Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
1960. december 6, SZOLNOK MÉCSÉI NÉPLAP 5 Rivaldafény Srejkesen, csak svejkesen.. • MIKOR a gong megszólal, a nézőtér elsötétedik, s a bordó bársony függönyön megjelennek a reflektorfények, különös, várokazásteli szorongás fog el bennünket, nézőket Színházban vagyunk. A függöny felgördül, a színpadon pereg a cselekmény, s a nézőtéren .egy-egy jó jelenet után kirobban a taps, utána a különös érdeklődést eláruló halálos csend következik, vagy éppen derűs kacagás harsan feL A felvonás végén a színészek kijönnek a függöny elé és learatják a sikert, s mi közönség — tegyük hozzá — szívesen tapsolunk azért, érezzük, hogy amit látunk és hallunk az nekünk szól, értünk van. De vajon gondolunk e arra, miközben tapsolunk, hogy a sikernek nemcsak a színészek részesei? Kétségtelen, hogy az alkotás oroszlánrésze az övék, de éopen úgy hozzájárul a renAz év végéig hátralévő néhány hétben a szokásosnál több, összesen 11 új filmet mutatnak be a fővárc« és a vidék mozijaiban. Műsorra tűzik a Csendháborítók című szovjet filmet, Naszred- din Hodzsa kalandjainak folytatását, Gorkij: Foma Corgyejev című művének filmváltozatát és a Bölcsődal című újdonságot, amely ugyancsak szovjet művészek alkotása. A magyar filmgyártást a Próbaút képviseli; ezt Máriássy Félix rendezte. A főszereplők: Sinkovits Imre, Krencsey Marianne, Tordy Géza, Szabó Ildikó és egy kisfiú, Bárány Tamás. Felújítják a sok évvel ezelőtt játszott nagysikerű amerikai filmet, az Oz, a csodák csodája című kedves történetét. Bemutatják a Különös kirándulás című angol vfgiátékot, a Rejtiel című izgalmas román filmet. Schiller: Ármány és szerelem című drámájának filmváltozadező, a dramaturg, ügyelő, súgó, díszítő-munkás, sőt még a nézőtéri takarítónő is. Most azokat a színházi dolgozókat szeretnénk bemutatni, akiket a közönség nem lát, nem hall, és mégis minden előadáson jelen vannak. Kezdjük talán az elején. A GONG megszólal, a nézőtér elsötétedik, s a bordó bársony függönyön megjelennek a reflektorfények. Ki irányítja a világítást? Ki sötétíti el a nézőteret? Ki kíséri a színészt? Ez a láthatatlan karmester Wahl Ferenc fő- világosító. Minden este ott ül a nézőtér legtávolabb pontján, kezében mikrofonnal és adja az utasításokat: „Bal toronyból kis 5,topit” Somogyvári fejére, vagy „lassan sötétedj, közben a két színnel csússz be.” Wahl Ferenc egyébként nemcsak az utasításokhoz ért. Az ő találmánya az a világító berendezés, amely a tát, az Isten után az első című francia filmet, a Találkozás az ördöggel című dokumentumfilmet, amely a tűzhányók világával ismerteti meg a nézőket. A műsort egy rajzfilm összeállítás egészíti ki. (MTI). IHHtUHmmHHHWfIHWHMttiWHWHffiWWI A Postavezérigazgatóság közli hogy az 1951—52-ben forgalomba került épületeket ábrázoló, valamint az 1955- ben kibocsátott „Munka” elnevezésű bélyegsorozat 8, 20, 30, 60 és 70 filléres, valamint 1.40, 1.70, 3, 5 és 10 forintos értékeit 1961. január 31-én kivonja a forgalomból. Ezek a bélyegek tehát csak a jelzett határidőig használhatók fel postai küldemények bérmentesítésére. (Mm legmodernebbek egyike az országban, s amely éppen a Szigligeti Színházban van. — Emlékezzünk vissza a „Hamleti” világítási technikájára. Milyen modern, s egyben milyen hatásosan kifejező volt. Az előadásnak egyik legkényesebb része a világítás, amely a rendező egyik legfontosabb hangulatkeltő eszköze. Nézzük meg, hogy voltaképpen milyen eszközökkel is dolgoznak a világosítók? A NÉZŐTÉREN helyezték el a színváltós reflektorokat. A kisérés hátulról történik erős fényerejű gépekkel. A szúrnád két oldalán