Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 2L Nem a faiak (eszik az otthont... j, lövőre Budapesten — béiyegviláskiáliitás A kultúrház este 6 órakor zsúfolva emberekkel. A szék­sorok mögött is állnak néhá­yan, hogy meghallgassák a közeli kórház főorvosának előadását. Az előadás után záporoznak a kérdések, meg­hallgatták a választ is, de az­után fel szerlel őzködnek, s 8 órára a kultúrház már csen­des, kihalt. Az emberek szét­szélednek. senki sem marad ott egy kis tereferére, sakk­partira. vagy azért, hogy rá­dió mellett olvasgasson egy órát az egyik otthonos sarok­ban. S ez épp a Bökkenő! Van­nak-e egyáltalán otthonos sarkok a művelődés házak­ban? Valóban otthonai, vagy csak puszta lakhelyei ezek a kultúrának? Hol így, hol úgy — a válasz nem lehet egyér­telmű. Sok helyen van már televízió, rádió és lemezját­szó szinte mindenütt. Duru­zsoló tűz marasztalja az idő­sebbeket, pezsdítő dzsessz a fiatalokat, s a sivár falak kö­zött mégsem születik meg a hangulat. A művelődési házak veze­tőinek nagy része ugyanis le­becsüli a képzőművészet fon­tosságát. A kisebb klubszo­bák falai egyhangúságukban már szinte kiáltanak rézkar­cok, vagy bekeretezett repro­dukciók után. A nagyterem ékesítése már nagyobb befek­tetést igényel. Egy-egy mű­vészi ólai festmény ára több­ezer forint —, ugyanakkor hpnc'io-Hofpmtő hatása, esz­tétikai nevelőértéke pénzben kifejezhetetlen A megyei pártbizottság és a tanács ezért javaslattal for­dult az üzemek, állami gaz­daságok, intézmények igaz­gatóihoz: kössenek szerződé­seket a Szolnoki Művésztelep képzőművészeivel. A művész ezt követően hosszabb időt töltene a község, gyár, gaz­daság életének tanulmányo­zásával, s az ebből születő mű­alkotást — a Képzőművészeti Alap zsűrijének engedélyével — a másik szerződő fél venné meg a négyzetméterenként előre megszabott áron. A kezdem 'nyezés máris lel­kes hívekre talált a Tisza Bú­torgyár és a Nagykunsági Ál­lami Gazdaság vezetőiben. — Ütői !"k m"r meg'"'' k a szerződést Chiovini Ferenc- ce1, a művésztelep kiváló festőművész-. .1. Ugyanakkor a ’ j1 — gondolat termésé­nek két széltében-hosszában terjengő téveszme burjánzása vet gátat A gazdasági vezetők egyik részének téves fogalmai van­nak az alkotás mibenlétéről. A kép létrejöttét az ihlet és néhány órai játszi könnyed tevékeny'-ad és eredményének hiszik. Másképp ugyanis nem hangozhatott volna el a Bán­révei Állami Gazdaság veze- tiőnek az a kijelentése, hogy „jöjjön csak a festő, pingál- jon csak nyugodtan, s ha ne­kik adja a képet, szívesen el­fogadják, de pénzt nem ad­nak érte.” A műalkotás érté­ke valóban nem mérhető más tárgyakhoz hasonlóan az elő­állításához szükséges munka­órák számával, azt azonban senkinek sem szabad feled­nie, hogy a festmény létre­jöttét is hosszú hetek, hóna­pok fáradságos munkája elő­zi meg. A másik helytelen nézet a takarékosság, célszerűség grá­nitfala mögé vette be magát Az üzemi ebédlőben, az elő­csarnokban felakasztott fest­mény, a kultúrház egyik sar­kában ízléses talapzaton ál­ló szobor valóban nem hat közvetlenül a termelékenység emelésére. Az a vezető, aki ezt várja tőle, a legfontosabb­ról feledkezik el. A takaré­kosság, célszerűség elhanya­golhatatlanul fontos szem­pont, további fejlődésünk alapfeltétele — vagyis felté­tel, eszköz, de nem