Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

I960, december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Együttes ülést tartott a megyei pártbizottság és a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) készítés időszakában — a többi munkával együtt old­juk meg a még kintiévé dol­gozó parasztok beszervezését. E feladat végrehajtása sem új szövetkezet létrehozását, sem külön anyagi eszközök beruházását nem igényli, mert a gazdaságok szétszór­tan vannak a megye minden területén, s a meglévő terme­lőszövetkezetek kivétel nél­kül felveszik azokat. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével megyénkben a fő feladat a termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának jobb meg­szervezése, a termelés gyors fellendítése, a növényter­melési és állattenyésztési tervek teljesítése, e terüle­ten a hozamok lényeges emelése. A megyei pártbizottság szep­temberi ülése óta, amikoris számot adunk a szövetkeze­tek politikai és gazdasági, helyzetéről, s amikor a me­gyei pártbizottság jóváh'gy- ta az 1961-es terveket, rend­kívül nehéz két és fél hónap telt el. A betakarítás és vetés ide­jén támadt rendkívüli álla pót szövetkezeteink többsé­gében nagy nehézségeket idézett elő. Sok szövetkezet­ben, a szövetkezetek többsé­gében ennek megfelelő erőfeszítés bontakozott ki. A szövetkezeti tagság több­ségének munkájáról csak nagy tisztelettel szólhatunk. Miután a gazdasági év vé­géhez és az őszi munka be­fejezéséhez közel állunk, szükséges elemezni a helyze­tet és levonni a szükséges következtetést a jövőre vo­natkozóan. A szövetkezeti mozgalom az átszervezés utáni első esztendőben, a közös gaz­dálkodás első évében a próbát kiállta és nagyon lé­nyegesen megerősödött. Csak a vak és aki nem akar­ja, az nem látja, milyen óriási előrelépés történt egy év alatt a falvakban Százával alakultak ki gazda­sági központok, majorok olyan helyen, ahol 1959 tava­szán még puszta föld volt. Istállók, magtárak, ólak, csi­benevelők épültek, s bár a tavasz sem volt kedvező, a gabonatermésre sem volt jó idő, ennyi gabonát Szolnok megye még soha nem adott a népgazdaságnak. Nem általában a szövetke­zeti mozgalom gyengesége, hanem egyes — leginkább még fiatal — gazdaságok ve­zetésében, gazdálkodásában mutatkozó hibák, továbbá a megyei, járási párt- és ^álla­mi vezetésben jelentkező fo­gyatékosságok, nem utolsó sorban az emberemlékezet óta nem tapasztalt rendkívü­li időjárás együttes hatása okozta a nehézségeket. A végrehajtó bizottság ennek alapján három fő okát látja annak, hogy az őszi munká­ban a tapasztalt rendkívüli helyzet állott elő. Ezek: 1. A tavaszi és nyári mun­kát, a kapálást, a gabona­betakarítást hosszú ideig' r- tó és széleskörű előkészítő politikai szervezőmunka előz­te még. Folyt ez a februári megyei pártbizotts;'i'Ti üléstől egészen a munkák végrehaj­tásáig. Ebben az előkészítő szakaszban a pártszervezetek, a tanács szervek meggyőző szóval elérték, hogy különö­sen a gabonabetakarítás vár­ható nehézségeire a szövet­kezetek felkészültek, s a ;iö­s ne szűkítsék azt le a mező- gazdasági osztály feladatává. 