Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-10 / 265. szám

4 SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 1960. november 10 A nőtanács életéből Megkezdődött az őszi fásí- ási Idény. Szolnok megye huszonkét állandó és több vándorcsemetekertjében — mintegy 12 millió csemete vár kiemelésre. Elsőnek a tiszafü­redi erdészethez tartozó Ti- szaörvény határában elterülő esemetekertben láttak hoz­zá a facsemeték kiemelésé­hez. Ezen az őszön legalább 900 holdat erdősít a Szolnoki Állami Gazdaság. Főleg töl- vves, Juhar és szilfa kerül el­ültetésre s körülbelül kétszáz holdon nvárfát telepítenek. A tormagyobb erdősítést Öcsöd. ,T5 crV^r^riv. mimmiimmiiimmiimmiimimmmiiiiii# Közlekedési ankétok megyeszerte Szülők ajánlották a közle­kedésrendészet dolgozóinak, hogy az ifjúság részére is szervezzenek közlekedési an- kétokat Szerencsés véletlen­ként már aznap megkaptuk értesítésüket: ebben a hónap­ban hét közlekedési ankétet tartanak, közülük kettőt kife- lezetten iskolások, egyet pe­dagógusok számára. Az anké­tok rendjét az alábbiakban közöljük: 10- én, 19 órakor Mezőtúr, Ujkuria, 11- én, 12 órakor Szolnok, Újvárosi Általános Iskola, 15- én, 19 órakor Tiszakürt, művelődési ház, 16- án. 19 órakor Kunhe­gyes, Félix-major, 20-án, 8 órakor Jászberény, Déryné Művelődési Ház, 24-én. 19 órakor Kunszent- mírton Veker. 27-én. 8 órakor Szolnok, — Ady Endre Művelődési Ház. A SZOLNOKI TISZA BÚTORGYÁR faipari technikust, vagy faipari szakiskolát végzett dolgozókat műszaki beosztásba felvesz. Asztalo­sokat és faipari gépmunká- okat azonnali belépés mel­lett alkalmazunk. határában végzik. A jövő hé­ten már megkezdik a faülte­tést. A Szolnok megyei Erdő- gazdaság 500 holdon kész van a talajelőkészítéssel. A fásí­tásra kerülő területen mély­szántást, helyenként talajfor­dítást végeztek. Az idei őszi fásítás érdekessége, hogy a tervek szerint először kerül sor a vasútak fásítására. Fá­sítják a Szolnok—Szajol kö­zötti vasútvonal mentét. — Ugyancsak először exportál­juk a jászkiséri és más cse­re etekertekben nevelt ezüst­fát Szeptember elején Török- szentmiklósról sivító sziréná­val robogott el egy mentőau­tó Szolnok felé. Az eszméle­tét vesztett Jelen Pált szál­lították benne, ki a kórház­hoz már halva érkezett... Két ember volt elővigyázat­lan; egyikük a temetőbe ke­rült. másikuk nemsokára a börtönbe jut majd .,. Az ügyet a szolnoki járás- bíróság közlekedési tanácsa tárgyalta. A bíróság megálla­pította, hogy Fekete József a tiszatenyői November 7. Tsz tehergépkocsiját vezetve sza­bálytalanul: kis ívben kezdett lekanyarodni a főútvonalról. Az autó irányjelzője műkö­dött ugyan, de bal hátsó vil- logója sötét maradt. Jelen Pál kellő elővigyázat nélkül akart előzni, de szerencsétle­nül a teherautó sárvédőjé­nek ütközött. Bodnár Zsigmond népi ül­nök — az 51. AKÖV szere­lője — kérdéseire adott vá­laszok, a szakértői vélemény azt bizonyította, hogy Fekete gépkocsijának fékjei szennye­sek, elzsirosodottak voltak így azok nem működhettek megfelelően. Megállapította továbbá a tanács, hogy több figyelemmel Jelen Pál is meg­előzhette volna a balesetet Mind ez a tény, mind Fe­kete József félévtizedes ma­Az újszentgyörgyi nőtanács asszonyai — negyvennégyen — a Búzakalász Tsz-ben se­gítik az őszi betakarítási munkát. Huszonnyolc hold szőlőt szüreteltek le, részt vettek a kukoricatörésben és a rizsaratásban is. • Jól sikerült szülői értekez­letek voltak az elmúlt napok­ban a megyében. A szülők az iskolareform téziseit vitatták meg. örményesen hatvan­négy, a fegyverneki II. sz. iskolában ötven, Rákócziúj- faluban százhúsz, Jászapátin a központi iskolában kétszáz­nyolcvan szülő vett részt a vitán. kulátlan gépkocsivezetői múltja enyhítő körülmény­ként szolgált A bíróság az enyhítésért fellebbező terhel­tet egy évi végrehajtható bör­tönbüntetésre ítélte. A járási ügyész az ítéletet tudomásul vette. A tiszafüredi községi nőta­nács ankétot rendezett az al- végi iskolában, ahol több mint százhúsz cigányszülő vett részt. Az ankéton az is­kolareformot ismertették a szülőkkel. • Törökszentmiklóson a nőta­nács rendezésében klubdélutá­nokat tartottak. Az első ösz- szejövetelen több mint hatva­non vettek részt — és a he­lyes táplálkozásról hallottak. • Tiszakürtön az állami fiú­otthonban a nőtanács javas­latára megalakul a társadal­mi tanács, amely a szülői munkaközösségi feladatokat fogja ellátni. • Fegyverneken c nőtanács rendezésében a télen külön­böző szakköröket indítanak, többek között a csipkeverés, szabás-varrás, népi hímzés művészetét tanulják az asz- szonyok. — A SZIGLIGETI Színház mai műsora (10-én) este 7 órakor „AZ ALKALMI FÉRJ”. A Nap kél: 6.41 h-kor, nyugszik: 16.15 h-kor. A Hold kél: 22.07 h-kor, nyugszik: 12.07 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: párás, több helyen ködös idő, né­hány helyen ködszitálással. Mérsékelt déli szél. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet 6—10 fok között. — T1SZABŐN a Petőfi Tsz- ben saját erőből még az idén 50 férőhelyes téliesített szer­fás növendékmarhaistálló épül. Az új létesítményhez a közös gazdaság tagjai csak 20 ezer forint állami hitelt kér­tek. — TÖSZEGEN a 3-as szá­mú vegyesboltot szakosítot­ták. A régi helyiségben már árusítják a ruházati cikkeket. A község külterületén meg­nyíló élelmiszeregység ez év végén kezdi meg működését. — ILONA ES MÄR1A ne­vű gyermekeit rendszertele­nül járatta iskolába Kocsis György kőtelki lakos. A fe­lelőtlen szülőt a járási tanács szabálysértési előadója 200 fo­rintra bírságolta — MÚZEUM, KÉPTÁR, turistaszálló kapott helyet a történelmi nevezetességű Sik­lósi várban. A negyedik éve restaurálás alatt álló hatal­mas épületnek eddig — több­millió forintos befektetéssel — az első emelete készült el. A még romos második eme­let újjáépítése az ötéves terv folyamán nyer befejezést. — RÉSZLEGES tanácsvá­lasztást tartanak Szolnokon I december 4-én. Az ezzel kap- j solatos jelölőgyfilések a 32- es számú választókerületben november 10-én este 6 órakor ‘ a Kassai úti iskolában, a 105. számú választókerületben pe­dig ugyancsak a fenti időben a Megyei Építőipari Vállalat 5-ös számú üzemegységének kultúrtermében lesznek. — TÖBB MINT EZREN hallgatták meg októberben a filmbarátok köre előadásait, de a további program iránt is nagy az érdeklődés. A no­vemberi tagbélyeget ma dél­után fél 5-től 6 óráig, vala­mint pénteken délután 4 órá­tól lehet megváltani a Ság- vári Endre Művelődési Ház pénztáránál. — LIGETEKET, FASORO­KAT, új üdülőket létesítenek a Galyatetőtől Fallos kútig terjedő területen. A dolgozók pihenését fénycsővilágítás, korszerű autóbuszmegállók, valamint elektromos kutak teszik kellemessé a jövőben — KÉTNAPOS autóbusz­kiránduláson vett részt a Kenderesi Gépészképző Isko­la százhúsz növendéke. A diá­kok Eger nevezetességeit és az Aggteleki Cseppkőbarlan­got tekintették meg. Tanácstagi beszámolók Szolnokon Oláh Béláné (104. sz. vá­lasztókerület) ma délután 4 órakor tartja tanácstagi be­számolóját a MÁV Fűtőház ebédlőtermében. Gál János (115. sz. válasz­tókerület) jövő hétfőn a Szol­noki Gépállomás ebédlőjében tart tanácstagi beszámolót. ÉRTESÍTÉS Felhívjuk az utazóközönség figyelmét arra. hogy Jászbe­rényből — Jászfényszarun ét Hatvanba, valamint Jászfelső- szentgyörgy — Szentlőrinckáta — Jászfényszaru — Hatvan vi­szonylatban autóbusz közleke­dik rendszeres Járatokban. Me­netrendre vonatkozó felvilágo­sítást a MAVAUT szolgálati he­lyek adnak. 54. sz. Autóközlekedési V. ______________Jászberény________ A Kőolajipar Tröszt Alföl- | dl Kőolajfúrási Üzeme tit­kos ügykezelésben Jártas gyors- és gépfrőnőt keres. Jelentkezés az Al­földi Kőolaj fúrási Üzem Személyzeti Osztályán. A hónap legjobb képe A Jászkun Fotoklub „A hónap legjobb képe” októberi pá­lyázatának első helyezettje Száraz József lett a fekete­fehér kategóriában. Művének címe: „Szurkolók.” Halálos közlekedési baleset Törökszentmiklóson November 9 Csütörtök ínörís Antanas Venclova: A dzÜlÜCSMfv W? (Folytatás.) dvardas szinte várt erre a kérdésre. — Hát azt gondolod, az új, ifjú rend legelső győ­zelme máris elegendő ahhoz, hogy mindenki egy csa­pásra megváltozzék? A forradalom hulláma a hősökkel és az idealistákkal együtt zavaros üledéket is a felszínre vet, ez kétségtelen. De vajon fel tudja tartóztatni ez a hullámot, mely éltető nedvességet hoz az eső híján szik­kadó földekre? Az üledék lerakódik és eltűnik, a mi éltető nedűnk azonban táplálni fogja a növényeket, s azok a nap felé emelik fejüket. •— Látod, ha veled vagyok, erősebbnek, jobbnak, sőt még okosabbnak is érzem magam... — mondta Eliana. De amikor egyedül maradok, már nem bízom magamban. Ki vagyok én? Egy ember, aki szeret áb­rándozni, de nem tud semmit tenni. Pedig mennyi munka várna rám... — Ne beszélj ilyeneket Eliana! — Edvardas ismét megszorította a lány kezét. — Először, itt az egyetem Megelőztél engem, s nemcsak entern... Másodszor: itt vannak a fivéreid, hiszen növérült és anyjuk vagy egyszemélyben. Ez pedig már sok is. — Gyenge mentség... — De voltaképpen mit kell mentegetned? És ki előtt? El kell végezned az egyetemet, azután meg... Hirtelen Eliana háta mögé Tévedt. A lány nyomon követte a tekintetét, és egy mókust pillantott meg: né­hány lépésre tőlük, egy buckán ült és kíváncsian néze­lődött szúrós szemecskéjével, mintha csodálkozott volna, honnan kerültek ide ezek az ismeretlen óriások erre a tisztásra, ahol 6 oly sokszor ugrándozott egyedül. Az óriások nem mozdultak, és a mókus szimatolt valamit. Edvardas nem állta meg, hogy ki ne nyújtsa kezét fe­léje, de a kis állat visszahöjcölt, és felfelé iramodott a legközelebb eső fenyőfa vöröses törzsén. — Ugyan miért ijesztetted meg? — Eliana hangjá­ból őszinte szemrehányás csengett. A férfi odahajolt hozzá és ajkával kihajtott a lány homlokából egy enge­detlen aranyszínű fürtöt. A lány némán magához szorí­totta Edvardas fejét. A férfi lehunyta a szemét, félt, hogy elűzi ezt a Pillanatot... A lány kelt fel elsőnek, s kezét nyújtotta Edvardasnak; némán haladtak az erdő­ben, nem félve attól, hogy eltévednek. Fülledt hőség lett. A távolban mennydörgés robajlott. — Vihar a javából! — szólalt meg váratlanul Eliana, vidáman csengő hangon. — Siessünk, mert belekerülünk a viharba, jegyezte meg Edvardas már megfontoltabban.. —* Különben, mintha ösvény volna itt. — Észrevette, hogy a moha le van taposva, és meztelen lábnyomok vezetnek a ho­mokban. — Tehát fedél is akad. t ellobbant az első villám, szinte kettéhasította az ■* eget, kurta mennydörgés követte, visszhangja tovazúgott az erdőn. Edvardas és Eliana magára kapta esőköpenyét, s futásnak eredt az ösvényen. Az ösvény hamarosan kiszélesedett, keréknyomok tűntek fel, aztán egy rét néhány szénaboglyával. A bog­lyák mögött fészer deszkafedele látszott, s Edvardas és Eliana toronyiránt odarohant. Az ajtó nyitva volt, és máris fedél alá jutottak. Mindketten vacogtak, Eliana köpenyéről patakokban ömlött a víz, Edvardas szintén bőrig ázott. — Cifra história! — nevetett, miközben lerázta ma­gáról a vizet. — Estig elülhetünk ebben a fészerben. Csak már ehetnékem van... — En meg szeretnék megszáradni egy kicsit. Az eső éppoly hirtelen állt el, mint kezdődött, A villámok már valahol a Nyemanon túl cikáztak. Edvar­das kinyitotta az ajtót. Még csepegett, hűvösség áradt be, körös-körül csillogtak a tisztára mosott fűszálak, levelek. A tehén előre nyújtotta pofáját és bőgött. — Ahol tehén van, ott gazdasszony is akad. Men­jünk — javasolta Edvardas. Kézenfogva, mezítláb lép­kedtek, lábuk csúszott az agyagos ösvényen. A fenyők közül kikandikált az égbolt, felvillant előttük a vörös lóherével borított erdészéi. — Lám, itt a mesebeli kunyhó is — örvendezett Eliana, amikor egy friss zsúptetős, zöld zsalus, vadonat­új faházikót pillantott meg. — Ha hinni lehet a mesék­nek, a jóságos Laume-tündér lakik benne. A kertajtónál, az ablakok alatt az esőverte virágok emelgették fejecskéjüket, távolabb, a ház mögött, szilajul, buján zöldellt a fiatal almáskert. Sehol egy lélek... Edvardas felment zz üvegezett verandára, és abban a pillanatban egy középkorú nő jelent meg a ház küszöbén. — Istenem, kedveskéim, hiszen maguk csuromvize­sek! Gyorsan be a házba, megszáritkozunk Tessék, lei­kecskéim ... A férje is bőrig ázott. Hisz látom én! Edvardas hamiskásan sandított Elianára — vajon kfjavítja-e a lány a háziasszony tévedését? A két nő nyomában belépett az újonnan berendezett, világos szo­bába ; kis asztal, városi faágy, pamlag állt itt, a fal felét tükör foglalta el. A napfénylen ragyogó .Imafák, meg a kék ég szegélye nézett vissza belőle. Mindjárt otthono­san érezték magukat és Eliana elragadtatással jegyezte meg: — Milyen barátságos itt maguknál! — Ez a lányom szobája — magyarázta az asszony. — Tanítónő Kaunasban. Amikor megjön... — A lánya Kaunasban van? — felelt kérdéssel Ed­vardas, aki a falon lógó fényképeket nézegette. — Most úttörőtáborban van. Nemrég nevezték ki ide erdésznek a férjemet. Nem tud meglenni munka nélkül; egy hónapja költöztünk ide, és láthatják, máris... Nekem meg a lányomnak nagyon megtetszett ez a hely. Szép, ugye? — Csodálatos! — felelt Eliana. — Az erdő... azt hiszem, átmentünk rajta, egyik végétől a másikig. Hisz mi is Kannásból jöttünk, hajón... — Ö, jókora út lehetett. A hajóállomás hét kilomé­terre van innen. Legelőször azonban öltözzenek át. — Az asszony Elianához fordult: — Éppen jó lesz a lá­nyom pongyolája, leikecském, de magának, fiatalember, nem tudom, mit adhatnék! — Semmiség, megszáradok Így is. — Várjon csak... Talán kikeresem a férjem mun­kanadrágját. A bő nadrágban Edvardas esetlen kamaszhoz hason­lított: Eliana mosolyogva végignézett rajta, aztán a nya­kába ugrott és megcsókolta. Miután átöltöztek, még sokáig nevetve nézegették egymást, míg fel nem fedezték a gramofont a sarokban. Edvardas nyomban kikeresett egy keringőt. Ez volt a legboldogabb tánc életükben! A fiatalember a tükörben is látta Elianát: a lány a piros házi pongyolában és a minduntalan lecsúszó papucsban még szebb, még ked­vesebb volt, mint máskor. Edvardas mezítláb táncolt. — Milyen jól táncolsz — dicsérte Eliana r~, eddig valahogy észre sem vettem ... — Sok mindent nem vettél észre eddig... A viharig. — Edvardas egy pillanatra elkomolyodott. •— Ma volt az első próbánk: ég szakadás-földindulás sem választ el bennünket... — ... és a jóságos Laume-tündér befogadott — fe­jezte be Eliana, Edvardas stílusában. Kinyílt az ajtó. A „jóságos Laume” fonott kosárká­ban kenyeret, finom házivajat, falusi köményes sajtot, gyengén sózott uborkát hozott, meg egy kis agyagköcsög mézet. Fordult egyet, és most csillogó kávéskannával tért vissza. — Egyenek, kedveskéim, amit isten adott... *— Mit is felelhetnénk ilyen vendégszerető kíná­lásra? — szólalt meg Edvardas. — Jobb, ha egyszerűen bevallom: olyan éhes vagyok, mint a farkas — és el­mosolyodott, szokott nyílt, nyájas és becsületes moso­lyával. — A feleségem persze ugyanolyan éhes. liana olyan pillantást vetett rá, hogy nemigen lehetett megállapítani, neheztel-e vagy hálás neki ezért a kegyes hazugságért. — Bizony, a férjem nem szenved étvágytalanságban jegyezte meg hangosan, és úgy vélte, hogy teljes jog­gal állíthatja ezt. — Hát persze! — a háziasszony szemében anyai boldogság csillant. — Mekkora utat tettek meg, és milyen hosszú út áll még előttük... Odakint távoli mennydörgés zúgott: nyájas volt, s már egyáltalán nem félelmetes. — Vége —• Tlzenkétm'llió facsemetét neveltek ebben az éviién Szolnok menyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents