Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

—\ 23. csípés SZATIRIKUS OLDAL I960 RAKETAAGYU MŰFAJ: Konfliktus a békés­sóg jegyében. Szereplők: Férj és ne;. TÉR ES IDO: Somfalakyék Szobája; éppen ebéd után a két nappal karácsony előtt. Férj: Tódorkának megvetted a korcsolyátf Nej: Kifogyott. Állítólag má­jusban kiárusítják, ami a szin- galéz exportból visszamaradt. Mégis a gyerek kívánságát ken teljesítenünk... Férj: Éspedig? Nej: Hetek óta a rakétaágyút emlegeti. Nem is drága játék... Férj (komoran): Háborúst Én a béke híve vagyok. Nej (idéz): Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Férj: Ez az imeprialisták érve­lése; én leszereléssel küzdők a békéért (Asztalra csap.) Nej: Kérlek, ha nincs Igazam, győzz meg, de ne csapkodj... Férj: Csapott volna abba a mennykő, aki azt a ronda játé­kot kitalálta ... (Felugrik az asztaltól.) Még ma felkeresem a körzeti tanácstagot s követe­lem, hogy szedesse be a kira­katból azt a gyilkos szerszámot. Nej (enyhe gúnnyal): Alig hi­szem, hogy ráérne, nagy a for­galom. ö a játékbolt vezetője... Férj: Felháborítói Ez is csak Pitypangfalván fordulhat elő. Militarista Játékboltos... Nej: Te csak ne politizálj, Ala- |osl Te tegyél ide szépen ötven forintot s én megveszem a ra­li étaágyút Tódorkának. Férj: Nem fogod háborúságra nevelni a fiamatl (Lerántja az abroszt.) Békességet plántálj In­kább a szivébe. Nem hallottad, fnlt mondott a tisztelete3 úr: Karácsony a béke ünnepel (Ol­dalba rúgja a kutyát.) Nej: A makacsságoddal elron­tod annak a szegény gyerek­nek az ünnepeket. Férj: Inkább az ünnepeit, — mint a gondolkodását... Értsd meg végre, én törhetetlen híve vagyok a békés egymás mellett élésnek! (öt percig fojtogatja). Nej (Szederjes lilán): Meg kell őrülni veled. Kérlek, legalább hallgass végig ... «iiimiiiiiiiuniimiiiiiiiiiiimiiaiimmiimu Férj: En mindig a tárgyalások mellett törtem el az összes lándzsákat, de ami sok, az sok. (Földhözcsapja a Japán szervizt, amit Matlld néni küldött nász­ajándékba.) Nem fogod Tódor- kát romlásra nevelni! (Fellöki a virágállványt, amin az a kak­tusz áll, mely száz évenként csak egyszer virágzik. A kak­tusz kilencvenkilenc éves.) Bé­két. a szivekbe, ne atomágyút! (Énekel): Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs...! De néked ez mind most már semmi...! (Prózában idézve): Aki kardot fog, kard által vész el... És te mégis, mégis rakétaágyút akarsz venni egyszülött fiunknak?! (Utolsó erejével kettészakítja az ab- rosz.t.) A békesség ünnepén... FÜGGÖNY (lassan Ssszemegy, pedig Ba- d ionnal mosták, nem szódával, * forró vízben.) ZÉRÓ ZÉNÓ Fő a jó modor ! „Csak fogjatok hozzá bátran« ne kináltassátok ma­gatokat!” Történet egy ügyetlen riporterről HAJÓTÖRÖTT. A SEMATIZMUS ELLEN. A TÖRTÉNET mai keletű, le sem tagadhatnám, mert a kö­dös napok általában tél elejére jellemzőek. Tehát egy bizonyos ködös napon megkért a szer­kesztőm, hogy készítsek ripor­tot a repülőtér zárlatáróL Repü­lőtér zárlatot általában akkor szokás elrendelni, ha valamilyen időjárás — viszontagság miatt lehetetlenség engedélyezni a gé­pek leszállását. Nos, nekem ilyen ködös, zár­latos repülőtérről kellett volna iz­galomig íeszíettt riportot készí­teni. Lelki szemeim, helyeseb­ben lelki füleim előtt lepergett tem a várható, feszitett izgal­mas