2. A szövetkezetek egyré- szének a vezetése még min­dig nem elég stabil. Általá­ban azt lehet mondani, hogy ideális időjárás, jó körülmé­nyek és feltételek közepette a szövetkezeti vezetőségek többségükben jól vezetik a szövetkezetei, de ilyen eset­nincs igazuk, s jobban te­szik ha hallgatnak. Hasonlót tanácsolhatunk a szövetkezeti mozgalom el lenségeinek. Amikor november végén már azzal a veszéllyel kel­lett számolni, hogy hirtelen fagy köszönt be, s még sok cukorrépa volt a földben, egyes kétkedők és ellenséges szándékúak megint a szö­vetkezet gyengeségéről kezd­tek prédikálni. — Valahogy úgy, hogy „kellett nekünk nagyüzemi gazdaság?”. — Csakhamar megszólalt azon­ban a munkások, az öntu­datos munkásosztály hangja, amely azt mondotta: „Azt ígértük a fejlesztéskor, hogy ha nehézség támad a szövet­kezetben, jövünk és segí­tünk” És ez a hang érvénye­sült és győzött a kétkedők és ellenséges szándékúak hang­ja felett. Az öntudatos munkások megértették, miért hívjuk őket segítségül és nem is fogják felhányni munká­jukat. Nemcsak ennyit segített a munkásosztály szövetségesé­nek, a parasztságnak a falu új szocialista életének kiala kításában. Ugyanakkor azt is ki kell hangsúlyozni, hogy úgy kell a munkát szervez­ni, hogy ilyen segítségnyúj­tásra mind kevesebb szük­ség legyen, s lehetőleg ne kerüljön rá sor. Miközben arról szólunk, hogy a nehéz őszi időszak közepette sikerült a vetést jó minőségben végezni, s hogy a kenyérgabonánk, to­vábbá a 40 ezer kh őszi árpa vetésünk jól megerősödött, s ha a tavasz egy kicsit is kedvez, a következő főbb feladatok megoldását tartják szükségesnek, jó termést érhetünk el, nem hallgatjuk el azt sem, ami hátrányos. Van nehézség, ami kihat­hat, vagy ki is hat a jövő gazdasági évre. Legnagyobb veszedelem a mélyszántás elmaradása miatt fenyeget bennünket. — Most itt kell gyorsan erősíteni, s amit le­het — a fagy beálltáig, majd a gyenge fagyokon fel kell szántani. Ha januárban, feb­jobb a tavaszi szántásnál, akkor már mentettünk meg valamennyit a veszteségből, ezért kell most erre nagy erőt összpontosítani. A végrehajtó bizottság az őszi munka tapasztalataiból kiindulva máris megkezdett néhány olyan akciót, amivel a szövetkezeteinket, azok ve­zetését megerősítjük, hogy a jövőben nagyobb nehézsé­gek, elemi csapások idején A tanácskozás résztvevői a beszámolót hallgatják. ben amikor rendkívüli hely­v<edelemelosztás terén is kü­lönböző premizálási és plusz jövedelem biztosításával gon­doskodtak a tagság és nagy­számban a családtagok bevo­násáról. Ezért ezt a felada­tot sikeresen oldottuk meg. Az őszi betakarítást nem előzte meg ilyen részletekig menő aprólékos, szervező­politikai munka. Az augusz­tus 10-i megyei nagyaktívát nem kövétték részletintézke­dések. A sikeres nyári munka után megnyugvás követke­zett be a vezető párt- és állami szervekben dolgozók körében, a termelőszövet­kezeti pártszervezetekben és gazdasági vezetőknél is. Viszont nálunk a megyében a munka zöme, nagyja és ne­heze az őszi betakarítás ide­jére esik. Ezek után Csáki elvtárs részletesen szólt az őszi ten­nivalókról, majd így szólt: Az őszi munkára való fel­készülés keretében napvilág­ra került a vezetés sok gyen­gesége. A nyári munka sike­re után túlzott volt az ön­bizalom. Kétségtelen volt el­bizakodottság szinte minden területen. Nem egészen fel­szerelten, felkészülten ért bennünket a szokatlan idő­járás. S itt ismét felvetődik an­nak szükségessége, hogy a járási, városi tanácsok vég­rehajtó bizottságai, az egész apparátus többet és célravezetőbben foglal­kozzon a falu, a termelő­szövetkezetek termelési és gazdálkodási kérdéseivel. zet állt élő, jorészuk nem tudta, hogy mit tegyen. A pártszerevezetek sem voltak eléggé felkészülve a felada­tokra, s így amikor a rend kívüli időjárás bekövetke­zett, a szövetkezetek jelen­tős részében a munka ká­tyúba került. A második ok tehát a szövetkezetek egy részében a vezetés gyenge­sége, ami a rendkívüli hely­zethez vezetett. 3. Az időjárás. Miközben ennek kedvezőtlen hatását nem egyedüli okként tüntet­jük fel, aközben nem tagad­hatjuk, hogy a nyár végén, az ősz elején rendkívül ne­héz és drága volt a talaj­munka az aszály miatt. Ok­tóber 10-től december köze­péig pedig mintegy 250—300 mm csapadék zúdult a me­gyére, s az esőzés folyama­tos volt, ami alatt azt ért­jük, hogy az egyes csapadé­kos időszakok között csak néhány nap volt, amit vi­szont nem tudtunk jól ki­használni. Ha nincs ilyen időjárás, akkor a vezetés, a gazdasági szervezőmunka gyengeségei nem ütköznek ki ennyire a megyében, ak­kor kisebb nehézséggel ol­dottuk volna meg a betaka­rítást és őszi vetést. Az ösz- szefüggést tehát itt is látni kelL Mindezeket látva és is­merve nem nehéz megálla­pítani, hogy | a kétkedőknek és pesszi­mista hangMlpH'-i töknek fogadatlan prókátoroknak ruárban szántjuk is fel a föl­deket, de ha valamennyi ideig még erősebb fagyok érik a szántást, akkor már se torpanjanak meg a mun­kában. Csáki elvtárs beszéde to­vábbi részében arról szólt: Mi a helyzet a termelőszövetkezetekben jelenleg? Hogyan állunk az 1960-as termelési célkitűzések meg­valósításával, milyen lesz az idei zárszámadás? A búza termésátlaga 0.1 mázsával maradt alatta a ta­valyi jó esztendő eredményé­nek. 10.3 mázsa volt az 1959- es megyei eredmény, 10.2 mázsát értünk el az idén. Ezt nem tekinthetjük valami el­keserítenek. Vajon mennyi lett volna az átlag, ha az át­szervezés nem fejeződik be, ha nem nagyüzemileg vet­jük a gabona többségét? — Csak következtetni lehet ab­ból, hogy a még kintlévő nem nagy területet jelentő egyéniek termelése mintegy fél mázsával kevesebb kát. holdanként. Mindent összevetve, a szö­vetkezetek a közös gazdál­kodás első esztendejében po­litikai, gazdasági téren erő­södtek. zömében összeková- csolódtak, s ha most jól felkészülünk a téli hónapokra, el tudjuk hárítani az őszi nehézsé­gekből származó visszás­ságokat, jól felkészülünk a jövő esztendőre, 1961-ben az ideinél lényegesen lobh eredményt is érhetünk eL Áí állattenyésztésben a következő a ihelyzet: Év kö­zepéig szarvasmarha-állomá­nyunk 18 ezerrel, ezen belül tehénállományunk 7 ezerrel növekedett. — Félévkor a szarvasmarha létszám tervet 97.4, tehén létszám tervet 91.4, a sertés 88,6, a koca lét­szám tervet 86.4 százalékra teljesítettük. Azóta a helyzet javult. A helyzet úgy alakul, hogy az állattenyésztés terü­letén számszerűen a terve­ket teljesíteni tudjuk- Nem áll ilyen jól a baromfi terv- teljesítése. — Két és fél­millió árubaromfit irányoz­tunk elő a termelőszövetke­zetek közös gazdaságából, ami másfél-két millió között lesz. Itt jelentős az elmara­dás. Ezek után Csáki elvtárs részletesen ismertette a tsz- ek jelenlegi gazdasági hely­zetét, majd így folytatta: Ahhoz, hogy a Központi Bizottság október 29-i hatá­rozatának végrehajtásához szükséges feltételeket bizto­sítsuk a megyében, s hogy a tsz-ek az 1960-as esztendő nehézségeit leküzdve 1961- ben tovább erősödjenek, a végrehajtó bizottságok s kérik, hogy a megyei párt- bizottság, a megyei tanács ezeket emelje határozatra. 