Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-07 / 237. szám
i960, október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ■W c A termelés növelésének, a termelőberendezések fejlesztésének a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulását kell eredményeznie — A megye üzemeinek szociális és egészségügyi ellátottságáról —■ Sfíj' í A Szakszervezetek Megyei Tanácsa tegnapelőtt kibővített ülésen tárgyalta a megye üzemeinek szociális és kulturális ellátottságát, a szakszervezeti és egyéb szervek ezzel kapcsolatos feladatait. Vitaindító beszámolót Kökény István elvtárs, az SZMT vezető titkára tartott. A tanácskozáson elhangzottakról az alábbiakban tájékoztatjuk olvasóinkat: A megye üzemeiben szerzett tapasztalaitok összessége azt bizonyítja, hogy a legutóbbi esztendőben mélyreható politikai, gazdasági és kulturális változások történtek a megye egész területén. Az üzemek termelő berendezései számottevően fejlődtek és különösen az utóbbi esztendőben gyorsult meg a korszerűsítési. így szemmel láthatólag emelkedik az ipar műszaki színvonala és egyre nagyobb teret kap a termelésben a szalagszerű gyártás. Évről-évre emelkedik az ipar műszaki kultúrája, aminek bizonyítéka, hogy a megye üzemei csak az előző esztendőben több mint 10 millió forintot használtak fel új gépek beszerzésére, a termelő berendezések felújítására. Ebből is következik, hogy a megye ipari termelésének fejlődése jelentősen felülmúlja az előző esztendők ütemét. Ennek bizonyítéka, hogy ez év első hét hónapjának összesített termelése 22.1 százalékkal volt magasabb, mint az előző esztendő azonos időszakában, a termelékenység pedig 9.8 százalékkal növekedett. Ez év első hét hónapjában tehát a terv előirányzatokat mintegy 4.3 százalékkal teljesítettük túl, de korántsem ilyen biztató a termelékenység alakulása, mert 2.1 százalékkal maradtunk alatta e tekintetbeni előirányzatnak. Emelkedik a dolgozók életszínvonala A termelőerők fejlődésével egyidőben növekszik a dolgozók életszínvonala, javulnak az emberek élet és munkakörülményei. A munkások és alkalmazottak jövedelme a kedvezőbb gazdasági eredményekkel párhuzamosan javul. 1959-ben a munkások keresete elérte az 1418 forintos átlagot, de központi bérpolitikai intézkedések következtében néhány területen az átlagosnál nagyob arányú volt a növekedés. Számottevően bővült a megye üzemeinek szociális és kultúrális ellátottsága, a párt állami, gazdasági és szakszervezeti szervek együttes erőfeszítése nyomán javultak a dolgozók élet és munkakörülményei. Csupán a hároméves terv időszakában 330 öltözőt, mosdót, 14 üzemi konyhát, 43 ebédlőt és 16 munkásszállást építettek. < A megyében több mint 50 ezer ipari és mezőgazdasági munkás, közlekedési és kereskedelmi alkalmazott részesült a különböző — csak társadalmi mértékben kielégíthető — szociális és kultúrális juttatásban. Mindez azt bizonyítja, hogy a megye üzemeinek dolgozói többségében az egészségügyi és munkabiztonsági előírásoknak megfelelő munkakörülmények között tevékenykednek. Az általános előrehaladás és fejlődés ellenére néhány üzemünkben olyan aránytalanság és szembetűnő mulasztás tapasztalható, amely könnyen megszüntethető lenne, ha a gazdasági és szakszervezeti szervek nem tanúsítanának közömbösséget iránta. A Szolnoki Tejüzemben például huzatos folyosón öltözködnek a dolgozók, de van más üzem is, ahol egyáltalán nincs öltöző. Az üzemi étkeztetésről A tanácskozás résztvevői sokat foglalkoztak az üzemi étkeztetéssel. Megállapították, hogy bár csak 13 ezer fő befogadására alkalmas üzemi étkezdéink vannak, s azokat két-három turnusban 49 ezer £ő veszi igénybe, s ez sok ve- sződséggel jár. Mégis sokat lehetne tenni az üzemi étkeztetés megjavításáért. A párt és szakszervezeti vezetés szinte valamennyi üzemben komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy üzemi konyhákat, étkezdéket létesítsen, vagy azokat a lehetőség szerint bővítse;. Különösen korszerű a Tisza Cipőgyár, a Tiszamenti Vegyiművek és a Szolnoki Papírgyár üzemi konyhája. Az üzemi konyhákon állandóan javul az ellátás és néhány üzemben már arra törekednek, hogy nemcsak menüi hanem étlapszerinti választékot is biztosítsanak. Alapjaiban véve zavartalan- üzemi konyháink nyersanyag ellátása. Több vállalat, a nyersanyagot előzetes szerződés alapján a patronált termelőszövetkezetektől vásárolja Néhány üzemünkben azonban nincs meg a kellő kapcsolat a termelőkkel és így nehézséget okoz a konyha friss hússal, zöldséggel és más élelmiszerrel való ellátása. A megyei építőipari vállalat dolgozói például joggal kifogásolják, hogy csak fagyasztott húst kapnak. Sokan panaszkodnak az Üzemélelmezési Vállalatra is, mert az étrendje nem elég változatos, nyáron is a téli étkeztetéshez hasonló. Néhány helyen, — így a Szolnoki Papírgyárnál — ezért szorgalmazzák a konyha saját kezelésbe vételét. Néhol — mint arra felszólalásában dr. Harcos György is utalt — nem fordítanak kellő F t a konyhaszemélyzet k válogatására. Szükséges, hogy a konyhákra csak alapos orvosi vizsgálat utáa vegyenek fel dolgozókat. A munkásszállásokról Szolnok megyében viszonylag magas a munkahelyükön lakással nem rendelkező dolgozók száma, akik közeli^ — vagy távoli helységekből járnak be. Mintegy 10 ezren tartanak igényt a megyében munkásszállásra és jelenleg 6 és félezer főt tudunk elhelyezi.! 448 üzemi, vállalati munkásszálláson. Az építők szolnoki, valamint a Vegyiművek és néhány más üzem munkásszállása egészen korszerű, kultúráltan berendezett és a pihenés mellett a könyvtárak és klubhelyiségek művelődésre és szórakozásra is alkalmasak. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy szükséges ugyan a munkás- szállások fejlesztése, de a fő irányt arra kell venni, hogy helybeli, lakással rendelkező dolgozókat alkalmazzanak, azokból alakítsák ki az üzemek törzsgárdáját. Javulnak az üzemegészségügyi viszonyok Megyénk üzemeiben a dolgozók többsége már az egészségügyi előírásoknak megfelelő munkakörben végzi munkáját. A megye mintegy 15 üzemében 40, illetve 42 órára csökkentették a dolgozók munkaidejét így pL a Tisza Cipőgyárban a gumigyártásnál, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban az öntvénytisztításnál. A helyes intézkedések következtében csökkent a megbetegedések száma, bár a különböző foglalkozásokkal összefüggő bőrbetegségekkel vannak még problémák. A munkaidő csökkentés haszna tehát vitathatatlan, éppen ezért nem engedhető meg, hogy az egészségre ártalmas munkakörben dolgozókat túlóráztassák és aztán arra kérjék őket, hogy a túlórákat „csúsztassák” le. Ilyen példa — mint arra, Márta elvtárs felszólalásából tudomást szereztek a résztvevők — gyakori a Tiszamenti Vegyiművekben. Az ilyen esetek ellen a legkeményebben fel kell lépni. Az átgondolt intézkedések eredményeként néhány üzemben csökken a balesetek száma, így elsősorban a vasút,; az olajbányászat, a cipőipar; és a papír-ipar területén, va-; lamint a Vízügyi Igazgató-; Ságnál, az autóközlekedési ; üzemeknél és egyes kereskedelmi egységekben. A Szol-; noki Papírgyárnál például 28; százalékkal csökkent a bal-1 esetek száma és felére a meg- \ betegedések aránya ez év el-1 ső felében az előző esztendő; azonos időszakához viszonyít- j va. Az üzemegészségügy! és! a munkabiztonság fejlődése azonban az üzemek egyrészé-j ben elmarad a követeimé-í nyék mögött. Több helyen > hiányos az üzemek, vagy üzemrészek szellőztetése, így j többek között a kisújszállási j Faipari Vállalatnál, ahol a> csiszológépek elszívóberende-; zések nélkül működnek. Sok" üzemben hiányos a gépek for- j górészeinek védőburkolatokkal való ellátása, mint például a Szolnoki Cukorgyár j asztalos műhelyében, vagy a; Bánhalmi Állami Gazdaságban. ahol az egyengető gyalugépen nincsen, a szalagfű-; részen pedig hiányos a védő- burkolat. Ilyen és ehhez hasonló I okok játszanak közre abban, hogy nem csökken, sőt egyes; üzemekben és egyes iparágakban rt NfifiPMieÉFP » az NDK-ban ■ ■ , : : ," , ■ ' :-::W Bad-Schandau fürdőváros, A „SZász Svájc’' központja. Gyógyvizét messziföldön ismerik. A város szállodáiban sok külföldi megfordul. De sokan töltik itt szabadságukat az ország más nagy városaiból is: Berlinből, Lipcséből, Drezdából és Rostockból nyugtalanítóan növekszik a balesetek száma és súlyosbodik kimenetele. Ezzel egyidőben jelentősen növekszik a balesetek miatt kiesett munkanapok száma. Több üzemben olyan szemlélet vált uralkodóvá, hogy a szociális és kulturális intézmények létesítése, vagy bővítése kizárólagosan csak központi eszközökből oldható meg. Bizonyos közömbösségből és kényelmi okokból ia gazdasági és szakszervezeti vezetők alig keresik és kis részben használják fel a különböző üzemekben megtalálható tartalékokat és lehetőségeket. Köztudomású, hogy az üzemek és vállalatok rendelkezésére állnak bizonyos eszközök, így többek között a vállalatfejlesztési alap. A vállalatfejlesztési alap rendeltetése a műszaki színvonal növelésének anyagi fedezete mellett az üzemi célokat szolgáló egészségügyi és munkavédelmi beruházások, valamint az üzemi célokat közvetlenül nem szolgáló jó-! léti, kulturális és sportléte-! sítmények felújításának, bő-! vítésének a finanszírozása. —| Ezzel a lehetőséggel az üzemek és vállalatok vezetői alig élnek és nem tesznek elég erőfeszítést annak érdekében, hogy a rendelkezésük-! re álló eszközök felhasználó-! sával szélesítsék és bővítsék üzemük szociális és kulturá-! lis létesítményeit, hogy védjék a dolgozókat a foglalko-! zási ártalmaktól és baleset- okozta megbetegedéstől, és! olyan egészséges, munkabiztonságos feltételeket teremt-! senek, amelyek között növekszik a dolgozók teljesítőké-! pessége. Tapasztalható a balesetek ■ eltitkolása, annál is inkább, mert mindenki tudja, hogy a balesetek számának csökkentése prémium feltétek A Frauenkirche romjai. A második világháború előtt csodálatos építészeti remekmű volt Drezdában a Frauenkirche. Néhány évszázaddal ezelőtt köveit tojásból és túróból készült habarccsal rakták fel Támasztó pillére nem volt. Boltívei egymást tartották. A második világháborúban bombázták le, Ujjáépítésére nem kerül sor. Romjai legyenek örökké figyelmeztetők aa emberiség számára: soha többé háborútl *— Vége —* Csíkos Ferenc Biilswnmn ” omnHiitwn Nem mindig a munkás a hibás A titkolódzás mellett tarthatatlanul hibás gyakorlat a felelősség bizonyos eltussolá- sa, a balesetek előidézéséért felelős emberek elmarasztalásának mellőzése, sőt gyakori mentegetése. Szinte kizárólagos gyakorlat a megyében, hogy a bekövetkezett balesetekért a sérülteket teszik felelőssé. Ez év első felében példásl a mezőgazdaságban bekövetkezett baleseteket egy kivétellel ,,véletlennek” minősítették. így csupán egyetlen esetben állapították meg a csoportvezető felelősségét. Van olyan baleseti jegyzőkönyv is, amelyben egyértelműen megállapítják, hogy a balesetet a védőfelszerelés hiánya okozta, mégis úgy rögzítik, hogy a balesetért felelős a sérült dolgozó és megjegyzik, hogy utólagosan munka- védelmi oktatásban részesítették és úgy vonták felelősségre, hogy az órabérét csökkentették. Olyan dolgokról, hogy valamelyik vezetőt elmarasztalták a védőfelszerelések hiányáért, vagy a dolgozók balesetelhárítási oktatásának elmulasztásáért, a baleseti jegyzőkönyvekben már ritkábban esik szó A Politikai Bizottság határozatában egyértelműen szabta meg 1959 januárjában az üzemek, a munkahelyek egészségügyi helyzetének javítását, valamint a lakótelepek egészségügyi követelményeinek, élelmezésének, ivó- vízellátásának jobb megoldását, az egészségügyi felvilágosítás fokozását. A határozat végrehajtása nyomán biztató törekvések és eredmények tapasztalhatók. így a megye három üzemében főfoglalkozású, további 21 üzemben pedig részfoglalkozású üzemorvosok látják el a betegeket. — E mellett egészségügyi középkáderek, a munkahelyeken pedig egészségügyi felelősök látják el a legszükségesebb egészségügyi feladatokat, Megfelelő orvosi rendelők és egészségügyi szobák állnak rendelkezésre a megye 1T üzemében, s az állami egészségügyi szolgálat tanácsadással, a szakrendelés szélesítésével siet az üzemegészségügy segítésére Az említett előrehaladás ellenére sem tekinthetjük az üzemegészségügy fejlődését kielégítőnek. A Minisztertanács 1951-ben kiadott rendeleté kötelezi ugyan az üzemek vezetőit, orvosi rendelők, egészségügyi intézmények létesítésére, de a határozat végrehajtása nem kielégítő. Nincs a megyében elég, kellően berendezett orvosi rendelő, kevés az üzemorvos, helyenként hiányoznak az üzemegészségügy további javításához szükséges feltételek. Mulasztás tapasztalható a megelőző munkában, s így az előző évhez képest a táppénzes arány emelkedik és ez évben — a február és márciusi influenzajárvány kivételével — hónapról hónapra a 3,1 százalékos szinten mozog. Egyes iparágakban és egyes üzemekben azonban lényegesen magasabb ennél az átlagnál. A helyi vezetők felelősségéről A nagyüzemi termelés — mint azt Váczi Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára is hangsúlyozta felszólalásában — lehetővé teszi, hogy az eddiginél jóval nagyobb léptekkel haladjunk előre. Ehhez azonban az emberek politikai, szakmai ne velősére vas szükség, mert umimirti minden attól függ, hogy célkitűzéseinket hogyan értik és miként teszik magukévá a dolgozók. Ezért a szakszervezetek munkájában a nevelés kerül előtérbe. A mostaninál sokkal céltudatosabbá és szé- lesebbkörűvé kell tenni ezt a munkát. Gondolni kell arra is, a termelést azért fejlesztjük, hogy az emberek jobban éljenek. Sajnos, vannak még olyan vezetők is, akik csak a tervet nézik és nem az embert, nem teremtik meg a kellő munkakörülményeket. Esetenként arra hivatkoznak, hogy a múlthoz viszonyítva nagy fejlődés van, Ez vitathatatlan, de ezzel saját hibáját senki sem takarhatja. A vezetők ne várjanak központi intézkedésekre és központi erőforrásokra, hanem a vál- lalatfejlesztési alapból, a nyereségrészesedésből, az „öcsi” hitelből javítsák a dolgozók munkakörülményeit. Az szükséges, hogy a vezetők legyenek öntevékenyek, szeressék és védjék a munkást. Ne csak eszköznek tekintsék azt a tervek teyesítéséhez, hanem embernek, akin minden múlik. Azok, akik nem törődnek a munkások élet- és munkakörülményeivel, rossz vezetők még akkor is, ha jóval túlteljesítik a tervet.
