Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

WLAG PROLETÁRJAI. EGYES ÜLJETEK! íevlau A MEGYEI^ PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. évfolyam, 271. szám. Ara 50 fillér 1960. november 17. csütörtök. Mit akarunk? A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetősé­ge a napokban arról tudósí­totta a gazdákat: 1961-ben a termelőszövetkezet telket adományoz és vállalja az anyagszállítást, azoknak a tanyasi parasztoknak, akik tanyájukat lebontják s bent építenek lakóházat a város­ban. Legalább százharminc embert érint e segítség a Vö­rös Csillagban. S alig jelent meg a szövetkezet felhívása, máris jelentkeztek a tanyasi élettel szakítani akarók. A mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezet új kultúrpalotá­ja mellet néhány méterre élő kontrasztként áll Boldog Zsi­ga bácsi közel évszázados omlatag paraszt tanyája. A kultúrpalota mögött pedig már ott sorakoznak a kétszo- ba összkomfortos, fürdőszo­bás parasztházak, amelyeket ugyancsak lebontott tanyából húztak fel tulajdonosaik. Miért e két példa? A napokban azt mondta egy idős parasztember: ma­guk mindig arról írnak, mi volt régen, mi van most. Ami régen volt, azt az emberek nagytöbbsége átélte, — ami most van, abban meg benne élünk. Arról beszéljenek In­kább, ami lesz. Mire számít­hatnak az emberek, mit aka­runk. Igaza van. Beszéljünk róla. Itt van mindjárt a tanya- rendszer. Szolnok megye az­zal „dicsekedhet” az ország­ban: elsők közötti helyet tartja a tanyás megyék sor­rendjében. Szolnok megyé­ben a felszabadulás előtt megközelítőleg 30 ezer csa­lád lakott tanyán. Mostanra legalább 10 ezer tanya elko­pott belőle. Óriási fejlődés. De még 20 ezer család most is a tanyán lakik. Városaink határában hétezer, falvaink eldugott dűlőútjai körül ti­zenháromezer tanyalakó csa­lád él. Távol a villanytól, a vasúttól, az autóbusztól, a rádiótól, a televíziótól, az iskolától, a kultúrától. Reménytelen élet volt min­dig is a tanyasiak osztályré­sze. Dicsekedés nélkül mond­hatjuk, mi már sokat enyhí­tettünk a kietlen, sivár tanya­si életen. Művelődési autó­ink, vándormozijaink, mozgó­könyvtáraink keresik fel a tanyaiakat. A legeldugottab- bak, a legtávolabbra esők ter­mészetesen ebből is keveseb­bet kapnak. Törvényszerű, hogy a ma­radi emberek, a még ma is babonás parasztok, a legval­lásosabbak főként a tanya­siak tömegéből kerülnek ki. Az analfabétizmust ugyan felszámoltuk, de a tanyasiak na / része ma sem igen tud tovább jutni annál, hogy az általános iskolát úgy — ahogy elvégezze. Utána nélkülözi a könyvet, az ismeretterjesztő előadásokat A tanyasiak kö­zül még a mi megyénkből is sok embert felvonultathat­nánk, aki színházban sosem járt, aki nem tudja, ml törté­nik körülötte a világban, aki a szomszédjától, esetenként a borbélytól, az arrajáró pos­tástól kapja így vagy úgy a híreket, az eseményeket. Mi ebbe nem nyugodha­tunk bele. Mi kulturált nem­zetet, művelt népet akarunk. Ezért elsőrendű célkitűzésünk a tanyarendszer megszünteté­se. Állami, népgazdasági ér­dek is fűződik hozzá. Ha a 20 ezer Szolnok megyei tanyá­hoz egyenként csupán fél hold tanyaterületet számo­lunk, akkor is 10 ezer hold — legtöbbször kiváló minőségű — termőfölddel gyarapodunk a tanyarendszer megszűnése utál A tanyasiak Beköltözése a városokba, falvakba elsősor­ban r tanyán élők mostoha életét változtatja meg. A ta­nyasi emberre kéthetenként, hetenként ha rányit a szom­széd, a munkán kívül alig érintkezik embertársaival. — Ettől az életmódtól akarjuk megszabadítani őket azzal, hogy az emberi közösségbe visszük őket. A majorba, a faluba, a városba, ahol a volt tanyasi ember fia is tiszta ci­pőben, járdán siethet az is­kolába. Ahol közelében van a bolt, az orvos, a patika, pár perc járásnyira a kultúrott­hon, a mozi, az olvasóterem, a könyvtár, ahová könnyedén elsétálhat munka után. Meg­szüntetjük magukrautalságu- kat. A közösségben, az utcá­ban segítőkre, barátokra ta­lálnak a beköltözők. Ezzel is segítenünk kell, hogy eltűnjön a falu, város közötti nagy különbség A tanyarendszer megszüntetése jelentős lépés ezen az úton. A mi falvaink nagy lélekszámú települések. Könnyen el tud­ják látni mindennel, ami az emberek kulturális igényeit kielégíti. Mennyi időn belül? Máris tömegmozgalommá lett a ta­nyasiak beköltözése. Karca­gon, Kunmadarason és szerte a Jászságban, Kunságban, Tiszazugban dűlők tűnnek el, a postás egyik napról a má­sikra veszi észre: már elköl­tözött a címzett Államunk építési kölcsönnel, termelő- szövetkezeteink fuvarral, épí­tési segítséggel támogatják az új életet kezdőket. 1961-ben a legtöbb tsz építőbrigádja vállalja, s meg tudja valósí­tani a szövetkezeti gazdák új lakóházainak felhúzását. — Ugyancsak 1961-től kezdő­dően intézkedéseket fogana­tosít államunk, hogy bősége­sebben álljon építőanyag a kislakásépítők rendelkezé­sére. Sokan vitatkoznak róla — mi javasoljuk: meg kell vál­toztatni a jelenleg érvényben lévő telekvásárlási rendele­tet. Jelenleg ugyanis egyedül az Országos Takarékpénztár jogosult házhely-árusításra. Mezőhéken, Jászboldogházán is megtörtént: a termelőszö­vetkezet ingyen juttatott ház­helyet a szövetkezeti gazdák­nak. Az OTP azonban ahhoz ragaszkodik, hogy még ezeset- ben is meg kell fizetni a gaz­dáknak a drága telekvásárlá­si árat Nyilvánvaló, hogy ez gátolja a tanyai lakók beköl- töztetését Változtatni kell te­hát ezen a rendelkezésen. Változtatni, mert a tanyai emberek sorsáról van szó. Borz&k hajót Tiszafürednél apad a Tisza Napokon át árvízveszély fe­nyegetett. A nagy esőzések miatt erősen megduzzadt a Tisza. A vízügyi igazgatósá­gok értesítették a járási ta­nácsokat, a Tisza-menti köz­ségeket, s ébren volt a figye­lőszolgálat. Minden percben vigyázták a Tiszát. A nyári­gátak mentén veszélyben volt még a kintlévő termény. Legfrisebb jelentések szerint az árvízveszély elvonulóban van. Vásárosnaménynél és Tiszafürednél apad a Tisza. Mi újság a malomiparban? A Terményforgalmi Vállalat nem tud kellő mennyiségű rizst szállítani — 100—200 vagon gabonával túlteljesítik az évi őrlési tervet — A malomban csomagolják a lisztet — A szokatlan esős időjá­rás következtében a Ter­ményforgalmi Vállalat nem tud kellő mennyiségű „nyers­anyagot” szállítani — panasz­kodnak Törökszentmiklóson, a Szolnok megyei Malomipari Vállalat központjában. — Az a helyzet, hogy a megye terü­letén a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok még nem tudták betakarítani a rizsföldekről a termést. Az utak sárosak és minden erő­feszítés hiábavaló, nem ha­lad a rizs cséplés, kevesebb a felvásárlás... A raktárakba került rizs nedvességtartalma 30 százalé­kos, jóval nagyobb a megen­gedettnél. Ilyen állapotban nem alkalmas feldolgozásra. Gyors munkát kér a termelőktől a Szolnoki Cukorgyár A répafeldolgozási idény eddigi tapasztalatairól érdek­lődtünk Kar László elvtárs­tól, a Szolnoki Cukorgyár! igazgató játóL — Gyárunk jól termel, na­ponként 250 vagon répát dolgoz fel, — mondotta Kar elvtárs, — s cukortermelé­sünk is mindig norma felett van. Naponként 31 vagon cukrot kell gyártanunk, s át­lag 32—33 vagon is raktárba kerül, sőt a 35 vagonos tel­jesítményt is elértük. Ter­mékeink minősége is jó. A különböző veszteségeket is csökkentettük. Jól beváltak új berendezéseink. Ezek alap­ján biztosan mondhatjuk, hogy sikeres lesz a cukor- gyártási idény, ha a terme­lőktől idejében és kellő mennyiségben kapunk répát. — Sajnos, ezzel kapcsolat­ban rossz tapasztalataink is vannak. Pillanatnyilag hét napra való tartalékunk van. s az időjárás is gátolja a fo­lyamatos répaszedést és szál­lítást. Szeretnénk elkerülni, hogy ismét félüzemmel ter­meljünk csak répahiány mi­att, mint a múlt hónapban jónéhány napig. A félüzem­mel való termelés miatt még most is jelentős mennyiségű cukor gyártásával adósak va­gyunk a népgazdaságnak, — de ha lesz répa, a kampány végére pótoljuk mulasztá­sunkat A naponkénti terv­túlteljesítés a biztosíték er­re. — Szeretném a termelők figyelmét felhívni arra, mi­lyen kárt okozott a gyá- ak a félüzemmel való termelés. Tizenhárom napig csak tlO vagon répa került 24 órán­ként a gyárba. A gépeket berendezéseket viszont ugyanúgy kellett üze­meltetni, mintha teljes lenne az üzem. Most például 250 vagon répa feldolgozásához 46 vagon szenet használunk A napokban megindult az idei dohánytermés átvétele a Szolnoki Dohánybeváltóban. A szolnoki beváltóban körül­belül 3.300 mázsa dohányra számítanak. Képünkön Sza­bados Mihály, a kungyalui Zöld Mező Termelőszövetke­zet dohánykertésze átadja az első szállítmányt dr. Bar­csai Iván és Nagy Istvánná dohánybeváltói dolgozóknak. el naponta. Félüzemmel való termelésnél is elfogyott 40 vagon szén naponként, s csak 110 vagon répát dolgoztunk feL — Ilyen dolgok miatt az alatt a néhány nap alatt többmillió forint vesztesége volt a gyár--’- S ez érthető is, hiszen a gépek félüzem­nél is járnak. A gyár csak kapacitásának teljes kihasz­nálásával dolgozik gazdasá­gosan. Csak egyenletes ter­meléssel lehet a gyártási veszteségeket csökkenteni, il­letve megszüntetni. — Ezért kérjük a helyi pártszervezeteket, tegyenek meg mindent a cukorgyár ter­melésének biztosításáért, mél­tányolják azt az erőfeszítést, melyet munkásaink a terv teljesítése érdekében tesz­nek, s szedjék, szállítsák mi­előbb a répát. Most még na­gyon sok répa kint van, ■— több, mint 12 ezer vagonra valót várunk. Különösen a kunhegyes! járásban, azonkí­vül a kunszentmártoni Zal­ka Tsz-ben. a szolnoki Lenin Tsz-ben, a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben kellene gyor­sítani a répaszedést. — Bizunk benne, ha a cu­korrépaszedésre nagy erőt összpontosítanak, felismerik milyen fontos most, hogy mi­előbb gyárba kerüljön a ré­pa, így sikeres lesz a kam­pány. ■— sb. — A hántolásra kerülő rizs nem tartalmazhat 15 százaléknál több vizet. A magas víztar­talmú rizst először szárítani kell, ami időt vesz igénybe. A malomipar — mint min­den évben — most is felké­szült az idei szezonra. A ta­valyi — negyedik negyedév­ben — 1880 vagon rizst dol­goztak fel. Jelenleg — másfél hónapos munka után — a kedvezőtlen terményszállítá­sok miatt csak 520 vagonnál tartanak. A lemaradásért nem a malomipar dolgozóit terheli a felelősség. Rendes körülmények között 15 száza­lékos nedvességtartalommal bíró rizsből — 3 műszakban — a karcagi 20, a törökszent­miklósi 5, a kunszentmártoni és a tiszaszentimrei hántolók pedig 3 vagon rizs feldolgozá­sára képesek. S mi a helyzet jelenleg? — Nincs elegendő mennyi­ségű nyersanyag — mondják a malmosok. — Raktárainkba jóval több termény férne. Ez­zel szemben csak annyi tar­talékkal rendelkezünk, hogy a karcagi egy hétig, a török­szentmiklósi " ^anig, a kun­szentmártoni hántoló 1 napig tud dolgozni. Tiszaszentimrén termény hiányában teljesen leállt a rizshántolás. Ennek oka az, hogy nincs utánszállí- tás... Más a helyzet a gabonafel­dolgozásnál. Minden jel arra mutat, hogy az előirányzott 11 ezer vagon őrlési tervüket a negyedik negyedévben 100 —200 vagonnal túlteljesítik. A búza minősége jobb a ta­valyinál, s ebből követke­zően a liszt minősége is ja­vult. A fogyasztásra kerülő lisz­tet a kiszerelő műhelyben csomagolják. Már az első hó­napokban a régi 53—58 má­zsa napi teljesítménnyel szemben 70—75 mázsa lisztet adagoltak papírzsákba. A malomiparban dolgozók tehát mindent elkövetnek éves tervük teljesítéséért. Most a Terményforgalmi Vál­lalaton van a sor. Minden eszközt meg kell ragadnia, hogy biztosítson a karcagi, törökszentmiklósi, kunszent­mártoni- és a tiszaszentimrei hántolóknak kellő mennyisé­gű rizst. Meg kell gyorsítani a szállítást, hogy segítsék a malomipari dolgozókat éves tervük teljesítésében. — A. J. — Vízügyiek dicsérete Nagy szavak nélkül, de szorgalmasan, következete­sen, önzetlenül. Ez jellemzi a Szolnoki Vízügyi Igaz­gatóság patronázsmunká- ját. Eltekintve a gépi, mér­nöki és öntözési szaksegít­ségtől, amiben egész éven át folyamatosan részesül­nek megyénk termelőszö­vetkezetei, az őszi munká­ban kitűnőre vizsgáztak segítőkészségből. Kukori­catörésben több mint ezer munkanapot dolgoztak a termelőszövetkezetekben. Tegnap százötven vízügyi munkás serénykedett a Szolnok megyei cukorrépa földeken. Tiszaörvényen, Kunhegyesen a tiszaroffi szakaszmérnökség dolgozói munkálkodnak. Kedden egész nap száz- nyolcvan mérnök, műszaki dolgozó, vízügyi szakmun­kás áztatta magát a szövet­kezeti gazdákkal együtt. Mezőhéken Vasadi János igazgató, Hajdú Lajos párttitkár, Nagy Illés fő­mérnök, Karcagi Gábor főmérnök, Polgár László főmérnök s még nyolcva- nan fejelték, tisztították a cukorrépát. Tiszaföldváron még égtek a villanyok, mi­kor reggel átrobogott a fa­lun a vízügyiek csoportja Késő este a korom sötét­ben alig találták meg a cu­korrépa földön kabátjai­kat, elemózsiás táskáikat. Senki nem kényszeríti er­re őket. Belső kényszerből teszik. Tudják, s átérzik mit jelent a rendkívüli időjárásban a szövetkezeti gazdáknak nyújtott segít­ség. A törökszentmiklósiak a cukorrépa betakarításáért A jóbornak sem árt a cégér A tejhordó legény fakezfflijlt a Many átvétele

Next

/
Thumbnails
Contents