Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

I960, október 13. SZOUfOB MEGYEI NÉPLAP 5 „Én már nem tudok gép nélkül meglenni” SZOVJET EMBEREK - Közeit ől — Idehallgass fiam! Ha még mindig nem hagytok nyugtot apádnak, ha még mindig csépelni hívjátok, hát én nem is tudom, mit csiná­lok veletek. Hatvannégy éves, a gyomra is tönkrement, so­vány, a lélek hálni jár bele. Szóval hagyjatok neki békét. Nyugdíjazták, itthon a he­lye, oda volt 36 évig eleget. — De édesanyám... “ Hagyd csak fiam, majd én, — szólt apja. S csende­sen, de nagyon határozottan fgy szólt élete párjához: — Ha nem hagyod, hogy -séplést vállaljak, én előre is megmondom, egy napot sem 'eszek itthon. Kimegyek a határba, hol egyikhez, hol másikhoz, mert én már nem '"dók gép nélkül meglenni. Bekern az úgy hiányzik, mint az evés vagy a mindennapi pihenés. Nem ritkák az ilyen viták a Bóné családban. S a 64 éves Bóné Sándort most is ott találtuk a jászkiséri Al­kotmány Tsz faluszéli takar­mányszérűjén. Csendesen zúg a gép, csépeli a kiséri föld aranyát, a lucerna magot — Alig mozog 5—6 ember a gép körül, mégis telik a zsák. Bő- né Sándor hol az etető mun­káját figyeli, hol a gép fará­hoz megy és hallgatja az egyenletes zakatolást. Az ér­deklődő idegennek szaporán gesztikulálva, látható élve­zettel magyarázza az aprő- magcséplés fortélyait. — Látja, szépen megyen ez a gép, de holnap más embert tesznek mellé, nem boldo­gul vele. Én 36 éve csépe­— KOMBINÁLT műhelyt létesítenek a nagyrévi Űj Elet Tsz-ben. Az új épület­ben a kovács- és bognárfel- szerelés mellett egy beépített Catter-fürész is helyet kap. iiiiimmiiinHiiiimiimiiiiimimiiiimiiiHii A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár műszaki képzettséggel rendelkező beruházási előadót keres azonnali belé­péssel. Jelentkezni lehet a vállalat mun­kaügyi osztályán. lek aprómagot, s ezalatt vagy hat újítást csináltam a gé­pen. Ismernek már a környé­ken, sokfelé hívnak csépelni, mert én kiveszem a gazból, amit lehet. Most a hatodik hete csépelek, de még üzem­zavar miatt egy percet sem álltam a géppel. Bóné bácsi tehát érti a módját alaposan. Tisztán, veszteségmentesen dolgozik a gépe. Bizonyítására ötven forintot ajánl, ha szemet ta­lálunk a pelyva közt. Mon­danunk sem kell, az öreg traktoros pénztárcája nem lett szegényebb. Ritka az ilyen szakember. Mindenfelől géphibáról, pocséklásról, ha- tadatlan munkáról hallha­tunk. A Jászkiséri Gépállo­más minden bizonnyal meg­becsüli a jó szakembert és küldi hozzá a fiatalokat hadd tanuljanak. — így van, Bóné bácsi? — kérdezem. — Dehogy küldik, pedig szívesen foglalkoznék velük. Ha máskor nem, hát télen, bent a gépállomás udvarán felállíthatnánk egy cséplőt, s aztán elmagyarázgatnám, — mit kell csinálni, ha hiba van. De hiába mondom már évek óta. Kevés munkavállaló dicse­kedhet (?) két munkakönyv­vel; Gáspár Béla szolnoki kőműves e kevesek közé tar-, tozik. Nyolc év alatt huszon­egy munkahelyen fordult meg, így már második mun­kakönyvét nyüvi. Munkahe­lyeinek 20 százalékáról fel­mondással küldték el, 60 szá­zalékáról önk 'nyesen távo­zott — további 20 percentnél a „hozzájárulással" bejegyzés szerepel. Ha tudjuk, hogy Gáspár számtalan esetben it­tasan ment — vagy sehogyan sem ment... — munkába, feltételezhetjük, hogy a hoz­zájárulást örömmel megadták a munkahelyek vezetői. Magánéletében sem tanúsí­tott jobb magatartást Gáspár Béla. Első házasságából szár­mazó gyermeke édesanyjá­nak nem fizetett gyermek­tartásdíjat. Emiatt két évvel ezelőtt négy hó..api — próba­időre felfüggesztett — börtön- büntetésre ítélte a bíróság. Javíthatatlansága miatt má­sodik házassága sem sikerült így aztán Bóné bácsi csak két fiát tanítja, azaz hogy a kisebbiket, Jóskát. A na­gyobbik ugyanis már 10 éve a gépállomáson dolgozik és Bóné bácsi szerint olyan „fő- gépész-féle”, akit nem nagyon kell már tanítani. Hanem a kisebbik.. .1 — Még iskolás, de nincs olyan nap, hogy ki ne szök­jön hozzám tanítás után. <5 is traktoros lesz, mint apja, meg a bátyja. Már most is nagy élvezettel kormányozza a traktort, örül a szívem, ha látom. Ha lenne még vagy két fiam, azt is traktorosnak nevelném Szép szakma ez, csak sze­retni kelL Bóné bácsi szereti is, érti is. Olyan a gépe, mint a ke­zesbárány. Egyhangú zúgá­sát csak néha szakítja meg egy erősebb „brummogás”, amikor az etető kezéből nagy csomót ránt be a telhetetlen dobkosár. Mint fillérek a kasszába, úgy hull az érté­kes lucernamag a kövér zsá­kokba. S a nyughatatlan öreg traktoros zsebredugott kéz­zel, csendesen szemlélődik a gép körül. Sz. S. jobban az elsőnél. Ebből két gyermeke született. Őket épp­úgy ütlegelte, éppúgy kiker­gette számos éjszakán, mint feleségét. Mikor a szerencsét­len asszonytól elválasztotta a bíróság, első dolga volt, hogy a bútorok jórészét fejszével széthasogassa... Második házasságából szár­mazó gyermekei után sem fizette rendesen a bíróilag megítélt tartásdíjat. Ma már háromezernél több forinttal tartozik. Viselt dolgai miatt a szol­noki járásbíróság dr. Varga Mária tanácsa elé került. A bíróság Gáspár Bélát tartási kötelezettség elmulasztásának visszaesőként elkövetett bűn­tettében, valamint ifjúság el­leni bűntettben marasztalta el. Emiatt egy év és két hó­napi börtönbüntetésre ítélte, amit a vád képviselője tudo­másul vett. Az ítélet jogerőre emelkedése után Gáspárnak korábban kiszabott négyhó­napos börtönbüntetését Is ki kell töltenie. ELŐBB NÉHÁNY PORTRÉ Ügy hívják: Jelena Mi­sák. A Kárpátukrajnai nagy- dobronyi Pobeda kolhoz ál­lattenyésztő technikusa. Egy­ben a kolhoz két Komszomol lánycsapatának vezetője, a komszomolista agitátorok irá­nyítója is. Mi a megkapó eb­ben a fiatal lányban? Az egyik az, hogy nem több 18 évesnél, s egy 2500 hektáros kolhoz állattenyésztési pa­rancsnoka. A másik az — ahogyan parancsnokol. Ké­zenfekvő volt a kérdés: örül­nek-e az idősebb kolhozisták, amikor egy ilyen fiatal lány irányítja őket. Őszintén meg­mondta: nem. S mindjárt bő­vebben magyarázni is kezdte. Hányszor és hányszor elkese­redik, amiért csupán fiatalsá­ga akadályozza meg abban, hogy nagy terveket valósítson meg. Pedig milyen nagyszerű tervei, vágyai vannak. A falu alatt egy kis patak folydogál keresztül. Jelena — bár állat- tenyésztő, s nem tartozik szo­rosan a szakmájához a nö­vénytermesztés — észrevette, ebben a kis patakban milyen nagyszerű lehetőségek rejle­nek. összehívta a komszomolis- tákat. Kész tervvel állt elő. — Addig minden vasárnap kom­szomolista vasárnapot tar­tunk, amíg a patak medrét ki nem tisztítjuk úgy, hogy ab­ból öntözhetünk. S mert itt fiatalokról volt szó, azok hallgattak rá, kitisztították a patakmedret. Jelenáról az­óta elismerően szólnak a Po­beda kolhozban. De az idő­sebbek még mindig szíve­sebben veszik, ha gúnyolód­hatnak vele. Mit tesz Jelena? Beiratkozik a kijevi egye­tem levelező tagozatára, s megszerzi az állattenyésztő doplomát. Majd megmutatja, vele nem lehet packázni. IRINA ÁLMA. Irina egy a sokszázezer le- ningrádi lány , közül. A kerü­leti Komszomol-szervezet ba­ráti estjén ismertem meg. Az első kérdése az volt: mond­jam meg őszintén, hasonlít-e Ruttkai Évára? Hát ha kül­sőre nem is... Irina műszerész a leningrá- di állami egyetem laborató­riumi intézetében. Dolgozik, s tanul. Mert Irina álma az, hogy filmszínésznő legyen. — Arról beszél 14 éves kora óta, mióta szülei megengedték ne­ki, hogy moziba járjon, egyet­len filmet sem szalaszt el. Nemrégen egy magyar filmet látott: Éjfélkor. Azóta olyan frizurát hord, mint Ruttkai Évának van, úgy öltözködik, mint Ruttkai Éva. Előbb azt hittem, hogy Iri­na lelkében is fiatalos ro­mantika csupán a színpad­vágy. De mikor művészeti vi­tákba bocsátkozott, amikor filmirányzatokról szólt, ami­kor Tatjana Szamojlovát idézte, s amikor elmondta: egyelőre még csak tanul, s amikor befejezte az esti elő­készítőt, akkor jelentkezik a filmművészeti főiskolára —, megváltozott a véleményem. Mert az, hogy valaki évről évre szerencsét próbáljon, jó­val különbözik attól, mintha valaki évről évre tudatosan előkészíti magát, hogy egy­szer majd jelentkezik. Ad­digra pedig évről évre lemé­ri, eljutott-e már odáig, hogy felvételét kérje. AZTÁN ITT VAN PJOTR. A jóbarát, a moszkvai Vö­rös Proletár gyár kultúrott- honának igazgatója. Nem tu­dom, milyen emberi értékei, erényei vannak még Pjotr- nak azonkívül, hogy a nem­zetközi barátságra speciali­zálta magát. Egy román fiatal jött be szobájába. Pjotr ka- ronfogta, s egy fényképet mu­tatott neki. A nagy román bohóc. Lengyelek keresték Pjotrot. Mindjárt — mondta, de előbb elővett egy levelet a fiókjából. Ezt Lengyelország­ból kapta. A németeknek né­met jelvénnyel kedveskedett. S mikor megtudta, hogy ma­gyar vagyok,'á Balatonról be­szélté hol nemrégen turista­ként üdült. Az érdekelte: hol játszik most Latabár Kálmán. Nem azon csodálkoztam, mennyire ismeri a népek kul­túráját, hanem azon: milyen tapintatosan teszi büszkévé saját hazájukra más népek fiait. SZÁSA. Tizennyolcéves esztergá­lyos. Kujbisevben dolgozik. Mint jól kereső, biztos szak­ma birtokában dolgozó fiatal­ember, nem mentes a nagy­képűségtől. Nagyvonalúan je­lentette ki: egy-két év múltán személykocsi tulajdonosa lesz. Szása külsőre is jómegjele­nésű fiú, s hát — mint láttuk is — sikere van a lányok kö­rében. De Szása belső zsebé­ben egy fénykép lapul. Kék­szemű, szőke ukrán lány te­kint vissza a portrét szemlé­lőre. S Szásának — bár lehet­nének nagy sikerei, nem él vele. Hűséggel kitart szerel­me mellett AZ ISMERETLEN MUNKÁS Utólag bánom, hogy a ne­vét sem kérdeztem meg. Ki­jevi sétánkon szegődött hoz­zánk. Magyar szót hallva, úgy gondolta, segítségünkre lesz, ha elvezet a város egy-két nevezetes helyéhez bennün­ket. Láttuk már a Május 1 parkot, a Dnyeper-hídat, át­sétáltunk a város két nagy partját összekötő Szerelme­sek hídján, s akkor az isme­retlen munkás majdhogynem szaladva, eddig nem látott utca irányába vágott. Olyan gyorsasággal, hogy követni alig győztük. Egy órát muta­tott. Az óra zónánként mutat­ja a pontos időt. A nagymu­tató a moszkvai időt jelzi, s számtalan kismutatója azt ad­ja tudtunkra, e pillanatban hány óra hány perc van Lon­donban, New Yorkban, Buka­restben, Pekingben... Láttuk rajta, az arca egyre gondter- heltebb. Pont a budapesti időt nem mutatja az óra. Mi ugyanis a Közp-Európai idő­számítási zónába tartozunk, amelyet Prágával jelez a vi­lág időmérője. Nem sértőd­tünk meg ezen, de az isme­retlen munkás alig győzött bocsánatot kérni. Egy esztendővel ezelőtt je­lent meg a Magvető Könyv­kiadó gondozásában a Fiatal írók Sorozatának első kötete. Eddigi eredményeikről és a tervekről a kiadó sajtófoga­dáson tájékoztatta az újság­írókat a MUOSZ székházá­ban _ A sajtófogadáson részt vettek a már megjelent köte­tek szerzői is. Dr. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője el­mondotta, hogy a sorozatban eddig 12 kötet — nyolc pró­zai és négy verses mű — je­lent meg. A kiadó a Fiatal PORTRÉK UTÁN CSOPORT­KÉP Köztudomású; hogy a moszkvai autóbuszok, villa­mosok kalauz nélkül közle­kednek. Mindenki maga vált­ja jegyét. A társadalmi öntu­dat magas foka kell ehhez. Mitagadás, kíváncsi voltam, van-e mégis olyan szovjet utas, aki potyázik. A Szverd- lov téren szállt fel a fiatal­ember a 2-es trolibuszra. Fi­gyelemmel kísértem, s lát­tam: nem váltott jegyet. Nyu­godtan ült hátul, senkitől sem zavartava magát Már talál­gatni kezdtem, ki lehet, mi lehet, miért vonja ki magát az utazási szabályok alól. S akkor felállt, odament a kasz- szához, elővett egy 25 rube­lest, felnyitotta a pénztárt, s kivette, ami neki visszajárt. Arra várt, annyi aprópénz összegyűljön, amennyi meg­birkózik 25 rubelesével. Van-e Moszkvában részeg ember? Ezt kérdezte tőlém egy ismerősöm haza jövet. Természetesen van. Ahol bort, szeszesitalt, vodkát fo­gyasztanak, ott részeg ember­nek is lenni kell. Hogy arány­ban több-e, kevesebb-e, mint nálunk, nem számoltam. Az viszont szembetűnő: kocsmát nagyon keveset találunk a Szovjetunióban. Könyvesbolt majd minden második utca­sarokra jut. S a villamoson, az autóbuszon, a vonaton, a várakozóhelyeken mindenütt olvasnak a szovjet emberek. Szépirodalmat, újságokat, vagy éppen tankönyveket for­gatnak. A CSENCSELÉSRÖL. Velejárója a turistacsopor­tok utazásának. S van ilyen a Szovjetunióban is. De... — Mindössze néhányan űzik. Jellemző eset történt egy ma­gyar turistával. Esőkabátját kínálta fel megvételre. Töb­ben válaszoltak, nem kell — Végül egy az utcai járókelők közül tolmácsot hívott. — Nézze -r mondta —, amire szükségem van, én azt a boltban megveszem. Elné­zést, hogy fenntartottam. Börzék Lajos írók Sorozatban elsősorban ifjú kezdő írók első köteteit bocsátotta közzé. Ez a kezde­ményezés helyesnek és ered­ményesnek bizonyult. Általá­ban a mai élet köréből válo­gatták a szerzők a témáikat. A sajtófogadáson a továb­biakban szóltak a Fiatal írók Sorozatának további tervei­ről is. Ezentúl is napvilágot látnak a sorozatban a fiatal magyar szerzők első alkotá­sai, az eddigi egységes külse­jű, népszerű áron megjelenő kötetekben. A Magvető Könyvkiadó évente tizenkét müvet szándékozik kiadni a sorozatban. (MTI) ....................- -............■i.ii.M. ,.■11-11-11-^-11-1-1-1.............................................-...............**^*****0*****MM»m+»*r***~<i­JY íegbalnt se ét? t?á... Ez a mondás ezegyszer tömör valóság. Faragó néni, Szolnok megye legidősebb lakosa, 102 esztendős, de tavaly járt nála először az orvos. Mikor otthonában, Jász- fényszarun felkerestük, embermagasságig felhányt kukorica halom tövében üldö­gélt egy kis zsámolyon, szemben az utolsó melegét ontó, öregasszonyok csontját is átmelegítő októberi nappal. Barna kezén papírszerűen száraz a bőr, de ujjai moz­gékonyak és erősek. Közel egy évszázad alatt belegyökerezett mozdulattal hántja le a kukoricacsőről a hajat és töri le a csutkáról. A munkát egy pillanatra sem hagyja abba, amíg beszélgetünk. Nem könnyű már a beszéd Faragó nénin ik: nehezen léleg­zik, lassan, mélyről törnek fel belőle a szavak, de a gondolkodása, az emlékezete tiszta. Két fiatalaszony unokája hántja a tengerit mellette, velük együtt próbáljuk összeszámolni, hány gyermeke, unokája, dédunokája is van Faragó néninek. Nyolc gyermeket hozott a világra, hat érte meg az „emberkort”, kettő meghalt még gyerekkorában. Hogy unoka hány volt? Gondolkodnak a fiatalasszonyok erő­sen, össze is gyűjtenek fejben vagy hu­szonötöt, végül Faragó néni javítja ki őket: huszonkilenc a végeredmény. Hu­szonkilenc unoka és megszámlálhatatlan dédunoka. A hatalmas szerteágazó család eléggé szétszóródott, százra azonban biz­tosra tehető a számuk és Faragó néni két ükunokáról is tud. (Könnyen lehet, hogy van több is, csak azok az ország más-más csücskeiben élnek.) Kérdezgetjük Faragó nénit, mire em­lékszik a régi időkből: Kossuth Lajosra nem, Deák Ferencre sem, pedig fiatalsága a kiegyezés idejére esett. Akkoriban azon­ban cselédsors várt a magafajta paraszt­lányra és Faragó néni 7 évig szolgált egy helyen, ahol még vasárnap sem volt sza­bad elhagynia a lakást'. Nem csoda, ha szűk kis cselédszobájába nem jutott hír a világ dolgairól. Az első világháborúban négy fia har­colt, s Faragó néni a panasszal teli, cso­magot sürgető levelekre még nagyon is jól emlékszik. A hosszú élet titkát szeretnénk még megtudni Faragó nénitől. Hogyan élt? Mit ivott, mit evett, hogy egészségét ilyen töretlenül őrizte meg 102 esztendős ko­ráig. — Szerettem én mindent, csak a ba­bot nem — mondja —, de azt is kellett... Húst ettem szívesen... a bort, pálinkát is megittam... de nem sokat Szórako­zásra nem volt nekem időm... a szom­szédba, beszélgetni... néha. Dolgoztam... Dolgoztam én egész életemben ... ... és dolgozik még ma is. Tengerit hánt, babot fejt s ha elfogy a kinti mun­ka, ócska rongyokat hasogat szét és hosz- szú, hosszú sokszínű csíkká varrja őket Felgombolyítja és abból szövik aztán a rongyszőnyeget amellyel teli van a kis­ház, ahol Faragó néni és az unokája él. Ez a ház gyakran kap vendégeket. Orvo­sok, biológusok, statisztikusok, újságírók keresik fel a 102 esztendős asszonyt, s ő fáradhatatlanul, szívélyesen fogad min­denkit. Száz év fölött már nem csodálkozhat­nánk, ha csak árnyékként, félig öntudat­lanul, csendes révületben é’ne a világ­ban. Faragó nénit azonban erős, éltető szálak fűzik ide. Unokái gondoskodása, a dédunokák nevetése, a látogatók, de leg­főképpen az ami megőrizte 102 évesnek; a tengeri, a rongyszőnyeg, tű és az olló: a munka. Z. J. Huszonegy munkahely, tizennyolc hó börtön a Cf.iataL 3iók iöz&zclícl A TISZA CIPŐGYÁR — Martfű, — telefon: 1, 2, 14 —■ elfekvő készleteiből az alábbi anyagokat ajánlja fel megvételre Cipőkellékanyagok: Nyomőcsat vasalapú ll-es 7,205 pár' Bognárszeg 14 20-as 29 kg Patkószeg 25/13-as 83 kg Gyermek slip cipó fasarok 2.222 pár Faszalag 16-os 126 tekercs Falágyék TB jelű 1«,000 pár Színes PVC lemezek 78 kg PVC fűző színes 4.950 pár Rézalapú nyomócsat 15.700 pár Nlkkelezett cipőcsat 8 mm-es 29.000 pár Cipődtszcsat aranyozott 7 mm-es 6.000 pár Cipőfűző lapos, kék és piros színben 22.00.0 pár Orrvas-szeg 16/10-es .26 kg Orrvas-szeg 20/20-as 24 kg Orrvas-szeg 20/22-es 20/12-es 34 kg Bőrtű 16x2/140 „Svitü 2.900 db Börtű 16x2/130 ICH 2.670 db Bőrtű 322 L/140 ICH 2.000 db Bőrtű „AKRA7 214x2/22 4.000 db Textília 134 R'100 PFAFF 9.000 db Fasarok 2554/T 5.340 pár Fasarok „LONDON’! 9,400 pár Textilanyagok: Festett flanell, Illa 946 m2 Trikóanyag (sport, tréningruhára alkalmas) 2.676 m* Cérna 8-as, zöld 2.000 orsó Vegyianyagok: Gumilakk 980 kg

Next

/
Thumbnails
Contents