Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-28 / 305. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 28. Eredményes fotókiállítás A Hazai Fotóklubok III- Szalonja Szolnokon került megrendezésre 1960. december 18—28-a között. Felszabadulunk óta ez volt az első országos jellegű kiállítás Szolnokon, ahol húsz fotóklub mutatta be munkáját és eredményét. A kiállításra beérkezett 311 szerzőtől 364 monokróm, 59 color és 207 színes dia kép. A bírálóbizottság 223 szerző 228 monokróm. 30 color és 65 dia képét fogadta el. A kiállított képek közül ki kell emelni Lantos Miklós (Mecseki Fotóklub, Pécs), „Esti fények” c. képét, amely szép technikával megoldott variációja egy sokszor látott balatoni témának. Rácz Endre (Győri Fotóklub, Győr) „Jaj elszédültem” c. képében a mindennapi életből vett témát, — ahol a lány igen kifejezően utal környezetére. Alapfy Attila (Orvosegészségügyi Fotóklub, Budapest) „Műtét” c. képe, színes változatban mutatja be az operáció feszült pillanatát. Nagyszerűen alkalmazza a kifejezés eszközét Dr. Kurpé László (Megyei Jász-Kun Foto- klub, Szolnok) „A tél örömei” c. képe, ahol a tél ridegségét, a tél örömét oldalfény- nyel és csillogással érzékelteti. A Magyar Fotóművészek vándordíját a Budapesti Fo- toklub; a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tiszteletdíját a Megyei Jász-Kun Fotoklub (Szolnok); a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Elnökségének tiszteletdíját a Mecseki Fotoklub (Pécs): a Szolnoki Cukorgyár Üzemi Bizottságának tiszteletdíját a Miskolci Fotoklub, a Szolnok megyei Élelmiszer Kisker Vállalat tiszteletdíját a Ceglédi Fotoklub, míg a „FOTO” c. lap Szerkesztőségének tiszteletdíját a Duna Fotoklub (Baja) nyerte. A bíráló bizottság egyéniOklevelet kaptak: Feketefehér képeiért: Hulesch Károly, Soproni Fotoklub: „Elfáradt kirándulók” c. képéért, Angelo Pál, Fény. Szöv. Fotoklub, Budapest: „Halak” c. képéért, Kocsis Iván Dunakanyar Fotoklub, Vác: „Alvó asszony” c. képéért, Megyeri Zoltán, Mecseki Fotoklub, Angelo Pál, Fényszöv Fotóklub: Halak (oklevelet kapott) Kocsis István, Váci Fotóklub: Alvó asszony (oklevelet kapott) leg a következő képeket emelte ki, amelyeket a megyei tanács vb. művelődési osztálya plakettel jutalmazott: Lantos Miklós Mecseki Fotoklub, Pécs: Esti fények c. képe, Balázsi József Debreceni Fotoklub: Aszfaltmunkás c. képe, Rácz Endre Győri Fotoklub: Jaj, elszédültem c. képe, Alapfy Attila Orvos Eü. Fotoklub, Budapest: Műtét c. színes képe és Kocsis Iván Dunakanyar Fotoklub, Vác: Ketten c. dia képe. Pécs: „Játék” II. c. képéért, Vadas Jolán Fény. Szöv. Fo- toklub, Budapest: „Ismerkedés” c. képéért. Színes képéért: Lussa Vince Budapesti Fotoklub: „Söreiére Moderne”. Dia képeikért: Balázs Miklós, Budapesti Fotoklub: „Kettesben” e. diájáért, Faragó László, Megyei Jász- Kun Fotoklub, Szolnok: „Fenn a dombtetőn” c. diájáért és Dr. Sidló Gábor, Miskolci Fotoklub: „Strandon” c. diájáért. Nagy József A Nap kél: 7,31 Decemüe- h-kor, nyjgszi't: 28 16.00 .í-kor. A Hold kél: 13 25 amin# h'kor> nyugszik: ,anlMia 2.50 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: növekvő felhőzet, többhelyen, főként nyugaton és délen havazással, később esővel. Párás, ködös idő. Mérsékelt keleti, délkeleti szél. Az éjszakai lehűlés az ország nyugati felében kissé gyengül. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 1—plusz 3 fok között. — MANZARD-LAKÁSOK épít " ét tervezi a szolnoki városi tanács egészségügyi osztálya a Szabad téri bölcsőde épületének padlásterében. Az itt létesítendő lakásokat a helyi bölcsődék leánydolgozói számára építik. — ÉPÍTŐNAP rendezéséről tárgyaltak a Hazafias Népfront műszaki aktívái nemrég tartott értekezletükön. Az építőnap keretében bemutatják, hogyan lehet korszerűen, olcsón családiházat építeni. — JÁSZBOLDOGHÁZAN jólsikerült fenyő-bált rendezett december 25-én a községi nőtanács. A táncot éjfélkor tombolajáték szakította meg: egy feldíszített fenyőfát sorsoltak ki.-- KUNMADARASON kibővítik a vízhálózatot a jövő évben. E munkák terveit Husi Béla, a megyei tanács szervező irodájának dolgozója társadalmi munkában készítette el. Ezzel 19 400 forintot takarított meg. — Botrányos verekedésért Császi István, tószegi lakost a szolnoki járási és városi rendó'rkapitányság szabálysértési előadója 160 forintra bírságolta. — A SZIGLIGETI Színház mai műsora (28-án) este 7 órakor a „LEANYVAsAR”. . — ALATTYÁNBAN az ! öregek napján 78 idős tsz-tag jelent meg A bensőséges ünnepségen a helyi népi zenekar ajándékszámokkal kedveskedett a résztvevőknek. A vendéglátást a járási és helyi Vöröskereszt, valamint a nőtanács rendezte. — BEFEJEZŐDTEK a Szolnok megyei orvosok országos nyilvántartásba vételének előmunkálatai. A jövőben csak azok az orvosok folytathatnak orvosi gyakorlatot, akik nyilvántartási igazoló könyvecskével rendelkeznek — KARCAG VÁROS lakossága 146,1 százalékra teljesítette ebben az ívben községfejlesztési tervét. A megvalósítás során a helységben 3 millió 447 ezer forintot köl töttek új létesítményekre. — A BESBNYSZÖGI Pető- szögön 350 hold területen létesítenek öntözéses legelőt. Az öntözési tervet társadalmi munkában Tassi László technikus készítette. — HAROMHUTA területén a Rákócziak korában működő üveggyár létezését kutatták fel a sárospataki Rákóczi Múzeum dolgozói. A XVII századbeli üveggyárban a tokaji borokhoz palackokat, kancsókat, tányérokat, szilkéket és szebbnél szebb színes, habosüvegből gyertyatartókat készítettek. TMK lakatost felvesz a szolnoki Tisza Bútorgyár. Feltétel: legalább 5 évi szakmai gyakorlat szerszámgép karbantartásában. Jelentkezés személyesen a vállalat személyzeti osztályán. Munkásszálló van. 9 GIL MARION: Szent Willibrord éjszakája í. A helyiség hasonlított az otthoni előadótermekhez. Széksorok, elől emelvényen leterített asztal, rajta vizeskorsó, poharak. Két szék: az elnök és az előadó számára. Csak az olajos-feketén csillogó Szent Ignác-kép és a kopott feszület mutatta, hogy a terem a missziós-ház tartozéka. Torday páter ruganyosán fellibbent az asztal mellé és intett neki, hogy üljön le. Utálta ezt az embert. Amikor mosolygott, kivicsorította aranyfogait, s kopasz feje halálkoponyává torzult. Fekete reverendája meg-meglibbent, s ilyenkor dögkeselyűre emlékeztetett, amint lustán szellőzteti a szárnyait. Igyekezett negédes lenni és alázatos, de minduntalan ellentmondást nem tűrő felsőbbrendűséggel a gőg hideg fénye villant elő apró, pillátlan szeméből. Mézbe csempészett ricinus-olaj... A második kanálnál már kifordul az ember gyomrából.. — Szeretettel üdvözlöm magyar testvéreimet mai kis összejövetelünk alkalmából. Körültekintek, és örvendez az én szívem, mert számos detroiti magyar munkástársunkat látom itten, akik eljöttek, hogy egy közvetlen szemtanú szájából meghallják az igazságot a vörös terror véráradatában vergődő szegény, szerencsétlen hazánk állapotáról. Bemutatom önöknek Mr. Stephen Bartost, akinek néhány nappal ezelőtt sikerült a szabad világ földjére menekülnie, s most a Zsoltárszerző szavaival méltán dicsérheti az Urat. Szónoki lendülettel maga mögé mutatott a széles transzparensre. Bartos is hátrafordult és elolvasta a felírást: „Megmentett engem igen erős elleneimtől és azoktól, kik engem gyűlöltek, s hatalmat vettek rajtam. Rámtörtek nyomorúságom napján, de az Űr lön oltalmam. És kivezetett engem a szabadságra; kiragadott engem, mert kedvét leli bennem.” (Zsoltárok könyve 17, 18—20.) —- Mr. Bartos egyszerű munkás volt az óhazában. Nem a szavak embere. Ne várjanak tőle formás, kerek szónoklatot. Először talán arra kérnénk meg, mesélje el nekünk megmenekülése történetét. Ezzel át is adom a szót Mr. Bartosnak. Nehézkesen feltápászkodott és lassan, szaggatottan beszélni kezdett. Elmondotta, hogy huszonhat éves; esz- wraályos művezető volt a nagy Váci úti gyárban. Nőtlen, szülei meghaltak. Nyolc általános iskolát végzett, utána szakmát tanult. Már dolgozott, amikor beiratkozott a technikumba. Esti tagozatra. Mihelyst elvégezte, segéd- művezető lett, utána művezető. Daru-alkatrészeket csináltak. Jött október. Minden megfordult, mindenki megbolondult. Az utcákon lövöldöztek. A munka leállt. Senki sem tudta, mi lesz. Éjszaka jöttek a haverok, fiatalok, hogy volna egy kocsi, az átvinné őket az osztrák határon. Jó szakmunkás mindenütt megél a két keze munkájából. Sietni kell, a kocsi nem vár. Egy ruhát, fehérneműt a bőröndbe, aztán gyerünk. Hajnalban jöttek át a határon. Hallottak lövöldözést, de csak messziről. A táborban sokan voltak már, de egyre jöttek, jöttek. Mindenféle emberek. Lehetett választani, ki hová akar menni. Az államokat írta be. Mondták, itt sok a gyár, és magyarok is vannak. A hajón nagyon rossz volt: mint a hullámvasút. De a háromhónapos lágeréletnél jobb. New York-ban néhány napig nem volt szabad kimenniök az utcára. Torday tisztelendő úr hozta őket ide. Holnap már dolgozni fognak, az egyik autógyárban. Örül, hogy itt lehet... Nem tudott többet mondani. Zavarodottan hol az egyik, hol a másik lábára állt. A jezsuita átvette a szót. — Ügy vélem, jelenlévő honfitársaim örömmel ragadnák meg az alkalmat, hogy kérdéseket intézzenek Mr. Bartoshoz... Tessék, Mr. Kovácsi • — Megkérdezném Mr. Bartostól, párttag volt-e. A páter intett feléje, hogy válaszoljon. * — Nem, nem voltam semmiféle pártnak a tagja. — De én úgy hallottam — erősködött Mr. Kovács —, hogy odahaza minden munkást bekényszerítettek a bolsevista pártba. — Hát... Lehetett jelentkezni. Nem mindenkit vettek fel. Csak aki megfelelt nekik... Megindult a kérdések áradata. — Származott-e hátránya abból, hogy nem volt párttag? Gondolkodott. Végigpásztázta a múltat. — Nem tudom... Nem hiszem... — felelte végül. — Lehetett-e vezető olyanból, aki nem volt párttag? — A mérnökök nagy része nem volt az. A főmérnök és a főkönyvelő sem. Az igazgató igen. — Volt-e börtönben vagy internáló-táborban? Nem volt. Nem csinált semmi olyasmit. Igaz-e, hogy az oroszok mindent kihurcolnak az országból? Pénzért, gépekért, nyersanyagért szállitottak. Nemcsak oda. Sokfelé. Indiába is, Egyiptomba is. Viszik-e a fiatalokat Szibériába? Nem látta. De beszélték. Hol lakott? Mennyi volt a keresete? Mibe került otthon a kenyér? A cipő? Az utazás? Egy autó? Egy családi ház? Az iskola? A mozi? A banán? Az orvos? Kezdett szédülni a feje. Volt, amire tudott felelni, másra nem. Látta, hogy a páter arca mindjobban elsötétül. Egyre inkább keselyűhöz hasonlított. Még zavartabb lett. Kudarc. Nem jól válaszolt. Pedig igazat akar mondani. Mi az igaz, mi nem? A jezsuita beavatkozott. Elővillantak az aranyfogak. — Nekem is volna egy kérdésem Mr. Bartoshoz. Mi volt az tulajdonképpen, ami arra ösztönözte, hogy az ávós terror elől a szabad világban keressen menedéket? Gépszerkezet-tan... Vizsga... Mentökérdés. Ott jól tudott felelni. Igen, miért is jött el? Tulajdonképpen, nem is tudja. De ezt nem lehet megmondani ezeknek. Kinevetnék. A páter szétrobbanna. Rákosi rendszer... Személyi kultusz... Életszínvonal... Hibák... Túlkapások... Igen, ezt kellene mondani. Ezt kellene nekik... A Somos is azt mondta a lágerben az újságíróknak. Szinte ömlött belőle a szó. Pedig benne volt a pártban, Stréber volt. Ügy lelkesedett mindenért, mintha prémiumot kapna érte. Köny- nyű a Somosnak: mindig tudta, hogyan kell beszélni. Kereskedő volt az apja. Meg is mondta: ne higgyétek, hogy én gürizni megyek Amerikába. Melózni otthon is lehet. Autóm lesz, és klassz nőket fogok tartani... A Berkes sem jött zavarba. Kerek történetet költött. A családját tönkretették, kiirtották, őt magát megkínozták. Mert részt vett egy hazafias mozgalomban. A „kiirtott” apa meg otthon ül és várja a fiacskáját... Nem megy, nem megy. Pedig mondani kell valamit. Várják. Aztán — mintha nem is ő beszélne, mintha félálomban vagy lázas vergődésben hallaná messziről valakinek a szavát, aki az ő hangján szól, de nem az ő torkából — megjött a válasz. Hogy félt... Hogy nem mert visszamenni... Azt mondták, mindenkit kinyírnak, aki... aki hazaáruló lett... Hogyan lett vége a gyűlésnek? Hogyan került ki az utcára? Nem tudta. A nagy tavak, a kanadai tábla felől szinte vágott a jeges szél. A jezsuita is ellibbent valahova, gondterhesen, nagy fekete szárnycsapásokkal. Mit is mondott? Méreg. Fertőzés. Évtizedes bolseviki agitáció. Krisztus száműzése Mária országából. Rejtett fenyegetés. Okosabban kell politizálni, mert könnyen baj lehet... Hályog, imádság, isteni kegyelem... Nem használ. Nyugalom kellene. Csendességben élni. Ügy érezte magát, mint a leszakadt gomb. Elgurult, nem keresi senki. 2. A felügyelő kedélyesen hahotázott, előre-h&tra hintázott a széken, és vakargatta nagy lapát-tenyerét. Mint egy rozmár — szemüveggel az orrán. — Szóval, Mr. Bartos semmit sem tud. Rámosolygott a gyorsírónőre. — Mr. Bartos közel három esztendeje dolgozik valahol és nem tudja, mi az, amit csinál. Csodálatra méltó. Biztosan azt hitte, hogy tyúkketreceket vagy gyógy-piskótát gyártanak. — Ügy tudtam, hogy gépkocsi-alkatrészeket. — Nagyszerű. Pedig nekem azt mondták, hogy jó szakember. Más itt a baj. Túl szépen beszélgetünk. Pedig tudunk másképpen is. Nem ajánlanám, hogy ki provokálja. Azt hiszi, mi is olyan süketek és vakok vagyunk, mint amilyennek maga tetteti itt magát? Rögtön bebizonyítom, hogy téved, Lapozni kezdett az előtte fekvő iratcsomóban. (Folytatjuk.) /
