Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

I 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPI,AP \ I960, december 9. Az országgyűlés tegnapi ülése (Folytatás az 1. oldalról) ben még mindig a drágább •cruházá sokhoz szorítják et. Beruhazáspolitikánk.. Losonczi Pál ezután össze- glalta azok?+ a ténvezőket, amelyeknek döntő szerepük volt. abban, hogy termelőszc- v : erezeteink az idén politi- i-.u. ag, szervezetileg, gazdasá­gilag egvaránt sokat erősöd­tek. Ezek: a termelőszövetkezeti pa­rasztság túlnyomó többségé­nek áldozatkész munkája és egyre erősödő bizalma a szo­cialista nagyüzemek iránt; dolgozó társadalmunk min­den rétegének, különösen a munkásosztálynak sokoldalú segítsége, s az a tény, hogy a ‘-nmei őszövetkezetek erősíté­se valóban társadalmi üggyé vált. Történelmünkben még soha nem fordult elő, hogy a társadalom ilyen nagyarányú segítséget adott volna a me­zőgazdasági termelés emelé­séhez; a termelőszövetkezeteknek tehát olyan irányt kell szab­ni, hogy az adott anyagi le­hetőségeket még gazdaságo­sabban kihaszná11-ássuk. nyújtott nagyarányú, helyes elveken alapuló állami támo­gatás. — Szeretném felhasználni az országgyűlés fórumát, hogy dolgozó parasztságunk nevében köszönetét mond­jak mindazoknak, akik a mezőgazdaság átszervezé­sének nagy munkájából odaadóan kivették részü­ket. Ezután Losonczi Pál mél­tatta az állami gazdaságok eredményeit és azt a segítsé­get, amelyet a termelőszövet­kezeteknek nyújtottak. Az ál­lami gazdaságok — hangsú­lyozta — ma már szilárd bá­zisai szocialista mezőgazdasá­gunknak. Rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaság átszervezésével új feladatok hárulnak a Földművelésügyi Miniszté­riumra is. A minisztériumnak éppúgy, mint a tanácsok me­zőgazdasági osztályainak és a mezőgazdaság irányításában részt vevő többi szerveknek, tovább kell javítaniok mun­kájukat, ki kell alakítaniok a nagyüzemek irányításához szükséges új munkastílust. Pártunk VII. kongresszusa — mondotta végül — egy év­vel ezelőtt fogadta el máso­dik ötéves tervünk irányel­veit, amely megszabta a me­zőgazdaság előtt álló felada­tokat is. A mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növelése nem kis feladat, de a nagyüzemi mezőgazdálko­dásra való áttéréssel meg is teszünk mindent teljesíté­séért, illetve túlteljesítéséért. Kérem a tisztelt Ország­gyűlést, hogy beszámolómat fogadja el. (Nagy taps.) Az, elnöklő Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy a napirend vitájában Boros Gergely, Fehér Lajos, Kádár János, Oláh György, Papp Lajos. Szabits Istvánná, Szir­mai Jenő és Tatár Kiss Lajos kíván felszólalni. A termelőszövetkezetek megerősítése társadalmi üggyé vált Fejezzük be a tél folyamán a mezőgazdaság szocialista átszervezését Ezután Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára emelkedett szó­lásra: Losonczi Pál Földművelés­ügyi Miniszternek a mező- gazdaság helyzetéről adott tájékoztató jelentését he­lyesli, azt a Magyar Szoci­alista Munkáspárt nevé­ben elfogadja «a a tisztelt országgyűlésnek elfogadás­ra ajánlja. A tájékoztató jelentésnek ahhoz a részéhez, amely a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének tervezett, kü­szöbönálló befejezését érin­tette, kiegészítésként hozzá­fűzte: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága — figyelembe véve az ország politikai és gazda­sági helyzetét, a termelőszö­vetkezeti mozgalom eddigi eredményeit — számolva az átmeneti nehézségekkel is — lehetségesnek és szükséges­nek tartja, hogy a tél folya­mán végigttígyük a magyar faluban tíz évvel ezelőtt el­kezdett forradalmi nagy át­alakulást: lényegében befe­jezzük a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. (Taps.) — Lehetővé teszi e lépé3 sikeres megtételét mindenek­előtt a termelőszövetkezeti mozgalomnak az utóbbi két esztendőben végbement ör­vendetes fejlődése, túlsúlyra jutása és általános megszilár­Fehér Lajos ezután kifej­tette: a falu átalakulásának sikeres befejezése nemcsak lehetséges, hanem -zükséges is. Szükséges és érdeke ez a munkásosztálynak, minde­nekelőtt politikai meggondo­lásból. A szocialista mezőgazda­ság megteremtése egyet je­lent a szocializmus alap­jainak lerakásával, a ki­zsákmányolástól mentes szocialista társadalom meg­valósításával, a szocializ­mus ügyének győzelemre jutásával országunkban, amelyekért a magyar mun­kásosztály, s népünk leg­jobbjai oly sokat küzdöt­tek és vérüket hullatták. De szükségszerű a szocialis­ta mezőgazdaság megteremté­se, a munkásosztály és egész népünk számára — gazdasási okokból is. Inarunk termelé­se a felszabadulás óta több Fehér Lajos beszéde dulása. Ennek alapján to­vább erősödött a népi hata­lom, a munkás-paraszt szö­vetség, a Magyar Népköztár­saság! — Lehetővé tette és teszi a falun folyó átalakulás meg­gyorsulását, úgyszintén a be­fejezést a népgazdaság egé­szében tapasztalt fejlődés, amely szintén gyorsabb a ter­vezettnél. A hároméves terv során a szocialista ipar ter­melésének növekedése 1957- hez viszonyítva a tervezett 22 százalék helyett az idei év végére előreláthatóan 40 szá­zalék lesz. A falu sikeres át­alakításának igen fontos fel­tétele volt eddig is, hogy szo­cialista iparunk magas fokot ért el, s ennek alapján mun­kásosztályunk a korábbinál hathatósabb segítséget tud adni a szocialista gazdálko­dás útjára lépett dolgozó pa­rasztságnak. Nemcsak anyagi eszközökkel, gépekkel, mű­trágyával, építőanyaggal, ha­nem elsősorban — politikai tekintetben is. Elismerőleg szólt arról az ezer és ezer üzemi munkás­ról, aki a szocialista öntudat­tól és lelkesedéstől hajtva — a szövetkezeti parasztok, traktorosok, pedagógusok, ag- ronómusok mellett résztvett a falusi aaitácié''an, a dolgozó parasztokkal folyó beszélge­tésekben és segített nekik kételyeik leküzdésében, báto­rította őket elhatározásuk meghozatalában. mint 3,5-szörösére nőtt. A mezőgazdasági termelés nő­ve .edése összehasonlít’-atat- lanul lassúbb. Ugyanakkor — mint köztudomású — a mező- gazdaság termelvényeivel szemben az igények megnőt­tek, sőt egyre jobban nőnek, mindenekelőtt a következő okok miatt. A forradalmi- munkás-paraszt kormány in­tézkedéseire 1957-ben a mun­kások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 14—16 százalékkal, utána a három­éves terv során további ki- lencegészöttized százalékkal emelkedett. Megnőtt a pa­rasztság reáljövedelme is. — Mindezek nyomán a lakosság összfogyasztása három év alatt húsz százalékkal lett magasabb, elsősorban élelmi­szerekből. Továbbá az ipar nyersanyagszükségleteinek je­lentős részét a mezőgazdaság adja. Megnőttek az exportfel­adatok is: exportunk kerek egynegyede mezőgazdasági eredetű. A tőkés piacon az iparnak szükséges nyersanya­got nagyobb részt mezőgazda- sági cikkek kiviteléből szár­mazó devizán szerezzük be. Szükséges a szocialista át­szervezés sikeres végigvitele a falu szempontjából is. Ez érdeke az egész parasztság­nak. Érdeke mindenekelőtt a parasztság nagy többségét je­lentő termelőszövetkezeti pa­rasztságnak, amely feltétle­nül amellett van, hogy men­jünk tovább előre és tegyük teljessé az ügyet. Számol a tovább­fejlesztéssel az egyéni parasztság is Egyrészük, az öntudatosab- bak, olyasformán gondolkoz­nak manapság: „Ha az egész ország szövetkezeti ország lesz, lehetetlen, hogy éppen a mi falunk maradjon ki.” Má­sik része — a kistulajdonhoz, a régihez görcsösebben ra­gaszkodók, még azt a hitet táplálja és melengeti önma­gában: hátha kaphat még „egyévi haladékot.” De meg­mondjuk neki is — mint test­vérünknek — nyíltan és őszintén: ez nem segítene sem saját magán, sem az orszá­gon. Nem segítene rajta, mert ő és a hozzája hasonlóan gon­dolkozó, még egyénileg dol­gozó parasztok nagy része — számolva azzal, hogy a szer­vezés egyszer mégis csak el­éri az ő községüket is — ma már jóval kevesebbet, vagy egyáltalán nem ruház be gaz­daságába, s egyre csökken az árutermelése, éppen a nép- s-zdaság részére legfontosabb cikkekből. Ezzel kárt okoz el­sősorban önmagának, mert ai.ogyan csökken árutermelé­se, annak arányában termé­szetesen kisebb a bevétele és alacsonyabb az életszínvo­nala is. De kárt okoz ezzel a mun­kás-paraszt államnak is, mert az ország szántóterületének ma még csaknem egynegye­dén gazdálkodó egyéni pa­rasztgazdaságoktól a népgaz­daság ma már korántsem kapja meg azt az élelmiszer­mennyiséget, nyersanyagot, amelyet a társadalomnak, az ki- urnák meg kellene kapnia Äs feltétlenül szüksége lenne rá. így például egy katasztrális hold kenyérgabona vetésterü- 1 -ói edógabona, cséplőrész szerződés és szabadfelvásárlás fo’Tnájrban a termelncmvet- kezetek az idén 372 kilo­gramm gabonát adtak az or­A szocialista mezőgazdaság megteremtése egyet jelent a szocializmus alapjainak lerakásával szágnak, az egyénileg gazdál­kodók pedig csak 136 kilo­grammot. Ezen belül szerző­déses és szabad gabonából a termelőszövetkezetek 129 ki­logrammot, az egyéniek meg igen gyakran túlhajtott tarta­lékolás miatt —• ennek még t.__„részét sem, csupán 10,4 kilogrammot országos átlag­ban. Képviselőtársaim tucat­számra tudnának felsorolni saját megyéjükből olyan egyéni községeket, ahol ke­nyérliszt, kenyér és péksüte­mény forrni iában többszörö­se fogy el annak, mint amennyi szerződéses és sza­badgabonát a termelők az ál­lamnak eladtak. Nyilván ez tarthatatlan. — Úgyszintén az is, hogy ami­kor jelenleg a tanácsi szek­tor sertésállományának kere­ken negyven százaléka az egyéni gazdaságok és kisál­lattartók kezén van: a jövő évre eddig leszerződött 514 ezer darab hízott sertésből mindössze 31 ezer jut rájuk. Umranakkor a termelőszövet­kezeti közös gazdaságok a háztáji gazdaságokkal együtt, an.e’vekben a tanácsi szektor sertésállományának hatvan százaléka van — lekötöttek 480 000 darab sertést, az ösz- szes szerződéskötés 94 száza­lékát. Nem akarok megsérteni senkit, de az ilyen csökkent árutermelést folytató, vagy ma már csupán családi szük­ségletre termelő, nem egy esetben spekuláló egyéni pa­rasztgazdaságot joggal lehet elmarasztalni, joggal lehet azt mondani, hogy ebből a szempontból rosszabb a pil­lanatnyilag legrosszabban gazdálkodó tsz-nél is, mert az utóbbi mégiscsak ad árut, mégpedig növekvő mértékben az országnak. Természetesen ez az állapot nem tartható fenn sokáig. Ez nem lenne egészséges sem az ország, sem a parasztember szempontjából. — Ezért nyiltan és becsü­letesen megmondjuk az egyé­nileg dolgozó parasztoknak, testvéreinknek és szövetsége­sünknek: sem a népgazdaság, sem önmaguk szempontjából nincs tovább értelme és jö­vője a céltalan egyhelyben topogásnak. Ehelyett bátran tegyék még ők is — sok-sok máshoz hasonlóan — a következő lépést, a családjukkal együtt csatla­kozzanak az immár igen népessé vált „nagyobbik családhoz”, a több mint 800.000 tagot számláló szö­vetkezeti parasztság hatal­mas táborához! Válasz az aggodalmaskodó hangokra — Tisztelt Képviselőtár­saim! — Mostanában gyakran hallani, részben az üzemek­ben, részben azon kívül, mun­kások és az ügy iránt egyéb­ként lelkesedő dolgozók ré­széről olyan aggodalmaskodó hangokat, hogy: „megint a munkásoknak kell áldozatot hozniok”, „a termelőszövetke­zeti szervezés a munkások zsebére megy!” Mások jóhi­szeműen, s részben tájékozat­lanságból azt teszik hozzá: „azért vannak problémáink az ellátásban, mert gyorsab­ban fejlesztettük a termelő- szövetkezeteket”, vagy: „az állam nem tudja gépekkel és műtrágyával ellátni a tsz-eket, ezért csökken a mezőgazda­ság terméshozama”. Másrész­ről vannak pánikba esettek, sőt pánikkeltők is, akik vi­szont úgy tódítják meg: „a tsz-ekben minden megrohad, csőd előtt áll a mezőgazda­ság”. Az igazság az, hogy a me­zőgazdaságban végbement és végbemenő változások való­ban kihatnak az egész nép­gazdaságra. A tsz-mozgalom­késve — úgyis eszközölnünk kellene ezeket a beruházáso­kat, sokkal rosszabb pozició- ból, s talán a költségek is többszörösébe kerülnének. — A munkásosztály tehát okos előrelátásból, saját jö­vője biztosítására helyesen teszi, ha legjobbjai tanács­adással, meggyőző szóval se­gítik a dolgozó parasztságot az új útra való áttérésben, továbbá a kiterjedt patro- názsmozgalom keretében a gyakorlatban is résztvesznek az új közös gazdaság meg­erősítésében és ugyanakkor, mint osztály, segíti a mező- gazdasági termelés fellendí­tését azzal is, hogy átmene­tileg nagyobb terheket vállal és milliárdokat ruház be a mezőgazdaságba. — Mert e terhek valóban csak átmenetiek. Igaz, hogy a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődése következ­tében a terhek előbbre jöt­tek és emiatt nagyobbak is- De érdemes e terheket vállal­gazdaság számára 12 száza­lékos termelésnövekedést írt elő. A mezőgazdaság a falun folyamatban lévő nagy társa­dalmi átrendezéssel egyidő- ben, az ezzel járó egyes át-' meneti nehézségek ellenére teljesíti tervét, sőt valamivel túl is teljesíti! Ez nem arra vall, hogy „csőd előtt” áll a mezőgazdaság, mint amire ellenfeleink áhítoznak és áhL toztak tizenöt évvel ezelőtt is, amikor azt jósolgatták hogy a földreform nyomán lezüllik a termelés, éhinsé" tör ki az országban. Mint tudjuk, éhínség nem tört ki azóta is létezünk valahogy nem is a legrosszabbul élünk- nem utolsó sorban éppen a mezőgazdasági termelésben az utóbbi években bekövet­kezett, ha nem Is túl nagv mégis jelentős fejlődés ered­ményeként. Az igazság megköveteli hogy ehhez hozzátegyük: e fejlődést lényegében éppen annak alapján érhettük el, hogy a tsz-mozgalom tért hódított, sőt ebben az év­ben túlsúlyra jutott a me­zőgazdaságban. Az előbbieket bizonyítják felvásárlási tapasztalataink is. Ezután Fehér Lajos utalt arra, hogy a felszabadulás előtti időkben milyen kedve­zőtlen volt a lakosság élel­mezési színvonala. Magyar- országon fogyasztották Nyu­gat- és Közép-Európában a ■legkevesebb húst, tejet, to­jást, ugyanakkor a legtöbb kenyeret. Az egy főre eső élelmiszerfogyasztás mérlege Ezután ismertetett néhány adatot arra nézve, hogy a há­roméves terv folyamán ho­gyan nőtt az egy főre eső élelmiszerfogyasztás a leg­főbb cikkekből: így: húsfé­lékből az 1958. évi negyven- egyegészöttized kilogrammal szemben az idén negyvenöt- egészhéttized kilogramm lesz az egy főre eső fogyasztás, tejből 135 literrel szemben 168, tojásból 142 darabbal szemben 151, kenyérgabona nak a vártnál gyorsabb, ör­vendetes fejlődése szükséges­sé tette menetközben a beru­házások bizonyos átcsoporto­sítását, illetve terven felül igen nagyösszegű beruházást igényelt. A párt és a kor­mány ugyanis — helyesen — mindjárt a tsz-ek megalaku­lásának másnapjától fogva igen nagy gondot fordított és fordít politikai, szervezeti és gazdasági megerősítésükre, új istállók ezreinek építésére, traktorok beszerzésére, mű­trágyára, növényvédő szerek­re, szakemberellátásra, stb. A hároméves terv során a ni: már eddig is érdemes volt. Igazolja ezt a magyar mezőgazdaságnak az utóbbi években elért fejlődése. Ezután arról szólt Fehér Lajos: a párt és a kormány politikájának alapvető célja — amelyet „kettős feladat­nak” nevezünk —, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével egyidőben — a népgazdasági helyzetnek megfelelően — nőnie kell a termésnek és az árutermelés­nek is. A három éves terv a mező­(örleményben) 130.6 kilo­gramm helyett 136, a cukor- fogyasztás 25 kilogrammról 27-re nő, a zöldség pedig 85 kilogrammról százhét kilo­gramm; Az idei egy főre eső fogyasztás kalória-, zsíradék- és összes fehérjetartalma el­érte a legfejlettebb országo­két Ezután a szónok ismertette: hogyan elégíti ki mezőgazda­ságunk mai állapotában a megnőtt és egyre növekvő belső ellátási igényeket, s az exportfeladatokat A második ötéves tervet „két lábon“ állva kezdhetjük mintegy 18 milliárd forintnyi terven felüli többletberuhá­zás egy harmadát a mezőgaz­daság céljaira fordítottuk. — Ez kétségtelenül nagy megterhelést jelent a nép­gazdaságnak, elsősorban a munkásosztálynak. Mégis azt kell mondanunk — hogy sa­ját létérdeke szempontjából — ne sajnálja a mostani ter­hek vállalását, mert ezek a legjobb befektetést jelentik a ’övőre nézve. Ha rövidlátásból most nem eszközölnénk ezeket a befek. tetőseket, néhány év múlva élelmiszerhiány, pangás, sőt krízis állna elő a mezőgaz­daságban és akkor — meg­— Tisztelt Országgyűlés! — Idáig sem volt könnyű az út és nem lesz könnyű a következő 1981-es esztendő sem. Az utána következő években azonban már tör- vénJESzerűen kedvezőbbek, sőt sokkal kedvezőbbek lesznek a kilátásaink a mezőgazdaság fejlődésében. — A falu szocialista átszer­vezésének várható közeli be­fejezésével megvalósítjuk a VII. pártkongresszus ezzel kapcsolatos határozatát. Az egész dolgozó parasztság szö­vetkezeti útra térése termé­szetesen nem vége a gvőze- '°mnek. hanem kezdete a mP7niro?doság szocialista fel­építésének, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódú életet, a kulturá­lis felemelkedés lehetőségét Megnyitja mindenekelőtt az­zal, hogy a parasztság — hű szövetségese és barátja, a munkásosztály segítségével és vezetésével — elsősorban sa­ját szorgalmas munkájával, a nagyüzemi szocialista föld­művelés összes előnyeinek ki­használásával elkezdheti a mezőgazdaságban lévő nagy- nagy tartalékok széleskörű feltárását: ennek alapján a terméshozamok eddiginél erőteljesebb fellendítését a a második ötéves terv idő­szakában. Történelmi eredménye és vívmánya a munkásosz­tálynak a vele szövetséges (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents