Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

4 ÜÍ.OI.NOIÍ Mb(jVI£| NtüPLAf i960, november 1. Türelem... Türelem... Türelem... Mennyivel kellemesebben élhetnénk — tűnődünk el sokszor — ha az emberek egymással szemben, figyelmesek, udvaria­sak volnának. Nem bosszankodnánk a nyitvahagyott ajtó, a vonaton duplahe­lyet elfoglaló utas, vagy a jelenlétünkben durván szitkozódó kolléga miatt. Mennyi kellemetlen perctől óvhatnánk meg egy­mást, ha nemcsak a magunk kényelmével, jó érzésével törődnénk. Ha eszünkbe jutna, hogy más is siethet, ideges és fá­radt lehet, s hogy milyen jól esik a fájó* lábú, idős asszonynak, ha az autóbuszon átadjuk neki helyünket. Apróságoknak látszanak ezek a dol­gok. De az udvariasság nem puszta for­maság. Mélységes belső tartalma is van. Általa tudatjuk embertársainkkal, hogy becsüljük őket, legalább annyira, mini —> saját magunkat... Mindezek előrebocsátása után nézzünk szét Szolnokon egy hétfő reggel, ki, hogyan gyakorolja, vagy lépi át a társadalmi együttélésnek eze­ket az aranyszabályait. Elsőnek a Beloiannisz úti tejboltba megyünk, reggel 7 órakor, a csúcsforgalom ide­jén. Hosszú sorban állnak itt a várakozók, s mi sietünk ugyan, de azért tudjuk a rendet, s nem tolakszunk előre. — Sajnos, nem mindenki cselekszik így — mondja az egyik elárusító. Hamar An- talné. — Bejönnek a másik ajtón és követelőznek, hogy soronkívül szolgálják ki őket. •— Nők, vagy férfiak az il­letők? — Szomorú, de többnyire férfiak — hangzik a meglepő válasz. Hogy miért meglepő? Mert mi azt hallottuk, hogy inkább a nők bontják meg a rendet a férfiak udvarias­ságára számítva. Hát ez valóban bosszantó! Hogy egy csinos lány már az utcára se mehessen. Ej, ej, ez a mai fiatalság!.» A mai fiatalság! Éppen a leánygimnáziumnál járunk. Keressünk egy pedagógust, s kérdezzük meg, hogyan vi­selkednek a mai fiatalok. — Mi igyekszünk figyel­mességre, az idősebbek iránti tiszteletre, egymás megbe­csülésére nevelni őket — vá­laszolja Fodor Csongor ta­nár. — Különösen az osztály- főnöki órákon beszélgetünk sokat udvariasságról a tanu­lókkal. Ezeknek a beszélgeté­seknek is köszönhető talán az óriási különbség, ami az első és negyedikesek viselke­dése között van. Az évek so­rán lassan lekopik róluk a félszegség, a sértődékenység és a lányoknál szokásos, vállrángató durcáskodás. Az azonban előfordul, még a nagyobbaknál is, hogy ha fiúval vannak, „elfelejtenek” köszönni. Ilyenkor ott az ut­cán, finoman figyelmeztetjük őket Ilyenek vagyunk. Vannak közöttünk még, akik néha megfeledkeznek az udvarias­ságról, a társadalmi együtt­élés e fontos szabályáról. Szebb lesz az életünk, ha minden körülmények között, egyéni sérelmeinket félre­téve, önzetlenek, figyelmesek és szeretetteljesek leszünk, kivétel nélkül valamennyi embertársunkkal szemben. Kemény Erzsébet Természet: kincsünk A tiszakürti arborétum, melynek peremén a fiúnevelő intézet áll, közepén a községi sportpálya terül el. A tizen­öt holdas erdőségben megta­lálható a ritka tiszafa és szá­mos értékes fenyőféle. Ked­velt tartózkodási helye ez a kürtieknek. Sajnos, az ellen- forradalom idején a nekibá­torodott fosztogatók jelentős kárt tettek benne: sok érté­kes fát kivágtak. A Hazafias Népfront Bi­zottság tagjai, a község veze­tői arra törekednek, hogy a további pusztítástól meg­mentsék a Tiszazug e gyönyö­rű részletét. Munkájukból részt vállaltak a fiúnevelő in­tézet lakói is: önként „jár- őröznek” az erdő körül. E ke­rülőzésnél még