Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-06 / 236. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 6. N. Sz. Hruscsov és Szukarno indonéz elnök. (Rádiókép. — MTI Külföldi Képszolgálat) Folytatták Kína ENSZ tagságának megvitatását New York (MTI). Az ENSZ-közgyűlés kedden dél­után, magyar idő szerint es­te 8 órakor kezdődött ülésén tovább folyt az általános po­litikai vita. TASZSZ-jelentés szerint Lewquerica spanyol küldött magasztalta a Franeo-rend- szert segélyező washingtoni kormányt, majd durva kiro­hanásokra ragadtatta magát a semleges országokkal szem­ben. Kijelentette, a spanyol kormány büszke rá, hogy or­szága területén idegen kato­nai támaszpontok vannak. Az Egyesült Államok ,,hatal­mát^ dicsőítve állást foglalt a leszerelési probléma ér­demleges közgyűlési megvi­tatása ellen, mert szerinte ez nem lenne egyéb, mint „szen­timentális komédia”. Mulai Hasszán trónörökös, a marokkói küldöttség veze­tője sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy még mindig nem történt előrehaladás a lesze­relés terén. Mulai Hassan azonban szemlátomást kő-' vetkezetlenségről tett tanú-! bizonyságot, amikor a továb­biakban támogatta azt a nyugati tervet, amely szak­értői bizottság alakítását in­dítványozza a leszerelés mű­szaki szempontjainak tanul­mányozására. A gazdaságilag fejletlen országok segélyezéséről szól­va Marokkó képviselője hangsúlyozta, hogy az ilyen segélynyújtásnak nem sza­bad politikai nyomás eszkö­zévé válnia. Utalt a gyarma­ti problémákra és élesen el­ítélte a gyarmatosítók kon­gói mesterkedéseit, majd kö­vetelte, hogy vessenek véget iiiimiHiitimiiiiiiiiimiiHiiiumtiiiHmHiHtt KÜLFÖLDI Uíeclc Moszkva (MTI). Kádár János elvtársnak, a magyar ENSZ-küldöttség vezetőjé­nek az ENSZ-kögyűlés októ­ber 3-i ülésén elhangzott be­szédét szerdán mintegy más­fél oldalon közölte a Prav­da. „Oldjuk meg az emberi­ség létkérdéseit’^ — ezzel a címmel ismerteti a lap Ká­dár elvtárs felszólalását. Ankara (AFP). Ankará­ban és Isztambulban 1961 március 1-ig — a nemzeti egység-bizottság határozata értelmében — meghosszab­bították az ostromállapotot, amelyet áprilisban vezettek be, eredetileg hat hónapra Párizs (TASZSZ). Ked­den a hivatalos thaiföldi rá­dió felhívta a nyugati orszá­gokat, hogy pénzzel és fegy­verrel segítsék Nosavan tá­bornokot. a laoszi lázadót, az algériai vérontásnak. A marokkói küldöttség vezető­je felhívta a közgyűlést, hogy érvényesítse a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogait Ezzel a közgyűlés kedd délutáni, magyar idő szerint esti ülése befejeződött. A leg­közelebbi ülés szerdán dél­előtt, magyar idő szerint dél­után 15.30 órakor kezdődött. Mint az UPX jelenti, az ülé­sen felszólalt: Bolivia, Auszt­rália, a Fülöp-szdgetek és Belorusszia küldötte. — Az ülést nyugati kommentárok szerint nagy érdeklődés előz­te meg. A délutáni, magyar idő sze­rint este 8 órakor kezdődött ülésen folytatódtak a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsá­gának vitái, A vitában Be­lorusszia, Ceylon, Lengyelor­szág, Irak, Ukrajna, Romá­nia, Kuba, Finnország, Szu­dán, Spanyolország és Pana­ma küldötte jelentette be felszólalását. HA A TOLVAJ NEM TUD LOPNI NEM KIS tolvajról van szó, nem tyúklopásról, nem is egy üveg pálinkáról. A vádlott — a szabadság honából George Washington mintaköztársaságából imperia­lista rablóvá süllyedt Egyesült Államok — országokat lop, s ha nem sikerül, az egy­szeri tolvaj módjára ő kiabálja, hogy meg­lopták. 