Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

4 SÜOt.NOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november lf. Jó bornak sem árt a cégér Hat tudományos előadáson 1720 érdeklődő a turkevei művelődési otthonban Csaknem egész nap esett az eső, sárosak a turkevei ut­cák. A rossz idő ellenére is százhuszan várják a művelő­dési otthon nagytermében dr. Hámori Rezső előadását. Jobbról a második sorban három Imréné ül: Gönczi Im- réné, Kiss Imréné és Szöllősi Imréné. — Én még minden előadá­son itt voltam az idén, a lá­nyommal együtt! — mondja Göncziné. — Mi is, mi is! — szól köz­be a másik két asszony. — És mi mindenről hallot­tak az idén? — Volt egy a TBC elleni védekezésről, másodiknak következett a Koch-emlékest, aztán a szív- és gyomorbán- talmak, legutoljára pedig — de ezt el sem árulják, mert csak nőknek szabad tudni ró­la 1.«. — A mostani előadással be­fejeződik az egészségügyi so­rozat Utána is eljönnek majd ide? —- Már miért ne jönnénk? Huszonnégy előadás lesz az idén, hacsak betegek nem le­szünk, itt leszünk mindegyi­ken. — Tavaly hányán voltak itt? — Egyen se! Ä másik igaz­gató idejében nem rendeztek ilyesmit, pedig akkoriban is eljöttünk volna szívesen. Mi­óta a Kun elvtárs az igazga­tó, másképpen van. ... Be kell fejeznem a be­szélgetést a három Imréné- vel, n.crt dr. Hámori Rezső a pontosság híve, megkezdi előadását. A túrkeveiek egy kicsit tempósak, mert az elő­adás alatt is állandóan sza­porodik a hallgatóság: most már mintegy kétszázan figye­lik a helyi adatokkal fűszere­zett, nagyon szemléletes és tanulságos előadást. A Látj hatatlan ellenségeink című kisfilm mutatja meg képek­ben is a hallottakat, majd 8 óra tájban elégedetten oszla­nak szét az emberek. Az irodában Kun László igazgató örömmel írja be a munkanaplóba: XI. 9. A fertőző betegsé­gekről, hallgatók száma: 200. — Nagyszerűen sikerült az egészségügyi előadássorozat! Hat előadásunkon összesen 1720 érdeklődő vett részt. Persze nem véletlen a siker. Sokan úgy gondolják, csak ki kell nyitni az ajtót, és máris tolonganak az emberek. — Mi a turkevei siker tit­ka? — A hírverés, szervezés. Tíz, kézzel rajzolt plakátot tettünk ki a városban, 400 meghívót küldtünk ki három esetben, kidoboltattuk, han- gosanbeszélőbe mondtuk be. És sokat segített a Vöröske­reszt Dr. Hámori Rezső pél­dául minden gyűlésen, érte­kezleten felhívta a figyelmet az előadásokra, ugyanígy a többi orvosok, vörőskeresztes aktívák is. Bízunk a továb­biak sikerében is. — Milyen előadások lesz­nek a következő hónapok­ban? — Az Asszonyok Akadé­miáján nevelési, irodalmi és egyéb témájú előadásokat tartunk. Ezt a nőtanáccsal kö­zösen csináljuk. Februárban miimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiHiiiii» Ötnapos munkahét a csehszlovák bányászatban Äz Ostrava-Karvini szén­bányakörzet négy bányájá­ban, ahol a közelmúltban be­vezették az ötnapos munka­hetet a bányászok sikeresen teljesítették az októberi ter­vet, sőt terven felül több, mint 38 000 tonna szenet ad­tak a népgazdaságnak. A si­ker alapja a gépesítés széles­körű bevezetése és alkalma­zása. A Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság ipari üze­meiben is fokozatosan beve­zetik az ötnapos munkaidőt. Az előirányzat szerint a rövi­dített munkaidő bevezetésére elsősorban a bányákban és a nehézipari vállalatoknál ke­rül sor. Erich Kästner Andersen-érmet kapott Az ifjúsági könyvek nem­zetközi kuratóriuma Erich Kästnemek, a népszerű né­met írónak ítélte oda az An­dersen-érmet Az érmet a lu­xemburgi gyermekkönyv kongresszuson nyújtották át (A „Trybuna Ludu”-ból.) a termelőszövetkezeti tagok számára mezőgazdasági sza­badakadémia indul. Ehhez természetesen a tsz-ek adják a segítséget így, közös erő­vel sokkal könnyebb. — Azért nem mindig men­nek símán a dolgok! — szól közbe Váriné, népművelési felügyelő. Szerdán este a Hattyúban, Ébredő Afrika címmel tartottunk volna elő­adást A népfront kérte, vál­lalta a hallgatók mozgósítá­sát az előadás mégis elma- maradt Miért? Mert a Nép­front „elfeledkezett” arról, hogy jó bornak is kell a cé­gér, az érdekes témának is kell a propaganda. No, nem is dicsértük meg az illetéke­seket a „szervezésért!”... Ottevényi László Termelési értekezleten hallottuk: A mezőtúri Szőnyegszövő HTSZ a harmadik negyed­évet 9.5 százalékos nyere­séggel zárta. Tervüket 105.6 százalékban teljesítették. A júniust követő három hónap alatt 3 ezer 354 fo­rinttal nőtt az egy főre eső termelési érték, míg a regle — az első félévi 202,3 szá­zalékból — 154.5 százalékra csökkent. Emelkedett a dol­gozók havi átlagbére is. Épül a világ legnagyobb könyvtára Boston Spa angol városka kezeiében akarják felépíteni a világ legnagyobb könyvtá­rát. Amellett, hogy parkoló­helyén egyszerre 500 gépko­csi állhat, saját leszállóhelye is lesz helikopterek részére. A hatalmas könyvtár kizáró­lag műszaki és tudományos műveket fog tartalmazni. A Nap kél: 6.52 h-kor, nyugszik: 16.06 h-kor. A Hold kél: 4.35 h-kor, nyugszik: 15.35 h-kor. Időjárásfelentés Várható időjárás: az év­szakhoz képest enyhe idő. Fő­leg keleten erősen felhős idő. többfelé esővel, megélénkülő északnyugati-északi szél, he­lyenként köd. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let 9—14 fok között, — A HÉTEN vizsgálja felül a megyei és városi tanács egészségügyi osztálya a tisza- földvári Építőipari Ktsz ár­ajánlatát. Elfogadása után azonnal megkezdi a Ktsz Szolnokon, a Rozmaring ut­cában az új csecsemőtanács­adó építését. — J ASZ JÁKÓH ALMÁN novemberben is parkosíta­nak. Tavaszra a szegélykővel ellátott főutca végig virág­díszben pompázik majd. — NÉGY HŰTŐGÉPET kapnak még ebben az évben szolnoki boltjaink. Az új gé­pek közül három élelmiszer- egységeinkben, egy a Beloi­annisz úti tejboltban nyer elhelyezést. — A „LENINGRAD” és az „Égy érdekes múzeum" című filmet vetítik november 18- án 19 órakor az MSZBT klub­ban. — IPARENGEDÉLY nél­kül vállalt munkát Pintér Já­nos jászberényi kőműves. A városi szabálysértési előadó 800 forintra bírságolta. — VÉRADÓ ÜNNEPSÉGET rendez ma este 6 órakor a MÁV Szolnoki Járműjavító ÜV. vöröskereszt szervezete az üzem Vöröstermében. Az ünnepi beszéd után, amelyet dr. Jilly Pongrác, a véradó állomás főorvosa mond, a többszörös véradók kitünte­tést kapnak. — A SZIGLIGETI Színház mai mfisora (17-én) este 7 órakor „AZ ALKALMI FÉRJ". — ALLATKÄR érte a ken­gyeli Dózsa, a kunszentmár­toni Zalka Máté és a karcagi Május 1 Tsz-t A közös gaz­daságok az Állami Biztosító­tól összesen 36 868 forint kár­térítést kaptak. — „VILÁGOSSÁG” cím­mel új világnézeti folyóirat indult. Az első számba töb­bek közö** a neves angol író J. Huxley irta a vallásról és a tudományról szóló tanul­mányt. — HÚSZ NAPI ELZÁRÁS­SAL büntette a garázdálko­dó Juhász Lajos, tiszaföldvá- ri lakost a járási rendőrkapi­tányság szabálysértési elő­adója, a 14. sz. tvr. alapján.-- TIZENÖTEZER négyzet- méter járdát építettek ebben az évben a szolnoki járásban. Az 1 millió 200 ezer forintba kerülő községfejlesztési léte­sítményhez a lakosság 142 ezer forint értékű társadalmi munkával járult. llimilllllHIMIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllll Az idén ezerötszázhét teherautóval gyarapo­dott az autóközleke­dési vállalatok gép- kocsiparkja Néhány esztendő alatt je­lentősen fejlődött az állami teherfuvarozás: ma már har­minckét autóközlekedési vál­lalat szállít tehergépkocsin az ország különböző részén ter­méket és árut, célfuvarozó vállalatai vannak például a Könnyűipari Minisztérium­nak, a Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak, az Építésügyi Minisztériumnak, a SZÖ- VOSZ-nak és sok a közületi tehsrgépkocs* is. A fejlődés arányát jellemzi, hogy 1960- ban az autóközlekedési válla­latok gépkocsiparkja 1507 te­herautóval gyarapodott, en­nek eredménye, hogy az au­tóközlekedés még most, a nagy őszi csúcsforgalom Ide­jén is minden szállításra váró árut és terméket késedelem nélkül továbbít rendeltetési helyére. (MTI) niiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillllllllltlIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItl TÁHCPRÓB41X A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárnak húsz tagú népi tánccsoportja is van. Hetenként kétszer ösz- szcgyülnek a gyár kultúrotthonában. s ilyenkor Horváth Mariann táncoktató vezetésével népi táncokat tanulnak. Képünkön a „Csalogató” tánclépéseit figyelik. November 17 CsiitHrtUk Hortenzia r r illódzón csillant meg a nap fénye, amint kilökte az ablakot. A tenyérnyi üvegkockák életet kap­tak, lobogtak, lángoltak a fényben. A két oszlop közti erős szőlőinda levelei mintha üvegből volnának. Át- ‘üzelt rajtuk a nap, és tavaszi világos színük oly gyen­gének mutatta a tenyérnyi nagy lapokat, amilyen gyeni ’ a kisgyermek bőre. A vastag fahasábok egymáson hevertek. Csak ledobták ide. így könnyű volt. Befordultak a kocsival a kapun, lehányták egy-kettőre, és máris mentek. — Hordd be, Zsófi! —- kiáltott* hátra a bátyja, és meghúzta a gyeplőt. Ö haragosan csapta be a kaput utánuk. Még Jós­kára sem nézett, aki a kocsival jött és most is ott ka­paszkodott fel rá hátul. Arra is haragudott, mert olyan akaratos volt vele. Ha akkor nem vigyáz... De ilyen ez mind, egyet akar. Aztán továbbáll egy házzal. Azt már nem. Hogy úgy járjon, mint a Vica? Most bújja a szo­bát, és jajgat, egész életére beteg lesz talán. De mit is csinált volna a gyerekkel? Ej'gymás után húzogatta a fahasábokat hátra az ■*'' udvar sarkába. Csak ott emelte meg és rakta egymásra. Lihegett. A tavaszi napfény megbolondult máma. Egyszerre forrósodott fel a világ. Nyár lett. És benne is forrt, égett valami. Az az erős mozdulat tüzelt benne, amivel a fiú reggel magához kapta. A hónalját lassan megnedvesítette az izzadság. Az­tán a halántékát verte ki. Már magasra emelgette a fa­hasábokat, de nem is érezte a nehéz súlyt. Kemény, erős mozdulattal dobta fel, jólesett neki a küzdelem, össze­harapta a száját és kifeszitette magát. Munka közben minden izma megfeszült. A derekát szorította a szok­nyája kötője, a gyors mozgástól, erős mellkasa hevesen zihált. A négyszögű farakás emlekedett, majdnem elérte nár a körtefa alálógó ágának apró, fénytelen leveleit. Huszonkét éves már. Jó lenne férjhez menni, a ma­iéban lehetne. Annyit dolgozik itt a bátyja házánál, int három cseléd. De így szokott az lenni. Pedig min- 'ennek a fele az övé. Tehetné, ami csak jólesik. Miért s nem teszi? Gazdag lány, erős. egészséges, szép is, mel­les, erős csípőjű, tetszik az ilyen leány. J óska folyton ott forog körülötte. Boldog, ha bele­kaphat. De még soha egy szóval nem mondta hogy elveszi. Persze, még gondolkoznak Gazdagabb is van a faluban. De a fiúnak 6 kell. Ha megkapná, lehet, Ba’ázs Anna: v_ lavaszi délelőtt hogy továbbállna. Pedig neki kell az a fiú. Senki más nem kell. Évek óta szerették egymást, évek óta harcol­tak. De ő nem akarta. Az anyjára gondolt, aki mindig mondta: okos lány tudja mit tesz, a bolond meg meg­érdemli, ha ráfizet, ö nem akar ráfizetni. De az meg mintha azért is meg ajcamá mutatni. Cyötri nagyon, tudja, hogy vérmes a lány. és erős teste már régen vár a csókra. Le akarja győzni, hogy neki legyen igaza. De nem lesz. A kutya vad ugatással ugrik neki a láncának. Zsófi kitekint a kerítés felé. Már megint itt az a csavargó. Fekete fejét nekiveti a deszkának, és úgy féloldalról tekint be. — Nem kell segítség? — kérdi rekedt hangon, és erősen a lányra néz. Zsófi egyszerre megérzi, hogy a nyújtózásban kicsúszott a blúza a derekánál és a meg­lazult ing buggyot vet. Gyorsan betűri és elfordul. — Meggyőzőm magam is — mondja halkan és na­gyot lendít a fadarabon. De az bukdácsol egyet, ke­resztbe esik, és egy pillanat alatt meginog a nagy lendü­lettől az oldal, zuhanva összeroggyan a felrakott fa. Amint bukik alá, egy nagy hasáb Zsófi lábára zuhan, mert nem tud elugrani. — Jaj... jaj.., — nyög Zsófi —, maga is rossz­kor szólt... A férfi elereszti a lányt, az a földön összekuporo­dik, dörzsöli a lábafejét. — Nem törött el benne valami? — kérdezi az ember és alig tudja kinyögni a szavakat. Odanyúl a lány meleg lábához és érdes ujjaival megtapogatja. A fájás már csitul. Zsófin ideges borzongás fut ke­resztül. Egyszerre feleszmél, és megijed. Hogy jött ez ide? Egy pillanat alatt beugrott, és máris lökdöste vissza a hulló hasábokat. Mintha csak erre várt volna Felbá­mult rá, és nézi ugráló izmait a szakadt ing alatt Fekete haja a homlokára hullik, borostás arca komo­ran szép. Most forró ujjakkal fogja a lábát, és mintha ezen a tapintáson keresztül tűz áramlana Zsófiba. Fájdalmas, erős vágyakozás önti el, a szeme elhomályosodik, a melle kifeszül, alig kap levegőt. — Hagyjon — mondja fulladt hangon, és az ember egyszerre megérti, mi történik a lányban belül. Két markával a vállába kap, és máris ott hever mellette, a szája rátapad a lányra. Zsófi nyöszörög. Éles tudattal tudja, hogy az utcáról beláthatnak, igaz, ilyen­kor nemigen járnak erre... mégis. Felnyög, dobálja magát, de a férfi egyszerre fölébe kerül, és a hasábok már mellettük tornyosulnak, semmit sem lát a világból, csak a férfi arcába hulló haját és a barna hasábfákat, melyek éles, ék alakú árnyékot vetnek­Sok idő múlt el? Delet harangoznak. Az udvar üres A kutya az árnyékban fekszik, liheg. A Tarakás nincs felrakva. Zsófi nem tud arra nézni. Ott ül az ember, és lassú mozdulattal cigarettát sodor. Af eg kellene kérdezni, kicsoda. Mit akar, mire vár még? De nem tud odafordulni, nem tud be­szélni hozzá. Nehéz szégyenérzet gyötri. Nem tudja el­hinni, ami megtörtént. Ahogy az udvar végébe megy. oldalt meglátja a férfi meztelen lábát. Széles, erős talpa van, és keményen szerteálló ujjai. Nagy utakat járhatót: már gyalog. Egy ilyen jöttment ember. Csak belépett az udvarba, és vége lett mindennek.,. Valami babona hozta erre... Vagy megverte valaki átka. Hirtelen Jóskára gondol. Az mennyit hozakodott vele, ha meg akarta csókolni, 6 eltaszította magától Nemegyszer m ndta a fiú: „Ne legyél így, mert nem látsz többet”. És most ez... Az ember felállt a helyéről, és előrelépett. — Azt hiszi, úgye — kezdi mondani, de a hangja elakad. <■— Azt hiszi, hogy én olyan akárk' vagyok. — Munkán voltam és megláttam itt. Már napok óta. nem tudtam továbbmenni. Tudtam, hogy mát nem köV már nekem. Forróvá vált a hangja, és Zsófi hirtelen ránézett Felemelte szempillíjut és erősen, keményen ránézett. Csak álltak egymás mellett, míg a bátyja bekanya­rodott a szekérrel. Az ember segített megemelni a nyi­korgó kaput, és betette, mikor a lovak megálltak. Aztár egy ideig úgy maradt állva, és Zsófi felé nézett. De mi­kor a leány elfordult, csak kiindult a kapun. Zömök„ lassú mozgású alakja lassan eltűnt a fel­szálló porban.

Next

/
Thumbnails
Contents