetett volna ön is a mezőgazdaságba. Ott iskolai végzettségének megfelelő beosztást kapott volna azonnal. Vajon miért nem tette?

De talán ennyi is elég. Üzenjük hát V. Lászlónak és a többi elégedetlen fiatalnak: müveit, sokoldalú munkásságra és parasztságra van szüksége államunknak. Kereken kijelenthetjük: az érettségizettek csak kisebb százalékának tudunk egyetemi felvételt, vagy íróasztal melletti munkát biztosítani Ne érezze tehát magát egy fiatal sem megcsaltunk, becsapottnak, vagy kisemmizettnek, ha az érettségi bizonyítvány mellé nem nyújtják át valamilyen íróasztal kulcsát is. Mi azt akarjuk, hogy lehetőség szerint minden fiatal elérhesse az érettségivel egyenértékű műveltséget. Ez a szocializmus. Ezért küzdünk, és higyje el, szívesebben fogunk kezet V. László vonatfékező, kiváló munkással, mint V. László középszerű hivatalnokkal. Akkor elhisszük, hogy többre hivatott.

Remélem, elgondolkozott ezeken a sorokon. Várjuk további leveleit, amelyek arról számolnak be, szembenéz téves nézeteivel, leküzdi csalódottságát és megtalálja méltó helyét, a mi munkás-, a dolgozó ember előtt beláthatatlan távlatokat nyitó társadalmunkban.

HERNÁDI TIBOR