1956 őszén a Wall Street és a Fehér Ház urainak számítása szerint két pompás zsákmány bekebelezése vált esedékessé: úgy gondolták, hogy beértek a Magyar Népköztársaságban végzett sokéves felfor­gató és uszitó tevékenység gyümölcsei, s a területileg kicsi, de stratégiailag fontos Magyarországot könnyedén le lehet válasz­tani a szocialista táborról. — Ugyanakkor a Közép-Keleten válságossá lett a kivén- hedt brit oroszlán és a gall kakas — másszóval az angol és francia gyarmatosí­tók helyzete. Az „önzetlen” szövetséges ilyenkor az illető államok segítségére siet, de úgy, hogy a segítség ürügyén odaküldött katonai egységekkel megszerezze magának a felmérhetetlen értékű pozíciókat; a Kö­zel-Kelet olaját, s a Szó ietunióval határos, tehát hadászatiíag jelentős területeket. AZ IMPERIALISTA rablónak mind­két remek terve csődöt mondott. A ma­gyarországi ellenforradalmat a Szovjetunió segítségével néhány nap alatt levertük, s a munkás hatalom ma Magyarországon szi­lárdabb, mint valaha. A szuezi angol- francia—izraeli agresszióba pedig az ame­rikai imperializmus a helyzetből és a köz­véleményből fakadó nyomás miatt nem avatkozhatott bele és az érdekelt országok ellenállásán megbukott néhány hónappal később, a Közel-Kelet megszerzésére ki­adott Éisenhower-doktrina is. E két súlyos vereségből látszott kive­zető útnak, vagy legalábbis a figyelem el­terelésére kiválóan alkalmas eszköznek az úgynevezett „magyar-ügy” megkonstruálá­sa. Az Egyesült Államok szavazógépezeté­hez tartozó néhány hirhedt fasiszta ország a demokráciáról kezdett szónokolni; Kuba, (akkor még Battista diktatúrája alatt), Franco-Spanyolország és Portugália java­solták, hogy az ENSZ bélyegezze meg a „nemzeti felkelést véres erőszakkal elnyo­mó” Szovjetuniót, s kötelezze az emberi jogok tiszteletben tartására. Ezt a durva rágalmaival is nevetséges javaslatot azután olyan államok szavazták meg, mint Fran­ciaország, amely akkor már három éve folytatott irtóháborút Algéria ellen, a Cipruson és Kenyában kegyetlenkedő Nagy-Britannia, a köztársaságiak vérében fürdő Franco-kormány, a többmillió kongói kiirtásából meggazdagodott Belgium, s még sokan hasonlók. Az ázsiai-afrikai népek még a sodróesrejű rágalomáradatban is meg tudták őrizni politikai érzéküket^ többnyi­re tartózkodtak a szavazástól. HASONLÓ komolysággal vehetők fi­gyelembe az ENSZ által a „magyar-ügy” kivizsgálására kiküldött ötös-bizottság ta­núinak vallomásai. A bizottság 111 tanú­jának neve közül 107-et titokban tart: érthetően! Ezek az emberek volt rabok, bűnözők, ellenforradalmárok, vagy legjobb esetben is szökésüket mentegető, önigazo­lásul a hazát mocskoló volt magyarok. Az ötös-bizottság jelentését, ezt az elképzel­hetően „mélyreható, pontos és elfogulatlan” elemzést azóta minden évi közgyűlésen előveszik, megtárgyalják, megköszönik, ki­egészítik, stb. Milyen szép is az, mikor egy ilyen nagy nemzet, mint a 170 milliós Egyesült Államok és a nagymultú, sok tízmilliós nyugat-európai országok ennyire fáradságot nem ismerve foglalkoznak a magunkfajta kis nép ügyével! No, dehát az amerikai rádiós társaságoknak is kell élniök valamiből, melyek ezt a pompás csemegét, a magyar tanúk könnyfacsaró vallomásait, mindig teljes terjedelemben közvetítik. Az állam vezetői is újra meg újra próbálkoznak; ők sem nyugodhatnak bele egykönnyen abba, hogy rendzavarási kísérleteik ilyen „ENSZ-esített” formában sem sikerültek. Mint Kádár elvtárs a jelenlegi közgyűlés előtt elmondott beszé­dében megjegyezte, Magyarországon az utóbbi négy év alatt az ipari termelés 36 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal, a dolgozók életszínvonala 24 százalékkal emelkedett. SZÉPÜLŐ, gazdagodó életűnk, — nyu­godt, bizakodó légkör; ez a „magyar-ügy” egyetlen, valódi tartalma. A többi: rága­lom, ostoba kitalálás, a nyakoncsípett tol­vaj dacos, de reménytelenül sikertelen védekezése. ZILAHI JUDIT IIL A hangszóróból visszafoj­tott szipogás hallatszott. — Jól van kislány, nincs semmi baj. Ne sírjon, kérem. Kovács Pista rendes fiatal­ember, én bizonyítom. — Én csak... higgye el, Igor Kuzmics... ón csak ar­ra kértem... — Tudok mindent, és ne haragudjon... Tréfa volt az egész, no. Köszönöm, hogy szólt. Máris indulunk. Kuzmics karonfogta Pistát. ■— Mondom, hogy gyors hó­dítás volt... Siessünk, mert Batalov elvtárs már bizonyá­ra vár bennünket a nagy ta­nácskozóban. • CIKÁZVA VILLOGTAK a fényreklámok a világváros utcáin. A xenon-lámpákkal, és ultra-neonnal világított épületkolosszusok emeleti te­raszain apró helikopterek landoltak és röppentek újra a magasba, hozták-vitték az utasok tömegét. Száz-százöt­ven emeletes házak törtek az ég felé mindenütt, homlok­zatuk teljesen átlátszó, tör­hetetlen üvegből készült. A járókelők pontosan látták, hogy mi történik a falakon túl, az árúházak forgataga az üvegen keresztül úgy hatott, mintha egy hatalmas hangya­bolyt kettészeltek volna, és abban millió és millió han­gya nyüzsögne... Az üveg­homlokzat másik nagyszerű előnye az, hogy átengedi az ibolyántúli sugarakat is, en­nek hasznosságáról nedig fe­lesleges beszélni... Korom és füst már évek óta ismeret­len fogalom. A xenon-lám­pákhoz és az ultraneonokhoz szükséges villamosenergiát atomerőművek szolgáltatják, és a modem kor „fehér éj­szakáit” teremtik meg a nagy világvárosban. A parkok zöld fái alatt száz­ezrek sétáltak, sokan pedig a kellemes hangulatú büfék ap­ró asztalainál kóstolgatták a finom kaukázusi óbort. A Kreml toronyórája zengő kondulással számolt tízig, amikor az Űrhajósok terén, az Űrkutató Központ 150 eme­letes palotájának harmadik emeletéről egészen a husza­dik emelet ablaksoráig húzó­dó fényújságon kigyultak az első betűk. A fényújság az utolsó meg­beszélés hírét közölte. — Az Egyesült Űrkutató Központ sajtófőosztálya je­lenti: A Kozmoszplán hol­napután hajnalban, 5 óra 30 perc 16 másodperckor elindul 55 millió kilométeres útjára. A Mars bolygó évmilliárdos titkainak felderítése új sza­kaszba érkezett. A Kozmosz­plán parancsnoka Pjort Zsu- kov, a Központ bolygókutató szekciójának vezetője. Percekig villogtak a hatal­mas betűk, amikor elsötétült a fényújság és újabb közlés betűi gyulladtak ki gyors egymásutánban. — Legközelebbi hírünk 15 perc múlva várható. Addig a fényújság televíziós ernyőjén Igor Kuzmics, a Központ saj­tófőnöke nyilatkozik munka­társunknak a Kozmoszplán útjának világvisszhangjáróL VALAHOL a hatodik és a tizedik emelet közötti térség­ben nyomban megvilágoso­dott egy harmincszor _ ötven méteres mező és az óriási, ki­vetített képen feltűnt Igor Kuzmics arca, amint a Köz­pont televíziós riporterének interjút ad a Kozmoszplán útjáról. A színes képet sugár­zó hatalmas képernyő kékes derengéssel sugározta be a térre özönlők tízezreit, akik izgatottan tárgyalták a rend­kívüli tudományos eseményt, az eddig közölt híreket. A riporter kellemes hang­ja betöltötte az Űrhajósok te­rét. A kombinált fémhangszó­rók kitűnő akusztikai hatást teremtettek a köralakú tér épületóriásai között. Száz­ezernyi ember fordította te­kintetét a magasba. A ripor­ter szembefordult a számára láthatatlan nézőkkel. — Kedves nézőink, bemu­tatón# Önöknek Igor Kuz­mics elvtársat, Központunk sajtófőnökét, aki e pillanat­ban érkezett az utolsó meg­beszélésről, ahol az expedí­ció tagjai és a Központ el­nöksége véglegesen lezárják a Kozmoszplán programját. Kedves Igor Kuzmics, kérem, tájékoztassa fővárosunk la­kóit a Kozmoszplán tervezett útjáról... Igor Kuzmics megnyerő vo- nású arcán mosoly suhant át, bár a hangjában, amikor megszólalt, furcsa izgatottság érződött. — Ismeretes, hogy most, ebben az évben került újra 55 millió kilóméteres közel­ségbe Földünkhöz naprend­szerünk legtitokzatosabb bolygója, a Mars... Eddif huszonöt kutató rakétát küld­tünk a Hold B—5 jelzésű űr­állomásáról a Mars felé. Ezek a rakéták részben a Mars műholdjaivá váltak, részben a Marsra szállítottak külön­leges, hernyótalpas laborató­riumokat. Néhány rakétánk viszont — mint például a Zeusz IV-es és az Ikarusz I- es — a Mars többszörös meg­kerülése után visszatért Hold-beli támaszpontjára. A kutató-rakéták értékes ada­tait központunk Hold-beli kolóniája feldolgozta és to­vábbította a Földre..« — Ha szabad kérdeznem, kedves Igor Kuzmics; milyen eddig nem ismert adatokat hoztak ezek a rakéták a tá­voli, rejtélyes bolygóról? — szólt közbe a riporter. Kuz­mics újra elmosolyodott és tovább folytatta: — Ne kívánja kedves bará­tom, hogy elmeséljem azokat, hiszen azt hallgatóink, né­zőink már legalább olyan jól ismerik, mint jómagam. De egyet mégis elmondanék, egy olyan új és megdöbbentő hírt, melyet ezelőtt néhány perc­cel televízión küldött hoz­zánk a Hold-kolónia tudós- csoportja. Az Űrhajósok terén száz­ezer ember morajlott fel Igor Kuzmics szavaira. Töb­ben bekapcsolták zseb-mag­netofonjukat, hogy otthon, családi körben is lejátszhas- sák a szenzációsnak ígérkező hírt. Jól látták, hogy Kuz­mics egy fényképfelvételt húz elő a belső zsebéből és átadja a riporternek. — Látja ezt a felvételt? — Igen — válaszolta kissé meglepődve a riporter. — Nos, mondja el, mit lát rajta? Hallgatóinak, nézőink bizonyára roppant kíván­csiak, dehát százezer meg százezer pédányban még nem sokszorosíthattuk, hiszen tíz perce érkezett, mondhatnám az .utolsó pillanatban, mielőtt a Kozmoszplán útrakel, hogy közvetlenül Földünkről szá- guldjon ki az űrbe a Mars fe­lé. Nos, barátom, beszéljen! A téren szorongó tömeg látta, hogy a riporter átveszi a fényképfelvételt, néhány pillanatig mereven nézi, az­tán felkiált:... SASS ERVIN (Folytatjuk) LJf^3^S2S^sHBS

Next

/
Thumbnails
Contents