Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-30 / 282. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, november 30. Egy Csajk ovszkij-est margójára Tizenketten ülnek az Ady Endre Művelődési Híz társal- rójában. Fiatalok-idősek, nők- f érfia k vegyesen. Néhány an csendesen beszélgetnek, újsá­got böngész egy bácsi. Amott munlcáskW'Pjű fiatalember ül, s várakrzón tekintget az ajtó felé. Gimnazista kislány lép be, kedveden üdvözli, s melléje televszik. Péntek este... A munka, a tanulás utá ide jöttek fel­üdülni. Csajkovszkijról sze­retnének hallani, a nagy orosz zeneköltőről, ismerkedni éle­tével, müveivel. Még nincs hat óra. Az elő­adó — Budai Péter pedagó­gus a hallgatók között ül. Beszélgetnek, mint régi isme­rősök. így is van, hiszen többnyire ugyanezek az em­berek ültek itt szeptemberben az Erkel-előadáson, s az ok­tóberi Beetkoven-esten is. A gyermek Csajkovszkij első zenei élményei, az ének­lő édesanya kéve jelenik mea előttünk Budai Péter szavai nyomán. Maid a felnőtt fér­fit mutatja be, aki otthagyja a hivatalnoki pályát a zene miatt, s kitüntetéssel végzi a konzervatóriumot. Az első si­ker, i egy sikerekben gazdag élet ábrázolása — ez az elő­adó mondanivalója. Lelkesen beszél a Csajkovszkij-muzsi- káról, felhívja a figyelmet bensőséges lírájára, színeire, ritmikájára. Előadása után elsötétül a terem, s filmet vetítenek Rómeó és Júlia — angol Hím. Lepereg az első tekercs, s be­jelentik: tévedés volt — a ba- lettfilmet ígértük, ime a ba­lettfilm. S megjelenik a vász­non Ulanova, a szovjet balett Júliája. — Csodálatosan szép volt — jegyzi meg a kislány, amint hazafelé indulnak. — Igazad van. Csak azt nem értem — veti közbe a fiú —, hol ismerem én meg Csaj­kovszkij muzsikáját, ha nem a róla tartott előadáson? A film nagyon szép volt, ám a zene Prokofjevé. Ebből Csaj­kovszkijt megismerni, hogy is mondjam... kissé körülmé­nyes ... Lehet, hogy ez a gondolat másokban is felmerült? — rónai — MIÉRT MOST? Körülbelül tíz napja fo­lyik a szolnoki Tisza Antal u. 1. szám alatt az építke­zés. Az emeletráépítést és födémcserét a kivitelező vál­lalat úgy valósítja meg, hogy a földszinti lakókat nem költöztették ki az építkezés idejére. A sok eső miatt va­lósággal ömlik a víz a la­kásokba. Négy család, nyolc gyer­mek és a munkásszállás hat lakója reménytelenül küz­dött tegnap éjjel a vízzel. Próbálják bútoraikat, ruha­neműjüket menteni. A kivitelező vállalat em­berei tehetetlenül nézik a reménytelen küzdelmet, ön­kéntelenül felvetődik a kér­dés, hogv miért éppen most építenek? A Községgazdálkodási Vál­lalatnál sajnálkozva mond­ják, hogy nem tudták előbb betervezni és kiadni a mun­kát, mert nem volt rá pénz­ügyi fedezet Mihelyt lehe­tőség nyílt azonnal intéz­kedtek. Az építőipari vállalat dol­gozói is együttéreznek a la­kókkal. Azt mondják, tíz nappal ezelőtt kapták meg a munkát azonnal hozzá­fogtak és megfeszített erő­vel dolgoztak. Számítottak a kedvezőtlen időjárásra is, ezért ponyvákat biztosítot­tak tető helyett. önkéntelenül is felvető­dik néhány kérdés: Az első az, hogy aki az építkezésre kiadta a rendel­kezést, a saját lakása felett is megkockáztatta volna ilyen — lényegében téleleji időpontban az építkezés kezr detét? Gondoltak-e arra, hogv ebben az évszakban egyik napról a másikra je­lentkezhet az eső, és a kö- zeliövőben a fagy, ami az esőhöz hasonlóan szintén lehetetlenné teszi a munkát. Miért nem használtak a te­tő befedésére kátránypapírt is? És befejezésül: gondol­nak-e arra, hogy az épület­ben kisemberek sokévi munkával összegyűjtött fo­rintjaiból vásárolt bútorok mennek tönkre? B. K. SZALONNASITÉS A városi tanács műszaki és közlekedési osztálya utat épített Szolnokon a sajtó utcában. Nyol­cán vannak az útépítők. Ketten S'zandaszöllösiek, hatan tiszate- oyftlek. Erőteljesen fogják a csá­kány, meg az áső nyelét. Vágják a földet, á leendő műút helyét készítik. Hogy miért álltam meg a Sajtó utca sarkán és miért kanyaritot- tam ezt az apróságot, az rögtön ki fog derülni. A munkások pon­tosan tizenkettőkor odatámasz­tották a szerszámokat az egyik fának. Ketten Összeszedtek né­hány marékravaló száraz rőzsét és tűzet gyújtottak a Járda szé­lén. Nem telt bele tíz perc, a lángnyelvek elcsendesedtek és a hatna tetején Izzó parázs csillo­gott. A nyolc útépítő nenány bics- kafogással nyársat vágott. Az egyik nyársra kenyérszelet ke­rült, a másikra Jó darab szalon­nát húztak, majd odaguggoltak a tűz köré. Először a kenyeret pi­rították, majd a szalonnát s a csöpögő zslria alá tartották a ro­pogósra pirított kenyeret. A piruló szalonna illata leng a környéken. Öreg néniké totyog a város felóL Tele éthordót hoz a kezé­ben. O is megérzi a finom illa' tot. Mosolyog. — Sült szalonna szagai — só­hajtja és tovább ballag. Közben a munkások odahú- Zódnak a fal tövébe és tempósan falatoznak. Ahogyan elhaladok mellettük, ránézek a frissen pirított ke­nyérre és a barnára sült szalon­nára. Nyelek egyet és Önkénte­lenül mondom. *- Jó étvágyat! K. K. — SZÁND ASZÖLLŐSÖN a férfi és női fodrászat az üz­lethelyiség átadásának elhú­zódása miatt csak december 15-én nyílik meg. t Üzemi híradókban olvastuk Néhány üzemünkben rend­szeresen adnak ki stencilezés­sel készült híradókat. Vajon betöltik-e ezek hivatásukat, megérik-e a rájuk fordított energiát? A „Tisza Papír" 7. számá­ban olvastam: „Dolgozóink előtt ismeretes; évi munka­verseny felajánlásunkban vállaltuk, hogy hároméves tervünket november 7-re be­fejezzük és a termelékenysé­günket 8,5 százalékkal emel­jük." „Veszélyben a munka­verseny felajánlás” — figyel­meztetett a cikk. Másutt Menyhárt Béla munkavédel­mi felügyelő tudósítja a Szol­noki Papírgyár dolgozóit a munkavédelemben elért ered­ményekről. „A múlt évhez képest 30 százalékkal csök­kent üzemünkben a balesetek száma.*, Két hónap telt el az írások megjelenése óta és a Papír­gyár dolgozói teljesítették november 7-re tett verseny- felajánlásukat. Minden jel ar­ra mutat, hogy a termelé­kenység is emelkedik... A munkavédelmi hét tapaszta­latait hasznosítva, tovább csökkent az üzemi balesetek száma. adó, ami nap mint nap tudo­mására hozza a dolgozóknak a munkaverseny eredményeit és ismerteti velük a soronle- vő feladatokat. Nálunk ez nem ilyen egyszerű. Sokat törtük fejünket, míg végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy szerkesz- szünk „egy kishíradót”, amelynek révén kapcsolatot tartunk üzemegységeinkkel. Elhatározásunkat siker ko­ronázta, s azóta dolgozóink megszokták, megszerették a havonta megjelenő „Fúrós Hiradó”-t. Ott tartunk, hogy ma már reklamálják, ha vé­letlenül nem jut valakinek. Dolgozóink nemcsak szere­tik, hanem szívesen írják is a lapot. Mint a „Híradó” szer­kesztője sok segítséget ka­pok például Bőr József mű­szaki rajzolótól, aki a fedő­lap illusztrációit készíti. — Mondhatom, a „Híradó” min­den számába ir Lesjcánics Já­nos főfúrómester. Egyik értekezleten szóba- került: a Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyár felületesen vé­gezte gépkocsink generáljaví­tását. A sofőrt, aki a „kijaví­tott” autót vezette, műszaki autót vez« lin...... hiba miatt majdnem baleset érte. Az értekezlet egyik részt­vevője cikket írt a Fúrós