végéél. A cél életünk szebbé, gazda­gabbá tétele, s ehhez múl­hatatlanul szükséges lenne, hogy az erre fordítható összeg jó kihasználásával a dolgo­zók számára munkahelyen, kultúrházban, munkásszállá­son otthonos, megnyugtató, szemet gyönyörködtető kör­nyezetet teremtsünk. ZILAHI JUDIT — HÁROM KILOMÉTER villanyhálózat-bővítési kere­tet kapott Szolnok városa az 1961. évre. A villanyhálózatot a tanácstagok bejelentései alapján fogják a város külön­böző területein megépíteni. BÍRÓSÁGI JEGYZETEK EMBERÉLET MŰLOTT Szabó István, a Jászkiséri Gépállomás traktorosa au­gusztus1 vége felé keskeny dű- lőúton haladt gépével. Mint a vezetők mondják: rosszul „centizett” — így nem trak­torjával, hanem pótkocsijával ütötte el a kerékpárján hala­dó, tiszasülyi Nagy Sándort. A baleset áldozata azonnal meghalt A megyei bíróság büntető fellebbviteli tanácsa jogerőre emelte a járásbíróság ítéle­tét: Szabó Istvánt tíz hónapi végrehajtható börtönbünte­tésre ítélte. KORSÓNKÉNT 200 FORINT A szolnoki Busl Sándort már 1957-ben pénzbüntetésre ítélték ittas vezetés miatt. — Ennek ellenére ez év augusz­tus elején ismét nyolc korsó sört ivott mielőtt motorke- rékpáriáoak nyergébe szállt. Ittas állapotban a Ságvári út járdaszegélyének hajtott, felbukott. Első pillanatban úgy látszott, hogy ijedtségen — s a motorkerékpár javítá­son — kívül más baja nem A SZEMMÉRTEKEN történt; ám a rendőrjáfőr észrevette a karambolt — — így került Busi a szolnoki já­rásbíróság közlekedési taná­csa elé. Perében a döntő szót a Szolnok megyei bíróság bün­tető fellebbviteli tanácsa mondotta ki. A havi ezerhat- száz forint keresettel bíró Bu­si Sándort a bíróság jogerő­sen öt hónapi javító-nevelő munkára ítélte 20 százalékos bércsökkentés mellett. Egy havi keresete siratja tehát a sörözést — motorozás előtt. HÁROMSZOROS MULASZTÁS: HALÁLOS BALESET Mint jelentettük: szeptem­ber 8-án Törökszentmikló- son halálos kimenetelű mo­torkerékpár baleset áldozata lett Jelen Pál. Fekete István, a tiszatenyői November 7. Tsz gépkocsivezetője le akart kanyarodni a főútvonalról, de nem adta meg az előzési jogot a motorján közeledő Je­lennek. Mint a műszaki vizs­gálat megállapította: Fekete gépkocsijának lábféke és hát­A bélyeggyűjtők nemzetközi szervezete, a-FIB, hazánknak adta a jövő évi bélyeg világ- kiállítás rendezésének jogát. A kiállítást 1961. szeptember 23 és október 3 között Buda­pesten a Műcsarnokban ren­dezik. Eddig Csehszlovákia, Len­gyelország, Finnország, Svéd­ország, Belgium, Norvégia, Dánia, Izland, Malta és az ENSZ postai szervezete — s természetesen a Magyar Pos­ta — jelentette be, hogy el­küldi válogatott bélyeganya­gát a kiállításra. Ezenkívül — bár csak nemrégen kezdődött a szervezés — tömegesen je­lentkeznek a külföldi egyéni bélyeggyűjtők. Eddig több, mint száz bélyeggyűjtő össze­állítását fogadták el. Külön csoportban „indulnak” majd a világkiállításon az ifjúsági — 14—18 éves — bélyeggyűj­tők. A jelentkezéseket feb- ruárban zárják le. A nagy nemzetközi ese­mény alkalmából egyébként a magyar posta értékes bé- ■lyegsorozatot ad ki. só villája rosszul működött; e hiányosságok is hozzájárul­tak a baleset bekövetkezésé­hez. A nagy sebességgel hajtó Jelen Pál nem szerzett tudo­mást arról, hogy az előtte ha­ladó autó kanyarodni készül; a ve ető pedig rossz fékjével nem tudta a szerencsétlensé­get elhárítani. A megyei bíróság büntető fellebbviteli tanácsa tudatos veszélyeztetés bűntette miatt jogerősen egy évi végrehajt­ható börtönbüntetésre ítélte Fekete Istvánt, tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiii A szo'nok# jllRiLO'lÄ Jászkunság! krónika. — A Körmendi együttes műsorá­ból. — Ipari üzemekből je­lentjük. — Két héttel a 3 éves terv befejezése előtt, az 5 éves terv indulása előtt. — Látogatás a megye ipari üzemeiben. — Köszöntjük ipari üzemeinket. — A SZIGLIGETI Színház ma! mftsora (81-én) délu án 3 és este 7 órakor a „VÁNDOREVEK”. A Nap kél: 7.29 | h-kor nyugszik: 15.55 h-kor. A Hold kél: 9.44 h-kor, nyugszik: 19.53 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: nyugat­ról növekvő felhőzet, elsősor­ban a Dunántúlon többfelé havaseső, élénkülő déli szél, a nappali felmelegdés a Du­nántúlon csökken. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet Keleten 5—8, Nyugaton 2—5 fok között. — AZ ÁLLAMI GONDO- ; ZOTT gyermekek számára , december 22-én délután 3 órakor fenyőfa-ünnepség lesz. Az ünnepséget a Vörös- kereszt városi szervezete rendezi. — NAGY SIKERE VOLT a kertvárosi „öregek Napjá­nak". Fináli Éva „Karácsonyi levél" és Várnai Zseni „Sze­gény öreg anyókák” című versét Kormos Erzsébet es Andó Jutka mély átéléssel adta elő. — SZÍNES PLAKÁTOKAT helyez el a városi tanács egészségügyi osztálya Szol­nok legforgalmasabb helyein. A plakátokon képek szemlél­tetik a betegségek megelőzé­sének módjait és fontossá­gát — GARÁZDASÁGÉRT Ágoston Ferenc tiszaföldvári lakost a 14. tvr. alapján 28 napi elzárással büntette a szolnoki járási és városi ' rendőrkapitányság szabály­sértési előadója. — A MÉSZÖV 73 KST tag­jának 69 107 forintot fizettek vissza az idén. A jövő évre előreláthatólag a vállalat 128 dolgozója közül kilencvencn lesznek KST-tagok. — TANÁCSTAGI beszá­molóját Szolnokon Balázs Ferencné, az 56-os számú városi választókerület ta­nácstagja december 22-én 17 órakor a Koltói Anna úti is­kolában, Kapás Rezső, a 7-es számú megyei választókerü­let tanácstagja ugyanezen a napon 17.30 órakor az Abo- nyi úti iskolában tartja. — AZ ELSŐ HAZAI mani­pulátor kísérleti példánya most készült el. A laborató­riumi dolgozók munkáját se­gítő „műkéz” Radnai József és Szamosi György magyar műszaki szakemberek talál­mánya. — HIMLŐ ÉS DIFTÉRIA elleni védőoltásokat kapnak a csecsemők Szolnokon az SZTK rendelőintézetben de­cember 27, 28 és 29-én. — SZÉP ÉS nagymennyi­ségű fenyőfával látta el a FÜSZÉRT Szolnok város la­kosságát. Tegnap ismét na­gyobb mennyiségű fa érke­zett, amelyet a Kiskereske­delmi Vállalat és az fmsz ér­tékesít. ■■■ ■■ Értesítés! Az Állami Biztosító közli rpindazon ügyfeleivel, akik díjaikat havonta fizették, hogy 1961. január 1-től kez­dődően a havi 10.— Ft-nál alacsonyabb díjak beszedé­sét negyedévenként fogja eszközölni. Ez az intékedés jelentős munkamegtakarítást ered­ményez és a biztosítottak többségének kívánságára tör­ténik. Állami Biztosító Szolnok megyei Igazgatósága December 21 Sietda lamás Baromfi telep vezetőket képeztek ki Kunhegyesen A megyei tar ács mezőgaz­dasági osztálya kéthetes ba­romfitelep-vezetői tanfolya­mot rendezett Kunhegyesen. Megyénkben ez az első olyan jellegű oktatás, amelyen a baromfitelepek kialakítását, szervezését, s a baromfite­nyésztő brigádvezető teendőit sajátították el a hallgatók. A tanfolyamot 93 hallgató vé­gezte el. KISREGÉNY ^ irtó: Pa’sztob serenc (15. folytatás.) Tóni meg csak állt mintha megint jönnie kellene egy másik. Lantos Mártonnak. Várt, nézett. Talán megint el kell indulnia valami új felé? Lehet, hogy megint el­viszik? Ki jön majd? Hová kell menni egy kicsi öröm után? Rendőr lépett ki a sarkon. Három alakot lökdösöR maga előtt. Felébredt benne a régi ösztön. Mint a macska, olyan puhán ugrott egy vakablakba. Végignyúlt a poros padkán, odasímult a kőhöz. Nem látszott belőle semmi. Hidegvérrel kivárta, amíg a léptek eltávolodtak egy kicsit. Megjelent az arcán az a kaján mosoly is, amit mindig előcsalt egy-egy ilyen látvány. — Viszik a Kareszt. Az anyja! Biztos megint szaj- rézott. Vagy zsugáztak, nagyban. Jól van a hülyéknek. Jól kitolt velük a hekus ... Odébb szaladt egy házzal. Megint beállt a kapu mellé és várt. Aztán lekunorgott eoy pinceablak mellé. Bentről fény szűrődött ki... Visszatoporgott az út fc özcpévc. Még egy pillantás. Ködlöttek a lámpák. Fáradtan nyögtek már a villamosok az éjszakai csendben. A sta­dion felől tücskök ciripelnek. A gras' felől lányok vi­hognak ... Minden a zeni... Csak ő jött vissza. Nem Roppannak o lépések. Ez is a régi. Mennyi sze­mét gyűlik össze a járda szélén. De ismerős. Húzza- húzza maga után a meztelen lábával. Nem kell sietni... Olyen sötéten tátong a pincelejáró... ______ — Most mi lesz? Legalább Jocó ne lenne itt! Megdörgölte a vállát. Már érezte, hogy viszket, hogy csíp az ütés helye. Elszokott tőle. Milyen piszkos sötétség üt a Grassalkovics utcá­ban. Milyen kormos a levegő. Ideszáll a füst a Keletiből. Tóni eltűnik a pinceajtóban, mint a mélységbe do­bott ronnycsomó... Ide le sem hallatszik, amikor g Thököly úton sziré­názik a riadóautó. XI. A rendKrknmtány ma szokatlanul ideges. Egyik cigaretta még el. sem hamvad, már a másikat gyújtja. Ha feláll az íróasztal mellől, minden csontja ropog. Ügy kellene már egy kiadós alvás. Olyan jó lenne egy kis levegő, egy kis tiszta napfény. Ki tudja, milyen szokás ez, de már úgy könyvelték el, hogy a rendőrnek nincs éjszakája. Talán termékenyebb a gondolat? Jobb a vi- gyázás? Máskor mosolyogni szokott, ha kinéz az abla­kon, s látja, hogy sötéten bámészkodnak az ablakszer mek. Most bosszantja. — ötödik napja már. Sehol semmi. A föld nyelte el őket? Az öreg azt fogja hinni, hogy nem akartam... Vagy azt, hogy tehetetlen szamarak vagyunk. De mi az istent tegyek? A legjobb embereket küldtem erre a munkára. Hajaj! öreg Lantos. Nem hittem volna, hogy így megszorongatsz! Ha nem találjuk meg ezt a gyere* kef, nekem nem lesz maradásom az öregtől. — Vajon hol lehet? Hol lehet? Milyen jő lenne keresztüllátni a kőfalakon, a sötét utcákon, a sikátorok szemetes mélyedésein, a parkok bozótjain. Milyen okos dolog lenne a rendőrnek, ha minden hangot meghallana, ha minden jajkiáltás hozzá érne el legelőször. Akkor talán Deák Lajos is szaladna most a liget sarkéra. A páfrányoktól, jázmin- és bukszusbokroktól alig látszik a pad. A messziről idebukdácsoló fényecs- kék is csak halovány árnyékokat mutatnak. Mert a kan­deláber világítótestét széjjelverték. "Ügy meredezik a sötét ég felé, mintha a tolvajok jelvénye lenne. A szemközti ház is sötét szemekkel hallgat. Tompán me­rednek a leeresztett zsalugáterek az utcára. Csak a kerti útra szórt fehér kavics világít, és az óra szám­lapja foszforeszkál Márta karján. Hanyagul vetette el magát a pádon Mellette Tóni gubbaszt, mint az álmos galamb. A pad mögött sötét alak áll mint egy haragos, bűnös istenszobor. A ciga­rettát is úay szívja, hogy nem látszik a fénye. Bedugja a kabátujjába, mélyet szív és lassan eregeti a füstöt. Ha szól, a hangja egyetlen rekedt recsegés. Különben is, most Mártának van dolga. Még serkenti is. — Gnűrd csak! Masszírozd a srácot! — Jól van. bízd rám, ne pofázz mindig bele. Márta ennél a férfinél jobban nyereaben van. Itt ő a főnök, mert ö hozta a „munkát”. Egyébként is Márta kivételes egyéniség. Nem marad sokáig eay brancshan, szereti a változatosságot, meg aztán sokkal kisebb a lehetőség arra, hogy lebvkion. Azt is hor*észf’molja mindig, ha egy társaságot kiszúrnák a „hék”, így keve­sebbet írnak a számlájára. Hiába, okosan kell élni, ez az 6 örök jelszava. — Éried te kis mafla okosan kall álni — biztatja, tanítja erre a sajátos életfelfogásra Tónit is. —• Ha mamlasz maradsz, éhendöglesz mielőtt megismernéd, hogy az élet tele van örömökkel. Egy kicsit okos vagy. aztán sokáig jól élsz. Megint egy kicsit okos vagy, megint jól élsz. Érted? Az én fiam vagy, hallgass csak rám. — Jól van — suttogta Tóni csak azért is, hogy le ne kenjen neki egyet. Márta nem szerette, ha kérdez, ha nem ért valamit. Inkább értett mindent, bólintott, vagy vigyorgott, még akkor is, ha fogalma sem volt> miről beszél az anyja. Most is csak annyit értett, amit már vagy század- szőr bemagoltatott vele. — Mindent tudsz? — Tudok. — Rendben van. De ha elrontod, a nyakadat teke­rem ki, beadlak a javítóba, vagy a villamos alá doblak és úgy jársz, mint a részeges Szepi. Érted? — Mondtam már, hogy értem, no. Mit kell annyiszor mondani? — Nem árt a gyakorlás — recsegte a férfi. — A szakmát meg kell tanulni. Különben csak kókler leszel, mint a Jocó. — Te meg befogod a szádat, hallod! Mondtam már » hogy ne avatkozz a dolgomba. Jocót, meg hagyd a fenébe — fortyant fel Márta. — Gyerünk, Tóni. Mos1 én vagyok a bácsi. Hadd lássam csak, hogyan csinálod majd? No, én jövök, mondjuk ez itt a lépcső, te itt ülsz. Tedd zsebre a kezedet, markolászd a kenyeret, így ni. Márta kényelmes léptekkel odébb állt, sétálva a pad felé lépett. Megkezdődött a kegyetlen komédia. Mintha tigriskölvköt törnének be... Tóni feszengve állt fel. — Kezitcsókolom bácsi — hadarta, — Ne köszön), te majom. Mondtam, hogy csak állj fel és less a vén marhára. — Hát lesek rád, no! — Nem rám, te hatökör, majd az öregre. No, foly­tassuk. Figyelj. Mit keresel itt, kisfiam? Hogy kerülsz ide éjszakának idején? — Csak leültem, bácsi — ment bele Tóni a játékba. — Megfázol. Nincs neked anyád? Miért nem mész haza, hisz későn van már? — Nincs nekem anyám. Hová menjek ■.. Nem bán­tok én itt semmit, csak álmos vagyok — szipogott már Tóni, hisz alánjában véve igaza is volt, még színész- kednie sem kellett, s a tökéletes alakítás szinte szárnya­kat adott Mártának. — Ejnye, te szegény kis gyerek. Hát hová lettek a szüleid? — rezegtette részvétessé a hangját. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents