Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-07 / 237. szám
I960, október 1 mm A korszerű nagyüzemi gazdálkodás c ülj • r an A mezőgazdaság színvonalát évtizedeken keresztül a 8—9 m' ;ás búza termésátlagok jellemezték. Ezek az átlagok olyan gazdálkodási rendszert tükröztek, amelyben a summásmunka, az igaerő, vagy a kisüzemi módszerek voltak az uralkodók. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás, a modern technika térhódítása megváltoztatta ezeket a viszonyokat. A korszerű gépek, kémiai szerek lassan szétfeszítik a földművelés hagyományos formáit, s a mezőgazdasági kultúrák fejlődésének új távlatait rajzolják nagyüzemeink elé. Azt természetesen senki sem kívánhatja, hogy a tudományok új vívmányai mindenhol egyidőben hassanak, azonban ma már nagy számmal vannak olyan üzemek, üzemegységek, amelyek képesek az iránymutató kutatási eredményeket alkalmazni. A gépállomány, a talaj termőképessége már sok helyen elérte azt a szintet, hogy ott új módszereket lehet alkalmazni. Ahol ezek a feltételek még nem állnak rendelkezésre, ott a cél a régi fajtákkal felemelkedni a 10— 12 mázsás termelési színvonalra. Ilyen teljesítményre jó munka mellett a régi gabonafajták is képesek. A régi és új termelési módszerek, fajták ellentétei a legerőteljesebben a gabonatermelés területén jelentkeznek. A modem szántógépekkel időben és minőségben is olyan munkát végezhetünk rendbehozott, jó talajainkon, amilyent a köztermesztésben lévő — külterjes viszonyok között nemesített búzafajtáink már nem képesek terméstöbblettel viszonozni. A gyengébb talajokon ezekkel a feltételekkel a régi fajták hozamait emelhetjük. Legjobb üzemeink nagy termést ígérő tábláin a régi fajták gyakran már a virágzáskor megdőlnek, szemtermésük megszorul. Nem érvényesül e fajtáknál a nagyobb műtrágyaadagok termésfokozó hatása sem. A megdőlés a kombájnok munkáját akadályozza, s a fekvő gabona nagy betakarítási veszteségeket okoz. A termelési biztonság fokozása és a hozamok emelése érdekében az állami gazdaságok két esztendővel ezelőtt megkezdték az új technika igényeihez igazodó országok tapasztalataira támaszkodva nyolc olasz eredetű fajtával próbálkoztak. Az eredmények a várakozásnak megfelelően alakultak. Az intenzív fajták jobb talajmunkát, gondosabb ápolást, nagyobb mennyiségű műtrágyát kívántak, de 6—9 mázsás terméstöbblettel hálálták meg az erőfeszítéseket. Alacsony, szilárd szalmájuk könnyebbé, egyszerűbbé tette a betakarítógépek munkáját. A különböző hazai klimatikus és talajviszonyok között termelt olasz fajták közül három, a San Pastore, az Autonómia és a Produtto- re eredményei voltak kielé- gítőek. Ezek még az idei szélsőséges telet is viszonylag elfogadható módon bírták. Terméseredményeik a kipusztulás ellenére is 3—5 mázsával meghaladták a hazai fajtákét , Az 1959-60-as gazdasági évben két új szovjet fajtával, a Bezosztája 4 és a Szko- roszpelka 3/b nevű búzákkal gyarapodott a hazánkban termesztett intenzív fajták száma. A szovjet búzafajták nagy termőképességük, szalmaszilárdságuk és kiváló minőségük mellett télállóság tekintetében is kitűnően vizsgáztak. Az eredmények hatására a párt és a kormány vezető" úgy döntöttek, hogy szélesítik a belterjes búzafajták termelését. Két esztendeje még csak néhány száz holdon, tavaly már több mint 20 ezer holdon vetettek a nagyüzemek bőtermő búzákat, s most ősszel már mintegy 300 ezer holdon kerül a földbe belterjes búzavetőmag. Ennek a gyorsütemű fejlődésnek a feltételeit a mező- gazdaság szocialista szektorainak túlsúlyba kerülése biztosította. Nálunk az új terjedését már nem gátolja a kon- kurrencia. Eltűntek azok a korlátok is, amelyeket a kisparaszti gazdaságok szűk keretei állítottak ez új termelési eljárások, fajták útjába. A termelőszövetkezetek tagjai szívesen tanulnak, a jó példák nyomán bátran korszerűsítik gazdaságukat Erről a tavasszal Szolnokon rendezett kukoricatermelési anké- ton személyesen is meggyőződtem. Megkapó volt az a figyelem és az a sok értékes megjegyzés, amelyet akkor a kukoricatermelés új módszereivel kapcsolatban elmondottak. De hasonlóan jelentősnek tartom annak a nagyszámú látogatónak az érdeklődését is, akik felkeresték a Héki Állami Gazdaságot, hogy ott a belterjes búzák termelési tapasztalatait tanulmányozzák. Héken két esztendeje folynak e fajtákkal üzemi próbák. A gazdaság az 1958— 59-es esztendőben még csak olasz eredetű fajtákkal foglalkozott. Akkor a három említett fajta fejlődését kevés természeti tényező zavarta. Télen a kiritkulás a Produt- torénél érte el a legmagasabb értéket, 5,2 százalék volt. Az elmúlt évben különösen a hónélküli nagy hidegek már nagyobb mértékű pusztulást okoztak. Az olasz fajtákkal bevetett terület egy részét fagykár miatt ki is szántották. A kiszántás fajtáktól függően az elvetett terület 5—10 százaléka között mozgott. Itt érdemes megjegyezni, hogy a fagy nemcsak ezeket az igényes növényeket sújtotta, kipusztult és kiszántották az őszi árpa vetésterületének 11 százalékát is. Az 1959—60-as évben már részt vettek a kísérletekben a szovjet fajták is, ezek vetés- területét fagykár nem csökkentette, kiritkulások mértéke sem haladta meg a hazai búzafajtákét, A megfigyelés alá vont belterjes búzák közül a Szko- roszpelka és a San Pastore 4—5, a Produttore 3 nappal korábban érte el a kombájnérettségi állapotot, mint a Bánkuti 1201-es. A Bánkúival egyidőben vagy egy nappal később érett az Autonómia és a Bezosztája. A rö- videbb tenyészidő csökkentette a rozsdabetegségek kártételét. Igen meggyőzőek a termés- eredmények. Héken öt holdas táblákon a Bezosztája 32,75, a Szkoroszpelka 31,76 mázsa holdankénti termésátlagot adott. A San Pastore 132 holdon átlagosan 25,82 mázsa szemet termett holdanként. Az Autonómiánál 235 holdon átlagosan 21 mázsás termést értek el. Érdekes a Palotási Állami Gazdaság kísérlete is Ezek a kísérletek is azt igazolták, hogy különbséget lehet és kell tenni az üzemrészek között. A szikes talajokon a hazai búzafajták aszálykárt szenvedtek, s átlagosan 14—15 mázsa termést adtak, ugyanakkor a gazdaság jobb földjein gondos munka után a San Pastore 23,10, az Autonómia 20 mázsa termésátlagot hozott. Az intenzív búzafajták sikeres termelése érdekében ezek céljára a legjobb talajerőben lévő, mély termőrétegű, jó szerkezetű talajokat kell kijelölni. A vetést jól beérett földbe és lehetőleg 25 centiméter mély vetőszántásba kell végezni. E fajták vetőmagigénye az optimális növényállomány kialakítása érdekében több mint a régi magyar fajtáké, 130—140 kilogramm. A San Pastore, Bezosztája, Autonómia fajtáknál 3,7, a Szkoroszpelka, Pro- duttore fajtáknál 3,5 millió csírát kell a földbe helyezni. A belterjes fajtáknál igen nagy jelentőségű a megfelelő vetési idő megválasztása. A búzákat október folyamán földbe kell helyezni. A belterjes búzák 5—6 mázsa körüli holdankénti vegyes műtrágyaadag felhasználásával termeszthetők a leggazdaságosabban. Az olasz fajták megkívánják a korai (január) és márciusi fejtrágyázást is. Ezek a fajták tehát igényesek, csak a gondos, lelkiismeretes munkát honorálják magas hozamokkal. A nagyüzemi keretek azonban ehhez a feltételeket, szövetkezeti parasztságunk, állami gazdasági dolgozóink szakértelme pedig a lehetőségeket is biztosítja. A Szolnok megyei állami gazdaságok most ősszel összes búzavetésterületük 60 százalékán több mint 11 ezer holdon, a termelőszövetkezetek 40 ezer holdon vetnek ilyen igényes búzákat, a többtermelés érdekében vállalva jobb munkát. Ha a hozam holdanként csak 5 mázsával emelkedik az intenzív vetőmag hatására, a Szolnok megyei nagyüzemek jövőre több mint 25 ezer tonnával emelik búzatermelésüket, negyedmillió mázsával több kenyérgabonát tesznek a népgazdaság asztalára. E^ számok a szocializmus útjára lépett Szolnok megyei mezőgazdasági üzemek fejlődésének mérföldkövei. A nagy területeken földbe kerülő, bőven termő búzamag annak a szellemi magvetésnek a diadala, amelyet a párt, a kormány a szocialista nagyüzemek kialakítása érdekében végzett. Bizonyítja, hogy Szolnok megye szövetkezeti parasztsága az állami gazdaságok példáját felhasználva bátran halad a korszerű nagyüzemi gazdálkodás útján. IZINGER PÁL főigazgató FM Állami Gazdaságok Főigazgatósága VÁSÁRNAPTÁR Megyénkben országos állat- & kirakodóvásárt rendeznek: október 8-án Kengyelen, Uj- szászon; 9-én Tiszaföldváron,' Kenderesen, Tiszasülyön; 11- éa Tiszaroffon. A Vásárokra Vészmentes: helyről szabályos járlatlevél- lel mindennemű állat felhajtható. Gyarapszik a termőterület a parlagföldek bevonásával A termelőszövetkezetek felkutatják az évek óta parlagon heverő földeket, szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területeket és azokat is hasznosítják. A törökszentmiklósi járás közös gazdaságai a tavasz folyamán csaknem ezer hold parlag területet fogtak művelés alá. E területekre kevésbé igényes növényié» léket, mezővédő erdősávnak facsemetéket ültettek. Többszáz holdat kitevő, eddig hasznosítatlan területet műveltek meg a Nagykunságban is, ahol elsősorban az öntözéses gazdálkodást kívánják fejleszteni; A megyében most újabb akció indult azért, hogy minden talpalatnyi földet művelésbe vonjanak. Túr- kevén a vadon burjánzó vizenyős* mocsaras területeket füzesekkel telepítik be. Az ilymódon nyert alapanyagból a város három közös gazdasága együttesen kezdi meg a jövedelmező kosárfonást. Tűrkeve. Mezőtúr és Kunhegyes környékén tereprendezéssel teszik művelhetővé azokat a földeket, amelyek eddig alkalmatlanok voltak nagyüzemi termelésié. NÉHÁNY TANÁCS a gyümölcs és szőlő telepítésekhez A szőlő és gyümölcs telepítése jelentős beruházást igényel, amelynek sikere, vagy eredménytelensége évtizedekig érezteti jó, vagy rossz hatását. Az éghajlat, a terület fekvése adott, azonban több olyan tényező van még, melyeket módunkban áll, befolyásolni a telepítéseknél. Megyénkben ez évben már csak a kijelölt községekben lehet gyümölcsöst, illetve szőlőt telepíteni, olyan területeken, melyek mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmasak, elsősorban homok talajokon. Mivel hosszú éveknek vetjük meg az alapját, gondosan készüljünk fel a telepítés szakszerű végrehajtására, MIT VEGYÜNK FIGYELEMBE A TELEPÍTÉSNÉL? Először is határozzuk meg a szükséges területrendezéseket, jelöljük ki az épületek helyét (tároló, pince, per- metlétorony, brigádszállás, stb.) Törekedjünk a nagyüzemi méretű gyümölcs, illetve szőlőtáblák kialakítására, — ahol már lehetőség nyílik a gépek alkalmazására. Meglévő szőlőinkben a köztesként ültetett gyümölcsfa akadályozza a gépi művelést, ezért az új telepítéseknél ne ültessünk a szőlőbe gyümölcsfát. Az a helyes módszer, ha a szőlőtáblák körül 5—6 sor gyümölcsfából szélvédő sávot létesítünk. Sokat vitatott kérdés A SOR ÉS TŐTÁVOLSAG Erre vonatkozólag nem lehet merev számokat adni, de egyaránt helytelen, ha nagyon sok növényt ültettünk, vagy ha terület-pazarlást követünk el a telepítéseknél. A gyümölcsösöknél — kevés kivételtől eltekintve — a helyi adottságoknak megfelelően választjuk meg a sor és tőtávolságot azonban a minimális sor és tőtávolságot, melyet a 23/1959. sz. tvr. is kötelezően előír, minden esetben be kell tartani. A szőlőkben a helyes sor és tőtávolság megválasztása szintén lényeges. Megyénk homokos szőlőterületein legtanácsosabb a 125x80 cm. távolság. Az így telepített növény géppel művelhető, a forró homokon bizonyos talajárnyékolást biztosít, s viszonylag legnagyobb termést ad.-A FAJTÁK MEGVÁLASZTÁSA is döntő tényező. Az a cél, hogy kevés számú, de jól bevált fajtát telepítsünk. A 23/1959. sz. tvr. az alföldi tájegységnek: — így megyénkre is — előírja a termeszthető gyümölcs és szőlő fajtákat Ezekből válasszuk ki — a helyi sajátosságok figyelembevételével —- a legmegfelelőbbet. A sok fajta gyümölcs, vagy szőlő telepítése azért sem kívánatos, — mert annak kezelése, szedése és árúértékesítése is problémát okozhat a termelőszövetkezeteknek. Ennek elkerülését biztosítja, ha a már említett módszert követik. A JELENLEGI LEGFONTOSABB FELADATOK! Azok a termelőszövetkezetek, melyek rendelkeznek telepítési engedéllyel mielőbb végeztessék el a gépállomásokkal a talajforgatást, 60— 80 cm. mélyen. Ezután következik a táblák kijelölése, útak kitűzése. E munkáknál igen fontos a szakszerűség és annak szemelőtt tartasa, hogy a telepítés megfeleljen a nagyüzemi követelményeknek. Gondoskodni kell a szaporítóanyag megrendeléséről is. A megrendelési nyilatkozatot, a hitelfedezet-igazolás csatolása mellett, haladéktalanul el kell küldeni a Szőlőoltvány és Facsemeteforgalmi Vállalatnak (Budapest, V.i Alkotmány u. 10.). Ez azért sem tűr halasztást, mert a szaporítóanyag leszállítása a megrendelések beérkezésének sorrendjében történik. A gyümölcsfacsemetéket ősszel mind leszállítja a vállalat, mivel az őszi telepítés biztosabb. A szőlő szaporítóanyag felét őszi, másik felét tavaszi leszállításra kell kérni. Fontos tennivaló a szaporítóanyag szakszerű, ideiglenes tárolása (vermelése) és az idejében történő elültetése biztosítása is. Különösen az ősszel leszállított gyökeres szőlővessző tárolása kíván körültekintést, mert szakszerű vermeléssel elérhető, hogy csak kevés szaporítóanyag esik ki a telepítésből. A gondos, lelkiismeretes munka a jól előkészített és végrehajtott telepítés több évtizeden keresztül sok vagon gyümölcsben, többszáz hektoliter borban térül meg. Gólya Elek megyei kertészeti felügyelő Csávázzuk vetőmagjainkat Kétféle csávázási mód van: nedves és száraz. A nedves csávázást végezhetjük Higo- sánnal és GeresánnaL 1 '’W- A megyei növényvédő állomás nagyüzemi gépekkel végzi a csávázást. E gépek teljesítménye napi 200—300 mázsa. A csávázószer itt is Hi- gosán, vagy Geresán, illetve a porcsávázásnál Germisán. A Germisán por csávázószerből 1 mázsa vetőmaghoz 20 dekagramm szükséges. A porcsávázáshoz a házilag, vagy gyárilag készített hordót használjuk, melyet forgató- karral forgatunk. Minden higanyos csávázószer méreg, ezért nem szabad az oldatba kézzel nyúlni, a porcsávázásnál pedig ajánlatos olyan munkaruhát viselni, amelyet a csuklón és bokán be lehet kötni. A csávázást légzésvédővel végezzük. Az állatokat is távol kell tartani az oldattól, s ha csávázóoldat kimarad, azt 30 centiméter mély gödörbe ássuk el. A por csávázószerrel csávázott magok után a zsákokat forró vízzel kell kiöblíteni és csak azután szabad bennük más terményt tárolni. A csávázott vetőmagot takarmányozásra vagy élelmezési célra felhasználni nem szabad. Olcsó épületek \ Most épül Balján, a törökszentm iklósi Dózsa Tsz-ben ez a szerfás, tetejcit szalmatetővel vályog falból készült a férőhelyes aö- vemJékmarhaistállá. léli szállás báromszázőtvea sertés számára, m J / !• *Aé*p&)tiAÍf