Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-18 / 246. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 18. Főjegyző - raktáros­Jászjákóhalmán, Jászdó- zsán is volt főjegyző Bollók József, egykori nagy gazda. Az utóbbi községben a Tar- namenti Tsz raktárosa lett. A községi tanács tavaly nyá­ron a szövetkezet raktárgond­ját enyhítendő, megengedte, hogy a művelődési ház pad- 'ásán 446 métermázsa tenge­rit tároljanak. A kukorica annak ellenére felkerült a padlásra, hogy annak teher­bírását előzőleg senkifia meg nem vizsgálta. Ez év tavaszán Túri Má­tyás kőműves észrevette, hogy ereszkedik a födém. Szólt is emiatt Bollóknak, aki nagy­kényelmesen fogott a ter­mény elhordatásához. A ké­sedelmeskedés következmé­nyeként a padlás l?szakadt s így tízezer forintos kár ke­letkezett. Kettős jószerencse eredményezte, hogy ember­életben nem esett kár. Az „égszakadás” estéjén a szín­játszók próbáltak, másnap es­tére pedig szakszervezeti va­csorát ♦ vez+ek. A jászapáti járásbíróság Bollók Józsefet társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett gondatlan rongálás bűntette miatt vonja rövidesen fele­lősségre. Újszerű városnegyed / \—S — középkori szokások (A Ságvári kőrútról van szó) Nyolc évvel ezelőtt, egy koraőszi napon építők jelen­tek meg a mai Ságvári körút helyén, az akkori düledező, roskadozó viskók között. A kíváncsi környékbeliek ér­deklődésére alig győztek vá- laszolgatni. De akármennyi­re igyekeztek is a lehető leg­pontosabb információt adni, fejcsóválásnál egyebet aligha értek el. Ki is hitte volna ak­kor, hogy néhány év múltán valósággá lesz a tervezők ál­ma, a lakásnélküliek vágya, a szolnoki Ságvári körút. S lám a szorgos kezek munká­ja nyomán a város legszebb lakónegyedévé varázsolódott. Tizennégy lakótömb büszkél­kedik itt. Nem számítva a Kassai úti építkezéseket, csak a Ságvári körúti laká­sok több, mint 80 millió fo­rintjába kerültek a népgaz­daságnak. A legutóbbi léte­sítmények a körúti úttest és a neon világítás maga 2,5 millió forintot emésztett fel. — Államunk, városunk nem szűkmarkú. Szépül, terjeszkedik az új városnegyed A Ságvári körúti lakások legnagyobb része (különösen a legújabbakra értve) ké­nyelmes, komfortos. Pedig még csak az elején tartunk. A második ötéves terv idő­szakában újabb tíz milliók beruházásával hány és hány család költözik majd be a készülő lakásokba. Ezenkívül 8 tantermes iskola, 100 sze­mélyes óvoda, 40 személyes bölcsőde épül a Ságvári kör­úton. A második ötéves terv végére a Ságvári körút nem­csak nevében, de fogalmában is kőrúttá lesz. Kiépül a Be­loiannisz útig, illetve az új c DICSÉRET gyorsaságért Különösen ránk, magyarok­ra jellemző, hogy szívesen ócsároljuk azt is, amivel a szívünk mélyén elégedettek vagyunk. A közszolgáltatá- sokró meg éppen nem vall­juk be, mennyire hasznosak szár lunkra. Még két évtized sem telt el a háború, s mind­össze négy év 1956 óta, s már­is annyira el vagyunk ké­nyeztetve, hogy természetes­nek veszünk olyan dolgokat, amelyekről egyes nyugati ál­lamok dolgozói még álmodni sem mernek. Mindezek beismerése után — s éppen, mert tudatában vagyunk, elégedetlenkedő, s a magunkét teljes értékében soha nem becsülő természe­tünknek — örömmel halljuk innen is, onnan is az SZTK Szolnok megyei Alközpontjá­nak dicséretét. Az elismerő szavak — amelyek különösen a nyugdíjügyek gyors elinté­zéséről szólnak — felkeltet­ték érdeklődésünket. Elláto­gattunk az alközpontba, s megkértük Palánki Zoltánt — aki 19 éve dolgozik az SZTK- nál —, tájékoztasson ben­nünket a dolgozók felszaba­dulás előtti és mostani jogai­ról, s csoportjának munkájá­ról — Régen a fizikai dolgo­zóknak nem járt nyugdíj, csak öregségi járulék, ami havi 8—10 pengőnél nem le­hetett több. A szakmunkások legmagasabb járuléka 20 pen­gő volt. A feleség 1,30, az öz­vegyi pengőt kapott az OTI- tól. Ennek ellentéte, hogy a kormányt támogató közszol­gálati dolgozók és magánvál­lalatok hi- atalnokai teljes fi­zetésüket is megkaphatták nyugdíjként. Nagy változást hozott az 1952 január elseje. Ekkor ugyan a munkabéreknek még csak 30 százalékát kapták a nyugdíjasok, a kiváltságok azonban megszűntek. 