Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-08 / 289. szám
IM4, december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s * Egy tantestület - belülről CSENGETNEK. A diákok kitódulnak a folyosóra a nevelők egymás után tűnnek el a tanári szoba ajtaja mögött. Liszt zenéje szólal meg a lemezjátszón. Lassan hömpölyögnek az ünnepélyes dallamok. Csend uralkodik a nevelői szobában, mindössze négyen vannak itt, az Újvárosi iskola első emeletén. — Úgynevezett lyukas óra van, amikor pihennek, szórakoznak, vagy éppen dolgozatot javítanak a nevelők. Velük beszélgetünk most és igyekszünk megfogni azt a megfog- hatatlant, amelyet a hivatalos jelentésekben mint „tan- testületi szellemet” szokás emlegetni. Mit jelent a közösség az egyes pedagógusok számára, ezt igyekszünk apró megjegyzésekből, gesztusokból, beszélgetésből kihámozni. —- Ebből szép kabátka lesz a csemetémnek — mutatja büszkén az egyik tanárnő. Kezében kötést tart és elégedetten nézegeti. Beszélgetünk a gyerekről, a ruházkodásról és szinte észrevétlenül sik- lunk át a nagy gyerekközösségre. Őszintén örülünk, amikor ez a fiatal nő szívesen mesél az úttörők közötti munkáról. Ismeri őket, egy- egy úttörőjéről nagy szeretettel szól. Amennyire módunkban volt megállapítani, ők is nagyon ragaszkodnak Zsuzsa nénihez. Ő olyan pedagógus, aki az elmúlt években nem vett részt az iskola közösségi életében. Lefoglalta őt a kisgyerek, a főiskolai tanulmányok, meg talán egy kicsit kényelmes is volt. Akik a négy év alatt megismerték, elmondották, hogy amikor odakerült, kissé önfejű volt, nem ismerte el hibáit. Aztán megváltozott. Nem egyszerre, hanem napról napra fokozatosan. És az iskola őszhajú igazgatónője lelkünkre kötötte, úgy írjuk meg, hogy a közösség változtatta meg őt. — Egy jó kollektíva, amely nemcsak szakmai szempontból érzi magát együvétartozónak. A negyedévi értekezletén azután módunkban volt hallani, anogy Tóth József né igazgató megdicsérte a fiatal tanárnőt, aki önként vállal már fe’adatokat és szívvel-lélek- fcel beleilleszkedett a pedagógus testület életébe. EGY ÉRTEKEZLETEN általában nem lehet sokat megtudni. A hivatalos beszámolók nem mindig adják vissza a kollektíva igazi képét. — Azért itt is tapasztalni lehetett egyet-mást. Amikor elmondották, hogy a hetedik vegyes osztály érte el a felsőtagozatban a leggyengébb eredményt, mindenki törte a fejét, hogyan is lehetne ezen változtatni. A biológia fiatal tanára védelmébe vette azokat, akiket egy másik kollégája az osztály „rossz szellemeinek” nevezett. Tüzesen fejtegette, milyen értéket jelentenek ezek a gyerekek is. Parázs vita kerekedett, de olyan, hogy örült az ember szíve annak hallatára. Ez is csak olyan közösségben fordulhat elő, amelynek minden tagja a hivatásáért él és amelyben nemcsak a gyermeket, hanem egymást is nevelik. Különben a gyermekek nevelése terén sincs oka a szégyenkezésre ennek az iskolának. Tavaly még 162 olyan tanuló akadt, akinek intőt, vagy rovót kellett adni. Most negyedévkor már csak 69. — Igazolatlan hiányzó csak a túlkorosak között akad, egyébként alig. Sok a dicséret és miután végignéztünk egy-két órát, megállapítottuk: nem „statisztikajavítás”, hanem tényleges tudás áll a számok mögött. Jólesik hallani a nyolcadikos lányokat, akik Móra Ferencnek és Tömörkénynek nemcsak az életrajzi adatait tudják, hanem írásaikból gyorsan, biztosan és önállóan vonják le a tanulságot. És a hetedik vegyes osztály munkásgyerekeit — akikről az imént szó volt — lehet, hogy más iskola elirí- gyelné a példásan pergő növénytan óra tapasztalatai nyomán. MIRŐL ismerhető meg egy jó kollektíva? Talán arról is, hogy nem zárkózik be valamiféle elefántcsonttoronyba, hanem szüntelenül és állandóan kint van az „életben.” És ők igyekeznek kihasználni az ilyen alkalmakat. Egymás után rendezik a baráti találkozókat a Papírgyárban, a Bútorgyárban, a Járműjavítóban, a Cukorgyárban dolgozó munkásszülőkkel. A Járműjavítóval különösen jó a kapcsolatuk, oda úgy járnak, mint ha hazamennének. Megismerik a szülőket munka közben is. S a szülők is őket. Nem véletlen, hogy az oktatási reformról tárgyaló szülői értekezleten ötszázan voltak jelen. Gyárimunkások és háziasszonyok eljöttek meghallgatni, mit mond nekik az iskola és hozzászólások során fejtették ki, mit akarnak ők az iskolától. A közösségi nevelés eredményeként könyvelhetjük el annak a fiatal tanítónőnek a szavait, aki őszintén elmondotta, hogy most kapott először lányosztályt és nem tudja megtalálni diákjaihoz a megfelelő hangot. Merevnek, kicsit ridegnek érzi önmagát. Őt is a közösség döbbentette rá, hogy felismerje a hibáját és most már ki is tudja javítani, hiszen sok szeretetteljes tanácsot kap a többiektől. Közösség. Közös kirándulások, közös gondok, a segítés öröme. Fiatal a tantestület, alig egy-két olyan tagja van, aki évtizedes pedagógus múlttal rendelkezik. De ezektől állandóan megkérdezik: Te hogy csinálnád, neked mi a tapasztalatod? És még egyszer sem fordult elő, hogy választ ne adtak volna a megkérdezettek. Majdnem minden pedagógus jár valamilyen továbbképzésre ebből az iskolából. És ha óra közben az üres tanári szobában nézegetjük az asztalon hagyott folyóiratokat, szakkönyveket, filozófiai és politikai gazdaságtani jegyzeteket, akkor láthatjuk; a közösség egyik erőforrása éppen a tanulás. CSENGETÉS. Kinyílik a tanári szoba ajtaja. Órára indulnak a nevelők. Hónuk alatt az osztálykönyv, előttük az ifjú szívek és fejek meghódításának nehéz, de örömteli feladata, mögöttük pedig egy szilárd, fejlődőképes, jó közösség ereje. Hernádi Tibor Korszerű üzlet, udvariatlan kiszolgálás Három héttel ezelőtt a jászberényi Lehel Vezér téren megnyílt az átalakított, korszerűsített női fodrászüzlet. Az üzlet külsőségeiben, ízléses és modern felszerelésével a megye legnagyobb és legszebb fodrászüzletévé vált A régi, megkopott olajos padlót könnyen tisztítható betonlapokkal cserélték fel, s rajta gumiszőnyegék vannak. Tizenkét munkahelyen ugyanannyi fodrász dolgozik, s manikűrösökkel és a tanulókkal együtt kilencen szépítik a jászberényi lányokat és asz- szonyokat A hatalmas, 15 ágú csillár nemcsak dísze az üzletnek, de az esti órákban is nappali Ifényt sugároz. A krémszínűre festett bútorok, a csupa tükörből álló falak, kellemes környezetet teremtenek. A jászberényiek örültek a k étműszakos, korszerűsített fodrászüzletnek. A szépítkezésre váró lányok, asszonyok tömegesen keresik is fel. A napnak: mir.den órájában sokan vannak itt. Persze azért is, mert Jászberény nem bővelkedik női fodrászüzletekben. Az új fodrászüzlet azonban nemes ak örömet, hanem bosz- szúságot is okozott a lakosságnak. Ugyanis a külsőségekkel, a díí szabások is megváltoztál k. A régi másodosztályú volt, az új elsőosztályú lett. Ez a legtöbb munkánál 2—3 forintos eltérést, drágulást jelent. Az üzlet vezetője Kári Lás:dó szerint, a kiszolgálás min őségié is megváltozott. — Mind en vendégnél két törülközőt használunk és rendaaarest'» cserélünk — mondotta. — A vendégek véleménye az új árszabásról megoszlik. Egyesek sokallják, mások úgy vélekednek, hogy Pesten meg még többet fizetnek. Az