hatásosabb lenne az arborétum bekeríté­se. A mintegy két kilométeres kerítés 500 ezer forintba ke­rülne, utak építése, padok el­helyezése további 200 ezer­be. Ebből az összegből társa­dalmi erővel jelentős summa lenne megtakarítható. Tisza- kürtön rövidesen eldöntik, hogyan teremtsék meg a szük­séges anyagiakat, mi módon tegyék szebbé, értékesebbé a szemet gyönyörködtető, üdítő, pihentető erdőséget. Mesét mondok zöld-disznóról ff A tejboltból kilépve néz­zünk be egy pillanatra az Állami Áruházba. Itt nincs sorbanállás. mégsem mindég elégedettek a vásárlókkal az elárusítók.-- Türelem, türelem, türe­lem — mondja Bede Sándor- né. — Ez az, ami a legtöbb emberből hiányzik. Csakugyan így van ez? — Az emberek türelmetlenek? Üljünk fel az autóbuszra, hátha itt mindenki udvarias. A fiatalok átengedik helyü­ket az idősebbeknek, az álló utasok pem lépnek egymás lábára, a kalauz nem csen­geti le idő előtt a kocsit.» Hogy ez nem mindig így van? Kérdezzük csak meg a kalauzt. — Az utasok jól tudják — mondja Deák Julianna —, hogy a hátsóajtón van a fel­szállás, sokan mégis elől szállnak fel. S azután hiába rimánkodunk, nem akarnak beljebb menni. Egyéb kifogá­sunk nincs ellenük. Bezzeg az utasoknak, an­nál több mondanivalójuk van. — Hangosak a kalauzok, sokat kiabálnak — elégedet­lenkedik a mellettem ülő Tóth Anikó. — És túlságosan sietnek a kocsi lecsengetésé- vel. Tegnap este például egy nyomorék férfi nem tudott elég gyorsan leszállni, s az ajtó majdnem becsukta az egyik karját. A figyelmetlen kalauznő egy szitkot is kül­dött utána, ahelyett, hogy hibáját belátta volna. Tanul­hatna udvarias kollégáitól, akik az időseket le is segítik a lépcsőn. Az autóbuszról leszállva, szegődjünk annak a két csi­nos fiatal lánynak a nyomá­ba, akik élénk csevegésbe merülve, sétálnak előttünk. Vajon miről beszélgetnek? — Rettenetesen tolakodó- ak a férfiak — állapítja meg a hosszúhajú. — Tegnap tán­colni voltunk és alig tudtam megszabadulni az egyik tán­cosomtól. Mindenáron haza akart kísérni. Amikor nem engedtem, megsértődött. — Mi meg a Tiszavirágban voltunk — panaszkodik az alacsonyabbik. — Már fel sem mertem nézni, úgy bá­multak rám a szomszéd asz­talnál ülő férfiak. Az utcára is utánam jöttek — fejezi be méltatlankodva. Ez a Galambos József ólján ember, hogy a jég há­tán is megélne, ha ott — hi­székeny emberekre bukkan­hatna. Nem begyúlós legény. Amikor 1958-ban fegyelmi úton eltávolították a rendőr­ségről, nemhogy megszep­pent sorsa további alakulá­sán, de még mesemondásra is kedve szottyant. Többnyi­re a disznóról mondott me­sét; nem a mesebeli zöld­disznóról ugyan, hanem ar­ról, melyre ő szerződést kö­tött az Állatforgalmi Válla­lattal. A Galambos-féle ser­tések csupán annyiban va­lónak rokonai a mesebeliek­nek, hogy sem ezek, sem azok nem létezlek soha. A Galambos-fiú ennek ellenére jászfényszarui gazdától Kiss Antaltól, Rimóczi Im­rétől, Rózsa Józseftől kért és kapott kölcsön összesen 2 ezer 400 forintot „sertései” takarmányozására. Mivel kényszerű leszerelé­se óta semmi, de semmi munkát nem vállalat, olykor kisebb fogásokkal is beérte. A rákoskeresztúri Molnár Máriától annak édesanyja részére csalt ki 200 forintot, a gödöllői Garai Istvánnétól férje számára háromszázat. A címzettek ezekből az ösz- szegekből nem láttak egy vasat serp. A jászberényi Molnár Máriának házasságot ígért a szélhámos. Meny­asszonyát mégsem jegygyű­rűvel, hanem azzal „örven­deztette” meg, hogy a javí­tásból elhozott óráját meg­tartotta. Rémhírterjesztés, rágalmazás Hősünk gyakran járt kék nadrágban, boxcsizmában; olyanban, aminőt a rendőrök viseltek. Mikor Jászfelső- szentgyörgyön Farkas Zol­tánt meglátogatta, akkor is eféle öltözékben eleganciá- zott. Ez alkalommal mint Kovács rendőr alhadnagy mutatkozott be s rendkívül közlékenynek bizonyult. — Kvaterkázás közben elmon­dotta, hogy Jászberény vidé­kén rablóbanda garázdálko­dik; s ő annak lefülelésére hivatott. (Berény környékén pontosan annyi haramia ta­nyázott, mint sertés a Ga­Seilő kötényben ? Detroithan mindenki is­merte a híres svéd szobrász, Karl Miles meztelen indián nőt ábrázoló szobrát, amelyet a város egyik forgalmas he­lyen állítottak fel. Nem is volt vele semmi ba mindad­dig, amíg az egyik városi ta­nácsos rá nem jött, hogy a szobor „roppant erkölcstelen'’ és ezért bronzb ” kötényt ké­szíttetett a ruhátlan indián nőalaknak. Most egész Det­roit amiatt aggódik, hogy az erényes városatya készíttet-e majd kötényt egy másik szo­borra is, amely delfinen lo­vagoló sellőt ábrázol. (A „Volksstimme"-bői) lambos óljában). Valami el­lenséges repülőgépről is fe­csegett, mely — különös ám olykor a véletlen játéka! — a jász főváros légiterében kering; de Ő majd ellátja a pilóta baját... (A repülőgép ugyanabból a hangárból va­ló volt, amelyben használa­ton kívül az Ezeregyéjszaka repülő szőnyegét tartották.) A bizodalom legteljesebb megnyerése okából azt is megsúgta Farkasnak, hogy a takarékban már 25 ezer fo- rintott gyűjtött össze. A pénz persze a jó munkáért kapott jutalmakból sokasodott így fel, — füllentette hozzá Me­semondás után Farkas Zol­tánt megpumpolta száz fo­rintra. Váratlan fordulat... Kétesztendei zsiványkodás után végül is rajtavesztett Kovács alhadnagy, alias: Ga­lambos József. Viselt dol­gaiért a megyei bíróság von­ta felelősségre. A most el­mondottakat sorra megerősí­tették a tanúk, de Galambos redületlenül bírta szuflával a tagadást. Az igazságos Iustitia a tárgyalás során vá­ratlan fordulattal lepte meg a hallgatóságot... Tisztes, dolgos öregasszony a jászberényi özvegy Papp Kálmánná. Nála azzal okve- tetlenkedett az ismét rendőr­ként vendégszereplő Galam­bos, hogy az asszony ellen feljelentés érkezett fekete disznóvágás miatt (Ez, ha lett volna, speciális feljelen­tés lett volna. Mindenki ak­kor szúrja meg a hízóját amikor kedve tartja.) Az ál­nyomozó a többször bevált sertéa-lemez lejátszásával s némi ijesztgetéssel próbált 800 forintot kicsalni Pappné- tóL ö azonban rendjén tud­ta szénáját s egy huncut krajcárt sem adott. Ilyen ku­darc még nem érte szélhá- mosi praxisában Galambost, ki hetykén odadobta: — Nó, így is jó! Majd a bí­róságon találkozunk... Mit tesz a sors...? Talál­koztak. Mint sejthető, a megyei bíróságot nem mosolyra, ha­nem kemény ítélet meghoza­talára indították a mesélő­kedvű Galambos József ka­landjai. A fellebbező Galambost a bíróság 6 rendbeli csalás, magánlaksértés, rémhírter­jesztés, rágalmazás, becsület- sértés, sikkasztás és garázda­ság bűntette miatt 2 év 8 hó­napi börtönre, valamint egyes jogainak gyakorlásától 5 év­re való eltiltásra ítélte. Köte­lezte továbbá az okozott kár megtérítésére is. b. z. — A SZIGLIGETI Színház mai (novemer 1-én) műsora délután 3 érakor a „HAMLET” Ifjúsági előadás. KÖZLEKEDÉSI KRÓNIKA Nem hangsúlyozhatjuk eléggé s elégszer: a közleke­dési baleset nem mennyei csapás, hanem gondatlanság, figyelmetlenség, fegyelmezet­lenség okszerű következmé­nye. Az elmúlt héten ismét többek neve került a rendőr- járőrök noteszének lapjaira; olyan személyeké, kik sem­mibe vették a közlekedési szabályokat. Hétfőn délután Karcagon kerékpározott Székely István hatvanhat éves nyugdíjas. A 4. számú főútvonalra figyel­metlenül hajtott fel, össze­ütközött egy motorkerékpár­ral. Az idős férfit nyolc na­pon túl gyógyuló sérülések­kel szállították kórházba. Kedden délután hasonló, de súlyosabb kimenetelű bal eset történt a hatvanhét éves szolnoki Cy. Nánási János­sal. A József Attila és Tóth Ferenc utca torkolatánál megállás nélkül kerékpáro­zott a főútvonalra; egy te- ihergépkocsi elütötte. Gy. Ná­nási János húsz napon túl gyógyuló sérülésekkel került kórházba. Szerdán reggel Fegyvernek külterületén az útmenti árokban hajtotta tehenét Lőrinczi Jánosné. A jószág megijedt az úton szembe jö­vő személyautótól, elébe sza­ladt. A gyorsan fékező veze­tő gépkocsijával az árokba fordult. Az autón ezer forin­tos kár keletkezett. Csütörtökön este a jász- ladányi Kalmár Menyhért robogott motorkerékpárjával Jászalsószentgyörgyön a já­rókelők közé. Többen köny- nyebben megsérültek, míg Ádám Józsefet komolyabb se­besüléssel kellett kórházba szállítani. A huszonhat éves jász­berényi Benke Ernőt azon kapta a rendőr járőr, hogy ittas állapotban vezeti teher­gépkocsiját. Székely István, Gy. Kúnási István. Lőrinczi Jánosné. Kalmár Menyhért és Benke Ernő ellen eljárás indult. A Nap kel: 6.27 h-kor, nyugszik: 16.28 h-kor. A Hold kél: 15.48 h-kor, nyugszik: 3.49 h-kor. — JÁSZBOLDOGHÁZÁN az Aranykalász Tsz-ben 100 férőhelyes növendékmarha- istállót, 60 férőhelyes sertés- fiaztatót, 250 férőhelyes sül­dőszállást és 500 férőhelyes hizlaldát építettek ebben az évben. Az építkezéshez a kö­zös gazdaság saját erőből 464 ezer forint értéket adott — KÉTSZAZTIZ mázsa baromfit hoz forgalomba Szolnok város területén a negyedik negyedévben a földművesszövetkezet. A szár­nyasokat a szolnoki baromfi­piacon, az élőbaromfiboltban és a papírgyári kispiacon árusítják majd. — TISZAFÖLDVÁRON az Aranykalász, Rákóczifalván a Béke Tszt patronálja a hely­beli ifjúsági vöröskeresztes csoport. Látogatásaik alkal­mával felvilágosításaikkal se­gítik a közös gazdaság tagjait az egészségüket és életüket veszélyeztető ártalmak elleni küzdelemben. — ORSZÁGOS állat- és ki­rakodó vásár lesz Mezőtúron és Kunhegyesen november 6-án. A vásárra vészmentes helyről, szabályszerű járlat- levéllel mindenféle állat fel­hajtható. — ÖT KILOMÉTER színes bársonyt használnak fM 130 ezer pár hímzett női papucs készítéséhez ebben az évben Szegeden. A jövőben új cik­ket, fiúpapucsot it készítenek a helyi szövetkezetben. — RAJTAKAPTÁK a rá- kócziújfalusi Markót Istvánt, amint a tsz tulajdonából 80 kg kukorica elemelésén fá­radozott. A járási tanács sza­bálysértési előadója 250 fo­rintra bírságolta. — ŰJSZÁSZON a nők jo­gairól, a csecsemő- és gyer­mekbetegségek megelőzéséről, valamint a kommunista er­kölcsről tartanak ismeretter­jesztő előadásokat november első felében. — JÁSZSZÉNT ANDRÁ­SON új úszómedence, gyer­meklubickoló és thermálme- dence épül a jövő évben. Az építési terveket Oláh Ferenc mérnök társadalmi munká­ban készítette el. Az így meg­takarított összeg 40 ezer fo­rint. — TAKARÉKOSSÁGI an­kétot tart a Hazafias Nép­front Szolnok megyei Bizott­sága és az OTP Szolnok me­gyei fiókja november 2-ón délelőtt 9 órai kezdettel, a megyei pártbizottság föld­szinti tanácskozótermében. — „NEVELIK” A TISZÁT. A Vízügyi Igazgatóság mun­káscsapatai dróttal font rő- zsepokrócokat készítenek, amelyeket kövekkel szoríta­nak a parthoz. Ezzel megaka­dályozzák, hogy a folyó sod­rása földdarabokat szakítson le a partszegélyről. November 1 Kedd Marianna Ápolják az iskolai hagyományokat A KISZ szervezetek rendezik az Iskolai ünnepségeket A KISZ elhatározta, hogy az Iskolai életben kialakult szokásokat felújítják, illetve újakat honosítanak meg. Min­den évben ünnepélyes fogad­tatást rendeznek 1 az elsősök­nek, megismertetik velük az iskola életét, ugyanakkor a KISZ-szervezet tevékenysé­gét. Kisebb ajándékokat, em­léklapokat, könyvjelzőket ké­szítenek részükre, * azokat az első oktatási napon adják át. Ballagáskor a tanári kar hoz­zájárulásával a KISZ feldí­szíti az iskola épületét. A ballagók részére elkészítik a régi, hagyományos tarisznyát, s megsütik az űtravaló pogá­csát Ugyancsak ünnepélye­sen veszik, illetve adják át a fiatalabbaknak az iskola és a KISZ zászlaját Az érettségi bankettek ren­dezését az osztályok KISZ- esoportjai vállalják. Ügy ter­vezik, hogy az egyes iskolák­ban már régebben érettségi­zetteket időnként meghívják egy-egy ünr.-’-cégre, s meg­kérik őket, hogy beszéljenek életükről, munkájukról és mondják el hogy az életben milyen hasznát veszik az Is­kolában tanultaknak. (MTI) Jl/tama a nézőtéren ­baba a megőrzőben Mama, papa, s az egész fa­mília lesi az új jövevény je­lentkezésének pillanatát. Az­tán megérkezik a kislegény, hunyorog az erős fényben és cérnahangocskáján bejelenti: megjöttem. Ettől a pillanattól minden megváltozik, ő' kerül az ér­deklődés középpontjába, s jó szülői nem enyszer kényel­mükről, szórakozásukról is lemondanak a baba miatt. Bizony, sok anyuka ajká­ról szállt már el sóhaj: mi­óta megszületett a fiam, még csak a moziba sem jutok el... Mert jq annak, aki a nagy­mamára bízhatja egy-egy es­tén az apróságot, de mit te­gyen az a család, amelyik nem büszkélkedhet jóságos nagyanyával?! A MOKÉP megoldotta a szolnoki szülők problémáját. Augusztus 20-án a Tisza mo­ziban gyermekmegőrző nyílt Valóságos ki: gye- , 'kpara- dicsom. Mamák, papák, ha kedvük kerekedik egy-egy filmet megnézni-, csak felmu­tatják itt a mozijegyet, s a személyi igazolványt és gyer­mekük két órán át játsza­dozhat ebben a kedves, tisz­ta, meleg szobácskábán Erzsi­ké néni felügyelete alatt. Krombero Jórsefné. a gon­dozónő szívesen eljátszogat velük. Mesét olvas, babát öl­töztet, mert baba is van itt annyi, hogy nem győzik <* gyerekek összeszámolni. Ka- cor király piros csizmája, a kicsi mókus diója, a vár, a kis edények, a nagy kaucsuk- baba, s a sok-sok más játék auousztus óta több, mint öt­száz gyermeknek szerzett örömet. — Vannak törzsvendégeim — meséli Erzsiké néni. — Itt. ez a szöszke kislány, Iricz- falvi Katika gyakran jár hoz­zánk. Majd minden héten megfordul itt Szabó Tibiké is. Persze, ők már nagyobbak, szépen, türelmesen eljátsza­nak. De a kisebbekkel sincs baj ... Sőt, mondhatom, hogy a legifjabb „mozilátogatók” — az öthónapos Xrupincza íst- vánka, a hathónapo. Mari Jó­zsika, vagy a nyolchónapos Kocsa Andriska — is szeret­nek itt lenni.., Beesteledett. Erzsiké néni felszereli a vásznat, előkészül a vetítéshez. Daróczi Lacika, Schnetter Peti meg a többiek türelmesen ülnek az apró székeken. Elalszik a villany, s megjelenik Hamupipőke.. Bent is pereg a film. A né­zőtéren az anvukák és apu­kák nyugodtak, tudják: jó helyen van n M.ba. —■ rónaim '**ma*!^

Next

/
Thumbnails
Contents