1954- ben már 50 százalékot, 1959. óta fietésének 66 százalékát fizeti ki az SZTK a nyugdíj­ba vonult dolgozónak. Az új törvény előnye még, hogy a szolgálati időt 1929-től figye­lembe veszi, s a tsz-tagok is jogosultak az SZTK-szolgál- tatások egy részére. Ezek után elképzelhető, hogy a nyugdíj összegének megállapítása nem könnyű feladat. Csoportunknak ki kell vizsgálnia az összes munkaviszonyokat, az ország bármely részében voltak is azok. Megtörténik, hogy a nyugdíjkérőnek nincs meg a régi munkakönyvé, s nem emlékszik rá, hogy hol, meny­nyi ideig dolgozott, vagy esetleg régi, lelkiismeretlen munkaadója be sem jelentette őt. A mi feladatunk ezekben az esetekben a helyszíni ki­vizsgálás, a dolgozó egykori mun a‘ársainak felkutatása. A nyugdíjjogosulttal ismer­tetjük a jogviszonyokat, tan­folyamokat rendezünk az üze­mek ügyintézői részére, s a vállalatoknál előkészítő albi­zottságot hozunk létre, ame­lyek a nyugdíjigényt kiviZs- gá'va adják át nekünk. Ezek­kel az intézkedésekkel értük el, hogy a nyugdíjakat az igény bejelentése után 40—50 nap múlva folyósítani tudjuk. Lassítja munkánkat, hogy egyes tanácsok és vállalatok nem tekintik szívügyüknek a nyugdíj megállapítását, s a kért iratokat késve, vagy hi­bás adatokkal küldik el hoz­zánk. A dolgozók által gyak­ran elkövetett hiba, hogy csak munkaviszonyuk megszűnése után adják be igényeiket, s nem egyszer egy-két hónap hiányzik ahhoz, hogy nyug­díjba mehessenek. Palánki Zoltán után Balázs Lászlóval, a szolgáltatások csoportvezetőjével beszélge­tünk, — A táppénz 1950-ben emelkedett a fizetés 75 szá­zalékára — tájékoztat ben­nünket Balázs elVtárs. — Az­óta kaphatnak a gyógyászati eszközök közül hallókészülé­ket és tolókocsit a családta­gok is. Szintén a családtagok a régi 28—60 helyett ma már 90, sőt egyes megbetegedé­seknél 180—270 napi, gyer­mekbénulás és tbc esetében két évi kórházi ápolásra le­hetnek jogosultak. Ma SZTK- szolgáltatásban részesül a be­jelentett dolgozó háztartásá­ban élő minden 16 éven aluli és 60 éven felüli személy. A szolgáltató csoport is igyekszik gyorsan végezni munkáját: az új igénybejelen­tések után 8—10 nappal pos­tára adják a táppénzt. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy havi átlagban 1100 ügyet intéznek el itt — 180-nal többet a ta­valyinál —, ez nem kis fel­adat. Szaporodott munkájuk azzal is, hogy ez év július el­seje óta a szakszervezeti szü­lési- és temetési segélyeket is az Alközpontban fizetik. A hallottak alapján megál­lapíthatjuk, hogy méltán érte dicséret nyugdíj- és táppénz- szolgáltató szerveinket, s azok szolnoki dolgozóit. Ha mindenütt ilyen gyors segítő­készséggel intéznék ügyein­ket, nyilván több elismerő szó hangzana el, s kevesebb — elégedetlenkedő ócsárlás. Kemény Erzsébet Zagyva-hídig, vagyis meg­nyílik a körút. Mindezt csupán előrebo- csájtásként. Mert nem erről akarok szólni. Hanem arról, ezt a nagy adományt, tegyük hozzá, a népgazdaság számá­ra is megerőltető beruházást, hogyan becsülik meg a Ság­vári körútiak. A nagy több­ség, körúti lakoshoz méltóan megbecsüli az ajándékba (így