eseményeket. Riportomat emtgyen építettem fel: Izgatott hangok leszállási en­gedélyt kémek. Izgatott hangok leszállási en­gedélyt tagadnak meg. Mindeh­hez: angol repülős nyelven le­folytatott, zaklatott párbeszéd, esetleg egy kisgyermek sirán­kozó hangja, aki éppen várja az Amsterdamból elindult, de a köd miatt Berlinben, vagy Prá­gában vesztegelő nagymamái át. Bizony ennél a pontnál — va­gyis a részvétet keltő gyerek- pityergésnél azt hittem a ripor­tom tetőfokra hág. Úgy érez­tem, ez lesz a csúcs, a léleg­zetelállító fordulat. Mindezek elképzelése után megérkeztem a tett színhelyére. 3 uram isten, mit látok: egy fia köd nem terpeszkedik a beto­non, mi több: a nap bágyadtan erőlködik. Egyszóval Jó idő volt a repülőtéren. A riportnak mindenhogyan él kell készülnie — toppantottam makacsul. Mit szólna a szer­kesztőm? Még ügyetlenséggel, s talán még fantázia hiánnyal vádolna. Ennyi igazságtalansá­got Igazán képtelen lennék el­viselni. így összeszedvén minden ba­ráti kapcsolatom, csináltunk iz­gatott — műangol beszélgetést, mű-engedély kérést és termé­szetesen mű-engedélymegtaga- dást, miközben a tömzsi gépma­darak ott sütkéreznek a beton- pályán. A RIPORT elkészült, Izgal­mas hangcsatákkal tarkítottam Már csak utolsó simítás hiány­zott, már tudniillik az: ezek után mit jósol a meteorológia. Ennél a pontnál már délután fél négy volt, s mintegy varázs­ütésre tej fehér köd ereszkedett a tájra. En rendületlenül keres­tem a főmeteorológust. Közben itt is, ott Is izgalmas párbeszé­dek ütötték meg a fülem. Vala­mi radar leszállításról, s valami eltévedt egészségügyi gépről be­szélgettek. De mit érdekeltek engem az eíajta kicsinyességek, amikor az én lélegzetállító ri­portomhoz még hiányzott egy láncszem. Lassan előkerült a meteorológus, — aki természe­tesen jó Időt Jósolt, — s igy el­készült az utolsó snitt is. Nagy megelégedéssel telepedtem le a toronyban, ahol ekkor már fe- j etet ej én állt minden. A Sabena egyik gépe harminc utasával nem látta a jelzőlámpákat. Ek­kor valamelyik irányító tisztnek eszébe jutott, hogy radarral kell „lehozni” a gépet. Bekapcsol­ták a radart. Szinte méterről- méterre irányították, nehogy valamelyik betonon nyugvó re­pülőgépbe beleütközzék. A rá­diósok homlokán veríték csep­pek gyöngyöztek. — Futóművet kinyitni — hang­zott az utasítás. Valami távoli zúgást hallottunk. A gomolygó ködből előbukkant egy gépóriás és egyenesen a főépület felé tar­tott. Már száz méter, már csak ötven méter. Valaki üvöltött: Balra, balra I” S az utolsó pil­lanatban néhány méterre a fő­épület bejáratától megállt a négymotoros gép, A toronyirá­Kétszer kettő néha mennyi? Reklamáló levelet kapott a tiszafüredi községi tanácstól a TÜZÉP Vállalat. E szerint helytelen volt a tanács egy­számlájáról a 2974 számú megbízással 1,584 forintot le­emelni —, mert az arra vo­natkozó számla végösszege a fürediek véleménye i.erint csak 1,120 forint. Mint sejt­hető, a TÜZÉP elkérte bete­kintésre az említett számlát, mely meg is érkezett. Vissza­fizetésre még sem került sor, mert a ku'dött számla a MÉH Vállalat számlája volt. Az e pillanatban megyei hír­Emlékvers egy étkezde falára Higyjék el, az étkezdében lassan telik az idő, Türelemmel ''árakozik öreg, férfi s ifjú nő Eleinte Izgalommal számolom a perceket Es az óra mutatója két szemem közé nevet. Egyik perc a másikra Jön s negyedóra azután. Zörgetem az asztal lapját. Várom a kaját bután. Es amikor előhozzák, bevágom a kanalat s a leveske nagyon frissen egy pere alatt leszalad. A pörkölt sem tart sokáig. A hús alig négy falat, két perc és a tányér mélyén ép csak hült helye mari-■' Egyszóval az ebédvárás jó harminc pere kereken Es amire annyit várok hárjm pere és lenyelem. Javaslom, hogy mától kezdve óHtsuk a reglamát: három percig várakozzunk é? kajoljunk egy órán át. R. K. ré vergődött dokumentumot nem tüzelő, — hanem valami gumiabroncs — vásárlással kapcsolatban állították ki, MÉH, vagy TÜZÉP — ab­roncs, vagy brikett; a legna­gyobb jóindulattal sem kö­zömbös. Ét. az egyik tanulság. S a másik: Miért ne reklamáljunk, ha ráérünk? ESZMÉNYI FÉRJ nyitó nagyot lélegzett, de egy másik vevőkészüléken felhang­zott a parancs: — Super Aeró ne szálljon le, Super Aeró ne szálljon le, köd miatt nem fogadhatjuk. Induljon a thököli repülőtérrel — Vételi A készülék néma. UJ paran­csok pattogtak. Vételi A gép pilótája nem feleL Uj Izgalom kerítette hatalmába a sokat pró­bált repülősöket. Nyilván el­romlott a gép adóberendezése. Az Is lehet, hogy a repülőgép beteget szállít. Tehát nincs öszr szeköttetés. Ha a pilóta nem hal­lotta a parancsot és megkísérli a leszállást, akkor ez három ember életébe kerülhet. A rá­dióstiszt végső kétségbeesésé­ben egy pillanatnyi ötlettel pa­rancsolta: — Kérem, ha hall engem, száll­jon él a torony felett és három­szor billegtesse meg szárnyát. A GÉP kisvártatva feltűnt a torony felett, szárnyát megle­begtette és elrepült Tököly Irá­nyába. Mindenki fellélegzett. En különösen Jólesően, nagyot só­hajtottam, mert úgy éreztem, szalagon van egy jól sikerült ri­portom és mintegy ráadáskép­pen egy izgalmas pülanatsoro- zatnak lehettem szemtanúja In­gyen és bérmentve« PÁRKÁNY LÁSZLÓ NÁ«er. A modern kislakás és a kulcsa. BOLDOG IDŐK Megvettük a készüléket. Három hangszórós nagy TERTA rádió, lemezjátszó­val együtt. Ügy egyeztünk, ez lesz a közös Télapó ajándé­kunk. Meglepetés a közös kasszából. Különben igy csi­nálják ezt máshol is. No, de ennek legfőbb ideje volt. Meguntam már a szomszéd rádióján hallgatni Szepesi iz­galomteli meccsközvetítéseit Vékony a fal, odahúzódtam vasárnap délutánonként. így hallgattam. Szombat-estéken ugyancsak a szomszédok rá­dióinak tánczenéje szórakoz­tatott. Leginkább a Szabó­családdal voltunk bajban. Azt nem közvetítette elég hango­san a fal. A „Kincses kalen­dáriumánál, a „Jó ebédhez szól a nóta", a Dezséry jegy­zeteknél is hányszor felsó­hajtottam: Hej, ha egyszer nekem is rádióm leszI Na, és már egy hete, hogy megvan. Előlegezett ajándék. Az első este mind a ketten pisszenés nélkül ültünk előt­te. A második nap éppen az Esti krónika közben szól a feleségem: — Elfogyott a tüzelő, hagyd már abba azt a rádiótl Harmadik napi — Elmehetnél bevásárolni, folyton a rádió előtt ülsz. Negyedik nap: (még alig­hogy felcsavartam) — Már átmelegszik a ké­szülék. Te egy percig sem nyughatsz nélküle. Ötödik nap: — Aludni szeretnék Zárd már el, ne zúgjon folyton a fülembe. Lezárom. A falon át fülbe­mászó tánc-zene hallik a szomszédból. Hja, azt nem kapcsoltathatják ki velem. Jön a hatodik nap. Száll a labda a Népstadionban. Most már nem kell a fal mellett hallgatóznom. Itt a saját ké­szülékem. Nagy ő nézi a rádióműsort. Remek tánczene a Petőfin. Átkapcsol. A szom­szédból ismét át-áthallik: — Ragyogó volt GöröcsJ Mit csinálsz Albert, ezt nem lett volna szabad. — De itt fül­siketítőén zúg, dobol a tánc­zene. Hangzavart A meccs­ből egy szót sem hallok. összeroskadva nézek ma­gam elé. A szomszéd lakás felé tekintek. Ott vígan hall­gatják az évszázad mérkőzé­sét. (Mert mindegyik az.) Fel­sóhajtok: Haj, mikor még én is.~ Ó, boldog idők. —■ borzák — számit a képzettársításra..' Mesél a plakátragasztó Csiriz Vendel, a tisztes pla- kátragasztó céh tagja hat élő gyermekkel rendelkezett. A legidősebb mindössze tíz éves volt, a legkisebb pólyás. A három nagyobb folyton nyúz­ta: meséljen valamit. Miután Csiriz Vendel az összes ismert mesét elmondta, kifogyván a témából, eredeti ötlettel a moziplakátok címeiből állí­tott össze egyet. — Volt egyszer egy ember, rendes nevén Rovere tábor­nok, akit azonban csak így emlegettek: Őfelsége kapitá­nya. Ez az ember A császár parancsára elindult egy Tit­kos küldetés-re, hogy kisza­badítsa Fatimá-1, aki A szul­tán fogságában sínylődött. — Ment Rovere Hegyen-völ­gyön, Borús reggel és Karne­váli éjszaka köszöntött rá. A folyón túl az Arcnélküli vá- ros-ban is járt, ahol az Ide­gen gyermekek-kel találko­zott. Utólérte egy Tájfun Na- gaszaki felett, majd Az Eif- fel-torony árnyékában elfog­ta egy Éjjeli őrjárat és Ma­gasabb elv alapján elhurcol­ták. Álmatlan évek-et töltött egy szigeten, de hű maradt A Blum-ügy- höz Mindhalálig Nehéz volt a Szökés a sziget­ről, végül csak sikerült, mert a börtönőr lánya. Scuderi kis­asszony is segítette. — Hej, Ha a világon min­denki ilyen volna1:' — sóhaj­tott Rovere és megszállt a lánnyal a Spessarti fogadó­ban. A poloskás ágy miatt úgy érezték, Mennyei pokol­ba kerültek, ráadásul az Or­dító epér is zavarta álmukat. Aztán tovább bolyongtak Ketten a nagyvárosban. Éj­szaka inkább a ligetben alud­tak, mert itt Fűre lépni sza­bad volt. Ez volt ám a Fapa­dos szerelem, A világ terem­tése óta nem volt ilyen. Ro­vere azután Vörös levelek-et kapott. Figyelmeztették, hogy hagyja abba a Rangon alul-i dolgot. Ma utoljára, — mond­ta, s aztán a lányt Sabella nagymamá-nál hagyta, maga pedig Az első csapat-tal to­vább ment. Vezérük, Ziska, a nép élén elfoglalt egy Áru Katalóniának — feliratú ha­jót, áthajóztak Olaszország­ba és Bölcsődei-1 énekelve, megszerezték Nápoly ara- nyá-t, majd Elloptak egy vil­lamost. Ezután hiába küdtek Rózsák-at az államügyésznek. Nincs kegyelem — mondta az, s erre nagyon Kisfiúk lettek. Rovere azonban 205%-os ali- bi-t igazolt. Számára A pró­ba folytatódik, és mint Csa­vargó haladt tovább. Embe­rek és farkasok kísérték a Sztyeppék csendjében. Kék nyíl-lal lőttek rá, sőt egy Em­ber a medvebőrben is ijeszt­gette. de a Távoli partokon megtalálta a Fekete zászló- alj-at. Olyan Nehéz napok-at éltek, Amit nem lehet elfe­lejteni. Végül sok Háború és Béke után Kard és kocka se­gítségével kiszabadították Fatimá-t, sőt megszerezték a Fekete gyöngyök-et is. Szá­míthatsz rám — mondta Ro­vere, s mire eljött a Tavasz, odaállt Fatimával a császár elé. — patkós — v Értekezleten *— Van valakinek kérdése? — Van. Most mond la el saját szavaival, szélt itt két órán keresztül. miről be*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents