Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-09 / 290. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december í. ■ Négy egyetemista tíz napja Suru, nehéz köd üli meg a tájat. Titokzatos, holtnak tűnő vidéken át utazunk egy eldugott falu felé. A hetek óta tartó esőzéstől felgyülemlett a víz a mélyedésekben, s a fák furcsán, lebegve emelkednek a víztükör fölé. Felfröcskölt sárpettyek vakítják a gépkocsi ablakszemét, s a latyakban alattomosan meghúzódó kövektől durrdefektet kap a hátsókerék. Tiszaderzs, ez a 2500 lakosú nagyközség távolesik a vasútvonalaktól és harmadrendű útján a naponta egyszer közlekedő autóbuszjárat kapcsolja csupán a nagyvilághoz. S ez az „eldugott falu” mégis eleven élettel lep meg bennünket. A tanácsháza előtt gépkocsik rugaszkodnak indulásnak, szekerek, vontatók hordják be a répát, s az iskolában a pattogó tűz körül négy egyetemista fiatal mélyed jegyzeteibe. A debreceni egyetemek diákjai ők, akik négyes cso- oortokban ellátogatnak megyénknek összesen tíz községébe. Tíz napos tartózkodásuk alatt előadásokat tartanak, vitát vezetnek, családokhoz látogatnak el, — szakmai tudásuk, lelkesedésük új lendületet, pezsgést visz a község kulturális életébe. Legnagyobb érdeklődés faluszerte az orvosi kérdések iránt mutatkozott. — Nagy Endre orvostanhallgató csak a Koch Róbertról szóló megemlékezés és a „Nő élete a serdülő kortól a változásig” című előadás jegyzetelt hozta, a családlátogatáson folytatott beszélgetések során azonban felmerült ,,A férfi nemi életé”-ről szóló előadás igénye is. A csak nők, illetve csak férfiak részére rendezett előadás után a fiatal orvosnövendékre kérdések áradata zúdult, s a válaszok nyomán őszinte vita bontakozott ki. Bárány István matematika, fizikaszakos tanárjelölt az. űrhajózás problémáiról, Krizsán Mária történelem— földrajz—néprajz szakos Csehszlovákiáról és Mongóliáról, Szabó Irén magyar— történelem—néprajz szakos hallgató pedig a régi és a mai Hortobágyról, valamint a gyermekek és a kamaszok neveléséről tartott előadást. A pártszervezet helyiségében, az iskolában, s a kul- túrházban rendezett, többnyire dia- vagy keskenyfilm vetítéssel kísért előadások egész héten teltházat vonzottak, s a kútnál, meg a boltban még sokáig beszélt róluk a falu népe. Az egyetemisták sokoldalú tevékenysége eközben másra is kiterjedt. Ellátogattak a község határában 15—20 sárkunyhóban lakó cigánycsalád mindegyikéhez. Közvetlen hangon elbeszélgettek velük, s csak lopva, óvatosan szőttek bele szavaikba néhány higiéniai, nevelési jótanácsot. A fogadtatásra ezért nem is eshet panasz^ az valamennyi családnál szívélyes és bizalombeli volt. A két néprajzos hallgatónő, Szabó Irén és Krizsán Mária, a cigányság házavató ünnepségén is részt vett, s feljegyezte a még megőrzött kultikus (vallási eredetű) szokásokat Ugyancsak a íeányhallgatók bukkantak rá a Pacsirta utcában Fótos nénire, aki szabad óráiban ritkaszép csipkéket készített az abádszalóki KTSZ számára. A jövedelem nem állt arányban sem a csipke művészi értékével, sem a benne rejlő aprólékos munkával —egyedül azonban Fótosné mit sem tehetett. A nőtanács az idén már megszervezte a kézimunkákért, ahol előadások, felolvasás, rádióhallgatás közben verik a csipkét a falu asszonyai. Ez a kézimunkakor lesz a csírája a , tiszaderzsi csipkeverő KTSZ- | nek, amely megalakulásával az egyetemistákat is dicsérni fogja. A kérdésre ugyanis ők hívták fel a helyi tanács figyelmét, s ők javasolták szervezzenek önálló KTSZ-t a tiszaderzsi asszonyok. Tiszaderzsi lakos, bár jelenleg a szolnoki kórház lakója Péntek Lajos faragó népművész is. A debreceni egyetemisták meglátogatták az anyaghiánnyal, lakás- problémákkal küzdő, — s ugyanakkor mégis tervektől, művészi elképzelésektől duzzadó művészt. Beszélgetésükből kiderült, hogy Péntek Lajosnak érdemleges megrendelés híján művé- szietlen tömegárut kell gyártania, pedig eddig alkotott kis faszobrai, barackmagból faragott karkötői tehetségéről tanúskodnak. Az egyetemisták elhatározták, hogy visz- szatérve felkérik a debreceni Meggyes! terem vezetőségét, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel támogassák az erre valóban érdemes műé vészt. A tíz nap eltelt, s a négy fiatal visszatér az egyetem padjaiba. Ez az idő azonban kitörölhetetlen nyomot hagy bennük, ami alatt új világ- I gal, új emberek, tőlük addig j távolálló problémáival is-! merkedtek. És nyomot hagy | ez a tíz nap a falu népében I is, az előadásokat meghall- gató parasztokban, a csipke- j verő asszonyokban és Péntek Lajos népművész életében. Zilahi Judit Baleset gondatlanság miatt Soós Sándor, a Túrkevei Gépállomás traktorosa november 3-án azt a megbízást kapta, hogy a vaskapura szereljen fel egy „Szervisz” feliratú táblát. Ehhez a munkához szögvasqa volt szüksége. Az anyagot Horváth György raktárostól kérte. — Horváth beosztottját: Lévai Károly kisegítőt küldte Soós- sal a vételezéshez, ő maga az íróasztal mellett maradt... Pár perc múlva hatalmas robajt, segélykiáltásokat hallott a raktárból. Beszaladt, s akkor látta, hogy Soósra másfélméternél magasabbról több métermázsa vasanyag zúdult- A balszerencsés traktoristát azonnal kórházba kellett szállítani. Ott derült ki, hogy belső sérüléseket s csonttörést szenvedeti. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a vasállvány kilengés ellen nem volt i biztosítva; továbbá, hogy tartóágainak vízszentes óllá- j sa is balesetveszélyes. Horváth és Lévai csak általános i balesetvédelmi oktatásban részesült; a raktárban ólálkodó rejtett veszedelmekre nem figyelmeztették őket. A szerencsétlenül járt traktoros még ma is a mezőtúri kórház ápoltja. Horváth György ellen az ügyészség, súlyos testi sértés bűntettel miatt készít vádiratot. 1 Tanácstagi beszámolók . Szolnokon Dr. Kálmándi Mihály a 37. városi választókerület tanácstagja december 14-én 17.30 h-kor a Kassai úti iskolában; Mezei István, a 71. városi választókerület tanácstagja december 9-én 17.30 likőr a kákóczi úti iskolában; Menyhárt Józsefné, a 17. városi választókerület tanácstagja december 9-én 18 h-kor a Sipos téri iskolában; Lu- dányi Istvánná, a 18-as, Pintér Béláné a 21-es, Sáráéi Béla, a 19-es városi választó- kerület’tanácstagja dec. 7-én, 18 h-kor a Sipos téri iskolában; Szántó Ferenc, a 11-es városi választókerület tanácstagja december 12-én 18 likőr a Sipos téri iskolában tart tanácstagi beszámolót. Megyei tanácstag beszámolója: Szenes Ottóné, a 2. számú megyei választókerület . tanácstagja december 9-én 18 h-kor a Sipos téri iskolában tart tanácstagi beszámolót A Nap kél: 7.20 h-kor, nyugszik: 15.53 h-kor. A Hold kél 21.54 h-kor, nyugszik: 11.14 h-kor. Időiárásielentés Várható időjárás: enyhe, felhős idő, több helyen, elsősorban az ország délnyugati felében újabb eső. Mérsékelt, időnként élénkebb szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 8—12 fok között. — IDÉN A MEZŐTÚRIAK. jászapátiak és a szolnokiak segítettek a legtöbbet a községfejlesztési munkákban. A mezőtúri fürdő építésében 1211, a jászapáti fürdő építésében 1100, a szolnoki Mó- ricz-ligeti sportpálya- létesítésében 560 fő vett részt — A SZIGLIGETI Színház mai műsora (9-én) este 7 órakor a „VANDOREVEK”, — BÁBJÁTÉK LESZ az óvodás és iskolás gyermekek részére a budaesti XIV. kerületi nőtanács bábcsoportjának vendégszereplésével december 11-én délután 2 és fél 3 órakor Szolnokon az Ady Endre Művelődési Ház Költői Anna úti színháztermében. Az előadás rendezésében a szolnoki városi nőtanács is részt vesz. — A TÉLI könyvvásárban 200 művet 2 millió 687 ezer 600 példányban jelentetnek meg hazánk kiadó vállalatai. A kétszáz újdonság között 56 regény, 8 verseskötet, 12 ifjúsági mű és 15 képee-mesés- könyv van. — TÉGLABLOKK gyártását kezdik meg a Szegedi 1. számú Téglagyárban. A téglablokk felhasználása az építkezések önköltségét 25 százalékkal csökkentik. A téglaegységeket ugyanis drótkeret sablonba helyezik és habarcsot öntenek közé, amit vibrátorral rázatnak a résekbe. December 9 Péntek N? tállá — ITALT VÁSÁROLT fiatalkorú társa részére Csaba István szolnoki lakos. Ezért a városi rendőrkanltánysá" szabálysértési előadója 140 forintra bírságolta. — MEZŐTÚRON a tsz-ek színjátszó csoportjainak vezetői számára 8 napos tanfolyam indul december 12-én a művelődési házban. Az előadásokat a megye legjobb szakemberei és a Népművelési Intézet munkatársai tartják. — SZANDASZÖLLŐSÖN cipőkészítő és javító részleg kezdi meg működését december 15-én. Levelezőnk jelentette Csőtó Géza levelezőnk jelentette. hogy a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben december 7-én befejezték a cukorrépa szedését. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok hálás köszönetét mindazoknak, akik drága Jó feleségem temetésén részt vettek és mély fájdalmamat enyhítették. Szilvás sy István Szolnok, Hajadon utca «. KISREGÉNY L irtó: Pásztor Ferenc (5. folytatás) — Te, Lajos fiam. Nem lenne jobb most rögtön? Melegibe kellene. Én most kivettem egy hét szabadságot. Azt mondtam, hogy addig nem nyugszom a szakra- mentomnak sem, amíg nem járok a végire a dolgomnak. Én kilincselek, ha kell, magához a miniszterelnökhöz is. Én azt mondtam, hogy addig kopogtatok tanácshoz, rendőrséghez, atyaistenhez, amíg csak nem sikerül. Ha neked nem elég nagy a hatásköröd, elmegyek a parlamentbe. Tudod, hogy Kiss elvtárssal együtt voltunk annak idején a szakszervezetben. Megyek hozzá ás, ha kell... Nem azért, de... — Nem kall mérgelődni, Marci bácsi. Elintézzük. — Nem kell mérgelődni? Kell, fiam. Kell. Nálunk ilyennek nem szabad előfordulni. Ahol felemelt fővel járhat az ember, ott nincs helye ennek a piszkos nyomorúságnak. Én nem tudom, hogy vagy te ezzel. De nekem nincs nagyobb ellenem, mint amikor azt látom, hogy az isten megáld egy embert gyerekkel és az még annyit sem törődik vele, mint egy valamirevaló kanász a kutyájával. Ez így van. Aki becsületes, annak megmozdul a vér az erében... No, fogd csak azt a telefont. Telefonál) csak. Neked egy szavad elég ... Gyerünk, Lajos. Nem olyan gyerek vagy. Ismerlek. Mindig noszogatni kellett, ha valamit ki akart belőled csiholni az ember... — Jó-jó, Marci bácsi — nevetett a kapitány és már indult is a telefon felé. — De kit hívjak fel, kivel beszéljek ... — Majd én megmondom, fiam. Fogd csak. Itt van-e. Csak tárcsázzad. 337—516. Gyermekvédő. Angyal Ká- rolynak hívják az igazgatót. Mondd el neki, mi van. És mondd el neki azt is, hogy te elvtársi alapon megkéred, biztosítsanak egy helyet a gyermekotthonban. Nagyon fontos, a rendőrségnek erre különösen nagy szüksége lenne, mert. ryert... Mit tudom én... Mondjuk valami fontos ’ államérdek... Vagy mit bánom én, mit mondasz. Csak addig ne hagyd magad lerázni... Mondd annak az embernek, jó hangosan, hogy itt Deák Lajos, a kerület rendőrkapitánya... Nem kell azt szégyellni, ha az ember rendőrkapitány... No... No... Tárcsázzad csak. Deák Lajos még nem volt ilyen mattveszélyes helyzetben. Tárcsázott... Közben az öreg halkan mormogta a számokat... — Három ... harminc... hét... öt... tizen... hat,., Csengeti? Csak, ahogy mondtam... — Halló... Halló! Itt Deák Lajos alezredes. A kerületi rendőrkapitány... Igen, igen. Jónapot, igazgató elvtárs. V. Már megint kihűlt a leves. Csak néhány fahasáb parázslik már a tűzhelyen. Hányszor nyitotta már sarkig az ablakokat az asszony, hogy ne legyen nagyon ételszaga a konyha? Hányszor igazította el a hokkedlit, hogy kényelmesen beférjen az öregje az asztal mellé. Ahányszor léptek koppantak a folyosón, mindig felugrott ültéből. Hátha jön már? Tóni sem szívesen eszik, csak muszájból, mert a mama szigorúan nézi, vajon marad-e a tányérban? A képet nézi. Mióta itt van. folyton csak erre a képre néz. Ügy szeretné megkérdezni, ki az... Talán harag, talán irigység szállt belé már az első percben. Neki soha nem volt még fényképe, s nem volt még ilyen szép szalagos ruhája. Nem is tudja, hogy volt-e valaha olyan szépen fésült frizurája... Jószerint még meg sem nézte, hogy milyen ez a mostani. Olyan új, olyan szokatlan hogy a néni, a mama azzal a szép fehér kezével, amin .nincs olyan buta hosszú köröm, annyi ronda vörös festek — odanyújt egy almát, aztán megsímogatja a haját. Hű, de furcsa. Most. nem kellene elkapni a fejét, nem kellene hunyorítani, meg a nyakát behúzni. Nem kellene maga elé tartania a könyökét, amikor a két arcát simítja meg a mama. Dehát... Megszokta. Az anyja akkor is nyakoncsapta, ha jókedve volt, akkor is, ha Jocó részegen jött haza. Ez volt a legrosszabb. Akkor neki az utcára kellett menni csavarogni, pedig néha olyan hideg volt kinn. Néha olyan jó lett volna lefeküdni. — No, gyere ide. Gyere ide, Tóni. Mesélj nekem, fiam — hívogatta Lantosné a gyereket. — Mitől félsz? Beszélj nekem. Mit csináltál eddig? Merre jártál? Rossz sorod volt anyádnál, fiam? Már elmondtam mindent. Csavarogtam. Tarháltam. Most mindenki kikérdez? Éfi elmegyek innen, ha akarja. Én nem is akartam idejönni. Maguk is csak veszekednek miattam, mint a Jocó anyámmal. Mindegy! — De nagy csacsi vagy te. Tóni Nem szoktunk mi veszek-dni óvóval Tudod milyen ióember az? Nagyon szereti a családot. Maid eliárunk kirándulni. aztán te is jöhetsz velünk,,. Egyél, fiam. Adok neked kiflit, meg itt van egy alma. Nesze, fogd csak. Lantosné gyönyörködve figyelte, hogyan vési bele nagy fehér fogait az almába, hogyan dudorodik ki a két arcon a tele száj. De egy kicsit megesett' a szíve is azon, hogy milyen görcsösen markolja a kiflit, milyen mohón rágja körül az alma húsát. Mintha félne, hogy valaki elveszi tőle. Hadd egyen. De meghízlalnám... De kigömbölyödne ... Milyen piros lenne az arca ... Ezt beszélte az anyai szempár. Aztán olyan hirtelen kerekre tágultak. A kifli fele boszorkányos gyorsasággal tűnt el a nadrágzsebben... Az almából még a csutka sem maradt meg. Csak néhány szem mag hullott ki jobbra- balra a gyerek szájából.... S a mohó étvágy maradékát az ing ujjával tüntette el. — Maga azt hiszi, hogy nem veszekednének —- szólalt meg a gyerek, amikor már kipiszkálta fogai közül a maradékot is. —■ Azt mondta a Jocó is. Tómnak hivott. Ígérgette, hogy majd elvisz a lizsébe, meg elvisz kirándulni... Meg vesz egy futballcsukát.,. Semmit se vett. Csak veszekedtek, még verekedtek is. A mutter ekkora foltot kapott tőle egyszer a szeme alá, Azt hiszi, érdemes hinni? Én már nem hiszek. Igaz, hogy Marci bácsi mindig vett ennivalót. Pedig nem is ígérgette. — Óh, te kis buta. Mi nem vagyunk ám olyanok. Látód, tiszta ruhát is kaptál. Rendes helyen aludtál. Iskolába fogsz járni, tanulsz majd... Kitanulsz egy mesterséget. Nem kell csavarogni. — Tudom én, mit akarnak. Majd betesznek otthonba. Ott,meg csak dolgoztatnak, meg ütnek-vemek. Azt hiszi, hogy nem tudom? A Verseny utcában is volt egy haver. Elvitték Aszódra, a javítóba... Tudom én. Beáztatják a kötelet, oszt úgy verik őket... Akkor inkább tarhálok majd. Legalább nem parancsol senki. Az asszony kétségbeesetten nézett a fiúra. Hogyan magyarázza, hogyan tegyen igazságot ebben az ijedt, ebben a sötét kis buksiban. Miképpen magyarázza meg, hogy a javáért tesznek mindent... — Ki beszélte neked ezt a sok butaságot, fiam? Nem bánt ott benneteket senki. Olyan jó dolgod lesz, hogy nem is képzeled. Iskolába jársz, rendes ruhád lesz, nem kell csavarogni, nem ütnek ott egy gyereket sem, még azt sem, aki megérdemelné. Hát még téged, hisz jó gyerek vagy te. Ne félj semmit. A papa mindent úgy elintéz, hogy jobb dolnod lesz, mint akárkinek. — Mit bánom én. csináljanak, amit akarnak. Nekem úgyis mindegy. Nem igaz? Ha ütnek, majd megszököm. Ellógok, aztán kereshetnek. íFolutatlukJ----JJ-JZrmnn SZT.-~.' ---------------—~
