Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-29 / 306. szám

I960, december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Útjára találó ifjúság Harmadára csökkent megyénkben a fiatalkorú bűnözők száma ff. A tőkés sajtó gyakori té­mája az ifjúkori bűnözés kér­dése. Kiáltó címekkel közöl ..szenzációs” leleplezéseket a gang-ekbe tömörülő new- yorki gyermekekről, londoni suhancokról, nőket provoká­ló nápolyi munkakerülőkről. Ezeknek az írásoknak csak ezrelékekben kifejezhető há­nyada utal a fiatalság züllé­sének valódi, társadalmi okaira. A kapitalista sajtó érthető okokból hallgat arról, amit A. A. Gerzencov szov­jet jogtudós félreérthetetle­nül kimond „Bűnözés az im­perializmus országaiban” cí­mű művében. Állásfoglalása szerint a kapitalista társada­lomban törvényszerű a bűnö­zők — soraikbán a fiatalko­rú bűnözők — számának emelkedése. Middendorf nyu­gatnémet és Sutherland ame­rikai szerzőt is joggal ag­gasztja, hogy a tőkés világ ifjúsága mind gyakrabban kerül összeütközésbe a bün­tető törvénykönyvvel. Hazánkban s megyénkben másként alakul ez a fontos kérdés A fiatalkorúak bírája Szolnok megyében tavaly Összesen 92 fiatalkorú feiert ítélkezett. Közülük harminc­négyet próbára bocsátott. Ez év december 13-ig harmadá­val kevesebb: 53 fiatalkorú ügyében született büntető íté­let A megtévedtek javulására jellemző, hogy a harminc­négy próbára bocsátott közül mindössze négy esetében kel­lett a bíróságnak börtön — vagy felfüggesztett börtön- —■ büntetést kiszabnia. Har­mincán tehát méltónak bizo­nyultak az előlegezett biza­lomra. Ez az arány az Ítél­kező bíró döntéseinek he­lyességét igazolja, ám ugyan­akkor előnyös fényt vet a gyámhatóságok, pártfogók jó munkájára. A -gyámhatóságoké az ér­dem, hogy a pártfogói tisztre kijelölendő személyeket jól választják meg. A választort szövetkezeti parasztokat, gyá­ri munkásokat, pedagóguso­kat azért illeti dicséret, mert feladatuk legjobb ellátását valóban szívügyüknek tekin­tik. A pártfogó gyakran a munkahelyen elöljárója a próbára bocsátott fiatalkorú­nak, kiknek magatartását, fejlődését napról napra figye­lemmel kísérheti. Bevált a gyakorlat, mely szerint a pártfogónak évente a bíróság előtt kell beszámolnia vég­zett munkájáról. Megyei tapasztalataink sze­rint a fiatalkorúak 90 száza­lékot meghaladó arányban magánszemély sérelmére el­követett lopás miatt kerülnek törvény elé. Ebben az évben csak öten sértették meg a társadalmi tulajdont. Az „egyéb” kategóriában a fia­talság hevességével és cseké­lyebb meggondoltságával részben mentegethető testi sértés és közlekedési bűncse­lekmény szerepel. Mire költik e megtévedt fiatalok a törvénytelenül szerzett pénzt? Nem élelemre, ruhára... A kisebbek — noha szü­leik többnyire ellátják őket édességgel — cukorra, csoko­ládéra. A nagyobbak már italra is; s ez újabb veszé­lyeket hordoz magában ... Mintegy százötven bírósági tárgyalás tapasztalata szerint a fiatalkorúak eltévelyedése hathatósabb szülői felügye­lettel megeshető lett volna. Jellemző és tanulságos: mi­óta megyénk termelőszövet­kezeti megye: a szülők több szabadidővel bírnak, többet foglalkozhatnak gyermekeik­kel. Ez a fiatalkorúak örven­detesen javuló bűnözési sta­tisztikájából is kitűnik. Semmi esetre sem véletlen, hogy a bíróság elé kerülő fiatalok 1 gnagyobb százalé­ka esekélv műveltségű. Az el­múlt s a folyó év fiatalkor:'' elítéltjei ' kerek 70 pencent­ben csak