Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-08 / 238. szám

2 ^ULMOK MEGYEI NÉPLAP I960, október 8. As ENSZ-kösgyülés folytatta a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának vitáját New York (MTI) Magyar idő szerint 20.30 órakor meg­kezdődött az ENSZ-közgyű- lés csütörtök délutáni ülése. Az AP jelentése szerint el­sőnek a Kongói Köztársaság (Brazzaville) képviselője mondott rövid beszédet. Nyi­latkozatában az afrikai por­tugál gyarmati hatóságokat bírálta, majd kifejezte remé­nyét, hogy a volt Belga-Kon­góban rendeződik a helyzet. Hangoztatta: bízik benne, hogy a Kongói Köztársaság (Leopoldville) hamarosan küldöttséget mereszthet az ENSZ-be. Kormánya nevében bizal­máról biztosította Hammars­kjöld ENSZ-főtitkárt, majd a gazdaságilag elmaradott or­szágok megsegítésének szük­ségességéről beszélt. Ezután a közgyűlés folytat­ta a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának vitáját. A vitában Mazurov belorusz küldött követelte, hogy bizto­sítsák a Népi Kínának jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Elítélte azokat az amerikai vádakat, hogy a Kínai Népköztársaság nem aalkalmas ENSZ-tagságra, mert állítólag nem tartja tiszteletben az emberi jogo­kat. Rámutatott arra, hogy éppen az Egyesült Államok az, amely a dicstelen faji megkülönböztetés politikájá­val a négerek millióit fosztja meg a szavazati jogtól és ép­pen az Egyesült Államok kö­vet agressziós politikát Lengyelország nevében Wladyslaw Gomulka mondott beszédet. Az AP tudósítása szerint kijelentette, hogy a közgyűlésen részt vevő kül­döttek között egyetlen sem akad, akinek az lenne a meg­győződése, hogy a csamgkajse- kisták képviselik Kínát Go­mulka az2al vádolta az Egye­sült Államokat, hogy hideg- háborús politikájának eszkö­zeként igyekszik felhasználni az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét Kijelentette, hogy az Egyesült Államok azért akar­Újabb imperialista puccs veszélye fenyeget Kongóban Párizs (MTI) Az Humanité Leopoldvüle-ből érkezett tu­dósítása szerint Kongóban egy újabb reakciós puccs vé­széi: - fenyeget. Az Humanité tudósítója szerint csütörtök délelőtt egy fiatal kongói jelentkezett Lu- mumbánál és átadott egy Soquilhatville-be szóló repü­lőjegyet és százezer kongói frankot. Elmondotta, hogy több más kongói fiatallal együtt rövid idővel azelőtt kapta a jegyet és a pénzt, ».bizonyos személyektől”» az­zal a megbízással, hogy men­jenek Soquilhatville-be és kezdjenek felforgató akciót egyes funkcionáriusok, parla­menti tagok és katonatisztek ellen. A tervezett Soquilhatville-1 akció azonban nem elszigetelt kísérlet —- fejtegeti a tudósí­tó. Majd rámutat, hogy mi­után az előző akciók: az Ileo- álkormány, a főbiztosok ta­nácsa és Mobutu államcsíny- je csődöt mondott» ezért a Lumumba-kormány ellen most a „szétmorzsolás” takti­káját alkalmazzák. Ez any- nyit jelent, hogy Lumumba- pártí képviselőket megpró­bálnak eltántorítani a törvé­nyes kongói kormánytól. A keleti tartomány több parla­menti képviselőjét sikerült rábírni a szakításra, de ennek még nincs komoly hatása a parlamenti többségre: az még Lumumba mellett van. így egyáltalán nem biztos» hogy a parlament esetleges össze­hívása — mint ezt Kaszavu- buék tervezték — Lumumba dezavuálására vezetne. A „szétmorzsolás’* taktikája sem kecsegtet tehát biztos sikerreL Kasza vubu környezetében viszont rendkívül nyugtala­nok az ENSZ-közgyűlés eddi­gi alakulása miatt Azt lát­ják, hogy a Lumumba-kor­mány törvényességét csupán egy olyan kisebbség vonja kétségbe, amelynek Kongóval kapcsolatos érdekei és elfo­Hirdetmény A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1954. évi IX. tör­vény alapján a megüresedett városi választási kerületek­be a tanácstagi részleges vá­lasztás időpontját 1960. de­cember bő 4. napjára tűzte ki a 24., SÍ., 32., 50., 77., 105., 116. városi választókerületek­be n. A választási elnökség ille­tőleg a tanácsi választókerü­leti bizottságok elnökeinek nevét és hivatali helyiségé­nek címét a Szolnok Városi Tanács Végrehajtó BlTJtts&gi hivatali helyiségében a vá­lasztások előtt 30 nappal köz­szemlére tesszük. Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága gult törekvéséi közismertek. Ezért lehet arra következ­tetni, hogy hamarosan, talán néhány napon belül, újabb államcsínyt kísérelhetnek meg a Lumumba-kormány ellen. Annál is sietősebb e kö­ri* számára a problémáknak akár erőszakos megoldás mert az a New York-ban el­hangzott javaslat, hogy egy ENSZ vizsgálóbizottságot küldjenek Kongóba, mind az ENSZ- parancsnoksághoz mind az amerikai nagykövet­séghez közelálló kongói körö­ket nyugtalansággal tölti el. ja távoltartani a Kínai Nép- köztársaságot az ENSZ-tól, mert Peking jelenléte gyengí­tené pozícióit a világszerve­zetben. Azt is hangsúlyozta, — jelenti az AP — hogy az ENSZ-küldöttekre súlyos fe­lelősség hárul az ENSZ jövő­jét illetően, ha engednek az Egyesült Államok nyomásá­nak és továbbra is távoltart­ják Kínát a világszervezettőL Bodgornij ukrán küldött, szintén AP tudósítás szerint kijelentette beszédében, hogy a kínai ENSZ-tagság közgyű­lési megvitatásának megaka­dályozására az Egyesült Álla­mok titkos összeesküvést szervezett Gheorghiu Dej, a román küldöttség vezetője elítélte a Kínai Népköztársaság felvé­telének megakadályozására irányuló amerikai törekvése­ket és hangsúlyozta: itt az ideje, hogy kidobják a világ- szervezetből a csangkajsekis- ta üngynököket Sir Claude Corea ceyloni küldött rámutatott beszédé­ben, hogy a Kínai Népköz- társaság felvétele az ENSZ tagjainak sorába a béke ügyét szolgálná. Dzsavad iraki külügymi­niszter hasonló értelemben nyilatkozott Hangsúlyozta, hogy a leszerelés kérdését nem lehet eredményesen megtárgyalni a Kínai Nép­köztársaság tevékeny részvé­tele nélkül. Fizetésemelés Bulgáriában Október elején újabb 600 ezer bolgár munkás és alkal­mazott részesül fizetésemelés­ben. Az újabb bérrendezés végrehajtására csaknem 140 millió levét fordítanak. FÖLDCSUSZAMLÁS AZ ANGOL MUNKÁSPÁRTBAN 4 z angol munkásmozga­1 lom háború-utáni tör­ténetének kétségkívül egyik legfontosabb eseménye zaj­lott le szerdán, az Angol Munkáspárt Scarborough-i évi értekezletén: a többnapos drámai vita végén vereséget szenvedett a párt jobboldali vezetője, Gaitskell, s helyébe Richard Crossmannt, a bal- szárny teoretikusát, az ismert újságírót. Gaitskell politiká­jának régi bírálóját válasz­tották meg Vereséget szen­vedett Gaitskell atompoliti­kája is: míg a munkáspárt jobbszámyának vezetője, aki a főrenddé kinevezett Attlee nyugalombavonulása óta áll a párt élén, a kormány poli­tikájának megfelelően Ang­lia atomfegyverkezése és az amerikai támaszpontok fenn­tartása, a NATO-kötelezett- ségek teljesítése mellett szállt síkra, az értekezlet határoza­tai leszögezik: az Angol Mun­káspárt politikájának az atomfegyverekről való le­mondáson kell nyugodnia. Mit jelent mindez, mi áll a fordulat hátterében? Bevan, a nemrég elhunyt angol mun­káspárti vezető, a maga mér­sékeltebb baloldali irányza­tával nem tudta elhódítani Gaitskelltől a vezetést, ad­dig a merész politikát folyta­tó Crossmann egyszeriben ki­csavarta a jobboldali „lea­der” kezéből a vezérpálcát. Mivel magyarázható ez? r aitskeH, aki a vita vége­u felé már látta, hogy alighanem vesztesen kerül ki a küzdelemből, megjegyezte: „Utalnom kell arra a lehető­ségre, hogy a szőnyegen for­gó kérdés nem a védelem, hanem a pártvezérség kérdé­se”. Amit azonban Gaitskell valamiféle vádként akart fel­hozni, valójában majdnem igaz volt a védelmi politika, sőt az angol munkáspárti po­litika és Gaitskell személye szoros kapcsolatban áll egy­mással A jobboldali vezetés válsá­ga először a választások után bentakozott kÉ mint ismere­tes, a munkáspárt, amely Gaitskell-ék jóvoltából min­dent elkövetett, hogy az eser- nyős-kényelmes polgári párt­tá váljék, „veszélyes” szocia­lista elképzelések, államosítá­sok és egyéb ilyen követelé­sek nélkül — hiszen ez eset­leg elriasztaná a kispolgáro­kat — a választásokon meg­semmisítő vereséget szenve­dett. S ezen nem volt mit csodálkozni: a legliberálisabb munkáspárt sem várhatja, hogy a tőkés saját pártjánál is jobban bízzon benne, vi­szont a munkások kiábrán­dulnak egy olyan pártból, amely éppen a munkáspoliti­kát hagyja cserben. Éppen ezért a választási vereség után egyre erősödtek a párt politikájának revízió­ját követelő hangok. Különö­sen kiéleződött a vita az atompolitika kérdésében. Crossmann és a balszárny többi neves képviselői vilá­gosan bebizonyították, hogy az atomfegyverekre alapo­zott védelmi politika arra ve­zetne, hogy háború esetén a szigetország területén néhány órán belül megszűnne az élet. Az atompusztulás elleni egyedüli védekezés Anglia számára az atomfegyverekről való egyoldalú lemondás le­het. S bár a szkeptikusok sokszor fintorogtak a külön­böző tüntetések, például az aldermastoni békemenet lát­tán, e politika most diadalt aratott a munkáspártban, amely egy választási győze­lem esetén az ország kormá­nyát adja. Az indokot vilá­gosan mutatja a vita egyik mozzanata, amikor Cousins, a szállítóipari szakszervezet főtitkára megjegyezte; „So­kan azt mondják, a nyugati szövetségnek legyenek atom­fegyverei, amíg a Szovjet­uniónak is vannak. Én azonban nem a nyugati szö­vétségért, hanem Angliáért beszélek”,, II e ez a politika nemcsak u Angliának: az egész vi­lágnak javát szolgálja. És ezért értékelhetjük pozitívan a Scarborough-i döntést. Gaitskell, az immár bukott pártvezér a szavazás előtti percekben siránkozva jegyez­te meg: Tudom, hogy a mai szavazást már előre eldöntöt­ték, azt hiszem, a nagy szak- szervezetek eldöntik politi­kájukat, mielőtt alkalmuk lenne a végrehajtóbizottság javaslatait megfontolni. P aitskéü tévedett: a nagy u szakszervezetek, ame­lyek a legszorosabb kapcso­latban állnak az angol nép tömegével, alaposan megfon­tolták döntéseiket. És a ke­serű pillanatban eszébe jut­hatott az a sok-sok szavazás, amikor nem panaszkodott amiatt, hogy az eredményt már előre eldöntötték Meghall Ordzsonikidze özvegye Moszkva (TASZSZ) A Pravda pénteki száma közli* hogy súlyos betegség után ok­tóber 5-én elhunyt Zinajada Ordzsonikidze» Grigorij Ord- zsonikidzének, a kommunis­ta párt és a szovjet állam 1937-ben meghalt kiemelke­dő vezetőjének felesége, MMHMNHMHttlWMMiiNtMtiiNWNHiniia Hivatalos nyereményjegyzék — » nyereménybet ótkönyvek 1960. októberben Győrben meg­tartott 1960. HL negyedévi (har­minchetedik) nyereménysorsolá­sáról VI Szánm Nyen. Számv, Nyer. 090 50 % 580 50 % 152 100 % 704 200 % 338 50 % «18 50 % «5 50 % 72* 50 % 425 50 % 840 50 »/« 46« 50 % 845 «00 % 63» 50% «00 «0% Batalov szórakozottan for* ; gáttá kezében az apró, gömb- ; alakú mikrofont, miközben ;vagy tíz percig beszélgetett ;Tomaskov arról, hogy az Ika- ;rusz II. felvételén látható vá- > rosromoik pusztulására felté- ; telezett atomrobbantást el ; lehet-e tényként fogadni, ;vagy esetleg más feltételezé- [sek is számbajöhetnek7 — Nem, másról szó sem le­het — beszólt a képernyőn Tomaskov —, valamennyiünk-és én is állítom: a Marson — ; hogy mikor, ezt még nem tud­* hatjuk pontosan — rettene­tes atomhalál vetett véget mindenféle életnek... — Veszélyezteti ez az ön [véleménye szerint a Kozmosz- [plán utasait7 Kiléphetnek-e [az expedíció tagjai a Mars [felszínére? Egyszóval: milyen [lehet a rádióaktivitás mér- :téke a Mars légkörében, és a [bolygó felszínén? Tomaskov nem felelt azon- [ nal. Jegyzettömbjét kereste [zsebében, aztán fellapozta a [közepe táján. — Az Ikarusz II. fényké­pezés közben az exponálással egyidőben különböző adato­kat is rögzített műszereivel. Ezek egy részét máris feldol­goztuk. A romváros fényké­pezésekor lejegyzett adatok ♦ szerint a rádióaktivitás nagy- Jsága semmivel sem nagyobb, Jmint a Mars más területei J felett. Valószínű tehát, hogy a I romváros talaján, kövein sem | telepedett meg olyan magas rádióaktivitás, mely veszé­lyeztetné az expedíció tagjait. Természetes azonban, hogy n -m árt, sőt feltétlenül szük­séges az óvatosság... Nem vol| £á íuóg példa ugyan, de a műszerek is tévedhetnek— — Értem, Tomaskov elv­társ. Kérem, hogy a megfe­lelő utasítások szerint járjon el a Kozmoszpláa indulása után. Az időpont változatlan. A programot azonban átdoi- gozzuk: a romváros felderíté­se lesz expedíciónk egyik fő­feladata .... Doszvidánia, To- ma&kov! A kölcsönös üdvözlés után a képernyő elsötétült, és a nagy tanácskozóterem újból fényárba borult. Batalov felállt. Ünnepé­lyes komorság tükröződött tekintetében, ahogy munka­társaira nézett. — Elvtársak! Nagyon ne­héz és fáradtságos munka vár ránk. A programváltozás teljes kidolgozására néhány óránk van már csupán, vi­szont az egész világ tőlünk vár választ a Mars titkára, a titok megfejtésére... Még- egyszer kérem valamennyi ü- ket: minden tudásukkal, szí­vükkel vigyék győzelemre el­ső Mars-expedíciónkat! Itt megállt egy pillanatra az elnök, és kisvártatva mo­solyogva folytatta: — Nem, nem akarok nagy szavakat puffogtatni, nézzék el nekem, hogy ennyire elka­pott a hév, és ... ne haragud­janak, tudom, valamennyien mindent megtesznek a siker érdekében ... Hiszen nem kisebbel, mint az életükkel játszanak... De tudják, ez a mi sorsunk, űrhajósoké... Zúgó tapsorkánba vesztek Batalov szavai. A megbeszé­lés minden résztvevője fel­állva tapsolt, és ez a taps el­sősorban az öt elszánt embert köszöntötte, akik nem sokkal több, mint 2á ács múltán már az űrben száguldanak az ezüstfehér Kozmoszplán gyomrában, a Mars felé.-. Míg Moszkva, London, Washington, Pária, Peking, Budapest, az egész világ az Ikarusz II. táv-televízión a Földre sugárzott Mars-felvé­telének lázában égett, az Ural lábánál, ott, ahol Európa ölel­kezett Ázsiával, megmagya­rázhatatlan, különös éjszaka volt. Távolban komor csúcsok sötétlettek, az égbolt úgy vál­toztatta színeit, mint amikor mindent elsöprő viharra ké­szül a természet. Nyugat fe­lől zilált, sötét fodrok úsztak Kelet felé, ahol a haragos zöld és kék szín enyhébb ár­nyalatú ezüstszürkévé szelí­dült. A sötét felhők hihetet­len gyorsasággal vitorláztak egyre magasabbra, már-már a zenitet ostromolták. A fel­hők rohanásával együttszá- guldó szél sikongva tépte a közeli dombhajlatokon sűrű­södő tölgyes évszázados óriá­sait, csillag sem világolt, ami még különösebbé tette a nyá­ri éjszakát, a tölgyerdő su­hogását és a viharos iramban száguldó felhők vad kavaro­dását nyugatról keleti irány­ban. Többszáz kilóméterrel nyu­gatabbra, Moszkvában, az Egyesült Űrkutató Központ 149. emeletén ezekben a per­cekben fejezte be munkáját az a megbeszélés, amelyet Ba­talov, a Központ elnöke irá­nyított. Éjfél után is furcsa volt az éjszaka az Ural lá­bánál, és így tartott egészen a hajnali pirkadásig, amíg lassan el nem csendesedett a vihar, és ki nem tisztult az égbolt, felvillantva csillag­fényeit és Útjára küldve a Holdat. Utitársunk kényel­mesen ballagott felfelé be­világította a szelíd lankákkal övezett tisztást, ahol egy magasba^pökő, szivaralakú, hatalmas szerkezet körvona­lai bontakoztak ki a sápadt holdfényben. Ott állt az hidítóheiyen, acél állványerdő közepén, diadalmasan a Kozmoszplán. Mozdulatlan volt és fenséges. Mintha titkok tudója lenne, mintha egy másik világról érkezett félelmetes csoda lett volna... Pedig ha csoda volt, akkor a technika csodájának nevezhetnénk Mihail Remi- zov alkotását, mély utasaival hamarosan elbúcsúzik a Föld- tói, (riszáguld a bolygóközi még gyűjteni, hiszen a kis­ujjában volt minden eddig felderített adat a Marsról, most csak a kíváncsiság ve­zette a reflektorhoz, meg az is, hogy Kovács Pistának fel­sorolja a titokzatos bolygó néhány jellemzőjét. Igaz, hogy Kovács Pista, aki ugyan geológus volt, és nem csilla­gász, de legalább úgy ismer­te ezeket az adatokat, mint Elisa, nem csupán azért sze­gődött a lány nyomába, mert szembe akart nézni a Mars­sal, mielőtt néhány izgalmas nap után kézzelfoghatóbban is találkozik majd vele, de a hosszú és fárasztó megbeszé­lés után nagyon jól esett ne­ki a lengyei lány társasága, végtelen térbe, amott, a lan­kák fölött pirosán hunyorgó Mars irányába... Ezt a pirosán hunyorgó kis pontocskát vizsgálta éppen Elisa Dabrowska, a Központ legfelső emeletén berendezett pazar csillagvizsgáló reflek­torán, nem mintha tudomá­nyos adatokat kívánd «Aim kellemes csevegése, vidám, mindig barátságos nangja... — Látja — mutatott Elisa a reflektorból egy elmés szer­kezettel kivetített kép egyik pontjára — itt van most $- kelme, Mars úr. Milyen pi­ros az arca, talán dühös, hogy nemsokára leleplezzük? SASS B&Vitt igplvtatgvft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents