Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, október II. Szabálytalan csúcstalálkozó az East River partján D iplomáciai események­ben gazdag esztendőnk az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének történetében is új szakaszt nyitott. — A szovjet miniszterelnök kezdeménye­zése következtében rendkívül nagy érdeklődés és főként fokozott várakozás előzte meg az ENSZ 15. közgyűlé­sét. Mint tudjuk, az ameri­kai diplomácia minden ere­jét latbavetette, hogy rábír­ják a kormányokat: a kor­mányfők és az államfők boj- kottálják a közgyűlést. Az East River partján épült pompás üvegpalotában a vi­lágból összesereglett kétezer tudósító mégis történelmi ülések tanúja lett. A Szov­jetunió kezdeményezésére egymásután foglalták el he­lyüket a közgyűlési terem­ben a kormányfők, az állam­fők és a többi delegáció ve­zetői legalább külügyminisz­teri rangban. Aki távolma­radt, az önmagát rekesztette ki a nagyok gyülekezetéből. Az amerikai kormány erőfeszí­tése ellenére is sikerült ki­vívni, hogy az emberiséget érintő nagy kérdésekről olyan színvonalas vitára ke­rüljön sor, amely felülmúlja az előzőket. Hruscsov, Eisen­hower, Macmillan, fíehru, Castro, Sukarno, Novotny, Gomulka, Kádár, Dej, Zsiv- gov, Shehu, Nkrumah, Nasz- szer, Sekou Touré, — de so­roljuk-e tovább, hogy igazol­va lássuk: csúcsértekezlet ez a javából! Igaz, nem kerék­asztal körül és csak a nagy­hatalmak részvételével, ame­lyet protokoll szokás szerint a külügyminiszterek hosszas üléseken készítenek elő. A fféle szabálytalan csúcs- találkozó, az ENSZ 15. közgyűlése s ez rendkívül megnövelte a világszervezet tekintélyét. A korábbi köz­gyűlésekre oly jellemző szó- cséplés helyett heteken át színvonalas vita zajlott, ter­mékeny javaslatok egész so­ra hangzott el; a szünetek­ben is élénk diplomáciai te­vékenység, élénk kétoldalú eszmecserék, találkozók kö­vetik egymást s újabb javas­latokat dolgoznak ki a kü­lönböző ellentétes álláspon­tok áthidalására. Még az el­lenséges sojtókommentárok is beismerik, hogy a szocia­lista országok javaslatai ta­lálnak a legnagyobb vissz­hangra a közgyűlésben és a világközvéleményben is. — Hruscsov miniszterelnök íté­lete a gyarmati rendszer fe­lett, javaslata az általános és teljes leszerelésre és az ENSZ főtitkári tiszte helyett három személyből álló kol­lektív vezetőtestületre, azaz szervesen a valósághoz ido­mítva a főtitkári állást. De akármelyik szocialista főde­legátus beszédét vizsgáljuk, megállapítható, hogy vala­mennyi értékes hozzájárulás a nagy kérdések megoldásá­hoz. így Wladislaw Gomulka javaslata, hogy világszerte tartsanak népszavazást a le­szerelésről, hozzanak létre Európában atommentes öve­zetet és ENSZ-határozat alap­ján tiltsák be az atomfegyver- kísérleteket. Gheorghiu­Dej és Todor Zsivkov töb­bek között azt javasolták, hogy kössenek kollektív biz­tonsági szerződést a Balkán országai. Kádár János, a ma­gyar küldöttség vezetője be­szédében az emberiség e leg­egyetemesebb fóruma előtt példát mutatott, egy kis nép mivel járulhat hozzá a fe­szültség csökkentéséhez és a béke megszilárdításához. — Emeljük ki egyik javaslatát, amely a főtitkári tisztség át­szervezésére vonatkozik. A nyugatiak részéről igen vita­tott kérdés, miként oszlana meg majd az intézkedési jog a három titkárból álló titkár­ság tagjai között. Kádár Já­nos azt javasolta, havonta felváltva elnököljön a szo­cialista, a semleges és a ka­pitalista országokat képvise­lő ENSZ-titkár. A 15. közgyűlésen megje­lentek az új afrikai országok fekete vezetői, a világtörté­nelem késői szereplői is. — Igen érdekes, hogy ebben az esztendőben éppen megkét­szereződik már az ENSZ-tag- országok száma, ugyanis az 1945. évi San Francisco-! alakuló közgyűlésen ötven volt a tagországok száma. Most Nigéria lett a kilenc- venkilencedik és Mauritania, Iszlám Köztársaság még eb­ben az évben a századik ENSZ-tagállam. A z afrikai és az ázsiai or­szágok jelentős része semleges politikát követ, s most itt az ENSZ-közgyűlés- ben is megmutatták politikai arculatukat. Mindenáron Hruscsov—Eisenhower talál­kozót sürgető határozati ja­vaslatuk egyik leglátványo­sabb r.ieknyilvánulása annak a szerepnek, melyet a semle­ges államok kívánnak játsza­ni a nemzetközi életben, jelen esetben mint a Kelet és a Nyugat közti közvetítő. Mint ismeretes, éles összecsapásra került sor a találkozót sürge­tő ötös javaslat vitájában, mert az amerikai küldöttség sugalmazd sára beterjesztett ausztrál és argentin módosí­tás — mint Nehru mondta — meg akarta fosztani értelmé­től az eredeti javaslatot. Az első kísérlet kudarcba fulladt a közgyűlés nagy többséggel leszavazta az ausztrál módo­sítást és az argentin javasla­tot is csak durva szavazási manőverrel tudták végighaj- szolni, amelynek aztán az lett a következménye, hogy a semlegesek visszavonták ja­vaslatukat. Az amerikai politikát az jellemzi az ENSZ-közgyűlés- ben, hogy üres szócséplésbe, ügyrendi vitába akarja ful- lasztani a közgyűlés munká­ját. — Egyetlen javaslatot tudtak a közgyűlés elé vinni — a nem éppen eredeti ötlet­ről tanúskodó, úgynevezett magyar kérdést. így akarják elterelni a figyelmet a döntő kérdésről, a leszerelésről, a német kérdésről, és a többi halasztást nem tűrő nemzet­közi problémáról. Az ameri­kai kormány képviselőinek vagy nem futja többre, vagy — s ez látszik valószínűbb­nek — passzív magatartásuk­kal akartak irányító hatást gyakorolni a közgyűlésre, hogy megbénítsák a világ- szervezet munkáját. — Hajó­juk azonban zátonyra futott Az ENSZ-ben még soha nem volt Ilyen tartalmas közgyű­lési vita, ilyen prominens politikusok még nem vettek részt a sorsdöntő kérdések megtárgyalásában. És mindez a szovjet kormány kezdemé­nyezésének eredménye. Pedig éppen az amerikai politiku­sok és elkötelezetteik azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy szét akarja rombolni a világ- szervezetet. íme, a vád visz- szahul: a vádlók fejére. B ár sok a biztató jel, hogy a világszervezetbe is kezd behatolni az élet hogy a világban végbemenő változásoknak szükségszerű változásokat kell hozniok az ENSZ-ben is, — még sok har­cot kell megvívni ott, az East River partján épült üvegpa­lotában, — vagy akár másutt —, hogy a béke erői diadal­maskodhassanak. Hírek az ENSZ-hői New York (MTI). Mint nyugati hírügynökségek je­lentik, Hruscsov szovjet mi­niszterelnök vasárnap a szovjet ENSZ-küldöttség Glen Gove-i villájában ebéden lát­ta vendégül Todor Zsivkovot, a bolgár küldöttség vezetőjét, valamint Podgornijt és Ma- zurovot, az ukrán, illetve a belorusz küldöttség vezetőjét. Egy UPI-jelentésből kitű­nik, hogy az öt semleges or­szág Hruscsov—Eisenhower találkozót sürgető javaslatá­nak amerikai mesterkedéssel történt megbuktatása után vezető amerikai politikusok megkezdték hadjáratukat a javaslat beterjesztői ellen. Harminc demokratapárti kongresszusi képviselő vasár­nap levelet intézett Eisenho­wer elnökhöz. A levél írói felszólítják az Egyesült Álla­mok kormányát, hogy foglal­jon állást azt Egyesült Arab Köztársaságnak a Biztonsági Tanácsba való felvétele el­len. Celler, New York-i kép­viselő, a csoport vezetője ki­jelentette, hogy „az EAK be­bizonyította, hogy nem méltó a bizalomra”. • Conakry. — A guinea! hír- ügynökség hétvégi bulletinjé­ben az ENSZ átszervezésének kérdésével foglalkozik és fenntartás nélkül támogatja a szovjet küldöttség javasla­tait. A kommentár rámutat, Hammarskjöld főtitkár kompromittálta magát azzal, hogy együttműködött Kongó­ban az agresszorokkal. Magá­tól értetődik tehát, hogy a fő­titkárnak távoznia kell — hangoztatja a kommentár. Felhívás a halászokhoz és a horgászokhoz A hazai és külföldi tudomá­nyos kísérleti intézmények a bal­vándorlások felderítése érdeké­ben széleskörű kísérleteket kezd­tek a Dunán és a Dunába tor­kolló folyók vízrendszerén. Az egyes halfajták százait jelölték és jelölik meg alumínium vagy műanyag plakettel, Illetve tetová­lással. A kísérletek eredményei­nek felméréséhez szükséges, hogy a Duna egész vízrendszerén ösz- szegyűjtsék a jelölt halak ada­tait. Ennek érdekében a Földmű­velésügyi Minisztérium halászati felügyelősége felhívja a halá­szok és a horgászok figyelmét arra, hogy a kifogott jelölt ha­lak hosszát és súlyát pontosan mérjék le és az adatokat, a jel­zéssel (plakett vagy egyéb jel!) és a fogás módjának, helyének időpontjának leírásával küldjék el a Földművelésügyi Miniszté­rium halászati felügyelősége — (Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tfc ÜJ ­6. Pista hangtalanul nevetett — Elisa, maga mindig ilyen vidám, vagy most... az izgal­mát leplezi? Legyen őszinte, mert én is az leszek: izgul? — Hát... bizony egy ki­csit ... Egészen kicsit... — Én is — bólintott komo­lyan Pista —, de tudja, sok­szor és szívesen vállalnék ilyen izgalmakat. Nem? — Batalov nagyszerű em­ber! — szólt közbe Elisa. Pista rákontrázott: — És Zsukov, a parancso­kunk? Hozzá mit szól? — Ö is ... ügy hallottam, már vagy hússzor megjárta a Holdat. Ez már komoly „múltnak” számít a „szakmá­ban .. <— És... és velem.ró­lam mi a véleménye? Elisa Pista szemébe kaca­gott. — Majd megmondom, ha visszatértünk a Földre. Jó? — Az nagyon soká lesz, Elisa... — Nagyon kíváncsi? — Végtelenül. — Kár. Hamar megöreg­szik, és ki jön majd velem... velünk a Vénuszra? Észre sem vették, amikor a :erem egyik szögletében meg­világosodott egy eddig rejtet­ten megbúvó képernyő, és egyszerre Batalov tekintett rájuk. — Már a Vénusz-utazáson törik a fejüket, angyalkáim? MSfíi lesz ez túl gyors iram? EUsa és Pista lopva egy­másra néztek. — Csak beszélgetünk, Ba­talov elvtárs... — szólt a lány. — Azonnal lefeküdni’ Mi­kor pihenik ki magukat, ha még most is...? Reggel nyolckor találkozunk. Dosz- vidánia! A képernyő elsötétült, és ők ketten, maguk sem tud­ták miért: egymás kezét fog­va léptek ki a csillagvizsgáló termeiből, és a gyorslift aj­tajában mint régi jóbarátok váltak el egymástól. — Jóéjszakát, Elisa, szép álmokat... — Magának Is, Pista... Holnap... holnap úgyis ta­lálkozunk. U. Sztepán Groncsevics éppen elmaradhatatlan délutáni teá­ját élvezte, amikor megszó­lalt lakásán a rádiótelefon. Korát meghazudtoló fürge­séggel ugrott fel és sietett a készülékhez. Feleségének — aki a csengetésre benézett a szomszédos szobából, csak annyit mondott: — Biztosan Batalov. Szük­ség van még az öreg Gron- csevicsre... Bekapcsolta a készüléket. — Tessék, itt Groncsevics. — Üdvözlöm, Sztepán Groncsevics, itt Batalov be­szél. Kérem, hogy a legsürgő­sebben jöjjön be a Központ­ba. Az elöő&ég úgy döntött, hogy ön is tagja lesz annak a tudóscsoportnak, amely a Kozmoszplán útját állandóan figyelemmel kíséri, és fel­dolgozza az űrhajó által le­adott tudományos adatokat. Groncsevics kitörő öröm­mel válaszolt. — Köszönöm, Batalov elv­társ, köszönöm. Gondoltam, hogy szükség lesz rám, vár­tam is, hogy hív ... — Nos, akkor siessen öreg harcos, mert minden perc ké­sedelem haszontalanul elfe­csérelt idő Várom. Újból kattant a készülék, Sztepán Groncsevics pedig három perc múlva már egy taxi-helikopteren a Főváros kőrengetege felett repült, és nem telt bele öt perc sem, máris a Központ tető-repülő­terén landolt a gép. A felhőkarcoló tetején moz­galmas élet fogadta, öt ha­talmas turbó-helikopter sze­mélyzete gyülekezett, hogy az expedíció tagjait és a Köz­pont által kijelölt tudóscso­portot a Kozmoszplán indu­lási helyére, az Uraiba szál­lítsa. Sztepán Groncsevics a gyorslifthez sietett, hogy meg­keresse Batalovot, akinél je­lentkeznie kell. Az elnök szo­bájában már útra készen gyülekeztek az expedíció tag­jai és a kijelölt tudósok. — Üdvözlöm, Sztepán Groncsevics — sietett elébe vidáman Batalov — jókor érkezett. Azonnal indulunk. Az elnöki fogadószobában A szovjet államfő rögtönzött sajtóértekezlete (Folytatás az L oldalról) ta: Elkövetkezhetik az az idő, hegy az ENSZ majd könyö­rögni fog Kínának, foglalja el székét az ENSZ-bea. Az idén azonban nemcsak a vita, hanem a szavazás is tanulságos volt. A szavazás eredményének gyors elemzé­se érdekes tényeket tár fel. Néhány ilyen tény; 1. Az ENSZ tagállamok többsége a Kínai Népköz- társaság mellett szavazott, vagy tartózkodott a szava­zástól. 2. Az Egyesült Államok sza­vazatokat vesztett, pedig az ENSZ taglétszáma növeke­dett. 3. A Kínai Népköztársa­ság ENSZ tagságának vissza­adása mellett szavazó tagál­lamok száma évről évre nö­vekszik. 4. Az Egyesült Álla­mok támogatóinak többsége évről évre csökken. A leglényegesebb azonban nem az, hogy az Egyesült Ál­lamok ez évben csupán ilyen csekély többséget szerzett, hanem az, hogy még e csekély többséget Is csak nagy erőfeszítések árán volt képes megszerezni. Az Egyesült Államok és szö­vetségesei mindent elkövet­tek, hogy szavazatokat sze­rezzenek. A francia küldött­ség az afrikai tagállamokat próbálta „megdolgozni”. Eze­ket az új afrikai országokat rengeteg politikai és gazda­sági szál fűzi a volt anyaor­szághoz. Ennek ellenére az új afrikai államok többsége tartózkodott a szavazástól. Helytelen lenne azonban abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy az Egyesült Államok pozíciója összeom­lott az ENSZ közgyűlésen. Nem így van. Az Egyesült Államok, ha nehezen is, de mégis megszerezte a többsé­get és immár tizenegyedszer ismét kirekesztette a Kínai Népköztársaságot a világ- szervezetből. Ez a reális tény. De ugyanilyen reális tény az is, hogy elmúlt az idő, mikor elegendő volt az Egyesült Ál­lamok küldöttségének egy gombot megnyomnia és a szavazógép működésbe lé­pett. Ez a szombatesti szava­zás egyik legfontosabb ta­nulsága. Nehru televíziós interjúja New Yorkban DELHI (TASZSZ). Az In- dinfo közlése szerint Nehru, indiai miniszterelnök New Yorkban egy televíziós inter­jú keretében üdvözölte Hruscsov szovjet kormányfőnek azt a javas­latát, hogy 1961 elejére hív­ják össze az ENSZ-közgyn- lés rendkívüli ülésszakát a leszerelési egyezmény ki­dolgozására. Meggyőződésem — mondot­ta — Nehru —, hogy Hrus­csov leszerelést akar és nem akar háborút. Nehru megje­gyezte, hogy a nyugati ha­talmak „nem akarják közvet­lenül megközelíteni a lesze­relés kérdését," A Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának kérdéséről szólva Nehru a következőket mondotta: Indiának meggyőződése, hogy mind nemzetközi szempontból, mind az ENSZ érdekeiből kiindulva kép­viseletet kell kapnia a né­pi Kínának az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Kína ENSZ-beli képvisele­te nélkül nem lehet megolda­ni olyan kérdéseket, mint például a leszerelés. Az indiai kormányfő vége­zetül kijelentette, hogy India támogatni fog minden olyan javaslatot, amely a gyarma­tok függetlenségének megadá­sára irányul. (MTI). bár ott volt az expedíció pa­rancsnoka, Pjotr Zsukov, és elmerülten beszélgetett Mi­hail Remizovval, a Kozmosz­plán térvező-mérnökével. — Grigorij Donszkov Elisával és Kovács Pistával ült az egyik kényelmes pamlagon, és bizonyára valami kellemes tréfán nevettek annyira ön­feledten, hogy a hozzájuk lépő Sztepán Groncsevics meg is jegyezte« — Úgy látom, a fiatalság nem fél egy cseppet sem — és biztatóul nagyott ütött Pis­ta vállára —, nos, fiatalem­ber, hát megkérded-e még, hogy visszafelé is repülsz majd Budapestre, vagy nem? Pista .kérlelő tekintetet ve­tett Groncsevicsre, de talán neheztelt is kicsit a kérdésért — Ugyan Sztepán Groncse­vics, hogy is gondolhat ilyet? Mondtam én azt egyáltalán? — Nézz oda, még letagad­nád?... Persze, Elisa előtt nem illik ilyesmit kérdezni — mosolygott az öreg tudós. Erre már Elisa is közbe­szólt: — Nem mondanánk igazat, ha egyre azt hajtogatnánk, hogy nem félünk... Persze, egy kis szorongás azért kerül. De... nem így szép az élet? Nekivágni az ismeretlennek, aztán majd meglátjuk... Donszkov fejezte be a gon­dolatsort: — Azért már szívesen fil­mezném a Marsot... Nem lesz rövid és könnyű az út — Batalov csendet kért. — Elvtársak! öt perc múlva indulás. Engedjék meg nekem... hogy még egyszer köszönetét mondjak mind­azoknak, akik munkájukkal lehetővé tették a Kozmosz­plán megalkotását és azt, hogy nagyszerű űrhajónk hol­nap hajnalban útrakelhet a legtitokzatosabb bolygó, a Mars felé. Éljenek a tudó? mány hőseit v” v — Hurrá! Bravől Éljen! — kiáltások hallatszottak min­denfelől, majd mindenki ke- zetszorított az öt elszánt űr­hajóssal, és a gyorsliftekhez indultak. A tetőn felzúgtak a helikopterek motorjai, és pon­tosan a megjelölt időben, dél­után 4 órakor, egymás után röppent fel az öt tömzsi gép a Központ felhőkarcolójáról, és egy gyors búcsúkor után pillanatok alatt eltűntek az Ural irányában. • Az Ural lábánál, ahol nem is olyan régen olyan különös, és furcsa éjszaka uralkodott, már a kora hajnali órákban sokszáz ember foglalatosko­dott a Kozmoszplán indító­tornyán, a kordonon kívül pedig öt világrész sajtó-, rá­dió- és televízió tudósítói ütöttek tanyát Budapest, Ró­ma és számtalan más világ­város valamennyi hírügynök­sége, újságja, rádiója és tele­víziója feszülten várta az ér­kező híreket. Az indítótorony­tól nem messze valóságos sajtóközpont épült ki néhány nap alatt és a sokszáz tudó­sító egy háromemeletes acél­palotában gyülekezett, ahol rádiótelefonok, elektrónikus géptávírók és televízió köz­vetítőállomások álltak ren­delkezésükre. Batalov és az expedíció tagjai az utolsó előkészülete­ket is megtették az indulásra. A végső vizsgálat mindent rendben talált, mire a Köz­pont elnöke hajnali 5 óra 30 perc 16 másodpercre meg­adta az indulási engedélyt. A Kozmoszplán messziről karcsúnak tűnő, közelről azonban annál hatalmasabb teste indulásra készen pihent az acél állványerdő közepén. *' * (f olytatjuk) SASS ERVIN

Next

/
Thumbnails
Contents