Hír­adóba, bírálva a fenti válla­latot. A „Fúrós Híradó" kö­zölte a bíráló írást, amit a Dunántúlon is elolvastak. — Néhány nap múlva a „Híradó szerkesztősége” levelet kapott a Dunántúli Kőolajipari Gép­gyártól, amelyben megkö­szönték a jogos bírálatot és közölték velünk, hogy Intéz' kedtek a hiba kijavítására. Végezetül ígéretet kaptunk, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló eset. A bírálat tehát hasznos és hatásos volt. E példákból is láthatjuk: sok minden, a termelés, mun­kavédelem, szórakozás, kul­túra stb. érdekli, foglalkoz­tatja az üzemek dolgozóit. — Látják, bírálatuk, fáradozá­suk hasznos. Érdemes a fent említettek példáját követni, máshol is kiadni ilyen üzemi híradókat, hiszen előállítási költségük minimális: csak a papír kerül néhány fillérbe, az meg az irodaköltségekből fedezhető. A szerkesztést szí­vesen társadalmi munkában is elvégzik. A. J.---------------A Nap kél: 7.09 November h-kor, nyugszik: 30 1^'57 k-kor. A Hold kél: 14.50 Andri« h-kor, nyugszik: Btiafas 3.53 h-kor. Időjárásielentés Várható időjárás: Keve­sebb felhő, néhány helyen még futóeső. Élénk, a Dunán­túlon helyenként erős szél. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet 6—10 fok között. — SZÁSZBEREKÉN 1955 óta több mint 5 millió forin­tot fordítottak kommunális, kulturális és egészségügyi lé­tesítményekre. — KÉTPÖN befejezéshez közeledik a tüzoltószertár 130 ezer forintba kerülő építése. — TISZASZÖLLÖSÖN de­cember 2-án kezdődik az egészségügyi állomások veze­tőinek és a beosztottaknak kiképzése. A hetenként is­métlődő előadásokat Hajdú Piroska körzeti ápolónő tartja. — TIZENKÉTEZERÖTSZAZ élőnyulat fognak be vadász- társaságaink ebben az idény­ben. Az ellenállóképessége és súlya miatt kedvelt nyíl­takat külföldre szállítják. — TÖRÖKSZENTM1KLÖ- SON december 4-én este 8 órakor divatbemutató lesz az fmsz vendéglőben. Az esten fellép: Ákos Ste,i, Bércet Ti­bor és Túrán László. — ÉRDEKES SZÁMADA­TOK: 1938-ban országunkban az OTI 35 ezer 318 biztosítot­tat tartott nyilván s ebből csak 687 volt mezőgazdasági dolgozó; 1959-ben a biztosí­tottak száma 207 ezerre emel­kedett s ebból 26 ezer 413-an dolgoztak a mezőgazdaság­ban. — Doktor úr, a felső két sort rosszul látom, az alsót nagyszerűen. — TANÁCSTAGI BESZÁ­MOLÓJÁT dr. Bene Zoltán, a 86-os számú városi válasz­tókerület tanácstagja, ma este 6 órakor tartja Szolnokon a VIII. kerületi orvosi rendelő­ben, — GYERMEKÉT nem já­ratta rendszeresen iskolába Piroska Béla túrkevei lakos. A kötelességét elmulasztó szülőt a városi tanács sza­bálysértési előadója 100 fo­rintra bírságolta. — A HOMOKTALAJOK JA VITAS AVAL kísérletezik az Agrártudományi Egyetem Agrokémiai Tanszéke. A kí­sérletek során megállapítot­ták, hogy a Telkibányán ta­lálható káliumtartalmú tra- chit-őrlemény alkalmazásá­val jelentősen növelni lehet a terméshozamot — TÁRSADALMI MUN­KÁBAN készíti el az ötéves terv keretében Tiszaföldvá- ron létesítendő fürdő építési tervét Bálint Ar.urás, a me­gyei tanács tervosztályának főmérnöke. — JÁSZBERÉNYBEN a Fémnyomó és Lemezárú gyár­ban ez év elején a KST tagok száma csak 60 volt. Október végére a tagok száma elérte a háromszázat A takarékos- sági hónap alatt még 500 új KST tag beszervezését ter­vezik a gyár dolgozói. fliiiiiNtiiiiiiiiimiiiiiiiimimiiiimiiiiiiiiiiM •• Űrhaj ós-szemüreg Ismeretes, hogy az atmoszféra határain túl az űrhajós vakító fényességű övezetbe kerül. Ez természetes, hiszen a levegő ré­szecskéi szétszórják a napsuga­rakat, az emberi szem pedig csak a Föld felszínére jutó fé­nyességhez alkalmazkodik. A világűrben azonban úgyszólván nincsenek olyan részecskék, — amelyek szétszórnák a fényt. I ezért az űrhajósok pupillájának a napsugarak hatására igen erő- ] sen össze kell szűkülnie. Amikor : az űrhajó a Föld árnyékába ke­rül, a helyzet hirtelen megválto­zik: az ember csaknem teljes sötétségbe kerül, s pupillái erő­sen kitágulnak. A szem nem tud alkalmazkod­ni az ilyen hirtelen fényválto­zásokhoz, ezért a kozmikus or­vostudomány területén dolgozó tudósok azon fáradoznak, hogy különleges szemüvegeket készít­senek űrhajósok számára. Ezek­nek segítségével a szem automa­tikusan alkalmazkodik a gyors fényváltozásokhoz. (A „Nauka i Zsizny”-ból). mi n ii »iimmasmm «minim ««mu mi 11 um m m «m «m in. f ...... rr Az Alföldi Kőolajfúrási; Üzem dolgozói sok helyen • dolgoznak — mondja Vass ■ Gyula osztályvezető. — Kell ■ valamiféle kapocs, ami össze-3 tartja az „olajos” kollektívát. S Nagyobb gyáraknál ez köny-' nyen megoldható, mert van! egy faliújság, vagy üzemi hír-1 Kilencvenhétezer úttörő nyaralt a nyári táborokban A Magyar Úttörők Szövet­ségének Országos Elnönsége értékelte a nyári táborozás eredményeit, 8 megállapítot­ta, hogy egyre több azoknak a csapatoknak a száma, ame­lyek a fővárosi kerületekből, megyékből és vidéki váro­sokból, a szabadban, az er­dőkben és a hegyvidékeken vagy pedig a Balatonnál sát­rakban töltik a nyári vaká­ciót. A nyáron országszerte Zenepedagógusoli szakszervezeti napja Szolnokon ji Hétfőn — 27-én — a szol­noki Bartók Béla Zeneiskolá­ban szakszervezeti napot ren­dezett a Zenepedagógusok Szakszervezetének megyei szakosztálya, a megyei ta­nács népművelési osztályának támogatásával. A délelőtt folyamán Sebes­tyén Péter, a karcagi zeneis­kola tanára „A zenei ízlés és kritika fejlesztéséiről, Mé­száros György, a szolnoki ze­neiskola tanára _A romanti­kus zene’1 címmel tartott elő­adást Ennek keretében el­hangzott néhány hangszer­szóló. Közreműködtek: hege­dűn Demeter János (Karcag), zongorán Mezriczky Lajos 'Szolnok) és Ifj. Bakki József 'Jászberény). Délután két órakor a négy közreműködő iskola — Jász­berény, Karcag. Mezőtúr és Szolnok — tehotsóges növen­dékei. „Ritkán hallott zenemű­vek” címmel hangversenyt adtak. ficséreknek kitelt az ideje. Összepakoltak, a szerszámo­kat behordták a téesz rak­tárába, hogy tavasszal a he­lyén találják. Az irodában elkészült az elszámolás. Az elnök kiküldte a gépírónőt Sátoriért. — Jöjjön be, Sátori bácsi. Kész az elszámolás. AZ ÖREG beballagott az irodába. Kalapját letette a sarokba. Az íróasztal sarkán nagy csomó vereshasú bankó volt összeszimogatva. — Számolja meg, Sátori elvtárs! — biztatta az elnök az öreget. Sátori nekiállt, kétszer is megszámolta a pénzt. — Itt van az elszámolás. Az egyiket magának adom. A másikat írja alá. No, ken­je ide azt a három keresztet. Sátori megfogta a tollszá­rat, komótosan elhelyezke­dett és nagy iromba betűkkel odakente a papír aljára: Sá­tori Mihály. Szerdahelyi karikára nyílt szemmel bámult — Hát maga... maga tud írni, Sátori bácsi? — Hogyne tudnék! — dül- lesztette ki a mellét az öreg, majd büszkén körülnézett. Tekintete éppen a két ablak iránt esett. Egyik ablakfió­kon Péter, a másikon Gabó lesekedett be az irodába. Sátori arcán kisütött a nap és boldogan mutatott az ab­lak irányába. — Ott van ni a két tanító­mesterem. Egyem meg a jő szívüket. ROSSI KAROLT 97.000 úttörő nyaralt hazánk] legszebb vidékein. Jelentős] eredménynek számít, hogy] egyre nagyobb azoknak az] úttörőcsapatoknak a száma,] amelyek saját maguk terem-] tik elő a táborozáshoz szük­séges anyagi feltételeket. A papír, a vas, a színesfém, valamint a gyógynövények gyűjtéséért kapott összegek­ből fedezik a táborozás költ- I Bégéit. (MTI). EGY BETÍIVETÍ JÓL BELEHÜZÓDOTT az estébe, mire mindent megbe­széltek, s mire a téesz agro- nómusa megfogalmazta a ; szerződést. Az elnök odasimí- | tóttá a kész írást Sátori bá­csi elé, hogy írja alá. Az öreg vizes szemekkel nézte a pa­pírt, szemére Igazította az okulárét, jobbkezébe vette a tollat, s amikor az elnök oda­mutatott a szerződés aljára, ja neve helyett akkurátosan (három keresztet rajzolt. 1 — Maga nem tud írni, elv­1 társ? Hát ilyen is létezik még 3 Magyarországon a demokrá- 3 cia tizenhatodik esztendejé­ben? < Az öreg dinnyés csak bő- ; lintott és szégyenletében vvorsan elkattyogott. Az el­nök este fejcsóválva mondta a családjának. I — Akár hiszitek, akár nem, az új dinnyésünk nem tud ími-olvasn5 A két fiú, Peti és Gabó fi­gyelmesen hs Ugatta az édes­apja szavait, s alaposan meg­jegyezték maguknak. Az öreg Sátori feleségével, két fiával, lányával meg a vejével állt neki a munká­nak. Gondosan nevelték a melegházban a dinnyepalán­tákat, amikor pedig eljött az ideje, kiültették a sárga ho­mokba. Bokrosodtak a tövek. — A dinnyésnek itt-ott még akadt egy kis szabad ideje, s akkor csendesen elpipálgatott a Inádkunyhó előtt is TÖRTÉNETE Péter meg Gábor, a két Szerdahelyi-gyerek egyszer odalopakodott az öreg mellé. Péter volt a bátrabb és meg­szólította Sátorit. — Ugye a bácsi a szövet­kezet dinnyése? — Igen, koma! Az vagyok! — Igaz, hogy a bácsi nem tud ími-olvasni? Az öreg kétszer is meg­szívta a pipát, mire kinyög­te. — Amikor én akkora gye­rek voltam, mint ti, akkor nem az iskola volt az első, hanem a jószág, a munka — Látástól-vakulásig. Szégyel­lem is, hogy nem tanultam meg a betűvetést — Pedig nem is olyan nagy dolog. Ide tessék nézni. Ez az egyenes vonás ezzel a kis kampóval, az egyes! — S már rajzolta is egy pálci­kával a homokba. Először az egyest, aztán az a-betűt, majd az i-t. SÁTORI figyelmesen nézte a pipa mellől, végülis a kezé­be kapott egy kis vessződa­rabot és megpróbálta a fiút utánozni. — Nagyon jól csinálja a bácsi, csak egy kicsit bát­rabban. — Lelkesítette Gá­bor Sánorit és mindjárt oda­rajzolt eléje a homokba egy nagy S-betűt. — Látja, bá­csi, ezzel kezdődik a maga neve. Sátorinak az első be­tűje a nagy S. Az öreg ezt is megpróbál­ta, s miután sikerült, vagy ötször egymás után odaka- nyarította a nagy S-betűt a homokba. Másnap irkalapot meg ce­ruzát vittek a fiúk. Odasi­mították a papírt egy desz­kadarabra és mindhárman fölé hajoltak. Először Gabó kanyarította a papír szélére az e-betűt meg az 6-t, majd Péter mutatta meg, hogy az n-betűnek két lába van, az m-betűnek pedig három. Sátori kezében elég fur­csán állt a ceruza. A büty­kös ujjak jobban szokták a kapát és nehezen is engedel­meskedtek. — Csinálja csak, Sátori bácsi. Nekünk is nagyon ne­hezen ment először. Mást.J- szor már könnyebb, harmad­szor pláne. Ha tízszer egy­másután próbálja, úgy megy, mint a karikacsapás. Sátori bácsi látta, hogy több kettőnél. Ez a két gyer­kőc erőnek erejével meg akarja tanítani ími-olvasnl. Hát megadta magát. Orrára kanyarította az okulárét és : szorgalmasan próbálgatta az írást. Az ötödik lecke után már kicsit düledező betűkkel, de olvashatóan leírta: Sátori Mihály dinnyés. És ez így ment egész nyá­ron. A kapálásban elfáradt kéz nehezen engedelmeske­dett, de az akarat győzött. — Közben az öreg a legszebb dinnyéket lékelte a két fiú­nak, még a kútba is lee ed- te a dinnyéket, hogy minél jobban a kedvükben járjon. No, aztán eltelt a nyár, a

Next

/
Thumbnails
Contents