idézőjel nélkül: ajándékba) kapott otthont. Néhány pél­dát ennek bizonyítására. Ez év nyarán munkaidő után szülők csoportjai fogtak ásót, kapát, hogy játszóteret épít­senek. A napokban öltött magára új köntöst az F. épü­let I-es lépcsőháza. A lakók 30 forintonként összeadták a pénzt, kifestették a lépcső­házukat. A korút nem szemét tároló A legtöb lépesőház viszont — bocsánat a kifejezésért — azt a látszatot kelti, mintha ott nem is emberek lakná­nak. S amiatt sem igen ke­rül kórházba egyetlen körúti lakos sem, mert megerőltette magát az utca tisztaságára vigyázva. — Ellenkezőleg: a Ságvári körúton sétálók nyakába gyakorta hull ágy- pehely, vagy egyéb szemét, amit a második, harmadik emeleti lakások szőnyegpo­rolás, portörlő rongy rázása segít oda. Gyakorlott kéz­mozdulattal dűtik az utcára a szemetet. Sőt, megtörtént, hogy egy lakásból a hamu­tartót ürítették az úttestre, belőle még füstölgő, parázs­ló cigaretta csikkek repültek. Nem körúti specialitás ter­mészetesen, hogy a gyere­kek az utcai égőket lövöl­dözzék, hogy a nemrég léte­sített utcai virágágyásokat nehéz megőrizni. A körúti lakosok nagy örömére (a zaj és a lármakelté9 nagy me­dáliáját érdemelné) itt hú­zódik meg a piac. (Ismétel­ten középkori árny a nagy­városi épületek napsütéses tövében.) A piaciak aztán akkor boldogok igazán, ha bokáig megmártották cipői­ket a virágágyásban. Nem beszélve a körúti ki­rakatokról. Ezúttal nem a körúton meghonosodó üzle­tek reklámjáról van szó. Ha­nem. Szokásossá vált, az er­kélyeket frissen mosott mell­tartókkal, S más diszkrétebb fehérneművel díszíteni. De- hát ha ezért senki sem szól, miért ne tegyék? A lakók nem egyformák Ritkaság számba megy a tanácstagi beszámolók, kis- gyűlések tartása. Pedig el­sősorban az ittlakó, s az itt funkcionáló tanácstagok kö­telessége lenne, vigyázni és társadalmi közvéleményt kelteni a Ságvári körút meg­óvására. Az az idő sem vesz­ne kárba, amelyet a tanács, vagy az ingatlankezelő vál­lalat arra szentelne, hogy lakógyűléseken tárja fel a Ságvári körút együttélési kö­vetelményeit. A körúti kom­munisták lakóterületi párt­csoportja erre nézve határo­zatot is hozott Ezenkívül egyre többen kérik a körúti lakosok: a városi rendőrka­pitányság szervezzen őrjára­tot a Ságvári körúton. Közel kétezer ember otthona á Ságvári körút. Sokat jelente­ne a rendszeres rendőri őrjá­rat. A lakók nagy része ma­gáénak érzi a Ságvári _ kör­utat. Éppen ők kívánják a hibák mielőbbi felszámolá­sát. S ehhez kérik a városi tanács, s az illetékesek segít­ségét. Eorzák Lajos niTTÁDCD A NaP kéh 6 06 UKIUÍkK h-kor, nyugszik: IQ 16.52 h-kor. A Hold kél: 3.30 Kedd h-kor, nyugszik: Luliacs 16.07 h-kor. — ELKÉSZÜLT a török­szentmiklósi -Petőfi Tsz-ben az 50 férőhelyes tehénistál­ló. A villannyal és vízzel fel­szerelt korszerű gazdasági létesítmény 1 millió 110 ezer forintba került — OPERETT-EST lesz mik­robarázdás lemezről október 18-án este 6 órakor az Ady Endre Művelődési Ház eme­leti társalgójában. — KI ÉS BEGOMBOLHA­TÓ szőrmebéléses gyermek lódenkabátokat árúsít a szol­noki Állami Áruház. Ugyan­itt, a fővárosnak is csak egyetlen boltjában kapható, valódi angolszövetből készült női kabátokat vásárolhatunk. — FÖLDRAZ1—HÉT KEZ­DŐDÖTT október 16-án Bor­sodban. A hét keretében több kirándulást, földrajzi tanul- már „utat és kiállítást rendez­nek, amelynek egyikén Szik­szón egy 25 tagú német föld- rajztanár küldöttség is részt vesz. — ELSZÁNTOTTA a közös dülőút egyrészét Fekete Já­nos, Szolnok, Kolozsvári úti lakos. Helytelen birtoknöve­lési módszeréért 300 forintra bírságolta a városi tanács szabálysértési előadója. — TIZENKÉT főből álló tánccsoport és 5 főből álló zenekar alakult Jászapátiban a földművesszövetkezetnél. A fiatalokkal való foglalkozás, s a csoport vezetését Urbán Jánosné vállalta. iiiiiimmiiiiiiiiiiimiiiimiimiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiimimtiiimiiiiiiiimmiiinmiiiiMiiiimi Kicsi büfé - jókora sikkasztás A jászdózsai földmüvesszö- vetkezet 3. sz. italboltjának: a kulturházi büfének volt vezetője Kovács Lászlóné. Il­letményével arányban nem álló módon költekezett; gyors egymásutánban vásárolt szo­baberendezést, televíziót. Bü­féjében múlt év decemberé­ben ezerszáz forint hiányra bukkantak a leltározók; ezt az összeget azon nyomban be­fizette. Ez év elején az előbbinél alaposabb leltározás során ki­derült, hogy Kovácsné egy ötvenliteres hordóban az Unicumot vízzel „helyettesí­tette”, s hogy 11 ezer forint értékű áruval s majdnem nyolcszáz forintot érő gön­gyöleggel nem tud elszámol­ni. Kitűnt az is, hogy nyolc­ezer forint értékű dohány­árúval „elfelejtette” beter­helni magát. A raktáriján tá­rolt italokat annyira felvi­zelte, hogy azokat többé nem lehetett forgalomba hozni. Ezzel további 20 ezer forintos kárt okozott. Kovács Lászlóné rövidesen társadalmi tulajdon sérelmé­re ismételten jelkövetett csa­lás, sikkasztás bűntettével terhelten áll a jászapáti já­rásbíróság elé. — MODERN beépített sz keket kap a közeljövőben M zőtúron az újvárosi Béke m zi, melynek tatarozása és v títőgépének javítása nemr fejeződött be. — MOLÖ ÉPÜL a sopro Tómalomra. A mólót szél napozórésszel, fúrt vasbet« oszlopokra helyezik és b tonlemezekkel padlózzál Hetven új kabin is épül 1 úgyhogy jövő nyáron látog tott fürdőhellyé lesz Tóm lom. — DICSÉRET ILLETI mezőtúri úttörőket, KISZ fi talokat és a lakosság egy r szét, a művelődési ház átal kításával kapcsolatos bonts munkák elvégzéséért. Segíts gük lehetővé tette, hogy ; építő vállalat megkezdhes az új zsinórpadlásos színp: készítését, — A BURGONYA téli tár lását megkezdte Jászkisér- az fmsz. Ezideig 3 vág: burgonya téli elhelyezése f jezCdött be. A további háro vagon tárolását még a héti elvégzik a helyi fmsz dóig zói. — ÖCSÖD külterületi Treszkán Benjámin gyalog san ittas állapotban ment h zafelé lakására. Menetközt* az út egyik oldaláról, más oldalra haladt át, s az éppé arra jövő gépkocsi halálra g< zolta. — ÖNKÉNYES LAKÁÍ FOGLALÁSÉRT a kisújszá lási városi tanács szabálysé tési előadója Rézsó Pál ki újszállási lakost 800 forinti bírságolta. A határozat nei jogerős. illlllHlimillHIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII 99 éves ikrek A svédországi Blekingbe 99. születésnapját ünnepek két ikertestvér: Martin i Rudolf Anderson. A két f vér kitűnően érzi magát. B zonyosak benne, hogy százi dik születésnapjukat is telj> egészségben, együtt fogjá ünnepelni. Rudolf Andersn falun gazdálkodik, legifjal bik, 67 éves fiával. Marti agglegény és az aggok otthi nában lakik, de a születésna közös megünneplésére sajc motorján látogatta meg ikei testvérét. (A „Magazyn Polski”-bó Egy kislány kivált a családból Az már nem is lehet rét des...” Juliska elkeseredett. Fogi kis batyuját és odébbállt. - Egy ismerős családnál talá végülis otthonra, ahol csatát tagnak tekintik, szeretik. Ec dig hat órát dolgozott napot ta, most a délelőttjeit egy idC házaspárnál tölti. Gondozz az idős, állandóan ágybanfef. vő, beteg asszonyt, s vezeti kis háztartást. Teljes ellátói kap érte, meg 400 forintot. - Innét megy délután az SZTK b a. Sok ez. Hajnalban kel é későn fekszik. A tanulásrí azo iban nem akar lemondd ni. Szeretné az általános isko lát elvégezni, hogy után szakmát tanulhasson, VaUi mit, hogy kenyér legyen a ke zében. Becsületes, emberi éle tét akar teremteni magánai — a maga erejéből. — Hogy nem fáj-e a szíven a többiekért, a kicsikért? — Persze... elszorul a szívem ha arra gondolok, hogy neki1 nem lett könnyebb semmive sem... De mit gondol, ha ét ott maradok és idegileg, fizi kailag felőrlődöm — hogyar tudnék akkor segíteni rajtuk' Ne': hagyom el őket. segítsé­gükre akarok lenni... — mondta koránérett, felnőttéi komolysággal. Megértem. Juliska. Hiszem, hogy így lesz. R. E. rom hétig... strumával... — Mikor hazajöttem, akkor is veszekedés volt otthon, s apám ismét nekem támadt. Meg akart verni, kiabált, hogy menjek a háztól... A rádió­ban nem egyszer hallgattam már az „Ifjú Figyelő"-t, s megírtam oda, mennyire el vagyok keseredve — meséli Juliska. A válaszlevél a pártbizott­sághoz irányította a kislányt, s végül is a tanács szociális előadója és a gyermekvédel­mi felügyelő sietett segítségé­re. Juliska kérése az volt; se­gítsék, hogy elkerülhessen otthonról. Találtak egy idős asszonyt, aki szívesen megosztotta kis otthonát Juliskával, még örült is, hogy lesz, aki gondját vise­li,, Hanem az utcában suttog­ni kezdtek az öregasszonyok. (Azt hinné az ember, hogy Berényben csupaszív embe­rek élnek, s akkor kiderül, hogy itt is vannak unatkozó, nyelvüket köszörülő nénikék.) Sass néni váltig állította, hogy Juliska rendes, tisztességes, jó leány, rgalmas, becsüle­tes — mindezzel azonban nem tudta elejét venni a szóbe­szédnek. Mert: „milyen lány az, aki otthagyja a szüleit? — rehányást, mit mondhatott volna, össze szorított szájjal tett-vett. Megfürdette a kicsi­ket, felügyelt a nagyobbakra — Qiy ment ez hosszú ideig. Apja legtöbbször késiSh jött haza, akkor is berúgva. Mióta? Juliska kutat az emlékei között. — Talán nyolcéves lehet­tem. .. akkor még hárman voltunk testvérek. Anyám — azt beszélték — félrelépett. Azóta iszik apám, s üldözi őt. Ha megjött részegen, sokszor keltem anyám védelmére — olykor nekem is jutott az üté­sekből ... Nem egyszer kés­sel, fejszével támadott ránk, s 4 tottunk otthonról, ki mer­re ' látott... így nőttem fel, apám haragjától reszketve, s anyám a pelenkamosástól kezdve mindent rámhagyott... A tanulásom is félbenmaradt, megbuktam a hatodikban... Öt éve hogy a tanyáról bejöttek lakni a városba. Ju­liska munkába állt. Takarít az SZTK-ban, hat órát na­ponta — havi ötszázért. Kis keresetét azonban elszedték tőle otthon. Tizenhét éves fel­nőtt leány, s szégyelli, hogy nincs égi rendes ruhája. — A télen a kékestetői sza- szanatóriumban voltam há­Egymás után jöttek c gyerekek. Egyik kicsi, másik pici — hetet hozott a világ­ra. Közben elfásult, s valami kéreg vonta be a szívét. Unta a sok gyereket, a sírásukat, a lármájukat. Belefáradt. — örült, ha szabadulhatott tő­lük, s ment a szomszédba, ko- mázni. Naphosszat eltraccsolt a szomszédasszonnyal, & eszébe sem jutott, hogy ott­hon rendetlen, elhanyagolt a lakás, a gyerekek éhesek, maszatosak. Juliska, a nagylány, mikor hazajött a munkából, azt sem tudta sokszor, mihez fogjon elébb, takarítson, vagy meg­mosdassa szurtos kis testvé­reit, főzéshez lásson, vagy va­lamelyik elveszett gyerek ke­resésére induljon. Mert so­sem tudta, melyik honnét kerül elő. Bizony sokszor el­keseredésében leült a konyha közepére és sírt, sírt a tehe­tetlenségtől, míg csak el nem apadtak könnyei. Aztán egy- egy darab zsíroskenyeret nyo­mott a gyerekek kezébe és ne­kilátott a takarításnak. Mire nagyjából összerámolt, az étel is a tűzhelyen rotyo- go*’, csak hazakerült az any­ja is. Juliska nem tett szem-

Next

/
Thumbnails
Contents