Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
1960, december SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szélmalomban kap helyet a kunszentmártoni múzeum Turcsányi István, a kunszentmártoni gimnázium fizika-matematika szakos pedagógusa, a Népköztársaság kiváló tanára. Megyeszerte ismert és megbecsült amatőr régész. A nyugdíjas pedagógus türelmesen mutogatja archeológiái gyűjteményének egyes darabjait. Közben elmondja, hogy nyolcéves volt, amikor 1894-ben a homoki állomás mellett lecsapódott a kukoricásba egy jókora meteorit. Az egyszerű paraszt- emberek a fejüket csóválták. — Lecsapott a mennykő! — mondogatták. A kisfiút édesapja világosította fel a ritka Természeti tünemény lényegéül. Ettől kezdve minden érdekelte, ami ritkaság, így ju- ott el az archeológiához. Érdeklődését nagy mértékben fokozta az, hogy Kun- szentmárton és a járás nagyon gazdag régészeti leletekben. Megtisztelte őt barátságával dr. Hildebrand Jenő, a neolith-kor világhírű tudósa, aki többször járt a községben és a járás területén. A világhírű istvánházai ásatásokat is személyesen vezette. Itt találták a Nemzeti Múzeumban ma is kiállított zsugorított csontvázakat. Hildebrand véleménye erről a temetkezési , módról az volt, hogy a temetkezők azért kötötték gúzsba az elhunytat, hogy a szelleme vissza ne járjon. Egyszerű paraszti felfogás szerint a tetem zsugorításának egyedüli oka az volt, hogy kisebb sírt kelljen ásni. Turcsányi István régészkedését nagymértékben megkönnyítette az ifjúság lelkes támogatása. Tanítványai min- den leletet elvittek hozzá és ő azokat mindig gondosan megvizsgálta. Turcsányi István szeretettel említi dr. Szebe- rényi Jenőt, az árvízmentesíMegkezdődött a lcjuíalványok kiadása A Szolnok városi tanács kereskedelmi felügyelősége hétfőn megkezdte az 1961. évre érvényes tejutalványok kiadását. Az érdekeltek bármely munkanapon 8 és 12 óra — csütörtökön 8 és 16 óra — között jelentkezhetnek a tanács I. emelet 134 számú szobájában. tő társulat nyugalmazott igazgató-főmérnökét, aki igen szép kő- és bronzkori gyűjteményt gondoz. — Régi tervünk a kunszentmártoni járási múzeum létesítése — mondja. — Ez o terv most nagyon érdekes megoldás felé. halad. A kunszentmártoni múzeum egy iizemen kívül helyezett szélmalomban lesz. A határban két szélmalom van. Az egyiket a tulajdonos felajánlotta a múzeum céljaira. Az épületet le fogjuk bontatni és a Mátyás király utca tengelyébe építtetjük fel. Ilyenformán maga az épület is múzeumi tárgy lesz. •— A múzeumban mindenekelőtt helyet kap a községi és járási régészeti anyag. — Biztosan idekerül a nagyrévi állami gyűjtemény is. A járási és községi oklevélanyag szépen megfér majd a lassan kivesző kisiparok — rézművesek, ötvösök, kékfestők •— szerszámainak kiállítása mellett. Végre átadjuk a nyilvánosságnak a Bozsik Kálmán, világhírű fazekasmester ösz- szegyűjtött tárgyaiból kialakított anyagot is. Alkalmunk volt beszélni Szeberényi Jenővel is a tervbevett szélmalom múzeumról. Örömtől csillogó tekintettel válaszolt kérdésünkre. — Meglesz. Minden erővel támogatom a szép gondolatot és Turcsányi barátomnak felajánlottam több évtizedes régészeti gyűjteményemet. R. K. Kérem a reklám-pénzt Megittunk egy málnát. — Finom túrósrétes. Nem parancsolnak? Most sütöttem a piaci napra, még tán párolog is. Na, ezt megkóstoljuk. Valóban ízletes, omlik az ember szájában a jászalsószentgyör- gyi cukrászda igazán jól sikerült túrósrétese. Még egyet kérek. A cukrász nagy buzgalommal kínálgatja ott másoknak