üzlet korszerűsítését a fodrász ksz-nek a műszerész ksz-be való beolvadása tette lehetővé. A fodrász ksz-nek ugyanis nem tellett nagyobb összegű beruházásokra, a műszerészek viszont anyagilag előnyösebb helyzetben voltak. A korszerűsítésre 150 ezer forintot fordított a ksz. Kiss József, szövetkezeti főkönyvelő szerint: — A nagyösszegű beruházás, a rezsi költségek növekedése és a kiszolgálás minősége tette indokolttá az L osztályba sorolást. Nagy vita volt emiatt a ksz vezetője és a városi tanács illetékesei között. A tanács vezetői nem értettek egyet az árak emelésével. Végülis a megyei tanács ipari osztálya döntött és jóváhagyta a maNorvégiában rendkívül furcsa eset történt, amelyet minden bizonnyal óvakodni fognak precedensként elfogadni a világon. A 30 éves Bjarne Pedersen, mezőgazdasági munkás északnorvégiai szülőfalujának tanácsától 50 000 norvég korona kártérítést követelt, amiért annakidején nem tanult meg írni-olvasni, jóllehet hét évig járt iskolába Kártérítési követelésében Pedersen előadta, hogy mint analfabétának állandóan hátgasabb osztályba sorolást. Ugyanakkor kötelezte a ksz-t, hogy néhány hiányzó felszerelési tárgyat is pótoljon. Fejes János, a városi tanács ipari osztályvezetője arról tájékoztat; — Nekünk elsősorban a kiszolgálás minősége és a fodrászok udvariatlansága miatt volt és van ma is kifogásunk. Sok panasz érkezett erről a tanácshoz és néhányszor személyesen is meggyőződtünk róla. Bizonyára ez azért is van, mert nincs konkurren- cia, mely az udvariasabb kiszolgálásra ösztönözné az üzlet dolgozóit. Ezen kell elsősorban változtatniok. A városi tanács jogosan bírált a lakosság érdekében. A korszerűen felszerelt, impozáns fodrászüzlet nem pótolhatja a kiszolgálás minőségét és az udvariasságot Pedig a város lakói ezt egyformán elvárják az üzlet valamennyi dolgozójától. — máthé —* rányt kell szenvednie az életben. A különös ügyet a Sunn- fjord-i kerületi bíróság tárgyalta: elismerték Pedersen kártérítési igényét. Nem ítélték meg ugyan az általa követelt összeget, hanem csak a felét, de még az is elegendő ahhoz, hogy Pedersen Oslóba költözhessen és a fővárosban pótolhassa alav- műveltségének hiányosságait. (Az „Arbeiter Zeitung”- bóli ' > V Visszakérte az iskolapénzt Milyen legyen a termelőszövetkezeti fövedelem helyes elosztása? — A Szolnok megyei ankét anyagából — Mint közöltük is már, a Szolnok megyei Pártbizottság és a Szolnok megyei Néplap szerkesztősége meghívott termelőszövetkezeti elnökök részére megyei ankétot tartott a termelőszövetkezeti jövedelemelosztási formákról. Mai lapszámunkban megkezdjük az ankét anyagának közlését. Elsőnek Bereazki Lajos elvtárs, a Szolnok megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője előadását ismertetjük. Bereczki Lajos elvtárs előadása Bereczki elvtárs azzal kezdte vitaindító előadását, hogy jelenleg nálunk a munkaegységen alapul a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemelosztása. Meghatározta a munkaegység részesedés lényegét — A munkaegység a munka mérője, valamint a jövedelemből való részesedés mércéje. A munkaegység azonban nem felel meg a munka minőségének mérőeszközéül. A tsz tag közvetlenül nem tapasztalja azt, hogy rossz munkája által alacsoalaphoz, a felhalmozáshoz, mint az, aki kevesebb munkaegységet teljesít. A hagyományos, vagy úgynevezett klasszikus munkaegység szerinti jövedelem- elosztási forma ilyen ellentmondásokat tartalmaz. Ezért kell nekünk olyan módokat keresni, melyekkel eme ellentmondásokat csökkenthetjük, vagy meg is szüntethetjük. A magyar szövetkezeti mozgalomra hosszú ideig jellemző volt, hogy a FöldműBereczkl Lajos elvtárs, a Szolnok megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője előadását tartja. nyabb a munkaegység értéke. S ugyanígy fordítva. A munkaegység értéke nem jelzi, hogy ez vagy az a szövetkezeti gazda jó munkát végzett. Erre egy példa: Van egy termelőszövetkezet, dolgoznak benne százan, 80 szövetkezeti dolgozó jó munkát végez, 20 hanyagul dolgozik, s arra törekszik, hogy minél több munkaegységet szerezzen. A lendületesen munkálkodó nyolcvan jól dolgozó gazda által előállított jövedelem egy- részét az utóbbi húsz jogtalanul sajátítja ki. A termelőszövetkezeti tagok tudják, s érzik ezt az ellentmondást a jövedelemelosztási rendszerben, s ez ellentéteket szül a szövetkezeti gazdák között. A munkaegységnek nincs meghatározott értéke. Sok esetben előfordul a munkaegység hígítás, s ennek következtében infláció-szerű jelenség keletkezik a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben. Laza normáknál, rossz ellenőrzésnél, hiányos nyilvántartásnál előfordul, hogy a jóváírt munkaegységek mögött nemhogy minőségi termelés lenne, hanem egyszerűen termelés sincs. Sok termelőszövetkezetben indokolatlanul magas a függetlenített személyzet száma. S a kelleténél többen dolgoznak az irodában. Számukra is munkaegységet írnak jóvá. — így történik az meg, hogy egy-egy hold földet 75—80 munkaegység terhel. Ez pedig arra vezet, hogy kevés a munkaegység értéke, s végső soron a munkamorál romlása következik be. Érthető, hiszen nincsen becsülete a munkaegységnek. így elhanyagolják a betakarítást, a gazdák nem vesznek részt szívesen a közös munkában. Ebből pedig két probléma következik: Nagyon kevés az osztható termék, illetve a pénzeszköz. A másik pedig az, (s ez a ritkább jelenség, csak mint érdekességet említem meg) feszesek a normák, szigorúak a munkaegységgel szemben. így pedig a munka- folyamatok nem differenciálhatok eléggé. S van még egy elvi ellentmondása a munkaegység rendszerének. A jól dolgozó szövetkezeti gazda nagyobb mértékben járul hozzá az oszthatatlan, velésügyi Minisztérium mereven ragaszkodott a hagyományos munkaegységrendszer alkalmazásához és megtiltotta áz olyan jövedelem- elosztási formákat, amelyek régebben is kiegészítették volna a munkaegységrendszert. Megyénkben ugyancsak ragaszkodtunk a Földművelésügyi Minisztérium utasításához, s úgy láttuk az a célravezető, ha semmi más jövedelemelosztási rendszert nem alkalmazunk. Azt gondoltuk az egyéb elszámolási rendszer kapitalista kinövéseket idézhet elő. Ismerjük más államok tapasztalatait, meggyőző érvek állnak rendelkezésünkre, s az igazság, pontos és helyes nyilvántartásnál nem fordulhat elő az a veszély, amitől féltünk. A hagyományos munkaegység rendszer kiegészítésével elősegíti a szövetkezeti tagok közös munkában való anyagi érdekeltségét. A munkaegységrendszer kiegészítése még nem kapitalista csökevény. Feltehetjük a kérdést: mi segíti jobban a szocialista gazdálkodás előbbre vitelét? Az-e, ha csak egyszer kapáljuk meg a kukoricát és decemberben még szedjük a cukorrépát? Vagy az-e a visszalépés, ha jövedelemelosztásban a hagyományos munkaegységrendszer mellett kiegészítő munkamódszereket alkalmazunk, ám ez a több termelést segíti elő, s ezzel együtt a közös gazdaság fejlődik. Kijelenthetjük, azok a tsz vezetők járnak jő úton, akik már az idén is alkalmazták a kiegészítő módszereket és ezzel a szocialista nagyüzem fejlődését gyorsították meg. A termelőszövetkezetek jövedelemelosztásának leg- fejletebb formája az úgynevezett garantált jövedelemelosztás. Lényege: a termelőszövetkezetnek rendelkeznie kell olyan anyagi alappal (átmenő alappal), amely évről évre biztosítja, hogy a termelőszövetkezeti gazdák havonta garantált munkaegységrészesedést kapjanak. Ez azt jelenti, hogy zárszámadáskor a termelőszövetkezet osztható alapjából egy bizonyos részt tartalékolnak arra, hogy a következő gazdasági évben garantáltan ki tudják fizetni havonta a munkabér címén kiadható részesedést. Ez a legfejlettebb módszer, de csak ott valósítható meg, ahol nem kényszerülnek arra, hogy év végén az összes pénzt kiosszák. «— Legalább annyi tartaléka legyen a gazdaságnak, hogy az év első négy hónapjában tudja fizetni a garantált munkaegységrészesedést. A ledolgozott idő és a végzett munka után garantált munkabért fizet a termelő- szövetkezet gazdáinak. Ehhez az anyagi alapon kívül nagyon fontos a percíz tervezés. 'A várható jövedelem precíz megtervezése negyedéves és havi bontásban. Másrészt a bevételek és az elvégzett munka mennyiségének pontos tervezése. Ez esetben lehet biztosítani a tervszerű gazdálkodást, ezen- belül a termelőszövetkezeti gazdák havonkénti garantált fizetését is. Másik járható út, az úgynevezett eredményességi munkaegység: a tennék után jóváírt munkaegység. Amíg a hagyományos mun. kaegységrendszer alkalmazása esetéin a végzett munka után írják jóvá a munkaegységet, ennél az előállított termék arányában kapnak munkaegységet a szövetkezeti tagok. Történetesen, ha egy szövetkezeti gazda 100 liter tejet, 100 kiló húst állít elő ezután kapja a munkaegységet. Erre meghatározott mennyiségű alap munkaegységet kell megállapítani. A tervezett és előállított termék mennyiség után az alapmunkaegységet írják jóvá Amennyiben a tervezettné’ több terméket állít elő a szövetkezeti gazda, az előállított termékmennyiség növekedésével. munkaegysége is növekszik. Ha viszont nem teljesíti a tervet, nevezetesen 100 kiló termék helyett csak 80 kilót produkál, akkor any- nyival kevesebb a munkaegysége is. Ezen túlmenően a hagyományos munkaegység fennmaradásán kívül azt kombinálva, a legelterjedtebb, a premizálási módszerek különböző formája. A premizálás lényege, annak helyes alkalmazása esetén az, hogy nem a munkát. hanem a több termelést premizáljuk. A premizálás akkor jogos, ha tervenfelüli terméket állít elő a szövetkezeti gazda A premizálási rendszer általában a tervkészítés időszakában születik meg, s azt már meg is tervezik. Ezenkívül munkacsúcsok idején alkalmazzák a termelőszövetkezetek az úgynevezett célprémiumot. A célprémiumról megmondhatjuk: kényszer megoldás, a. helytelen tervezés, rossz munka- szervezésből eredő hiányosságok pótlása. A célprémium akkor célravezető, ha azt időben adják, alkalmazzák Amennyiben későn, s ameny- nyiben helytelenül állapítok ták meg, nem biztos, hóm’ célszerű, sőt dezorganizái't hatást vált ki. Ebben az évben még jóid" volt, 20 deka cukorért is szívesen szedték a cukorrépát a szövetkezetiek és a kívülá1 lók egyaránt Később már egy kiló cukor sem hozta meg ugyanezt a hatást. Alkudozás kezdődött a szövetkezet vezetői és a szövetkezeti gazdák között. így aztán a gazdaság munkaszervezése, a gazdaság jövedelemelosztási módszere felborult ilyen jellegű megoldásoktól minden termelőszövetkeze* tartózkodjon. Úgy készítsék el a tervet, úgy válasszák ki az anyagi ösztönzőket úgy határozzák meg azok alkalmazását, hogy soha többé eine forduljon ' a szövetkezet* mozgalomban olvan eset mint az idei ősszel történt a •> inVét vitáját holnapi ^nu^baa folytatjuk.