1. A legsürgősebb, hogy a még hátralévő őszi munkát a lehető leggyorsabban el» végezzük. 2. A zárszámadások előké­szítése és lebonyolítása nagy körültekintést, sokoldalú szervező- és politikai mun­kát igényel. A párt- és álla­mi szervek, a járási, városi, községi pártbizottságok, a •tanácsok végrehajtó bizott­ságai adjanak meg minden segítséget a termelőszövet­kezetek vezetőségeinek, hogy reális számvetés készüljön, s hogy a szövetkezetek a jövő évi gazdasági alapjainak megbontása nélkül, a lehető­ségek teljes felhasználásával készítsék el a zárszámadást, s benne a tagság jövedelmé­nek kialakítását. A közgyű­léseket mindenütt előzzék meg a pártszervezetek ren­dezvényei — vezetőségi ülés, taggyűlés, aktíva értekezlet, hogy a kommunisták felké­szülve menjenek a közgyűlés­re. A pártszervezet akcióit mindenütt a KlSZ-szervezet- tel együtt bonyolítsa le. A termelőszövetkezeti tag­ság előtt nyíltan, a valóság­nak megfelelően kell a hely­zetet feltárni úgy, hogy meg­értsék: ha az idén kevesebb a jövedelem a tervezettnél, annak okát a szövetkezeten belül kell mindenekelőtt ke­resni. 3. A termelőszövetkezetek jövőbeni munkájának megja­vításához, a szövetkezetek po­litikai, gazdasági megerősí­téséhez alapvető feltétel a vezető káderek személyének gon­dos kiválasztása, továbbá az alkalmas, de még felkészületlen vezetők felké­szítése, képzése. 4. Egyre sürgetőbben je­lentkezik mindenütt az erős, akcióképes pártszervezet szükségessége. Most és az el­következő hónapokban ezen a téren előbbre jutunk. Ezzel együtt azonban meg kell ol­dani egy sor nagyon fontos kérdést. E feladatok hangsúlyozása után Csáki elvtárs így foly­tatta: A termelőszövetkeze­tek vezetésében a pártszer­vezetek munkájának megja­vításával együtt, illetve eze­ken keresztül el kell érni, hogy szilár­duljon a szövetkezetek munkaiszervezete, szilár­duljanak a brigádok, mun­kacsapatok, továbbá széle­sedjék a szövetkezeti de­mokrácia. 5. A zárszámadás előkészí­tésével együtt folyik a ter­melőszövetkezetekben a jövő évi termelési, pénzügyi, gaz­dálkodási terv kidolgozása. Ahhoz, hogy a megyei párt- bizottság által 1961-re meg­szabott mezőgazdasági ter­melési célkitűzéseket reali­zálni tudjuk, továbbá, nogy az idei őszi veszteséget jövő évben elkerüljük, most kell szót érteni a termelőszövet­kezetek vezetőivel, a terme­lőszövetkezetek tagságával. Milyen követelményt állít­sunk a most folyó tervkészí­tési munka elé? — Egyetlen követelményt állítsunk fel: készítsenek a termelőszö­vetkezetek mindenütt olyan teremlési és gazdálkodási tervet, amely a való hely­zetből indul ki, tartalmaz­za a szövetkezetben lévő lehetőségeket, feltárt és feltárható tartalékok ki­használását, merész, bátor célkitűzéseket, ugyanakkor reális, nem az irodában kartonokról össze­állított számokat sorol fel, hanem a tagság tudását, aka­ratát felhasználva alakítja ki a jövő évi tervfeladatokat. 6. A termelőszövetkezetek politikai, gazdasági erősítése szoros kölcsönhatásban van a termelési eredményekkel. A termelési eredmények pe­dig szoros kölcsönhatásban vannak a tagság egészének és ezen belül az egyes em­bereknek a munkához, a ter­meléshez való hozzállásával. A szövetkezeti tagok és az egész kollektíva hozzáállása — a politikai felkészültségén, politikai érettségén túl és az­zal együtt — főleg attól függ, hogy mennyire vannak köz­vetlenül anyagilag is érde­kelve a munka jobb minő­ségben való elvégzésében, a termelés emelésében. S itt eljutunk a termelőszövetke­zetek jövő fejlődésének egyik nagyon sarkalatos kérdésé­hez, a jövedelemelosztáshoz. 7. Tisztázni kell végre va­lamennyi területen a háztáji gazdasággal összefüggő kér­déseket, mert ebben sok ha­lyen zavar van. A két végrehajtó bizottság szükségesnek tartja olyan politikai akció elindítását, amellyel a zárszámadás és a tervkészítés időszakában a maga helyére tesszük a ház­táji gazdaságok kérdéseit. Ezen keresztül biztosítjuk az 1961-es esztendőben, hogy a háztáji gazdaságok nagyobb részt vállalnak, nagyobb ter­het viselnek a népgazdaság áruval való ellátásából. Az a tény, hogy most már az országgyűlés a nyilvános­ság előtt állást foglalt az át­szervezés befejezése mellett, — nekünk nagy segítség. Kétségtelenül csökken az in­gadozás, az esetleges kite- kintgetés. A bentlévők még bentebb kerülnek. Nálunk is feladat az átszervezés befe­jezése, de előtérbe a megszilárdítás, a termelés szervezése, a jobb gazdálkodás kerül. Az 1961. évi feladatokat a megyei pártbizottság szep­tember 26-i ülésén már jó­váhagyta. Javasoljuk, hogy a két végrehajtó bizottság be­számolóját megvitatás, ki­egészítés után a megyei párt- bizottság, a megyei tanács hagyja jóvá, mint olyat, amely már 1961-es feladata­ink végrehajtásának útját egyengeti, azok megvalósítá­sát szolgálja. A megyei párt­ós tanács végrehajtó bizottság beszámolóját megvitatás, ki­egészítés és jóváhagyás vé­gett ezzel beterjesztem. A vita A vitában elsőnek Nyikos Károly, a kisújszállási Búza­kalász Tsz elnöke szólalt fel Többek között arról beszélt, milyen sok apró hiba gátolja náluk az állattenyésztési munkát. Mindezeken több fi­gyelemmel, több gondosság­gal lehet változtatni. Kovács János (Jászáról .zállás) me­gyei tanácstag azt hangsú­lyozta: az őszi betakarítás még jó időben is mindig pró­bára teszi a paraszti gazda­ságokat A jelenlegi nehézsé­gek okát tehát egyáltalán nem kereshetjük a tsz-ek lé­tében, hanem kizárólag a munka szervezésében, a mun- kerő jó összefogásában vagy annak elmulasztásában. Bereczjd Lajos elvtárs, az MSZMP megyei bizottsága mezőgazda sági osztályának vezetője felszólalásában a tervkészítésről beszélt részle­tesen A tervkészítésre nem­csak a tsz-ekben, hanem a megyei és járási szervek ré­széről is nagy gondot kell for dítani. Biztosítani a reális tervek készítését feltárni mindazokat a lehetőségeket amelyek a szövetkezetekben adottak. Harcolni kell az el­len, ahol lefeH akarják szorí­tani az irányszámokat. Az alacsony terv a vezetőket és a tagokat is elbizakodottá teszi. Ugyanígy dezorgani- zál a túlfeszített terv is. Ez ellen is fel kell lépni. A to­vábbiakban Beréczki elvtárs részletesen szólott arról: a tervek előrelátóak, perspektí­vát adóak legyenek. Lapzártakor a tanácskozás még tartótt. a további fel. - látásokra kővetkező 7 pszá­munkban visszatérünk. ♦

Next

/
Thumbnails
Contents