is. Mondhatom, teli van a kis cukrászda, nagy itt a forgalom, „falusi ünnepnap”, piac lévén. Bejön egy asszony. — Bözsike, nem eszik túrósrétest? —• Nem kell nekem, Béla. — Tudja milyen finom! — Nem tudom én. Mostmár többen odafigyelnek. Ha a cukrász kellően kihasználja ezt a lélektani pillanatot, s a következő mondattal feltalálja magát, nyert ügye van. Nézem, na mi lesz. A cukrász rámmulat ujjúval, hogy mindenki lássa. — Hogy finom-e, a fiatalember már a negyediket eszi kérem. Mindenki rámfigyel. Bözsike megadja magát. Én kínosan nyelegetek a kimosolygás pergőtüzében. Most pedig ezennel benyújtom a reklámért járó pénzt. _______ B. fc. fo gászankét a megyei bíróságon A Büntető Törvénykönyv tervezetének „Különös rész VII—IX. fejezet című anyagáról, 15-én, csütörtökön ankétet rendeznek a Szolnok megyei bíróság nagytermében. A délelőtt 10 órakor kezdődő jogászankét vezetője dr. Halász Sándor, az Igazságügy Minisztérium osztályvezetője lesz. Meghasonlás 9 9 Oitg^tk napija Aki csak járni tud, mind ott volt a szolnoki szociális otthon lakói közül a Szolnok városi Vöröskereszt által, az otthonban rendezett műsoros uzsonnán. A virágfűzérrel díszített asztalon szendvics, sütemény, tea és bor várta a 83 éves Bozsó nénit, Klein bácsit és a többieket. A Délibáb úti iskola ifjúsági vöröskeresztesei vörös * szegfűcsokorral köszöntötték az öregeket, majd Ady és József Attila néhány versének elszavalásával szórakoztatták őket. A műsort Benyovszky Béláné tangóharmonika száma és Komlósi Gyuláné tréfás monológja tette változatossá. Az otthon dolgozói nevében Király Jolán főápolónővér kívánt jó egészséget és jó szórakozást valamennyi lakójuknak, majd Klein bácsi köszönte meg a szerető gondoskodást. , Ezután a színes krepp-papír szalagokkal valóságos bálteremmé varázsolt helyiségben megkezdődött a mulatság, a tánc. S az Idős bácsik, nénik el-eljártak egy- egy fordulót egymással és a vendégekkel. Érdekes témájú és feldol- gozású szovjet film kerül e napokban közönségünk elé. Címe: Meghasonlás. írója: Pavel Nyilin, aki korábban regény alakjában is feldolgozta már történetét. A mű magyarul Kegyetlenség címen jelent meg. A cselekmény 1923-ban játszódik Szibériában. Itt, ataj- gai erdőkben még számos fehér banda működik. E terrorista csapatok végleges felszámolása a városka bűnügyi nyomozóinak legfőbb igazságtalansággal, vagy értelmetlen kegyetlenséggel. Bátor és határozott fiatalember, aki a közömbös és korlátolt emberekkel való ösz- szeütközése következtében, az igazságért folytatott harcban pusztul eL Vlagyimir Szkujbin rendező mindvégig izgalmasan, feszültséggel telítve bonyolítja a cselekményt. A film nagy- nagy erőssége Borisz Andre- jev kitűnő alakítása, aki Lafeladata. Ezekben a napokban, a szovjet hatalom első éveinek feszült helyzetében, a banditák ellen vívott nehéz harcokban formálódik Venyamin Malisev komszo- molista jelleme, bontakoznak ki legjobb tulajdonságai. Becsületessége és az emberek iránti bizalma olyan emberré formálják, aki nem alkuszik meg semminemű Százhetvennégy gyerek örömére Sorsolást tartottak az Állami Biztosító megyei igazgatóságán. Sok kisfiú és kislány nem is tudja, hogy az öt forint értékű balesetbiztosítással nemcsak az azzal járó szolgáltatásokat élvezi, hanem közülük 174-en kis jutalomtárgyakat is nyernek. A szombati sorsoláson sok gimnazista és általános iskolás lett gazdagabb egy-egy sakkal, diavetítővel, mesekönyvvel. Nem is tudjuk, kinek lesz nagyobb öröme, a jászapáti Illés Ágnesnek a szép irónfelszereléssel, a szolnoki Bagi Zoltánkának a népmese-gyűjteménnyel, vagy a túrkevei F. Nagy Máriának a dianézővel. ügy véljük, hogy a ,,karácsonyi ajándékkiegészítés” minden pajtásnál osztatlan örömet okoz majd, ahova a jövő héten bekopog a csomaggal a postás. zár Baukin banditát személyesíti meg. Baukint, ezt a hatalmas szibériai embert a szovjet hatalom elleni vak gyűlölet kerítette hatalmába, s csak lassan-lassan ébred rá az igazságra, tér a helyes útra. Andrejev Bau- kinja hiteles tajgai paraszt, minden szava, mozdulata ezt árulja el. A művész sok külső eszközzel, de még több belső jellemformáló erővel alakítja hősét Ez az első eset amikor Andrejev, a népszerű művész negatív figurát játszik. S elmondhatjuk, ezúttal művészetének új oldalával ismerkedtünk meg. A Meghasonlás szovjet művészeinek hangját Bessenyei Ferenc, Lőte Attila, Örkényi Éva, Gordon Zsuzsa, Szabó Gyula és még sokan mások tolmácsoják magyarul. A szinkronredezés dr. Márkus Éva munkáját dicsért KISREGÉNY írta: Pa'sztor ferenc (8. folytatás.) Rohamoztak. És győztek! ök mindig győznek. Soha nincs vesztes közöttük, hisz mind a győzök közé tartoznak. • VII. Lantos néni megint leszakított a naptárról egy el- forgácsolódon hetet. Lassan forgatja ujjai között a megsárgult lapot. Mert megsárgul itt a tűzhely felett. Pedig olyan sokszor mondta már az öreg, hogy ne ide akasz- szák. Kiszívja a meleg a színét. Dehát mit csináljanak? így van harmincöt esztendeje. Most mi a csudának forgassák fel a rendet. — Megint öregebbek lettünk egy héttel — motyogta az asszony és lassan széjjeltépte a papírt. — öregebb az ördög, mama. — Az hát, meg te, apja. Nem vagy már húszéves. — Az igaz. — Eszel még? — emelte fel a fedőt Lantos néni a nagy lábosról. Tudja, hogy az öregjének ennyi is elég, soha nem szed neki kevesebbet, mint amennyire gusztusa van, csakhát meg kell kérdezni az embert, soha nem lehet tudni. Ez a rendje. — Nem, nem kérek, mama. Jó volt. Finom. Ezt máskor is főzzél. — Ügy beszélsz, mintha nem lenne minden héten egyszer. — Tudom, tudom, csak mondom. — Lemész, apa? Adjam a pénzt? Az öreg nem válaszolt. Az asztal fölé hajolt, vastag ceruzát húzott elő, az újság szélére rajzolgatott. Magában mormogott, nevetgélt. Olyan volt most, mint valami játékos gyerek, akinek mindig máson jár az esze. *— Nem hallasz, apa. Nem mész a sörödért? — Nem, ma nem megyek. Dolgom van — állt fel az asztal mellől. — Add csak ide a szerszámos kulcsot. Befejezem már azt a játékot, ha már nekifogtam. No, hozzad csak. Néha jól esik fütyörészni, dudorászní. Még akkor is. ha az asszony nagyokat néz. nem tudja, mi lelte őt. Fütyül. No és? Mi köze hozzá valakinek? Neki kedve van hozzál — Apa, én nem értelek téged. Hol szoktál rá erre a kanász módra. Soha nem hallottalak fütyülni, nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz. Az öreg meg csak rakosgatta az asztalra a fűrészt, ecseteket, kalapácsot, reszelöket. Deszkadarabokat illeszt- getett egymáshoz. — Aztán baj az, ha fütyülök? Ne kergülj már te is. Odabent is azzal hozakodtak elő azok a semmirevalók, hogy mi lelt engem, mitől van ilyen nagy kedvem. De jó dolguk van, hogy mindig a más dolgába ütik az orrukat. Azt teszek, amit akarok, nem igaz? — Azért nem kell olyan nagyra lenni. Kérdezni tán szabad? — Szabad hát. De inkább gyere, fogd csak ezt a deszkát. Nem elég éles ez a fűrész. Megkoptak már a fogai. Biztos fát vágtál vele. Mondtam már, hogy nekem ne mászkálj a pincébe. — Mászkál a sátán lelke, de nem én. Mit találsz ki már megint? — Mi lelte, mi lelte? Állásában romlott meg. Mikor volt a kezedben, mi? — Az igaz... No, mindegy, majd elboldogulok vele valahogy... — Mondd már, mi lesz ez tulajdonképpen. Olyan csuda ember vagy te, Márton. Kérdezgetlek, hogy mi lesz, minek ez, te meg csak, mormogsz az orrod alatt, meg... — Nem mondtam? Tengeri herkentyűnek a for* gantyúja és pörgettyűje. No, majd meglátod! Nemsokára készen lesz. — Tudom, mindig ezzel intézed el, ha kérdezlek- Mi lenne, ha egyszer tisztességesen megmondanád, mi? — No, csak fogd erősen, annyit beszélsz, hogy elrontom az egészet. No, jól van... Most még kis reszelés. összeállítjuk, csak segíts egy kicsit. Fogd ezt a deszkát. Végre nagy üggyel-bajjal összeállt a mű is. Két apró korlát kerekedett a ieszkadarabokból, a lapos furnirlemezből kurta bohócfigura. Micsoda mókás alak lett belőle! Ahogy az öreg feite e a lejtős korlátra, körbe-körbe pörgött, forgott. Amíg csak keresztül nem forgott a korláton. A két öreg úgy nevetett, mint két gyerek. Hol az egyik, hol a másik tette fel a bohócot, jól szemüg'xre vették mind a két oldalról. —- Te, apa. Azt hiszed te, hogy érdekli már az ilyen nagy gyereket az ilyen picinek való játék? — Miért ne? Amikor kicsike volt, nem volt neki semmilyen játéka. Elölről kell kezdeni Néked nem tetszik? — Na, látod? Pedig te már vén szamár vagy, mégis eljátszol vele. Hát akkor hogyne tetszene annak a gyereknek. Majd befestem szép színekkel, a sapkája piros lesz, a nadrágja kék, a trikója sárga. A korlátot meg fehérre mázolom. Reggelig megszárad, ki is visszük neki. Meglátod, jobban örül neki, mintha akármit vinnénk. — Erről jut eszembe. Sütök egy kis piskótát. Emlékszel, hogy ették a gyerekek a múlt héten is. — Süss, ha akarsz. — Figyelted... Nem ette volna egyedül a világért sem. De azért megkérdezte, hogy adhat-e a barátainak. Jólelkű gyerek. Nem lakik abban semmi gonoszság. — A gonoszság nem születik az emberrel. Vagy azzá lesz, ha olyan életben van része, vagy jó lesz, ha olyan a sorsa. _ — Az így is van, apa. Tudod, vasárnap én majdnem elsírtam magam. Amikor te ott beszélgettél azzal a fiatal tanárral, a gyerekek ott szaladgáltak körülöttem a padnál. Tónika meg odajön hozzám, mellémbújt, fogta a kezemet. Rámnézett azzal a nagy szeméről, mosolygott. Aztán meg elkezdte csókolgatni a kezemet. Alig akart tágítani mellőlem. — Láttad volna, milyen izgalomban voltak, amikor elszaladtak, hogy virágot szednek neked.. Épp ott álltak a parkban, amikor tanakodtak. Rakosgatták össze a csokrot,' de sehogy nem ment nekik. Aztán az egyik gyerek rájuk ripakodott. “ Bolondok vagytok? Azt hiszitek, hogy elvisznek ilyen szarkafészket. Szépen kell összerakni. Egy fehéret, egy lilát, egy-két zöld levelet közé. Ügy lesz szép. — Aztán egy másik gyerek azt mondja Tóninak. — Te, Tóni. Ezek nagyon rendes tagok! Tagok. Hm? Ezek lesznek a szüleid? Nagyon klassz öregasszony lesz a mamád. Figyeld meg, hogy elvisznek. Tudod, milyen jó lesz neked? — Azt mondták, apa? — Tán a világba beszélek! Tóni meg nem szólt egy kukkot sem. Csak nézett, forgatta a kezében a virágot. Szegényke maga sem tudja, hogy hányadán áll. — Nagyon aranyosak voltak, amikor a kis kezükkel hozták azt a virágot. Szeret bennünket ez a Tóni gyerek... Én már gondoltam arra.,, *— Mire? Mire gondoltál? — Apa, én arra gondoltam... Azt forgattam a fejemben, mi lenne, ha azt a gyereket magunkhoz vennénk. — De hiszen...? Én is gondoltam már erre. Csak nem akartam szólni... Nem tudtam, te mit szólnál... Gondolod, hogy hozz~njt szokna? (Folytat jukj