világító torony áll, amelyről mint az ágyúcsövek merednek a színpadra a reflektorok. Fönn a színpadon mozgatható lámpasor lóg, ezt nevezzük szuf- fitának. Elől a színpad elején lévő égősor az oly sokat emlegetett rivalda. Ennek az a célja, hogy a színpadot elválassza a nézőtértől. A gong megszólal, a nézőtér elsötétedik, a függöny felgördült s a rivaldafénybe kilép a színész, megtapsolják és máris elfelejtjük a láthatatlan karmestert. M. M. «HMtltiMIHHMNHIHHIHHHIIÍIHmiljMMilM Univerzális filmvetitSgép Az odesszai filmberendezés- gyárban megkezdték a „Mir” elnevezésű újtípusú univerzális filmvetítőgép gyártását. Ezzel a vetítő-berendezéssel normál, szélesvásznú és széles formátumú filmeket egyaránt lehet vetíteni. Ilyen jellegű vetítőgép most készült először a Szovjetunióban. — Az első példányokat a moszkvai *Mir” filmszínházban fogják alkalmazni. A gyár tervezői most olyan különlegesen nagyteljesítményű univerzális vetítőberendezés szerkesztésén dolgoznak, amelyet hatalmas, 6 000 embert befogadó filmszínházakban fognak használni. p- A BAROMFITENYÉSZTÉS fontosságáról tart előadást Kiss Dezső a szolnoki Lenin Tsz-ben ma este S órakor. Kísérőfilm: Nagyüzemi csibenevelés — kacsatenyész- tés. Az előadást a Lenin Tsz nőtanácsa szervezte. A fiatal művészt sokhelyütt ismerik. Szorgalmas és tehetséges festő, akinek művei kiállításokon, tárlatokon rendszeresen szerepelnek, és nem egy festménye díszíti művelődési házak, küzületak, magánlakások falait. Bokros László évek óta a Szolnoki Művésztelep lakója. Tetszenek emlékezni a „Svejk, a derék katona” című históriából, mi történt a chiffirozáshoz szükséges kétkötetes regénnyel?... Éppen az a kötet maradt a magazinOtthon érzi magát e tájon és vásznain, rézkarcain teljes szépségében bontakozik ki az alföldi táj. Megörökíti a dolgozó embert, az új paraszti élet rezdüléseit. Friss élénk színekkel pompáznak a képei, derűt, optimizmust sugározva. ban, melyet a fronton használni kellert volna. Úgy látszik, a harci csomagoláshoz is éppúgy szerencse kell, mint mindenhez az életben. Persze, azt a szerencsétlen könyvet még valahogy meg lehetett volna pótlólag is szerezni, hiszen — ha messze is, de: — megvolt. Ám hová forduljanak a II. osztályos gimnázisták hiányzó földrajzkönyvük második kötetéért? A Tankönyvkiadó Vállalat e mű első részét idejében közreadta; a második résszel annak ellenére adós maradt, hogy az elsőt a diákok már november 10 óta fújják. Egyedül Karcagon majdnem százötven diák, s levelezőhallgató bosszankodik a tankönyvhiány miatt; nem is szólva a pedagógusról, kinek óráról-órára jegyzetet kell diktálnia. A chiffre-kötet ügyét — ha jól emlékszünk — Lukás főhadnagy úr egy kézlegyintéssel elintézte. A Tankönyvkiadó Vállalattal hathatósabb — és mielőbbi — intézked«^* remélünk. miiiiniiiiiiiimiiiJiuiuiuuiHiuituuiimim M ezSgazdasági együttműködés Ä lengyel mezőgazdasági tudomány külföldi kapcsolatai széleskörűek. Számos szocialista és tőkés ország működik együtt a lengyel kutatóintézetekkel a nemesített vetőmagtermesztés, a fajállattenyésztés, a versenylótenyésztés és a mezőgazdasági gépgyártás problémáinak meg oldásában. Lengyelország felhasználja például a szovjet tapasztalatokat a takarmány- bázis biztosításánál. A falusi gépesítési tervet a szovjet, csehszlovák és keletnémet ■ apasztalatok segítségével dolgozzák Idu Lengyelország húsz országgal folytat mezőgazdasági szakembercserét. Jövőre több mint négyszáz mezőgazdasági kutató és szakember utazik külföldi tanulmányútra. A művész munka közben. Az év végéig még 11 filmet mulatnak be mimiiiiHiiiititiiiitiiiMmiiimioiiiiimiiiHniiumuiimiiHiMmiiKiíiiiHHiimiuutmmimi) Az alkotás műhelyében PÁSZTOR FERENC: TONI Kortyol egyet és néz kifelé a nagy kirakat mögül. Így van. Tudomásul veszik és kész. Senki nem zavarja. A törzsvendégek íratlan törvénye ez. Ma este, úgylátszik törvényszegő akadt. Kócos gyerek lábatlankodik az asztalok mellett. A rongyos kabát, a maszatos arc olyanná teszi, mint a kis Tablóvezéreket. Látni, hogy latolgat magában valamit. Forgolódik Lantos Márton körül, mint a kiscica. Aztán odavetődik csendesen és kinyújtja a kezét — Bácsi. Tessék adni egy forintot — Mit — majdnem rikkantja az öreg a mélázásban, aztán krákog, amikor meglátja a maszatos, feléje nyúló vékonyka kezet. — Mit akarsz? — Bácsi, csak egy forintot kérek.., — Forintot? Minek az neked7 Mi? — Kéne... De ha nincs, akkor.„ —- Nem mondtam, hogy nincs. De minek az? — mordult az öreg, mire a gyerek elvörösödve, lekókadt fejjel kotródon volna odébb, mint akibe belerúgtak. — No, várj csak, fiam — enyhült az öreg, mert érezte ezt a rúgást, ha a lába ugyan meg sem moccant — Minek várjak — durcáskodott a gyerek. *— Mondd meg, mit veszel érte? — Tíz deka főttkolbászt, mustárt, meg kenyeret Az összesen négyötven... Három már van." A gyerek a markát is odanyújtotta. Piszkos, pénztől izzadt markában egy csomó tízfilléres lapult Csak a másikban trónolt egy igazi forintos. — Éhes vagy? — Igen — sütötte le megint a tekintetét a fiú és már- már menni készült — Hát otthonNem adnak enni. — Nem. — Hogy lehet azt — Ki adjon? — Ki adjon? Hát anyád... Ki adna... Mi? —• ropogott az öreg szava. — Nincs. Elment. — Hogy, hogy elment? Tán a világ végire szaladt? A gyerek szája elgörbült, egy kicsit. Egyenesen nézett, mint aki rászánja magát, hogy nincs mit titkolni, nem lehet másként. Meg kell mondani. Úszott a szeme a könnyben. Erőlködve, majd sírva nyögte: — Megszökött •— Megszökött? Hogy-hogy? — Elszökött a Jocóval. Csak az kellett neki. Hiába mondtam, hogy ne menjen sehova. Azt. hiszi, hallgatott az rám. Pedig bőgtem is neki. Azt mondta, hogy hagyjam a fenébe és ne bőgjek, mert orrbaver. Máskor legalább hagyott egy kis pénzt hogy legyen ennivalóra. most meg csak elment, azt sem mondta, hogy mikor jön haza. Máskor még a lányok is eljöttek, ha volt pénzük, hoztak valamit, de most haragszanak AnyámraAzt mondták, hogy dögöljek éhen.. A kis nyomorult vonogatta a vállát, mintha mindegy lenne. Borzolta amúgyis meglehetősen összeborult üstökét... Valamikor gyakran látott ilyet. Nem volt ez szokatlan itt a Crassalkovich utca sarkán, Dehát kevesebb lett a lődörgő suhanc... Egyre ritkább a púderrel mosakodó könnyű lány~. Csak ez a gyerek. Sehogy nem ment a fejébe... — Apád? — kérdezte az öreg elgondolkodva és nagyi nehéz kezét a gyerek vállán felejtette. — Nincs az se. — Hová lett? — Nincs. Nem is volt. Én... Én olyan gyerek vagyok. Anyám se lett volna a Jocó szeretője, ha apám lenne._ Lantos Márton felbolydult. Tízéves forma ez a gyerek. S mennyi bitangság rontotta meg. — Hol laksz te, kisfiam? Valakinek csak keü gondodat viselni... — Ott laktunk a pincében. Odajárok most is. Éjszakára... Nappal meg csavargók. És kész... Éhes vagyok — pityeredéit eL Tüzeltek a szemek. A kócos kis fej lassan bukott alá a beesett kis mellre. A sápadt arcon lecsordultak a könnyek. Lantos Márton nem állhatta. Nem engedte a szíve, hogy ez a kis csavargó éhesen menjen odébb. — Gyere fiam — ugrott fel ültéből és karonragadta a gyerkőcöt. — Nézz oda. Válassz magadnak. Mit akarsz enni? Majd én l;fizetem neked. Ezen az estén, most látta először mosolyogni a kis fickót. Nagy lapátfogak villogtak a szurtos ábrázatból. Nevetett a gőzölgő tálaknak, amelyek kínálták magukat az üvegfal mögött. — No, mit kérsz, fiam. — Főzeléket. — Milyen kell? — Amiből a legtöbbet adnak. Jó falósat. •— Babot hússal? Vagy inkább májat! — Bácsi! Nem kell a hús. Inkább két főzelék. Akkor holnapig nem kell semmi. A múltkor ettem olyat. Olaj úr fizette. Járt anyámhoz... Rendes pali volt... — Egyél akkor — szólt az öreg és intett a felszolgálónak. Gőzölgött a tál, csörgött a kanál. Milyen üres a kis bendő, mekkorát markol a két egészséges fogsor. Már alig van a tálban. Milyen hatalmas pohár vízzel öblíti le a gyomor terhét. Hű, de jó. Feszül a gyomra a rongyos ing alatt. A szájában még ott az íz, aminek ki tudja meddig kell tartani.„ Holnapig? Tovább? Majd csak akad valaki... — Jóllaktál? Elég volt? — mosolygott Lantos. — Ühüm — bólogatott a gyerek és máris húzódott odébb. Hirtelen lépésssel Lantos felé dobbant. — Bácsi. Visszaadom a pénzt... Már nem vagyok éhes... — Tedd csak el fiam. Gyere el holnap is- ha éhet leszel. Holnap. Holnapután... Egy hétig, kettőig. Sört csak akkor ivott, ha már megtelt a kis bendő. Egy pici kis boldogság, egy pici kis fény beköltözött a pinceoduba Úh, mennyit tud tenni egy tál meleg főzelék, egy emberséges mosoly, egy nagy, nehéz kéz suta símogatása, '“'***: III. — A szigorú vekker félkilencen is túlhaladt. Simonná régen lecsoszogott. A fazék, lábas, a tányérok katonás rendben sorakoztak. Lantos Márton még mindig nem érkezett haza. A mama ijedten néz az órára, az ablak függönyét egyre-másra félrehúzogatja.„ Mi történt? Így megy ez, így már hetek óta. De már jön is. Kopognak a lépések.» De megváltozott. Nem teszi te a hét forintot, nem beszél, mint máskor, csak néz maga elé és gondolkodik. Ledobja a cipőt, zoknit, egy csendes jóéjszakát mormog és besántikál a szobába. — Márton — szólt utána csendesen « mama, — Gyere csak vissza egy kicsit. — Mit akarsz? — dörmögött csendesen az öreg és kelletlenül visszaballagott. — Márton, én nem akarok veled veszekedni. Én nem is azt akarom kérdezni, hogy hová költöd el a pénzedet... De öreg korodra igazán... Nem tudom mi bajod van? Nem szólsz. Nem beszélsz. Az ember azt hiszi, hogy valaki bántott. Rá ne kapj az ivásra, Mártom Az isten áldjon meg, mondd mi bajod? — Nincs nekem semmi bajom. Látod. Vagy sajnálod tőlem azt a rongyos tíz forintost? Nem dolgozok meg érte becsületesen, mondd csak? Nem vagyok én lacl- betyár, hogy leskelödni kellene utánam. — Jaj, mit beszélsz? Nem leskelődök én. Nem is sajnálom tőled azt a kis italt. Tudom, hogy nehéz a mun kád. Csak azt nem tudom elképzelni, hói maradsz mostanában, hói töltőd az idődet? — Biztos nem a lányoknál, ne tarts nekem litániái — Nem mondtam. De azt te is tudd meg, hogy én sem vagyok a világ bolondja. Nincs szükségem arra, hog1 a szájára vegyenek a házbeliek. Nem azért mosok, vasa lók, főzök, töröm magam, nem azért talpalok egész nay hogy még egy tisztességes szót se szólj hozzám. Tán valahol másutt? Másnak tán tudsz? Szép ember vagy. Vén- ségedre bomlasz meg." Lantos Márton nem hirtelen ember. Meggondolja a sorát mindennek. Esztelenül nem szól két szót sem, de ha oktalanul mondanak rá valamit, beleszáll a méreg. — Hallod-e mama! Én nem szoktam veled komisz- kodni. Nem bántottalak még soha egy rossz szóval sem De azt megmondom neked, hogy megrázom rajtad a pendelt, ha szamárságokat beszélsz. — Akkor azt mondd meg nekem, hogy hol jársz? Kivel csavarogsz? Ki kedvesebb neked, mint az otthonod ? A tisztességes, becsületes otthonod. — A nagy istennyila, az kedvesebb... Maid megmondom neked. Megtudod. Aztán nem forgatod a fejedben a sok sületlen, bolond beszédet... (Fobrtatiukl