öt általánost végez­tek. önként adódik az állás- foglalás: fokozni kell a har­cot a gyermekek iskoláztatá­sáért. fí téren — a művelő­désügy dolgozóival karöltve — értékes tevékenységet fej­tenek ki a szabálysértési elő­adók. A fejlődő szocialista társa­dalom nevelő ereje n fel­nőttek: a szülők mentalitásá­nak formálásában intenzíven érezteti hatását. Törvényeink módot adnak arra, hogy a nehezen nevelhető szülőket rászorítsák a fiatalok gondo­zására, ellenőrzésére. E prob­lémakör számos ismerője úgy véli: a fiatalkorú bűnözés csökkenése és a felelőtlen szülők ellen ifjúság elleni bűntett miatt indított eljárá­sok növekvő száma között szoros összefüggés áll fenn. Fiatalságunk erkölcsi szín­vonalának emelésében döntő tényező, hogy mozijaink, szín­házaink nem játszanak mo­rálisan kifogásolható dara­bot, kiadóvállalataink nem bocsátanak közkézre a laza életfelfogást, vagy éppen a bűnözést marasztaló írásokat Ugyanezt nem állíthatja sen­ki a tőkés országokról... _ Mint az egészségügyben, úgy a fiatalok társadalmi ne­velésében állandóan növek­szik a mepe’őzés jelentősége A megyeszerte működő gyermek- és ifjúságvédelmi operatív bizottságok minden helységben „feltérképezték” munkáterületüket. Feljegyzé­seik, tapasztalataik birtoká­ban felkeresték az erkölcsi romlás veszélyének kitett fia­talok szüleit. Számos helyen a rendőrség dolgozóival együttműködve türelmes — ha kellett: erélyes — szóval figyelmeztették a gyermekek nevelését elhanyagoló szülő­ket. Igen értékes és eredmé­nyes munkát végeztek e terü­leten a törökszentmiklósi — s mint arról lapunkban is megemlékeztünk — a kun­szentmártoni járás operatív bizottságai. E bizottságok között éppen azok érték el a legszebb ered­ményeket, ír. "vek megtalál­ták kapcsolatuka. az ifjú­kommunisták szervezetével A jászberényi kiszesek —, hogy csak egy példát említ­sünk — nem restek esténként akár többször is felkeresni a város szórakozóhelyeit. Az ott, vagy az utcán csavargá­son kapott fiatalkorúakat fi­gyelmeztetik magatartásuk helytelenségére: a kisebbeket nemritkán azonnal haza is kísérik. Kívánatosnak látszik, hogy e fiatalok eredményes mun­kamódszerét másutt is — leg­inkább a jászapáti járásban — tanulmányozzák, alkal­mazzák. Megyénkben sem a KISZ szervezetek, sem a nőtaná­csok nem vádolhatók azzal, hogy semmibeveszik a fiatal ság erkölcsi nevelését. Még­sem hallgathatjuk el, hogy e jelentőségteljes szervezetek még többet tehetnének... Kettejük közül a KISZ fo­kozni remélt tevékenysége a A szolnoki „Hangos Újság” zenés if­júsági riportműsor. ,.Az év végén” beszélgetés a kerék­asztal körül Szolnok megye ifjúságának életéről. A ri- norter: Sóskúti Júlia. — Könnvű zene. — Az év hu moréból többetígérő. Nem kell lám­pással keresni azt az alap­szervezeti titkárt, ki szíve­sebben fogadta az önként je­lentkező, szorgalmas, becsü­letes fiatalt — mintsem a mozgalomnak megnyerni igyekeznék a kétes mentali­tású "'talokat Kétségtelen, hogy az előbbi lehetőség csá­bítóbb, pillanatnyilag szebb eredményeket hozó. Ám érzé­sünk szerint a veszélyeztettek megmentése, a magukra ma­radottak kézenfogása szebb és fiatal kommunisták szá­mára nagyszerűnek ígérkező feladat MAI OROSZ ELBESZÉLŐK Mi foglalkoztatott egy né­pet az utóbbi 50 évben, mi­lyen remények és harcok közt teltek napjai — aligha lehetne mindezt könnyebben érzékeltetni, mint egy ilyen elbeszélő antológiával. Míg a regény tartós utazás a múlt­ban, sok-sok elkanyarodással a dülőútakra, mellékösvé­nyekre, az ilyenfajta antoló­gia olvasása a gyorsvonat­tal megtett utazásra hason­lít. ' Ez a mi mostani utazásunk különösen gazdag az ilyen­fajta élményekben. Az uti- társak, akiktől e könyv vé­gén elbúcsúzunk, meghatot­tak bennünket a történeteik­kel. Azzal is, ahogy elmond­ták őket — csak sokat ta­pasztalt, töprengő, közvetlen emberek tudnak így elbe­szélni, — s azzal is, amit odaidéztek elénk. Ami előadásmódjukat il­leti, sokfélék ezek az elbeszé­lések. Vannak köztük finom arányérzékkel felépített, esz­meileg és hangulatilag rend­kívül egységes novellák. (Ehrenburg „A kommunár pi­pája”, Leonov: „Csavargó”, Gladkov: „Zöldek”, Lavre­nyov: „Sürgős szállítmány”, stb.) és lazább szerkesztésű, már-már a riport, a portré vagy a visszaemlékezés mű­fajába sorolható, de a stilus ereje által mégis elbeszélés­sé emelt írások (Fagyejev: „Földrengés”, Fegyin: „Ta­lálkozásom a múlttal”, I. Katajev: „Halhatatlanság”, stb.}> S ugyanakkor van né­hány közös vonás, melyek az orosz irodalom nagyjainak hagyatékaként élnek to­vább, s adhatnak Szerafino- vicstól kezdve korunk fiatal íróinak műveiig mindenütt. Míg a modern nyugati iroda­lomban a természet mint hí­vó, zaklató, lírai közeg szin- ' te teljesen megszűnt élni. A tájképeket az interieurök, belső jelenetek váltják fel, s az ember mindinkább visz- szavonul a néev fal közé, ma, gával cipelve a kortól rásza­bott zárkózottságot, magány­érzetet. A szovjet elbeszélésekből viszont a kultúrtájak mellett megjelennek a fenyőfák „is- tentkereső csúcsai”, a daga­dó fekete felhők, s a meg­áradt tavaszi vizek tükrös ringása. A természet a gyár- kéménvekkel, fúrótornyok­kal, villanyoszlopokkal együtt hat és muzsikál itt, biztatva és bátorítva az összhangot kereső embert. Hogy milyen utat tett meg a szovjet novella-irodalom az elmúlt néhány évtizedben, azt igen meggyőzően érzékel­teti a kötet néhány, a máso­dik világháborút ábrázoló el­beszélése. Vera Panova „Val- ja” című elbeszélésében mér­hető le leginkább ez a fejlő­dés. Két kislány felkereke­dik, s elutazik a németek fe­nyegette Leningrádból; két kislány amint sokáig elbe­szélget. elmereng ott az állo­máson, a vonat indulására várakozva. Két kislány, — ahogy visszatérnek Lenin- grádba, s elgondolkoznak azon, hogy a szüleik meg­haltak, s ők megállnak a szü­lői ház romiai előtt: ennyi csupán a cselekmény, az el­beszélés mégis eleven. A kötet egyik legszebb da­rabja Jurij Nagibin elbeszé­lése, a „Téli hölgy”. Egy kis­fiú történetét mondja el, ki reggelenként az erdőn át gya­logol át az iskolába, s ezért minden nap elkésik onnan Tanítónője, ki aféle vásott kölyöknek tartja, egyszer el­kíséri az erdőn át, s akkor döbben rá a szelíd gyönyör­ködés, a líra és a képzelet fontosságára. (Héra Zoltán tanulmánya nyomán). Tessedik Sámuel „Messze fénylő fáklyaláng a hanyatló magyar feudaliz­mus nyomasztó sötétjében” — így jellemzi őt nagyszámú életrajzíróinak egyike — s méltán. Fojtogató gyarmati rendszer, tétlen gazdasági és szellemi mozdulatlanság, ba­bonákkal, ferde vallásos né­zetekkel teli sötét elmara­dottság — ezek a korabeli feudális Magyarország jel­lemzői. Ebben a nyomasztó légkörben kezdi és folytatja élete végéig munkásságát, tö­retlen erővel Tessedik Sá­muel, a felvilágosodás, a fo­kozatos polgári átalakulás, s a korszerű mezőgazdaság harcos. Egész élete a parasztság felemeléséért, a korszerű me­zőgazdaság bevezetéséért folytatott szakadatlan küzde­lemben telt el. 1784-ben meg­jelent főműve „A paraszt ember” az első, sokáig párját ritkító falukutató munka. Ő az első, aki nyíltan ki meri mondani: „Az emberiség leg­hasznosabb osztálya a pa­raszt”. S mégis az él a leg­nagyobb nyomorban. Tesse­dik rámutat a nyomor okaira — a művelődés hiányára, a korszerűtlen gazdálkodásra, s meglátja a gazdálkodás bék­lyóinak legfőbb okát, a iobbágyrendszert. A feudális urak igen meg- botránkoztak azon, amit ez az ismeretlen falusi, „eret­nek” prédikátor (evangélikus lelkész volt) könyvének tár­gyául választott. Mert jó kell a paraszt, ki más biztosíthat­ná az űri megélhetést., de m1 nek erről beszélni a nyil­vánosság előtt? S méohp csak érintené a falóé! nép sorsát. De vakmerőn, a (1742-1820) könyvének címlapjára teszi. Ez a magyar könyvnyomtatás történetében példátlan dolog. A külön m gbotránkozás tár­gya, hogy parasztot mond — sőt, paraszt embert! — nem jobbágyot, s nem földesúri alattvalót akkor, amikor a nép fia az urak szemében fé­lig állatnak, baromnak szá­mít. A parasztság felemelését célzó iskolareform életművé­nek központi része. Elmélet és gyakorlat, iskola és élet számára teljesen eggyé válik. S hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsa, azt javasolja, hogy a gyerekek tevékenyen, gyakorlati munkával kapcso­lódjanak az iskolába. A pa- rasztfiúkból tanult, értelmes, önállóan vizsgálódó gazdákat akar nevelni, aki nemcsak földet művelni tanul meg, hanem a mezőgazdasági ter­mékek feldolgozásával is megismerkedik. De háziipar­hoz, háztartáshoz értő asszo­nyokká kívánja nevelni a lánygyermekeket is. Nem­csak szóval és tollal harcolt az új. paraszti hivatásra ne­velő falusi iskoláért, hanem a cselekvés, példaadás terére lép: salát elképzelésének megfelelő mintaiskolát alapít. A helri földesűrtól hat hold szikesföldet kap a tanítás alapjául szolgáló gazdasági kort céljaira. Ekkor már mint gyakorla­ti gazda, páratlan eredmé­nyeket ért el az újszerű gaz- ^álknd^ci módok roeffhnoosf- 'ósával. Az elavult, három- •ivomásos rendszer helvett T-;SHóffp7r?'Mkn/Sást. szántóföl­di takormdcytermnsztóst é® istállózó állattenyésztést ve­zet be. Hangoztatja a fásítás, a „mezei sövények” létesíté­sének fontosságát. Amikor Szarvasra kerül, egy akácfát táplál a papiak udvarán, éle­te végén már százezernyi vi - rul a faluban s a tanyákon. Úttörő munkát végez a szik­javítás terén, de ő a rendsze­res trágyázás, kertművelés és zöldségtermesztés meghono­sítója is. A méhészetben első­nek alkalmazza a méznyerés új módját, amikor már nem kell elpusztítani egyidejűleg a méheket, mint azt koráb­ban szokás”® volt. Hazánk­ban ő állít elő 1796-ban répá­ból cukorszirupot, a hazai cukorgyártás alapját vetve meg ezzel Nagy fontosságot tulajdonít a me őgazdasági iparnak is, elméletének iga­zolására gyapjú feldől sózó ma­nufaktúrát, cémamalmot lé­tesít, fűzfagyapotból i-alapot, takarót, a sziken összesöpört sóból elsőrangú szódát állít elő. Felveti a folyószabályo­zás tervét is, saját birtokán kívül négyezer holdat a falu­siak összefogásával, gáttal vétet körül. Ennyi gyakorlati bizony­ságtétel után fogott hozzá nagy tervének, a világ első gazdasági iskolájának meg­alapításához — természetesen állami támogatás hiányában saját jövedelméből. S hogy az iskola létrejött, az Tesse­dik Sámuel törhetetlen aka­raterejét dokumentália. Nagynevű és kitűnő pedagó­gusokat gyűjt egybe, a kor leohalado+tabb szellemű tan­könyveit használja. Az isko­la tantárgyai köpött, termé- «7o+iemprpt. meteorológia. ha­zai földrajz, természetrajz, gazdasági növénytan, mező- gazdasági ipar, földművelés­tan, állatorvostan stb. szere­pel, de legelső helyen áll a gyakorlati oktatás. A szó leg­teljesebb értelmében élethi­vatásra neveli a mindkét nembeli ifjúságot. S az ered­ményei páratlanok. A gyere­kek kedvvel, fáradtság nél­kül és igen eredményesen ta­nulnak. Egy szülő, a nyilvá­nos vizsga után megjegyezte: „Ezelőtt nekünk kellett gyer­mekeinket tanítanunk, mos­tan pedig gyermekeink taní­tanak bennünket, ha az isko­lából hazajönnek.” Az iskola később 45 holdra növekedett gazdasági kertjé­ben szinte hihetetlen ered­ményeket produkált Azon­ban 1806-ben, 23 évi fennál­lás után, nagyhírű intézetét mégis kénytelen volt meg­szüntetni. Bár az iskola híre messze, az ország határain túlra is eljutott és európai hírű tudósok nyilatkoztak el­ismerően róla, a hazai mara- diságon, s az állami támoga­tás teljes hiányában meg kellett szűnnie. Mint egykori tanárát, a híres Hatvani pro­fesszort, Tessedik Sámuelt is boszorkánysággal vádolták A helyi földbirtokos nagysá gok ellene uszították a lakos­ságot, s az iskola akkor for­radalmi törekvéseit a Habs­burg abszolutizmus sem látta szívesen. „Ch földművelők, de bol­dogok lennétek, ha ismerné­tek, ami hasznos és. kár'« nektek” — írta keserves han­gú emlékiratában, s ő erre akarta az egyszerű népet megtanítani. Tessedik Sá­muel legfőbb érdeme az, hogy tudott a jövő számára dol­gozni. Alkotói buzgalmának nem a maga haszna, nem is a kortársak elisrr””'se volta hajtóereje. Tudta, hogy amit létrehozott, annak az utókor veszi hasznát. Patkós Mihábi FOMA GORGYEJEV (Magyarul beszélő szovjet film) is tudja apja kapzsi és hará­csoló kereskedő életét foly­tatni. A fiatalokra jellemző nyugtalansággal és elégedet­lenséggel keresi az élet értel­mét, az igazságot. A regényben színesen és részletesen rajzolta meg az író hőseinek, elsősorban Fo­ma Gorgyejevnek jellemét. A környezet azonban sok eset­ben csak nagy vonalakban van megfestve. Donszkojnak azonban filmjében a jellemek kibontása mellett a környe­zetet is színesen és főleg film­szerűen kellett ábrázolnia. Ezért vált szükségessé néhány olyan jelenet beállítása, me­lyekre a regény csupán utal. Ilyen többek között a gabona­börze, valamint a Foma dor­bézolását bemutató jelenet Donszkoj mindvégig vissza tudja adni a regény drámai, sötét hangulatát, környezet­festése hozzájárul a jellemek sokszínű, szélesskálájú kibon­takoztatásához, s minden je­lenetén ott érezzük a rendező alkotó kezét, s azt a tisztele­tet, mellyel a nagy író esz­méinek hűséges tolmácsolását kívánja szolgálni. amelyet a zseniális író egyik legjelentékenyebb és legér­dekesebb művének tart. A regény hőse, Foma fiatal kereskedő, többmilliós apai örökség birtokosa. Minden földi öröm elérhető számára, S áz ifiú Gornyejevre mégis súlyos teherként nehezednek milliói. Nem akarja, és nem Mark Donszkoj rendezi egyik legjobb ismerője és tisztelője Gorkijnak. Erről tanúskodnak a nagy író alko­tásait életrekeltö filmjei: As anya és a trilógiát feldolgozó Ködös ifjúság, Emberek kö­zött, Fmietemi épeim. Donsz­koj most ismét egy Gorki: regény, a Foma Gorgyejet megfilmesítésére vállalkozott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents